Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-30 / 152. szám
NAGYVILÁG 1984. június 30., szombat Együttműködés a szállításban OPW: születésnapi ajándék Reális programok Magyar szakemberek készítették el az európai szocialista országok és a Szovjetunió közös kocsiparkja — az OPW — számítógépéhez a szükséges programokat. A sokrétű munkálatok a közelmúltban fejeződtek be, s minden remény megvan arra, hogy a számítógépet még ebben az esztendőben üzembe helyezik. A korszerű berendezés üzembe állításától a szakemberek sokat várnak. Arra számítanak, hogy tovább javul a közös kocsipark kihasználtsága, egyszerűsödik annak mozgatása, könnyebb lesz a vagonok nyilvántartása, és nem utolsósorban csökkenhet az ad- minsztráció. A számítógép bevezetése is jelzi: a „felnőttkor” küszöbéhez érkezett az a nemzetközi szervezet, amely folyamatosan arra törekszik, hogy mind jobban eleget tegyen az alapítók szándékának. Az új berendezés üzembe helyezése születésnapi ajándéknak is tekinthető, hiszen ebben az esztendőben — pontosan július elsején — ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját az OPW. A szocialista országokban régóta érlelődő gondolat volt, hogy a meglevő tehervagonokat a lehető legnagyobb hatékonysággal hasznosítsák, csökkentsék az úgynevezett üresjáratokat a vasúti szállításban. A szakemberek a lehetőségek keresése, kutatása közepette jutottak el annak a felismeréséig, hogy igazán jól csak akkor tudják hasznosítani a vasúti kocsikat, ha nemcsak a saját tulajdonban levő vagonokat veszik számításba a hatékonyság javítására kidolgozott programoknál, hanem arra is figyelemmel vannak, hogy a külkereskedelmi szállítások következtében egyre nagyobb számban található meg az egyes országokban egymás tulajdonában levő vasúti kocsi. A sokoldalú elemzések, gazdaságossági számítások igazolták, hogy milyen nagy összegű megtakarítások érhetők el ezeknek a tehervagonoknak a forgalomba állításával. Éppen ezért nem véletlenül hangzott el 1962- ben a KGST Végrehajtó Bizottságának első ülésekor az a magyar javaslat, hogy. az érdekelt országok teremtsék meg a szerződéses feltételeit a közös tehervagonparknak. Az OPW-hez hét ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió —• jelentette be csatlakozási szándékát Az alapító dokumentumot 1963 decemberében írták alá, s a nemzetközi szervezet 1964. július elsején kezdte meg működését. Az azóta eltelt időszak igazolta az alapítók szándékát. Az egyre nagyobb hazai, valamint nemzetközi áruszállítási feltételeknek a vasút sokkal jobban meg tudott felelni azáltal, hogy számíthatott a partner országok tehervagonjaira is. Az OPW jelentőségét, fontosságát érzékeltetheti, hogy ma már az európai KGST- országok külkereskedelmi árucsere-forgalmuknak mintegy kétharmadát OPW-vagonokban juttatják el a megrendelőkhöz. Ezt a színvonalat azáltal is sikerült elérni, hogy az OPW prágai állandó irodájának felügyelete alá tartozó közös tehervagonpark száma dinamikusan bővült. A statisztikai adatok tanúsága szerint az induláskor még csak 95 ezer vagonra festhették rá a közös vagonpark emblémáját. Az azóta eltelt időszakban azonban ez a szám megháromszorozódott. A MÁV változatlanul mintegy tíz százalékkal részesedik a közös vagonparkból. A közös vagonpark sikeres működésében — javult a kocsifordulási mutató, csökkent az üresjáratok száma — az is közrejátszott, hogy a tagországoknak sikerült olyan ösztönzési-elszámolási rendszert kialakítaniuk, amely érdekeltté teszi az országokat, hogy tehervagonparkjuknak minél nagyobb részével vegyenek részt a közös munkában. A húszéves OPW munkáját irányító szakemberek természetesen keresik a továbblépés lehetőségeit. A már említett számítógépes rendszer bevezetése mellett vizsgálják például a szervezési feltételek javítását, annak érdekében, hogy még ésszerűbben kihasználják a vagonokat, kevesebb legyen az álló teherkocsi, és csökkenjen a kielégítetlen szállítási igény. E munka során — akárcsak a korábbi időszakban — messzemenően figyelembe veszik a tagországok érdekeit, lehetőségeit. Vizsgálják továbbá — éppen a forgalom zavartalanságának biztosítására — az egyes országokban a határ- átkelőhelyek áteresztőképességét, valamint a szükséges dokumentumok, okmányok egyszerűsítésének lehetőségeit is. F. A. Aki a lengyelországi helyzetet összefüggéseiben látja, aki ismeri a lengyel nép hangulatát, azt a most lefolytatott tanácsválasztások eredménye nem lepte meg. A választások lefolyása, a viszonylag magas részvétel csak azokat érhette meglepetésként, akik a valóság helyett elképzeléseik rabjai. Már a szavazás első órái után világos volt, hogy mindennemű bojkottfelhívás kudarcba fulladt. A Trybuna Ludu, a LEMP központi lapja kommentátora szerint a „lengyelek bojkottálták a bojkottot”. Az ellenségnek sem a hamis' propaganda, sem a külső támogatás nem hozta meg a sikert. Az országos választási bizottság végleges adatai szerint a jogosultaknak 75 százaléka jelent meg az urnáknál. A választók egy része a legkülönbözőbb okokból — betegség, lakóhelyen kívüli tartózkodás — nem vehetett részt a szavazásban. Az új választási szabályzat szerint ugyanis a szavazatot kizárólag személyesen lehet leadni. A nyugati sajtótudósítók Varsóból szinte óránként küldtek jelentéseket, „a szavazóhelyiségek felé tartó szüntelen emberáradatról”. Megfogalmazásaikban érezhető volt a meglepetés, mert lapjaik már jóval korábban arra próbálták felkészíteni a nyugati közvéleményt, hogy a lengyelek többsége bojkottálja majd a választásokat. Nos, erye nem került sor. Volt ellenben nyugalom, komolyság és felelősségtudat. A szocializmus külső és belső ellenségei június 17-ében a lengyel államhatalom és az ellenzék erőpróbáját akarták látni. A választási eredmények azonban riieggypzhet- ték őket arról, mi és ki mellett száll síkra a lengyel társadalom. Mint a LEMP KB Politikai Bizottsága megállapította: az állampolgárok voksaikkal azt fejezték ki, hogy támogatják a lengyel- országi stabilizáció folyamatát, társadalmi nyugalomra és nemzeti megegyezésre törekednek. A lakosság többsége bizalmát fejezte ki a szocialista megújulást célzó átfogó reformprogram iránt. A választások azt is megmutatták, hogy eredményes tevékenységet folytat a Hazafias Nemzeti Üjjászületési Mozgalom (PRON), és igazolják a mozgalomban részt vevő pártok, szervezetek együttműködésének helyességét. A választásokat az új választási szabályzat szerint bonyolították le. A jelöltlistán a tanácsbeli mandátumoknál kétszerte több jelölt szerepelt. Mindegyiküknek előzetesen be kellett mutatkoznia a választóknak. A választási szabályzat értelmében a kerületi, városi és vajdasági tanácsok mandátumai csakis azok kezébe kerülhettek, akik elnyerték körzetük választóinak bizalmát. Az előválasztási jelölőgyűléseken megvitatták az egyes körzetek legfontosabb problémáit, munkaprogramokat állítottak össze az igényeknek és mindenekelőtt a lehetőségeknek megfelelően. Ezek a programok szerényebbek, mint a múltban — de reálisak. A reális programok és az a tény, hogy megvalósításuk megbízható emberek kezébe került, gyümölcsöző megbízatási időszakot szavatol a lengyel tanácsokban. . Grzegorz Wozniak INTERPRESS — KS OPW-vagonok a Szovjetunióban — dúsítottvasérc-szállítmá- nyukkal Magyarországra indulnak (MTi-fotó — ks) „Menekülés előre”? Görögországi úlijegyzetek 0 Kirándulunk az istenek hegyére Hans-Dietrich Genscher pártelnök csütörtöki bejelentése gondoskodott arról, hogy a nehéz időket élő szabaddemokrata párt ismét a nyugatnémet belpolitikai élet középpontjába kerüljön. Az 57 éves politikus a párt szűkebb körű vezetőségének ötórás tanácskozásán bejelentette, hogy már az FDP jövő év elején tartandó saarbrückeni kongresz- szusán le akar mondani a tíz éve viselt pártelnöki tisztségről. A bejelentés mozgatórugója bonni elemzők szerint alighanem az idegesség és az „előre menekülés” szándéka. Ami a párt elnökének nyugtalanságát illeti, arra két oka is van. Az egyik, hogy az FDP még a vártnál is gyengébben szerepelt a június 17-én megtartott nyugat-európai parlamenti választáson, ami újabb figyelmeztetés, mennyire zsugorodik a liberális beállítottságú párt országos népszerűsége. A másik ok az, hogy a párt némely kínos helyzetbe került vezető tisztségviselőjét szoros baráti szálak fűzik a pártelnökhöz. Az egyik ilyen személy Otto Lambsdorff gazdasági wűniszter, a pártadományok körül kipattant politikai botrány egyik főszereplője. A tavaly ősszel bekövetkezett vádemelés után várható, hogy pár napon belül megindul ellene a bírósági eljárás, adócsaláshoz nyújtott segítség miatt, ami elkerülhetetlenné teszi lemondását. A másik Genscher-párt- fogolt nem más, mint Jürgen Möllemann külügyi államminiszter, Genscher tulajdonképpeni helyettese a külügyminisztériumban. Vele kapcsolatban a múlt héten hozott nyilvánosságra a Der Spiegel olyan dokumentumokat, amelyek arra útidnak, hogy az államminiszter — mellesleg a liberális párt Észak-Raj na-Vesztfália tartományi szervezetének elnöke — meg nem engedhető módon kapcsolta össze magánjellegű pénzügyeit az ál- lammíniszteri tisztséggel. Genscher tehát okkal lehet ideges. Visszalépési szándékának bejelentése azt a meggyőződést tükrözi, hogy ezzel sikerül megállítania az FDP egyre látványosabb térvesztését az NSZK politikai színpadán. Hivatalos Genscher-utód- jelölt egyedőre még nincs, ám a távozni készülő pártelnök, akit az FDP ifjúsági szervezete már a májusi, Münsterben megtartott kongresszuson lemondásra szólított fel, újságírók előtt megemlítette: legszívesebben Martin Bangemannt látná a pártelnöki székben. Az FDP eddigi képviselője'a stras- bourgi nyugat-európai parlamentben éppen „munka- nélküli”, hiszen a liberálisok június 17-i kudarca következtében elveszítette mandátumát. Az a tény, hogy a Gen- schernél alig hét esztendővel fiatalabb Bangemannon kívül egyetlen más FDP-po- litikus sem jön jelenleg szóba utódjelöltként, rávilágít arra, milyen szűk körből lesz kénytelen megválasztani a következő FDP-kong- resszus a párt jövendőbeli elnökét. Bár mind Lambsdorff, mind Möllemann olyan funkciót tölt be az FDP-ben, amely kiváló utódlási esélyt ad számukra, ám botrányaik következtében — még ha esetleg ártatlannak bizonyulnának is — hosszú időre lesz szükségük ahhoz, hogy a párt tagsága elfelejtse „ügyüket”. Bángemann tehát egyelőre csak a pártelnöki poszthoz fűzhet megalapozott reményeket. Ami azt illeti, már ez a funkció is teljes embert kíván, hiszen Genschernek tíz év alatt minden politikai ügyességére és szervezőképességére szüksége volt, hogy úgy-ahogy összefogja a liberálisokat. Bangemann- nak még ennél is többre lesz szüksége, hogy meg tudja akadályozni a bomlási tüneteket mutató FDP további térvesztését a politikai porondon. Dorogman László Veriábói vágtunk neki az Olymposzra vezető 120—140 kilométeres útnak. A távolság meghatározásának ilyen arányú különbségét az indokolja, hogy Görögországban az elmúlt évek során és főként a jelenlegi kormányzat hatalomra kerülését követően nagyszabású útépítési program megvalósításába kezdtek. Ennek nyomán az egész országban és ezen a vidéken is autópályák és -utak, valamint jó minőségű mellékútvonalak tették gyorsabbá, biztonságosabbá a közlekedést. Autópályán 140 kilométert, a mellékútvonalakon, amelyeken keskeny- ségük miatt ugyan lassúbb a közlekedés, 120 kilométert kell megtenni az Olympo- szig. Az odautazásnál buszunk az autópályán haladt utasaival a hírneves hegy felé. Első megállónk Platamonas- nál volt. Ez a település igazi idegenforgalmi központ, hotelek, penziók, éttermek, kávéházak sokasága található itt. Ez érthető, hisz e kis város pihenőhelyül szolgál az Olymposzra látogató turisták számára, s a tengerpart közelsége miatt a fürdővendégek számára is. De a kis városnak van történelmi emléke is. A tengerpart melletti magas domb tetején egy ma is jó állapotban levő vár található, amely a történelmi leírások szerint az ott élő népek számára hasonlót jelentett — legalábbis a tolmács elmondása szerint —, mint a magyarok számára Eger vára. Ezt az erődítményt évtizedeken át ostromolták a török hódító hadak, azonban egyetlen alkalommal sem tárultak ki számukra a vár kapui, nem tudták bevenni... Mi sem. Mert ha Görögországban ünnep van, nem nyitják meg a múzeumok, kolostorok, várak és egyéb érdeklődésre számot tartó történelmi emlékhelyek kapuit sem a külföldi, sem pedig a hazai turisták számára. így rövid sétát tettünk a kisváros tengerparti üdülőkörzetében, majd autóbuszunk az Olymposz felé indult. A legendák szerint ez a hegy igen sok veszedelmet jelentett a halandó emberek számára, és úgy mesélik, hogy manapság is sokan vannak, akik félelemmel tekintenek rá, és hát- borzongató történeteket mesélnek a haragvó istenek tetteiről. Hát mi sem a legjobb előjelekkel indultunk az Olymposz felé. Az addig ragyogó, kellemes idő megváltozott. A napot egyre sű- rősödő felhők takarták el, és már a tengerparti séta közben éreztük a szél felerősödését, majd szemrevételezhettük, hogy az Olymposz hatalmas hegycsúcsai hogyan burkolóznak pillanatok alatt sötétségbe, súlyos fekete fellegekbe. A csoportunk azonban elszánt volt. A vészterhes felhők ellenére a döntés egyértelmű volt: el kel] jutni az Olymposzra, ha nem is annak a csúcsaira. Az ugyan biztató volt, hogy a hegy felé közeledvén olykor előtűntek a nap sugarai és közelebbről talán többet láthatunk e legendás hegység fenséges völgyeiből, sziklahasadékaiból, szirtjeiből, természeti szépségeiből. A hegyre közvetlenül felvezető út egy kisváros végénél kezdődik. Egy meredek lejtő, egy aládúcolt híd, a rögtön azt követő kanyar, egy útszűkület, egy hegyomlás maradványai jelezték, hogy az istenek nem valami kedvezően fogadnak bennünket. Az autóbusz vezetőjének minden tudására, bátorságára, s a mi bátorságunkra is szükség volt, hogy tovább folytassuk az Olymposz szerpentinjein merész utunkat. Ráadásul az eső is szakadni kezdett, a fellegek teljesen eltakarták a tájat. Érthető tehát, hogy az első helyen, ahol az autóbusz meg tudott fordulni, visz- szakanyarodtunk. Meg kellett elégednünk azzal, hogy a görög mitológiából ismert mérges istenekkel nem közvetlenül, hanem csak neveikkel találkoztunk, mint Zeusz Hotel, Hera Hotel, Apolló kemping, Helena étterem, Hermész, bisztró stb. Mindenesetre az Olymposzra történt utazásunk után a Veriába vezető utak közül nem az autópályát, hanem a rövidebb mellékútvonalat választottuk, ami az Olymposz keskeny, veszélyes kanyarokkal teletűzdelt útjához képest szinté autópályának tűnt. Kerkay László (Következik: 2. Emlékek, legendák a múltból) Platamonas város látképe — háttérben az Olymposszal (Fotó: a szerző felvétele — KS)
