Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-03 / 154. szám
\ 1984. július 3., kedd o 'ucr Hálózsákok, fűzáruk Bővülő export Békésről Hálózsákok szépen, sorban, a gépek mellett halomban és a gépeken is. Rábai Imréné éppen befejezte a varrást, hazafelé készül, de feltartjuk egy pillanatra. — Hogy hova szállítjuk a hálózsákokat? — kérdez vissza egy kissé meglepődve. — Külföldre. Nem is tudom hirtelen, hogy melyik országba. — Dehogynem — kapcsolódik a beszélgetésbe a művezetőnő —, oda, ahová a legtöbbet küldjük, a Szovjetunióba. & És, hogy nem egyértelmű az úticél, már jelent valamit. Mindössze három esztendeje kezdte meg a békési kosárfonó szövetkezet a kemping- és sportcikkek gyártását (megváltozott neve is jelzi: FON-TEX), kezdetben főként szocialista piacra, a Szovjetunióba. Az idén már több millió forintért Ausztriába és más „dolláros” piacokra is szállítanak. — Nem rubelelszámolású exporttervünk 25 millió forint — mondja Mucsi Gyula, a szövetkezet elnöke —, de ez nem biztos, hogy megvalósul. Veszteséges üzletet ugyanis nem akarunk, kötni, az árainkat viszont a partnerek nemigen akarják elfogadni. A FON-TEX meglehetősen exportorientált szövetkezet, 54—55 millió forintos árbevételének 65 százaléka a kivitelből származik. Többnyire hagyományos termékeit, a fonott fűzbútorokat küldi külföldi piacokra, de egyre -nagyobb arányban exportálja a sportcikkeit is. Birkózószőnyegeiből 22 garnitúrát rendelt a Nemzetközi Birkózószövetség, a FILA, az Artex Külkereskedelmi Vállalaton keresztül, Az első félév igen biztató, eddig 32 millió forint az árbevételük, az éves terv pedig — amit már biztos, hogy némileg túlteljesítenek — 59 millió forint. És hogy ez „összejöjjön”, sok hálózsákot meg kell varrni, és még több kosarat, fotelt készíteni. Kézi munka mind a kettő, de az utóbbi, legalábbis a kívülállónak úgy tűnik, nehezebb. Mindenesetre érdekes, hogy az. egyenes, hosszú vesszők formás asztallá, székekké változnak. Persze nem maguktól. Varga Károly mestere formálásuknak. — Tavaly — mutatja be néhány szóvá) az elnök — a 22. országos fonópályázaton a „Szirén” foteljával első helyezést és egy frankfurti utazást nyert. — És milyen volt? — Nem voltam még — mondja Varga Károly —, elcseréltem egy csehszlovákiaira, mert oda a feleségemet is vihetem. A „Szárén” egy közepes nagyságú, félköríves támlájú, lágy, hajlékony vonalvezetésű, nem tömött, de masz- szív fotel. Különösen a természetes (nem festett) fehér fűzből szép. Néhányan dolgoznak már csak a kosárfonó műhelyben, lassan öt óra. A FON- TEX régóta rugalmas munkarendben üzemel. Reggel hattól este hatig nyitva a „cég”, és a dolgozók szabadon választhatják meg, hogy az időhatárokon belül nőikor dolgozzák le a nyolc órát. Csukás Jánosné a fonóműhely művezetőhelyettese. Neki is sok alkotását vásárolhatták már meg — itthon és külföldön az alatt a húsz esztendő alatt, amióta itt dolgozik. — Melyik volt a legsikerültebb? — Az ezerhatötven per tizennyolcas — vágja rá, ami nekem nem sokat mond. Megint csak Mucsi Gyula segít ki: — Ez egy régi békési foteltípus továbbfejlesztett változata — mondja —, hagyományos vonalvezetésű. Stabil az érdeklődés iránta, többnyire külföldre kerül. * * * A szövetkezet dinamikusan, az átlagosnál nagyobb ütemben növeli termelését. Az első félév — 15 millió forintos szocialista és 10— 10,3 millió forintos tőkés exportjával — sikeres volt. Reméljük, a következő félév se lesz rosszabb. —SZÍ— a madárgyógyász Farkasszemet néz velem a pádon pihenő macskabagoly. Húsz-huszonöt centiméter lehet közöttünk a távolság. Rezzenéstelen tekintetéből mintha megelégedettség tükröződne. Néhány perc télikéi feszült csendben, majd mellette levő társa, az erdei fülesbagoly felé fordul. Kölcsönösen passognak. Értik egymást. A macskabagoly hét évvei ezelőtt egy autóbalesetnél sérült meg. A szemén. Ma már semmiféle rendellenességet nem vesz észre rajta egy laikus: a természetbe kiengedni mégsem lehet. Nem tudná fenntartani qpmagát, mert nagy területen képtelen tájékozódni. Elpusztulna. A helyszín: Kőszeg, Há- mán Kató utca. Napoznak a ragadozó madarSk. Az egerészölyv úgy viselkedik, akár egy manöken. Jobbra, balra fordulva fejét büszkén tartva mutatja meg ékességeit. A hatalmas, lepedőnyi szárnyát s az egyik legfőbb támadó fegyverét, a csőrét. Ej, de büszke ez a húsra éhező madár. Egészségesnek is nézhetném. Ám tudom: nem az. Hiányzik egy darab a szárnyából... Angóramalacok, teknősbékák, aranyhörcsögök, de fácánok, őzgidák is laknak itt. egymástól alig karnyújtásnyira. A bejárati feliraton mégis ez áll: Ragadozómadár-kórház, Kámán István magánműtője. Hát már ez is maszek lett. biztosan jó üzlet, vélekedhetnek némelyek. A rosszmájú morgolódókat azonban megnyugtathatom. egy vasat sem hoz a „bolt”. Sőt .. . MENTENI EMBERT s Állatot Kámán István huszonhat éve mentős gépkocsivezető Megismerkedett az embert gyógyító módszerek alapjaival, belülről látta a műtők különös világát. Megszerette az anatómiát. Egyszer elhoztak hozzá egy beteg — baglyot. Kérlelték, gyógyítsa meg. Gondolkodásra alig volt ideje. Nekilátott a szükséges műtét elvégzéséhez. Akkoriban még igencsak kezdetleges felszereléssel. De végül is sikerült, a huhogó jószág megmaradt. Kis ország vagyunk — a hír gyorsan terjed. Egy szó. mint száz, ma már az ország minden részéből küldenek Kőszegre ragadozó madarakat. Segítőtársáról, Bechtold Istvánról, helyi érzéstelenítésről, vitaminadagolásról, fertőzésveszélyről, kísérleteiről beszél Kámán István. S arról, hogy a napokban először altatott gólyát. Böngészi a szakirodalmat, főleg a külföldit. Hazai kiadványok e tárgyban sajnos alig- alig akadnak. Statisztikai adatokat nem sorol a ragadozó madarak kőszegi amatőr professzora. Pedig fontos kimutatást vezet. Az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Hivatal győri területi központját rendszeresen tájékoztatja a beteg állatokról. Nyilvántartásban vannak azok a példányok is, amelyek soha nem kerülnek vissza eredeti környezetükbe, de táplálásra, gondozásra szorulnak. Az élelmet, a különféle húsokat, de a gyógyszereket, a műtéti felszereléseket is Kámán István saját költségén szerzi be. Bizony nem olcsó mulatság ... AZ UNOKÁKTÓL A NAGYPAPÁIG A megműtött, lábadozó ragadozók azért hasznot is hoznak — a kőszegi és a kiránduló gyerekeknek. Nincs az az állatkert, ahol megsimogathatnák a baglyokat és társaikat. Itt a kezükre ültethetik, s közelről tanulmányozhatják őket. Amelyik gyerek ellátogat ide, az legközelebb már a családjával tér vissza. Hiába, nem lehet betelni a természet közelségének, tapint- hatóságának érzésével. S ha már itt vannak, a házigazda nevezetes garázsmúzeumával is megismerkedhetnek. Erről ezúttal csak any- nyit: magyar koronaőrségi alabárdtól kozák kardig, ősrégi gramofontól a legkülönfélébb kordokumentumig sokféle érték őrzője. MIÉRT? — Nem pénzért, annyi bizonyos. Az állatkertben van belépő, nálam nincs . . Amikor elkezdtem a gyógyítást, még nem gondoltam arra, hogy ennyire megszeretem. Nem tudom már abbahagyni. A családom, a fiam is segít, a munkatársaim is szívből drukkolnak, hogy sikerüljenek az elképzeléseim. Tudja, az a legszebb és legszörnyűbb, amikor elengedem a felgyógyult madarakat. Boldog vagyok, hogy visszaadhatom őket a természetnek, de a búcsú mindig fáj. Megválni, több hónapos barátság után, nem könnyű. Olyankor mindig az vigasztal, hogy fészket raknak ők is, akár a többi társuk. EPILÓGUS Nemrégiben az „Emberi környezetért” kitüntető jelvénnyel ismerték el Kámán István természetvédelmi munkáját. A kitüntetést az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Hivatal elnöke adta át Budapesten, a KISZ Központi Bizottságának székházában. Szenkovits Péter „Felmegy a legény a fára...” Meggyszüret Gádoroson — A virágzás, a kötés időszakában hűvös volt az idő, ráadásul ködöt is kaptunk — folytatja az elnök. — Pedig igen szép volt a virágzás, szép terméssel is kecsegtetett, de a szeszélyes április... — tárja szét kezét Lesetár György kertész. Külföldre is viszik A szépen ápolt meggyesekben ezekben a napokban ugyancsak megélénkült az élet. A szüretelők népes csapata vette ostrom alá a birtokot. A termés igaz hogy kevés, de szép. Piroslik, szinte feketéink a hatfajta meggyfa termése. — A termésnek kisebb hányada hűtőházi tartósításra kerül, másik részét az Erdei Termékeket Feldolgozó Vállalatnak értékesítjük, főleg a túlérettet, az pedig, ami tartósításra alkalmatlan, cefrébe kerül, majd pálinkát főzünk belőle — magyarázza az elnök. — Tartósításra az a legjobb, ha a termést 80 százalékos érési állapotban szedjük. Ez bírja a szállítást is. Egyébként nemcsak feldolgozásra küldünk, hanem az NDK-ba és az NSZK-ba exportálunk az idei termésből — kapcsolódik ismét a beszélgetésbe a kertész. Közben az árakról, a termesztés költségeiről kezdünk beszélgetni. A felvásárlási árak változatlanok, a termesztés költségei viszont a gyümölcsösökben is nőnek. A jelenlegi felvásárlási árak mellett nem vonzó a gyümölcstermesztés. A pándi- meggy esetében kilónként 20 forintot kapnak, a szabadpiacon ugyanezt 30—32 forintért adják tovább. A másfajta meggy kilónként 12—Ifi forintért kerül a feldolgozókhoz, ami lényegesen alacsonyabb, mint a szabadpiacokon. Beszélgetésünk lényege: más érdekeltségi rendszert kellene kialakítani, mely mind a termelőnek, mind a felvásárlónak kedvező lenne. Kilónként 3 forint Megtudom azt is, hogy a kertészetben csupán hat-hét ember dolgozik állandóan. A többiek a munkák dandárja idején más ágazatokból jönnek ót. Szóval a gyümölcskertészet a meglevő szabad munkaerőt foglalkoztatja időszakosan, főként ilyentájt, a szüret idején igényli a dolgos kezeket. Tsz-tagok, kívülállók, felnőttek, diákok gyűjtik ládákba a termést. Az egyik fán négyen szedik a termést: két felnőtt és két gyerek. Pólyák Pálné és 5. osztályos fia, valamint Dancsó Józsefné, és ugyancsak 5.-es lánya. Csintalan a két gyerek, persze, nógatásra csak-csak nekidurál- ják magukat. — Ha az ember iparkodik, akkor megvan a pénze is — mondja Polyákné, aki egyébként tsz-tag, de most gyesen van. — Gondoltuk, hogy a két gyerek csak-csak besegít, ám eddig nem sok hasznukat vettük, mert csak játszanak — folytatja Dancsó- né, aki háztartásbeli és minden évben részt vesz a meggyszüretben. — Minden leszedett kiló után három forintot kapunk, az idei csúcsom 137 kilogramm, de két éve, amikor bő volt a termés, 220-at is szedtem naponta. Telnek a ládák, s délfelé jár az idő, amikor megkezdik a ládák összegyűjtését. Kocsira kerül a leszedett termés, majd mérlegelés után útnak indítják a feldolgozóhelyre, vagy a vasútállomásra. S ez így megy még hat héten keresztül. Kép, szöveg: Szekeres András Megyénk nem tartozik a nagy gyümölcstermesztő vidékek sorába, nincsenek országos hírű almáskertjeink, szőlőseink. Több nagyüzemben van ugyan néhány hektáros gyümölcsös, ám ezek termelése, árbevétele az üzemek életében úgymond elenyésző. Ilyen közös gazdaság a gádorosi November 7. Termelőszövetkezet, amely 33 hektáros meggyessel és jó néhány hektáros almáskerttel büszkélkedhet. Ködöt kaptak — Szövetkezetünk éves árbevétele meghaladja a 200 millió forintot, ebből a gyümölcskertészet évente 1,3— 1,5 millió forinttal részesedik, vagyis gazdálkodásunkban nem ez a meghatározó — kezdi Zahorecz József elnök. Gádoroson is, mint megannyi hazai településen hagyományai vannak a ház körüli gyümölcstermesztésnek. A mostani gyümölcsösüket, melynek termését ezekben a napokban szüretelik, 13—14 esztendővel ezelőtt telepítették a kiirtott, az elöregedett almás és szilvás helyébe. Az elmúlt esztendőkben szép termést takarítottak be. Két éve 195 tonnát szüreteltek, az elmúlt esztendőben 134 tonna meggyet szüreteltek a szedők. Ez évben a tavalyi mennyiségnek alig felével számolnak. Telnek az edények, a rekeszek Szójás kenyér Környezetvédelmi szaktábor Salgébányán — úttörőknek Szójás kenyér üzemszerű készítésére kapott engedélyt az Egészségügyi Minisztériumtól a Tolna megyei Sütőipari Vállalat. A 20 százalék szójaiisztet tartalmazó kenyér élettani hatását a szekszárdi és a pincehelyi kórházban vizsgálták az elmúlt hónapokban, s megállapították, hogy ebből cukorbetegek is többet fogyaszthatnak, mint a másfajta kenyerekből. A szójaiisztet az i regszemcséi takarmánytermesztési kutató- intézet adja a sütőipari vállalatnak, mégpedig olyan, általuk nemesített fajtából őrölve, ámely különösen alkalmas emberi fogyasztásra. Egyhetes környezetvédelmi szaktábor nyílt vasárnap a Nógrád' megyei Salgóbá- nyán hatvan Borsod, Heves és Nógrád megyei úttörő részvételével. A nógrádi gyerekek a megyei környezetvédelmi pályázat révén jutottak be a szaktáborba, a borsodiak az avasi lakótelep tisztasági őrségének a tagjai, a Heves megyei úttörők egy természetbarát-verseny legjobbjai. A Nógrád megyei úttörőelnökség és a vele együttműködő szervek célja, hogy a gyerekeket és felnőtt vezetőiket olyan ismeretekkel ruházzák fel, amelyek birtokában képesek lesznek az aktív természetvédő munkára, s az együttműködésre a környezetvédelemben szervezetten működő intézményekkel, testületekkel. Az egyhetes táborban az előadások, beszélgetések, konzultációk mellett jut idő kirándulásra, szórakozásra is. Szép a termés
