Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-25 / 173. szám

1984. Július 25., szerda Várszínházi ősbemutató Módos Péter: ... és itt a földön is Régészek Örménykúton Éljen az ügy! Üjra meg újra, bele nem fáradva, min­dig a felfedezés örömével: itt, nálunk, a történelmi tég­lafalak között színház van! Rangos nyári szórakozás, lé­lekformáló esemény. Nevetés és megrendülés, hogy jobbak legyünk egy-egy estére, és általunk jobb legyen talán a világ is. Köszönet érte min­denkinek, akik éltetik e szel­lemi műhelyt, becsalogatva bennünket is, nézőket. Vár­juk a nyarakat, mit kínál a Gyulai Várszínház, és jó tud­ni, hogy várakozásunkban aligha csalódunk. Túl a ta­valyi 20. évad számvetésein, idén, a 21. nyáron is hű ma­radt önmaga mércéjéhez a mindig változó, de felfrissül­tén is vissza-visszatérő tár­sulat. Sokszínű nyári évad végén jelentős esemény lett az utolsó bemutató, Módos Péter: ... és itt a földön is című történelmi drámájának életre keltése, ősbemutató, magyar szerző első színpadi megmérettetése. Drámai sorsú nép vagyunk. Ismételten bebizonyosodik, hogy történelmünk bármely korszakát figyeljük, mindig feszültségektől vibráló üze­neteket hallunk. Sikolyt, jaj­kiáltást, harci zajt. Legtöbb­ször nemzetünk fennmaradá­sa volt a tét. Földünkért vi­csorgó hatalmak és kába ön­pusztítás között kellett él­nünk Túlélni vészterhes idő­ket, hogy belesodródjunk újabb veszélyekbe. Talán csoda is kellett, hogy egyál­talán megmaradtunk E megismétlődő csodák egyi­két írta meg Módos Péter. Az államalapítás utáni idő­ket, István király uralkodá­sának végső szakaszát és a halálakor szétfröccsent anar­chiát. Külső erők fenyegeté­sét és a belső marakodás ré­mét. Szerencsés kézzel vá­lasztott témát a szerző, hi­szen munkája általános ér­vényű tanulságot, mának is szóló üzenetet hordoz. Amikor a bemutató elő­adás végén vastaps köszön­tötte a színpadra hívott Mó­dos Pétert, talán színháztör­téneti pillanatnak lehettünk tanúi: új szerzőt avatott a Gyulai Várszínház! Ott, ak­kor, csak az ünneplés lehe­tett megérdemelt jussa, ám hogy választott útján to­vábblépjen, sikerek és bu­kások lángjában-jegében kell edződnie. A kezdet bizta­tó! Történelmi drámák eseté­ben fontos, hogy összhang legyen a téma — az elmúlt korok élete — és a megvaló­sítás, a színpadi mű között. Volt rá példa, szomszédba se kell menni érte, amikor torz szemlélet . szülötteként je­lentős darab íródott. Saját múltunkat becsmérlő, önköp­ködő színházat termett ez az áramlat. Véleményem sze­rint káros színházat. Jele­nünk értékeléséhez éreznünk kell a múltat is, honnan jöt­tünk, s hová vezet az út. El­billennek az arányok, bi­zonytalanná válnak a gon­dolatok, ha bármely tévesz­me sugallatára hamis opti­kán vizsgáljuk történelmün­ket, s vetítjük azt a jelen nézőinek. Módos Pétert nem érheti ilyen vád. Színháza tisztességes színház, és ez nagy szó. Amit láttat, bizony megesett vagy megeshetett. Üjra átélnünk, elriadni tőle vagy okulni belőle a mi dol­gunk, feladatunk. Kérdés, hogy mennyire tudunk együtt haladni vele, érzékeinkkel befogadni, lelkünk hullám­hosszát azonos sávra hangol­ni. Drámák esetében mindez alapkérdés. Módos Péter da­rabja, ha egyenetlenre sike­redett, főképp azért van, mert a dráma és a történe­lem összefüggésének szorítá­sában inkább ragaszkodott a históriás hűséghez, mint sa­ját színpadi alakjainak meg­jelenítő erejéhez. Amikor olyan helyzetet talált, amely­ben hősei igazak is és drá­mai feszültségek hordozói is, színházi sűrűség van a sza­vaiban. Ám a történeti va­lósághoz ragaszkodva nem képes térben, időben, ese­ményekben főbb szereplőivel úgy végigvitetni a színpadi történetet, hogy a nézőtérre maradéktalanul hasson. Nyári színházi estén talán megengedhető a teátrális ha­sonlat: üstökös feltűnésének lehettünk tanúi a gyulai várban. De ami az égitestek esetében egyértelmű csoda, színpadon esetleg visszájára fordul. Köztudott, hogy az üstökös szilárd magját fény­lő, hatalmas, de anyagokban ritka farkcsóva követi. Az ... és itt a földön is című drámában is van egy biztos mag, egy ragyogó első felvo­nás. Gellért püspök, István király és a lázadó Vazul (a darabban Vászoly) köré sű­rűsödnek az erővonalak. Am a király halálával, Vazul megcsonkításával eltűnnek e fontos drámai hősök. Ügy kell tudomásul vennünk az ország ziláltságát, szétesését, hogy kusza, szétesett lesz a darab is. Történelmi tabló­képek módjára vonszolja a mű önnön megnyúlt, légritka testét Sík Ferenc rendezői mun­káját érdemes egész várszín­házi munkálkodásával össze­függésben értékelni. Meg­mérte önmagát is: néhány hét alatt három előadást „tető” alá hozni, akárhogy nézzük, bravúros munka. Még akkor is, ha egyszerre ennyi felé, azonos intenzi­tással aligha lehet odafigyel­ni. Módos Péter drámájára láthatóan „odafigyelt”. A da­rab kiválasztásától színpadi megjelenítéséig odakölcsö­nözte saját egyéniségét, mű­vészetének teljes fegyvertá­rát, s ez méltó tett volt ré­széről. Színpadán jól felerő­sítette a mű erősségeit, de sajnos a gyengéin nem tu­dott tompítani. Kezében is szétesett az előadás nagyob­bik hányada. Mégis emléke­zetes marad ez a rendezés, főleg attól a hátborzongató­an jó gondolattól, hogy azo­nos színésszel játszatta el István király és Vazul sze­repét ! Öze Lajos kemény, nagy formátumú piunkájának kö­szönhető, hogy a két figura életre keltésével beégette ma­gát e várszínházi estbe. Szo- boszlai Sándor mint Gellért püspök volt az előadás má­sik pillére. Erejét akkor is éreztük, amikor a színen se volt: üresebb lett nélküle a játszótér. Csikós Gábor mint vad-magyar Aba Sá­muel érzékeltette kitűnően a kétféle világ közt erejében is vergődő figurát. Kubik Anna, Mácsai Pál, Bán Já­nos, Rubold Ödön — fiatal, tehetséges színészek, akik éltetik a reményt: miattuk 10—20 év múlva is jó lesz színházba járni. Egy-egy szemvillanásért, karaktere­sebbre rajzolt figuráért tet­szett még a népes szereplő- gárdából Tyll Attila, Szélyes Imre, Benedek Miklós, Lu­kács József, Csurka László, Tolnai Miklós, Székely Ta­más és Ferenczy Csongor. Csányi Árpád díszlete be­töltötte funkcióját: játszani lehetett közte, élni hagyta a vár eredeti tereit és élni a nézők fantáziáját is. Szakács Györgyi jelmezei az előadás jó vonulatát erősítették. Andódy Tibor A faluban a forróság az úr. A főutca új házainak jó­részt még kerítéstelen udva­rain csak néhány alig felöl­tözött kisgyerek téblábol. A felnőttek az árnyékba hú­zódnak, vagy kinn vannak az aratáson. Az iskola elnémult folyo­sóján a letakart matracú vaságy arról árulkodik, hogy most sem lakatlan a csön­des épület. Az utcát jófor­mán egy kanyar választja el a mezőtől, ahol néhány nap­pal ezelőtt még arattak. Az előttünk haladó autó hatal­mas porfelhőjéből szürke sá­tor bontakozik ki; valaki hűsöl az árnyékában. Innen még csupán hangyabolyhoz hasonlítható az ásatás: a tarló tüskéire hányt földku­pac, a néhány tucat földre hajló emberfej. Nehezen tudok falut kép­zelni ide. Pedig a Magyaror­szág régészeti topográfiája című kiadvány települést je­löl ezen a területen. Ez alapján kezdték meg a mé­réseket, majd a feltárást örménykút határában a Magyar Tudományos Akadé­mia régészei. Az ásatás immár harmadik éve folyik. Amit egy hónap alatt talál­nak, azt gondosan feltérké­pezik, lefényképezik, majd betemetik. A környékbeliek kissé furcsállják a dolgot. Azt még csak értik, hogy a termőterületre szüksége van a tsz-nek, de azt már nem­igen, hogy miért is dolgozik reggeltől estig 40 ember. A nemzetközi régésztábor (olasz szakemberek is dol­goznak itt), vezetője dr. Bá­lint Csanád, az MTA Régé­szeti Intézetének vezető munkatársa, nem késik a magyarázattal: — Ez a település a IX. és a X. századból való, abból a korból, amelynek települése­it egyáltalán nem, illetve csupán a szakirodalomból is­merjük. Kétféle településfor­mát találtunk: az egyik fa­lu, a másik lazább, tanya­szerű. Hogy hogyan nézhe­tett ki ez a település? Félig földbe ásott épületekből állt. melyekből a föld alatti rész, illetve néhány leégett tető­maradvány maradt meg. Vi­szonylag épségben találtunk falba vájt kemencéket, né­hány használati tárgyat, csontokat. — Milyen életmódra kö­vetkeztetnek ezekből?----Az itt élők már nem e gészen nomád, félig helyhez kötött, állattartással és föld­műveléssel is foglalkozó em­berek voltak. Meghatározott településszerkezetet alakí­tottak ki: a főépületet fogta közre a gazdasági rész, s mindezt árkok vették körül. A talált csontok alapján lo­vat, marhát, disznót, kecs­két, juhot tartottak. — Három év alatt mekko­ra területet sikerült feltárni? — Sajnos, csak a település 1—2 százalékát. Pedig az idén befejezzük az ásatást. Pénzhiány miatt. Bevallom, a néhány napja kiásott gödrök, amelyekben óvatos kezek vallatják a föl­det, nem sokat árulnak el nekem. A július 4-én kezdő­dött tábor eddigi legnagyobb leletei, a szabadtéri kemen­cék már körvonalazódnak. Néhány apróbb cseréptöre­déket is látok. Emberi cson­tokat itt nem találtak. A hidroglóbus felállításakor bukkantak néhány évvel ez­előtt néhány késő avarkori sírra. — Pontosan 21, a VII— VIII. századból származó sír­ra leltünk — világosít fel dr. Jankovics Dénes, az MTA tudományos munkatársa. — Általában nyújtott helyzet­ben feküdtek a halottak, né­hány sírban lómaradványo­kat is találtunk. Fülkesírra is akadtunk, ami ritkaság­nak számít. Végeztünk fel­tárásokat a jelenlegi taka­rékszövetkezet helyén, ahol felül nyitott, kürtőnyílású edényégető kemencéket ta­láltunk, az egyiket teljesen épen. Magyarországon ebből a korból ilyen leletről nem tudunk. Hogy a feltárt anyag sorsa mi lesz? A tárgyak alapos restaurálás után múzeumok­ba (jórészt a szarvasi mú­zeumba) kerülnek. Az épü­letek, árkok, kemencék . . . nos, ezeket senki sem cipel­heti el a hátán, hogy vala­hol kiállítsa. A leletek tudo­mányos munkák alapját ké­pezik, s így gazdagítják is­mereteinket a múltról. Kár, hogy csak töredéké­ről tudunk annak, ami a föld alatt rejlik. Még ki­sebb töredék az, amely a fel­színre kerül. Ki hinné, hogy csupán a volt szarvasi járás területén 1200 település bú­jik meg a búza-, vagy ku­koricatáblák alatt? Ezek pe­dig csupán egy-egy kiszán­tott cseréptöredékkei üzen­hetnek a múltból. Arra ugyanis rengeteg pénz kelle­ne, hogy valamennyit feltár­ják. Az örménykúti tarlóra tűz a nap. A 40 fős brigád — fi régész, tizenegy-néhány fő­iskolás, egyetemista és 20 segédmunkás — tíz órát dol­gozik naponta. Este pedig következik a „kiértékelés”. Láthatóan mindenki jól ér­zi magát. Szállásukat a ta­nács adja. ebédjüket a ter­melőszövetkezet. És hogy mit ad a föld? Augusztus közepéig — a régésztábor zárásáig — ez is eldől. Re­mélik, ő sem lesz fukar . . . Gubucz Katalin Lassan körvonalazódik egy kemence Fotó: Veress Er/si Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: A gyermekkori fehérvérű­ségről. (ism.) 8.54 : Beszélni nehéz, (ism.) 9.06: Kamarazene. 9.39: Kis magyar néprajz. 10.05: Egy kicsi szellem kaland­jai. (mese) 3—4. 10.29: Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.44: Zenekari muzsika. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Házunk tája. A Falurádió műsora. 13.00: Operaslágerek, (ism.) 13.30: Dzsesszmelódiák. A 13. debreceni dzsessznapok felvételeiből. 14.30: Mozart: A-dúr klarinét­ötös. 15.05: Toldi — II/2. Az Ifjúsági Rádió műsora. 16.05: A Szovjetunió népeinek zenéjéből. 16.49: Kritikusok fóruma. 17.05: Rajtam nem múlik. 17.30: Szemjon Zlotnyikov-: A két uszkár, (rádiójáték) 17.55: A Magyar Rádió és Tele­vízió szimfonikus zeneka­ra játszik. 19.15: Gondolat. A Rádió irodal­mi lapja, (ism.) 20.00: Népi hangszeres muzsika. 20.25: Nagy mesterek — világhí­rű előadóművészek. 21.30: Szintézis. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Liszt-kórusművek. 22.45: Beszélgetések a Magyar Televízió koprodukciós vállalkozásairól. 23.00: Ruszalka. (opera) 0.10: Oroszlán Gábor dalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Operettdalok. 8.20: Tíz perc külpolitika. (ism.) 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: A Kalocsai honvéd hely­őrség zenekara játszik. 9.40: Népdalok. 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: A Szabó család, (ism.) 12.05: A Rajkó zenekar játszik. 12.35: Tánczenei koktél. 13.30: Népzenei hagyományőrző műsor. 13.45: Zenés délután. 14.00: Abrahám Pál operettéi­ből. 14.35: Külföldről érkezett, (ism.) 15.00: Diákfoci. 15.13: Slágermúzeum. 16.01: Jávor Ottó előadása Ar­thur Rimbaudról. 16.40: Fiatalok a seregben. 17.10: Nótafelvételokből. 17.30: ötödik sebesség. 18.35: A King’s Singers és a könnyűzene. I. rész. (ism.) 19.18: Operettkettősök. 19.45: Az Ultravox együttes fel­vételeiből. (ism.) 20.35: Látogatóban a Dévai Nagy Kamilla—Pelsőczy László házaspárnál. 21.59: Juliette Grecóval Magyar- országon. (ism.) 22.30: Victor Máté szerzeményei­ből. 23.20: Könnyűzene. III. MŰSOR 9.00: Norma, (opera) 10.00: A kaméliás hölgy. n/2. Az Ifjúsági Rádió műsora. 11.05: Két olasz madrigál. 11.30: Popműhely. 12.00: Kamarazene. 13.07: Napjaink magyar irodal­mából. 13.37: Elisabeth Schwarzkopf Mo­zart- és Csajkovszkij-fel­vételeiből. 14.00: A háború első napja. Ri­port. (ism.) 14.30: A Szombathelyi szimfoni­kus zenekar hangverse­nye. 15.00: Fúvószene. 15.23: Zenekari muzsika. 16.45: Hangverseny századunk zenéjéből. 17.50: Magnóról magnóra. 18.30: Szlovák nyelvű nemzeti­ségi műsor. 19.05: Smetana ciklus. XII/ll. rész. 20.00: A bécsi Belvedere-ének- verseny győzteseinek gála­estje. 21.10: Luther Márton emlékezete. 21.40: Kórusmuzsika. 22.00: Három Vivaldi-concerto. 22.30: Kritikus füllel. Üj leme­zekről beszélgetés. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Farmer és nyakkendő. If­júsági magazin. Szerkesz­tő: Benkő Imre. (ism.) 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 10.00: Tévétorna, (ism.) 10.05: Állatszelídítők. (szovjet film) V/5. (ism.) 10.30: Delta, (ism.) 10.55: Hó a lábak alatt, (cseh­szlovák film) 12.10: Képújság. 16.30: Hírek. 16.35: Popzene és klasszikus ze­ne. VI/1. (ism.) 17.05: A kafferbivaly halála. (francia dokumentumfilm) 17.30: Perpetuum mobile, (ism.) 18.15: A Szovjet Televízió kül­politikai vitaműsora. 18.45: Képújság. 18.50: Agrárvilág. 19.40: Tévétorna. 19.45: Esti mese. 20.00: Tv-híradó. 20.30: Kék fény. 21.40: A hét műtárgya. 21.50: Zenebutik. 22.50: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 19.00: Képújság. 19.05: Egy novemberi vasárnap este. (olasz dokumentum­film, ism.) 19.50: Carelli: Concerto grosso. (csehszlovák film, ism.) 20.30: Bálint András műsora, (ism.) 21.20: Tv-híradó 2. 21.40: ön hogyan döntene? A feljelentés. BUKAREST 15.05: Fiatalok klubja. 15.30: Magyar nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Augusztus dalai. 20.45: Történelem: A tanító — kubai film. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.05: Naptár. 18.15: Gyermekműsor. 18.45: Népzenei adás. 19.30: Napló. 20.00: Az elköltözött arc. (film) 22.30: Napló. SZÍNHÁZ 1984. július 25-én, szerdán 21 órakor a Gyulai Várszínpadon: ... ÉS ITT A FÖLDÖN IS MOZI Békési Bástya: Kicsi és Pici. Békéscsabai Szabadság, de. 10, 6-kor: Itália bukása, 4-kor: Ezüstnyereg, 8-kor: Haragban a világgal. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Elvis Presley, fél 8-kor: A biztosan ölő Sárkány Lady. Gyulai Erkel: Bye, Bye Brasil. Gyulai Petőfi, 4-kor: Hófehér, 6 és 8-kor: Földi űrutazás. Oros­házi Partizán: Balfácán. Szarva­si Táncsics: Dutyi-dili. Konrád császár és Berta — Tyll Attila és Kubik Anna Fotó: Béla Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom