Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
1984. augusztus 25., szombat Két választás krónikája fl demokratizmus kockázata A kardosi Egyetértés Tsz pártalapszervezetének titkára többször is aggodalmának adott hangot, amikor azt kérdezte: hónapokkal a választások után mi értelme lenne az eseményeket feleleveníteni? Talán nem kellene az indulatokat újra felkorbácsolni, ki tudja, mi lesz az írás vége, és az is lehet, hogy lavinát indítunk el. A párttitkár aggodalmát értettük, bár teljesen nem tudtuk elfogadni, hiszen a termelőszövetkezeti elnök- és vezetőségválasztások tapasztalatainak közreadása ma különösen fontos. A demokratizmus egyébként is megköveteli, hogy a tanulságok elemzése együtt járjon a választók felkészítésével. A kedvező tapasztalatok mellett ezért az esetleges hibákról is őszintén kell beszélnünk. A végegyházi példánál láttuk, hogy a tsz-tagok közömbössége, hallgatása hogyan változott át nyílt, a megszólalás következményeit is felvállaló magatartássá. Végül senki sem mondhatta, hogy a Szabadság Tsz elnök- választásán nem a többség akarata diadalmaskodott. Kettős jelölés A kardosiak Zöldi Lukács 22 éves elnöksége után, aki egyébként betegsége miatt, idő előtt ment nyugdíjba, választottak az év elején elnököt. — Már eleve belső megoldást kerestünk — fogalmaz Sztruhár András, a községi pártbizottság titkára. — A szövetkezet párttitkárával történt beszélgetés után Dem- csák Pál műszaki vezető mellett foglaltunk állást, de kezdetben sem volt olyan szándékunk, hogy valakit is ráerőszakoljunk a tagságra. Az ezt követő első alap- szervezeti pártvezetőségi ülésen azonban kiderült, hogy a testület tagjainak véleménye megoszlik. Ez, mint arra a felsőbb pártszervezet képviselői rámutattak, az előkészítés hiányosságaira utalt. A szóban forgó pártvezetőségi ülésen egy másik név, a növénytermesztési főágazat- vezető, Trabach István neve is szóba került. Ennek alapján a testület kettős jelölés megindítását javasolta a jelölő bizottságnak. Ez az álláspont megnyerte ugyan a tagok többségének tetszését, de ennek ellenére néhányan azt javasolták, hogy kívülről hozzanak elnököt. Ezt az indítványt a többség nem fogadta el; van a tsz-ben erre a feladatra alkalmas szakember — hangzott a magyarázat. — Mi értelme lenne külső megoldást választani, és egyébként sincs biztosíték arra, hogy egy ilyen döntés több előnynyel járna. R műszaki vezető visszalép — A jelölések időszakában találkoztunk egy negyedik állásponttal is, erre a közömbösség volt a jellemző. „Nekünk mindegy, azt írtok fel, akit akartok. Itt akárkit jelölnek, azt úgyis megválasztják, úgysem a mi akaratunk érvényesül”. Ezekkel az „éretlen” megállapításokkal nem sokra mentünk — hallottuk Rafaj Andrástól, a pártalapszervezet titkárától. Szavait a pártbizottság titkára toldja meg: — A párttagoknak el kell gondolkodniuk azon, mi lehet az ilyen, és ehhez hasonló megnyilatkozások oka. Ügy gondolom, mindez a szövetkezeten belüli demokrácia helyzetével hozható összefüggésbe. A jelölő bizottság utolsó felmérését követően már látni lehetett, nehéz választások elé néz a közgyűlés. Trabach István jelölését a tagok valamivel több, mint 50, Dem- csák Pálét pedig csaknem 50 százaléka támogatta. A pártbizottság titkára ekkor elbeszélgetett a két jelölttel, és arra kérte őket, próbálják felmérni a helyzetet, mert bizony könnyen lehet, hogy a közgyűlés nem tud dönteni; a szavazatok kétharmadára egyik jelöltnek sincs esélye. Néhány nappal később Demcsák Pál, a pártalapszervezet taggyűlésén bejelentette, visszalép. — Ügy gondoltam, lépjen vissza az, aki kevesebb javaslatot kapott. Ha kitartok jelölésem mellett, ki tudja, meddig húzódik el a választás, márpedig a tavalyi aszály, a kilencmilliós alaphiány és a tavaszi munkák miatt a tsz nem maradhatott sokáig elnök nélkül. — A közgyűlés így már bonyodalmak nélkül zajlott, és mert újabb javaslat nem hangzott el, a szavazólapra csak Trabach István neve került fel. akire a tagok több, mint kétharmada adta szavazatát. R szándék ismeretlen — Nincs harag, sértődöttség, Trabach Istvánt képesnek tartom arra, hogy megoldja a tsz gondjait, ehhez én is segítségére leszek, fordított helyzetben minden bizonnyal ő is ugyanezt tette volna. Demcsák Pál higgadt, megfontolt szavai után érthető a meglepetésünk, amikor arról értesülünk, hogy a tsz-ben nem mindenki tud napirendre térni a választások végeredménye felett. Egy névtelen levélíró nem kevesebbet állít, mint hogy az elnökválasztással egybekötött vezetőségválasztás szabálytalan volt, és egyúttal megkérdőjelezte az elnökválasztás demokratizmusát is. A panaszokat a felsőbb szervek kivizsgálták, és megállapították, hogy a vezetőségválasztás az alapszabálynak megfelelően történt. Ami pedig a demokratizmust illeti, ott sem tapasztalhattak kivetnivalót. Hogy miért maradt el a kettős jelölés, azt már leírtuk, azt is tudjuk, a közgyűlésen a tsz tagjai további javaslatokkal élhettek volna, de nem tették. így a levélíró valódi szándékait, indítékait homály fedi... — Nem maradhatunk tétlenek — adott hangot véleményének a műszaki vezető. — Jó lenne, ha a párttaggyűlés állást foglalna a kérdésben, s a párttagok segítségével mihamarabb leszerelhetnénk a rosszindulatú hangulatkeltést. Sok még a tennivaló Mi az, amit ezek után a két választás krónikája alapján érdemes még papírra vetni? Az első kérdés, amely minden bizonnyal válaszra vár, bízhatunk-e a választók, jelen esetben a tsz-tagok ítéletében? Egyáltalán, rájuk bízhatjuk-e a döntést? Ha csak egy kicsit is komolyan vesszük a szocialista demokratizmus fejlesztéséről vallottakat, és tisztában vagyunk azzal, hogy ez továbbfejlődésünk egyik kulcskérdése, akkor nyilvánvaló, hogy a demokratizmus nem tűri a véleménykorlátozást, az adminisztratív beavatkozást. Ez persze, nem jelentheti a pártszervezetek szerepének csökkenését, éppen ellenkezőleg, csakhogy míg a politikai meggyőző munka javítása kötelező érvényű, addig az adminisztratív beavatkozás kifejezetten káros. Egyetlen pártszervezet sem szakadhat el a realitásoktól. Alapvető, hogy a felülről érkező ajánlat találkozzék az alulról jövő óhajjal. Persze, az igazán jó az lenne, ha az előbbi megelőzné az utóbbit. Ezzel nemcsak a konfliktushelyzeteket, amelyekre jócskán akad példa, kerülhetjük el, hanem elérhetjük valódi célunkat: minél többen vegyenek részt a döntések előkészítésében, a közügyek érdemi, felelősségteljes intézésében. Erre a magatartásra azonban csak akkor számíthatunk, ha például a szövetkezetek tagjairól is elhisszük, hogy képesek szocialista érdekeinknek megfelelő döntésekre. Az irányított jelölés erőltetése ezért csak árthat az ügynek. A demokratizmus persze, kockázatot is hordoz magában. Például azt, hogy a tagok esetleg rosszul választanak, de ennek kárát is ők látják, rájuk kell tehát bízni a javítás felelősségét, lehetőségét is. A pártszervezetek szerepe ugyanakkor fokozott jelentőségű az előkészítésben, a demokratizmus biztosításában, a konfliktusok megelőzésében. Ha a pártalapszervezet Végegyházán időben él lehetőségeivel, már a választás előtti nehézségeket is elkerülhette volna. Ami pedig a jelöltek számát illeti, a szövetkezeti mozgalomban a vezetők körében sokan az egyes jelölés hívei. Nem így a szövetkezeti tagok, ők inkább a kettős, illetve a többes jelöléssel értenek egyet. Álláspontjuk érthető, már csak ezért is figyelni kell, hogy többes jelölésre vonatkozó szándékaikat ne szereljék le tetszetős megfogalmazásokkal, még akkor sem, ha azoknak van némi racionális magvuk. Kepenyes János A következő sorokat a békéscsabai városi KISZ-bi- zottság titkára írta, a címzett pedig a megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója: „Ezúton mondunk köszönetét a Hargita sori KISZ- lakótelep átrium házai engedély- és kiviteli terveinek megtervezéséért a vállalat fiatal tervezőinek, rajzolóinak. Munkájuk rangját emeli, hogy a kért munkát határidőre elkészítették társadalmi munkában, így lehetővé válik, hogy 1984 tavaszán elkezdődjön a lakótelep építése. A terveket véleményezte a területi építészeti bizottság, és elismeréssel szólt azokról.” Bár nem minden bonyodalom nélkül — de lassan már a falak emelkednek a megyeszékhelyen, a Hargita soron, 40 fiatal család otthonának falai, azon tervek szerint, melyeket több mint fél évi munkával hét vállalkozó kedvű, a szakmáját szerető fiatal készített: Bánszky József statikustervező, a BAGE szakembere, Vigh János elektromos tervező, ÁÉV, Kvasz György építésztervező, ÁÉV, Kovács Sándorné, Deák Zoltánná, Lesz- kóné Kulcsár Gizella műszaki rajzolók — Kovácsné és Deákné ma is az ÁÉV rajzolója, Leszkóné azóta a Dunántúlra költözött — és Juhász Imréné épületgépész, aki időközben az ÁÉV- től átkerült a tanácsi tervező vállalathoz. Vaskos dossziéval érkezik a beszélgetésre a kis csapat, Leszkóné kivételével valamennyien együtt vannak, úgyhogy az építőipari vállalat tervező részlegénél most alig maradt valaki. Először is azt tisztázzuk, hogyan kezdődött az egész, s hogy került a csoportba Bánszky József? Kvasz György a szóvivő: — Józsival már korábban is jó munkakapcsolatunk volt, adódtak közös feladatok, egyszóval hivatalból már ismertük egymást. Amikor aztán megkérdeztem, vállalná-e ezt a társadalmi munkát, mivel nekünk nincs statikustervezőnk, azonnal vállalta. Az előzményekről röviden annyit, hogy a városi KISZ- bizottság már évekkel ezelőtt foglalkozott a kérdéssel: hogyan lehetne segíteni a fiatalokat a lakásépítésben. Ennek kapcsán érdeklődtek, akadna-e vállalkozó kedvű fiatal tervező kollektíva? Így keresték meg a KISZ-esek az ÁÉV-t, ahol a tervező- részleg fiataljai. Kvasz György és társai igent mondtak. Először sorházak tervezésére kaptak megbízást, s el is készült már a terv, amikor kiderült, változott az elképzelés, új beépítési terv készült, új tervekre lenne szükség. — Nem mondom, elkedvetlenedtünk egy kicsit, de olyan gyorsan zajlott minden, amint megkerestek az új beépítési tervvel, még aznap megkaptuk a tervezési programot is, egyszóval, mire észbe kaptunk, már benne voltunk a munkában. — Máskor is vállaltak már hasonló társadalmi munkát? — A vállalat dolgozóinak terveztünk már így családi házat, de ez azért egészen más. — Lássuk akkor a tervet, milyenek is lesznek ezek a lakások? Kvasz György kiteríti a homlokzati rajzot: egy-egy lakás 110 négyzetméter lesz, és három ütemben építhető; ha elkészül a földszint, már be lehet költözni, és utána következhet a tetőtér-beépítés, az két ütemben. A szakszerű magyarázatból az is kitűnik, hogy a fiatal tervezők mindvégig arra gondoltak: a leendő lakás- tulajdonosok kispénzű fiatalok. így olyan megoldásokat választottak, amelyek a lehető legolcsóbbak, legész- szerűbbek — mindezt természetesen nem a minőség rovására. Átrium-házakról lévén szó, négy-négy lakás épül egy tömbben, így több a közös fal. A gázfűtés, vízellátás terve is újszerű, és nemcsak a kivitelezés, hanem később az üzemeltetés is olcsóbb lesz így. — Volt is emiatt vita a DÉGÁZ-zal — veszi át a szót Juhászné, Edit, aki a gázvezeték, a fűtés, a vízellátás terveit készítette. — Olyan dolgok jöttek ugyanis elő, amikre nincs előírás. — Persze, nem mindig az a gazdaságos, ami olcsó. A külső falakat a hőtechnikai szempontból legkorszerűbb anyagból terveztük, ami nem olcsó ugyan, de kitűnő a hő- szigetelése, így később megtérül a pénz — sorolja Bánszky József, aki talán a leggyakoribb vendég a helyszínen, ugyanis a szomszédban lakik. Mostanában, mióta alapoznak a tulajdonosok, útban hazafelé gyakran megáll, a tanácsát kérik, milyen anyagot érdemes beszerezni, esetleg mit javasol egy-egy hiánycikk helyett. — Mennyibe kerül egyegy lakás? — Az egy lakásra jutó költség, teljes elkészültéig, 770 ezer forint a tervek szerint, de ebből sokat le lehet faragni, ha a tulajdonosok maguk végzik a munkák egy részét — mondja az építész- tervező. A kérdésre, hogy vajon miért vállalták ezt a nem könnyű munkát, amire a szabad idejükből sok-sok órát áldoztak, szinte ugyanazt felelik: zömmel ipari épületeket terveznek a munkahelyükön, s egy lakás, sőt lakótömb az azért mégis más, valahogy több. Olyan feladat, ami próbára teszi az ember tudását, de lehetőséget is ad a bizonyításra. Egyikük megjegyzi: — Nagyon várom, hogy végignézhessek azon a házsoron, amivel valamit talán mi is adhattunk a városnak. A bevezetőben idézett köszönőlevelet örömmel nyugtázta, s gondosan a dossziéba tette a kis csapat. Nem sokkal később újabb elismerés érkezett: megkapták a KISZ KB dicsérő oklevelét, majd az idén nyáron, úgy június közepén érkezett a telex. hogy jelenjenek meg az Építési és Városfejlesztési Minisztériumban. A fővárosból három különdíjjal érkeztek haza: megkapták a KISZ KB különdíját, a Magyar Építőművészek Szövetségének különdíját, valamint az Alkotó Ifjúság Egyesülés kü- löndíját. S a ráadás: Kvasz Györgyöt felvették a Magyar Építőművészek Szövetségébe. Tóth Ibolya Két lakás a negyvenből, egyelőre a homlokzati rajzon Fotó: veress Erist Még mindig hódít a farmer Megnyílt a Belvárosi Kávéház A Május 1. Ruhagyár és az amerikai Levi Strauss cég 1987-ig meghosszabbította a farmergyártás kooperációs szerződését. Ennek értelmében a magyar vállalat az amerikai gyártási eljárás alapján továbbra is évi 1 millió farmert készít marcali gyárában. Ebből évente 400—500 ezer női, férfinadrág kerül a hazai üzletekbe, a többit a Levi Strauss cég értékesíti. A világhírű márka fazonja az utóbbi időben alig változott, csak a modellek szára szűkült, és a régebbi fényes felület helyett most a matt, mosott a divat. A magyar vállalat is követi a divat változásait. Például a már elkészült indigókék nadrágokat utólag speciális mosógépekben kezelik. A mosás után. a késztermék így lesz igazán divatossá. Egyébként a hazai vásárlók az ilyen, utólag mosott, de hagyományos fazonú farmerokat keresik. Eme'lett az import alapanyagú mikro- kord-nadrágokat is szívesen vásárolják, ha kaphatók. Az ország legnagyobb farmer- gyártója, vagyis a Május 1. Ruhagyár ezekből évi 160— 170 ezret készít és küld folyamatosan az üzletekbe, ám ez kevés. A felsoroltakon túl évi 250 ezer Trapper farmer szintén vevőre talál a hazai üzletekben. Alapanyaga, fazonja, minősége hasonló a klasszikus márkájú farmerokéhoz, ugyanakkor a hazai feldolgozású alapanyag miatt némileg olcsóbb azoknál. Novemberig közlekedik az esztergomi nosztalgiavonat A MÁV — tekintettel a nagy érdeklődésre — a Budapest—Esztergom között szombaton és vasárnap közlekedő gőzvontatású nosztalgiavonatot augusztus 27-e helyett november 4-ig tartja forgalomban. A nosztalgiagőzös Budapest, Nyugati pályaudvarról 9.20 órakor, visz- sza Esztergomból 17.03 perckor indul. Budapesten, a Szabadsajtó úti Klotild-palota épületében október 1-én Belvárosi Kávéház — Lidó néven ismét megnyílik a két évvel ezelőtt bezárt étterem. Az átépítés — osztrák idegenforgalmi célhitelből — tavaly nyáron kezdődött. A felújítási munkát az osztrák AST cég végzi. Az állványokat már lebontották, s az új létesítmény műszaki átadása is rövidesen befejeződik. A nyitásig hátralevő egy hónapban az utolsó simításokat végzik a berendezésen, majd a vendégeket szórakoztató produkciók próbáira kerül sor. A műsorok napszakonként változnak. Ebédidő alatt a 12 órai nyitástól délután 3-ig népi muzsika szól, 4-től 8 óráig kávéházzá alakul az étterem földszintje és galériája, s a műsort dzsessz- zenekar szolgáltatja. Este 9- től hajnali 4-ig éjszakai szórakozóhelyként működik az étterem, s nemzetközi show- műsor szórakoztatja a vendégeket. Különdíjasok Bánszky József, Vigh János, Kvasz György, Kovács Sándorné, Deák Zoltánná, Juhász Imrén«
