Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
1984, május 12., szombat Fegyverkarbantartás a geppisztolylövészet után Szeghalmi munkásőrök éleslövészeten Érdekes, gyorsan és pon- \ tosan zajló események színhelye volt tegnap a berettyóújfalui lőtér, ahol — a tavaszi háromnapos összevonás keretében — éleslövészetet tartott a szeghalmi munkásőr egység teljes személyi és készenléti tartalékállománya. Pálfi Endre parancsnok megemlítette, hogy valamennyi gyakorlatot a kiképzési tervnek megfelelően hajtottak és hajtanak végre a munkásőrök. A helyszínen beszélgettünk Horváth Sándor, volt okányi boltvezetővel, a zászlóalj fegyvermesterével, aki munkahelyéről az idén ment nyugdíjba, de párt- és társadalmi megbízatásainak. így a fegyveres szolgálattal járó feladatainak igyekszik eleget tenni a jövőben is. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával két alkalommal tüntették kr és elismerték a több évtizeden át kifejtett szakmai tevékenységét. Fia szintén belépett a munkásőrségbe. A pisztolylövészeten találkoztunk Juhász Sárával, aki „civilben” jelenleg a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat vésztői boltjának vezetője, ö is az édesapja nyomdokaiba lépett, s ez év elején volt az eskütétele. A békéscsabai Sebes György Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett, s tanulmányait — sikeres felvételi vizsga esetén — a kereskedelmi és vendéglátóipari főiskola levelező tagozatán szeretné folytatni. A lövészetet megtekintette Tóth Pál munkásőr ezredes, megyei parancsnok, aki nagy elismeréssel nyilatkozott a szeghalmi egység fel- készültségéről, valamint az elért eredményekről. Kép, szöveg: B. I. Tanfolyam számviteli vezetőknek A Békés megyei Tanács pénzügyi osztálya és a Magyar Közgazdasági Társaság Békés megyei Szervezete az iparvállalatok és ipari szövetkezetek számviteli vezetői részére tanfolyami továbbképzést szervez. Tíz alkalommal, foglalkozásonként négy órában hallhatnak a szakemberek a számvitel népgazdasági szerepéről, a könyvvitel rendjéről, a vállalati számlarendről, az értékesítési tevékenységgel összefüggő költség- és árbevételről, valamint más, szakterületükkel kapcsolatos információkat szerezhetnek. Az oktatáson rendszeresen részt vevők a továbbképzés igazolásaként oklevelet kapnak. Az első foglalkozást június 4-én, hétfőn 9-től 13 óráig tartják. A tanfolyam utolsó foglalkozása július 4-én lesz. Az érdeklődők május 28-ig jelentkezhetnek a TIT Békés megyei Szervezeténél. A tanfolyam foglalkozásait Békéscsabán, a TIT Értelmiségi Klubjában tartják. Ülésezett az Egészségügyi Dolgozók' Szakszervezete Május 11-én délután tanácskozott Békéscsabán az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete Békés megyei bizottsága. Az egészségügyi osztály előterjesztésében tárgyalták meg a műszakpótlék részbeni fedezetére biztosított összeg intézményenkénti felosztását és az ez évi lakásépítési és lakásvásárlási kölcsönök személy szerinti odaítélését. Bagita László szb-titkár, a Békés megyei KÖJÁL szakszervezeti munkájáról számolt be a bizottság tagjainak. A szociális tervezés tapasztalatairól Vozár Imré- né, a szociálpolitikai bizottság vezetője beszélt, s e témával kapcsolatosan Csa- mangó Vilmos megyebizottsági titkár is kifejtette véleményét. Elmondotta, hogy a szociális tervezésnél elsőrendű fontosságú a munkakörülmények színvonalának fejlesztése, az emberközpontúság érvényesítése. A különféle intézményekben konkrétan kell meghatározni a tennivalókat, s összehangolni a lehetőségeket. A jövőt tervezve nem lehet mindig a gazdasági nehézségekre hivatkozva elodázni a vál-1 toztatásokat, hiszen a fejlődés nemcsak pénz kérdése. A gazdasági lehetőségek változását a szociális tervezésnél rugalmasan kell követni és szükség szerint változtatni is lehet az elképzeléseket. Fontos, hogy szakemberek részvételével minél több intézményben műszeres ellenőrzést végezzenek például a munkakörülmények alakulásánál, a veszélyeztetettségi és szénnyezettségi mutatók ellenőrzésénél. A gazdasági és társadalmi vezetők arra törekedjenek, hogy megteremtsék a szükségletek és lehetőségek optimális összhangját. B. Zs A Képcsarnok Vállalat békéscsabai Munkácsy Mihály termében az ifj. Benedek Jenő festőművész alkotásaiból rendezett bemutatót láthatják az érdeklődők május 18-ig Fotó: Gál Edit Vallástörténeti előadássorozat A Békés megyei Tanács tudományos-koordinációs szakbizottsága — neves tudósok, vallástörténészek közreműködésével — vallástörténeti előadássorozatot indított a megyeszékhelyen. Elsőként május 7-én Scheiber Sándor professzor elemezte az C szövetség könyveit, legközelebb pedig, május 22-én, délután 3 órakor dr. Horváth Pál tart előadást-az Újszövetség könyveiről. Az előadássorozat Hahn István A vallás kezdetei című előadásával folytatódik, ezután — május 25-én dr. Dán Róbert ismerteti a radikális vallástörténeti irányzatokat, végül pedig Gecse Gusztáv tart előadást a vallás és marxizmus kapcsolatairól, összefüggéseiről. Az előadás helyszíne minden alkalommal a Békés megyei Pedagógiai Intézet lesz. Már ők is? Ha van rá lehetőségük, a patkányok is rászoknak az italozásra. Legalábbis a Los Angeles-i California Egyetem tanulmánya szerint. A megállapításra hétéves vizsgálati megfigyelések nyomán jutottak. Az alkoholt fogyasztó patkányok tíz százaléka teljesen rászokott a szeszre, megátalkodott iszákos lett. A patkányok „választhattak”: vagy vizet isznak, vagy a kedvelt görög ánizspálinkát, az uzsót. Minden tizedik kísérleti patkány rászokott az alkoholra, huszonöt százalékuk absztinenssé vált, a többi mérsékelt, szerény szeszivó lett — gyakorlatilag hasonló a megoszlási arány, mint az embereknél. Egyébként a részeges patkányok ugyanolyan „viselkedési- magatartási" formákat mutattak, mint az emberek. Rosszul aludtak, nehezen és fáradtan ébredtek. Máj- és agyroncsolódást szenvedtek. A többi patkány valósággal kiközösítette őket. -Ballagás és sárgulás Csütörtökön kezdődött és ma ér véget Szarvason a DATE Mezőgazdasági Főiskolai Karának „Sárgulás 84” rendezvénysorozata. Bár a végzős hallgatókra még kemény megméretés vár az államvizsgán, ez semmiképp sem lehet akadálya, hogy a harmadikosok ünnepélyesen és tréfásan elbúcsúzzanak iskolájuktól, Szarvastól és a tangazdaságtól. A hagyományos rendezvény — mely nevét az érettség színétől kölcsönözte — csütörtök este 9-kor lampionos felvonulással vette kezdetét a Holt- Körösön. A hídról sokan figyelték a kivilágított, éneklő csónakokat; tehették, hiszen ekkor még az eső is szünetet tartott. A tegnapi sportversenyeket viszont az eső beköltöztette a tornaterembe. A legsajátosabb mérkőzést a „nimfák" (a végzős lányok) vívták ’ a „szatírokkal” (vagyis a szakállas tanárokkal). Ma délelőtt fél 11-kor kerül sor a főiskolai kar épületében és kollégiumában a harmadikosok ballagására. Délután vidám „sárgulási felvonulás” lesz a Szabadság úton, melyre a környező gazdaságok és téeszek elküldik 2-es és négyes fogataikat, hátaslovaikat. Este sárgulási bál zárja a háromnapos ünnepséget a főiskolai kar helyiségeiben. „Szatírok” cs „nimfák” bű völik a bőrt Fotó: Gál Edit H reform eszköz és nem cél n z immár 17. életévét taposó gazdaságirányítási rendünk működésének átfogó elemzését, illetve továbbfejlesztését már akkor is napirendre kellett volna tűznünk, ha gondjaink a termelésben egyébként nem szaporodtak volna úgy meg, mint ahogy az utóbbi esztendőkben megszaporodtak. Hogy a reform ismét téma, annak egyik magyarázata tehát az irányítás 1968- cal kezdődő új gyakorlata fölött elröpült évek viszonylag nagy száma. Meg kell vonni az eltelt időszak mérlegét, mert a kedvező jegyeit é gyakorlatnak csak így erősíthetjük, az igazításra szorulókat pedig csak ezután másíthatjuk. A frissítésnek azonban nem ez az egyetlen követelő oka. Nap nap mellett, a mindennapi termelő munkában is tapasztalhatjuk. hogy amit a reform indításakor — a hatvanas évek második felében — általában megállapíthattunk, az most szinte a népgazdaság minden egyes részletére nézve igazzá vált. Az tudniillik, hogy végleg kimerültek a fejlődés úgynevezett extenzív tartalékai. Arról van szó, hogy míg korábban a különböző anyagi javaink egy főre jutó fogyasztásának gyorsan növekvő mértéke jelezte előbbrejutásunkat, ma már. a mai korban ugyanilyen következtetést ebből a növekvő mértékből nem lehet levonni. Az idézett extenzív szakaszban például az egy főre jutó villamos energia, kőolaj vagy hengerelt áru fogyasztásának ütemes emelkedése egyben a társadalmi felemelkedést is jelezte. Most meg azzal tudjuk a világot fejlettségünkről meggyőzni — és ez így is igaz —. ha ez a fogyasztás viszonylagos értelemben csökken, vagyis a rendelkezésünkre álló javak takarékosabb felhasználásával valósítjuk meg társadalmi céljainkat. Nem véletlenül került itt szóba a világ rólunk alkotott értékítélete, mert azt is tudomásul kell vennünk, hogy a természeti, anyagi erőforrások parttalan buzo- gásának apadásba váltó szakaszával lezárult a hatvanas évek végéig, a hetvenes évek elejéig terjedő „aranykor”. Alaposan megváltozott körülöttünk a világgazdaság, illetve a bennünket körülvevő politikai „környezet" is. s ezzel a hatvannyolcas gazdaságirányítási reform érvényesülésének egész feltétel- rendszere. Ez az a harmadik tényező, amely a teljes körű elemzést, értékelést, az új feladatok kijelölését sürgette. Mit szűrt le legfontosabb célként, teendőként ez a mélyreható, tizenhat év tanulságaira alapozó átfogó elemzés? A téma nagyságát, horderejét tekintve nagyon sok dolgot tehetnénk itt és most egymás mellé. Anélkül azonban, hogy [ehetőségeink túlértékelése elragadtatna bennünket, emeljünk ki ez alkalommal egy nagyon fontos törekvést azok közül, amelyek az elkövetkező jó néhány évben kell, hogy meghatározzák szemléletünket, tevékenységünket a társadalmi termelésben. Ez pedig nem más, mint a tulajdonosi felelősség erősítése, erősödése. Az állami tulajdonhoz, a köztulajdonhoz annak kialakulásakor született személyes élmények, a kezdetek kezdetén szövődött érzelmi szálak a dolgozóknak mind kevesebb hányadát kötik ma már, hiszen negyvenkilenc óta éppen 35 év telt el. Az új nemzedék a közvagyonnal, a köztulajdonnal jószerivel már csak munkavállalóként kerül kapcsolatba. A „Tied az ország, magadnak építed” jelszavának történelmi igazságát sok esetben így nem a kézzelfogható napi tapasztalatok. hanem az iskolai történelemkönyvek nehezen megszemélyesíthető leírásai közvetítik a szükségesnél kisebb hatóerővel. Azzal viszont, hogy a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének keretében a tulajdonosi jogok egy részét „közelebb visszük” a vállalati kollektívákhoz, új forrásokat nyitunk eme, joggal hiányolt tulajdonosi érzület feltámadásához. Ha a vállalatokat tesszük a gazdasági élet főszereplőivé, ha az állami tulajdon egységességének megtai’tása mellett a dolgozó kollektíváknak adunk teljes anyagi felelősséget jelentő jogosítványokat a valóban önálló gazdálkodásra, minden bizonnyal egyre többen lesznek, akik sajátjukként féltik majd a közöst. Ha nemcsak beleszólásuk, de döntési lehetőségük is van a termelés irányításának és szintjének meghatározásában, közvetlen vezetőik megválasztásában, s mindennek következményeit úgymond, a saját bőrükön érzik, akkor biztos, hogy a gazdasági döntések mind meghatározóbb hányada közelít majd az igazán szükséges és célravezető választásokhoz a lehetőségek között. A döntés, az önálló gazdálkodás joga természetesen csak akkor ér valamit, ha ez a döntés nem kényszerpályán halad, hanem valódi mozgási lehetőségek mérlegelésével születik. Ez pedig a termelésben, a gazdálkodásban a piaci viszonyok meglétét, erősödését feltételezi. Nos, éppen ez az a másik törekvés, amit a reform megoldandó feladatként fogalmaz meg. E hhez a versenyt fékező szabályzást kell elsősorban átalakítani ár- és bérrendszerünkben, adózási, hitelezési rendszerünkben, az eszközök áramoltatásának rendjében, a termelés irányítási és szervezeti rendszerében. Ez nem megy máról holnapra, a reformot több éves. hosszan tartó folyamatra alapozott feljesztési programként kell felfognunk és világosan látnunk, hogy sem az áru- és pénzviszonyok, sem a szabályzott piaci gazdálkodás feltételeinek kiépítése, sem a gazdálkodás szervezeti rendjének átalakítása nem végcél a továbbfejlesztésben. Mindez eszköz csupán ahhoz, hogy az alapjaiban mit sem változó társadalmi feladatainknak az alaposan megnehezedett feltételek mellett is eleget tehessünk! Köváry E. Péter Csillagászok megyénkben A TIT Békés megyei szervezete csillagászati ismeret- terjesztését tanulmányozta május 9-én Schalk Gyula, a TIT űrkutatási és csillagászati választmányának titkára, dr. Kanyó Sándor, az MTA Csillagvizsgáló Intézetének osztályvezetője és Po- nori Thewrewk Aurél, a budapesti Planetárium nyugalmazott igazgatója. Megtekintették a TIT gyulai csillagdáját, és tárgyaltak a Magyar Tudományos Akadémia Napfizikai Obszervatóriuma és a gyulai Csillagda együttműködéséről. Délután Békéscsabán a TIT csillagászati tanfolyamának hallgatóit vizsgáztatták, majd részt, vettek a megyei szervezet űrkutatási és csillagászati szakosztályának vezetőségi ülésén.
