Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-20 / 169. szám

1984. július 20., péntek igHilUlTíTd Pénteki beszélgetések Pályakezdő npHannmicnlr A hiányzó láncszem Lapozgatom az üveggyári klub júliusi műsorfüzetét: nem kevesebb, mint tíz klub, szakkör programjáról tá­jékoztat. S ez a szám még akkor is figyelemre méltó, ha meggondolom, hogy a Dél-Alföld egyik legnagyobb ipari üzeméről van szó. Háromezer-kétszáz ember dolgozik itt, egyharmada vidékről jár- be, többségük három műsza­kos. Munkájukat a legjobb indulattal sem lehet köny- nyűnek nevezni. Ha csak arra gondolok, hogy hányán viselik el most a huták hőségét... Tiszteletreméltó az az ember, aki e nehéz fizikai mun­ka után bármiféle közösségi életre vállalkozik. Hát még, ha szellemi megterheléssel is jár az! Márpedig a tíz klub azt bizonyítja: vannak ilyen em­berek. S e művelődő kis közösségek nemcsak papíron léteznek. Példa rá a legfiatalabb, a tizedik klub. Beke Kata — Beke Kata író, publicis­ta. És gyakorló pedagógus, gimnáziumban tanít. Hogyan tudja összeegyeztetni a taní­tást és az írást? — Végeredményben sehogy. Mindig nagy lelkiismeret- furdalással kezdek az írás­hoz, hiszen ma a tanítás mellett írni, szinte lehetet­len. Tolsztoj ars poeticáját igyekszem követni, ő mond­ta: „ha meg tudod állni, hogy ne írd meg, akkor ne írd meg”. Van azonban, amit már nem tudok megállni. — Szenvedélyes hangvé­telű publicisztikai írásainak egy része az iskolával kap­csolatos. A reform, ha okta­tásügyünkről van szó, szinte már elkoptatott szó, hiszen évtizedek óta egyik reform követi a másikat. Ismét újabb következik, bár — óvatosan — most korszerűsí­tésnek nevezik. Mit vár et­től? — Nagyon pesszimista va­gyok. Hiába a legszebb el­képzelés is, ha az iskolarend­szer alapjaiban Változatlan marad. A mostani felépítés döntően bürokratikus. Ebben a struktúrában a tanár az, aki a legkiszolgáltatottabb. Akták, iratok, kimutatások, jelentések tömegét köteles gyártani egy-egy tanév so­rán. S mert mindezt a taní­tás mellett, azon kívül kell csinálninagyon hamar be­lefárad választott hivatása gyakorlásába. Vannak, akik ezért hagyják el a pályát. Vannak, akik — a tanítás rovására — a legszebb jelen­téseket, tanmeneteket, óra­vázlatokat (stb.) készítik — ők már tudják, legtöbbször ezek alapján osztogatják a különböző plecsniket, elis­meréseket. Olyanok is van­nak — néhányan —, akik szinte emberfeletti erőfeszí­téssel próbálnak a szó igazi értelmében tanítani, s az adminisztrációs feladataik­nak is eleget tenni. A nagy többség azonban lavírozik a kettős feladat között. Magas az óraszám is, mind az általános, mind a közép­iskolában. Egy nap 4—5—6 órát kell tanítani, 150—200 különböző gyerekkel foglal­kozni, 10—15 percünk van arra, hogy átállítsuk ma­gunkat egyik témáról a má­sikra. Rettenetesen nehéz ez annak, aki jól is akarja vé­gezni a munkáját. — Az elmondottakból az tűnik ki, hogy a tanárokra nehezedő sok teherrel együtt egyéniségük is háttérbe szo­rul. Az utóbbi időben sok szó esett viszont arról, hogy a tanárok nagyobb önállósá­got kaptak-kapnak, szaktár­gyuk oktatásában . . . — De miféle önállóságot? Választhatok két kötelező ol­vasmány között, mondjuk, miközben lehet, hogy egyik sem alkalmas a kívánt cél elérésére. Vagy: kevesebb, illetve több órát használha­tok fel egy-egy témakörre, szűk keretek között. Körül­belül ebben ki is merül az alkotói szabadság, a tanári önállóság. S alulról nem le­het beleszólni abba, amit egyszer felülről már eldön­tötték. így azután sokunk számára, akik magyart és történelmet tanítunk, puszta — s valószűleg hiábavaló — remény: hát ha egyszer szinkronba kerül minden évfolyamban az irodalom és a történelem anyaga. Tankönyveink írói — leg­többen — szakmájuk, vá­lasztott tárgyuk kiváló is­merői. Talán éppen ezért, például a fizika tankönyv írója a fizika kis tudósává akarja nevelni a középisko­lásokat, a magyar könyv szerzője pedig irodalmárrá. Hát ez nem megy! A mér­hetetlenül felduzzasztott tan­anyagokkal azt sikerült el­érni, hogy a gyerekek sok­kal többet tanulnak, de azt is: alaposan semmit sem tudnak. — Nem is vonzó ma már a tanári pálya . . . — Ezen ne csodálkozzunk, annyi a teher, hogy elké­pesztő. Az egyik ismerősöm kimutatta, hogy az ő tantes­tületükben 60 (!) olyan kü­lönmunkát is szétosztottak, melyek közül mindössze egy feladat volt kimondottan ta­nári. Ez(ek) is kontraszelek­ciós tényezők. S érvényesül az a tendencia is: nem a legkiválóbbak, a legráter­mettebbek lesznek tanárok. A kontraszelekciós folyamat­nak más tényezői: a kevés fizetés, a pálya csekély presztízse. Ez utóbbiak az értelmiségi létre általában vonatkoznak. Csökkent az értelmiség presztízse. A leg­jobb eszközt vették ki a ta­nár kezéből, példáink, a tu­dás nem vonzóak a gyere­kek számára, s vagy elhi­szik, hogy művelődni jó, kell, vagy nem. — Mi lehetne a megoldás? — Fél kell számolni a bü­rokráciát. Legyenek önállóak az iskolák, melyeket (csak) a minisztérium által működ­tetett szakfelügyelet ellen­őriz, számoltat el. Meg kell állítani a kontraszelekció fo­lyamatát. Hitem szerint az iskolaügy jelenleg legégetőbb társadalmi gondunk. Ennek megoldására minden jószán­dékú, pályáját szerető peda­gógus összefogására is szük­ség van. Pénzes Ferenc Fotó: Gál Edit Az idei tanév végén 4670 pedagógus kapta kézhez a különböző felsőoktatási in­tézményekben a diplomáját; számukra - több mint 8000 állást hirdettek meg. A Mű­velődési Minisztérium tájé­koztatása szerint a frissen végzettek 63 százaléka, több mint 2900 ifjú pedagógus vállalt munkát nevelési-ok­tatási intézményekben: ki­lencen felsőfokú, 412-en kö­zép-, 2405-en alsófokú tan­intézetekben, 128-an pedig a népgazdaság egyéb területe­in. Több mint 1700 friss dip­lomás sorsáról, elhelyezke­déséről nem tudnak a főis­kolákon és egyetemeken. Ta­pasztalatuk szerint a mun­káltatók nem tartják be a visszajelzési kötelezettségük­ről szóló rendelkezést. A statisztikából kitűnik, hogy a legrosszabb a hely­zet az óvónőknél és az egye­temet végzett középiskolai tanároknál. Ennek egyik oka, hogy a tanácsi óvodákban rendkívül alacsony alapbért kínálnak a pályakezdőknek. A fiatalok elsősorban a vál­lalati óvodák üres álláshe­lyeit pályázzák meg, kedve­zőbb bér reményében. A kö­zépiskolai munkahelyek kö­zül általában a fővárosi és egyes megyeszékhelyi gim­náziumok állásait már be­töltötték. Viszonylag kevés a pályázó a szakközépiskolák­ba, a szakmunkásképző in­tézetekbe, a kollégiumokba, és az általános iskolák is még jelentős számban vár­ják a szaktanárokat. Az alapbérek és a letele­pedést segítő juttatások — például letelepedési segély, szolgálati lakás — az elmúlt évekhez képest kedvezőbbek. A javuló tendencia mellett ugyanakkor — képzettségi szintenként és egyes földraj­zi területenként — jelentős a szóródás: míg a főváros­ban, Pest és Komárom me­gyékben a pályakezdőknek felajánlott alapbér az orszá­gos átlag feletti — több mint 3000 forint —, addig Hajdú, Heves, Somogy és Vas me­gyékben az országos átlagtól való elmaradás a korábbi esztendőkhöz viszonyítva változatlan, nem egy esetben az 500 forintot is meghalad­ja. A legtöbbet a főváros­ban és Pest megyében kínál­nak az intézmények a pá­lyakezdőknek. A következő hetekben — augusztus 15-ig — a fiatal pedagógusok a megyei taná­csok művelődésügyi osztá­lyainak segítségével közvet­lenül az intézményekben ad­hatják be pályázatukat a még betöltetlen állásokra. Betöltetlen még országosan 490 óvónői, csaknem 1600 ta­nítói, több mint 1800 általá­nos iskolai, 800 középiskolai és mintegy 90 zenetanári, valamint 250 gyógypedagó­gusi álláshely. Augusztus 15-e után az iskolák csak a megyei, illetve a Fővárosi Tanács művelődésügyi fő­osztályának előzetes engedé­lyével köthetnek munkaszer­ződést pedagógussal. — Olyanok vagyunk, mint a hiányzó láncszem; leg­alábbis szeretnénk ilyesfajta szerepet betölteni — mondja Pribék Sándor, az Orosházi Üveggyár szociálpolitikai osztályának vezetőhelyettese, a könyvbarát klub elnöke, régi és hivatása „béklyói­tól” szabadulni nem tudó népművelő. — A gyári mű­velődési bizottság régi igényt próbált kielégíteni akkor, amikor elhatározta: ily mó­don segítsük könyvtárunk munkáját, keltsünk minél nagyobb érdeklődést az olva­sás iránt. „Felismertük, hogy ser­kenteni kell a rendszeres ol­vasást, fokozni az irodalom- és könyvpropagandát, nö­velni kell a könyvtár hasz­nálatát” — olvashatom az „alapító okirat”-ban. Valahol hátrébb a szövegben pedig talán még ennél is fontosabb mondatra bukkanok: a klub nyitott, tagja lehet minden­ki. öten vannak. Az elnök: Pribék Sándor, a titkár: dr. Násztorné Halász Marianna. Lukovics Györgynek, Szabó Zoltánnénak és Fehér Bélá­nak pedig a tervezés-lebo­nyolítás egy-egy speciális te­rülete jutott. Ez képezi a stabil magot. Ok állítják össze a programot (igény és érdeklődés szerint). Segítsé­get kapnak a szociálpolitikai osztály dr. Münnich Ferenc és a házi nyomda Guten­berg János Szocialista Bri­gádjától. Sok az ismeretter­jesztő rendezvényük, ezért megállapodást kötöttek a gyár TIT-alapszervezetével. „Karjukat" nyújtogatják a város művelődési intézmé­nyei felé is. Persze, tipikusan helyi klub ez. Létük négy hónapja alatt igyekeztek mind job­ban bekapcsolódni a gyár vérkeringésébe. — Alakuló ülésünkön So- lohovról emlékeztünk meg (ez akkor volt aktuális), ösz- szejövetelt tartottunk a köl­tészet napján, ekkor min­denki legkedvesebb versével mutatkozott be. Versmondó­ink ott voltak a gyári ün­nepségeken, s nem feledkez­tünk meg Radnóti Miklós születésének 75. évfordulójá­ról sem — sorolja Pribék Sándor. — Talán a legsike­resebb összejövetelünk má­jusban volt — jegyzi meg. — A „Kell a jó könyv" olvasó­pályázathoz kapcsolódik. A Jókai Színház művészei re­mek műsort adtak, az el­hangzott irodalmi művek iránt igencsak megnőtt a ke­reslet a könyvtárban. * * * A kultúrbarakknak becé­zett, lapos épületben székel a könyvtár, s többek kö­zött itt található még egy kettéválasztható, hatalmas terem, a gyári ünnepségek színtere. A folyosó falán számtalan oklevél, a vitri­nek mögött különböző terü­leteken elért eredményekről hírt adó serlegek, dísztár­gyak, emlékplakettek. A szemlélő fölfedezheti még a gondosan vezetett termelési grafikonokat is. A több helyiségből álló könyvtárban most kicsi a forgalom: mindössze egy nyugdíjas bácsi lapozgat az újságok között. Lukovics György, a könyvtár fiatal vezetője arról panaszkodik, hogy nagyon hiányzik még egy szakember. Aki tulaj­donképpen létezik, csak épp gyesen van. Amint megmu­tatja a termeket, egyre in­kább megértem gondjait. Két külön könyvtárról van szó: egy műszaki szak- és egy szakszervezeti közművelődé­si könyvtárról. Az előbbi, amely a gyárban folyó sok­féle munkához kíván segít­séget nyújtani műszaki, gaz­dasági, pénzügyi szakirodal­mával, teljes embert igé­nyelne. Csakúgy, mint a má­sik, amely városi, községi könyvtárakhoz hasonlóan el­sősorban szép- és ismeret- terjesztő irodalmat őriz. A könyvállomány úgy 9 ezerre tehető, az olvasói létszám 689-re szaporodott. Közelít az eddigi maximumhoz, a 701-hez. Pedig az újságot ol­vasni betérőket nem tartja számon a statisztika. — Mit segít a könyvtár a könyvbarátklubnak? — ér­deklődöm. — Sokat — válaszolja a könyvtár vezetője, aki a klub vezetőségének is tagja. — Helyet adunk, propagan­daanyagot állítunk össze, irodalomajánlatokat készí­tünk, könyvkiállítást rende­zünk, és könyvvásárt tar­tunk. — Változtathat-e egy ilyen klub a kialakult olva­sói szokásokon? — fagga­tom tovább. — Meggyőződésem, hogy igen — mondja határozot­tan, és rögtön magyarázatot is ad. — Biztató néhány igen jól sikerült rendezvény, s az a tény, hogy összejövetelein­ket rendszeresen látogatja 35—40 ember. S ők esetleg másokat is „csábítanak” ar­ra, hogy kézbe vegyenek egy-egy színvonalas irodalmi alkotást. Mert most na­gyobb keletje van a krimi­nek, a könnyebb műfajnak. * * * Az Orosházi Üveggyár könyvbarát klubja túljutott az első — talán legnehezebb — lépéseken. Kapcsolatait megteremtette, profilját ki­alakította. Mindez nemcsak érdem, szerencse kérdése is. Ez a klub úgy indult, hogy létét valóban igényelték. A gyár vezetése csakúgy, mint az a jó néhány, irodalmat szerető ember, aki el is jár az összejövetelekre. Hogyan tovább? A prog­ram már nagyjából készen van erre az évre. Nyáron a nyaralásról szóló humoros írásokból szeretnének egyve­leget adni, ősszel a műszaki könyvhónapra készülnek, továbbra sem feledkezve meg a jelentős irodalmi és politikai évfordulókról. „Csöppet sem vagyunk elé­gedettek!" — mondja a klub elnöke. „Még jobban szeret­nénk kapcsolódni a gyár, a város szellemi és mindenna­pi életéhez. Nagyon bízunk benne, hogy sikerül olyan légkört kialakítanunk ebben a kis, spontán jellegű kö­zösségben, hogy a tagok ter­mészetes módon beszélges­senek, vitatkozzanak iro­dalmi művekről. Vagyis, hogy minél többen igazi ba­rátai legyenek a könyvek­nek!” Gubucz Katalin A Jókai Színház művészei a könyvbarát klubban Fotó: Fehér Béla Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: A Balaton-part — labo­ratóriumban. 8.35: Zenekari muzsika. 9.33: Árkot ugrott a szúnyog. 9.53: Lottósorsolás. 10.05: Révkalauz. 10.35: Szomjúság. Fodor András versei. 10.40: Népdalok. 11.00: Gondolat. 11.45: Nicola Rossi-Lemeni ope­raáriákat énekel. 12.30: Ki nyer ma? — Szombat­helyen. 12.45: Hétvégi panoráma. 13.45: Szalay László nótákat énekel. 14.31: Évszázadok mesterművei. 14.44: Magyafán * szólva. 15.05: Thyl Ulenspiegel kaland­jai. 15.35: A Szovjetunió népeinek zenéjéből. 15.49: Mit üzen a rádió? 16.24: Dalok és találkozások. 17.05: Helyszínrajz. 17.30: Haydn-művek. 19.15: Várkonyi krónika. Czakó Gábor regénye rádióra al­kalmazva. n/1. rész. 20.07: Schumann: g-moll trió. 20.35: Operettkedvelőknek. 21.30: Prizma. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Schubert-hangverseny. 23.50: Josef Horowitz: Music Hall Suite. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Kolumbiai népzene. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Fúvóskeringők. 8.44: Slágermúzeum. 9.31: Külpolitikai arcképcsar­nok. 9.53: Lóttósorsolás. 10.00: Zenedélelőtt. 11.00: Angol nyelvű hírek. 11.35: Tánczenei koktél. 12.35: Édes anyanyelvűnk. 12.40: Népi muzsika. 13.15: Gyermekeknek. 14.00: Zenedélután. Rivaldafény­ben. 15.25: Könyvről — könyvért. 15.35: Egészségünkért. 15.45: Az Ultravox együttes fel­vételeiből. 16.35: Jó utat! 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Tudósítás a budapesti ví­vóbajnokságról. 18.50: Slágerek mindenkinek. 19.40: Nótakedvelőknek. 20.35: Tudósítás a budapesti ví­vóbajnokságról. 20.50: Válogatott embermesék. 21.35: Gulyás László: Békési es­ték. 21.50: A Shadows együttes fel­vételeiből. I. rész. 22.30: Hol tartunk? 23.20: Szórakoztató zene éjfélig. III. MŰSOR 9.00: Boleyn Anna. Részletek Donizetti operájából. 9.37: Mahler: II.\ szimfónia. 11.05: tJj lemezeinkből. 11.52: Lengyel előadóművészek felvételeiből. 13.07: Prizma. 13.37: Népszerű fúvósátiratok. 14.00: Sárkefe. Csurka István rádiójátéka. 14.51: René Kollo Wagner-felvé- teleiből. 15.22: Barokk zene. 16.12: Üj lemezeinkből. 17.00: Muzsikáló Magyarország. 17.30: Nagy mesterek népszerű muzsikája — a Magyar Rádió hangversenysoroza­ta. VH/rész. Kb. 18.40: Operaáriák. 19.05: Hajdú Ráfis Gábor: Kriti­kák, esszék, tanulmányok. 19.15: Diszkotéka. 20.15: Kővilág. 21.09: Két versenymű. 21.50: Opera-művészlemezek. 22.30: A Snétberger trió játszik. 23.01: A Magyar Fúvósötös ját­szik. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Koppanástól koppanásig. (ism.) 17.35: Avar kori temető Szarva­son. (ism.) 17.55: Stúdiópódium. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 10.00: Tv-torna. (ism.) 10.05: A Csillagszemű. Tv-filrrí' gyerekeknek I. rész. 11.00: A titokzatos gésák. Auszt­rál film. (ism.) 11.50: Képújság. 16.45: Hírek. 16.50: 1. Tollassuli. VI/6. rész. 2. Egyszer volt, hol nem volt . . . 17.35: Postafiók 250. Takács Má­ria műsora. 17.55: Kéz a vezérlőpulton. Szovjet rövidfilm. 18.15: Képújság. 18.20: Reklám. 18.25: Feflektor Magazin. 19.25: Adni érdemes. 19.30: Reklám. 19.40: Idősebbek is elkezdhetik. 19.45: Esti mese. 20.00: Tv-híradó. 20.30: önök kérték . . . 21.45: Magellán. Nyereményes já­ték. 21.55: Péntek esti randevú. 22.45: Becsületes ember. Spa­nyol tv-szatíra. 23.30: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 17.50: Képújság. 17.55: Magyarország—Románia. Labdarúgó iBV-mérkőzés közvetítése Salgótarjánból. 19.35: Hogy jobban éljünk. Ku­bai rövidfilm. 20.00: Gippsföld. Ausztrál rövid- filmsorozat. IV/2. 20.30: Gondolkodó. Tudományos híradó. 21.20: Tv-híradó 2. 21.40: Telesport. 23.20: Képújság. BUKAREST 15.05: Népzene. 15.20: Szünidő a képernyő előtt. 15.30: Kulturális híradó. 15.50: A volánnál. Autóvezetők­nek. 16.00: Német nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Megvalósulások és lehető­ségek. 21.10: Az ország és elnöke nem­zetközi megbecsülésének alapja. 21.30: Az ítélet. Folytatásos film. 3. rész. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 15.35: Magyar nyelvű tv-napló. 16.00: Nyári délután. 17.00: Rajzfilm. 17.05: Filmsorozat. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.15: Autogramok. 18.45: Zenekari est. 19.15: Rajzfilm. 19.30: Tv-napló. 20.00: Derrick. Filmsorozat. 21.00: Könnyűzenei adás. 21.45: Tv-napló. 22.00: Pénteken 22-kor. II. MŰSOR 19.00: Tudományos beszélgetések. 19.30: Tv-napló. 20.00: Zeneszerzők arcképei: B. Bjelinszkij. 20.45: Hírek. 20.50: Krleza a videomédiumok- ban. Dokumentumsorozat. 21.40: Hírek. 21.45: Gazija. Jugoszláv játék­film. színház 1984. július 20-án, pénteken 21 órakor a Gyulai Várszínpadon: ... ÉS ITT A FÖLDÖN IS 1984. július 21-én, szombaton reggel 8 órától éjjel 2 óráig: GÁLAMŰSOR A VARFÜRDÖBEN MOZI Békési Bástya, 4-kor: A repülő szélmalom, 6 és 8-kor: Sok pénznél jobb a több. Békéscsa­bai Szabadság, de. i0 és 4-kor: Hófehér, 6-kor: A postakocsi I—II. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: 101 kiskutya, fél 8-kor: Kaszálás a Kánya-réten. Békés­csabai Kert: Tü a szénakazal­ban. Gyulai Erkel: A kicsi ko­csi újra száguld. Gyulai Petőfi, 4 és 6-kor: Ezüstnyereg, 8-kor: Haragban a világgal. Gyulai Kert: Hatásvadászok. Orosházi Béke: Itália bukása. Orosházi Partizán: Balfácán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom