Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

1984.- Június 16., szombat Érettségi egy „több mint tantárgyiból Érettségi közben is megéhezik a diák Fotó: Veress Erzsi A gyulai kamarazenekar idényzárá hangversenye Hét éve immár, hogy le­hetőséget adtak az ország középiskoláinak a nevelési alapismeretek fakultatív tan­tárgy bevezetésére. A bé­késcsabai Rózsa Ferenc Gim­názium hat éve, az elsők között vágott bele a tan­tárgy kísérleti oktatásába. A nevelési ismeretek nem várt népszerűségét bizonyít­ja, hogy ebben a tanévben is négy, többnyire nagy lét­számú csoportban foglalkoz­tak a nevelési ismeretekkel. Június 4-én, 5-én huszon­ötén érettségiztek e tárgy­ból. Hallgatva a feleleteket, majd beszélgetve a diákok­kal, az a meggyőződés ala­kult ki bennem, hogy a ne­velési alapismeretek többet jelent számukra egyszerű tantárgynál. v Igazi meglepetést okoztak Az érettségin elnöklő De­ák Bélától és a gimnázium igazgatójától, Kruchió Gá­bortól megszerezve az ilyen­kor szükséges engedélyt, be- bocsáttatást nyertem. Kissé méghatottan ültem az elnö­ki asztal sarkán, hiszen igen régen volt az, amikor utol­jára jelen lehettem ezen a nagy eseményen. Természe­tesen az asztal túlsó oldalán ülve. .. Az első szóbeli érettségi vizsga érthető drukkjától reszkető diákujjak két té­telt kerestek ki: egy elméle­tit és egy gyakorlatit. Ha­mar rájöttem, itt nincs mi­ért izgulni a tantárgyat ta­nító tanárnőnek, Gregorits- né Tábori Annának. A fia­talok bátran, biztos tudásról tanúskodva feleltek. Pedig a kérdések csöppet sem vol­tak egyszerűek: a pszicho­lógia és a pedagógia felada­ta, tárgya, módszerei; a ne­velőotthoni nevelés sajátos­ságai, problémái; az anya­gyermek kapcsolat jelentő­sége; a pszichikus folyama­tok és még sorolhatnám az elméleti tételeket. . Az igazi kíváncsiságot mégis a gyakorlati tételek megválaszolása váltotta ki belőlem. Egy szülői értekez­leten valóban felvetődött kérdéseket kellett elemeznie és megválaszolnia például Krizsán Edinának. Kecse Ilona pedig a Családi kör — válásról szóló — négyrészes műsorát elemezte. Őszinte elismeréssel figyeltem a nagylány okfejtéseit, hiszen az említett film főszereplője a felelővel egyidős lány volt. Érdekes, megkapó volt ezt a súlyos családi problémát egy tizenéves lány gondolkodá­sán átszűrve visszakapni. Tóth Edit három — fe­gyelmezési gondról szóló — újságcikket elemzett. Jó pe­dagógiai érzékről, gyermek­szeretetről tettek tanúbi­zonyságot az általa javasolt megoldások. Hallgatva őket, néhány kérdés villant át az agya­mon: vajon hányán készül­nek közülük pedagóguspá­lyára? S vajon az itt meg­szerzett tudást hol és mikor kamatoztathatják? Aztán eszembe jutott az is, hogy ezen az érettségi vizsgán szereplő gyakorlati vizsga­tételek akár a pedagóguspá­lyára irányulok alkalmassá­gának is egyik mérési for­mája lehetne. Hiszen a pe­dagógiai alapszituációk elem­zése és a döntés hogyanja sok mindent elárul a pályá­ra készülődő pedagógiai ér­zékenységéről. A válaszokra azonban várnom kellett még egy napot. Hiszen a vizsgán boldog megkönnyebbüléssel túljutok rohantak haza meg­nyugtatni a szülőket. Másnap aztán, az érettsé­gi befejezése és az ered­ményhirdetés után néhányan velem maradtak a könyvtár­ban egy rövidnek induló be­szélgetésre. Az érettségi elnöke né­hány perccel korábban me­leg hangon dicsérte meg a kitűnően szereplő társasá­got. Hiszen a 25 érettségiző­ből 15 jeles szintet produ­kált, s jó néhányan ebből dicséretes jelest. Mégsem álltam meg, hogy néhány elismerő szót ne mondjak magam is. S mert a gyere­kek, pardon, félig már érett hölgyek és ifjak látták, szó sincs nálam holmi nyelvol­dó tiszteletkörről, őszintén, időnként egymás szavába vágva válaszoltak kérdése­imre. Keresik az összefüggéseket Kecse Ilonka válaszolt a legfürgébben a nevelési is­meretek fakultatív tantárgy választását firtató kérdé­semre. — Kollégista vagyok, s az egyik szobatársam mesélte, hogy milyen érdekes tan­tárgy ez. Járnak hospitálni az óvodákba, iskolákba. S mikor másodikban lehetett jelentkezni, már tudtam, hogy ezt választom. Hát — teszi hozzá boldog mosoly- lyal — nem csalódtam. — Ebben nem lehet csa­lódni — igazítja ki felnőtt határozottsággal Herpai At­tila. — Erre a tantárgyra mindenkinek szüksége len­ne. * — így van — csatlakozik Muntyán Zsuzsa. — Nagyon fontos érzelmi, ismereti ala­pokat ad az emberekkel való törődéshez, egymás megér­téséhez. — Mióta tanuljuk a peda­gógia és pszichológia alapja­it, mindenki viselkedésében keressük az ok-okozati ösz- szefüggéseket, a tettek rugó­it — mondja Attila. — Azóta én is másként bánok a négy fiú unokatest­véremmel — magyarázza Vincze Karcsi. — Az egyik­kel, akinek jó érzéke van a rajzhoz, azóta tudatosabban foglalkozom. Egyébként ál­landóan. kielemezzük az is­merősök, barátok, de az ide­genek viselkedését is. No, és bizony a szüléink nevelési gyakorlatát is kivesézzük. Fülöp Erzsiké arról szá­mol be, hogy a tanultakat az öccsén tudatosan és ered­ményesen alkalmazta. Egy­szer hospitáltak egy korrek­ciós osztályban, ahol a ta­nító néni módszere nagyon megragadta. Az öccsén, aki­nek nehezen ment az írás. kipróbálta ezt a módszert. Sikerrel. Am a felhőtlen öröm pil­lanataiban sem felejtkeztek meg a tantárgy „hasznosítá­sának” gondjairól. Az a jo­gos problémájuk, hogy hiá­ba készülnek óvónőnek, ta­nítónak, tanárnak, az álta­luk is hasznosnak tartott ne­velési ismeretek tantárgy nem számít bele a felsőfokú intézetbe vihető pontszám­ba. Holott az utóbbi két év­ben ezt a tantárgyat heti öt órában tanulták, létjogosult­ságáról pedig vitatkozni sem lehet. A pedagógus példaképek­ről is beszélgettünk. Szinte egyszerre vágták rá, hogy a tantárgy megszerettetésé­ben, s emberileg is nagyon sokat kaptak tanárnőjüktől, Gregoritsné Tábori Annától. Nála — fogalmazták meg — a pedagóguspálya alfája és ómegája, a gyermek szere- tete és megértése első he­lyen áll. Persze azt is hoz­zátették, hogy a pedagógus- pályáról alkotott képüket jó néhány negatív példa is be­folyásolta. Amit. ha gyakorló pedagógusokká válnak, na­gyon szeretnének hivatásuk­ból száműzni. Kurucsó Gabriella a pálya nehézségeit is jól látja. A túlzott adminisztrációt, az értekezletesdit, a túl sok társadalmi megbízatást. A gondok sorolásának Karcsi közbekiáltása vet véget: — Hát hol van a pedagógiai optimizmusod? Sok mindenről beszéltünk még az önmagukat is éles szemmel elemezni képes srácokkal. Arról, hogy a pá­lyán nem szabad a gyermek érdekeit szolgáló elveket semmi áron sem feladni. Hogy milyen jó, hogy az em-» berek megismerését, megér­tését segítő tantárgyat ép­pen Anna néni, a kiváló pe­dagógus tanította nekik. S hogy éppen ezzel a tantárgy- gyal kezdhették az érettsé­git, mert legalább önbizal­mat adott. Emberformáló tantárgy Anna „nénivel” harmad­nap tudtam csak beszélget­ni. Érthető fáradtság lát­szott az arcán. így csak rö­viden kérdeztem a tantárgy hasznáról, gondjairól. — Meggyőződésem, és a négy érettségi vizsga tapasz­talatai is azt mutatják, hogy az óratervben biztosított he­ti öt óra lehetőséget nyújt a pedagóguspályára készülő tanulók problémaérzékeny­ségének kifejlesztésére, a rá­termettség megítélésére, mely utóbbi — a tantervben meghatározott ismeret­anyaggal együtt — mérhető. Éppen ezért jó lenne, ha az óvónő- és tanítóképző inté­zetekben választható felvé­teli tantárgy lenne. Ugyan­akkor helyes lenne, ha vi­hetnék magukkal felvételi pontszámként a gyerekek a 3. és 4. év érdemjegyeit. Ez inspirálná a jobb képességű tanulókat is — akik szintén pedagóguspályára készülnek —, hogy fakultatív tárgyként a nevelési ismereteket vá­lasszák. — Miért tartja fontosnak ezt a tantárgyat? — Mert lehetőséget látok a gyerekek pedagógiai, pszi­chológiai érzékenységének a kifejlesztésére, s mert ezál­tal kapcsolataikat tudatosab­ban alakító, gyermekeiket, tanítványaikat okosan szere­tő, nevelő, az embertársaik iránt nyitott, megértő, segí­tőkész emberekké válnak majd. Hogy a tanárnő által el­mondottak nemcsak szép gondolatok, arról magam is képet nyertem. A tanultak a lehető legjobb korban, az ember iránti kíváncsiság, megismerési vágy legfogé­konyabb időszakában érték cselekedetében ezeket a fia­talokat. Nevelési gondokkal küszködő oktatásügyünk jó társra találhatna ebben a tantárgyban. B. Sajti Emese A gyulai kamarazenekart, amely most már a gyulai Városi Tanács kulturális szervezete az Erkel Zeneis­kola keretében, Herbály András zeneiskolai igazgató szervezte meg mintegy húsz évvel ezelőtt. Az volt a fel­adata, hogy az ugyanakkor alakult gyulai kamarakórus­sal együtt szinten tartsa, gazdagítsa és a hagyományo­kat ápolja a gyulai zenei életben. Tagjai a zeneiskola tanárai, volt növendékei, akik általában cserélődtek húsz év alatt, de Herbály András kezében volt — ritka kivétellel — a karnagyi pál­ca. Ezzel együtt járt a mű­sorok összeállítása és a fel­lépések lebonyolítása, vala­mint a szükséges próbák megtartása. Az elmúlt sikeres évek legnépszerűbb számait tűz­te műsorára a gyulai kama­razenekar legutóbbi hang­versenyén, amelynek nyári jellegét azzal hangsúlyozták ki, hogy férfiak rövidujjú nyári inget, a nők fehér ny­lonblúzt viseltek. ízlés dol­ga, hogy ez helyes volt-e vagy sem? A hangverseny első száma Franz Schubert: V. B-dúr szimfóniája volt, amit az együttes mindig szí­vesen muzsikált, mert igen hangulatos bécsi muzsika. Ezt a szerző 19 éves korá­ban amatőr zenekarok szá­mára írta és ezért nem tö­rekedett technikai nehéz­ségekre. A markáns Allegro tétel után varázslatos han­gulatú bécsi szerenádban gyönyörködhettünk: a Me­nüette tétel vaskos kedé­lyességével a Práter hangu­latát idézte, majd gyors tánc fejezte be a szimfóni­át. Herbály András igazgató­karnagy szerette volna a ko­rábbi Vivaldi-gitárkoncert sikerét megidézni. Sajnos, a kiválasztott varázslatos ver­senymű előadását senki sem vállalta. Adrovicz István, a debreceni szakiskola taná­ra, gitárművész felajánlotta egy Bécsben élt olasz gi­tárművész, Giuliani: A-dúr gitárversenyét, aminek be­Utazik a rockbalett A napokban véglegessé vált, hogy a Magyar Állami Opera­ház magántáncosai a lodzl Wielkl Teatr közreműködésével Fodor Antal a Próba című rock­balettjét — amelyet J. S. Bach és Presser Gábor zenéjével ad­nak elő — a nyáron tíz vidéki városban bemutatja. A mű 1982 óta állandó teltházzal „fut” az mutatását is vállalta. Ez volt a hangverseny meglepetése. A vendégművész bravúrosan tolmácsolta ezt az érdekes olaszos hangulatú verseny­művet, amelynek szerenád­tétele, valamint a lengyel ugróstánc-idéző záró tétele vastapsot kapott. A gitár­szólókat és kadenciákat kis létszámú vonóskar kísérte. Claude Debussy „Kis szvit­jét” négy tételben eredeti­leg zongorára írta. A kirob­banó közönségsiker hatására 1880-ban Henri Busser zene­karra is átírta, amikor a kamarazenekart hárfával egészítette ki, és hálás szó­lókat írt a fuvola számára, amit most Marton György tolmácsolt. Ez volt a hang­verseny legsikerültebb mű­sorszáma, ami vastapsot ka­pott. A hangverseny zárószáma — állítólag nem véletlenül — Joseph Haydn: fisz-moll „Búcsú” szimfóniája volt. Ez a szimfónia 1771-ben azEsz- terházy herceg kismartoni kastélyában abból a célból hangzott el, hogy a herceg­nél a jogos pihenőidőt ki­harcolják. Ez akkor sikerrel is járt, mert a sorra eltávo­zó zenészek magatartását megértette, s méltányolta. A gyulai kamarazenekar elő­adásában igen hatásos volt az energikus I. tétel, vala­mint a cizellált lassú tétel éppen úgy, mint a markáns menüett. A következő tétel­ben fokozatosan elhallgattak a szólamok, úgy, hogy vé­gül az első hegedűk nyöször­gő cincogása fejezte be a „búcsút”. Itt a zenészek fo­kozatos távozása elmaradt, mégis a közönség megértette a zenei tréfát és megtapsol­ta. Ez a szép hangverseny na­gyobb érdeklődést is megér­demelt volna. Ilyen kicsi, de lelkes közönség nem pótolta a megérdemelt, a régi, hálás közönség hiányát. Kár volna a jó gyulai kamarazenekart elsorvasztani, mert erre a gyulai közönségnek szüksé­Erkel színházban, s mint a Ma­gyar Allamt Operaház reper­toárdarabja, kirobbanó sikert ért el edinburghi nemzetközi fesz­tiválon. A turné július 2-án indul Egerből, majd Miskolc, Debre­cen. Szolnok. Kecskemét, Pécs. Siófok, Veszprém és Fonyód után Győrben fejeződik be. MOZI Eszkimö asszony fázik Alighanem megsértődsz a megszólításért is, hogyan le­het téged leöcsizni? öntuda­tos ifjú embernek érzed ma­gad, és már azt is rossz né­ven vetted, hogy nem en­gedtek be a moziba, pedig olyan sok jót hallottál az Eszkimó asszony fázik című filmről. Hiába bizonygattad, hogy már elmúltál 16 éves, nem nézel ki annyinak — valid be őszintén, nem is vagy még. Nem engedni be téged egy ilyen műsorra, ugyan mitől féltenek, láttál már különbeket is — zsör­tölődtél, s ahogy mérgedben a jegyszedő nénit odakíván­tad a... tényleg arra lehet következtetni, hogy van né­mi jártasságod a zaftos szö­vegekben. Pedig hidd el, tényleg nem neked való ez a film. Nem azért mert „olyan” részek vannak ben­ne. (Ugye megbocsájtod, ha itt írásban nem idézem a szóhasználatodat, ugyanis ér­ted mire gondolok.) Egyet­len bibi, hogy nem értenéd meg a filmet, s a látvány még jobban összezavarná amúgy is kusza gondolataid. Tanúsíthatom, hogy a ko- rodbeli társaid közül éppen azok, akik csak azért men­tek, mert hallották, jókora ölelkezéseket lehet látni (no lám, lehet ezt így is mon­dani), szóval ezek a gyere­kek elunták az összekötő ré­szeket, és többen kiballag­tak vetítés közben. Pedig valójában hozzátok, tizenévesekhez szól. Xanttis János filmje. Igaz, akiket be­mutat, zömmel eggyel idő­sebb évjárat tagjai, de ők, ott, a mozivásznon, annyira benne vannak már a kilá­tástalan, kába, önrontó élet­ben, hogy a riasztólövések­re aligha rebbennek fel. Ne­kem is az a legnagyobb gon­dom ezzel a filmmel kap­csolatban, hogy éppen az igazi címzettjeihez nem jut el a celluloid-szalagra rög­zített üzenet. Érdekelne ugye a történet is? Azonkívül, amit szeren­csésebb társaidtól már úgy­is megtudtál: ki, hol, ho­gyan, hányszor űzi azt a mű­veletet, amiért 16 éven fe­lülieknek minősítették ezt a filmet. Mi tagadás, vannak benne efféle részek, s félő, sokan csupán ezért mennek megnézni. Meg a macska­akasztásért, késelésért, csur­gó vér látványáért. S hogy a történetben egy figyelmez­tetés is rejlik, ugyan észre- vennéd-e? A szétbomlásra hajlók, parttalanok, soha fel nem épülhetők laza, szétfo­lyó viszonyáról. Vigyázz, so­kan még szerelemnek mond­hatják ezt a nihil-kapcsola­tot, ám a film is azt su­gallja, hogy ne láss példa­képeket bennük, túlságosan ne érezd jól magad, ha a vi­lágukba képzeled magad. Sajnálhatod , hogy nem láttad a szereplők: Lukáts Andor, Méhes Marietta és Bugoslaw Linda sokszínű, felkavaró, karakteres játé­kát. örülhetsz viszont, hogy nem hallottad, milyen tuda- tosan-csúnyán beszélnek eb­ben a filmben. No, nem a vaskos szövegekre gondolok, hanem arra, hogy érthetet­lenül, elnyúlóan, szavakat elharapva csúfolják a ma­gyar nyelvet. S ha e sorok olvastán nem tudod eldönteni, hogy örülj, vagy bosszankodj, mert kívülrekedtél, sose bú­sulj miatta, nem akarlak be­folyásolni. Andódy Tibor Csütörtökön, június 14-én nagy sikerű hangversenyt adott az eleki gyermekkórus Gyulán, a Kohán Múzeumban. Az est nagy eseménye Schubert: Stabat Mater című művének bemutatója volt. A hangversenyen felléptek a kórus mellett a Zenebarátok vegyes kara és orosházi barátaik, valamint Váradyné Balatoni Éva, Mezey Róbert, Kökéndy József éne­kes szólisták, zongorán kísért Csonka Barna. A hangver­senyt Törzsök Attila 'dirigálta Fotó: Béla Ottó ge van. Dr. Mára! György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom