Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-31 / 126. szám

o­1984. május 31., csütörtök Jászai-díj és a színész Könyvhéti tallózás Világirodalmi remekek magyarul Gálfy László sietve érke­zik. Telefonon beszéltük meg a találkozót: jó lenne egy-két szót váltani a Já- szai-díjról. a színházról, si­kerekről, tervekről, életről. Nem összegezés ez, dehogy, csak megálló. Rövid, pár percig tartó. Csak annyi, amíg néhány kérdést el­mondhatok, és feljegyezhe­tem a válaszait. Csak annyi, amíg felötlik egy új gondo­lat, egy régi emlék. Amibe érdemes belefogni, amit megéri tovább gondolni. Persze, az, hogy „sietve érkezik”, inkább úgy ér­tendő, hogy látszik: ma még számos dolga jön sorra, és este előadás. Bástyasétány 77... Nem illendőségből és nem csupán, mert beszélgetésünk apropója a Jászai-díj, de új­ból gratulálok. (Csak a szak­mán belüliek, színháziak és más bennfentesek tudják, hogy a Jászai-díjat megkap­ni, az a legnehezebb. És éppen ezért, a kiváló és ér­demes címeknél is nagyobb az ázsiója.) Te is így érzed? — Én elsősorban azt ér­zem — mondja —, hogy rettenetesen sok barátom van! Amikor Pestről, ahol a díjat átvettem, leutaztam Szegedre, a televízióhoz, on­nan pedig este haza, már táviratok sokasága várt. Olyanoktól is, akiket szeret­tem, becsültem, de el is fe­lejtettem kicsit... Tudod, úgy van ez: kora délelőtt el­indul velünk, színészekkel a körforgás, és nincs megállás késő éjszakáig. Az életünk java a színház négy fala kö­zött múlik. A sok távirat, kedves levél pedig arról győ­zött meg, hogy nemcsak a bajban ismeri meg az em­ber, ki a barátja, hanem az örömben is. Változott-e valami azóta benned és körülötted, hogy Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: örökzöld dallamok. 9.17: Irodalmi évfordulónaptár. 9.44: Ma Illés György dedikál. 10.05: Két keréken Magyaror­szágon. 10.35: Hires előadóművészek fel­vételeiből. 11.24: A szó elszállt? (riport) 11.39: A csúnya hercegnő (re­gény). (ism.) 12.45: Filmtükörkép — a mai francia filmről. 13.00: Barokk zene. 13.40: Nóták. 13.58: Oktatásunk pótvizsgái. 14.18: Járdányi Pál műveiből. 15.05: Kórusmuzsika. 15.28: Mathis Mathisen norvég íróval beszélget Petrőczi Éva. 16.00: Csínom Palkó (daljáték). 16.35: Diabelli: 12 magyar tánc. 16.49: Illés Endre: Szerelmeim évek múlva. 17.05: Olvastam valahol. 17.25: Rimszkij-Korszakov: Spa­nyol capriccio. 17.44: Délutáni Rádiósztnház: Hosszú telefon (hangjá­ték). 19.15: Mozart-operaáriák. 19.30: Ünnepi könyvhét 1984. a neved melé odakerült a színlapra: Jászai-díjas? — Minek kellett volna változnia? — kérdezi visz- sza, majd némi szünet után: — Semmi sem változott, ha­csak az nem, hogy még job­ban érzem, számítanak rám. Hogy bíznak bennem. Hogy még lelkiismeretesebben kell dolgoznom, hogy egyetlen lazább pillanatra sincs jo­gom. Közismert, hogy Gálfy László mindig is messzire elkerülte az úgynevezett „la­za pillanatokat”. A pontos­ság és a hivatástudat pél­dája lehetne, és az is. A ta­valyi, várszínházi magazin­ban így irt önmagáról: „Többször megkérdezték már tőlem, milyen érzés vi­déki színésznek lenni? Ugyanolyan, mint bárhol az országban. A színészetben nincs Budapest, Kaposvár, Szolnok, vagy Békéscsaba. Csak színház van és közön­ség, amelynek el akarunk mondani valamit a világról. Ahogy mi látjuk”. Itt a jó alkalom, hogy megkérdezzem: miféle szín­ház az, amit „álmaid szín­házának” mondhatsz? — Ügy kezdem, hogy az érzelmek nélküli színház nem színház. És azzal foly­tatom, hogy a színház olyan játék, ahol a színpadon szí­nészek találhatók, a nézőté­ren pedig a közönség. Ha nincs közönség, akkor hiába játszanak odafönt kitűnő színészek, még sincs színház. De hát akkor hogyan jön össze az, hogy színház? Ha mindennap a „Lehullott a rezgő nyárfá”-t játszanánk (a cím persze tréfa, de jel­lemez), akkor zsúfolt lenne a nézőtér. Elnézést azoktól, akik nem a „rezgő nyárfá­ra” szavaznak. De hát ez nem megy. Az sem megy 20.30: Népdalest. 21.30: Eszmék faggatása. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Nagy mesterek — világhí­rű előadóművészek. 23.14: Operafelvételekből. 0.10: Táncdalok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Toronyzene. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: Csak fiataloknak! 12.35: A népművészet ifjú mes­tereinek felvételeiből. 13.00: Kapcsoljuk a szolnoki stúdiót. 13.20: Éneklő Ifjúság. 13.38: Magyar táncok. 14.00: Szórakoztató antikvárium. 15.05: önarckép, befejezetlen. 15.20: Gólok, méterek, történe­tek. 16.00: Mindenki iskolája. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Ugróiskola 4. 18.35: Hétvégi panoráma. 19.20: Slágerlista. 19.55: Közvetítés a Magyarország —Spanyolország válogatott labdarúgó-mérkőzésről. 21.50: Turina: A rociói körme­net. 22.00: Népdalkörök pódiuma. 22.25: Fáy András szerzeményei­ből. 23.20: A mai dzsessz. közben, ha a színház mást se csinálna, mint nevelne, ok- tatgatna, okosítana. Ez a másik véglet. De hol van akkor az igazi egyensúly? Mit kell játszanunk? Mi­lyen műsorterv az igazi, amikor aki hozzánk jön, szó­rakozik is, de épül is a lel­ke, és tisztábbnak érzi ma­gát, ha lemegy a függöny. Sok okos ember töprengett már ezen, és rájöttek: pon­tos válasz nem létezik. Vala­mi ráérzés, valami megérzés szükségeltetik. De úgy ér­zem, messzire megyünk. Mindenesetre az „álmaim színháza” olyan színház, amelyben én, a színész jól érzem magam, sikerem van, és elégedett a közönség is. Kérdezem a nyarat, ami érkezik. Gálfy Lászlóra mi vár ezen a nyáron? — Tömkeleg előadás, út­nak indulunk a Bástyasé­tánnyal, és eljátsszuk Kisvár­áétól Sümegig, Soprontól Balmazújvárosig. Ez most kezdődik, júniusban. Aztán vissza a Gyulai Várszínház­ba, ott lesz két Sámson-elő- adás, majd tovább folytató­dik a Bástyasétány-turné, hogy újból visszaérkezve, jú­lius elején megkezdjük a Néma levente főpróbáit Bé­késcsabán, a városi tanács udvarán. Közben (de mikor is?!) egy Dosztojevszkij- kisregényből készít tévéfil­met Mihályfy Sándor ren­dező, a szerepek legtöbbjét csabai színész kapta. Nyara­lás, pihenés? Talán utána... Kis idő eltelik azzal, hogy az elmúlt évadok Gálfy-si- kereit idézzük. Julient a Kaktusz virágából, az Irgal­mas hazugság dr. Paál Ákos professzorát (ez roppant szívügyem volt, nagyon sze­rettem, jegyzi meg hozzá), majd a Feydeau-vígjáték kettős szerepét, Victor-Ema- nuelt és Poche-t: nagy szín­in. MŰSOR 9.00: Századunk vonószenéjé­ből. 9.56: Dalok. 10.26: Dés László szaxofonozik. 11.05: Delius: Falusi Rómeó és Júlia (opera). 13.07: Körösi Csorna Sándor (rá­diójáték). 13.58: Fiataloknak! 14.48: Operarészletek. 15.22: Bemutatjuk új lemezün­ket. 16.05: Kórusainknak ajánljuk. 16.33: Zenei Lexikon. 16.50: Pillanatkép. 16.55: Pophullám. 18.00: Két szimfonikus költe­mény. 18.30: Román nyelvű műsor. 19.05: Kapcsoljuk a 22-es stúdi­ót. 20.05: Zenekari muzsika. 20.30: A Rádió világirodalmi fo­lyóirata. 21.15: Operaáriák. 21.50: Interfórum — 1984. V/l. 22.27: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STŰDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Andy Williams énekel filmdalokat. 17.15: 40 éve történt Szolnokon. 17.30: Intermezzo 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. Gálfy László a csabai utcán Fotó: Gál Edit házi parádé volt ez a Gálfy- alakítás! Tizennyolc éve játszol Csabán, a Jókai Színházban. Ha vissza lehetne forgatni az időt, újra eljönnél ide? — Nem mondom azt, hogy nem. Végigcsinálnám még egyszer a tizennyolc évet, de egy-két igazgatót és főren­dezőt nem vállalnék ... Nevet. — Megírod ezt is? Miért ne? Hát így van, nem? — Pontosan. Ennyiben maradunk, és abban, hogy a színház az gyönyörű dolog. Hogy nem lehet élni nélküle. Sass Ervin TV, BUDAPEST. I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: fizika. 8.35: Földrajz. 9.10: Angol nyelv. 9.25: Magyar nyelv. 9.35: A múlt nyomában (cseh­szlovák rövidfilm). 9.55: Jámbor vadak és burján­zó füvek (szovjet rövid- film). 10.15: Utazások a világ nagy vasútjain (angol rövid- film. (ism.) 11.00: A sündisznó (svéd rövid­film). (ism.) 11.30: Kétmillió (riportműsor). 12.00: Iskolatévé: osztályfőnöki óra. 14.55: Iskolatévé. (ism.) 15.30: Sir-Khan. Bagira és a töb­biek (svéd ismeretterjesz­tő film). 16.25: A Giorgione-rejtély (olasz képzőművészeti film). 17.30: Pedagógusok fóruma. 18.05: Zene. zene, zene. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 19.55: Magyarország—Spanyol­ország válogatott labdarú­gó-mérkőzés. 21.45: Panoráma. 22.50: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.20: Tavaszi BNV '84. 18.50: Sorstársak, (ism.) Ki tagadhatná, hogy a könyvhetet ma már az ün­nepek közé számítjuk? S nem is akármilyen ünnepek közé. Hiszen készülünk rá mi, olvasók, az írók, a könyvkiadók, a könyvszerető emberek. Bár ez az ünnep elsősorban a magyar könyv ünnepe, a külföldi szerzők műveit magyarul megjelen­tető Európa Könyvkiadó az idei könyvhétre tizennégy újdonsággal jelentkezett. Az ÉGTÁJAK 1984 öt vi­lágrész elbeszéléseiből ad válogatást. Ez az antológia korábban a téli könyvvásár újdonsága volt, az idén elő­ször azonban a könyvhét ha­gyományos antológiái — Körkép, Szép versek, Rival­da, írószemmel — között kapott méltó helyet. A kö­tet húsz író húsz elbeszélé­sét tartalmazza, s a világ sokszínű kisprózaterméséből ad ízelítőt. Truman Capote, Sámuel Beckett, John Cheever, Borisz Vasziljev — a jól ismert nevek mellett a magyar olvasó előtt még is­meretlen izraeli, spanyol, palesztin, mexikói, indiai szerző egy-egy írása is sze­repel többek között a válo­gatásban. Bizonyára nagy sikere lesz a francia Robert Merle új könyvének, a Csikóéveink­nek. A XVI. században ját­szódó regény folytatása a magyarul Í982-ben megje­lent Francia históriának, de önálló regényként is olvas­ható, mert csak a helyszín, az idő és a két főszereplő azonos, akik orvosnak, il­letve gyógyszerésznek ké­szülnek, s egy dél-francia kisvárosba, Montpellierbe mennek tanulni. A városka mozgalmas, ámbár veszé­lyes világában vad diákti­vornyák és kísérteties sze­relmek dúlnak, orgyilkosok és világhíres tudósok jár- nak-kelnek, ’ az orvosnöven­dékek az éjféli temetőben tanulnak anatómiát, a buzgó pápisták jámbor eretnekeket égetnek. Sok szórakoztató kaland közepette pedig fo­lyik tovább az áldatlan test­vérharc. A hullaégető, a Mund- stock úr, a Változatok sötét húrra című könyvek nép­szerű szerzője, a mai cseh irodalom egyik legjelesebb képviselője, a lélektani re­gények és a horrorelemek­kel átszőtt groteszkek igazi mestere Ladislav Fuks. Új könyve, a Mooshabemé ege­rei a fantasztikus regény és a horror elemeiből összera­kott politikai-lélektani gro­teszk, mely félelmetes, nyo­masztó légkörű képzeletbeli államban játszódik. Itt él a mindenki által félbolondnak tartott szegény özvegyasz- szony, Mooshaberné, aki igencsak furcsa dolgokkal foglalja el magát: mérge­zett kalácsokat süt, egér­19.10: A pécsi körzeti stúdió né­met nyelvű műsora. 19.30: Részletek a pori dzsessz 1983 fesztivál műsorából. 20.00: Suturp (NDK tévéfilm). 21.40: Tv-híradó 2. 22.05: Tiltott képek (angol film), (ism.) BUKAREST 15.30: Fiatalok stúdiója. 16.20: Rajzfilmek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Gyerekek 1984-ben 20.45: Dalok. 21.05: Világhíradó. 21.25: A sas repülése. Befejező 22.20: Tv-híradó, BELGRAD, I. MŰSOR 16.45: Videooldalak. 16.55: Látogassák meg velünk a repülőteret — művelődési adás. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Pályaválasztási tájékozta­tás. 17.40: Hírek. 17.45: Gyalogos az autóban — tévésorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Kérték — nézzék. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Politikai magazin. csapdákat állít fel, sírokat gondoz és rossz magavisele­tű gyerekeket ellenőriz. Va­jon miféle kapcsolat van a kalácsok és a rejtélyes gyer­mekhalálesetek között? Mi­ért gyötrik szántszándékkal Mooshabemét a gyerekei? Miért zaklatja szüntelenül a rendőrség a szerencsétlen öregasszonyt? Kicsoda is tu­lajdonképpen Augusta her­cegnő? Ezekre a kérdésekre ad választ Fuks morbid re­génye. „1937-ben Sanaryból Ang­liába utazván, egy tízsoros hírre bukkantam a Deutsche Volkszeitungban: „Egy hó­hér öngyilkossága”. Átvillant rajtam a vízió, hogy ez egy történet magva, amely a Harmadik Birodalom felíve­lésében már megmutatja an­nak hanyatlását. Három év­vel később elkezdtem dik­tálni a regényt, és még há­rom évet vett igénybe, míg teljesen kialakult és kibő­vült a Hamburgban leját­szódó tényekkel” — írja a világhírű német író, Amold Zweig A wandsbeki hentes- bárd című regényének ke­letkezéséről. A könyv fő­szereplője Albert Teetjen, a nagy célokra törő wandsbeki hentesmester, aki a megbe­tegedett hóhér helyett el­vállalja a halálos ítélet vég­rehajtását négy kommunista foglyon. S mivel hamarosan kitudódik, hogy mire is használta a hentesmester azt a bárdot, mellyel vevői­nek a húst mérte, az üzletét messze elkerülik, s a meg­vetett, kiközösített, koldus­botra juttatott embernek nem marad más választása, ■mint az öngyilkosság. Zweig izgalmasan és lélektanilag hitelesen ábrázolja annak a kispolgárnak a sorsát, aki hagyta, hogy a nácizmus félrevezesse, és felhasználja saját aljas céljai érdekében. Az 1959-ben magyarul már megjelent regényt most újra felfedezheti a hazai olvasó. Vaszil Bikov Ki tudja, visszatérsz-e? című kisregé­nye a Sztálingrád ostromá­nak idején játszódik. Fősze­replője két partizán, akik valahol a Nyeman-vidéki er­dőkben harcolnak. Zoszka, a kissé naiv, de tiszta és be­csületes lány, mindenképpen teljesíteni akarja a rá bízott feladatot. Anton, aki önző és számító — hogy mentse az életét — mindenen átgázol­va, még a gyilkosságtól sem riad vissza. Bikov személyes élményeinél fogva is na­gyon sokat tud mondani a háború morális-politikai légköréről, s ebben az írá­sában is lélektani eszközök­kel mutatja be, hogy a sors­döntő helyzetekben hogyan foszlik le az emberekről a külső máz, s hogyan bukkan elő igazi énjük és jellemük. J. G. 21.05: Színház a házban — tévé­sorozat. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 16.10: Kézilabda: Jugoszlávia— NSZK. 18.15: Tudomány. 19.00: Fiatalok akcióban — ifjú­sági adás. 19.30: Tv-napló. 20.00: Művészeti est. 21.25: A vers ideje. 21.35: Színházfesztiváli krónika. 21.50: Zágrábi körkép. SZÍNHÁZ 1984. május 3l-én. csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: BÁSTYASÉTÁNY 77 Madách-bérlet MOZI Békési Bástya: Kincs, ami nincs. Békéscsabai Szabadság, de. 10, 6 és 8-kor: Sok pénznél jobb a több, 4-kor: Az idő urai. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Gracs-fivérék, fél 8-kor: Kon­voj. Békéscsabai Kert: Sok pénznél jobb a több. Gyulai Er­kel: A lator. Gyulai Petőfi. 3-kor: Kisapák és nagyapák, 5 és 7-kor: Ronespalota. Gyulai Kert: Ez Amerika! Orosházi Bé­ke: Nyitott utak. Orosházi Par­tizán: A préri. Szarvasi Tán­csics: István, a király, 22-kor: Az ifjúság édes madara. Ki volt Haán Lajos? Az utóbbi időben többen feltették ezt a kérdést azok kö­zül, akik a békéscsabai József Attila-lakótelep Haán Lajos terén laknak. Fiatalok, mint a lakótelepiek általában, s ha a családjuk nem is tősgyökeres csabai, ők már itt jártak isko­lába. S míg feleltem, persze, csak röviden, az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett. Fájt, hogy leérettségiztek úgy eb­ben a városban, hogy még a nevét sem ismerik Haán La­josnak, annak viszont örültem, hogy érdeklődnek, tudni akarják: ki is volt az az ember, akiről szűkebb lakóhelyüket elnevezték, s akinek a szobra a Körös-parti sétányon látható. Haán Lajos, Békéscsaba híres evangélikus lelkésze, irodal­már és helytörténész 1818-ban Nógrádban született, s egy­hónapos korában kerül ide, amikor édesapját itt lelkésznek megválasztják. A gimnáziumot Mezőberényben végzi el, majd Eperjesen folytatja tanulmányait. Ott már jeles tagja a főiskola önképzőköri társaságának. 1839-ben Békésen lesz házitanító Vidovich Ferenc főszolgabírónál, kinek három fi­át tanítja két esztendeig. Utána Németországba, Jénába megy, hogy teológiai képzését befejezze. Fél évet tölt itt, s közben az egyetem anyakönyvéből kigyűjti azon magyarok nevét, akik 300 év óta ott tanultak. Aztán Bécset és Prágát keresi föl, ismerkedik a történelmi nevezetességekkel és a kor neves író- és történész embereivel. 1842 augusztusában jön haza, és nyomban megválasztják a békéscsabai evangélikus egyház akkor nyíló „magyar re­ál-oskolája” tanárává és apja segédlelkészének. Egy év múl­va pappá avatják, 1855-től pedig édesapja helyét tölti be több évtizeden keresztül, egészen 1891-ben bekövetkezett ha­láláig. A tanulmányai végeztével hazatért 24 éves fiatal férfi tele van ambícióval, minden érdekli, ezt látva, a pres­bitérium megbízza 1845-ben, hogy november 9-re, a temp­lom felszentelésének 100. évfordulójára írja meg a két evangélikus templom történetét, s ha még képes rá, a város monográfiáját is készítse el. Ez a megbízatás meghatározó volt későbbi munkáira, ösztönözte az alapos adatgyűjtést a város és a megye történetéhez. A szabadságharc idején nemzetőr, majd a torontáli harcokban vesz részt. A bukás után a ielkészi teendői mellett csöndben és szívó­san folytatja irodalmi működését, aztán a kiegyezés után szinte spontán induló nagy közművelődési mozgalom aktív és lelkes részvevője. Alapító tagja és elnökhelyettese a bé­késvármegyei régészeti és mívelődéstörténeti társulatnak, s ő tartja az első felolvasást is B. Haruckem Ferenc udvara Gyulán címmel. S nem sokkal rá az 1543-i gyulai országgyű­lés történetét ismerteti, és folytatja a társulat keretei között a régebben megkezdett munkáját, a történelmi és régészeti emlékek gyűjtését 1887-ben beutazza Németország nagy ré­szét, heteket tölt a nürnbergi és müncheni levéltárban és a megyére vonatkozó eredeti okmányokat másolja. Rendszere­sen jelennek meg történelmi, művelődési és régészeti témájú cikkei, tanulmányai az országos lapokban. Munkái közül máig leghíresebbek: Békés-Csaba mezőváros hajdani és mostani állapotjáról szóló műve és a későbbi két­kötetes alkotás, Békésvármegye hajdana. Tizennégy kiadott könyve közt találjuk a Magyar énekes könyv-et is, vala­mint prédikációit és gyászbeszédeit, továbbá a Dürer Albert származásáról és családi nevéről és a Bél Mátyásról szóló írásait. Nem lehet említés nélkül hagyni, hogy az 1840-es években a megye uradalmaival megkötött úrbéri váltság népszerűsítése érdekében ő tett a legtöbbet, s ő fordította szlovák nyelvre 1849-ben a Magyar nemzeti függetlenségi nyilatkozatot. Irt verseket és népdalokat is. Élete a közösségben és a közösségért munkálkodó értel­miségi máig ható példája. Felvilágosult, gondos, jó lelkész, kulturális vezéregyéniség, akinek tetteit forrásértékű élet-, műve és az emlékezet őrzi. Vass Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom