Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-06 / 157. szám

Pénteki beszélgetések 1984, július 6., péntek Laczó András A Csaba Szállóba édesap­jával érkezem. Együtt ko­pogtatunk be szobájába. El­telik vagy két perc, mire aj­tót nyit Laczó András, a fiatal, harmincéves opera­énekes. Noha pihent éppen — hajnalig elhúzódó tévéfel­vételről érkezett a békés­csabai nagytemplomi Mo- zart-hangyersenyre — kész­séggel áll rendelkezésemre. — Bár fiatal, mégis na­gyon mozgalmas múltja van. Honnan indult, s hogyan ala­kult eddigi pályája? — Mezőhegyesen szület­tem. Szegeden a zeneművé­szeti szakközépiskolában érettségiztem, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola fuvola tanszakára irat­koztam be. Itt, az első ének­óra után — mert hisz’ ez is kötelező volt — tanárom azt mondta, iratkozzam át az ének tanszakra. Akkor azon­ban nem volt még kialakult elképzelésem, s előbb fuvo­lán végeztem. Közben a sze­gedi színház zenekarában is játszottam. Utána újabb há­rom év következett, az ének szakot is elvégeztem. Ez alatt a három év alatt már a szegedi operatársulat kóru­sában énekeltem, s több ki­sebb szerepet is kaptam. Ezek után jelentkeztem a Zeneakadémiára. Külön ér­dekesség: az első lemezfel­vételemkor együtt énekeltem Könch Boldizsárral, aki á nagy hírű intézménynek ta­nára. Ettől függetlenül egy hónap múlva — természete­sen — felvételiznem kellett. — A további esztendők sem pusztán tanulással tel­tek . . . — Igen. Szerepeltem, töb­bek között, a miskolci — Jancsó-rendezte — Csárdás­királynőben, volt egyéves szerződésem a debreceni színházhoz is. Újabb lemez- felvételek készültek a köz­reműködésemmel. Míg az el­sőt a Camerata Hungarica- val, az utóbbi kettőt a Bak­fart Bálint lanttrióval és a Fraternitas Musicorummal együtt készítettük. Mint az együttesek nevei is jelzik, vonzódom a régi zenéhez. Körülbelül 1975-től erősö­dött meg az a mozgalom, mely a régi zene, elsősorban a reneszánsz muzsika szép­ségeinek bemutatását, hirde­tését vállalta feladatául. Eb­be a mozgalomba kapcso­lódtam be én is. — Spanyolországtól, Svéd­országtól kezdve a Szovjet­unióig, Bulgáriáig bezárólag eddig tizenhárom országban szerepelt. Milyen különbsé­get lát a külföldi és a hazai zenei élet között? — Ügy érzem, nálunk va­lahogy konzervatívabb szem­lélet uralkodik. Arra töre­kednek, hogy a nagy klasz- szikusok szerepeljenek mi­nél többet a koncerteken. Ér­demes volna összeszámolni például, hány Brahms-kom- pozíciót játszanak egy évben a magyarországi hangverse­nyeken Pedig rengeteg olyan mű van, melyeket jó, s hasz­nos volna a nagyközönség­nek is megismernie. — Tavaly a Rio de Janei- ró-i énekversenyen a döntő­be került. Hogyan jutott Bra­zíliába? — Véletlenül. Az ottani versenyiroda képviselője az egyik itthoni koncertemet meghallgatta, s ez alapján hívtak meg oda. Ott külön­böző nemzetközi versenyek győztesei — ötvenen voltunk összesen — között szerepel­tem, s bekerültem a döntő­be. S ha Giulietta Simiona- to, a riói verseny társelnöke betartja ígéretét, akkor le­het, hogy olaszországi ösz­töndíjban részesülök hama­rosan. — Mondhatjuk, szerencsés ember, hiszen biztos szerző­dése van — a Magyar Álla­mi Operaházban második év­adját kezdi szeptemberben —, s egyébként is sokat fog­lalkoztatják. Hazánkban na­gyon sok a zenei tehetség, s ez a fajta indulás nem min­denkinek adatik meg. Sőt, sokan előbb-utóbb a sül­lyesztőbe kerülnek. Mi erről a véleménye? — Kétségtelen, sok sze­rencse is szükséges. De azért kétfelé kell választani a dol­gokat. A hangszereseknél van a nagyobb gond. Ha azt tekintem, hogy legalább tíz­egynéhány európai szinten játszó fuvolásunk van, s kö­zülük csak négyet-ötöt tud­nak foglalkoztatni, akkor tényleg: ez megoldatlan és megoldhatatlan probléma. Ez vonatkozik a többi hang­szeren játszókra is. Orszá­gunk kicsi, nem tud min­denkit tehetsége szerint fog­lalkoztatni. Az opera, az éneklés az valamivel má- sabb. Itt karakterekre, sze­mélyiségekre van szükség, s kevesebben is vagyunk. A gondok visszavezethetőek ar­ra is, hogy hazánkban — ér­zésem szerint — a hangsze­res képzés jóval megoldot- tabb, mint az énekes-után- képzés. Ez, persze, furcsa Kodály hazájában, de így van. — Mire a legbüszkébb? — Arra, hogy az „Előttem az utódom” című tévésoro­zatban Simándy József — aki az egyik legkedvesebb tanárom is volt — engem mutatott be. Pénzes Ferenc Fesztiválok és a Napsugár báliegyüttes történetéről Tizenhat éve, 1968-ban rendezték meg először Bé­késcsabán a nemzetközi báb- fesztivált. Az elmúlt héten immár hetedik alkalommal fogadták Békéscsabán a vi­lág és persze hazánk élvo­nalbeli bábszínházait, báb- csoportjait. A fesztivál zá­rását követően sokan, sok­felé beszélnek a tapasztala­tokról, a sikeres — vagy ke­vésbé sikeres — produkciók­ról, s az azokat követő vi­ták tanulságairól. Most, hogy a vendégek ha­zautaztak, Lenkefi Konrád- dal, a fesztivál szervező bi­zottságának titkárával, a KPVDSZ békéscsabai Nap­sugár bábegyüttes művésze­ti vezetőjével váltunk szót minderről. — Sikerrel zárultak a 7. nemzetközi bábfesztivál ese­ményei. A korábbi évekkel összevetve is hasonló véle­ménnyel lehetünk? — A bemutatott produk­ciók színvonala, s a szerve­zés maga is sokat fejlődött a fesztiválok során, s úgy hiszem, ez így természetes. Emlékszem, 1981-ben az volt az általános vélemény — annak a mezőnynek a be­mutatója alapján —, hogy a bábjáték hullámvölgyben van. Most, a szakmai érté­kelő bizottság egyik tagja úgy nyilatkozott, felmenő ágban van a bábjáték. Per­sze, hogy valós ítéletet tud­junk mondani, ahhoz leg­alább 15 nemzetközi feszti­vált kellene végignézni. Egy biztos: a bemutatott produk­ciók zöme magas színvona­lat tükrözött. — A tartalmi munka mi­lyen volt? A viták, mint a záróünnepségen is említet­ték, őszinték, s nagyon ered­ményesek voltak.. . — A nemzetközi szakmai értékelő bizottság munkájá­ban ezúttal is neves szak­emberek vettek részt. Itt volt Hollandiából Felicia van Deth-Bech bábesztéta, Lengyelországból dr. Hen­ryk Jurkowski, az UNIMA alelnöke, dr. Szilágyi Dezső, az UNIMA magyar központ­jának elnöke, valamint Hol­lós Róbertné pszichológus, Koós Iván, az Állami Báb­színház tervezőművésze, Im­re István bábfilmrendező és Mélykúti Dietrich Helga ze­neesztéta. Megismerhettük a különböző nemzetek sajátos felfogását erről a művészeti ágról, arról, miként magya­rázzák, hogy mit miért csi­nálnak ... A békéscsabai fesztiválnak egyébként ép­pen ez a legnagyobb vonz­ereje, hogy műhelyjellegű, itt sokat lehet tanulni. A fesztivál sarkalatos kér­dése ezúttal a gyermekek­nek szóló bábjáték témája volt. Köztudott, hogy erre a fesztiválra óvodás- és kisis­kolás korú gyermekekhez szóló műsorokkal jöhetnek a résztvevők. Ezzel szemben az 1981-es fesztiválra, s most is, többen hoztak olyan pro­dukciókat, amelyek nem csak a magyar, de a nem­zetközi értékelő bizottság szerint sem gyermekekhez szóltak. Nos, ezért volt idő­szerű alaposan körüljárni ezt a témát. Volt, aki azzal érvelt, hogy náluk felfog­ják, értik műsorukat a gye­rekek. Felvetődött, hátha tényleg túl egyszerű, amit előadunk, hátba alulértékel­jük gyermekeink értelmét, érdeklődését? Természetesen a vita végére nem tettünk pontot, hiszen a vélemény- különbségek igen nagyok. — A korábbi fesztiválo­kon milyen fontos kérdések vetődtek fel? — A kulcsprobléma min­dig más és más. Volt, hogy a színészi és rendezői mun­kát marasztalták el. Máskor olyan darabokat hoztak, ahol a zene dominált, akkor az értékelő bizottság a dra- maturgikus játékot hiányol­ta. Emlékszem, nagy vita tárgya volt, hogy vajon le­het-e gyermekjátékosokat felnőttekkel együtt szere­peltetni, vagy egy műsorban amatőröket és professzionis­tákat felléptetni? És így to­vább. — Az idei fesztiválon a Napsugár bábegyüttes báb- és dokumentációs kiállítás­sal, illetve jubileumi előadás­sal lepte meg a résztvevő­ket . . . — Igen, az idén ünnepel­jük a csoport fennállásának 35. évfordulóját. Itt, a fesz­tiválon úgy gondoltuk, mél­tó módon megemlékezhe­tünk erről. Az igazi, nagy ünnepség szeptember 9-én, az első összejövetel évfordu­lóján lesz. Most, hogy itt volt a fesz­tiválon Gellért Erzsébet, az együttes megalapítója, al­kalmunk volt feleleveníteni a kezdeteket. „Erzsikéin! Szervezz egy bábcsoportot!” — mondta az MNDSZ elnö­ke 35 éve. És Gellért Erzsé­bet — aki korábban soha nem foglalkozott ilyesmivel — lázas kutatásba kezdett, összeszedte a szakirodal­mat, toborzott. . . s megala­kította az együttest. — Lenkefi Konrád hogy került az együttes élére? — Az egész úgy kezdő­dött, hogy hatodikos ele­mista koromban ambiciózus úttörőcsapat-vezetőnk meg­bízott engem és néhány osz­tálytársamat, hogy bábQz- zunk. Futottunk szanaszét a nagyvilágba, hogy darabo­kat, bábokat szerezzünk. Két évig játszottunk így együtt. Aztán Gellért Er­zsébet gyermekcsoportot ala­kított „Tücsök” elnevezéssel, ebbe a gyermek-, majd ké­sőbb a felnőtt csoportba ke­rültem. Erzsiké néni kitűnő peda­gógiai érzékkel válogatta ki a tehetségeket, úgy irányí­totta a munkát, hogy maga soha nem húzott bábot a kezére... Engem a képző­művészet is vonzott akkori­ban. A rajzszakkörök, me­Lcnkefi Konrád, bábbal . . . Fotó: Gál Edit lyekbe jártam, megtanítot­tak formázni, tárgyrajzokat készíteni, melyeknek máig is nagy hasznát veszem ... Gellért Erzsébet tanfolya­mokra küldött, ahoi olyan tanáraim voltak, mint dr. Németh Antal, a Nemzeti Színház rendezője, dr. Mé­száros Vincéné, az óvodai bábjátékok támogatója és tudora, és sokan mások, akiktől ha mást nem, embe­ri tartást és művészetbe ve­tett hitet kaptunk. Kár, hogy egyre kevesebben vannak, akiktől tanulni lehet . . . Mert nagy felelősség a bábo­zás! Be lehet csapni vele felnőttet, gyereket egyaránt. Vissza lehet élni vele . .. — Mikor volt a KPVDSZ piapsugár bábegyüttesének első nagy sikere? — Eléggé hályogkovács módjára kezdtem, mikor át­vettem a csoportot 1961- ben. Manapság már nagyjá­ból ki tudom számolni, mi­lyen hatást ér el a darab. amit csinálok. Akkor azon­ban megdöbbentett a siker, amit a „Vásár” című pro­dukcióval elértünk. Modern volt, nem a hagyományos dramaturgiát követte, fel­rúgva a konvenciókat, együtt szerepeltek a sík és a plasz­tikus bábuk. E forradalmi újítás megvetette az alapját az együttes jelenlegi profil­jának, melyről Jank Malik, a bábjátékok professzora, az UNIMA alapítója azt mond­ta: „Az a legnemzetközibb, ami a legnemzetibb.” Igen, a folklórra gondolok, amely minden későbbi produkci­ónk alapja lett. Szólhatnék itt a balladafeldolgozások­ról vagy Bartók Cantata profana című művéről, me­lyet ugyancsak színpadra vittünk. — A Cantata megszületése nagy vihart kavart akkori­ban ... — Valóban. Kétéves huza­vona után mutathattuk be a szakmának Pécsett. Meg­nyertük vele a legkimagas­lóbb művészeti alkotás di­ját, és az első UNIMA-dip- lomát. Jan Malik — akit az előbb is idéztem — a ma­gyar színházi produkciók egyik kiváló reprezentánsá­nak nevezte. Elkészült Bartók: Magyar népdalok című bábkoreográ­fiája is, melyet a minket körülvevő soknemzetiségű népi kultúra, no és a Ba­lassi együttes közelsége ih­letett. Az eredeti mozgás- rendszert természetesen nem tudtuk visszaadni, ám a ma­gyar ember táncmagatartá­sát igen. A siker itt sem maradt el. Sorolhatnám népmese-fel­dolgozásainkat is, hiszen re­pertoárunk 90 százaléka gyermekeknek készült, ám most nagy kihívás előtt ál­lunk ismét. 1985 júniusára egy felnőttfesztiválra kap­tunk meghívást. Addig sok előadást kell tartanunk, hi­szen jó ideje már nem tu­dunk fellépni a fesztiváli készülődés miatt. — Akkor nincs pihenő? — A fesztiválon volt egy nagyon érdekes produkció, melynek egyik epizódjában a bábu felküszködi magát egy lépcső tetejére, ám mi­re felér, az ismét lefelé áll. Kezdheti elölről. .. Így va­gyunk ezzel mi is. Lement a fesztivál függönye, s most ismét senkik, semmik va­gyunk. Újból neki kell ru­gaszkodnunk, hogy máshol, másutt is legalább ilyen si­kert érjünk el. (A Napsugár bábegyüttes a 7. nemzetközi bábfesztivá­lon UNIMA-diplomát ka­pott.) Nagy Agnes Mai műsor KOSSUTH RADIO 8.25: „A civilizáció . hajnala.” A könyvsorozatot ismerteti Erős Zoltán. 8.35: Romantikus zene. 9.33: Antanténusz. 10.05: Révkalauz. Könyv — kép — színház — zene — mo­zi. 10.35: Mesterségemhez. Nemes Nagy Agnes versei. 10.40: Népdalok. 11.00: Gondolat. 11.45: Kodály: Marosszéki tán­cok. 12.45: Hétvégi panoráma. 13.45: Verdi: Nabucco — Abi­gél áriája a II. felvonás­ból. 13.55: Most jelent meg. Világiro­dalmi könyvszemle. 14.25: A Szovjetunió népeinek zenéjéből. 14.44: Magyarán szólva. 15.05: Sugár Rezső műveiből. 16.00: Mit üzen a Rádió? 16.35: Talabér Erzsébet nótákat énekel. 17.05: Kossuth-díj korhű keret­ben. 17.30: Reflektorfényben egy ope­raária. 17.58: Filmzene. 19.15: Napjaink magyar irodal­mából. 20.35: Operettkedvelőknek. 21.35: Választóvonal. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Évszázadok mesterművei. 23.39: Nóták. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÄDIÖ 8.05: Népdalok népi hangszere­ken. 8.20: Tíz perc külpolitika. (ísm.) 8.35: Fúvóskeringök. 8.44: Slágermúzeum. 9.31: Külpolitikai könyvespolc. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Tánczenei koktél. 12.35: Édes anyanyelvűnk. 12.40: Népi muzsika. 13.15: Gyermekeknek. 14.00: Zenedélután. 17.30: ötödik sebesség. 18.35: A Poptarisznya dalaiból. 19.30: Tudósítás az országos úszóbaj nokságról. 19.40: Nótakedvelőknek. 20.35: Tényleg szeretsz? 21.35: Ádám Jenő: Keressél ga­lambom — népdalfeldol­gozások. 21.43: Santana összes albuma. 22.30: Eszmék faggatása. 23.20: A Cornwall! kalóz. III. MŰSOR 9.00: Irány a Parnasszus! 9.30: Operafinálék. 10.05: Szimfonikus zene. 11.05: Barokk mesterek művei­ből. 12.28: Peter Dvorsky operaáriá­kat énekel. 13.07: Külpolitikai klub. 13.37: A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának hangversenye. 15.03: Operettrészletek. 16.00: Francia muzsika. 16.59: A latin mackó völgye. 17.30: Kapcsoljuk a Bartók-em- lékház hangversenytermét. 18.45: Népdalok fúvós előadás­ban. 19.05: Szobotka Tibor : Hazug­ság — Száműzetésben. 19.15: Magyar előadóművészek lemezeiből. 21.04: Részletek Ralph Towner „Hangzás és árnyékok” című lemezéről. 21.30: Opera-művészlemezek. 22.43: Napjaink magyar irodal­mából. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Koppanástól koppanásig. 17.35: Grafikon. Gazdaságpoliti­kai magazin. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 10.00: Idősebbek is elkezdhetik. 10.05: Csodatopán. Ifjúsági tévé­játék — II/l. rész. (ism.) 11.15: Még egyszer gyerekek­nek! 12.00: Dzsungel a nagyvárosban: Szingapúr. NSZK rövid- film. (ism.) 12.45: Képújság. 16.15: Hírek. 16.25: Magyarország—Románia férfi kézilabda-mérkőzés. 17.45: Pergő képek. 18.25: Képújság. 18.30: Reklám. 18.35: A fekete város. Tévéfilm­sorozat. VII/6. rész. 19.30: Reklám. 19.40: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna. 19.45: Esti mese. 20.00: Tv-híradó. 20.30: ,,Népek kiáltják sorsodat, szabadság.” Sutjeska. Ju­goszláv film. 22.35: Kikkel vagyunk körülvé­ve? Nemzetközi kabaré. 23.30: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 17.45: Képújság. 17.50: Nemzetközi teniszverseny. Férfi elődöntők. Közvetí­tés Wimbledonból. 20.30: Zenés nyári esték. Flo- tow: Márta. Vígopera, (ism.) 21.50: Tv-híradó 2. 22.10: Péntek esti randevú. 23.10: Képújság. BUKAREST 15.20: Nyári matiné. 15.30: Kulturális híradó. 15.50: A volánnál. Autóvezetők­nek. 16.00: Német nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Történelem. 21.10: Világhíradó. 21.30: Román színháztörténet. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.30: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Bábjáték-előadás gyerme­keknek. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Park Avenue 77 — film­sorozat. 21.00: Reklám. 21.05: Könnyűzenei adás. 21.25: Jó estét, színészek. II. MŰSOR 19.00: Tudományos beszélgeté­sek. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Zenei adás. 20.45: Hírek. 20.50: Dokumentumsorozat. 21.45: Utazó bordélyház — ame­rikai játékfilm. SZÍNHÁZ 1984. július 6-án, pénteken 21 órakor a Gyulai Várszínpadon: A LILLA VILLA TITKA 1984. július 7-én, szombaton 21 órakor a Gyulai Várszinpadon: A LILLA VILLA TITKA MOZI Békési Bástya: Napló gyerme­keimnek. Békéscsabai Szabad­ság, de. 10, este 8-kor: Ez igen! 4 és 6-kor: Nős agglegény. Bé­késcsabai Terv, fél 6-kor: Vész­jelzés a tenger alól, fél 8-kor: A hét mesterlövész. Békéscsa­bai Kert: Bye, bye Brasil. Gyu­lai Erkel, fél 6-kor: A biroda­lom visszavág, fél 8-kor: Man­hattan. Gyulai Petőfi, 4-kor: Az olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban, 6-kor: Gyónás gyilkosság után, 8-kor: Szűz­forrás. Gyulai Kert: Forgalmi dugó. Orosházi Béke: Házasság szabadnappal. Orosházi Parti­zán, fél 6-kor: A piszkos tizen­kettő I—II.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom