Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-10 / 160. szám

1984. július 10., kedd o EHSEIS Adós, fizess! Egyenlő jogok a kisvállalkozóknak A szocialista gazdálkodás ma már megszokott, dinami­kus résztvevői a kisvállalko­zások. A kis tőkeerejű cégek léte is attól függ, hatékony-e a gazdálkodásuk, körülte- kintő-e az üzletpolitikájuk, vagyis attól, hogy jól mér­ték-e fel a fogyasztók igé­nyeit, időben és megfelelő minőségben szállítanak-e a megrendelőknek. Van még valami, ami lét­kérdés a kisszervezetek szá­mára: időben és pontosan fizet-e a vevőjük? Ez még sokkal nagyobb tartalékok­kal rendelkező közép- és nagyvállalatok számára is fontos, hiszen ha néhány nagy vállalat nem tud fi­zetni a bedolgozóknak — márpedig ez gyakran előfor­dul —, akkor e vállalat fi­zetési zavara végiggyűrűzik az egész gazdaságon. Mások is nehéz anyagi helyzetbe kerülnek miatta, s nő azok­nak a termelőszövetkezetek­nek a száma, amelyek érke­zési sorrendben várják a pénzüket a banknál. Válaszol a bank Minthogy a kisszerveze­teknek nincs említésre mél­tó tartalék tőkéjük, igencsak nehéz, sőt, kritikus helyzet alakul ki náluk, ha a velük partneri viszonyban álló kö­zép vagy nagyvállalat az adósuk marad. Az elmúlt hónapok során több száz kis­vállalkozás panaszkodott emiatt. Szóvá tették azt is — és joggá] —, hogy a fizeté­si módok megválasztásában, a követelések behajtásában nem élveznek azonos jogo­kat az úgynevezett első szek­torral, vagyis a közép- és nagyvállalatokkal. Látva a problémákat, az illetékesek megpróbálták legalább csökkenteni a ki­szolgáltatottságot. Hiszen a nagyokéhoz hasonló jogok­kal már a kisvállalkozók is jobban védhetik magukat a nem fizető cégekkel szem­ben. Első lépésként valamilyen módon információt kel] sze­rezniük partnerük anyagi helyzetéről. Szerencsére a módszer már régóta ismert az első szektorban gazdái1 kodók körében. Az állami vállalatok és szövetkezetek a banktitok megőrzése mel­lett információt kérhetnek a Magyar Nemzeti Banktól le­endő üzletfelük fizetési helyzetéről. A válaszlevél­ben a pénzintézet megírja, hogy az elmúlt egy év so­rán a kérdéses cég rendben, időben eleget tett-e a fize­tési kötelezettségeinek. Ar­ról nem ad felvilágosítást, hogy a leendő üzletfélnek mennyi pénz van a számlá­ján, de információjából kö­vetkeztetni lehet a vállalat pénzügyi helyzetére. Hama­rosan, talán már az év má­sodik felétől, új bankári szolgáltatásként a kisvállal­kozók is díjtalanul megkap­hatják ezeket az információ­kat. Fontos záradék Am, pusztán ezzel a lé­péssel még nem szűnik meg az alárendelt helyzetük. Csak akkor lehetnek a kö­zép- és nagyvállalatok egyenrangú partnerei, ha a szerződéskötések idején a fi­zetési feltételeket is megha­tározhatják: milyen módon, s főleg, mikor köteles szá­mukra a vevő a pénzt át­utalni? Eddig a szerződé­sekbe ilyen záradékot nem írhattak, s megbízásaikat a pénz behajtására a bank nem fogadta el. A tervek szerint hamarosan már mód lesz erre. Tehát kérhetik például azt, hogy a vevő előre zárolt számlára utalja a pénzt, de a bank is ke­zeskedhet az időben fizeté­sért. A jogok mellett kötele­zettségeket is tartalmaz az új szabályozás. Csak akkor kérheti a kisvállalkozó kö­veteléseinek ilyenfajta biz­tosítékát, ha maga is vállal­ja ezeket. A tervek szerint a kisvál­lalkozók az év második fe­lében kapcsolódhatnak be a szállítók jogait érvényre jut­tató szabályozásba. Annak, aki él a jogokkal, és vállal­ja a kötelezettségeket, kü­lön számlát kell nyitnia az OTP-nél, mert csak ily mó­don lehet őt a többiektől megkülönböztetni. Másrészt csak a külön számla ad ga­ranciát arra, hogy a szerző­désben vállalt kötelezettsé­gének képes eleget tenni. Üj erőviszonyok Persze mondhatnánk, a két szerződő féltől függ, hogy megállapodnak-e a fi­zetés feltételeiben. És akár­hogy vesszük, ez a minden­kori erőviszonyok függvé­nye. Ha a vállalat az erő­sebb, mert máshol is meg­rendelheti azt a munkát, csak jószándékától függ, ad-e biztosítékot a majdani fizetségre. Ha viszont a nagy cég termelése függ a filléres, de egyedi alkatrészt szállító kisiparostól vagy gmk-tól, minden valószínű­ség szerint a szerződésben szó lesz a fizetési kondíciók­ról. Ezen a helyzeten semmi­féle központi utasítással, szabályozással vagy az elő­írások módosításával vál­toztatni nem lehet, de a piaci verseny kibontakozása, a vevők és a szállítók nö­vekvő száma és konkuren­ciája minden bizonnyal ki­egyensúlyozottabb erőviszo­nyokat teremt. Lakatos Mária Szovjet elismerés a szegedi kenderiparnak A szovjet exportmegren­delések pontos, gyakran ha­táridő előtti teljesítéséért, esetenként soron kívüli szál­lításokért, a kifogástalan minőségért a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviselete elismerő okle­vélben részesítette a Ken­derfonó- és Szövőipari Vál­lalat kollektíváját. Tavaly a tervezett 4,4 millió négyzet- méter ponyva helyett külön rendelésre csaknem 4,5 mil­lió négyzetmétert szállítot­tak határidő előtt. Az idei első félévben az eredetileg rendelt 2,2 millió helyett két és fél millió négyzetméter ponyvát küldtek. A több­let egy része a földrengés sújtotta Uzbegisztánba ke­rült. Az anyagot konfekcio­nálva, vagyis hatvan négy­zetméteres darabokban be­szegve, befűzőkarikákka] el­látva küldték rendeltetési helyére, ahol jól felhasznál­hatták fedél nélkül maradt gyapot vagy más mezőgaz­dasági termény lefedésére, megóvására. Raktárbázist épít fővállalkozóként A Vegyiműveket Tervező Vállalat fővállalkozásban raktárbázist épít a Mátra Élelmiszer- és Vegyiáru- nagykereskedelmi Vállalat­nak Mályiban. A megbízást versenypályázaton nyerték el, és a megrendelés komp­lett, a kiszolgáló gépekkel, berendezésekkel együtt ki­alakítandó raktárrendszer felépítésére szól. A VEGY- TERV szakemberei az építé­szeti tervek mellett kidol­gozták az épületgépészeti és biztonságtechnikai berende­zések dokumentációit, vala­mint a raktározás technoló­giáját a számítógépes nyil­vántartó rendszerrel együtt. Ezen túlmenően vállalkoz­tak olyan szervezési megol­dások kimunkálására is, mint például az optimális szállítási útvonalak megha­tározása a mintegy tízezer négyzetméter alapterületű raktárban, vagy az anyag- mozgató géppark karbantar­tási rendjének megtervezése. A VEGYTERV most első ízben épít fel fővállalkozás­ban saját fejlesztésű rak­tárrendszert, több hasonló létesítmény kialakításához eddig csak a dokumentáció­kat adták. A tervező válla­lat szakemberei mindinkább arra törekednek, hogy a ter­vezőmunka mellett kivitele­zőként is közreműködjenek elgondolásaik megvalósításá­ban ; fővállalkozóként korsze­rűsítették már több vegy­ipari üzem folyamatszabá­lyozási rendszerét. Technoló­giai eljárásokat automatizál­tak. Tevékenységük kiszéle­sítését a megrendelők szíve­sen fogadták, de erre kész­teti a vállalatot az is, hogy a hazai gyakorlatban is mindinkább azt a vállalatot részesítik előnyben a meg­bízók, amely a tervek elké­szítésén túl azok kivitelezé­sének irányítására is vállal­kozik. A Villamosipari Kutató Intézetben több mint tíz éve fog­lalkoznak napelemek fejlesztésével és kísérleti előállításuk­kal. A szilícium lemezekbe félvezetőket építenek, amelyek a napsugárzást elektromos árammá alakítják. Az összeszerelt napelem egységek olyan helyen alkalmazhatók gazdaságo­san, ahol a villamos hálózatra nem lehet támaszkodni: pél­dául a mérőállomások és hírközlő rendszerek esetében. A képen: Tóth Klára szilícium-elemekből úgynevezett modu­lokat készít (MTI-fotó: Balaton József felvétele — KS) Kaszások, marokszedők, görheevök Az egyszerre lendülő ka­szák élén megcsillan a nap. Ritka alkalom az idei nyá­ron. A napfény is, de még inkább a kaszasuhogás. — Én bizony 28 éve arat­tam utoljára így, az édes­apám földjén — emlékszik Náfrádi Sándor, a GAMESZ vezetője, fekete mellényké­jét igazítva — azóta legfel­jebb, ha füvet kaszálok oly­kor-olykor. De nem beszélhet tovább, megérti a brigádtagok vil­lámokat szóró szeméből: ha­ladni kell, mert lemaradnak szégyenszemre. Különösen Szabados Mihályné, a ma­rokszedő nógatja, a marok­szedő fával, a kukával inte­getve. Mintha soha nem is adta volna ki a kezéből, pe­dig 1958-ban állt be utoljá­ra a kaszások mögé, szedni a markot, kötni a kévét. Ahogy most éppen Be- nyovszki Pálné teszi. Ennek is furfangja van. Csomóra fogott maroknyi búzát kell a szárak felől egymásba dugni, utána jól megtekerni, s kész a kévekö­téshez az alkalmi kötél. Most szusszanhat kicsinykét, amíg a férje a nyelére állítja a kaszát, s megfeni. Ök ketten már a fiatalabb évjárat. So­sem arattak így még azért igen hamar belejönnek, nem maradnak le a többitől, olyan szégyent nem szeretne meg­élni a négytagú GAMESZ- brigád. Mert verseny folyik ám itt. A csorvási Lenin Tsz köz­séghez közel eső búzatáblá­ján. Tízszer három kaszás vágja valami fülnek hallha­tatlan ritmusra a rendet, ugyanannyi marokszedő ka­parja, köti kévébe a kenyér- héjszínű gabonát. A kaszák suhogását el­nyomja már a nézők vidám zaja. Ki-ki a maga csapatát biztatja. Lehetünk összesen vagy háromszázan. A nagy­községi úttörőzenekar han­gol egy közeli kocsi platóján. Ez csak fokozza a jókedvet. Tagadhatatlan viszont, hogy a legnagyobb sikeré Sztocsok Istvánnak van: csurgós kalapja, zászlóként lobogó, fakó klottgatya, har­csabajusza, s a szájából kiló­gó pipa ugyanúgy eredeti, mint a derekát övező, köté­len lógó víztartó edény, no meg a tokmany, benne a fe­nőkővel. Ügyhogy a szegedi tévések kamerája nem is igen mozdul el róla. Már csak azért sem, mert ka­szásnak sem utolsó. Egyébként traktoros, bú­zát most vág először, akár­csak a másik két traktoros­társa: Cséke Sándor meg Kosuva András. Marokszedő­ik: Kovács Jánosné, Haran­gozó Cyuláné, a két csirke­gondozó, meg Benyószki Já­nosné portás ugyancsak se­rénykedhetnek, hajladozhat­nak mögöttük. Szépen süt a nap ránk, örülünk a vasárnapi, régen várt jó időnek. Megjön a ki- bicek hangja is. — Na. ha én így vágtam Tessék a görhéből! Valamikor ezen éltünk aratáskor volna, apám kizavar a világ­ból — recsegi egy éltesebb férfi. — Nem is kaszáltál soha életedben — tromfolja le a közelből egy pirospozsgás asszonyka. Szó szót követ, a körül- állóknak kell őket lecsende­síteni. Vannak itt egyébként olya­nok is, akiknek meg éppen- hogy a kritizálás a tiszte. Kovács János tsz-elnök a zsűri elnöke. Vele számolga­tunk, hogy ha így akarnák a közös gazdaság 1200 hektár búzáját learatni az idén, ak­kor nem kevesebb, mint 400 Az aratás sztárja: Sztocsok István kaszás, meg négyszáz ma­rokszedő kellene. — Nagyon megtetszett, amikor a KISZ-esek azzal jöttek, hogy rendezzük meg azt a hagyományápoló ara­tónapot — mondja az elnök, bemutatva bírálótársait. — Varga Gyuri bácsi, nyugdíjas tsz-elnökünk, ép­pen ezen a területen volt az ő szövetkezetük, a Vörös Ok­tóber. Baráth Lajos bácsi meg a régi időkben banda­gazdaként aratott évről évre. ök fogják elbírálni, ki, hogy érti ezt az ősi szakmát? Kérdem is Lajos bácsit: vállalkozna-e ezekkel a le­gényekkel ismét aratóbandát szervezni. — Hát, éppen lehetne be­lőlük válogatni — feleli el­ismeréssel, majd hozzáteszi: — lehet, hogy az én 73 évemmel már nem sokra menne a banda, de tegnap még kaszáltam. Közben lejár a verseny el­ső órája. Az ünneplők töme­ge nemhogy fogyna, gyarapo­dik percről percre. Az ara­tóbrigádok most pihenőt tar­tanak. Sorba állva vonulnak a tarlón, aratódalokat éne­kelnek, ezért külön pont jár. Egy idősebb marokszedő né- ne odakiált egy öregember­nek: — Jani bátyám, kend itt van? Akkor én hiába várom a kereszt tövében! Vagy már nem is emlékszik, miért kel­lene odajönnie? Általános a derültség. A dűlőút mentén tüzek lobbannak. A „früstök’ kö­vetkezik. A szalonnasütést ugyancsak pontozza a zsűri. Vége-hossza nincs a tréfál­kozásoknak. Felröppennek a fűből a vizeskorsók. Hosz- szan isznak az aratók. Van, aki elölről kezdi a penge ki­kalapálását. Föláll az úttörőzenekar is. Rázendít. Emelkedőben a nap, emelkedőben a hangu­lat. A nagyközségi KISZ- bizottság szervező titkára, Bencsik János is elégedett: — Annak örülök, hogy ennyien eljöttek, s főleg, hogy a KISZ-es aratóbrigá­dok sem maradtak el az öregebbektől! Végszóra még az elnök is odajön. — Én meg nyugodt va­gyok! Ezt a hektárt már le­arattuk. Csak 1199 maradt hátra, de most már annak is nekivágunk! Egy fejkendős, bőszoknyás néni görhével kínál ben­nünket kötényéből. Megkóstoljuk. Nem is olyan rossz. Kőváry E. Péter Az aratóverseny így alakult: első lett a Cséke Sándor vezette tsz-brigád, második a terü­leti KISZ-esek csapata, harmadik az ÁFÉSZ-é, s a negyedik a GAMESZ-brigád A szerző felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom