Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
o 1984. Június 2„ szombat tiNauKMci Egy megújulni vágyó mozgalomról „Mi is késztette annak Idején... a Magyar Írók Szövetségét arra, hogy megindítsa az Olvasó Népért mozgalmat? Mindenekelőtt az a felismerés, hogy nem vagyunk olvasó nép" — írta a mozgalom negyedik évében Darvas József, majd számokra hivatkozott: a felnőtt lakosság 25 százaléka rendszeres, ugyanennyi alkalmi olvasó, s a lakosság másik fele egyáltalán nem, vagy nagyon ritkán vesz kezébe könyvet. Az adatok — amelyek a téma mérhetetlensége miatt csak megközelíthetik a valóságot — több mint egy évtizedesek. Vajon hol tartunk most? Az olvasómozgalom 15 év után, mutat-e felfelé ívelő tendenciát? Vajon a másfél évtized alatt bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások milyen hatással voltak rá. s késztették-e megújulásra? —ezekre a kérdésekre próbáltunk választ találni megyénkben Bázis: a könyvtár „A jó könyvtár a különböző művelődési formáknak összefoglaló műhelye, éppen ezért bázisa is” — véli Darvas. Ez a tény természetessé teszi, hogy az olvasómozgalom színhelyei, erjesztői, fő lebonyolítói épp a könyvtárak. — Megyénkben az eltelt 15 évben rengeteget változtak a könyvtárak körülményei — mondja Csobai László, a megyei könyvtár osztályvezetője. — A ’70-es évek elején kezdődött az a könyvtár- korszerűsítési folyamat, amelynek eredményeképpen mintegy 60 könyvtárat újítottak fel. A munka minőségét nagyban meghatározzák a tárgyi és a személyi feltételek. Ez utóbbiak is kedvezően alakultak; nőtt az egyetemet, főiskolát végzettek száma (1983-ban már a könyvtárosok 43 százaléka rendelkezett felsőfokú képesítéssel), s a tanfolyamokon sokan szerezhettek szakismereteket. — Ezek a változások milyen hatással voltak az olvasómozgalomra ? — Az elmúlt évben Gárdonyban országos értekezleten vitatták meg az olvasómozgalom jelenlegi helyzetét. Sokan a megtorpanás jeleit vélik látni. Ezt azzal az országszerte tapasztalható jelenséggel magyarázzák, hogy csökken az olvasólétszám. Véleményem szerint ez átmeneti állapot. Egy mozgalomnak vannak hullámhegyei és hullámvölgyei; a hullámvölgyön új módszerek keresésével, a társadalmi igényekhez való jobb alkalmazkodással túl lehet jutni. A továbblépésre ösztönöznek az eddigi eredmények. Hisz kétségtelen, hogy a különböző akciók (Kell a jó könyv, Olvasó ifjúságért stb.) és az olvasótáborok eredménnyel jártak. — Milyen feladatokat ró egy könyvtárra az olvasó- mozgalom? — A városi, nagyközségi könyvtáraknak több a lehetőségük: létrehoznak könyvbarát közösségeket, készíthetnek irodalomajánlásokat, (Tudósítónktól) Május végén évről évre visszatérő esemény Gyulán a járdarajzverseny. A művelődési ház előtt hosszú szakaszon színes krétarajzokkal terítettek szőnyeget elénk a vállalkozó kedvű gyerekek. Sárga, piros, kék, zöld, fehér színek vetekedtek a dús lombú gesztenyefákon áttűnő napsugarakkal. 1963-tól minden évben találkozhattak a . gyulaiak ezekkel a rajzokkal. Eleinte a május 1-i felvonulás előtti napon készítették, témájában az ünnephez igazodva, a régi népkert kanyargós járdáin. Később a gyermeknap, több módon segíthetik a munkahelyek, a szocialista brigádok működési akcióit, s kapcsolódhatnak a táborokhoz is. A körzetközpontok könyvtárai mozgósíthatnak rendezvényeikre, ajánlójegyzékeket, sokszorosításokat készíthetnek. A kisebb könyvtárak kevesebbet tehetnek; elsősorban az olvasók szervezésében és megtartásában, nevelésében vannak feladataik. — Mit adott az olvasómozgalom a könyvtáraknak? — Módszertani gazdagodást a munkájukban. Ösztönözte a könyvtárosokat új eszközök kipróbálására. Az olvasómozgalom elsősorban a 30—50 éves korosztályt célozza meg, hiszen köztudott, hogy az olvasók többsége gyermek és idős ember. Sajnos, az említett korosztályt nem sikerült a kívánt mértékben olvasóvá nevelni. Tíz táborban négyszáz gyernk Az olvasómozgalom legfontosabb bázisai az olvasótáborok. A ’70-es évek elején elsősorban közösségteremtő céllal jöttek létre, s feladatul tűzték az olvasóvá, közéletiségre nevelést, sőt a tehetségek felfedezését is. — Megyénkben 1976-ban három tábor indult különböző jelleggel — emlékszik Krisztoff Andrásné, a Hazafias Népfront megyei elnöksége művelődéspolitikai bizottságának titkára. — Az idén már tíz táborunk lesz, amelyekbe csaknem négyszáz iskolást várunk. Nemcsak számszerű növekedésről beszélhetünk, hanem jelentős „profiltisztulásról” is. Többségük kifejezetten olvasótábor, s vannak művelődési és honismereti jellegűek. — Mi a céljuk a táboroknak, s hogyan látják el feladatukat? — A gyerekek, a fiatalok nem iskolarendszerű, hanem szervezett olvasásra, művelődésre nevelése a cél, oly módon, hogy ez párosuljon a közösségi emberré formálással is. Az irodalmi anyagot az adott tábor vezetősége állítja össze, ügyelve arra, hogy a programok kapcsolódjanak egymáshoz. Például az irodalmi anyag áttanulmányozása, megvitatása után találkozhatnak az íróval, vagy meghallgathatják műveit. Ülnek „irodalmi törvényszéket”, ahol egy-egy mű ellen vagy mellett foglalhatnak állást. Ezek a „bírósági tárgyalások” közéleti kérdésekkel is foglalkozhatnak. Tavaly például az egyik táborban a csövezésről alakult ki izgalmas vita. A táborozok kitekintést kaphatez évben pedig az ünnepi könyvhét eseménye volt. Három témát dolgozhattak fel a gyerekek; legszívesebben a könyvélményt választották, de akadt, aki a békéről vagy az olimpiáról készített rajzot. A város iskoláiból több mint 400-an vettek részt a városi könyvtár, az úttörőszervezet és a művelődési központ által rendezett járdarajzversenyen. A zsűri 4 korcsoportban értékelte pnunkájukat: több mint 40-en kaptak jutalmul könyvet, rajzeszközöket. Kép. szöveg; Szőke Margit nak a társművészetekre, hallhatnak az adott település történetéről is. — Mitől olvasótábor egy tábor? — Meg kell felelnie bizonyos kritériumoknak; például egymásra épülő programokat kell biztosítania. Az idei év speciális feladatául kapták a felszabadulásunk 40. évfordulójáról való megemlékezést, a nyelvművelést és a beszéd csiszolását A táborok önértékelést készítenek, s ezt vitán vetjük össze a szakemberek értékelésével. Ezek a kritériumok azért születtek meg, mert sok volt az olyan tábor, amely olvasótábornak nevezte magát, pedig nem volt az. Nem vitatom, hogy hasznosak lehetnek a maguk nemében, de ne bújjanak az olvasómozgalom álarca mögé, hisz ezzel abban minőségi romlást is előidézhetnek. Művelődő kisközösségek — Az elv szép! A mai gazdasági, társadalmi helyzet azonban nem kedvez az olvasómozgalomnak — véli Krasznahorkai Géza, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának főelőadója, az olvasómozgalmi csoport elnöke. — A kampányjelleg bizonyos fokig csökkent, s ez jó. Hisz az, aki sem otthon, sem &z iskolában nem kapott indíttatást az olvasásra, az aligha fog felnőttkorában egy mozgalom hatására könyvet venni a kezébe. A könyvtárak így csak egy részt vállalhatnak az olvasóvá nevelésből, amely a családban kezdődik, s az iskolapadban folytatódik: igyekeznek jó benyomásokat kelteni a könyvtárba lépőkben, s sokat kellene tenniük még a könyvtárpropagandában. Igaz, ez elsősorban pénzkérdés, de még a módszertana sem alakult ki annak, hogyan ismertessék meg a leendő olvasókkal a könyvtár szolgáltatásait. — Milyen eredményeket ért el eddig az olvasómozgalom megyénkben, s hogyan fejlődhet tovább? — Az olvasótáborok eredményei egyértelműek: a legfogékonyabb réteget, az ifjúságot sikerült megmozgatni, s részben kielégíteni az eszmecsere iránti igényüket. Kár, hogy szűk az a réteg, amely részt vehet ezekben a táborokban, s a kiválasztás is esetleges. A következő években két úton lehetne előrelépni. Az egyedi rendezvényekről, akciókról olyan folyamatosan művelődő kis közösségekre kell tenni a hangsúlyt, amelyek egyben szellemi műhelyek is. A kiscsoportok alakításához, s a tábori munka színvonalának emeléséhez meg kell szervezni a csoportvezetők képzését, s foglalkozni kellene a mozgalom módszertanával. Emellett nagyobb hangsúlyt kellene, hogy kapjon a könyvtárpropaganda, amely elősegíthetné, hogy a könyv egyre jobban beépüljön hétköznapjainkba. Gubucz Katalin Járdarajzverseny Gyulán „Szükebb hazám, Békés megye” HNF-vetélkedtt Dévaványán A szociális otthon csapata a versenyen (Tudósítónktól) A korábbi évek hagyományaihoz híven ebben az évben is megrendezték Dévaványán a Hazafias Népfrontvetélkedőt. A HNF nagyközségi bizottsága ebben az évben „Szűkebb hazám, Békés megye ’84” címmé) hirdette meg vetélkedőjét arra ösztönözve, hogy ne csak hazánkat, hanem szűkebb lakó- környezetüket, annak történetét, hagyományait, mindennapi életét ismerjék meg a dévaványaiak. A három- fordulós vetélkedőre az ipari és mezőgazdasági üzemek, intézmények tíz csapata nevezett be. A márciusi első-fordulóban a csapatok bemutatták munkahelyüket, számot adtak megyénk földrajzából, az itt született híres emberek életéről, munkásságáról, népi hagyományaikról. A második fordulóban, amely áprilisban volt, a csapatok szellemi totót töltöttek ki és keresztrejtvényt fejtettek meg, amely kötődött Békés megye gazdasági, kulturális életéhez. A májusi harmadik fordulóban a főszereplő a sport volt. A csapatok a megye sportismeretében mérkőztek meg, majd ezt követte az ügyességi labda- és korongjáték. A versenyt nagy küzdelemben a 2-es számú általános iskola felsős pedagóguscsapata nyerte az alsós pedagógus, a szakosított szociális otthon, a rizshántoló és a Vas- és Fémipari KTSZ csapata előtt. A verseny értékelésekor Kéki Lajosné, a HNF nagyközségi titkára elmondotta: ezen a versenyen csak győztesek vannak, hiszen az itt szerzett ismeretek, tapasztalatok tovább mélyítik kötődésünket szűkebb hazánkhoz. Békés megyéhez. A. S. Szövetkezeti szavalóverseny (Tudósítónktól) A három szövetkezeti ágazat országos érdekképviseleti szervei az idén 5. alkalommal hirdették meg az országos szövetkezeti szavalóversenyt. A szavalóverseny céljai^ között szerepelt, hogy erősítse a népek összefogásának, barátságának, békés együttélésének eszméjét, szolgálja a szép versek szerete- tét. A versenyzők verssel és prózai művel nevezhettek; feltétel volt, hogy egyik művet a magyar, vagy a világ- irodalom humoros, szatirikus, alkotásaiból válasszák. A MESZÖV-től, a TE- SZÖV-től és a KISZÖV-től 77 szavaló jelentkezett a versenyre. A fogyasztási terület járt élen, mert az iskolaszövetkezetekből 53-an küldték be nevezési lapjaikat. Tavasszal négy elődöntőt rendeztek, négy helyszínen. Szarvason, Békésen, Békéscsabán és Orosházán. Valamennyi színhelyen ugyanaz a zsűri döntött. A zsűri tagjai voltak: Felkai Eszter színművésznő, a Jókai Színház tagja. Varga Zoltán, az orosházi könyvtár igazgatója és Bede László, a békési művelődési központ igazgatója. A zsűri és az érdeklődők az elődöntőkön színvonalas előadásokat hallhattak. A megyei döntőt május 25- én, a KISZÖV-székház Gyopár klubjában tartották, ahol a legjobb 20 versmondó vetélkedett a területi döntőbe jutásért. A zsűri csak tíz szavalót juttathatott tovább az októberi területi versenyre. Első lett Balogh Tamás, a TESZÖV képviselője. Második helyezést ért el Kondacs Márta a MÉSZÖV képviseletében, a harmadik helyezett pedig a KISZÖV-ös Szűrőim László lett. A megyei döntőn részt vevő 15 szavaló Heltai Jenő verseskötetét kapta ajándékba. B. L. Miről ír a Kritika júniusi száma? Az elmúlt évben közölt Békés megyei mozaik után ez alkalommal másodszor — a júniusi számban — ad áttekintést a Kritika az olvasóknak az ország egyik megyéjéről. Nógrád megyei mozaik az összefoglaló címe azoknak a cikkeknek és tanulmányoknak, amelyek sokoldalúan mutatják be megye jellegzetességeit. A témák érintik a megye társadalmának szinte minden rétegét. Olvashatunk az ipartelepítés tapasztalatairól, a korszerű városépítészet tanulságairól, az értelmiségi politika gyakorlatáról — különös tekintettel a fiatal értelmiségiek helyzetére —, a toronyház lakóinak sajátos életmódjáról, a cigánylakosság beilleszkedési gondjáról, valamint a megye nemzetiségi lakosságának életéről és problémáiról. Vita a reform alternatíváról címmel Szegő Andrea írt tanulmányt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről, utalva a Társadalmi Szemle 1984. márciusi és áprilisi számaiban kibontakozó vitára, különösen Bauer Tamás Homályos tisztázás című hozzászólására. Szép Ernő születésének 100. évfordulója alkalmából Rónai Mihály András és Molnár Gál Péter emlékezik meg a költő pályájáról, művészetének sajátosságairól. drámaírói munkásságáról. Az író és közélet című interjúsorozatban ez alkalommal Fekete Gyula, az írószövetség al- elnöke fejti ki véleményét a szövetségi politika alapeiveinek érvényesítéséről Kettős elkötelezettségben címmel. Az interjút Szerdahelyi István készítette. A lap kritikai rovata — szokás szerint — gazdag áttekintést ad könyvújdonságokról, filmekről. színházi bemutatókról. Ezek közül megemlítjük a Gergely Agnes stációk című regényéről irt recenziót. Kolozsvári Papp László: Halálugrás kezdőknek és haladóknak című művének ismertetését. Mészáros Márta nagy sikerű filmjének, a Napló gyermekeimnek című alkotásról, valamint a Don Carlos és a Dühöngő ifjúság című színházi előadásokról szóló kritikát. MOZI Sok pénznél jobb a több A Sok pénznél jobb a több című francia filmet bűnügyi bohózatnak hirdetik. A magyar cím lehet, hogy jó fordítása az eredetinek, csak épp a lényeget nem fedi, s a bohózat sem az igazi, már- ha az egymás után felcsattanó nevetés hiányára gondolunk. Egy pár ugyan akad, de a többit könnyű megállni, mert bár akad furcsa helyzet, ellenállhatatlan komikum alig. Így igazán jót» derülni nem lehet. Hol vagyunk már a jó, öreg és bűbájos Szent Gennaro kincse és a Hogyan lehet egymillió fontot lopni? vagy Az éjszaka rablásra való filmvígjátékoktól? Melyekben a szerencse állandóan forgandó, s végül is mindenki pórul jár, leginkább az alvilág. S ahol a profitudás színe-javát dobták be, hogy betegre nevesse az ember magát és elégedetten távozzon a moziból. Többféle szempontból, még úgy is, hogy nem borult fel az erkölcsi világrend teljesen, csak fricskát kapott. Most erről szó sincs; a botcsinálta rablók megdicsőül- nek, övék a pénz és élhetik milliomos életüket a túszokkal és a rendőrfelügyelővel, sőt, annak a főnökével együtt. Már ebből is látszik, hogy valami sántít, de kezdjük az elején. Sam, a főszereplő fiatalember véletlenül tanúja lesz egy túszszedéssel kombinált bankrablásnak, amit este a tévében is újralát. Pár nap múlva állás nélkül marad, mint már előbb a barátja, akivel együtt lakik. És mit is tehetne mást egy munkanélküli, mint hogy kapva kap a látott példán. Mi az neki, a kisembernek? Semmi! Majd kitanulmányozza a tennivalót és jól begyakorolja. Ez különösen fontos, mert a barát élhetetlen, bugyuta. De sebaj, fog az menni. És mit ad isten, megy, ha kissé nehézkesen is. Ha olykor a túszok adnak ötletet és maga a bankigazgató, csakhogy fennakadás ne legyen. Egészen a Karib-tenger egyik álomszigetéig, ahol, mint luxusszállodásoknak. áll nekik a világ. De hát hogyan is „tanuljunk könnyen, gyorsan túszszedő bankrablást” ? Videofilmen többször nézzük végig, mit csinálnak és hogyan az igaziak, majd vegyünk játékfegyvereket és harisnyákat a fejünkre, s kezdjünk gyakorlatozni. Ha már biztató az eredmény, keressünk egy kedvünkre való bankot, cserkésszük be, és aztán jöhet a „saját rezsis” vállalkozás. Karácsony délelőttjén, zárás előtt az utolsó pillanatban. Igaz, hogy még akkor is kiütközik a járatlanságunk, de sebaj, majd segítenek a túszok, a bankigazgató, sőt, a rettegett rendőrfelügyelő is, akit már annyi kudarc ért, hogy inkább felcsap pandúrból betyárnak. Így már biztos a menekülés, szabad az út a paradicsomi szigetig. Ahonnan még a felügyelő felügyelője sem kívánkozik haza. A tanulság tehát készen áll: ha nincs pénzünk, raboljunk bankot, szedjünk túszokat, kérjünk borsos váltságdíjat, de vegyük be a buliba a felügyelőt is. Megy az, ha belefog az ember, csak éppen akarni kell. S a kutya pont itt van elásva. Mert, bár nem hiszek abban, hogy amint hazamegy valaki a moziból, rögvest utánozni kezdi az ott kapott mintát, mégis jobb, ha nem festjük falra az ördögöt. Vass Márta
