Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-30 / 152. szám

NAGYVILÁG 1984. június 30., szombat Együttműködés a szállításban OPW: születésnapi ajándék Reális programok Magyar szakemberek ké­szítették el az európai szo­cialista országok és a Szov­jetunió közös kocsiparkja — az OPW — számítógépéhez a szükséges programokat. A sokrétű munkálatok a közel­múltban fejeződtek be, s minden remény megvan ar­ra, hogy a számítógépet még ebben az esztendőben üzem­be helyezik. A korszerű be­rendezés üzembe állításától a szakemberek sokat várnak. Arra számítanak, hogy to­vább javul a közös kocsi­park kihasználtsága, egy­szerűsödik annak mozgatá­sa, könnyebb lesz a vagonok nyilvántartása, és nem utol­sósorban csökkenhet az ad- minsztráció. A számítógép bevezetése is jelzi: a „felnőttkor” küszö­béhez érkezett az a nemzet­közi szervezet, amely folya­matosan arra törekszik, hogy mind jobban eleget tegyen az alapítók szándékának. Az új berendezés üzembe he­lyezése születésnapi ajándék­nak is tekinthető, hiszen eb­ben az esztendőben — pon­tosan július elsején — ün­nepli fennállásának husza­dik évfordulóját az OPW. A szocialista országokban régóta érlelődő gondolat volt, hogy a meglevő teher­vagonokat a lehető legna­gyobb hatékonysággal hasz­nosítsák, csökkentsék az úgy­nevezett üresjáratokat a vasúti szállításban. A szak­emberek a lehetőségek kere­sése, kutatása közepette ju­tottak el annak a felismeré­séig, hogy igazán jól csak ak­kor tudják hasznosítani a vasúti kocsikat, ha nemcsak a saját tulajdonban levő va­gonokat veszik számításba a hatékonyság javítására ki­dolgozott programoknál, ha­nem arra is figyelemmel vannak, hogy a külkereske­delmi szállítások következté­ben egyre nagyobb számban található meg az egyes or­szágokban egymás tulajdo­nában levő vasúti kocsi. A sokoldalú elemzések, gaz­daságossági számítások iga­zolták, hogy milyen nagy összegű megtakarítások ér­hetők el ezeknek a teher­vagonoknak a forgalomba állításával. Éppen ezért nem véletlenül hangzott el 1962- ben a KGST Végrehajtó Bi­zottságának első ülésekor az a magyar javaslat, hogy. az érdekelt országok teremtsék meg a szerződéses feltételeit a közös tehervagonparknak. Az OPW-hez hét ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyaror­szág, az NDK, Románia és a Szovjetunió —• jelentette be csatlakozási szándékát Az alapító dokumentumot 1963 decemberében írták alá, s a nemzetközi szervezet 1964. július elsején kezdte meg működését. Az azóta eltelt időszak igazolta az alapítók szándékát. Az egyre nagyobb hazai, valamint nemzetközi áruszállítási feltételeknek a vasút sokkal jobban meg tudott felelni azáltal, hogy számíthatott a partner or­szágok tehervagonjaira is. Az OPW jelentőségét, fon­tosságát érzékeltetheti, hogy ma már az európai KGST- országok külkereskedelmi árucsere-forgalmuknak mint­egy kétharmadát OPW-vago­nokban juttatják el a meg­rendelőkhöz. Ezt a színvonalat azáltal is sikerült elérni, hogy az OPW prágai állandó irodá­jának felügyelete alá tarto­zó közös tehervagonpark száma dinamikusan bővült. A statisztikai adatok tanúsá­ga szerint az induláskor még csak 95 ezer vagonra fest­hették rá a közös vagonpark emblémáját. Az azóta eltelt időszakban azonban ez a szám megháromszorozódott. A MÁV változatlanul mint­egy tíz százalékkal részese­dik a közös vagonparkból. A közös vagonpark sikeres működésében — javult a ko­csifordulási mutató, csök­kent az üresjáratok száma — az is közrejátszott, hogy a tagországoknak sikerült olyan ösztönzési-elszámolási rendszert kialakítaniuk, amely érdekeltté teszi az országokat, hogy teherva­gonparkjuknak minél na­gyobb részével vegyenek részt a közös munkában. A húszéves OPW munká­ját irányító szakemberek természetesen keresik a to­vábblépés lehetőségeit. A már említett számítógépes rendszer bevezetése mellett vizsgálják például a szerve­zési feltételek javítását, an­nak érdekében, hogy még ésszerűbben kihasználják a vagonokat, kevesebb legyen az álló teherkocsi, és csök­kenjen a kielégítetlen szál­lítási igény. E munka során — akárcsak a korábbi idő­szakban — messzemenően figyelembe veszik a tagor­szágok érdekeit, lehetőségeit. Vizsgálják továbbá — ép­pen a forgalom zavartalan­ságának biztosítására — az egyes országokban a határ- átkelőhelyek áteresztőké­pességét, valamint a szüksé­ges dokumentumok, okmá­nyok egyszerűsítésének le­hetőségeit is. F. A. Aki a lengyelországi hely­zetet összefüggéseiben látja, aki ismeri a lengyel nép hangulatát, azt a most le­folytatott tanácsválasztások eredménye nem lepte meg. A választások lefolyása, a viszonylag magas részvétel csak azokat érhette megle­petésként, akik a valóság helyett elképzeléseik rabjai. Már a szavazás első órái után világos volt, hogy min­dennemű bojkottfelhívás ku­darcba fulladt. A Trybuna Ludu, a LEMP központi lap­ja kommentátora szerint a „lengyelek bojkottálták a bojkottot”. Az ellenségnek sem a hamis' propaganda, sem a külső támogatás nem hozta meg a sikert. Az or­szágos választási bizottság végleges adatai szerint a jo­gosultaknak 75 százaléka je­lent meg az urnáknál. A vá­lasztók egy része a legkülön­bözőbb okokból — betegség, lakóhelyen kívüli tartózko­dás — nem vehetett részt a szavazásban. Az új választá­si szabályzat szerint ugyanis a szavazatot kizárólag sze­mélyesen lehet leadni. A nyugati sajtótudósítók Var­sóból szinte óránként küld­tek jelentéseket, „a szavazó­helyiségek felé tartó szünte­len emberáradatról”. Megfo­galmazásaikban érezhető volt a meglepetés, mert lapjaik már jóval korábban arra próbálták felkészíteni a nyu­gati közvéleményt, hogy a lengyelek többsége bojkot­tálja majd a választásokat. Nos, erye nem került sor. Volt ellenben nyugalom, ko­molyság és felelősségtudat. A szocializmus külső és belső ellenségei június 17-ében a lengyel államhatalom és az ellenzék erőpróbáját akarták látni. A választási eredmé­nyek azonban riieggypzhet- ték őket arról, mi és ki mel­lett száll síkra a lengyel tár­sadalom. Mint a LEMP KB Politikai Bizottsága megálla­pította: az állampolgárok voksaikkal azt fejezték ki, hogy támogatják a lengyel- országi stabilizáció folyama­tát, társadalmi nyugalomra és nemzeti megegyezésre tö­rekednek. A lakosság több­sége bizalmát fejezte ki a szocialista megújulást célzó átfogó reformprogram iránt. A választások azt is megmu­tatták, hogy eredményes te­vékenységet folytat a Haza­fias Nemzeti Üjjászületési Mozgalom (PRON), és iga­zolják a mozgalomban részt vevő pártok, szervezetek együttműködésének helyes­ségét. A választásokat az új vá­lasztási szabályzat szerint bonyolították le. A jelölt­listán a tanácsbeli mandátu­moknál kétszerte több jelölt szerepelt. Mindegyiküknek előzetesen be kellett mutat­koznia a választóknak. A vá­lasztási szabályzat értelmé­ben a kerületi, városi és vajdasági tanácsok mandá­tumai csakis azok kezébe kerülhettek, akik elnyerték körzetük választóinak bizal­mát. Az előválasztási jelölőgyű­léseken megvitatták az egyes körzetek legfontosabb prob­lémáit, munkaprogramokat állítottak össze az igények­nek és mindenekelőtt a le­hetőségeknek megfelelően. Ezek a programok szeré­nyebbek, mint a múltban — de reálisak. A reális prog­ramok és az a tény, hogy megvalósításuk megbízható emberek kezébe került, gyü­mölcsöző megbízatási idő­szakot szavatol a lengyel ta­nácsokban. . Grzegorz Wozniak INTERPRESS — KS OPW-vagonok a Szovjetunióban — dúsítottvasérc-szállítmá- nyukkal Magyarországra indulnak (MTi-fotó — ks) „Menekülés előre”? Görögországi úlijegyzetek 0 Kirándulunk az istenek hegyére Hans-Dietrich Genscher pártelnök csütörtöki beje­lentése gondoskodott arról, hogy a nehéz időket élő szabaddemokrata párt is­mét a nyugatnémet belpoli­tikai élet középpontjába ke­rüljön. Az 57 éves politikus a párt szűkebb körű vezető­ségének ötórás tanácskozásán bejelentette, hogy már az FDP jövő év elején tartan­dó saarbrückeni kongresz- szusán le akar mondani a tíz éve viselt pártelnöki tisztségről. A bejelentés mozgatórugó­ja bonni elemzők szerint alighanem az idegesség és az „előre menekülés” szándé­ka. Ami a párt elnökének nyugtalanságát illeti, arra két oka is van. Az egyik, hogy az FDP még a vártnál is gyengébben szerepelt a június 17-én megtartott nyu­gat-európai parlamenti vá­lasztáson, ami újabb figyel­meztetés, mennyire zsugoro­dik a liberális beállítottságú párt országos népszerűsége. A másik ok az, hogy a párt némely kínos helyzetbe ke­rült vezető tisztségviselőjét szoros baráti szálak fűzik a pártelnökhöz. Az egyik ilyen személy Otto Lambsdorff gazdasági wűniszter, a pártadományok körül kipattant politikai bot­rány egyik főszereplője. A tavaly ősszel bekövetkezett vádemelés után várható, hogy pár napon belül meg­indul ellene a bírósági eljá­rás, adócsaláshoz nyújtott segítség miatt, ami elkerül­hetetlenné teszi lemondását. A másik Genscher-párt- fogolt nem más, mint Jürgen Möllemann külügyi állam­miniszter, Genscher tulaj­donképpeni helyettese a külügyminisztériumban. Ve­le kapcsolatban a múlt hé­ten hozott nyilvánosságra a Der Spiegel olyan dokumen­tumokat, amelyek arra útid­nak, hogy az államminiszter — mellesleg a liberális párt Észak-Raj na-Vesztfália tar­tományi szervezetének elnö­ke — meg nem engedhető módon kapcsolta össze ma­gánjellegű pénzügyeit az ál- lammíniszteri tisztséggel. Genscher tehát okkal le­het ideges. Visszalépési szándékának bejelentése azt a meggyőződést tükrözi, hogy ezzel sikerül megállítania az FDP egyre látványosabb tér­vesztését az NSZK politikai színpadán. Hivatalos Genscher-utód- jelölt egyedőre még nincs, ám a távozni készülő pártel­nök, akit az FDP ifjúsági szervezete már a májusi, Münsterben megtartott kong­resszuson lemondásra szólí­tott fel, újságírók előtt meg­említette: legszívesebben Martin Bangemannt látná a pártelnöki székben. Az FDP eddigi képviselője'a stras- bourgi nyugat-európai par­lamentben éppen „munka- nélküli”, hiszen a liberáli­sok június 17-i kudarca kö­vetkeztében elveszítette man­dátumát. Az a tény, hogy a Gen- schernél alig hét esztendő­vel fiatalabb Bangemannon kívül egyetlen más FDP-po- litikus sem jön jelenleg szó­ba utódjelöltként, rávilágít arra, milyen szűk körből lesz kénytelen megválaszta­ni a következő FDP-kong- resszus a párt jövendőbeli elnökét. Bár mind Lambs­dorff, mind Möllemann olyan funkciót tölt be az FDP-ben, amely kiváló utód­lási esélyt ad számukra, ám botrányaik következtében — még ha esetleg ártatlannak bizonyulnának is — hosszú időre lesz szükségük ahhoz, hogy a párt tagsága elfelejt­se „ügyüket”. Bángemann tehát egyelőre csak a pártelnöki poszthoz fűzhet megalapozott remé­nyeket. Ami azt illeti, már ez a funkció is teljes embert kíván, hiszen Genschernek tíz év alatt minden politi­kai ügyességére és szerve­zőképességére szüksége volt, hogy úgy-ahogy összefogja a liberálisokat. Bangemann- nak még ennél is többre lesz szüksége, hogy meg tudja akadályozni a bomlási tüne­teket mutató FDP további térvesztését a politikai po­rondon. Dorogman László Veriábói vágtunk neki az Olymposzra vezető 120—140 kilométeres útnak. A távol­ság meghatározásának ilyen arányú különbségét az in­dokolja, hogy Görögország­ban az elmúlt évek során és főként a jelenlegi kormány­zat hatalomra kerülését kö­vetően nagyszabású útépíté­si program megvalósításába kezdtek. Ennek nyomán az egész országban és ezen a vidéken is autópályák és -utak, valamint jó minőségű mellékútvonalak tették gyor­sabbá, biztonságosabbá a közlekedést. Autópályán 140 kilométert, a mellékútvona­lakon, amelyeken keskeny- ségük miatt ugyan lassúbb a közlekedés, 120 kilométert kell megtenni az Olympo- szig. Az odautazásnál buszunk az autópályán haladt uta­saival a hírneves hegy felé. Első megállónk Platamonas- nál volt. Ez a település iga­zi idegenforgalmi központ, hotelek, penziók, éttermek, kávéházak sokasága talál­ható itt. Ez érthető, hisz e kis város pihenőhelyül szol­gál az Olymposzra látogató turisták számára, s a ten­gerpart közelsége miatt a fürdővendégek számára is. De a kis városnak van tör­ténelmi emléke is. A ten­gerpart melletti magas domb tetején egy ma is jó álla­potban levő vár található, amely a történelmi leírások szerint az ott élő népek szá­mára hasonlót jelentett — legalábbis a tolmács elmon­dása szerint —, mint a ma­gyarok számára Eger vára. Ezt az erődítményt évtize­deken át ostromolták a tö­rök hódító hadak, azonban egyetlen alkalommal sem tárultak ki számukra a vár kapui, nem tudták beven­ni... Mi sem. Mert ha Görögor­szágban ünnep van, nem nyitják meg a múzeumok, kolostorok, várak és egyéb érdeklődésre számot tartó történelmi emlékhelyek ka­puit sem a külföldi, sem pe­dig a hazai turisták számá­ra. így rövid sétát tettünk a kisváros tengerparti üdülő­körzetében, majd autóbu­szunk az Olymposz felé in­dult. A legendák szerint ez a hegy igen sok veszedel­met jelentett a halandó em­berek számára, és úgy me­sélik, hogy manapság is so­kan vannak, akik félelem­mel tekintenek rá, és hát- borzongató történeteket me­sélnek a haragvó istenek tet­teiről. Hát mi sem a leg­jobb előjelekkel indultunk az Olymposz felé. Az addig ragyogó, kellemes idő meg­változott. A napot egyre sű- rősödő felhők takarták el, és már a tengerparti séta köz­ben éreztük a szél felerősö­dését, majd szemrevételez­hettük, hogy az Olymposz hatalmas hegycsúcsai ho­gyan burkolóznak pillanatok alatt sötétségbe, súlyos fe­kete fellegekbe. A csoportunk azonban el­szánt volt. A vészterhes fel­hők ellenére a döntés egy­értelmű volt: el kel] jutni az Olymposzra, ha nem is annak a csúcsaira. Az ugyan biztató volt, hogy a hegy felé közeledvén olykor elő­tűntek a nap sugarai és kö­zelebbről talán többet lát­hatunk e legendás hegység fenséges völgyeiből, szikla­hasadékaiból, szirtjeiből, természeti szépségeiből. A hegyre közvetlenül felveze­tő út egy kisváros végénél kezdődik. Egy meredek lej­tő, egy aládúcolt híd, a rög­tön azt követő kanyar, egy útszűkület, egy hegyomlás maradványai jelezték, hogy az istenek nem valami ked­vezően fogadnak bennünket. Az autóbusz vezetőjének minden tudására, bátorsá­gára, s a mi bátorságunkra is szükség volt, hogy to­vább folytassuk az Olym­posz szerpentinjein merész utunkat. Ráadásul az eső is szakadni kezdett, a fellegek teljesen eltakarták a tájat. Érthető tehát, hogy az első helyen, ahol az autóbusz meg tudott fordulni, visz- szakanyarodtunk. Meg kel­lett elégednünk azzal, hogy a görög mitológiából ismert mérges istenekkel nem köz­vetlenül, hanem csak neve­ikkel találkoztunk, mint Zeusz Hotel, Hera Hotel, Apolló kemping, Helena ét­terem, Hermész, bisztró stb. Mindenesetre az Olym­poszra történt utazásunk után a Veriába vezető utak közül nem az autópályát, hanem a rövidebb mellék­útvonalat választottuk, ami az Olymposz keskeny, ve­szélyes kanyarokkal tele­tűzdelt útjához képest szin­té autópályának tűnt. Kerkay László (Következik: 2. Emlékek, legendák a múltból) Platamonas város látképe — háttérben az Olymposszal (Fotó: a szerző felvétele — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom