Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
o1984. június 23., szombat f Gyermeknapi indulatok Nemrég hosszú panaszos levelet kapott szerkesztőségünk. A felháborodást árasztó sorokat a Tótkomlósi Tojástermelő Közös Vállalat Egyetértés Szocialista Brigádjának tagjai — tizenöt lány, asszony — írták alá. A levélből fölösleges lenne idézni, ugyanis a levél íróit a napokban felkerestem a munkahelyükön. Remélve, hogy azóta csillapultak valamelyest az indulatok. Nem így történt. ta asszonyok: éve patronáljuk a tótkomlósi magyar iskola egyik osztályát. Most 4. a-ba járnak már a gyerekek. A fenyőünnepet és a gyermeknapot szoktuk együtt ünnepelni, mindig viszünk egy kis ajándékot, s cserébe kedvességet, dalt kapunk. Most a gyermeknapot megbeszéltük a gyerekek tanító bácsijával. Jaj, nagyon szeretik ezt a tanár urat a gyerekek, pedig még fiatal ember ... Szóval a megbeszélt napon megérkeztünk tízen az iskolába. Délután 3 órára szólt a találkozó. • — Azt ki ne felejtsd — szól közbe egy másik fiatal- asszony —, hogy egy héttel korábban szóltunk a jövetelünkről, mert ez fontos. S a tanító azt mondta, a szerda jó lesz, mert nincs úszás- oktatás. — Így volt — hagyja rá a szóvivő. — Na, meg is érkeztünk, az iskola udvarán kinn állt három tanárnő, meg két tanár. Mikor megjelentünk, a gyerekek napközis tanárnője a fejéhez kapott. Mondtam, igen, pont én mondtam, hogy legyen szíves, engedje el velünk a gyerekeket a cukrászdába, hogy megvendégeljük őket a gyereknap alkalmából egy fagylalttal. Erre az igazgató szólalt meg, hogy a gyerekek nem mennek sehova, mert tanulási idő van. Kö- nyörgőre fogtam, próbáltam érvelni, de minden kérésemre az volt a válasza: — És? — Förtelmes hangnemben beszélt velünk. Szünet után bevonultak a gyerekek, akik előtt mindez történt, s mi kikullogtunk a kerítés tövébe Közben megérkezett az az öt gyerek is otthonról, aki nem napközis. Szerencsére megérkezett a tanító bácsi is. ö is kérte az igazgatót, de az csak nem állt kötélnek. Kérdeztük akkor, mit csináljunk, hiszen megrendeltük a süteményeket, az üdítőt. Az öt hazajárós gyerek eljött velünk a cukrászdába, s ott fogyasztották el a süteményt. A tanító bácsi meg az autójával elhozta a cukrászdából közben a süteményeket és az üdítőket. Megint szünet lett, bementünk az osztályba. Megvendégeltük a gyerekeket, ők kezdtek volna énekelni nekünk, ahogy szoktak. Akkor azt mondta nekik a tanító bácsi, hagyjátok fiaim, most senkinek sincs kedve meghallgatni titeket. — Hát, úgy álltunk ott, mint akit leforráztak — szól közbe a legfiatalabb. — Aztán megint bejött az igazgató bácsi, s mikor látta, hogy a kirándulásra egy 1000 forintos betétkönyvet adunk át a gyerekeknek, azt mondta nekik, hogy aki akar, 40—50 forintot felajánlhat a Nemzeti Színház javára. A gyerekek erre egy szót sem szóltak. Míg ez lezajlott, addig a napközis csoport másik fele, akik nem a mi osztályunkba járnak, kint voltak az udvaron. Hát kérdem én, miért volt ez így jobb? No, aztán mikor elköszöntünk, azt mondtam: — Igazgató úr! Ezen a szent helyen fogadjuk, hogy többet ilyet nem csinálunk. S ezzel eljöttünk. Mondta közben nekünk, hogy miért nem szombaton vagy vasárnap jöttünk. De így együtt nem tudtunk volna megjelenni, mert nekünk vasárnap is dolgozni kell a telepen. — Tudja — folytatja a következő brigádtag —, velünk még ilyen hangon nem beszéltek. Ügy bántak velünk, mint a kisgyerekekkel. Majdhogynem kidobtak minket. Kérdem én, ha velünk így beszél az igazgató, akkor hogyan beszélhet a tanítványaival? Mindnyájan családos anyák vagyunk. Szeretjük ezeket a gyerekeket, s jó lenne, ha erre a napra nem emlékeznének rossz szájízzel. Hát az igazságunk miatt írtunk önöknek. A csodálatos park terebélyes fái között meghúzódó iskoláról mindjárt az jutott az eszembe: de jó volna egy ilyen a lakótelepeinkre. Igazi gyermekparadicsom lehet. Várom, míg kicsengetnek. De vajon az-e? Amíg a gyerekek uzsonnáznak, van néhány percünk az eset felidézésére. 8 tanító ■ — Egy dologn uiiiiiu. ban hibáztam — mondja. Nem beszéltem meg a napközis kolléganőmmel. De nem volt valami helyes a gyerekek előtt letolni a brigádtagokat velem együtt. Vasszigor uralkodik nálunk. A gyerekeknek 2-től van a napköziben tanulási idő, s gondoltam, háromig végeznek. Csak éppen jött az igazgatónk látogatni a kolléganőt. Persze számára nem túl szerencsés időpontban, előtte való nap vizsgázott, s előző nap ment a férje katonának. Ez felfogás IrAt'Hóco. T\/T i nríonoceh’A ---s zögezi le búcsúzóul — alaposan megbántotta a brigád .tagjait, akik pedig, amiben tudnak, segítenek a gyerekeknek. Az igazgató őszinte meglepetéssel fogad. Előadom, hogy a levél nagyjából miről szól. Megegyezünk, hogy pontosan azt írom le, amit mond, kommentár nélkül. flz igazgató: - Láto gatni akartam az egyik kolléganőnél. Ezt igen fontos dolognak tartom. 47-en vagyunk, s ha mindenkihez egy évben legalább egyszer el akarok jutni, már az is elég. Ebéd után jelentem meg a napközis nevelőnél. Ott kettőtől kicsengetésig voltam. A második óra után mondja a kolléganő, hogy itt van a szocialista brigád, s hogy engedje-e a gyerekeket, vagy ne. Én megkérdeztem a kolléganőt, tájékoztatta-e a kolléga arról, hogy lesz ilyen program. Mondta, nem tud semmiről. Ügy látszik, a fiatal kolléga nem veszi tudomásul a napközig foglalkozás fontosságát. Akkor a szülők elmentek, és gondolom, felkeresték a kollégát, mert megjelent. Bejött a napközis foglalkozásra, ami részéről neveletlen dolog volt, mert nem tisztelten másik munkáját. Mikor benyit, bólintania kellett volna, s ha látja, ott az igazgató, kimenni és várni. De nem így történt. Megmondtam, 4 órától mehetnek a gyerekek. — Tanultak még akkor a gyerekek? — Nem. Kulturális foglalkozás lett volna. S eredetileg fagyiról lett volna szó, s mégis süteményt és üdítőt kaptak. — Hát annyi tölcsért nehéz lett volna elhozni . .. Arról panaszkodtak a brigád tagjai, hogy gorombán leteremtette őket. — Nincs igazuk. Először is a napközis tanárnő közölte velük, hogy nincs fagyizás. Egyébként éppen én mondhatnám, hogy úgy léptek fel, mintha ők akarnák az iskolát irányítani. Brigádmozgalom ide, vagy oda, az iskolában első a munka. Ha valaki erőszakos volt, hát ők, mert végülis én tűrtem el őket. Megítélésem szerint a kolléga követte el a hibát, mikor ezt a rendezvényt nem koordinálta a napközis nevelővel. Meg is mondtam neki, hogy ezért még megkapja a büntetését. Csak várom, hogy lecsöndesüljenek a kedélyek. — Tudja, hogy a pedagógusnő, akit látogatott, előtte nap vizsgázott? — Azért mert vizsgázott, másnapra még fel kell készüljön. — Nem lehetett volna mégis megengedni azt a félórás megvendégelést az első kérésre? Hiszen a brigádtagok előre jelezték. A kollegával, aki mulasztott, később négy- szemközt is elintézhette volt- na. —Nem tart ói lám eleve jónak, hogy egy tanítási napról elvigyék őket. Küzdeni kell azért, hogy mindenütt rend és fegyelem legyen. S délután ne fagyizás legyen, hanem munka. Ha véletlenül nem vagyok ott, akkor másnap hallhatom Komlós-szerte, hogy milyen iskola az, ahol csak úgy mehetnek a napközi ideje alatt fagyizni a gyerekek úgy, hogy még csak nem is tudok róla. Volt nálunk gyermeknap gazdag programmal, miért egy héttel később csinálták. — Az asszonyok a hangnemet és a bánásmódot sérelmezik. — Nekem ez a megszokott hangnemem. Szigorú vagyok. — Azért kíntos volt a szituáció ... — Ügy is fölfoghatom, hogy ide bejöhet akárki, hogy akárhova elvigye a gyerekeket? Innen aztán nem. — Nem ismerte a brigádot? — Nem, egyik tagját sem. — Pedig az asszonyok gyerekei is ide járnak. — Végigültem az időt, míg a gyerekek megették a sütit. S mikor mentek el az asszonyok, elnézést kértek, mert úgy érzem, belátták, hogy hibáztak. Valami köszönö- möt mondtak. Nem értem, hogy miért fordultak akkor mégis az újsághoz. Egyébként az iskolánkban nincsen akkora drákói szigor, hogy ne lehetett volna elintézni. Csak a két kollégának meg kellett volna beszélni a dolgot. B. Sajti Emese Felvétel indul! Tv-szereplés előtt a Tessedik együttes Huszonkét mii versenye Tizennegyedik alkalommal rendezi meg a televízió a veszprémi tévétalálkozót június 25. és 30. között. Az eseményen az elmúlt évben bemutatott huszonkét mű versenyez — 11 drámai és 11 a zenés műfajok kategóriájában. Mindkét kategóriában egy-egy fődíjat és több különdíjat adnak ki. Veszprém város díját élő magyar drámaíró televíziós játéka kapja. S az idén először a budapesti tavaszi fesztivál is alapított díjat, zenés műfajban. Tíz helyen működő társadalmi zsűri dönt a- két közönségdíj odaítéléséről. A találkozó zsűrije kilenctagú, elnöke Berend T. Iván akadémikus, Kossuth-díjas, tanszékvezető egyetemi tanár. Az ünnepélyes megnyitót 25-én, hétfőn délután a veszprémi Dimitrov Művelődési Központban tartják. S ezt követően megkezdődik a versenyprogram vetítése, amelyet az ország tévénézői is figyelemmel kísérhetnek. A nyitás napján rendkívüli adásnapon közvetíti a tévé első csatornáján a Béke szigete, a Pardon, hogy bocsánat, a Kegyenc, a Stop! A Psota! és A sárkány meny- nyegzője című alkotásokat. A továbbiakban a 2. programban láthatják a nézők országszerte a versenyző filmeket. A díjkiosztó ünnepséget, amely június 30-án, este 9-kor kezdődik — újból az 1. programon közvetítik. A találkozóra ötven külföldi vendéget — televíziós szakembert, kritikust — hívtak meg. Az ő számukra délelőttönként kereskedelmi vetítést tartanak, amelyen 17 filmet ajánlanak külföldi tévétársaságoknak megvételre. K. M. A hőség szinte kibírhatatlan. Még attól is melegünk lesz, hogy elnézzük a Tesse- . dik néptáncegyüttes tagjait, amint a tűző napon kifogyhatatlan kitartással, újra és újra elpróbálják a nyúlfarknyi jelenetet, melyet hamarosan felvesz a televízió. A szlovák lakodalmi tánchagyományokból adnak ízelítőt néhány percben, itt, a szarvasi Aranyszarvas kempingben. Készséggel tettek eleget a felkérésnek, hamar felkeresték azokat a — környező tanyavilágban élő — zenészeket, akik máig is kísérik a lakodalmi vígasságokat. A művelődési ház pávakörének tagjai a táncanyag gyűjtésében segítettek. így született meg a műsor anyaga. A hintó is készen áll már, a lovak megadóan várják a nagy „jelenést”: a menyasszonyt hintó hozza majd. 8 Amíg a „tévések” készülnek a felvételhez, bőven jut idő beszélgetni Putnoki Elemérrel, a Vajda Péter Művelődési Központ vezetőjével az együttes születéséről. — A Tessedik együttes 1968-ban alakult a főiskola hallgatóiból. A fordulópontot 1983. hozta meg, azóta a város, a helyi szövetkezetek, és a főiskola gondozásában tevékenykedik a csoport. Szövetkezeti dolgozók, főiskolások, gimnazisták .és általános iskolások az együttes tagjai, nem csoda hát, ha igen alacsony az átlagéletkor ... A rendszeres próbák eredményeként ez év áprilisában részt vehettek Sárospatakon, a szövetkezeti néptáncegyüttesek területi bemutatóján. — Nem kis dolog, hogy Lelkes Péter, Hortobágyi Gyöngyvér és Nagy Zoltán koreográfiáiból összeállt egy másfél órás műsor, melyet — támogatóink anyagi segítségével — immár sikerült „felöltöztetni”. Ezzel lehetővé vált, hogy önálló előadásokat tartsunk. Az elmúlt hónap végén is? mét bizonyította létjogosultságát a Tessedik együttes. Háromnapos romániai ven- dégszereplére hívták őket. Helytállásukat, s azt, hogy munkájuk nem volt hiábavaló, az á lelkes taps bizonyította, amellyel fellépéseiket jutalmazta a közönség. Dorobáncon és Ágyán bemutatott műsorukról így ír egy emlékül hazahozott magyar nyelvű román lap, a Vörös Lobogó: „A szarvasi együttes igen fiatal közösség. Tagjainak átlagéletkora nem haladja meg a 18 évet, a tánccsoport maga is alig hétéves múltra tekint vissza. Az együttes magvát hat-nyolc, kiváló tudású, komoly tapasztalatokkal rendelkező táncos alkotja... A szarvasiak sikerét a többször felcsattánó nyíltszíni taps, valamint a zárótáncuk, a szatmári páros újrázása jelezte.” — Régi szarvasi óhaj volt egy ilyen együttes életre hívása — folytatja az emlékezést Putnoki Elemér. — Akartuk ezt az együttest sokan, s hogy a társulat életrevaló, bizonyítja az is. hogy utánpótláscsoportjainkban jelenleg 150 gyerek ismerkedik a néptánc alapjaival. B Győzött a meleg. A táncosok letelepszenek kicsit az árnyékban, jólesik pihenni egy keveset. S mi másról mehet a szó, ha nem a közös munkáról, s a sikerekről? A romániai turné is ki tudja hányszor felidéződik. Bakró Erzsi számára Ágyán sikerült jobban a fellépés, ott a színpad is nagyobb volt. Fa bó Zitának a kedves fogadtatás volt a legemlékezetesebb, a sok virág, melyet feldobtak a táncos lányoknak a színpadra ... Arnóczi Zoli most, 15 éye- sen volt először külföldön. Számára már csak ezért is nagy élmény volt ez az út. — Rendkívül jó közösség a miénk — szólal meg Kőris György is —, mindig együtt voltunk mindenütt. Nos, a közösség összetartását bizonyítja az is, hogy az iménti — táncos — vőlegénnyel, Csasztvan Andrással az élen saját KISZ- szervezetet hoztak létre. S ha már itt tartunk, ki a menyasszony? Ki más, mint Csasztvanné Vass Edit? — Mentségére legyen mondva, ha már asszonyként ismét lagzizik, a férje mellett teszi azt — nevetnek. Jó közöttük. Vidámságuk, lelkesedésük még akkor sem törik meg, mikor a próbákról, a cseppet sem rózsás körülményekről beszélnek. Hogy kicsi a terem, hogy jó lenne próba után letusolni, de nincs hol... — Azért volt már hajnalig tartó próba is — mondja ifjabb Putnoki Elemér, az együttes művészeti vezetője. — A hétfő, szerda, pénteki gyakorlás sem volt elég, mikor a tavaszi fesztiválra készültünk. Egy alkalommal hajnali négyig próbáltunk. A rövidke hűsölésnek vége, ismét felcsendül a zene. Homlokukon veríték gyöngyözik, a fiúk inge hátukhoz tapad, ám jókedvüket ez sem veszi el. Kezdődhet a felvétel... Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit MOZI Gvónás gyilkosság után Rossz cím. Nemcsak azért, mert nem egészen (vagy távolról sem) arról van szó, amit a cím takar, vagy amit megjelenít; hanem azért is, mert átlag bűnügyi filmmé degradálja Ulu Grosbard igencsak érdekes, a szókimondástól sem nagyon ódzkodó filmjét. Persze, ha csak azt figyeljük, hogy egy döbbenetesen kegyetlen gyilkosság ügyében nyomoz a rendőr őrmester, Tom (Robert Duvall alakítja ritka megjelenítő erővel) és szeretné öccsét, Dest kimenteni a tisztesség látszatába öltözködő gonoszság karmaiból, nos, akkor nem egészen látjuk a téma lényegét. Mert több lehetne ebben a filmben, még akkor is több, ha a rendező a profi filmcsiná- lás számolatlan fogását, bevált módszerét szintúgy felvonultatja: de hát már az elején kiderül, hogy mozit látunk, és nem „művészfilmet”, de azért olyan mozit, amelyben gondolat is akad, és a néző is elgondolkozhat egyről-másról, netán arról, hogy a bűnözés útjai kifürkészhetetlenek, és az emberi aljasságé hasonlóképpen. Mert a rendőr őrmester testvére pap, hitbuzgó, céljaiban igaz és őszinte. A konfliktus, ami kettőjük között robban, szinte hétköznapi: mindketten hisznek valamiben, csak nem ugyanúgy. Mire pedig megértik egymást, és a mozinéző is rájön: az igazság csak egyféle lehet és semmiképpen nem tapadhat hozzá bűnök sokasága, nem tapadhat hozzá embertelenség, mi több, itt gyilkosság is, addig van izgalom bőven, és lépten-nyomon elénk áll a kérdés: miért, hogy üres szólammá semfnisül annyi nemesen emelkedett okítás, példa; miért, hogy önmaga nyugalmát az ember olyan ritkán találja meg, és ha megtalálja, a sivatag-magány örömét találja meg, miként Des, a testvér (Róbert de Niro), az isten háta mögötti, elhagyatott eklézsián. A végén egészen elszomorodunk, és csak a • vetítés után kezdjük érezni a csalódást; kár, hogy a szövegkönyvíró és a rendező meg sem próbált mélyebbre szállni a két testvér belső világában, a lelkűk gyémántjait és salakjait szembesíteni. Talán más lett volna a film, több a gyorsan oldódó feszültségnél, több néhány tétova gondolatnál, amin töprenghetünk ugyan, de nincs sok értelme. (Például azon, hogy aki az igazságra teszi az életét, könnyen jut oda, hogy számolatlanul sokan megelőzik, vagy egy kietlen, sivatagi eklézsián találja magát.) Ezek szerint önámítás az igazságra felesküdni? Szó sincs erről! Ezek szerint önmagunk békéjét csak akkor találhatjuk meg, ha kizárjuk magunkat a világból? Szó sincs erről! Pedig ez a rossz címet viselő, érdekes film ezt sugallja. Mit sugallja? Kimondja. A kétszer kettő négy közérthetőségével. Most aztán miféle végső véleményt vonhatnánk le ebből? Jó filmet láttunk, vagy rosszat? A dolog sokkal bonyolultabb ennél. Ez a film nem rossz, de mégiscsak mozi, és mégiscsak felületes. Jöhetnek a jobbak. Sass Ervin
