Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-11 / 109. szám
o 1984. május 11., péntekII Minisztertanács napirendjén szerepelt Újabb lépésváltás előtt a magyar elektronika Pékek versenye Századunk utolsó két évtizede valószínűleg úgy vonul be a történelembe, mint az elektronika rohamos elterjedésének időszaka. Egyes kutatók már azt is javasolták, hogy az atomkor helyett — amelyen szerintük túljutottunk — használjuk a komputer-kor, vagy chip- korszak kifejezéseket. Bárhogyan is fogják jelenünket az utódaink elnevezni, az kétségtelen tény, hogy az utóbbi évtizedben az iparilag fejlett országokban rohamosan erősödik a gazdasági-társadalmi folyamatok szinte valamennyi területén az elektronikai eszközök és az ezeken alapuló módszerek széles körű elterjedése. Az elektronika a társadalmi és gazdasági szükségletek egyre több elemét képes a hagyományosnál magasabb szinten kielégíteni, megjelenése jelentős hatást gyakorol a gazdaságok fejlődésére, s a technikai civilizáció jelenleg legerőteljesebben ható tényezőjeként sorra módosítja a nemzetgazdaságok verseny- képességét, szerkezetét, nyersanyag- és energiaigényességét, a munkaerő-szükségleteket, sőt, még á munkaeszközöket is. Az elektronika szinte robbanásszerű terjedését jól jellemzi, hogy 1960-ban — az elektroncső korszakában — kevesebb, mint 100 berendezés-, alkatrész-kategóriát tartottak nyilván, az USA, Nyu- gat-Európa és Japán elektronikai árucikkeiből fakadó bevétele pedig a 27 milliárd dollárt §em érte el. 1970 körül — a tranzisztor széles körű elterjedtségének időszakában — háromszorosára nőtt a nyilvántartott berendezés- és alkatrész-kategóriák száma, s a piacforgalom megduplázódott. 1980-ban, amikor már az integrált áramkörök jellemezték a berendezések többségét, a kategóriák ismét megháromszorozódtak, s a piac az 1960- asnak hétszeresére bővült. Az elmúlt négy évben a fejlődés még jobban felgyorsult. A magyar — hagyományosnak is tekinthető — elektronikai ipar termelése és termékei az első — elektroncsöves — generáció korszakában még az élvonalba tartoztak. A tranzisztorok, majd az integrált áramkörök elterjedését követően azonban a hazai alkatrészgyártó ipar fokozatosan elmaradt a nemzetközi színvonaltól, sez részben visszafogta a berendezésgyártó ipar fejlődését, részben pedig nagymértékű importfüggőséget alakított ki. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a relatív elmaradottságon saját érdekünkből is mielőbb túl kell jutnunk. A berendezésgyártó ipar fejlődését határozottan meggyorsította a hetvenes évek elején elfogadott számítás- technikai központi fejlesztési program, majd az 1981- ben elfogadott elektronikai központi fejlesztési program, amelynek keretében elkezdődtek az integráltáram- kör-gyártás beruházásai, felgyorsult a kutató- és fejlesztő tevékenység és megkezdődött több — az integrált áramkörök alkalmazásához szükséges — elektronikus alkatrészfajta gyártásának fejlesztése is. A számítástechnika és elektronika mindinkább beépül az ipari termékekbe is. A hazai ipar által értékesített fémmegmunkáló gépekből származó bevétel 73 százalékát 1982-ben a programozható vezérlésű berendezések adták. Hasonlóan növekszik az elektronika szerepe a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a kereskedelemben, az ügyvitelben, s a személyi számítógépek fokozatos terjedésével égyre inkább a magánéletünkben is. Ehhez a rohamos térhódításhoz azonban nem elegendő az iskolaszámítógépes program, a sok-sok egyéb említett és nem jelzett törekvés. Le kell szögezni: hazánk az elektronika felhasználásában fejlettségi szintjéhez képest igen elmaradott, sőt különböző elemzések alapján azt is kimondhatjuk, hogy az ipari automatizálás és a termeléshez közvetlenül kapcsolódó méréstechnológia elterjedésében ez az elmaradottság egyenesen aggasztó mértékű. Érthető tehát, hogy a Minisztertanács legutóbbi ülésén, de az ülést megelőzően a kormánybizottságokban és egyéb tudományos fórumokon vissza-visszatérő téma volt a számítástechnika, az elektronika, az automatizálás, az informatika és a távközlés. Abban valamennyi, a témával foglalkozó fél egyetértett, hogy ezek összehangolt fejlesztése a magyar gazdaság további fejlődésének kulcskérdésévé vált. Vagy megkíséreljük, hogy a huszonnegyedik órában felzárkózunk legalább a középmezőnyhöz, vagy beletörődünk abba, hogy végérvényesen lemaradunk. Nyilvánvaló, hogy a választás meglehetősen egyértelműen determinált. Az e területen élen járó nyugateurópai országok, de a KGST-tagországok többségében is kormányzati szintű programok támogatják az elektronika elterjesztési ütemének gyorsítását. Ezért határozott úgy a Minisztertanács, hogy az elektronizáció folyamatának nagymértékű felgyorsítására olyan, valamennyi részterületet átfogó társadalmi-gazdasági programot kell kidolgozni, amely — összhangban a VII. ötéves népgazdasági tervkoncepcióval és a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével — hozzájárul a népgazdaság hatékonyabb működéséhez, és az új fejlődési pálya követelményeihez igazodó módon dinamizálja a gazdasági folyamatokat, felgyorsítva az elektronizáció folyamatát. A program 1984 utolsó negyedére készül el, és a jelenleg is folyamatban levő központi fejlesztési programok mellett számos új al- programot is magába foglal majd. Közülük is minden bizonnyal az egyik legfontosabb a távközlési hálózat egészen nagyarányú fejlesztése. De ugyancsak fontos tennivaló a gyártástechnológia — és ehhez kapcsolódóan a munkakultúra — jelentős mértékű fejlesztése, a korszerű mikroelektronikai eszközök alkalmazásának széles körű elterjesztése, az automatizálás rendszereinek és eszközeinek bővítése éppúgy, mint az alapkutatások folytatása vagy az úgynevezett „software”, a programozási technika fejlesztése. S mindezt országos méretekben összehangolva, átgondoltan, szervezetten, rend- szerelvűen. Az 1986-ban induló program végrehajtása tehát nem csekély feladatok elé állít valamennyiünket. Kinek-ki- nek a maga területén akací majd bőven tennivalója. S talán olyasmi is, amivel addig sem kellene várni... Árvay Tivadar — Mint a házigazda Sza- badkígyósi Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet képviselője, kérem, hogy a sütőszakma kiváló tanulója országos verseny nyitásaként énekeljük el a Himnuszt. S Kölcsey remek sorai megszólaltak mindannyiunk által, jeléül annak a kellemes érzésnek, hogy most e három nap alatt együvé tartoznak a jelenlévők. Színesítette a nyitányt egy elsős hallgató szavalata, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola klarinétosainak köszöntője. A szakma rangja A szakmai szakszervezet, az ÉDOSZ főtitkára, Balogh Károlyné köszöntötte a tizenhét versenyzőt, akik az ország különböző szakiskoláiból érkeztek, s a nyitó szavak után elkezdték írni a négyórás elméleti dolgozatot. Mi az ÉDOSZ főtitkárával beszélgettünk a szakma társadalmi presztízséről. — Javuló a szakma megítélése, a fogyasztók körében azonban még nem megfelelő a pékek munkájának elismerése. A munkarend ma is kedvezőtlen, a korszerű technika leginkább csak köny- nyíti a sütők dolgát, a szombati, éjszakai műszak ettől még nem szűnik meg. A gépesítés még messze nem felel meg a kívánalmaknak. — Kedvelt szakma a fiatalok körében? — Nem vonzó számukra, mert sok elfoglaltságot jelent, nehéz szakma a gépesítés terjedése ellenére. Nincs elegendő utánpótlás, gyenge tanulmányi eredménnyel kerülnek a gyerekek a szakmunkásképző intézetekbe. Kiveszőiéiben lévő szakma, pedig az intézetek, vállalatok várják a fiatalokat. A gép könnyíti a munkájukat, de az ősi szakma sajátosságait őrzi még a sütőipar. A megyei beiskolázási utánpótlási képről Simon Mihálynak, a megyei tanács főmunkatársának más a véleménye: — Ebben az esztendőben száz tanuló jár a szabadkí- gyósi intézetbe, vagyis nálunk az országosnál jobb a beiskolázási arány, nincs gond az utánpótlással. Aki szeret dolgozni A verseny másnapján géptanból, a termékek elkészítéséből vizsgáztak az Orosházi Sütőipari Vállalatnál a versenyzők. Az előkészítés elhúzódott, így módunk volt a versenyzőkkel arról beszélgetni, ők miként ítélik meg az általuk választott szakma társadalmi rangját. — Az iskolában annyit mondanak: csak pék — legyint egy vékony arcú fiú. — Nem így van, mert mindenki tudja, hogy kenyérre mindig szükség lesz — érvel Makra Györgyi. — Igen, nekem is az a véleményem, hogy általában elismerik ezt a szakmát, a diákok körében azonban nem. Pedig meg lehet szeretni. hiszen élő anyagokkal dolgozunk — válaszol a felmerült érvekre az egyes versenyző, Nádudvari László. — Éjszakai műszak, nagyüzemi termelés, ahol csak részmunkaműveletek jutnak a szakemberre, nem biztos, hogy egy fiatal számára ezek vonzóvá teszik a szakmát — folytatom a „lebeszélést". — Aki szeret dolgozni, az nem így vizsgálja. Aki nem szeret tanulni, nem szeret dolgozni, nem figyel a gyakorlatokon a minőségre, az nem fogja megszeretni ezt a szakmát — vitatkozik velem a göndör hajú Nádudvari Laci. Meggyőztek. Heves vitánkból az is kiderült, hogy a három év alatt megismerték a munkahelyeket, az adott technikai színvonalat, sőt mi több, eszik a kenyeret, amit sütöttek. — Most hatan felszabadultok, holnaptól szakmunkások lesztek — gondolkodtatok-e a jövőről? — Ha sikerül nyerni, egy hónap múlva dolgozni kell, hogy a három év ne vesszen el. — a folyamatos munka- viszonyba a szakmunkásévek beszámítanak — no meg egy évet a tanulmányi szerződés miatt abban a megyében kell ledolgozni, ahonnan az ösztöndíjat kapjuk — mondják egymás után sorolva a havi összegeket a fiúk és a lányok. De sorolják azt is, hogy tizenhármán továbbtanulni szeretnének, míg mások a családalapításon törik a fejüket. A tanulás, a munka eredménye Lassan szólítják a géptanhoz és a péksütemények készítéséhez a fiatalokat. Szegedi vágottat, óriás kiflit, fonott kalácsot készítettek. Csak harmadnap találkoztunk a versenyzőkkel újra, a 3-as Rózsa Csdba éppen a szóbeli feleletről „esett ki” a teremből. — Hogy sikerült? — A szóbeli elég jól, az elméletet nem tudjuk, de a sütemények elég szépek lettek. — Vagyis esélyes ez a fiú? — kérdezem Tasnádi Endrét. a fiú tanárát. — Minden évben szabadulnak fel tanulóink, és mi mindig nagyon izgulunk értük. Ilyenkor melegszik ösz- sze tanár és diák. döbbenünk rá, hogy a tanár-diák viszonyt mennyire segítené a csoportos oktatás. Milyen eredményesen dolgozhatnánk együtt, fejlődne a beszéd- készségük, kedvezőbben alakulna a magatartásuk. Vagyis a kérdésre az a válaszom, hogy: igen. esélyes. Akadt, aki sírva jött ki a szóbeli verseny után a teremből. Volt, aki bizakodott, míg mások nem számítottak a sikerre. Május 4-én hatan szakmunkásokká váltak a nemes, tartalmas vetélkedő végigdolgozása után, amiben benne van a saját munkájuk, de oktatóik munkája, szeretete is. Számadó Julianna Pályázati felhívás a gabonatermelés növelésére A MÉM, a TOT és az ÁGK, a Gabona Tröszt, a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat, a MEDOSZ az 1984. évi gabonatermelési előirányzatok teljesítésének ösztönzésére pályázatot hirdet. A gabonatermelési cél elérése hozzáértő, nagy munkát követel a mezőgazdasági üzemek vezetőitől és dolgozóitól. Ezért a gabonatermelésben az idén kiemelkedő ered' ményt elérő üzemek vezetőit pályázat alapján külön anyagi elismerésben részesítjük. A kitűzött jutalmak elnyerésére azok az üzemek pályázhatnak, amelyekben — a gabona vetésterülete (búza, kukorica, árpa, rozs, zab, rizs, takarmánycirok) a 800 hektárt eléri vagy meghaladja, — az 1984. évi gabonatermés-tömeg (az előzőekben felsoroltak) az 1982. évi terméstömeget meghaladja, — a gabonatermelés ösztönző, érdekeltségi rendszerét kialakították. A pályázatok elbírálása három kategóriában történik: I. kategória: az üzem gabonaterülete 800—2000 ha. II. kategória: az üzem gabonaterülete 2001—3000 ha. III. kategória: az üzem gabonaterülete 3000 ha fölött van. Az 1982. évi terméstömeget meghaladó termésmennyiség alapján első, második és harmadik díj kerül kiadásra, a következő összegekkel: I. kategória: 16 000 Ft (16 üzem) 14 000 Ft (16 üzem) 12 000 Ft (16 üzem) 18 000 Ft (10 üzem) 16 000 Ft (10 üzem) 14 000 Ft (10 üzem) 20 000 Ft (6 üzem) 18 000 Ft (6 üzem) 15 000 Ft (6 üzem) első díj: második díj: harmadik díj: II. kategória: első díj: második díj: harmadik díj: III. kategória: első díj: második díj: harmadik díj: A pályázatokat a megyei tanácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályaihoz kell benyújtani, ahol azokat értékelik, majd továbbítják a MÉM Mezőgazdasági Főosztályához. A pályázatnak tartalmaznia kell: — az üzem 1984. évi összes gabona-vetésterületét (ha) — az 1984. évi összes gabonatermést — a bázist jelentő 1982. évi összes gabonatermést — a pályázat mellékleteként ismertetni kell az üzem gabonatermelést ösztönző rendszerét. A pályázatok benyújtási határideje: 1984. DECEMBER 15. Pályadíj az üzem első számú vezetőjét és 1 szakemberét illeti meg 60—40 százalékos arányban. A pályázaton helyezést elért üzemek oklevélben is részesülnek. Budapest, 1984. április. MÉM MEZŐGAZDASÁGI FŐOSZTÁLY Készül az óriás kifli Szépen, gondosan kell feltekerni... Fotó: Szurovecz Béla
