Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-17 / 166. szám
Pokoljárás boldogságosan? Kecskeméti elöbemutaté a várszínházban 1984. július 17., kedd _________________________________________________ J elenet az előadásból. Névtelenek és Kovács Gyula, mint ifj. Szabados György Fotó: Béla Ottó Ha a színlapot nézem, akkor annyit deríthetek ki (fél) biztonsággal, hogy Gyurkó László kiemelkedően nagy sikerű regényéből (Faustus doktor boldogságos pokoljárása) a mérsékelt sikerű televíziós sorozat után most „színművet” írt. Hogy miért Van a szó idézőjelben? Mert ezúttal hozzá kell szoktatnom magamat (és a nézőnek is önmagát) ahhoz, hogy nem egészen azt kapom, ami leírva áll. Pontosabban: amit szombaton este a gyulai Várszínházban láthattunk, akárhogy pászítgatjuk a „szabályt” a valósághoz: nem színmű. Mondhatnánk (például) „színpadi balladának”. Ha a szó eredetét tekintjük („ballare” = táncolni) már- már úgy tetszik, hogy nem sokat tévedünk. Bizonyos „homály” is jelen van, ami — ugyebár — a balladánál nagy kívánalom; sorstragédia is az, amit elbeszélnek, táncolnak, énekelnek: részünk volt benne. Ha nem is olyan tömören és már-már kimódoltan, mint a regényhős és a „színmű” hőse, ifjú Szabados György életében, a bevégeztetésig. Egy ideig maradunk a „balladánál”, aztán jönnek az újabb meglepetések: hely- lyel-közzel már cirkuszi attrakció pereg előttünk, aztán néma filmekből adaptált „burleszk-elemek” rohangálnak hordággyal és hordágy nélkül, végül mintha rátelepedne az egészre teljes fegyverzetében egy újféle, „modern” (?) melodráma, melyben „a gaz üldöző által bántalmazott ártatlanság" (Magyar Irodalmi Lexikon, II. kötet, 212. oldal), mint valami lelkekbe fészkelő példabeszéd néz ránk sorsunknak sorsával: íme, így éltetek Pannóniában a negyvenes évek elejétől a hetvenes évek derekáig. Hogy aztán az egész újféle melodráma befejezése szentimentális-e, vagy csak optimista, vagy csak életigenlő, vagy csak gyarlóságainkat megbocsátó: nem is olyan fontos, mert a hatás, amit ez a megállás nélküli két óra gyakorol ránk, nehezen felejthető. Én azt hiszem, illő ki is mondani, hogy felejthetetlen. Hogy összesenben olyan lehengerlő a csapatmunka, az egy akarat, egy szív jelenléte, melyre hasonló példát csak (talán) Jancsó Miklós filmjeiből hozhatunk. Itt a három rendező közül elsőnek jegyzi magát, hogy társai, Szigeti Károly és Márton István mit rendeztek, fogalmam sincs. Furcsa ez a „három rendezőség”, és tökéletes példa arra, hogy a „felejthetetlen előadást” létrehozók is elvetik olykor a sulykot, mint ahogyan azzal is elvetik, hogy kideríthetetlen (hacsak nem ismerősek a színészek), ki kit alakít? Nem lehet elég indok, hogy „több szerepet is egy-egy színész”, hiszen a főhős például, ifj. Szabados György mindig Szabados György, és (ha tévedek, a túllihegett formális „demokratizmus” az oka) mindig az érzékeny-tehetségű Kovács Gyula, Kovácsi Géza is általában Ván- dorfi László (ez utóbbi a színész neve), Kátya pedig Holl Zsuzsa, és Petrik Kiss Jenő. Visszakanyarodva az előrefutásból : amint beültünk a várszínház nézőterére, tele voltunk a várakozás izgalmával, vajon mit produkál ez a team (stílusosabb és magyarosabb a „csapat” lenne, érdekes, az a szó, hogy „társulat” eszembe sem jutott), ez a kecskeméti Jancsó —Hernádi—Gyurkó „sereg”; képes-e „überolni” önmagát, bővíteni jelképeit és képeit, (a meztelen leányka már az előadás megkezdése előtt kifeküdt a színpadra); képes-e valamit is tovább lépni, esetleg túladni egy-két kölöncén, formális szokás-tagadásán, vagy sem? Hogy képes lesz-e felrázni, a szemünkbe vigyorogni és üvölteni, poé- tikusan érzékenyen atmoszférát teremteni, arcunkba bőgetni (itt a várfalakat is megrendítő decibelekkel), hogy ez volt az életünk! Ilyenek voltunk, ilyen Szabadosok, Petrikek, Kovácsik és a többiek. Akik állták és akik ütöttek, akiket mindig ütöttek, és akik halálukig állták, és hittek is közben, és kételkedtek is közben, és elfogadták, hogy ilyen a sors, ami számunkra, itt, Pannóniában megadatott. Mondhatná akárki: sovány vigasz, és (az előadást tekintve) hol van itt a melodrámákban kötelező szentimentális befejezés? Persze, nem csak „melodráma” ez, még csak nem is újféle; „jancsóiáda” inkább, és ez távol áll attól, hogy pejorative említsem. Dehogy úgy! Inkább azt jelezve, hogy lett-légyen bármely viharos hírük-nevük, legyenek bármekkorák a tévedéseik, de a sikereik sem éppen kicsinyek, a sikereik kétségtelenek, még akkor is, ha lép- ten-nyomon felüti a fejét ebben a „jancsóiádában” a ma- nír, („modor, modorosság, egy kezdetben eredeti és kifejező stilus sajátosságainak keresetté és modorossá merevült, sablonszerűén ismétlődő alkalmazása” — Magyar Irodalmi Lexikon, II. kötet, 183. oldal). De hát van-e alkotó, aki minden produkciójában más? Nyilván, csak önmaga lehet, csak önmaga körein, valóságlátásán, és kifejező eszközein belül és általuk képes adni önmagát, kifejezni a kort, amiben (ezúttal) éltünk és élünk. Aki nem olvasta Gyurkó regényét, az sem ült értetlenül ezen a várszínházi estén, a kecskemétiek előbe- mutatóján. Feltehető, híres előadás lesz belőle évadkezdéskor, vitákat keltő előadás. Esemény. A csak ömlesztve [rossz nézni is, és az ember kénytelen arra gondolni: íme, a szokások elleni lázongás így lordul át valami újabb, rossz, a színészeket kissé leértékelő, személyi szuverenitásukat sértő (??!!) formációba] közölt színész-listából még azonosíthattuk a Trenetikusan kitűnő Kárpáti Denisse nevét és alakítását, a férfiak közül a karakteres Galkó Balázst, és bizony senki többet. Közben (egyszer) a rendező is feljött a színpadra, bár ő nincs feltüntetve a szereplők között... De, hogy ott volt, nem tévedés. Merész, és még egyszer hangsúlyozom, igazi „jancsóiáda” volt szombaton este Gyulán. Néha, amikor összeszorult a torkunk, akkor pedig igazi színház. Mindegy, hogy minek nevezzük, amit láttunk. Mi, magunk voltunk odafent. A sorsunk, az életünk. Talán a jövőnk is?... Sass Ervin Tehetséggondozás Pályázat A szakemberek véleménye szerint közoktatásunk jelenlegi rendszere csak kevéssé teszi lehetővé a tehetséges fiatalok kiválasztását, s képességeik kibontakozását. Ezen változtatandó dolgozták ki az oktatásügyi szakemberek az általános iskolai tanulók tehetségkutató pályázatát, amelyet az ősztől vezetnek be. A tanulók a versenykiírásból ismerhetik meg azokat a feladatokat, amelyek megoldásával részt vehetnek a különböző tantárgyakból kiírt versenyen. A pályázat több lépcsős: az eredményes feladatmegoldók megyei (fővárosi) találkozón vesznek részt, s itt kapják meg a második forduló egyéni feladatait. Ezek megoldásában már segítik őket, ahol ilyen van, a tehetséggondozó szakkörben, másutt konzulenst kérnek fei melléjük. A második fordulóban kiemelkedő eredményeket elérő diákok a pályázat befejezéseként nyári szünidei szaktáborozáson vesznek részt, ahol kiváló szakemberek vezetésével újabb lehetőséget kapnak képességeik fejlesztésére. A szakemberek közül még ma is többen ellenzik, tagadják a tehetséggondozás szükségességét. Az egyik leggyakoribb ellenérvük az, hogy az egyéniség, a tehetség mindenféleképpen kiharcolja a magáét, mások a közoktatás demokratizmusát féltik. A Művelődési Minisztérium illetékesei szerint az oktatás akkor demokratikus, ha mindegyik diáknak azt nyújtja, amire szüksége van: segíti a gyengébbeket a felzárkózásban, a kiválókat pedig a már birtokba vett tudás fejlesztésében. A tehetségkutató egyéni pályázat — mint komplex tehetségkiválasztó és tehetséggondozó módszer — a jövőben egyik járható útja lehet a tehetséges tanulók általános iskolai nevelésének. Nemzetközi anyanyelvi tábor Burgenlandi, szlovákiai és szlovéniai magyar anyanyelvű diákok, valamint Győr-Sopron megyei középiskolások részvételével nemzetközi anyanyelvi tábor nyílt vasárnap Sopronban. Kéthetes programját a Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei bizottsága szervezte a Magyarok Világszövetségének, a TIT országos és megyei szervezetének támogatásával. A negyven táborlakó hazánk és Győr-Sopron megye történelmi és néprajzi értékeivel ismerkedik, előadásokat hallgatnak a magyar államalapításról, a magyar nyelvnek és irodálomnak a magyarságtudat erősítésében betöltött szerepéről, továbbá a végvári életről, a magyar szabadságharc nagy csatáiról, valamint a mai Magyarországról. ízelítőt kapnak Pannónia népdalkincséből, illetve a Kisalföld népének életéből és kultúrájából. KÉPERNYŐ A múlt vasárnapi Hét már felcsigázott néhányunkat Panoráma-ügyben. Vártuk Chrudinák interjúját Arafattal. Kár volt nem mutatni az interjú kezdeti szakaszát. Ahogy Arafat nehezményezte Chrudinák korábbi „magatartását”, az megért volna egy ismétlést. Mindegy, úgy látszik reklámanyag volt (bár nem értem, hogy egy politikus zsörtölődése kötélnek állása hogyan lehet reklámanyag, nem pedig értékes dokumentáció.) Chrudinák ezúttal is elkápráztat bennünket; erényeit nem sorolom, mert úgyis csak kihagynék valamit. Nem az ő bűne, hogy az interjúból sem a PFSZ, sem Arafat tervei, jövője nem megfej thetők. Még sokáig nem lesznek azok, mert a világ azon szögletében, Arafat mondata, hogy a „politika nem állandó”, az egyetlen állandó igazság. Nem tudom, volt-e valós alapja Asperján György Rohamsisakos Madonnájának, de nem is érdekes, mert a történet, ha nem is tipikus, a résztörténések nagyon is azok. Várkonyi Gábor rendező hibátlanul érezte meg a játék stílusát. Már a kezdés remek volt: a kriptái beszélgetés egyszerre volt hajmeresztőén abszurd, és rémisztőén valós. S ne feledjem: humoros. Várkonyi később is jól érzi, mennyit vállalhat, mi az, ami még belefér ebbe az ártatlan falusi érdekösszefonósdiba, s vitatható kockázatot csak egy helyütt vállal: amikor belemegy az egész tv-film sajátosan túllassított ritmusába, tükrözendő ezzel is a kisközség életének szép-nyugis tempóját. Persze, lassúsággal megfogalmazni a lassúságot nem szerencsés dolog, sőt, kihívás, a tempótlanság néha elveszíti humorosságát, ám kárpótol minket a történet megannyi apró villanása, a színészek remek megfigyelésekkel tarkított játéka, a kitűnő vágások és képváltások. Az egyik pillanatban még a temetésen vagyunk, s az apját maximálisan tisztelő fiú a szertartás anyagi részét ügyködi, majd már a plébános Trabantját látjuk megszorulva, ide-oda manőverezve, végül fara által kiemelve, aztán az esti diszkóban az unokától üvöltve megkérdezi az udvarló: „igaz, hogy meghalt a nagyapád?”. Majd otthon vagyunk, s a meny elégedetten állapítja meg gyászoló férjére tekintve, hogy „egy szava sem lehet apádnak”, s az apja emlékén csüngő fiú az uborka le- forrázatlanságán morgolódik, a kapu előtt pedig smárol az unoka a srácával. Késsel vágott szelete a valónak, látható minden, ami az „eset és környéke”, ami maga az élet. A meglehetősen epikusán hömpölygő cselekmény továbbra is megőrzi erényeit. Ha hibája van, hát csak egy: a rengeteg részigazság nem áll össze egésszé. Ám ez már a tehetség egy következő fokozata. S ha ez a stáb még összehoz — sokunk örömére — néhány ilyen tv-filmet, akkor előbb-utóbb kilú- gozódik a nem-fontos, és a kissé szétfolyó gondolatiságú életkép helyébe magasabb minőség léphet. Egy mű. Szombat éjjel láthattuk, talán minden idők legképesítés- r.élkülibb tanítóját. Kínos, fojtogató film Az első tanító. Az intervenció szétzúzása utáni években a szovjethatalom még alig tudott érvényt szerezni akaratának a távoli köztársaságokban. A rendkívül bonyolult viszonyokat Gyujsen (akárcsak megbízói) egyszerűen látja: vannak szegények és gazdagok, s a gazdagokkal le kell számolni!. .. S persze, vannak jók és rosszak, az utóbbiakkal el kell bánni!... No, meg, férfiak és nők. Jogot a nőknek, és kész! Ám minden ponton beleütközik a múltba, ami még maga a jelen. Sziszifuszi, ezerszer reménytelen küzdelme egyszerre jelképe, erőt adó példája a forradalmárok acélakaratának — s minek tagadjuk, hiszen ez is nagy értéke Csingiz Ajtmatov írásának, s a belőle készült filmnek — kitűnő ábrázolása minden későbbi hiba csírájának, s annak, mennyivel könnyebb hibázni az ilyen kiélezett helyzetekben, mint megtalálni a helyes utat, s a legbiztosabb „járművet”. S amire még figyelmeztet a mű: az „odaállítok” felelőssége. Mert ez a „tanító” tud szeretni, lelkesíteni, dolgozni, véren-verítéken, könnyön és halálon eredményt is ér el, ám dolgára alkalmatlan. De erről már nem ő tehet. Gyujsen sorsgyötört, elnyűhetetlen testét, néha mosolyog- nivalóan öntudatos gesztusait, mezítlábas átgázolásait a jeges folyón, Altinaj gyermeki mozdulatait, sok ezer éves félelmeit, ezeregyéjszakát idéző titokzatos szép szemét sokáig megőrizzük. Ungár Tamás Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: „ ... nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország . • . ** 9.00: Schubert: Négy Impromptu. 9.30: Ebe Stignani operaáriákat énekel. 9.44: Szentivánéji álom. 10.05: MR 10—14. Iskolák — Őrsök — barátok. 10.35: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. 11.43: Vallomások, 1942. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Bob herceg. 14.32: Cherbourg! esernyők. 14.43: Arcképek a lengyel irodalomból. 15.05: Magyar íúvószene. 15.28: Thyl Ulenspiegel kalandjai. 16.00: Népzenei Hangos Ojság. 16.40: Madrigálok. 17.05: Mozgásterek. 17.30: Millöcker: A koldusdiák — az I.,, felvonás fináléja. 17.45: A Szabó család. 19.15: Népzenei együttesek felvételeiből. 19.36: Ütijelentés. 20.06: Ránki Dezső zongorázik. 21.01: Napjaink magyar irodalmából. Hatalom nélkül. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Régi híres énekesek műsorából. 22.50: Késő este. 23.00: Zenekari muzsika. 0.10: Gábor S. Pál dalaiból. PETŐFI RADIO 8.05: Népzene Irakból., 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Ifjúsági könyvespolc. 12.35: Melódiakoktél. 13.25: Látószög. 13.30: Dalok az úttörőtáborban. 14.00: Zenés délután. Operaslágerek. 14.35: Tánczenei koktél. 15.20: Könyvről könyvért. 15.30: örökzöld dallamok. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Disputa — az építőtáborokról. 18.35: Tudósítás a budapesti vívóversenyről. 18.45: Magyar anekdotakincs. 20.35: Tudósítás a budapesti vívóversenyről. 20.45: „MTESZ” az USA-ban. 21.25: Verbunkosok, nóták. 21.30: Vicente Rojas dzsessz- együttese. 23.20: Do-re-mi. Zenés Játék. III. MŰSOR 9.00: A 14. drezdai nemzetközi dixielandfesztivál felvételeiből. 9.45: Két vonósnégyes. 10.30: Zenés játékokból. 11.05: Útjelzők: Kurucz Gyula. 11.20: Hangverseny Horusitzky Zoltán műveiből. 12.51: Az NDK néphadseregének központi zenekara indulókat játszik. 13.07: Bach-müvek. 14.00: Vjlágújság. 14.20: Népdalok, néptáncok. 14.40: Parasztbecsület. 15.21: Bécsi klasszikus muzsika. 16.52: Labirintus. 17.07: Zsymanowski: Roger király. Háromfelvonásos opera. 18.30: Na matemjem jeziku. 19.05: In der Muttersprache. 19.35: A zenéről. 21.00: Operaest. Sass Sylvia, Si- mándy József és Kováts Kolos felvételeiből. 22.00: Frideszky Frigyes versei. 22.09: Zenekari muzsika. 22.50: Szintetizátorvarázs. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A tegnap slágereiből énekel a Neoton együttes és James Brown. 17.25: Tájhazafiak. III. rész. De- dinszky Gyula Békéscsabáról. A riporter: Pálrétl Ágoston. 17.45: Üj felvételeinkből. A szolnoki Bartók kamarakórus énekel. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A Steve Miller Band játszik. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 10.00: Idősebbek is elkezdhetik. 10.05: Állatszelídítők. Szovjet filmsorozat. V/l. rész: A szökés, (ism.) 10.35: Milliomos úr szerelmes. Csehszlovák film. (ism.) 12.30: Képújság. ? 15.50: Hírek. 16.00: Fanfár. Angol zenés filmsorozat. VI/1. rész 16.15: Hírek. 16.25: Betűreklám. 16.30: Energia — apadnak a források. Az olajkorszak alkonya. (ism.) 17.10: Reklám. 17.15: Képújság. 17.20: Sanzonpódium. Dalok a Kaláka együttes új lemezéről. 17.55: Reklám. 18.00: Méregtemetők. Dokumentumriport-film. 18.40: Reklám. 18.55: Idősebbek is elkezdhetik. 19.00: Nemzetközi vívóverseny. Kard egyéni döntő. Közvetítés a Nemzeti Sport- csarnokból. 19.50: Esti mese. 20.00: Tv-híradó. 20.30: A pokol tornáca. Angol tv-filmsorozat. III/l. rész. 21.25: Stúdió ’84. A Televízió kulturális hetilapja. 22.25: Kockázat. 22.55: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.55: Képújság. 19.00: Vidovszky László: Nárcisz és Echó. Kisopera, (ism.) 19.25: Kihívás: forróságon és tajtékzó vízen át. 20.00: Mozart: A-dúr hegedű- verseny. 20.30: Paul Klee. NSZK film. 21.25: Tv-híradó 2. 21.45: Nemzetközi vívóverseny. 23.00: Képújság. BUKAREST 15.05: Iskolások szünidei műsora. 15.25: Vakáció a képernyő előtt. 15.35: A népdalfesztivál győztesei, film. 15.45: Iraki képek. Dokumentum16.05: A nők világa. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.40: Olvasók, akikkel büszkélkedünk. 21.00: Tv-színház: Horia Lovi- mescu — A végnélkül! pátosz. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.30: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Mi és a tv. Adás gyerekeknek. 18.45: Franciaország a sanzonok tükrében. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Jelzések. Belpolitikai adás. 20.45: Lottósorsolás. 20.50: Reklám. 20.55: A kétségbeesettek. 22.05: Tv-napÄ. . II. MŰSOR 19.00: Népszerű-tudományos film. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Népi muzsika. 20.45: Reklám. 20.50: A forradalom, amely folyik. 21.35: Hírek. 21.40: Dzsessz a stúdióból. 22.25: Nyitott könyv. SZÍNHÁZ 1984. július 17-én, kedden 16.30 órakor a gyulai Várfürdőben: A LEGBATRABB gyava 21 órakor a gyulai Városi Tanács udvarán: MISZTÉRIUM A SZENT SZÜLETÉSRŐL 1984. július 18-án, szerdán 16.30 órakor a gyulai Várfürdőben: A LEGBATRABB GYAVA 21 órakor a gyulai Városi Tanács udvarán: MISZTÉRIUM A SZENT SZÜLETÉSRŐL MOZI Békési Bástya, 4 és 6-kor: Nevem: Senki, 8-kor: Szűzforrás. Békéscsabai Szabadság: A kicsi kocsi újra száguld. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Bronco Billy, fél 8-kor: Gyilkos bolygó. Gyulai Erkel, fél 6-kor: A karatézó Cobra, fél 8-kor: Jobb ma egy nő, mint tegnap három. Gyulai Petőfi, fél 4 és 7-kor: A piszkos tizenkettő I—II. Orosházi Partizán: Napló gyermekeimnek.
