Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-26 / 174. szám

1984. július 26., csütörtök o Életmentő kitüntetése Békéscsabán Tegnap, július 25-én, szer­dán reggel Gyulavári Pál, a Békés megyei Tanács elnö­ke a Minisztertanács Élet­mentő Emlékérem kitünte­tését nyújtotta át Kurilla Józsefnek, a BOV csoport- vezetőjének, békéscsabai la­kosnak. A fiatalember június 20- án, a délelőtti órákban Bé­késcsabán, a Derkovits soron haladva észrevette, hogy egy idős asszony az Élővíz-csator­nába ugrott. Kurilla József gondolkodás nélkül a segít­ségére sietett, vízbe ugrott és kihúzta a fudoklőt. Az Élő­víz-csatorna e helyen 3—4 méter mély, á vízből mentés pedig még az úszni tudók számára sem könnyű feladat, így Kurilla József saját éle­te veszélyeztetésével men­tette ki az asszonyt. Képün­kön: a kitüntetés-átadás pil­lanata. Fotó: Kovács Erzsébet Gyomaendrödön tanácskoztak a fogyasztási szövetkezetek felügyelő bizottságainak elnökei Az idén másodszor tar­tottak együttes ülést a me­gye fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezetek felügyelő bizottságainak elnökei teg­nap Gyomaendrödön, a nagyközségi pártbizottság ta­nácskozótermében. Mészáros Gábor, a házi­gazda szerepét vállaló Gyo- maendrőd és Vidéke ÁFÉSZ felügyelő bizottságának el­nöke üdvözlő szavai után rövid ismertetőt mondott a szövetkezet tevékenységéről, gazdasági eredményeiről. Ezután Tanai Ferenc ME- SZÖV-elnök tartott vitaindí­tó előadást a fogyasztási szövetkezetek felügyelő bi­zottságainak idei első félévi munkájáról, a szövetkezetek vagyonvédelmi helyzetéről. Mint mondotta, a megye fo­gyasztási szövetkezetei igye­keztek idei terveiket a na­gyobb követelményekhez igazodva elkészíteni. A jobb eredményekre való törekvés a szövetkezetek jó részénél megvalósult. Néhány he­lyen azonban még mindig előtérbe került a beruházási törekvés és háttérbe szorult a forgóeszköz-feltöltés, a jobb áruellátás, a fizetési kötelezettség teljesítése, a fegyelmezett munka, a meg­levő kapacitások jobb ki­használása. Ezután a szigorúan értel­mezett vagyonvédelem hely­zetéről, annak fogyatékossá­gairól szólt a MÉSZÖV el­nöke. Mint mondotta, ebben még korántsem lehet előre­lépésről beszélni. Sőt, to­vább növekedett a szövetke­zeti vagyonnal kapcsolatos bűncselekmények, szabály­talanságok száma, nőtt a normalizált hiány és több helyen nem csökkentek az improduktív költségek. Ahol ezek jelentkeznek — hang­súlyozta — ott nem megfe­lelő a vezetés, nincs önkont­roll, felületes a belső ellen­őrzés, hiányzik a felelősség­re vonás. Ezért is hívta fel a felügyelő bizottságok el­nökeinek figyelmét a rend­szeres és következetes ellen­őrzésekre, a szövetkezetek belső szabályzatainak ' sajá­tos kidolgozására, a gazdál­kodás aktívabb figyelemmel kísérésére, az improduktív költségek okainak elemzésé­re, a termeltetési előlegek figyelemmel kísérésére, a va­gyonvédelmet elősegítő tech­nikai berendezések beszer­zésére, beépítésére. Harsányt Mátyás, a MÉ­SZÖV ellenőrzési és jogi irodájának megbízott veze­tője a fogyasztási szövetke­zetek mindhárom ágazatá­ban folytatott idei ellenőr­zések tapasztalatait össze­gezte. Ezután a felügyelő bi­zottságok küldöttgyűléseken elhangzottak beszámolóit elemezte, majd a felügyelő bizottságok ellenőrzési mun­kájáról készült tervek fon­tosságát hangsúlyozta. Ga- lambosi László, a MÉSZÖV takarék- és lakásszövetkezeti titkárságának vezetője e két ágazat felügyelő bizottságai­nak készített segédanyag lé­nyegét ismertette. A három szövetkezeti ága­zat felügyelő bizottságainak elnökei közül sokan szót kértek és beszéltek feladata­ikról. Balkus Imre Kedden nyílt meg a Budapest kiállítóteremben az új Nem­zeti Színház építési terveit bemutató tárlat. A rendezők a látogatók véleményét, javaslatait is szívesen látják (Telefotó) Kádár János beszéde Kodály Zoltán emlékmúzeum Tegnap a Művelődési Mi­nisztériumban ajándékozási­letéti szerződést írt alá Ko­dály Zoltánná Péczely Sa­rolta és Erdei Péter, a Ko­dály Zoltán Zenepedagógiai Intézet igazgatója. Az okira­tot jóváhagyó záradékkal látta el Köpeczi Béla műve­lődési miniszter. A szerződés értelmében a Budapest VI. kerület, Nép- köztársaság útja 89. számú házban — ahol a nagy ma­gyar zeneszerző 1921-től ha­láláig, 1967-ig élt — Kodály Zoltán emlékmúzeumot lé­tesítenek. Kodály Zoltán öz­vegye a lakásból kiköltö­zik, s az ezért őt megillető ellenszolgáltatásról lemond. A lakás dolgozószobájának és szalonjának berendezési tárgyait a kecskeméti Ko­dály Zoltán Zenepedagógiai Intézetnek ajándékozza, s letétbe adja a több mint 1800 darabból álló kottatárat, a mintegy 4000 kötetes könyv­tárat, s a 249 kötetből álló, számos muzeális értékű rit­kaságot tartalmazó, úgyne­vezett régi könyvtárat. Az ajándékozás, illetőleg a letétbe helyezés jóvoltá­ból lehetővé válik, hogy a lakás két szobáját eredeti állapotában, emlékmúzeum­ként nyissák meg az érdek­lődők előtt. A harmadik szo­bában stúdió és könyv-, le­mez-, valamint folyóirattár kialakítását tervezik. Itt őr­zik majd Kodály Zoltán va­lamennyi megjelent művé­nek egy-egy példányát, le­mezeket, kottákat, írásokat. Ugyancsak megtalálhatók lesznek a zeneszerzőről írott monográfiák, tanulmányok, cikkek. A nyilvános stúdiót is bárki felkeresheti majd, s meghallgathatja hangle­mezekről a Kodály-műve­ket, azok különböző inter­pretációit. A tervek szerint — az ajándékozó költségére — a szobában fénymásoló berendezést is elhelyeznek, amely az amatőr és a hiva­tásos Kodály-kutatók mun­káját segíti majd. Ugyancsak a tudományos igényű vizsgálódást szolgál­ja, hogy a lakás egyik helyi­ségében hozzáférhetővé vá­lik a kutatóknak a zeneszer­ző munkásságával, életével kapcsolatos szinte valameny- nyi feljegyzés, kézirat, a ta­nulmányoktól a kottalapokra írt széljegyzetekig. A leendő archívum anyagának jó ré­sze ma még feldolgozatlan. Hétévi szabadságvesztésre ítélték a lezuhant Medicor-busz sofőrjét A debreceni Városi Bíróság szerdán ítéletet hirdetett Tiba János debreceni lakos, a múlt év szeptemberében Graz mellett a hegyoldalon lezuhant autóbusz vezetőjének ügyében. A bíróság a vádlottat bűnösnek találta ha­lálos tömegszerencsétlenséget eredményező közúti baleset gon­datlan okozásának és különösen nagy kárt okozó gondatlan ron­gálásnak a vétségében, s eze­kért halmazati büntetésül fog­házban letöltendő hétévi sza­badságvesztésre ítélte, mellék- büntetésül a közúti * járműveze­téstől öt évre eltiltotta. A bíró­ság elrendelte az eddig szabad­lábon védekező Tiba János le­tartóztatását is. Az ítélet nem jogerős: az el­ítélt védője fellebbezett, az ügyész három napi gondolkodá­si időt kért. Tiba János a Medicor Vállalat debreceni gyárának a gépkocsi- vezetője volt. Az általa vezetett autóbusszal 1983. szeptember 9- én negyvenöt tagú kiránduló­csoport utazott Debrecenből Ausztriába. Az Ikarus-busz, ame­lyet vezetett, korábban már fék­hibás volt, az indulás előtt ezért az autóbusz fékrendszerét kicse­rélték, majd fékpróbát is tartot­tak. Az ellenőrzés során a be­rendezés nem működött tökéle­tesen, de a vezető nem gondos­kodott a további javításról. Szeptember 14-én a csoport müncheni kirándulásra indult, s a hegyi utakon a túlzottan igénybe vett fékrendszer hatás­talanná vált. A vezető nem tu­dott alacsonyabb sebességfoko­zatba kapcsolni, egy kanyarban elvesztette uralmát az autóbusz felett, a jármű átszakította a védőkorlátot, és lezuhant a me­redek hegyoldalon. A baleset következtében tizenöten életüket vesztették, harmincán megsérül­tek, az autóbuszban csaknem egymillió forintos kár keletke­zett. (Folytatás az 1. oldalról) A Varsói Szerződés tagál­lamai az utóbbi időkben több javaslatot is előterjesztettek. Tavaly januárban nagy hangsúlyt adtak annak a kezdeményezésüknek, hogy a Varsói Szerződés és a NATO országai kössenek olyan megállapodást, amelynek ér­telmében lemondanak az erő alkalmazásáról és a vele való fenyegetőzésről, s bé­kés, gyümölcsöző kapcsola­tokra törekednek1. Ez a javaslat változatlanul érvényes. De ugyanígy em­líthetjük a Varsói Szerződés azon indítványát is, hogy az országok állapodjanak meg a fegyverkezési kiadások be­fagyasztásában, majd csök­kentésében. Ez ésszerű ja­vaslat, amelynek megvalósí­tása minden nép javát szol­gálná. A Szovjetunió több javas­latot tett, így például ki­emelkedő jelentőségű volt, hogy bejelentette, elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert, és kezdeményezte, hogy ugyanilyen kötelezett­séget vállaljon minden olyan nukleáris hatalom, amely ezt még nem tette meg. A Szov­jetunió állást foglalt a vegyi fegyverek betiltása mellett, s kiemelkedően fontos az a legújabb keletű indítványa, hogy szülessék megállapodás a világűr militarizálásának megtiltásáról. Hazánkban a párt, a kor­mány, a társadalmi szerveze­tek nagy fokú nemzetközi aktivitást fejtenek ki. Ehhez hazánk fejlődése révén — s ebben az Önök munkája is benne van — a lehetősége­ink is megvannak. Magyar- ország ma bizonyos nemzet­közi tekintélynek örvend. Gyakoriak nálunk a nemzet­közi találkozók, tanácskozá­sok. Mi azért dolgozunk, hogy fejlődjenek a kelet- nyugati kapcsolatok, és az érdemi megbeszélések ered­ményeként olyan helyzet és légkör alakuljon ki a világ­ban, amelyben létrejöhetnek a valódi nemzetközi tárgya­lások és megegyezések. A Magyar Népköztársaság á nemzetközi életben egye­nes és tisztességes úton szer­zett magának megbecsülést. Mi minden partnerünknek pontosan és világosan meg­mondjuk, hogy szocialista ország vagyunk, szocializ­must építünk, a társadalmi fejlődés útján járunk, és folytatni akarjuk a békés építést. Mi tehát alapvető ér­dekeinknél fogva a békéért harcolunk, és ebben a tö­rekvésünkben egységesek va­gyunk a Varsói Szerződés, a KGST többi országával, együttműködünk a béke min­den hívével. Széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerünk a pár­tok között is kialakult. Részt vettünk legutóbb a szocialis­ta országok kommunista és munkáspártjai központi bi­zottsági titkárainak prágai megbeszélésén, amelynek résztvevői hangsúlyozták, hogy készek együtt dolgozni minden becsületes békeerő­vel, a szocialista, szociálde­mokrata pártokkal, a fejlődő országok társadalmi-politi­kai erőivel, a józanul és fe­lelősen gondolkodó nyugati politikai tényezőkkel. Cé­lunk, hogy a feszültség csök­kenjen, és a világ alapvető problémáit tárgyalások út­ján oldják meg. Mint kom­munisták, szocialista elve­ket valló felelős emberek, meggyőződéssel valljuk, hogy nincs az emberiségnek más útja, mint a béke. Mi nem terjesztjük világnézetünket, rendszerünket sem fegyver­rel, sem erőszakkal, de azt sem tűrjük, hogy az ellen- forradalmat exportálják. Tárgyalások, megállapodá­sok kellenek, hogy a világ kijusson a jelenlegi feszült helyzetből. A belpolitikáról is szólok néhány szót. Amit Önök itt a saját kollektívájukban ér­zékelnek, az bizonyos érte­lemben az országos helyzet­nek is tükre. A belpolitikai helyzet szilárd, a párt veze­tő szerepe érvényesül, népi államunknak tekintélye és becsülete van. Ennek tuda­tában és szellemében készü­lünk felszabadulásunk 40. évfordulójára is. Ez nagyon fontos történelmi állomás, és módot ad az áttekintésre, mit csináltunk, hogyan él­tünk, mit értünk el, és mit nem, mire törekszünk a jö­vőben. A Központi Bizottság leg­utóbbi ülésén úgy döntött, hogy a jövő év tavaszára összehívja a párt XIII. kong­resszusát. Országgyűlési és tanácsválasztások is lesz­nek, hiszen lejár a mandátu­muk, tehát egy nagy politikai kampány előtt állunk. Mi­lyen szellemben akarunk a kongresszusra készülni? Először is az eddig vég­zett munkánkat és helyze­tünket kritikusan, a való­ságnak megfelelően akarjuk áttekinteni. Amikor azt mon­dom, „kritikus”, akkor arra gondolok, hogy azt is meg kell állapítanunk, ami he­lyes, ami rendben ván, amit nem változtatni, hanem erő­síteni kell. Nekünk a kong­resszuson és a választási előkészületek során is a nép életét meghatározó alapkér­désekkel, az élő problémák­kal kell foglalkoznunk. Meg vagyok győződve arról, hogy a kongresszus legfontosabb határozatait a Hazafias Nép­frontba egyesült társadalmi erők elfogadják. Munkaérte­kezletet akarunk tehát tar­tani, és a választásokat is ebben a szellemben kíván­juk majd lefolytatni. Az elmúlt hónapokban szé­les körű kezdeményezések bontakoztak ki a felszaba­dulás 40. évfordulójának tiszteletére. A dolgozók szo­cialista munkaverseny-fel- ajánlásokat tettek, amelye­ket a pártkongresszusra is kiterjesztettek. Olvashattuk a sajtóban, hogy üdvözli eze­ket a kezdeményezéseket a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. Élve az alkalom­mal, a párt Központi Bi­zottsága nevében csatlako­zom ehhez. Nagyra értékel­jük, és megköszönjük azt az állásfoglalást, amely a dol­gozók felajánlásaiban meg­nyilvánul. Meggyőződésem, hogy ez a szocialista mun­kaverseny valóban megtisz­teli a nagy eseményeket, amelyekre készülünk, ugyan­akkor a felajánlások a min­dennapi kérdések megoldá­sában is segíteni fognak. Azt gondoljuk, hogy ennek a politikának a megerősíté­se tovább szilárdítja majd nagy vívmányunkat: azt a társadalmi összefogást, szö­vetségi politikát, amely ed­dig is nagyszerű eredménye­ket hozott. Azt az egységet, amelynek keretében a dol­gozó osztályok, kommunis­ták és pártonkívüliek az alapvető nemzeti célokban egyetértenek, olyan módon is fejleszteni kell, hogy tovább erősítjük, bővítjük rendsze­rünk demokratizmusát. Minél többen tudnak ér­demben beleszólni az ügyek eldöntésébe a műhelyben, az üzemben, egy nagyvállalat­nál, a kerületben, a fővá­rosban és az országban, an­nál nagyobb a tömegtámo­gatás politikánk megvalósí­tásához. Ma széles körű társadal­mi kezdeményezőkészség ta­pasztalható az országban a Hazafias Népfront kereté­ben, és ebben az egyházak is részt vesznek. Ebben is ki­fejezésre jut szövetségi po­litikánk: mindenkivel egyet­értésre törekszünk, és ké­szek vagyunk együtt dol­gozni, aki társadalmi ren­dünket tudomásul veszi, tör­vényeinket tiszteletben tart­ja, népünk szocialista célja­it elfogadja és előmozdítani igyekszik. Ami az építőmunkánkat illeti: az itt elhangzott fel­szólalások is sok nehézség­ről számoltak be. Ezekről szólva nem felejtjük el, hogy az utóbbi években nagyon nehéz körülmények között jelentős eredményeket ér­tünk el a népgazdaságban, így például az első félév eredményei az iparban, a mezőgazdaságban és más te­rületeken is alapjában a nép- gazdasági terv szerint ala­kultak. És ez nem kevés az adott körülmények között. Természetesen vannak gondjaink és nehézségeink is. Emlékeznek, a XII. kong­resszuson nyíltan beszél­tünk, és azt mondtuk: ezek­nek az éveknek az első szá­mú kérdése, hogy a külföl­di adósság növekedési üte­mét állítsuk meg, sőt, ha lehetséges csökkentsük ter- heinket. Később, az ország fizetőképességének fenntar­tása vált központi kérdéssé. Eközben minden erőnket ar­ra kellett összpontosítani, hogy az elért életszínvonalat megőrizzük. A mi politikánknak van egy sajátossága, amit meg kell őriznünk majd a XIII. kongresszuson is: a realitá­sokból indul ki, és nem vá­gyainkból, elképzeléseinkből. Amikor az álmainkat való­ságnak véltük, drága árat fi­zettünk érte. Nagy erőforrásunk a szo­cialista országok közötti gaz­dasági együttműködés. A KGST-országok legutóbbi felső szintű találkozója na­gyon világos és biztató irá­nyokat jelölt ki a jövőre nézve. Közös munkánkban még nagyon nagy tartalékok vannak, amelyeket ki kell használni. Van igény a kor­szerű és jó minőségű áruk­ra. Élni fogunk továbbra is a KGST-országok együttmű­ködésében rejlő lehetőségek­kel. Ezzel együtt a kölcsö­nös előnyök alapján folytat­ni és fejleszteni akarjuk gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal és a fej­lett kapitalista államokkal is. A nemzetközi forgalom­ban biztató perspektívája van a könnyűiparnak is. Ezek kiaknázásához persze megfelelő színvonalú árut kell termelni. Az Önök üze­mének egyik érdeme, hogy első osztályú árut állít elő, s ez megkönnyíti helytállá­sukat az egyre nagyobb kon- kurrencia közepette. Arról is szólni kell, hogy van egy nagy vívmányunk, amelyet a hétköznapokon nem is veszünk számba: az emberek biztonságban, tör­vényes rendben élnek. Aki nem vétett a törvény ellen, annak nincs mitől félnie, de aki vétett, annak tartania kell a törvény szigorától. Aki a szocialista rendszer adottságaival él, az boldo­guljon, de aki visszaél ve­lük, az ne boldogulhasson. A szociális biztonság szer­ves része az is, hogy aki dol­gozni akar, az dolgozhat, s a munkájáért megkapja bé­rét és a többi járandóságát. Befejezésül arra kérem Önöket, hogy dolgozzanak továbbra is az eddigi len­dülettel és odaadással — most mindenekelőtt az éves terv teljesítéséért. Ennek az is nagy jelentőséget ad, hogy ezzel valójában az új ötéves terv alapjait rakjuk le. Meg kell teremtenünk annak fel­tételeit, hogy a következő öt­éves tervünk már minden tekintetben erőteljesebb fej­lődést hozzon. Ha az addig hátralevő másfél év alatt becsülettel, nagy erőfeszítés­sel dolgozunk, akkor a szo­cialista építés újabb, lendü­letes időszaka kezdődhet el a VII. ötéves terv esztendei­ben — fejezte be beszédét Kádár János. * * * A program befejezéseként Kádár János a vállalat gyártmányszerkezetét repre­zentáló divatbemutatón vett részt. A vendég elismerő sza­vakkal nyugtázta a látotta­kat: a gyári tervezők és gyártmányfejlesztők munká­ja alapján készült, számos nagy- és nívódíjjal kitünte­tett női és gyermekruházati cikkeket. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom