Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-06 / 131. szám
1984, június 6., szerda o Karbantartók az üveggyárban Az Orosházi Üveggyárban régebben minden termelő üzemhez tartoztak karbantartók, lakatosok, villany- szerelők, műszerészek. 1982. december 1-én összevonták őket, és létrehozták a központi ügyeleti üzemet. Ez a felirat olvasható azokon a háromszögű táblákon, amelyeket az üzem kerékpárjainak a vázaira erősítettek, s ami bizonyos fokú elsőbbséget jelent. Aki Ilyen kerékpáron közlekedik, az olyan helyre akar eljutni, ahol valamilyen hibát sürgősen ki kell javítani. Az üzem munkáját Ben- csik János fődiszpécser irányítja, akinek lakatos és villanyszerelő az alapszakmája, és műszaki főiskolát végzett. Közvetlen beosztottja négy diszpécser. Ök ugyancsak két, vagy töbh szakmások, és a technikumi végzettséget is megszerezték. A dolgozók több szakmások, akik már régebben a gyárban dolgoznak, és az idők folyamán nagy gyakorlati tapasztalatra tettek szert. Közülük többen érettségiztek, — Ma eddig milyen hiba- bejelentés érkezett? — kérdezem Bencsik Jánostól. Fellapozza a nyilvántartási füzetet, és kiválaszt egyet a sok közül. — Reggel 8 órakor közölték, hogy a Il-es keverőüzem 5-ös sori keverődobja nem nyit. — IWi történt ezután? — Kimentek a karbantartók, és 80 perc alatt kijavították a hibát. Egyébként délután két óráig még 29 bejelentés érkezett, melyek közül 13-at lakatosok, 11 -et elektromos szerelők, és 5-öt műszerészek hoztak rendbe. Most délután 3 óra van, és a második műszak valamennyi karbantartója a készenléti helyen tartózkodik. Szám szerint négy villany- szerelő, három műszerész és hat lakatos. Gulyás Kiss János csoportvezető meg is jegyzi: — Akkor jó. ha nem kell dolgoznunk. No, ez nem azt jelenti, hogy itt bárki is örülne a semmittevésnek, hanem azt, hogy ilyenkor az egész gyárban zavartalan a munka. Ha dolgozniuk kell, akkor valahol elakad, vagy legalábbis akadozik a termelés. Hibabejelentés esetén aztán egyszeriben megváltozik minden. Mint a tűzoltók — riadóznak, A szolgálatban levő diszpécser, attól függően, hogy hol, melyik üzemrészben és milyen hiba történt, szakma szerint kijelöli a csoportot, meghatározza a felszerelésüket, és egy-két perc múlva már indítja őket. — Nem kell hajtani minket, sietünk magunk is, hogy minél előbb elhárítsuk a hibát, és ne legyen termeléskiesés — mondja Kiss István, a csoport szakszervezeti bizalmija. —'Egyénileg is hasznát látják ennek? — Az egész gyár termelési eredménye alapján részesülünk prémiumban. — Ügy tudom, hogy akik a központi ügyeleti üzemben kerülnek, azok elismert emberek. Anyagilag is? — Átlag 23—24 forint az órabérünk, amihez — mivel három műszakban dolgozunk — műszakpótlék jön, és kaphatunk prémiumot is. — Az utóbbi bizonytalan, kötelezően nem jár — jegyzem meg. Kovács István diszpécser veszi át a szót: — Az igaz. de eddig egyszer sem maradt el. Persze, ki kellett érdemelni. Elsősorban minőségi munkával. Vagyis úgy javítottuk ki a hibákat, hogy azokra a helyekre nem kellett minket újra kihívni. — A termelésben dolgozók helyzete is függ tőlünk — folytatja Szénást Gyula. — Ha sokáig áll egy gép, vagy ismételni kell a javítást, akkor a kezelők addig nem keresnek. Ez pedig nyugtalanító érzés. Látom néha, hogy toporognak mellettem. Ha tudnak, segítenek, amivel kimondatlanul is engem szeretnének sürgetni. De hát érthető is. A legtöbben 30—40 évesek, családosok, jó néhányan közülük havonta törlesztik az OTP-hitelt. amit lakás-, vagy bútorvásárlásra vettek fel. Az árak is emelkednek . . . Szóval, kell a pénz. — Mi ebből a gyárból élünk. Más lehetőség nincs. Legfeljebb egyeseknek a gmk. Én is úgy könyörögtem be magam egy ilyen gmk-ba, mert van egy 14 éves lányom, és egy 8 éves fiam. Bizony, sokba kerül az élet. — Fejlesztik, korszerűsítik a gyárat. Egyre nagyobb hozzáértés kell a karbantartáshoz is. Nem okoz ez gondot? Gulyás Kiss János válaszol : — Rendszeres a szakmai továbbképzés. Most például én felvonó-karbantartó tanfolyamra járok, amelynek a befejezése után — ha sikeresen levizsgázom — szakmunkás-bizonyítványt kapok. Utána egy forint órabéremelés is jár. Még a téli nagy hóviharban történt, hogy Kiss László gyalog indult el Csanádapá- cáról, a lakóhelyéről az üveggyárba. Meg is érkezett időben. Ma is emlegetik ezt a nagyszerű tettet, ami egyúttal kitűnő „sportteljesítmény” is volt. Gulyás Kiss János társa lelkiismeretességét hangsúlyozza, Kiss László azonban tiltakozik: — Nem lelkiismeretesség, hanem egyszerűen anyagiasság — jelenti ki, és felém fordulva megjegyzi még: — ne is próbálja meg szépíteni a dolgot. Megígérem neki, bár az anyagiasság ebben az esetben nem éppen találó kifejezés. Vele történt meg az alábbi eset: Egyszer a kemence alatti pincében dolgozott. Nagy vihar vonult el a gyár felett, és hirtelen elaludt a villany. Sötétség lett. Az áramszünet miatt nem működtek a ventillátorok, és a lépcsőfeljárónál szikrákra repültek szét a samott-tég- iák túiizzott darabjai. Szerencsére a másik kijáraton sikerült épségben kijutnia. Mihalik Istvánnak is van egy izgalmas emléke, amit így mond el: — Kijavítottuk a keverőgépet, aztán hívtuk a villanyszerelőt, hogy helyezze vissza a biztosítékot. Még ellenőriztük a munkánkat, amikor ő jött, és anélkül, hogy szólt volna, becsavarta a biztosítékot. Szerencsére, nem indult el a gép, mert a villany még ki volt kapcsolva. De ha nem lett volna .. . Azt a villanyszerelőt, többszöri hanyagságáért el is tanácsoltuk innen. És hogy mennyire nem szeretik a semmittevést a központi ügyeleti üzem dolgozói, arra bizonyság a gyár vezetőinek címzett javaslat, amit Kiss István tolmácsol: — Kellene egy központi műhely, szerszámokkal felszerelve. Akkor előre tudnánk tartalékalkatrészeket készíteni, és a készenlét alatt nem tétlenkednénk. Pásztor Béla Fotó: Fazekas László Uj mezőgazdasági szakkönyvek Hatvanezer szilíciumszelet évente Budapesten, a Mikroelektronikai Vállalatnál elkészült a kormányprogram szerinti mintegy 2 milliárd forintos beruházás első, egyik legfontosabb 'része, és megkezdődött a nagy bonyolultságú integrált áramkörök elemeinek (chipjeinek) előállítása. A gyártósoron szilíciumszeletek megmunkálását végzik nagy tisztaságú munkahelyeken, speciális védőöltözetben. Az integrált áramköri elem a különféle elektronikus termékekbe (pl számítógépek, mérőműszerek, szórakoztató elektronikus eszközök), beépítésre kerülő félvezetők legfontosabb része. A gyártósor a teljes „felfutás” után évente 60 ezer darab szilíciumszelet megmunkálására alkalmas. A Mezőgazdasági Kiadó júniusi újdonságai között szakembereknek és a mező- gazdaság iránt érdeklődőknek szóló könyvek egyaránt találhatók. A mezőgazdaság talán legizgalmasabb kérdése, hogy mi az a felső határ, amit a növényektől várhatunk a szervesanyag-termelésben, miből és hogyan következtethetünk erre a felső határra? Melyik kultúra, az erdő, a gyümölcsös, a szántóföld vagy a rét termel-^e több biomasszát? Hogyaft hasonlíthatók ezek össze, és ha az összehasonlítás sikerült, hogyan és milyen hasznát vehetjük ennek? Hol és hogyan lehet javítani a termelékenységet, a gazdaságosságot, s ehhez milyen adatokat kelj ismerni? Ilyen és hasonló kérdésekre ad választ Jones sok gyakorlati problémát felvető könyvében, (Joness, G.: A növényzet termelőképessége) A hazai rizstermesztés a kezdeti sikerek után az ’50- es években válságba jutott, a mind alacsonyabb hozamok sok üzemben kétségessé tették az ágazat jövőjét. Sok sikertelen próbálkozás után a ’70-es évek végén nagyarányú korszerűsítésekről született határozat. Megkezdődött a rizstelepek modernizálása, rekonstrukciója. A siker látványos volt. az utóbbi három évben a rizs országos termésátlaga meghaladta a hektáronkénti három tonnát. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden rendben van az ágazatban, tovább kell korszerűsíteni a technológiát. Ehhez és az eredmények finomításához ad segítséget a Ma újdonság, holnap gyakorlat sorozat új tagja. (Dr. Szakái György: Üj technológiák a rizstermesztésben) Arborétumaink nemcsak azért hasznosak, mert alkalmasak a szabad idő eltöltésére, hanem mert megtekintésük közben a látogatók növényismeretüket gyarapíthatják. Hazai arborétumaink 270 élőfa-gyűjteményt rejtenek magukba. Az arborétumokról szóló új könyv nemcsak a legidősebb, különleges fákra hívja fel a figyelmet, hanem az alapítók időt és pénzt nem kímélő tevékenységére, a természet, a növények iránti szeretetre is. (Arborétumok országszerte: szerk.: Mészöly Győző) A juhhús — főként a bárányhús — általában jól értékesíthető, a mind népszerűbbé váló természetes anyagok miatt a gyapjú is keresett. Jelenleg ugyan nem mondható az ágazatra, hogy felfelé ívelő szakaszban van, de hosszú távon feltétlenül biztos a jövője. A juhtartás, -tenyésztés egyik kritikus pontja a takarmányozás, hiszen a hús és a gyapjú jelenlegi ára nem bírja a drága, abrakon alapuló etetést. A gazdaságos takarmányozásban kíván segítséget nyújtani gyakorló gazdáknak a debreceni agráregyetem két tanárának könyve. (Dr. Herold I.—dr. Jávol A.: A juhok takarmányozása) m. sz. zs. Nem könnyű, de érdekes feladat Hatóságból vállalattá válni Másfél éve, hogy megszűntek a megyei takarmányozási és állattenyésztési felügyelőségek. A volt Békés megyei felügyelőség — két másik megyei társával — a Kecskeméti Állattenyésztő Vállalatot alkotja, Békéscsabai Állomás néven. A keresztelővel együtt természetesen megváltozott a feladatkör. Hogy hogyan, arról tájékoztatott Timkó Rudolf, a békéscsabai állomás vezetője. * * * A legfontosabb, hogy megszűnt a hatósági jogkör, s vele együtt a költségvetési jelleg. Timkó Rudolf nem tagadja, hogy ezzel egy meglehetősen kényelmes időszak végére értek a továbbra is náluk maradt dolgozók. Míg korábban állami hozzájárulásból fedezték költségeiket, a béreket és év végén jutott egy kis jutalom ás, másfél éve más a helyzet. Maguk kell, hogy termelési értéket, nyereséget állítsanak elő, hogy vállalati jelleggel gazdálkodjanak. Az első év, 1983 sikeresnek bizonyult, nyereséggel zártak. S hogy mennyiben változott a feladatkör? Továbbra is a volt „metáfosok” végzik a megyében a törzskönyvezést, az állatok utódellenőrzését, tenyészállatokat forgalmaznak. Űjdonság, hogy hozzákapcsolták az állomáshoz a békéscsabai mesterséges termékenyítő állomást, amely sertések és juhok szaporítóanyagának előállításával, forgalmazásával, valamint szarvasmarha szaporítóanyagának forgalmazásával foglalkozik. A szaporodásbiológiai gondozás új szolgáltatás — hasonlóképpen az ultrahangos vemhes- ségmegállapításhoz. A csabai tejvizsgáló laborban most arra készülnek, hogy ne csak- a tejzsírt mérjék ezentúl, hanem egy modern sejtszámlálóval a tehenek togy- gyulladására is felhívják az állattenyésztők figyelmét. * * * A törzskönyvezők a megyében „szétszórtan” végzik munkájukat, nehéz őket utolérni. Ezért inkább a teljesitményvizsgáló á.llomá- son nézünk szét. A békéscsabai, makkosháti vízmű szomszédságában gondozott park, hatalmas fák. Kívülről szinte hihetetlen, hogy állatokat tartanak itt. Boros Péter állomásvezető először a bárányokhoz vezet, fiat- nyolc hetes korban kerülnek ide — magyarázza —. egyforma takarmányon nevelkednek hatvan napig. Megvizsgálják, minősítik őket, majd néhányat levágnak próbaképpen. A minősített 1200 bárányból általában 200 mehet továbbte- nyésztésre, nagyon szigorúak a kiválogatás szempontjai. Egy másik épület gondozott, tiszta istállójában 260 magyar tarka bocit vizsgálnak abból a célból, hogy apjuk, 13 bika tulajdonságaira következtessenek. Nehéz volt összeszedni ezt a csoportot. mert valamennyit háztáji gazdáktól vásárolták _ fel. Kétszáz-kétszáznegyven napig itt nevelik őket. Utána jön a szokásos minősítés, a vércsoportvizsgálat és biztos származásmegállapítás. Majd kimondják, hogy a borjú papája javító, vagy rontó hatású, örökítést tekintve. Ha javító, továbbra is tenyésztésben tartják. Bonyolult dolgok ezek és nem csoda, hogy nagyon költségesek. Flender János né gondozó éppen tejet kever a bociknak, ő is megerősíti, hogy jobban kell ezen a telepen figyelni a munkára, mint másutt. Naponta háromszor itatnak tejjel, ha szétcsorgott, fel kell törölni, mert bejön a légy, attól sokat mozog az állat és romlik a hízási eredménye .. A másik, saját teljesítményt vizsgáló szarvasmarhatelepen jó formájú bikaborjakat mutat Ricza Lajos telepvezető. A tisztaság itt is feltűnő, légynek sehol nincs nyoma. A fiatalember elmondja, hogy kilencvennapos kortól egyévesig tartják itt a bikákat, közben mérik a gyarapodásukat, majd bírálják küllemüket. Saját teljesítményük dönti el, hogy hízóállattá, vagy apává válnak majd. * * * A mesterséges termékenyítő állomás a múlt év elejétől tartozik az állattenyésztő vállalathoz. Vezetője, dr. Kokavecz Endre körbevezet a Szabolcs utcai állomáson. Kicsit furcsa, hogy a szép parkban birkák legelnek. Ide tartozó tenyészkosok, mozogniuk kell — nyugtatnak meg — azért vannak a parkban. Körbejárjuk a sertéskanok szállását. Különböző fajták vannak köztük, magyarázza Kokavecz doktor, annak a szaporítóanyagát adják a megrendelőnek, amelyikét kéri. Vannak kedvenc fajták, a nagy fehér, a magyar lapály és a Duroc nagyon népszerű. Belépünk az állomás legbecsesebb helyiségébe. Hatalmas acéltartályok állnak az egyszerű kis szobában. Kísérőnk felemeli az egyik tetejét, folyékony nitrogén gőzölög ki belőle. Az itt látható, tartósított szarvas- marha, juh és ló szaporítóanyag több mint egymillió forintot ér. A sertésével együtt reggelenként hűtőtáskába teszik az inszemináto- rok és járjak vele a megyét. Van, amelyikből negyven forint egy adag, de van kétezer forintos is — te- nyészértéktől függően. A látogatás végén Timkó Rudolf ismét a békéscsabai állomás egészéről beszél. Mozgalmasabbá, izgalmasabbá vált a munkájuk az átszervezés óta. Nem látják hátrányát annak, hogy vállalattá kellett válniuk, hiszen így megmutathatják, mire képesek. Erről győzött meg a két állomásvezető: Kokavecz doktor és Boros Péter is. M. Szabó Zsuzsa Pecsenyekacsa tenyésztését kezdték meg az idén a gyoma- endrődi Béke Tsz-ben. Tervük szerint az év folyamán mintegy 230 ezer kacsát forgalmaznak majd Fotó: Fazekas
