Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-03 / 102. szám
1984. május 3., csütörtök Bástyasétány 77... ? OperettbemutatA a színházban HANGSZÓRÓ Annak a férfinak van igaza, aki hétfőn este pusztán azér hívta fel Szilágyi Jánost, hogy közölje vele: a Halló, itt vagyok! jó műsor. Nagyon sok magányos ember él hazánkban. Sokan mái végképp társtalanságra ítélve, sokan még reménykedőn. Csal az tudja, aki valaha volt már tartósan társtalanul, hogy milyen nagy csönd veszi körül az embert kilépve a munkahelyéről, hogy milyen az, ha nincs kivel megbeszélni a nap eseményeket, a tévéműsort vagy bármit, egyáltalán: hí nincs kihez szólni. Feltehetően ezek számára találta ki Szilágyi János Halló, itt vagyok! című telefonos műsorát. Men a magányosok, nyugdíjasok, elváltak, vagy egyéb okból egyedül élők hívják fel elsősorban a műsorvezetőt. Sokan egyszerűen csak beszélgetni vágynak, néhány hozzájuk szóló emberi szót hallani, de értesülhetünk megrendítő emberi tragédiákról, elképesztő esetekről is. Mit tud tenni, egyáltalár mit tehet Szilágyi János? Először is hallgat, méghozzá okosan. Azután, mintha mégis ismerős lenne, tanácsot ad, elbeszélget, buzdít. Vagy széttárja a' kezét, bevallja, nem tud mii kezdeni az elhangzottakkal. De legtöbbször már ennyi is elég. Ügy vélem, sokaknak adta már vissza hitét, életkedvéi ez az egyfajta „lélekmentő szolgálat”. Ha csak néhány hétre vagy hónapra is, Szilágyi János beszélgetőpartnerei megnyugodnak, mert azt kapják tőle, ami a leginkább hiányzik az életükből: baráti, emberi szót. S ez az egyik legnagyobb kincs, ez az, ami annyira hiányzik elidegenedő világunkban Gosztonyi János rövid „étvágygerjesztőt” írt a Rádióújságban legújabb hangjátéka, a Mókusok elé. Mindenféle fordulatot, tarkán kavargó cselekményt ígért, s megjegyezte: jó téma, de azért vissza kell fogni itt-ott, mert még túlzónak találja, aki véletlenül meghallgatja. Május elsején délután hangzott el a rádió Karinthy Színpadának előadásában a Krimikomédiának nevezett hangjáték. Egy megtörtént eseményt dolgoz fel a szatíra eszközeivel. A téma nem egészen új: a feleségétől szabadulni kívánó pénzember gyilkost bérel fel, hogy tegye el láb alól az asz- szonyt. Ám a nő talpraesett — és vonzó is —, ráígér az ösz- szegre — a férjét ölje meg a bérgyilkos. Ezek után csak a licitálás következik, folyamatosan egymásra ígérnek a házastársak. A szerző is jelen van a játékban, kommentálja az eseményeket, s a cselekménybe is belép. Talán nem véletlen, a darab csattanójaként a megzavarodott bérgyilkos a szerzőt likvidálja. De hát ez sem valami eredeti fogás. Tulajdonképpen egy hat-nyolc percre való anyagot duzzasztott fel Gosztonyi János háromnegyed órássá. Többnyire a rekeszizmunkat is megkímélte a szerző, néhány jó „bemondáson” kívül nemigen támadt kedvünk nevetni, s hiába vártuk a tarkán kavargó cselekményt, a váratlan fordulatokat. A két főszereplő, Ruttkai Éva (az asszony) és Sinkovits Imre (a bérgyilkos) igyekezett menteni a menthetőt, s próbált minden poént kihozni a darabból. Nem az ő igyekezetükön múlott, hogy a komédiának beharangozott hangjátékból halovány szatíra sikeredett. Vagy talán azért tűnhet így, mert Gosztonyi János túlságosan felcsigázta az érdeklődésünket. Lehet, mindenesetre többet vártunk ennél . . . Lesz-e árcsökkentés, benzináremelés, miért nagy a kisközségek és a városok között a különbség az állami támogatás dolgában, telepítenek-e Magyarországra rakétákat, miét rossz a gyulai kolbász minősége, emelik-e a pedagógusok bérét a közeljövőben, mekkora valójában az infláció hazánkban? Csak néhány kérdést emeltem ki a május elsejei Népszabadság-fórumon elhangzottakból. A rádió egy óra hosszat közvetítette a Budapestről, Kazincbarcikáról, Nagykanizsáról és Békésről elhangzó kérdéseket, s a stúdióból Sarlós István miniszterelnök-helyettes, valamint több tárca és a Népszabadság képviselőinek válaszait. Nem volt könnyű dolguk a válaszadóknak, záporoztak a kérdések, de állták a sarat. Megválaszolatlanul nem hagytak egyetlen kérdést sem, az olyanokat sem, melyeket korábban „kényesnek” mondtunk volna. Például: az utóbbi években többször is elterjedt a hír, hamarosan bevezetik a munkanélküliséget Magyarországon. Tényleg tervezik-e? Sarlós István meglehetős tömörséggel válaszolt: nincs szándékunkban, ellenben a munka- fegyelmet kell végre „bevezetni”, s nemcsak a jó munkát kell megfizetni, hanem a rossz munkát is arányosan kell „dijazni”. Gyorsan eltelt az egy óra, még hallgattam volna a fórumot, mert olyan dolgokról volt szó, mely mindnyájunkat érint, akik Magyarországon élünk. Mert az ország dolgában felelős emberektől kertelés nélküli, felelős válaszokat kaptunk. P. F. Klasszikus esettel állunk szemben: szoktuk volt mondani bizonyos esetekben, amikor a már eltávozott szerző védtelenül hagyott művével kibabrálnak, hogy „forog a sírjában”. Nos, Eisemann Mihály annyi operett komponistája, egy időben ország- és világhíres zeneszerző — ha ott ült ezen a premieren és látta — visz- szament forogni. Hogy az 1957-től sikert sikerre halmozó Bástyasétány 77 című operett bemutatását hirdeti a plakát és a műsorfüzet: kétségtelen. Hogy az operett címe után Eisemann nevét szedték a legnagyobb betűvel, ugyancsak aláhúzza: az Eisemann által jegyzett operettet vállalták színre hozni, felbuzdulva a Mária főhadnagy, korábban az emlékezetből sokáig kitörölhetetlen János vitéz sikere okán. Szóval azon, hogy íme kiderült, szükség van ilyen zenés színházra is, minden ellenkező híreszteléssel szemben. Persze, mondhatná valaki, hogy Jancsóék stábja is csinált a Csárdáskirálynőből olyat, hogy Kálmán Imre „forgott” tőle, és mégsem dőlt össze az ég Hunnia felett. Nem dőlt, mert türelmes, és nincs érzéke a színielőadások iránt, dehát éppen azért vannak színi-szakemberek, hogy pótolják ezt a hiányt, és igyekezzenek színvonalasan, kellemesen, izgalmasan szolgálni kedves közönségüket. Van azonban a színivilágban olyan kategória is (még mindig van!), hogy most magunknak játszunk, magunknak nevetünk, a tisztelt nagyérdemű meg eszi, nem eszi, nem kap mást. Szerettünk volna mást kapni ezen az Eisemann-es- ten. Már az sem véletlen, Mai műsor KOSSUTH RADIO 8.27: A Népzenei Hangos Űj- ság melléklete. 9.20: Irodalmi évfordulónaptár Radnóti Miklósról. 9.43: Szólj szólj sípom! 10.05: Diákfélóra. 10.35: Lendvay Kamilló operáiból. 11.14: Riport kihaló szakmákról. 11.29: A podolini kisértet, (rádiójáték). 12.45: Filmtükörkép. 13.00: Évszázadok mesterművei. 13.25: Csurka Zoltán emlékezete. 13.55: Bágya András szerzeményeiből. 14.19: Négykezes és kétzongorás felvételekből. 11.44: A Szovjetunió népeinek zenéjéből. 15.05: Kóruspódium. 15.27: Szülőszoba: Uram, belépni! 16.00: Zenekari muzsika. 16.49: Könyvszemle. 17.05: Olvastam valahol... 17.28: A Rádiószínház bemutatója: A világ legnagyobb homokvára, (rádiójáték) 19.15: Radnóti Miklós-műsor a nagykátai Radnóti Könyvtárból.. 20.16: Chopin: Tizenkét etűd. hogy Eisemann-estet kell írnia a kritikusnak, hiszen a Bástyasétány 77 mint „eredeti” operett — a roppant tehetséges, kitűnő első felvonás után — ötöd- vagy ti- zedrangúvá zsugorodott, és elszabadult valami olyanféle tarka-barka, harsány, érdektelen és tudathasadásos „cselekményvezetés” (Fáy László dramaturg munkája?) mely ugyan egyre jobban meghökkent, fel is röhint a közönség benfentesebb része az előadások temetésére emlékeztető, oda nem való privát bemondásokon (például: „olyan szép vagy, mint a Barbinek”); dehát ezeknek mi közük a Bástyasétány 77- hez? Ne kerteljünk és mondjuk ki, hogy semmi. Bizonyára úgy tűnt, hogy ez a „show-eltolódás” kiváló ötlet, és főleg az, hogy a második felvonásra kiderül: a szereplők tíz évet öregedtek, és a bürokrácia „jóvoltából” és önmaguk butaságából eredően még mindig ott tartanak, ahol 1958-ban: egyetlen téglát sem tettek új helyére a „műemléképületben” (amire pedig állami kölcsönt is kaptak), csak harcolnak, csak harcolnak, pedig milyen kézenfekvő lenne a lányoknak is, meg a fiúknak is engedélyezett kiutalást három házassággal „érvényesíteni”. Látom én, hogy sok itt az idézőjel, dehát tele van vele az egész átírt operett. Közben az is igaz, hogy az operett mese, és a mesében minden lehetséges, ha elhisszük a mesé- lőnek, amit mond. Sajnos, ami itt történik, azt már nem hisszük el. Marad a taps, egy-egy Eisemann- szám után, amit ki tudja honnan és miért hozták át ide, ebbe az operettbe? Az20.50: A zene nem ismer határokat. 21.40: Egy magyar turkológus Amerikában. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Népzene. 23.30: Szimfonikus táncok. 0.10: Táncdalok. PETŐFI RÄDIÖ 8.05: Emmy Loose és Murray Dickie énekel. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Csak fiataloknak! 12.35: A Népművészet mestereinek felvételeiből. 13.00: Kapcsoljuk a győri körzeti stúdiót. 13.20: Éneklő Ifjúság. 13.35: Szól a kaukk hangja. 14.00: Történeteim. 14.35: Válogatás az elmúlt három évtized műsoraiból. 16.00: Mai magyar irodalom. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Segíthetünk? 18.35: Hétvégi Panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.35: A vádlott: Bárdosi László, (dokumentumműsor) 21.35: A Magyar Rádió nemzetiségi népzenei fesztiválja. 1984., Békéscsaba. 22.25: Popműhely. 23.20: A tegnap slágereiből. III. MŰSOR 9.00: Barokk muzsika. 9.54: Operaáriák. tán kényszeredetten elmosolyodunk, mert az már egészen gyatra humor, hogy a bájos és szép első számú hősnő-primadonna, Török Anna (Kővári Judit) kb. 35 éves korában (ez még csak a második felvonás!) macival játszik, holott játszhatna mással, többre menne vele, már csak a cselekmény meglódí- tása érdekében is ... Így jutunk el a harmadik felvonáshoz, amikor már 1984-et (!) írunk, és hőseink még mindig nem jöttek rá arra, hogy egycsapásra kihúzhatnák a bürokrácia méregfogát egy-egy házassággal. Csak őrzik a romokat (mert a közben eltelt 26 év alatt sem tettek a helyére egyetlen szalmaszálat sem), elszállt felettük az idő. és még mindig . . . nem is tudom, mit írjak itt, hogy „még mindig”?! Csak nem? És a fiúk sem? Sehol? A romok közül kiemelkedő Ámor-szobor nekik sem juttat az eszükbe semmit?! De igen, jelenthetem, a harmadik felvonásban, amikor Benedek Péter a fiúk (öregfiúk!) vezére (Tomanek Gábor) tudatja velünk, hogy úgy unatkozik mint egy Mihályfy-rendezte operettben, nos, akkor ki- gyúl a fejekben a „lámpa” és Ámor segítségével gyorsan összeboronálják magukat az öreglányokkal, megigazítva kicsúszkáló protézisüket, helyrebillentve meszesedé csigolyáikat és felajzva magukat átlátszó szóviccek kétértelműségein. Hogy aztán a huszonhat éves küzdelemnek így sem lesz győzelem a bére. az Patkó úr, a főbürokrata (Csiszár Nándor) jóvoltából csak természetes. Közben alaposan fellő.30 : Bigbandfelvételek. 11.05: A Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye. 12.20: Maros Rudolf műveiből. 13.07: Fiataloknak! 13.57: XIX. századi operákból. 14.38: Beethoven: Hat vonósnégyes. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Iskolarádió. 16.55: Pophullám. 18.00: Két Corelli-concerto grosso. 18.30: Román nyelvű műsor. 19.05: Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont. Verdi: Az álarcosbál, (opera). 20.00: A mandarin visszatér. 20.20: A hangverseny-közvetítés folytatása. 20.55: Egy pálya vonzásában. 21.15: A hangverseny-közvetítés folytatása. 22.10: Kilátó. 22.55: A George Xoleman—Wynton Kelly dzsesszkvartett játszik. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Görög melódiák. 17.30: Zsebre megy. Pénzügyi fórum a stúdióban. Szerkesztő : Dalocsa István. 17.50: Tiszafüred környéki népdalok. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők előadásában. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelözetes. tupírozzák Elvira, a jövőt látó jósnő (Dénes Piroska) és a mindenre vállalkozó magánzó, Sasek úr (Széplaky Endre) szerepét; Török Istvánnak, az operettbeli várnegyed „helyreállítási felelősének” (Gálfy László) viszont csak a híres dal marad: „A vén budai hársfák békésen suttognak ...” Élvezhetjük tehát (egyrészt) a zeneszerző elképzelt „forgását”, (másrészt) a szereplők elképzelt öregedését a macitól a protézisig ; a lépten-nyomon megjelenő), idetévedt (ám kitűnő!) Eisemann-dalok hangulatát, a mindhárom felvonásban fantáziadús, kifejező, jellemző táncokat (koreográfus: Felkai Eszter), az egy-két kivételtől eltekintve üde. és találó jelmezeket (Wieber Marianna m. v. tervei), az első felvonásra kitűnő, dehát nem a díszlettervezőn (Nagy Sándor m. v.) változatlan díszletet, és újra csak Eisemann Mihály muzsikáját, melyet a kis zenekar (karmester Meskó Sándor) kifogástalanul szólaltat meg. Végül, de nem utolsó sorban a lány- és fiúcsapat teljes személyi állományának (Szabó Zsuzsa, Andódy Olga, Hodu József, Jancsik Ferenc) ötletgazdag, felszabadult játékát. Mihályfy Sándor, a vendégrendező nyilván azt rendezte, amit szövegkönyvben kapott kérdés: ha az eredeti operettet rendezi, mely bizonyára nosztalgikus, felfedező (korosztálya válogatja) emlékezés lehetett volna bizonyos „hősi” időkre: mire megy? Mennyivel lesz nagyobb a siker? Elvira, a jósnő biztosan tudja . .. Sass Ervin TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.15: Tévétorna, (ism.) 8.20: Iskolatévé: Orosz nyelv. 8.40: Földrajz. 8.50: A szél munkája, (kisfilm) 9.D0: Angol nyelv. 9.15: Magyar nyelv. 9.25: Élővilág. 9.45: Anna és a tolvaj (román film). 11.25: Cirill és Metód legendája. (magyar—bolgár film. ism.) 12.05: Iskolatévé: osztályfőnöki óra. 15.00: Iskolatévé: Tájak, emberek, nyelvjárások. 15.15: A kamaszkor küszöbén I. 15.40: Magyar irodalom. 16.25: Számítógépközeiben (magyar film). 16.45: A mi emberünk. (NDK tévéfilm) . VII/5. 17.50: Pedagógusok fóruma. 18.25: Tévébörze. 18.30: Telesport. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: Családi kör, 20.55: Panoráma. 21.55: A Tv-galériája. • 22.35: Tv-hiradó 3. II. MŰSOR 18.10: Csuka Zoltán, (portréfilm, ism.) 18.50: Sorstársak, (ism.) 19.10: A pécsi körzeti stúdió német nyelvű műsora. 19.30: IV. debreceni katonazenekari fesztivál. 20.00: Gondolkodó. 20.50: A szilisztrai sírkamra (bolgár rövidfilm). 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Az úszómester (francia film). BUKAREST 15.25: Fiatalok stúdiója. 16.20: Rajzfilmek 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Költészet 20.50: Riportfilm. 21.10: Elvtársak. Film. Befejező rész. 21.55: Dalok. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.45: Videooldalak. 16.55: Versenyek, eredmények, érmek. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Pályaválasztási tájékoztatás. 17.45: Tv-sorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Kérték — nézzék. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Politikai magazin. 21.05: Koldusok és fiúk — humoros sorozat. 22.00: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Tudomány. 18.45: Időszerű a kultúrában. 19.00: Ifjúsági stúdió. 19.30: Tv-napló. 20.00: A. P. Csehov: Cseresznyéskert — színházi előadás. 22.05: zágrábi körkép. SZÍNHÁZ 1984. május 3-án, csütörtökön 12 órakor Békéscsabán: BASTYASÉTANY 77 Kereskedelmi Szakmunkásképző ea. 19 órakor Békéscsabán: AZ ÁRNYÉK Madách-bérlet 19 órakor Gyulán: BOLHA A FÜLBEN 1984. május 4-én, pénteken 19 órakor Békéscsabán: BASTYASÉTANY 77 Justh Gyula-bérlet 14 órakor Eleken: FEHÉR SZERECSEN 16 órakor Eleken: FEHÉR SZERECSEN MOZI Békési Bástya: 4-kor: Münchhausen báró csodálatos kalandjai, 6 és 8-kor: Kisvárosi fojtogató. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4-kor: Boszorkányszombat, 6 és 8-kor: Nyolcadik utas: a Halál. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Szerelem receptre, fél 8-kor: Vámpír négy keréken. Gyulai Erkel: fél 6-kor: Sivatagi shqw, fél 8-kor: Vidéki színészek. Gyulai Petőfi: István, a király. Orosházi Partizán: fél 4 és fél 6-kor: A Holdlakók titka, fél 8-kor: Az utolsó metró. Szabó Zsuzsa. Kővári Judit és Andódy Olga: a lelkes leány- rsapat , Amikor még üdék és fiatalok... Anna és Péter: Kővári Judit Tomanek Gáborral Fotó: Gál Edit
