Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-04 / 155. szám

1984, július 4., szerda Zsofka néni, köszönöm! Igazán stílusosan úgy kezdhettem volna: gyakujem peknye, nyanya Zsofka! Az enyéim ugyanis — ponto­sabban: nagyapám, nagy­anyám meg az anyám — so­se mondtak nyanyicskát a nénire, ez az ő szóhasznála­tukban túlontúl udvarias megszólítási formula lett volna, aminek a magyar megfelelője talán „nénike”. De nem ez a lényeg! Kezembe vettem a köny­vet, a Krupa András által megmentett két nyelvű me­sék gyűjteményét Nagybán- hegyesről. Felütöttem, vala­hol a közepén: s megtörtént a csoda! Magam szlovákul sose tud­tam (sajnos!), a „csabait” is inkább csak értem, mint be­szélem, főként azt a néhány száz szót, ami addig ragadt rám — gimnazista koromig —, amíg a nagyszüleim él­tek, akikkel egy házban lak­tunk. Meglepett már az is, hogy egyből kitaláltam a mese címét: Aki haragszik, le az orrát! „Kto sza hnyevá, dou mu nősz!” —■ hiszen ezt nagyanyámtól (az utcabeli­eknek egyszerűen: nyanya Dorka) ugyancsak hallottam. Átmagyarítva, mert a folya­matos, összefüggő és hosszú „csabai” szöveget aligha ér­tettük volna meg, mi, gyere­kek. A csodánál tartottam! Szó­val, olvasni kezdtem a me­sét, eleinte el-elakadva egy- egy kifejezésen, a nekem idegen ^írásmódon, betűmeg­jelöléseken, merthogy a csabjanszki szavakat magam is kiejtés szerint tudom leg­feljebb leírni. Azután észre sem vettem, belelendültem az olvasásba. Szinte izgatott lettem. A második oldalnál tartva be kellett csuknom kicsit a könyvet, sőt, le is tettem. Megrohantak az em­lékek. A húsz éve nem hallott drága hang, a szívemnek örökre kedvessé vált, de már-már elfelejtett monda­tok, szavak ott doboltak most a fülemben. Valami életre kelt bennem, amit már rég halottnak hittem! Hetek óta van már nálam ez a könyv, és még mindig nem tudok betelni vele. Új meg új kedves, kellemes meglepetéssel és egy nekem csaknem elfelejtett világ új­rafelfedezésével szolgái lép- ten-nyomon. Találtam még jó néhány ismerős, de legalább annyi ismeretlen történetkét is, hi­szen együtt — a két nyelvű, a csak szlovák és a csak magyar nyelvű „roszprávká- kat” is ide számítva — ösz- szesen 52 mese szövegét te­szi közzé a néprajzkutató. Első olvasásban a kétnyel­vű mesék is megleptek: rá kellett ébrednem, hogy itt nem tükörfordításról van szó, ahogy eleibe gondoltam. Először azt hittem: mégsem ismerem annyira ezt a nyel­vet, mint ahogy a csoda megtörténtekor feltételezni kezdtem magamról. Utána a könyv szerzőjére gyanakod­tam: talán ő rontott el va­lamit a magyarra 'fordítás­ban. Rászántam magam: elol­vastam a bevezető tanul­mányt is. Nagyon tetszett. Innen tudhattam meg, hogy szó sincs tükörfordításról. Immár előttem állt a mese­mondó — a nagybánhegyesi Farkas Andrásné Drágos Zsófia — alakja, élete, me­sélőtehetsége, hogy ugyan­ezt a mesét szlovákul is, magyarul is mondja. Értet­tem jól a mesegyűjtő afelet­ti örömét, hogy rátalált er­re a kincsre, osztoztam szin­te gondjaiban is, melyek a mesegyűjtés Békés megyei úttörőinek egyként gondja, akár a magyarság, akár a szlovákság, akár a román­ság népmesekincseinek meg­mentéséről van i<; szó. Mert mi történik? Anyai ágon dédszüleim mindenna­pi nyelve még a szlovák volt, a nagyszüleim két nyelven beszéltek, de in­kább szlovákul. Édesanyám ismeri mind a kettőt, de inkább csak magyarul be­szél már. Én a „csabait” is Krupa .Vjmlr&s ROZPRÁVKY SAMÜKY ZOI'KV alig töröm, s a fiaim már azt se. A többnyelvűség elő­nyeiről, szerepéről itt nem kell külön szólnunk. Arról sem, hogy mit vesztettünk volna el, ha nem gyűjtik össze Vasile Gurzan román és magyar meséit Méhkeré­ken, s most ezt követően Zsofka néni szlovák és ma-’ gyár meséit Nagybánhegye­sen. A szlovák mesemondó ugyanis szerepét nem biztos, hogy át tudja hagyományoz­ni az új nemzedékre, de itt hagyhatja szlovák és ma­gyar nyelvű meséit. Az előbbit, igaz, kevesebben ér­tik. De az az érzésem, hogy egyre több emberben nö­vekszik a hajlandóság — Közép-Kelet-Európa törté­netével mélyebben is meg­ismerkedve — a szomszéd népek s az együttélő nem­zetiségek nyelvének, kultú­rájának és életének megis­merésére. Ehhez nagyon szép példa­tárat és eligazodni segítő munkát nyújt át az érdek­lődőknek Krupa András, aki két neves jegyzetkészí­tőt is megnyert az ügynek: Viera Gasparikovát és Ko­vács Ágnest. Ezzel utat nyi­tott a szlovák és magyar népmesekutatók együttmű­ködésének is. Reméljük, hogy ez még csak a kezdet. (Kiadta a Békés megyei Tanács művelődési osztálya Békéscsabán, 1984-ben.) (kőváry) Könyvtári jegyzések 1984/1 A megyei könyvtár kiadá­sában megjelenő Könyvtári jegyzések idei első számá­ban ketten is foglalkoznak az integrált intézményekkel, illetve — azokon belül — a könyvtárak helyzetével. Ge- rendeli György a Dombegy­házán immár tizedik éve kö­zös igazgatású művelődési intézmények együttes mun­kájáról s ezen belül a könyvtár megváltozott sze­reréről ír. Gondolatait így összegzi: „Rossz integráció­ban működhet jól a könyv­tár, de jó integráció nem képzelhető el rosszul műkö­dő könyvtárral.” Kalhammer Mátyásáé a kondorosi sajá­tos integrációról, az eddigi tapasztalatokról számol be. A nehézségeket a követke­zőkben látja: „Az integrált intézmények nem rendelkez­nek a munkatervek elkészí­téséhez szükséges szempon­tokkal, a statisztikai adat­szolgáltatás is a régi; mód­szertana, szakmai program­ja nincs az integrációnak. További kérdőjel, hogy a művelődési házak érdekelt­ségi rendszerébe a könyvtár hogyan épülhet be.” Havasi Istvánná a gyulai Mogyoróssy Könyvtár háló­zati munkájának tapasztala­tairól, a feladatok szervezé­séről. azok végrehajtásáról ír. Bónus István — az Új Aurora kiadásában megje­lent — Az én világom című verseskötetét Beck Zoltán is­merteti. „Kevés örömű, mostoha sorsa volt Számadó Ernőnek, a népi írók elfeledett költő­jének, majd a romániai ma­gyar irodalom melegszívű mesélőjének, kinek egész életét Békés iránti honvágy kísérte.” Balogh Ferenc kez­di így Kései számadás cí­mű írását, majd az irodalmi köztudatból méltatlanul ki­szorult költői, író küzdelmes életét, tevékenységét mutatja be. Balogh György írása a Reformátuskovácsházán 1838-ban született Kalocsa Róza irodalmi és pedagógiai munkásságával foglalkozik. P. F. Életörömét keltő zongoraművészet születésnapi portréja „Ha az előjelek nem csal­nak, itt egy igazi új csillag van feltűnőben. Csodagyer­mekeknek általában nehezen jósolhatunk, mert életútju­kat, pályafutásukat túl si>k előre nem látott momen­tum keresztezheti.. . Fischer Annie ma csupa szív, csupa lélek és ösztönös intelligen­cia.. . Természete ízig-vérig romantikus, és — tizenöt éves gyermeklánynál — az is legyen .. A két háború közötti ze­nei élet egyik legsokolda­lúbb egyénisége, Jemnitz Sándor írta egykor Fischer Anniéról az idézett elismerő szavakat. Holott Jemnitz még tartózkodó is volt a di­csérettel, hiszen a művésznő nevét, zongorajátékát ak­kor már nemcsak itthon, de határainkon kívül is ismer­ték és becsülték. Fischer An­nie nyolcesztendős korában hívta fel magára első alka­lommal a zenei közvélemény figyelmét, amikor eljátszotta Beethoven C-dúr zongora- versenyét. És az 1922-es ha­zai bemutatkozás után már Zürichben is sikert aratott akkor még valóban inkább romantikus, de ihletetten nemes zongorajátékával. So­kak számára szinte nem is volt meglepő, hogy 1933-ban ő nyerte a budapesti Liszt Ferenc zongoraverseny első díját. És a korabeli kritiká­kat lapozgatva kitűnik, hogy a szakma s a közönség előtt egyaránt nyilvánvaló volt: Fischer Annie egyre maga­biztosabban hódítja meg a klasszicizmus világát is. Ugyancsak Jemnitz írta 1936-ban: „A nagy tehetségű fiatal zongoraművésznő egyéni hangú Mozart-játéka újból bizonyította, hogy a magyar Mozart-kultúra még sokat várhat tőle.” Annál fájdalmasabb, hogy Székely Arnold és Dohnányi Ernő növendéke, aki a Liszt­verseny után egyre növekvő hírnévre tett szert egész Európában, a háborús üldöz­tetések miatt fél évtizeden keresztül kénytelen volt ha­zájától távol élni. Svédor­szágban, Stockholmban te­lepedett le. Ekkor már a ne­ves zenekritikus, Tóth Ala­Fischer Annie a zongoránál dár felesége volt, akivel a pusztító viharok elmúlásá­val elsőként érkezett vissza szülőhazájába. Azonnal is­mét koncertezni kezdett. Egy évvel később, 1947-ben Jem­nitz Sándor így írt róla: „Fischer Annie életörömet keltő zongoraművészetének új korszakához érkezett... Mozart d-moll zongoraver­senyművének előadása lehe­letnyi finomságokban bővel­kedett. Otto Klemperer volt az első, aki karmesteri helyéről a művésznőt meg­tapsolta.” Azóta Fischer Annie olyan nemzetközi tekintélyre tett szert, amilyen csak a legna­gyobb művészek életútját kí­séri. Európán kívül Amerika és Ausztrália legjelentősebb hangversenytermeinek kö­zönsége tapsol zongorajáté­kának, állandó vendégművé­sze a legjelentősebb feszti­váloknak, s elismert muzsi­kuspartnere a legnagyobb szólistáknak és karmesterek­nek. Egy időben különösen Beethoven-játékára figyeltek fel. „ Nem esik abba a gya­kori hibába, hogy általános klisét készít magának erről az alkotó géniuszról, s az ígv kapott sablont a szerze­mények sorára válogatás nél­(MTI-Fotó — KS) kül alkalmazza . . . Fischer Annie az élő Beethovent ke­resi. S meg is találja” — szól a híradás egyik Beetho- ven-estjéről, még 1948-ból. Egy másik kritika pedig — ezek már Kroó György sza­vai — 1961-ből: „Fischer Annie is mintha évek óta csak a lényeget keresné az utolsó Beethoven-szonáták- ban, mintha csak a végső dramaturgiai összefüggések­re koncentrálna ...” De ugyanez a kritika nagyra ér­tékeli Fischer Annie Brahms- tolmácsolását is . . . Mert a művésznő a hatva­nas évek elejétől, és ma is elsősorban Mozart, Beetho­ven, Schumann, Brahms, Liszt és Bartók egyik leg­avatottabb interpretátoraként ismert. A humanitásáról, szerény­ségéről legendás művészt, a klasszikus előadói tradíciók őrzőjét tisztelettel és szere­tettel köszönti július 5-i szü­letésnapján a magyar zenei élet, annak sokezres közön­sége, akik között jónéhányan kísérték s kísérik ma is mű­élvező figyelemmel ennek a rendkívüli előadói pályának minden mozzanatát. Szomory György Hajózástörténeti múzeum Zebegényben A MAHART és a Közleke­dési Múzeum közreműködé­sével az ismeretterjesztés és a közművelődés szolgálatá­ba állítják Farkas Vince nyugalmazott folyamhajózá­si kapitány hajózástörténeti gyűjteményét, i Bemutatásá­ra a Dunakanyar egyik ide­genforgalmi központjában, Zebegényben vásároltak há­zat, ebben hamarosan meg­nyílik hazánk első hajózás­történeti állandó kiállítása. Farkas Vince 28 évig szol­gált különböző hajókon, s e csaknem 3 évtized alatt gaz­dag anyagot gyűjtött össze a természeti népek hajóépítési szokásairól, ezzel kapcsolatos díszítőművészetéről, szerszá­mairól, s általában a hajó­zásról és a hajózás történe­téről. Sok sajátos csónaknak. hajónak méretarányos, pon­tos másolatát is elkészítette. Gyűjteményének egyes da­rabjai már régen múzeumba kerültek, a teljes anyag ki­állításának azonban csak most teremtődtek meg a fel­tételei. A július 12-én Zebe­gényben (Szőnyi utca 9.) megnyíló hajózástörténeti ki­állítás szakmai felügyeletét a Közlekedési Múzeum látja el Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: A Balaton-vidék első ma­gyar leírója: Bél Mátyás. 8.55: Nyugdíjasok a Szlovák Szocialista Köztársaság­ban. 9,10: Régi hires énekesek mű­sorából. 9.38: Kis magyar néprajz. 10.05: Okos Marci és az orosz­lán. 10.31: Rádiószínház. 11.31: Beethoven: E-dúr zongo­raverseny. 12.45: Utak, ösvények. Helsinkiből visszanézve. 13.05: Operaslágerek. 13.35: Dzsesszmelódiák. 14.29: Miska bácsi levelesládája. 15.05: Kóruspódium. 15.28: Dalok és találkozások. VII/2. 16.05: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. 16.49: Kritikusok fóruma. 17.05: Munkások 1984-ben — V. rész. 17.30: E. T. Részletek Williams filmzenéjéből. 17.49: Kodály: Kilertc zongora- darab. 19.15: Világirodalmi Dekameron. 19.56: Bemutatjuk a Cseh fil­harmonikus zenekart. 21.06: Béres Ferenc népdalokat énekel, Szőllős Beatrix cimbalmozik. 21.30: Külpolitikai klub. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Goar Gáspárján opera- áriákat énekel. 22.45: Színek, zenék — szikék. 23.00: Kamaramuzsika. 0.10: Meiling Gábor táncdalai­ból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Dalok a békéről. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: Válaszolunk hallgatóink­nak. 9.45: Urbán Katalin nótákat énekel. 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: A Szabó család. 12.05: Nóták. 12.35: Tánczenei koktél. 13.30: Labirintus. 14.00: Zenés délután. 16.40: Fiataloknak! 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Mészáros Tivadar népi zenekara játszik. 19.15: Moszkvából érkezett. 19.45: A King Crimson zenekar felvételeiből. 20.35: Gyárfás Miklós hangjáté­kaiból. A világ legkisebb szerelme. 21.24: Nosztalgiahullám. 22.27: Verbunkosok, nóták. 23.20: Zenés játékokból. III. MŰSOR 9.00: Vonós hangszerszólók — magyar szerzők műveiből. 9.31: Zenekari muzsika. 11.05: Operakórusok. 11.30: Connie Francis és Tom Jones énekel. 12.00: Kamarazene. 13.07: Napjaink magyar irodal­mából. 13.36: A Magyar Rádió és Tele­vízió énekkara énekel. 14.00: Népdalkórusok, hangszer­szólók. 14.30: Barokk muzsika. 15.29: Schreker: A megbélyeg­zettek. Háromfelvonásos opera. 18.30: V materinskom jazyku. A Magyar Rádió szlovák nyelvű nemzetiségi műso­ra Miskolcról. 19.05: Hangverseny Sztravinszkij műveiből. 20.05: Madrigálok. 20.20: Külföldi tudósoké a szó. 20.35: Szintetizátorvarázs. 21.15: Balettzene. 22.ll: Napjaink magyar irodal­mából. 23.00: Szabó Gábor és dzsessz- együttese játszik. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A tegnap slágereiből 17.15: Piacról élünk. Dalocsa István jegyzete. 17.20: Stúdiópódium. Dávid Sán­dor, a ceglédi zeneiskola tanára játszik. 17.30: Zenés autóstop. Közleke­dési magazin. Szerkesztő: Tamási László. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 10.00: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna, (ism.) 10.05: Katica. Csehszlovák film­sorozat. VII/2. rész: Jó barátok, (ism.) 10.35: Delta. Tudományos hír­adó. (ism.) 11.00: Rali. Bolgár film — II/2. rész. (ism.) 12.30: Képújság. 16.15: Hírek. 16.20: Szókimondó, (ism.) 17.10: A régészet kalandjai. Minden út Rómából indul ki. 18.00: Képújság. 18.05: Életet az éveknek. 18.45: Reklám. 18.50: Egy kormányprogram hét­köznapjai. Riportműsor. 19.20: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. 19.25: Reklám. 19.40: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna. 19.45: Esti mese. 20.00: Tv-híradó. 20.30: Leg . . . leg . . . leg . . . Különleges rekordok és rekorderek. 21.25: A hét műtárgya. Egry Jó­zsef : Aranykapu. 21.30: Sanzonpódium. 22.20: Képújság. 23.15: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.55: Képújság. 19.00: Isamu Noguchi. Amerikai film. 19.55: Gorilla G. Gorilla. Angol rövidfilm. (ism.) 20.30: Duna menti folklórfeszti­vál. Közvetítés Szegedről. 21.30: Tv-híradó 2. 21.50: „Ügy, ahogy volt és...” Dénes Zsófia-portréfilm — II. rész. 22.35: Képújság. BUKAREST 15.30: Magyar nyelvű adás. 20.00: Tv-hiradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Teli torokból. 20.50: Gazdaságpolitikai adás. 21.10: A felejtés virágai. Ame­rikai film. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 13.30: Kézigránátos és sír. 16.00: Ünnepi délután. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 19.15: Rajzfilm. 19.30: Tv-napló. 20.00: Könnyűzenei adás. 20.30: A Július 4. Múzeumból. 21.50: Sportszerda. II. MŰSOR 19.00: Művelődési adás. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Üldözés. 21.45: Hírek. 21.50: Komoly zenei adás. 22.35: Adás a kultúra köréből. SZÍNHÁZ 1984. július 4-én, szerdán 21.00 órakor a Gyulai Várszínpadon: BÁTHORY ERZSÉBET 1984. július 5-én, csütörtökön 21.00 órakor a Gyulai Várszin- padon: BÁTHORY ERZSÉBET MOZI Békési Bástya: Klapka légió. Békéscsabai Szabadság: Roncs­palota. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Prof. Kuruzsló I—II. Gyulai Petőfi: Házasság szabad­nappal. Orosházi Partizán: 101 kiskutya. Szarvasi Táncsics: Hétszázéves titok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom