Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-16 / 140. szám
laram-fM 1984. június 16., szombat O Munkácsytól napjainkig A gyulai Erkel Múzeum új épületrészének, a Dü- rer-teremnek a falán Kiss Sándor szobrászművész alkotását, Dürer, Munkácsy és Bartók egész alakos bronz domborművét láthatjuk. Ugyancsak találkozhatunk a domborműtől 50—100 méterre az úgynevezett művészsétányon is Dürer (Kocsi András) és Munkácsy (Vasas Károly) mellszobraival. Ezenkívül a Dürer Nyomda és a Munkácsy Múzeum (Békéscsaba) is azt mutatja, hogy Békés megye régebbi művészeti múltját e két név hangsúlyosan fémjelzi. Nem feledkezhetünk meg azonban tovább vizsgálva a képzőművészeti intézményeket a Kohán Múzeumról (Gyula) sem. így már kirajzolódik a képző- művészeti múlt hármas oszloprendje. (Igaz, Békés városban Jantyik Mátyás nevét viseli a múzeum. Orosházán pedig Boldizsár Ist- ván-képtár működik, ezek azonban a Dürer, Munká- csy± Kohán hármas mellett kisebb intézményei a helyi hagyományőrzésnek.) Persze a kötődés, a szálak, amelyek az említetteket Békés megyéhez fűzték, nem egyenlő erősek. Legtávolabbi, és nem is közvetlen a Dürer hagyomány. Távoli, mert csak a család eredete nyúlik vissza a Gyula melletti Ajtós községhez. (Kissé erőszakolt magyarosítás eredménye fővárosunkban az Ajtósi Dürer sor.) Közelebbi, és bár nem folyamatosan, hanem búvó patakként, de máig ható az eszmei kapcsolat és a hatás Munkácsy esetében. A békéscsabai inasévek, a Reök nagybácsi gerendási birtokán tett látogatások életre szóló élményt jelentettek. Munkácsy életképeiben, alföldi tájaiban gyermek- és ifjúkori csabai benyomásai minden bizonnyal átsugár- zóan jelen vannak'. A helyi kötődés, a hagyomány, és az egyetemes művészet újításainak .sajátos, egyéni egybeötvözése valósult meg Kohán György életművében. Élete a Gyula—Hódmezővásárhely— Budapest háromszögben zajlott. Gyula a gyermekkor emlékeit, és a szülői ház azilumát, Budapest adta a nagyváros Bakonyát, Vásárhely a művésztársakat, és az alföldi festészet hagyományát. Alföldi tájaiban Tornyai, Koszta drámaiságát expresszív és kubisztikus eszközökkel gazdagítja. Dolgozó emberei a mexikóiak monumentalitásával, emberábrázolásában, csendéleteiben pedig nem egyszer az Ecole de Paris analitikus képépítésével találkozunk. Mindez azonban korántsem eklektikusán, hanem bármely megoldásban is utánozhatatlan egységben és karakteresen van jelen, Kohán egyéni alkotó erejének nyomán. A múlt után a jelenhez fordulva egyértelmű, hogy Békés megye az ország művészeti vérkeringésébe szervesen az alkalmazott grafikai biennálé útján kapcsolódik be. Ezt a rendezvényt ésszerűen a helyi Kner, Tevan hagyományra, és a mai erőteljes, korszerű nyomdaiparra épülten htízta létre az országos és helyi társadalmi, szakmai egyetértés. Az alapot a Kner Nyomdához kötődő, a város és a nyomda vezetése által támogatott grafikai alkotóte- iep jelentette, melyben fővárosi és helyi művészek tanulták, alkalmazták a legújabb nyomdatechnikai eljárásokat, lehetőségeket, részben kötöttség nélkül, részben pedig pályázatok által is befolyásoltan. A negyedik alkotóteleppel egy- időben megértek a feltételek az alkalmazott grafika országos fórumának itteni, a békéscsabai Munkácsy Múzeumhoz kötődő létrehozásához. Az eddigi program — kétévenként változóan — felölelte az alkalmazott grafika különböző műfajait (plakát, kisnyomtatvány, csomagolás). A kiállítás alkalmas e szakmai terület teljes áttekintésére, és ebben a kezdeményező Papp Gábornak, aki fájdalmas eltávozásának utolsó napjáig lelke, mozgatója volt a tárlatnak, rendkívüli érdemei vannak. A kiállítással jelentőségének megfelelően foglalkozott a kulturális közvélemény és tömegkommunikáció, különösen érvényes ez a szakfolyóiratra, a Művészetre. Más kérdés, hogy az alkalmazott grafikusok és a művészet immanens világán túl az ipar és kereskedelem, a megrendelők döntését, ízlését ténylegesen milyen mértékben sikerült a tárlat által jobbítani. A Kner Nyomda hírnevét persze elsősorban mégsem az időszakos művésztelep, hanem á Zaho- rán Mária és Kállai Júlia által ott megvalósított maRuzicskay György: Életszántás Törekvések és irányzatok a megye képzőművészetében gas szintű typografikai munka alapozza meg. A másik, ha nem is az alkalmazott grafikához hasonlóan országos ízű, de a megye határán jóval túl terjedő merítésű kiállítás a több mint két évtizede megrendezésre kerülő Alföldi tárlat. Ez a kiállítás kezdeti célkitűzésében, és azóta is a helyben élők mellett az innen elszármazottakat, valamint a szomszédság, Haj- dú-Bihar, Szolnok, Csong- rád megye művészeit gyűjti egybe. Az elszármazottak közül rendszeresen jelentkeznek itt munkájukkal Rajki László, Ezüst György, Cs. Uhrin Tibor, és az ifjabb korosztály erőteljes alkotója, a több műfajban is tehetségét csillogtató Kiss György. A tárlat jellegét tekintve a képzőművészet klasszikus műfajaira épül, tartalmilag pedig a festészet mennyiségi súlya által meghatározottan jobbára lokális kötődésű, bár korántsem olyan zárt, mint a nem távoli Vásárhely kifejezetten műhelyjelleget, realista arcéit, alapállást hangsúlyozó őszi tárlata. A megye művészeti törekvéseit szemlélve találkozhatunk a realista hagyományőrzőkkel és újítókkal, a hiperrealizmus jelszavát zászlajukra tűző fiatalokkal, és a geometrikus absztrakció útját járókkal egyaránt, és ezen túl természetesen sehova sem sorolható alkotó egyéniségekkel is. A hely szellemének szolgálata és a szokatlan, bátor, új út vállalása egyként belefér, a szülőföldhöz föl-földobott kő pályáján egyre állandóbb közelségbe kerülő Ruzicskay György életművébe. Igazából teljesen sohasem szakadt el, mert párizsi évei alatt is, és az egyetemes történelemből merítve is foglalkoztatta szülővárosa múltja, jelene. Visszatérése után a szarvasi alkotóház elmélyülést biztosító nyugalmában, csendjében még inkább szűkebb környezete felé fordult. Minden bizonnyal a természettel való együttélése, a napi sétáinak fák, cserjék, lombok adta élménye indították biofestészetének kibontásához is. A helyhez, a szűkebb hazához életrajzilag, érzelmileg és tartalmilag, az alföldi festészet hagyományához a legmélyebben Koszta Rozália festőművész kötődik. Életútja születésétől, a budapesti és leningrádi főiskolai évektől eltekintve töretlenül Gyulához kapcsolja. Munkásságának ihletője az alföldi táj, a benne élő ember. Ez azonban csak részben jelenti már a paraszti világot, hiszen portréinak túlnyomó részében korunk városlakója jelenik meg. Nagy, homogén, pontosabban látszólag egynemű felületeinek komoly színei határozott, hangsúlyos kontúrrajzban jelennek meg. Mindez világos és szilárd képépítést eredményez. A klasszikus realista hagyományokat élteti tovább a szobrászat területén Mlado- nyiczky Béla, és ugyan e forrásból táplálkozik, de a kortárs plasztika újításait is jó érzékkel építi be munkásságába Varga Géza. Helyileg ugyan magányos, de a magyar festészetben nagyon is tiszteletre méltó együttes, művészeti alkotói közösség (Nagy, Dienes, Kárpáti) tagja a groteszk, ironikus fi- guralitás jelentős helyi képviselője Tóth Ernő. Lágyabb hangszereléssel, olykor múltidézőén közelíti meg világunkat Várkonyi János. A tágabban vett realizmus expresszív hangsúlyával találkoztunk Lipták Pál festményein. A vonal erőteljessége felizzított koloritú de- korativitással párosul Ga- burek Károly munkáiban, E. Kovács József munkásságában pedig a látott világ egyre inkább az elvont formák önálló jelentésévé alakult át; a festő az utóbbi évek teljes visszavonultsá- gában él Kétegyházán. Ugyancsak a mai fiatal grafikusokhoz kötődik szellemileg a művek gondolatisága és mikrovilágának formai gazdasága által Fülöp Ilona. * A közeli múltban a gyulai nyári művésztelepi közösség cementje áltaL önálló, karakteres műhely körvonalai bontakoztak ki. A magukat Gyulai Műhelyként meghatározó fiatalok (Balogh Gyula, Marosvári György, Szakáll Ágnes, Székelyhídi Attila) a hiperrealizmus eszközeit használják fel jobbára társadalmi töltésű mondanivalójuk kifejezésére. Humánus elkötelezettségük el is különíti őket etikailag és magatartásban egyaránt a hiperrealizmus jobbára közömbös, tárgyias, hideg precizitásától az emberi együttérzés és rokonszenv irányába. Egészen eltérő alapállás kapcsol össze néhány békésKatona Judit: Dérben és virágban Végig a Rákóczi utcán minthogyha szabad lennék, végig szívem cipelve, mintha még gyerek lennék s anyám sírján a rózsa mintha belémfogódzna. Végig a Kálvin utcán a falon krétát "húzva, az utcavégi érnél, idővel, nyárral úszva, zord esték kék havából libegve, mint madártoll. Kerten végig, szobákon mintha még velem volna, hallgatva suhanását, mert mintha tündér volna, végtelen útra kelve s iszonyú súlyt cipelve. Almok rácsán fogódzva és mint a fái fehéren, mélységtől iszonyodva s kiáltva, hogy beérjem és ma is talpig gyászban, talpig dérben s virágban. csabai és gyulai fiatal alkotót (Gubis Mihály, Lonovics László, Or óján István). A grafikai művésztelepen részt vett, innen elszármazott, elvont formanyelvű művészek (Fajó, Mengyán, Bo- hus) hatására a geometrikus absztrakció vált munkásságuk meghatározójává. Ennek az irányzatnak a fő erényei, a tömörség és világosság jól érvényesülnek munkáikban. A szülőföld, Medgyesegy- háza igézete, a tiszta forrás élménye mindig is érezhető volt Schéner Mihály festőművész, illetőleg különös műcsarnokbeli kiállítása óta — helyesebben képzőművész munkáiban. A népművészetből nem a motívumokat, hanem annak szellemét őrzi, érvényesíti munkáiban. Ezek a gyökerek, és az individuális újítás bartóki szintézissé ízülnek festményeiben és plasztikáiban egyaránt. Schéner Mihály kapcsolata a szűkebb pátriával a gyakori személyes jelenlét és közösségi megbízás által is erősödött. Színes egyénisége, színházi díszlettervei mozgást visznek a helyi kulturális életbe. Köztér-játszótér kompozíciója pedig városesztétikát és használói örömet jelentenek Békéscsaba lakóinak, gyermekeinek. Egyetlen művészi tevékenység sem létezhet, legalábbis hosszabb távon nem, visszhang, befogadók nélkül. Az értő közönség körének szélesítését, és az önmegvalósítás bizonyos területeit legeredményesebben az amatőr művészeti mozgalom, témánkhoz közel állóan pedig a képzőművészeti szakkörök és alkotótáborok szolgálják. A megyében működök közül külön kell szólni az orosháziakról, akik országos nevet, rangot vívtak ki a mozgalmon belül maguknak. Ugyanígy határozott minőségi fejlődésnek lehetünk tanúi a békési nyári alkotótábor munkájában és Lóránt János festőművész irányítása nyorr^án Néhány éve még a békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat is adott lehetőséget fém- plasztikák készítésére. Ez a vállalkozás azonban mára sajnálatosan megszűnt. Az önképzés és a közösségi szellem erősítése a békéscsabai művelődési ház, és az itteni Fegyveres Erők Művelődési Háza szakkörének is erényei közé tartozik. A látáskultúra első, intézményes közvetítői pedig a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézetből kerülnek ki, a pedagógiai tevékenység mellett alkotói munkát is folytató művésztanárok, Bessenyei Antal, Zsáky István keze alól. Bár írásom tengelyében, az alcím által i$ meghatározottan az irányzatok bemutatása áll, mégis, miután ezek a törekvések adott környezetben. társadalmi közegben léteznek, szükségesnek látszik ez utóbbiról is néhány szót ejteni. A helyi művészetre építő, de kitekintést is hozzáértéssel nyújtó kiállításpolitika komoly szerepet vállal abban, hogy művészet és közönség, alkotó és befogadó egymásra találjanak. A megfelelő munkafeltételeket és alkotói légkört széles körű társadalmi gondoskodás, elismerés segíti. Utalok itt elsősorban a békéscsabai műtermes lakások építésére, a különböző állami, üzemi, anyagi-erkölcsi elismerésre, munkajutalomra, ösztön- és nívódíjra, továbbá a társadalmi mecenatúra megbízás, vásárlás útiján gyakorolt egyéb formáira is. Tovább erősíthetné ezt a kapcsolatot a társadalmi vezetés részéről az együtt gondolkodás, a gondokba való beavatás eddiginél szélesebb gyakorlata. Más részről a kulturális vezetés döntéseinek szakmai megalapozását, és a művészeti élet demokratizmusát szolgálná művészeti tanácsadó testület működtetése. Az itt élő képzőművészek társadalmi-szakmai szervezetként a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Dél-magyarországi Területi Szervezetéhez tartoznak, mely Békés mellett Csong- rád megye művészeit tömöríti. Ez feladatként 4 szövetségi és harmincnál több alaptag közösségi és egyéni gondját jelenti Békés megyében. Bár az itt élők nem érzik ideálisnak ezt a szervezeti formát, az évtized előtti önállósulási törekvéshez mérten jelenleg kiegyensúlyozott, sőt, harmonikus' együttműködésről beszélhetünk. Az ország szakmai seregszemlék egyre általánosabbá váló rendjével mind világosabbá válik, hogy az ilyen vagy olyan szervezeti formának az alkotói kibontakozásban, és szakmai sikerben egyre kisebb a jelentősége. A legszélesebb körű szakmai megméretés feltételei adottak, és ezáltal kiküszöbölhető az „egy város — egy művész” olykori aránytévesztése. Békés megye képzőművészete a törekvéseket, irányzatokat tekintve az országos helyzethez hasonlóan több szólamú. Vannak országosan ismert és elismert alkotók, és élnek itt olyan fiatal művészek, akik eddigi tevékenysége is jóval több az ígértnél. A művészek résztvevői a társadalmi mozgásoknak, a helyi művészetpolitika anyagiakban és légkörben teremtett feltételei elősegítik az alkotói kibontakozást. Mindez együtt megalapozza megnyugtató és biztató jövőbe tekintésünket. Dömötör János Ruzicskay György: Elmélkedés
