Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-29 / 151. szám
1984. Június 29., péntek o Szétszórt kapacitások Miért drágák a számítógépek? A Telefongyárban már sorozatban készülnek a saját fejlesztésű személyi számítógépek, a TAP—34 terminálok. A hiánypótló berendezéssel korszerű és kényelmes adatelőkészítés valósítható meg többek között a bankoknál, a vasutaknál, a tudományos és oktatási intézményekben (MTl-fotó: Balaton József felvétele — KS) A szakértők becslései szerint mintegy négy és fél millió elektronikus számítógépet használnak, alkalmaznak már világszerte. Nagyobb részük mikroszámítógép, amelyek teljesítménye — az avatatlant könnyen megtévesztő „mikro” elő- névtől eltérően — mind jobban nő. Magyarországon még nagyobb a mikrogépek aránya. Ha ugyanis eltekintünk a magánimporttól (az ily módon behozott számítógépek mennyiségéről, típusáról nincs megbízható statisztika), azt látjuk, hogy nálunk hozzávetőlegesen 1100 nagy, közepes és kis számítógép jut hatezer mikrogépre. A mértékadó vélemények szerint 1984. végére megkétszereződhet a mikrogépek száma, mindenekelőtt azért, mert egyre jobban kibontakozik a hazai gyártásuk. Oktatógép — 35 ezerért Ez örvendetes jelenség, s magában rejti annak a — persze, nem holnap megvalósuló — lehetőségét is, hogy hazánk a számítástechnika elterjesztését szorgalmazó kormányprogram szellemében felzárkózik a fejlett országok mögé. Csakhogy az öröm ürömmel jár: Magyarországon túlságosan drága a mikroszámítógép. Csak néhány- példát jellemzésül! A fejlett országokban már meglehetősen olcsók a mikrogépek első csoportjába sorolt, tömegigényeket kielégítő, a családban és az oktatásban használatos, televízióhoz csatlakoztatott mikrogépek. Még a nagyobb teljesítményűek ára sem haladja meg közülük a 300 dollárt. Nálunk viszont csaknem 60 ezer forintba került először az az oktatógép, amelyet a Híradástechnikái Szövetkezet állított elő, az iskolaszá- mítógép-program keretében. Igaz, hogy később 45 ezerre csökkent az ár, 1984. második felében pedig már csak 35 ezret kérnek érte. De ez még mindig tekintélyes ösz- szeg, s ráadásul nem is könnyű ehhez a géphez hozzájutni. Talán még kedvezőtlenebb a helyzet a legfejlettebb, legnagyobb teljesítményű mikrogépek körében, az úgynevezett professzionális számítógépeknél. (Ismeretes, hogy e gépek már összekapcsolhatók egymással, sőt, nagygépes rendszerekkel is.) Amíg külföldön már 3 ezer dollárért hozzá lehet jutni e gépek olcsóbb változatához (ez nem sok, ha tekintetbe vesszük, hogy e kompjúterek tárolókapacitása elérheti a mini-, illetve kisszámítógé- pekét!), nálunk annyira drágák, hogy még a jól menő, erősebb szövetkezetek is kénytelenek meggondolni: jut-e rájuk pénz? Megjegyezzük, hogy a legtöbbször nem is valós dilemma ez, hiszen e gépeket külföldről kell behozni, a többségük viszont embargós cikknek számít Nyugaton. (Ez persze, alaposan közrejátszik a magas árban!) Sorozatgyártásra van szükség Közismert, hogy a mikroprocesszorra vonatkozó embargó mindig létezett, bár az utóbbi időben néhány területen enyhült. De még így is gondot okoz idehaza, hiszen a hazai mikroprocesz- szorgyártás híján nehezen bővíthető a magyar mikro- géppark. Mégis, a ’70-es évek végén több hazai kutató intézet és nagyvállalat szakemberei láttak hozzá a mikrogépgyártás előkészítéséhez. Ez ugyancsak örvendetes jelenség, hiszen semlegesítheti az embargós hatást. Csakhogy ez az akció sem zökkenőmentes. Jellemző, hogy több mint fél száz gazdálkodó szervezet foglalkozik ma Magyarországon mikro- gépfejlesztéssel és -gyártással. A legnagyobb részük saját szükségletre termel, még a legnagyobb gyártók sem produkálnak többet évente néhány száz darabnál. Vagyis igencsak szétszórtak nálunk a szellemi és termelő kapacitások. Az ilyesfajta, egyedi gyártás persze magas költségekkel jár, nem beszélve arról, hogy ilyen kis szériákkal nem lehet kielégíteni a szükségleteket. Az effajta kisipari módszer nem szünteti meg, csupán mérsékli a hiányt. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság még 1979- ben kutatási célprogramot kezdeményezett e gondok enyhítésére. A program — amelynek végrehajtása sajnos, csak két év múlva kezdődött meg igazából — előirányozta, hogy a sokféle fejlesztés közül válasszuk ki a legsikeresebbeket, kezdődjék meg itt a tömeggyártás, s ezáltal tegyük lehetővé a hazai szükségletek kielégítését. Kedvezőnek mondható, hogy a legfejlettebb típusok, a professzionális számítógépek gyártását szorgalmazza mindenekelőtt a program. Az erőfeszítések sikerrel jártak, s három hazai berendezés lényegében készen áll a sorozatgyártásra. A szakértőik szerint ezek közül a Számítástechnikai Kutató Intézet gépe a legtöbbet ígérő. Jónak ígérkezik a Központi Fizikai Kutató Intézet magyar—szovjet együttműködéssel kifejlesztett, Janusz fantázianevű gépe is. A képzeletbeli dobogó harmadik lépcsőfokára a Videoton sorozatgyártásra megérett gépe került. árcsökkentő program Ismeretes, hogy a kormány még 1971-ben számítástechnikai központi fejlesztési programot fogadott el, a hazai számítástechnikai kultúra megalapozása végett. A Minisztertanács a közelmúltban értékelte a program teljesítésének eddigi tapasztalatait, s határozta meg, hogy mik a a teendők a továbbiakban. Amint az értékelés megállapítja, bár nálunk is sokat fejlődött a számítástechnika, lényegesen kisebb szerepet játszik, mint a fejlett országokban, sőt, számos területen még a világátlagtól is elmaradunk. Hogy e hátrány minél előbb mérséklődjék, egy új, átfogó program kidolgozására, persze — a hetedik ötéves terv időszakában — annak teljesítésére van szükség. Sarkalatos követelményként fogalmazták meg: el kell érni, hogy csökkenjen, méghozzá lényegesen csökkenjen a mikroszámítógépek ára. Elképzelhető, hogy a mikroszámítógépek magas árában közrejátszanak még más tényezők is, mint amelyekről szóltunk. Az Országos Anyag- és Árhivatal a közelmúltban komplex vizsgálatot indított az okok feltárására, a gondok, panaszok orvoslására. Mónus Miklós Hazai „guanó” exportra A baromfitrágya hasznosítására készülnek a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát baromfiágazatában. Eddig a fő termék itt a tojás volt, ezentúl pedig a tyúktrágya hozza majd a nagyobb hasznot, mégpedig a tojásénak a négyszeresét. A gazdaságban jelenleg 160 ezer tojótyúkot tartanak, az éves tojástermelés 46 millió darab, mely jó évben 10 millió forint hasznot hoz. Naponta csaknem 20 tonna tiszta baromfitrágya is keletkezik a battériában — ketrecben — tartott jószág után. Környezetvédelmi, de agrokémiai gond is ilyen mennyiségű, kitűnő trágyának az elhelyezése, hiszen a földek felvevőképessége véges. A gazdaság most nagy vállalkozásba kezd, a trágyából speciális eljárással gyógyszeralapanyagot vonnak ki, évente 18 tonna kristályosított uricumot állítanak elő. Ez igen keresett, s drága exportcikk. Az uri- cumból fájdalomcsillapítókat készítenek, de a kozmetikai ipar is nagy felhasználója. A MÁV a múlt év végén állította üzembe az első V 46-sorozatú villamos-tolatómozdonyokat, a prototípusokat a Ganz Villamossági Gyár és a Ganz-MÁVAG közösen fejlesztette ki. A több mint 800 kilowatt teljesítményű, megközelítően 20 tonnás tengelynyomású tolatómozdony elsősorban állomásokon alkalmazható tolatási célokra, de rövidebb tehervonatok továbbítására is alkalmas. Az új mozdonyok az elmúlt néhány hónap alatt sikerrel vizsgáztak. Orbán János mozdonyvezető az új mozdony vezetőfülkéjében (MTI-fotó: Varga László felvétele —- KS) Szőkül a búza S zőkül a búza. Az árpát már vágják a gépek. A régi időkben ez idő tájt már alig aludtak az aggódástól a falvak népei. A kaszák pengő acélját, rég kikalapálták a június végén induló aratáshoz, ragyogott a szérű is a hordásra várva. Nos az előkészületeknek, ma, amikor a hajdani hónapos begyűjtéssel szemben még két hétig is alig tart a betakarítás, szintén nem vagyunk híjával. A kombájnokat, a terményhordó járműveket még a télen kijavították, s a szakemberek szerint az idén kevésbé akadályozta a gépjavítókat munkájukban az alkatrészhiány. Ha nincs is olyan nagy mozgás, mint húsz—harminc évvel ezelőtt, a búzaérés napjaiban, azért ma sem függ kevesebb a gabonaterméstől, mint évtizedekkel ezelőtt. Tudott dolog, hogy a csaknem tíz éve tartó gazdasági világválság hatásai országunkat is sújtották és sújtják. Kétszeresen is, mert, amit vennünk kell külföldön, azért ' ma aránytalanul többet kell fizetnünk, mint eddig, amit , pedig eladni tudunk — főleg mezőgazdasági, élelmiszer- ipari termékeket — azért a határokon túl egyre kevesebbet adnak. Egyszóval üzletkötéseink nagy része többletenergiákat követel tőlünk, mégsem mondhatunk le a nemzetközi munkamegosztásbán való részvételünkről, miután sem elegendő nyersanyagunk, sem elegendő energiánk ahhoz, hogy mindenből önellátásra rendezkedjünk be. Ráadásul fejlett technikára is csak e cserekereskedelem révén tehetünk szert, s ha haladni akarunk a korral, továbbra is nyitva kell tartanunk határainkat a ki- és beözönlő áruk előtt. Továbbra is csak azt kínálhatjuk fel külországok piacain, amink van, ami itthon megterem, amit itthon elő tudunk állítani. Ezek között az áruk között foglal el nagyon fontos helyet a gabona, nem véletlen tehát, hogy kormányzatunk napjainkban is minden támogatást megad — a szűkös lehetőségek ellenére is — a búza- és kukoricatermesztőknek. Nem véletlen, hogy az országos programban kiemelt szerepük, jelentőségük van az olyan gabonatermő-vidékeknek, mint amilyen a Délkelet Alföld. Csak az érzékeltetés kedvéért ragadjuk ki, hogy csupán Békés megye egymaga meg kell termelje az országos előirányzat 10 százalékát. Nem csoda hát, hogy mai aggódásunk a termésért, ha más természetű is, mint az egyéni gazdálkodás korában, semmivel nem tartalmatlanabb. Árvíz, jég, szélverés, s utóbb az aszály — egy ország leste aggódva, hogy kibírja-e a búza a vetése óta szűnni nem akaró, szomjhalállal fenyegető szárazságot? És egy ország lélegzett föl, amikor megjöttek az esők. Nem a hagyománytisztelet, hanem a való tények mondatják velünk, hogy áldás volt ez az eső! Valóban aranyat ért minden májusi cseppje! A június eleji határszemléken újra éledt a ‘mezőgazdák reménysége' a magukhoz tért, haragos zöldbe váltó, dúsan tenyésző búzatáblák láttán. Igaz, a betakarítás vége odébb van még, és — szabadtéri termelésről lévén szó — nem lenne tanácsos elhamarkodottan jósolni, mert a vetés jó néhányszor a szabad ég alatt alszik még, de ha semmi rendkívüli közbe nem jön, jó közepes termésre számíthatunk. Valljuk be: ez ránk is fér. A júniusi országgyűlésen hallhattuk a pénzügyminiszter szájából, hogy feladataink a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításában semmit sem csökkentek, tavaly óta. Azt pedig már dr. Szabó Kálmán egyetemi tanár, országgyűlési képviselő mondta el parlamenti felszólalásában, hogy fejlődésünk jelentős periódusát éljük. Most kell a kedvezőtlen külső tényezőkkel is dacolva alkalmassá tenni iparunkat és mezőgazdaságunkat a bonyolultabbá vált feladatok megoldására. * U tóbbiban nem csupán a feladat tényszerű végrehajtása, hanem a tennivalók teljesítésének minősége is sorsdöntő. Nemcsak magas fokon, nagy hozammal kell tudnunk búzát meg kukoricát termeszteni, hanem megfelelően olcsón is! S hogy mennyi hasznot hoz nekünk ez a tevékenység a nemzetközi munka- megosztásban, az éppen ennek az olcsóságnak a mértékétől függ! Nem mindegy tehát, hogy miképp vágunk neki az aratásnak, és sok időnk már a felkészülés hiányosságainak pótlására igazán nincs, hiszen: szőkül a búza! . Kőváry E. Péter Gádoroson tanácskozott az ezervagonosok klubja Az országban elsőnek, 1979-ben megalakított 1000- vagonosok klubjának ez évi tanácskozását szerdán a gá- dorosi November 7. Tsz-ben tartották meg. A klubnak jelenleg tizennyolc tagja van, akik a megalakulás óta 1,3 millió tonna gabonát értékesítettek a gabonaforgalmi vállalatokon keresztül. A választott vezetőség nevében Pardi István klubtitkár tartott beszámolót, értékelte az egyéves együttműködési tevékenységet. Külön megköszönte, hogy a klubtagok a tsz- és háztáji szükségleten felüli gabona- mennyiséget értékesítettek, ezzel is erősítve a központi árualapot. Az ezervagonosok klubjának tanácskozásán megjelent és felszólalt dr. Lénárt Lajos, a Gabona Tröszt vezérigazgatója, aki elismerését fejezte ki a helyes kezdeményezésért, s tájékoztatót tartott az országos gabonaforgalmazás helyzetéről, a várható feladatokról, majd a klubtagok számára tárgyjutalmat adott át. Bordás Mihály, a vállalat igazgatója külön megköszönte a klub tagjainak együttműködését és kérte, hogy a népgazdaság részére fontos gabonaprogram megvalósításához a jövőben is járuljanak hozzá. Végül Hegedűs Béla, a nagyszénási Október 6. Tsz elnöke — klubelnök — az elhangzottakat összefoglalva a vállalat és a klub további együttműködését kérte, majd jutalmakat nyújtott át a tagok részére.
