Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-13 / 111. szám
1984. május 13., vasárnap Adósok és adósságok Ki tartozik a lakásszövetkezetnek? A társasház gazdája, a lakásszövetkezet teljesen önfinanszírozó, a tagok befizetéseiből tartja el magát Fotó: Fazekas László Csengetek. Harminc-harmincöt év közötti, kopott, szakadt farmeros férfi nyit ajtót. Elmondom, hogy miért keresem, betessékel a konyhába. Pálinkával kínál (sikertelenül), inkább kérdezek: — Mióta tartozik a lakás- szövetkezetnek? Gondolkodás nélkül feleli: — öt éve. Akkor költöztek a Gábor Áron úti kétszobás, összkomfortos lakásba négyen, feleségével és két általános iskolás fiúval. — Tudja mennyi az adósságuk? — Hogyne. Körülbelül 22 ezer forint. — És ki fogja ezt kifizetni? — Hát, csak nekünk kell, senki nem fogja megtenni helyettünk. Sajnos. Majd hozzáfűzi: — Vagy maga talán kifizeti? A sor végén Szlota József, a Békéscsabai Lakásszövetkezet ügyvezető igazgatója tanácstalanul széttárja kezét: — Higgye el, mint gazdálkodó szervet, nagyon bánt bennünket a helyzet. Tavaly decemberi adatok szerint mintegy 1200-an tartoznak a lakásszövetkezetnek. Az adósság pedig egymillió 372 ezer forint. És úgyszólván behajthatatlan. A lakásszövetkezet a „hitelezők” sorának végén áll, megelőzi az OTP-részletek törlesztése, gyerektartás kifizetése, aztán már nincs mit letiltani. Sz. Sz.-éknél csak az asz- szony dolgozik „ellenőrizhető” munkahelyen. Kétezernégyszáz forintos fizetése felét le is tiltja az OTP. A férj, hogy egész keresetét (nem derül ki, hogy pontosan mennyi; először 2600 forintra taksálja, később a beszélgetés során kiderül, meghaladja az a 4 ezret is) megtarthassa, maszek fuvarosnál vállalt munkát. Évek óta képtelen behajtani rajta csaknem 23 ezer forintos adósságukat a lakásszövetkezet. A családfő így érvel: — Élni is kell valamiből. Az asszony fizetését letiltják, a gyerekeknek pedig fizetni kell a napközijét és a gázszámlát (főzőgáz), a villany- számlát is. A lakásszövetkezetnek nem marad. , így nem érkezik meg soksok lakótól a fűtés, a meleg víz, az üzemeltetés és a felújítás költségeit fedező ösz- szeg. De ha hihetünk is abban, hogy egyesek szorgalmas és becsületes munkájuk ellenére szerencsétlen véletlenek összejátszása folytán (válás, gyerek, betegség, alacsony nyugdíj) kerülnek fizetésképtelen helyzetbe, a többség nem érdemel szánalmat. Különösen azok nem, akik évek óta tendenciózusan „elsikkasztják” a befizetéseket. Mit lehet tenni? Mi fizetjük? — Nem tehetünk semmit — mondja dr. Puskás János, a lakásszövetkezet jogtanácsosa. — Pontosabban — fűzi hozzá — egy megoldás lenne: a kilakoltatás. Az ország legnagyobb lakásszövetkezete a békéscsabai. ötezer-háromszáz lakást foglal magába, melyben a megyeszékhely lakóinak egyötöde él. Kizárólag a tagság hozzájárulásából — 34—35 millió forint évente — gazdálkodik. A nem fizetők számláját tehát (legalábbis e pillanatban) a becsületes befizetők egyenlítik ki. Hiszen a gázszámlát (fűtés, meleg víz) egységesen fizetik, hiába is mondanák a DÉGÁZ-nak, hajtsa be ő a hiányzó pár ezer forintot. — A társasházakban — folytatja a jogtanácsos — technológiai okokból egyedileg nem kapcsolható ki a fűtés, nem zárható el a meleg víz, nem foszthatók meg a lift használatától egyesek, csak az egész ház. Vagyis a szolgáltatásokat azok is élvezik, akik nem fizetnek érte. És akik tartósan elmulasztják e kötelezettségüket, azokhoz előbb-utóbb bekopogtat a végrehajtó. — Ez sem vezet eredményre — legyint kiábrándultán dr. Puskás János —, elárverezni csak bizonyos ingóságokat lehet, azokon azonban az adósok még a végrehajtó megérkezése előtt túladnak. Egy megoldás marad, ahogy már említettem, ha a lakást vesszük el az adósságok fejében. Ezt viszont csak akkor tehetjük meg, ha helyette másikat, valamiféle szükséglakást tudunk adni. Ilyen pedig sajnos nemigen van. A szükséglakás a jogszabály szerint „a követelményeknek meg nem felelő olyan helyiség vagy helyiségcsoport, amelyben legalább egy helyiségnek az alapterülete a hat négyzet- métert meghaladja, ablaka vagy üvegezett ajtaja van, W. C.-használatra és vízvételre alkalmas hellyel rendelkezik.” Megoldás a szükséglakás? A városi tanács lakásgazdálkodási csoportjának megbízott vezetője, Szentesi Miklósáé így tájékoztat: — A volt színészház a Ságvári utcában jelenleg az egyetlen hely, ahol szükség- lakások vannak, összesen tizenöt. Ezek egyszobás, komfort nélküli lakások, közös zuhanyozóval és közös használatú angol W. C.-vel. Havi 30—50 forint a bérleti díj, huszonegy fiatal házas vagy egyedülálló anya kérte tavaly — átmeneti megoldásként —, hogy szükséglakásban helyezzük el őket, az idén pedig eddig további tizenegy. Vagyis kevés a kis bérű szükséglakás. Nagyobbra pedig sok embernek nem telik. Az igazság az, hogy nem is annyira a nagyobb lakást (hisz erre indokolt esetben elég nagy állami támogatást kapnak) nem tudják megvenni, hanem inkább a fenntartásával van a probléma. Tény, hogy fűtésre, meleg vízre, üzemeltetésre, felújításra elég sok pénz megy el. A lakásszövetkezetet éri is vád emiatt, mire költi a tagok pénzét, elégedetlenkednek jó néhányan. Hogy jogosan vagy jogtalanul, azt most ne firtassuk. De elgondolkodtató, hogy a lakásszövetkezetből kilépni senki sem akar. Még akit kérnek erre, az sem. Biztos kevesebb lenne a kiadás, ha egyénileg lehetne mérni, szabályozni (kikap- csolni-bekapcsolni) a fogyasztást. És az is biztos, hogy többen meggondolnák, milyen és mekkora lakásba költözzenek. A kiskeresetűeknek egyébként — természetesen csak az arra érdemeseknek — a tanács a fűtésre, a meleg vízre támogatást nyújt. Évente több mint egymillió forint dotációt ad, ám so- kan_még az ehhez szükséges kereseti igazolás bemutatását is elmulasztják. És közben folyik a küzdelem a fizetési morál hiánya, a felelőtlenség ellen, ám a „fegyvertár”, ahogy láttuk, sajnos, meglehetősen szegényes. Szatmári Ilona Höröstarcsai változások Tavaly kezdődött és előreláthatólag még ebben az évben befejeződik az orvosi rendelők, valamint a váróhelyiségek építése. A 2,8 millió forint értékű felújításhoz nemcsak anyagi segítséget, hanem fizikai munkát is felajánlott a lakosság. Elismerésre méltó eredménynek tekinthető például az, hogy a köröstarcsaiak 480—500 négyzetméternyi alapterületet aljzatbetonnal láttak el. De nem csekély energiát és időt kívánt az L-alakú épület lábazatának elkészítése és a falak felhúzása sem. A Petőfi Tsz szintén jelentős támogatást ajánlott fel a szállításhoz, az építésben pedig többször is részt vettek a különböző testületek tagjai, aktivistái. A kivitelezés folyamatosságát inkább az egyes építőanyagok, semmint a munkaerő hiánya akadályozta. Hasonlóan sikeres volt a társadalmi összefogás, amikor a Malinovszkij utcajár- dásítását tűzte ki célul a tárcsái tanács. A csaknem 500 méter hosszú gyalogjáró elkészítésén általában a hétvégeken dolgozott a lakosság. Bizonyára ilyen lelkesedést lehetne tapasztalni akkor is, ha az olajkiváltás szempontjából fontos feladatra kerülne sor a jövőben. Nevezetesen szó van arról, hogy bevezetik a gázt a községbe, s ehhez a szegedi gáz- szolgáltató vállalat készíti el a tanulmánytervet. A tsz gépparkjáig húzódó vezeték lehetővé teszi, ' hogy az idén már a gáz felhasználásával szállítsák a terményt. Egyre több gond keletkezik viszont a vízellátásban. Ezért a tanács az eddiginél is nagyobb mértékű takarékosságra szólítja fel a fogyasztókat, és arra kéri őket, hogy lehetőleg korlátozzák a locsolást. Akadnak ugyanis olyan háztáji gazdaságok, amelyekben 8—12 szarvas- marhát és 25—30 sertést tenyésztenek, s így ezeken a helyeken az átlagosnál nagyobb a vízfelhasználás. A takarékossággal függ össze a hasznos hulladékok gyűjtésére szervezett idei akció, amelyben a tanulók mellett részt vállalnak maguk a lakosok is. Egyébként a párt-, állami és társadalmi szervek évről évre szem előtt tartják a gyermekintézmények és az iskola épületeinek korszerűsítését, s a lehetőségekhez mérten a legsürgetőbb kérdésekre igyekeznek gyakorlati megoldást találni. Minden valószínűség _ szerint megépül a 47-es út mellett a kerékpárút is, ami elsősorban közlekedésbiztonsági szempontból lenne lényeges. A helyszíneléskor azonban kiderült, hogy a hídtól majdnem a malomig kevés a hely, és ezért bizonyos területrendezésre lesz szükség. A több mint 1 millió forintba kerülő szakasz létesítésének költségét részben helyi, részben pedig megyei erőforrásokból fedeznék. Az ÁFÉSZ által üzemeltetett halászcsárdában szintén megváltoztak a körülmények. A szerződéses vendéglátó egységben a korszerű követelményeknek megfelelő vizesblokkot építették meg, és a hátsó udvar parkosításán kívül egy kerthelyiség kialakítását tervezik. Most mintegy 200 adag ételt főznek naponta, és az ebédet részint kihordják a munkahelyre. Azonban nemcsak a melegkonyhás ételforgalom, hanem a műsoros rendezvények számának növekedése is hozzájárult a kulturált színvonalú vendéglátáshoz. —y—n 11 tárgyalóteremből 4 Sikkasztás a TÜZÉP-telepen Vannak bonyolult ügyek. Ezek közé tartoznak a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények. Nehezíti kibogozásukat a belső ellenőrzés hiánya, illetve szervezetlensége, melyhez olykor rokoni összefonódás társul. Amikor a játszma kéz kezet mos alapon megy, nem utolsósorban a kifinomult módszerek. Előfordul, hogy az elkövető arra számít, a hamis pénzügyi bizonylatok, számlák megsemmisülnek. A vevők nem őrzik meg őket. A vád hiába utal nagy összegű károsításra, ha a feltételezést nem tudja kellőképpen alátámasztani. A bíróság csak alapos és konkrét bizonyítékok alapján mond ítéletet. A bizonyítás a vádhatóságot terheli. Amit nem sikerül bizonyítani, azt a bíróság úgy értékeli, mintha meg se történt volna. Hiába zörög tehát a haraszt. A bíróság előtt csak a bizonyított tények számítanak. Kapossyné dr. Czene Magdolna, a gyulai járásbíróság tanács vezető bírájának asztalán kövérre hízott akták sorakoznak. Közöttük is a legterjedelmesebb az a sikkasztási ügy, mely Sarkadon, az Alföldi TÜZÉP Vállalat 316-os számú telepén történt, íöbb mint egy évig tárgyalta a bíróság. Szakértők és tanúk egész sorát hallgatta meg. A vádlottak padján egy asszony ült, Elek Sándorné, a TÜZÉP-telep pénztárosa. A járási ügyészség jelentős összeg elsikkasztásával vádolta. A 45 éves asszony 1969- ben került a TÜZÉP-telep- re. Volt kapus, eladó, mérlegmester. Kellően megismerhette tehát az áru mozgását, okmányolását, ellenőrzését. Ismereteit később mint pénztáros kamatoztatta. Rálelt azokra a kiskapukra, amelyek lehetőséget adtak számára, hogy éveken keresztül dézsmálhassa a társadalmi tulajdont. Elsősorban az ellenőrzés hiánya, valamint a személyi összefonódás. Nagyon elgondolkodtatok ezek a tények. De nézzük a lehetőségeket, amelyek szinte csábították a bűn elkövetésére, s egyben nehezítették, esetenként pedig lehetetlenné tették a bizonyítást. A tüzelőanyagok vásárlásakor a pénztárban egy úgynevezett franciablokkot kellett kiállítani három példányban. Az eredeti példány a vásárlónál maradt. Ennek alapján kapta meg az árut. Be kellett mutatnia a mérlegmesternek. Majd amikor távozott a kapun, a blokk ellenőrző szelvényét letépték. A mérlegmesternek ezenkívül mérlegjegyet is ki kellett állítania. Ezen fel kellett tüntetnie a franciablokk számát. Mindennek nagy jelentősége lett volna az ellenőrzés szempontjából. A franciablokk második és harmadik példányainak, valamint a mérlegjegy egybevetésekor azonnal kitűnt volna, ha a pénztárban manipuláció történik. Sajnos, erre nem került sor. Az ellenőrzés elsőszámú letéteményese a telepvezető, Pontos János volt. Ö felelt az egész telep működéséért. Az ellenőrzési feladatoknak azonban nem tett eleget. Sőt, még helyettesének, Vincze And- rásnénak a kezét is megkötötte. Az asszony ugyanis komolyan próbálta venni az ellenőrzést. Fel is tárt olyan hibákat és hiányosságokat, melyek intézkedést kívántak. A jelentést is megtette a központnak. Az intézkedés viszont nem történt meg, vagy egyéb módon lett elsimítva az ügy, állapította meg a bíróság. Ahelyett, hogy megdicsérték volna, szemrehányással illették. Az ellenőrzés így leszűkült az adminisztrációs munkára. A mérlegmester és a kapus ellenőrzését Pontos János magának tartotta fenn. A mérlegmester, Nagy Imréné a rokona volt. További személyi ösz- szefonódást is megállapított a bíróság. Kapusként dolgozott a telepen még Szász Fe- rencné. Húga, Tóth Imréné volt az eladó, akinek a férje fuvarosként dolgozott. Előfordult, hogy Tóth Imréné adta ki a férjének az árut, akit aztán Szász Ferencné engedett ki a kapun. Ám az is megtörtént, hogy a feleség ellenőrizte a kapuban a férj rakományát. Az ellenőrzési előírások szerint a franciablokk ellenőrző szelvényét le kell tépni. Ellenkező esetben a franciablokk „élt”. Ami azt jelenti, hogy addig lehetett fölhasználni, amíg a szelvényt le nem tépték. így történhetett meg, hogy ugyanarra a franciablokkra hivatkozva többször vittek ki árut a telepről. Vincze And- rásné hiába igyekezett eleget tenni kötelezettségének. Tevékenysége csak részfeladatokra terjedt. Csak az adminisztrációs munkát ellenőrizhette. A pénztárban nem talált kivetnivalót. A franciablokkok három példánya és a mérlegjegyek vizsgálata hatáskörén kívül esett. Ezzel a nagyon fontos kérdéssel senki sem foglalkozott a telepen. Ezeket a lehetőségeket Elek Sándorné kellőképpen felismerte, s a leleplezés veszélyétől legkevéssé sem tartva, 1979-től sorozatosan követett el bűncselekményeket. A franciablokk eredeti példányát a vevő igénye szerint töltötte ki. Olyan árumennyiséget írt fel, amilyet a vevő ténylegesen megvásárolt, saz ellenértéket kifizette. A pénzt a vevőtől átvette, s átadta neki a franciablokk első példányát, a második és harmadik példányokat viszont meghamisította. A ténylegesen megvásárolt és kifizetett forintérték tizedrészét tüntette fel, s ezzel számolt el. A különbözeiét a pénztárból kivette. Az egyik esetben a vevő 20 mázsa tatai brikettet vásárolt meg. Elek Sándorné a franciablokk második és harmadik példányán ezzel szemben 2 mázsa tatai brikettet tüntetett fel. Elszámolásának az alapját ugyanis a 2-es és 3-as példányok jelentették. Ezeket játszva meg lehetett hamisítani. A franciablokk eredeti példánya alá keménypapírt helyezett, s külön töltötte ki az első, majd később a második és harmadik példányokat. A bíróság a bizonyítási eljárás során megállapította, hogy 1979-től 1982-ig ilyen módon több mint 28 ezer forint jogtalan haszonra tett szert. A gyulai járásbíróság Kapossyné dr. Czene Magdolna bűntetőtanácsa Elek Sándor- nét folytatólagosan, nagyobb értékben üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntette és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt halmazati büntetésiül egy év szabadságvesztésre és 8 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadság- vesztés végrehajtást három évi próbaidőre felfüggesztette. Ugyanakkor kötelezte, hogy az Alföldi TÜZÉP Vállalatnak okozott kárt térítse meg. Az ítélet jogerős. Serédi János
