Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-30 / 125. szám
1984. május 30., szerda Gyermeköröm — felnőttgond Hagyományőrzés Kardoson A mindenre fogékony gyermekek megjegyzik, emlékezetükben elraktározzák a látottakat, s ha kell, maguk elé képzelik, megelevenítik rajzokban. Találó jellemzéssel, mint az a békéscsabai ifjúsági és úttörőház gyer- mekrajz-kiállításán látható. Pedig a téma nem mindennapi. így látom a kéményseprőt címmél hirdetett pályázatot a Békés megyei Tüzeléstechnikai Vállalat. A beérkezett 186 munkából válogatta ki a zsűri azt a 74-et, amely végül is a falra került. A képek előtt életnagyságban egy munkához öltözött kéményseprő-figura áll, mintha hívogatna: gyertek, ismerjétek meg a szakmát. A pályázók épp ezt tették, még az óvodás kislány, a békéscsabai Bereczky Bí- borka is. Meglepően jól elrendezett rajza középpontjában kéményseprő szorgoskodik a tetőn. A gyermekek többsége a munkát ábrázolta, kevesebben a munkába menést, vagyis azt, amit nemegyszer láttak, hiszen a kéményseprőt ugyancsak megnézik, érdekli őket. De vajon meddig tart ez az érdeklődés? — Nem sokáig — világosít fel Varga János, a vállalat igazgatója. S pont ezért ragadták meg az alkalmat, a szakmában 5 évenként szokásos, több ágú vetélkedőt, is írták ki ezt a pályázatot, melyről 28 képet az országos versenyre visznek a hónap végén. Tehát a kulturális jelleg mellett egy kicsit pályaválasztási kedvcsinálónak is szánták. Szükség is van rá, mivel évről évre fogy az ipari tanulók száma ebben a régi és ma is nélkülözhetetlen szakmában. Az ötvenes-hatvanas években nem volt gond az utánpótlás, később egyre inkább az lett, s egészen odáig jutottak, hogy jelenleg az egész megyéből egyetlen tanulójuk van. Furcsa. Hiszen jól fizetett szakma és változatos munj kával jár, nincs egy munkapadhoz kötve, még csak nem is több műszakos, mert ezt csak nappal lehet csinálni. A presztízse mégis annyira lecsökkent — holott a vállalat és az iskolák kapcsolata jó —, hogy ha ez így megy tovább, lassan nem lesz, aki tanítsa majd a szakmát, átadja a gyakorlati tudást. Márpedig, míg fűteni fognak az emberek, lesznek tüzelőberendezések és kémények, szakmunkásra a korszerű körülmények között is szükség lesz. S mégis, ez a pálya kimenne a divatból, mint nálunk látszik? Korántsem. Sok helyen, így a szomszédos Ausztriában, vagy az NSZK-ban is egészen más a helyzet, ma is kapós foglalkozásnak számít; mindig több a jelentkező, mint amennyi kéményseprőt foglalkoztatni tudnak. Ugyanis ott a pálya presztízsét megemelte a fokozott környezetvédelem és energiatakarékosság. Ausztriában például ezt annyira komolyan veszik, hogy a 80 százaléknál kisebb hatásfokú tüzelőberendezéseket nem engedik üzemelni. Az NSZK-ban pedig kéményseprő-mérnököket is képeznek az egyetemen és a középkáderek oktatását is szervezetté tették. Nálunk meg már lassan lasszóval sem lehet tanulókat fogni, hiába a szép összegű vállalati ösztöndíj, sőt még az a jutalom is, amit valaki akkor kap, ha ipari tanulót hoz a házhoz, vagy betanítandó munkást szerez. Végezetül ismét a kiállításról beszélünk, az általános iskolás korú pályázók öröméről, amikor a megnyitón átvették az ajándékokat: a zsírkréta- és filctollkészleteket mind a 74- en. Felearányban kislányok, akikből biztos nem lesz kéményseprő, mert ez a nők számára tiltott pálya. Nálunk a megyében mégis volt egy a felszabadulás előtt és pont Békéscsabán: idős Fatsinai Dezsőné kéményseprőmester, aki nemcsak a jogot, hanem a szakmát is gyakorolta. A róla munka közben készült kép nagy becsben van és Budapesten látható. Vass Márta így néz ki a kiállítás Fotó: Gál Edit Bár Békés soknemzetiségű megye, olyan tiszta nemzetiségi települést, mint Kardos, itt is keveset találni. A 44-es főutat karoló, nagy tanyai körzettel rendelkező falu lakosságának ugyanis több mint 90 százaléka szlovák. Talán e tisztaságnak, a tanyák változásokat nehezebben követő világának köszönhető, hogy a népi hagyományok szinte a mindennapokban élnek. Téli estéken még összegyűlnek beszélgetésre, mesére, tollfosztókára. Igaz, már nemigen engednek be verebet az asszonyok, hogy szétröppentse a könnyű tollat, de a citera hangja unalmas hétköznap estéken még fel-felcsendül... Divatjamúlt hangszer? Klimaj András maga sem tudía pontosan, hogyan ragadt rá a citerázás tudománya. Amennyire visszaemlékszik, a nagyapjától leste el az első ujjmozdulatokat, aztán a többi jött magától. Legénykorában már rendszeres résztvevője volt a fiatalok táncos mulatságának, a vecserkáknak; előfordult, hogy egész éjjel egymaga játszotta a talpalávalót. — Ha hagyományápolásról beszélünk, szólnunk kell Pribelszki bácsiról. Ez a hajdani, kardosi kovácsmester, akinek a nevét ma is mindenki ismeri a faluban, ci- terazenekart szervezett, tánccsoportot, színjátszókört alakított. Az ötvenes években tagja voltam ennek a citerazenekarnak. Később elkerültem a községből, s csak 1975-ben jöttem visz- sza. Akkor már nem volt meg az együttes. Két-három ember játszott disznótorokban, vagy csak úgy magának. Az új citerazenekart 1978- ban hívta életre Klimaj András, aki most a főút melletti régi általános iskolából kialakított klubkönyvtár vezetője. — A tűzkeresztségen még abban az évben átestünk Kondoroson, egy augusztus 20-i rendezvényen — meséli. — Alig volt kialakult műsorunk, s a tagok sem tudtak összeszokni ilyen rövid idő alatt. Játszottunk az izza- dásig, s végül tapsot kaptunk. Azóta már túl vagyunk jó néhány fellépésen. Három idős ember, három gyerek ... Szerencsére sikerült a fiatalítás. Ügy tűnik, elmúlt az az idő, amikor divatjamúlt hangszernek ítélték a citerát. Május 31-én, csütörtökön kiállítás nyílik Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban annak a grafikai pályázatnak az anyagából, amelyet a múzeum, a Művelődési Minisztérium, a Magyar A klubkönyvtár egyik helyiségében vagyunk. Hosszú asztal, körülötte vagy tíz szék. A fal mellett szekrénysor; az üveg mögött három citera, s vászontokban egy mandolin. A hangszereket nemrég vásárolták abból az ötezer forintból, amit a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségétől kaptak. Kölcsöncsizma Mi kell egy amatőr művészeti csoport létrehozásához? Pénz, pénz és pénz — mondaná az, aki vágta már ilyenbe a fejszéjét. És bizony, sok ebben az igazság. Itt van mindjárt a kardosi néptánccsoport, amelyet úgy két éve alakított 12 iskolás gyerekből egy táncszerető pedagógus. Senki sem szeretné, ha ez az igazán lelkes kis csoport a néhány éve megszűnt felnőttegyüttes sorsára jutna. Akkor nem kaptak ugyanis megfelelő oktatót. Illetve annyi pénzért nem, amennyit adni tudtak volna. Egyszóval itt van most ez az életképes kis néptánccsoport, olyan szép elképzelésekkel, hogy felelevenítik a környék tánchagyományait. És milyenek a lehetőségek? A helyi termelőszövetkezet kulturális kiadásai korlátozottak: autóbusz, esetenként némi pénz — ez az, amit adni tud. Szarvason és környékén fellendülőben van a néptáncmozgalom; az oktatókérdés tehát megoldható. És miben lépnek fel a kis táncosok? Idősektől kiku- nyerált ruhákban, házilag összeeszkábált ingekben, kölcsöncsizmákban. Mivel nincs hol fellépniük, nincs saját bevételi forrásuk sem. Maradnak tehát a „könyör- adományok”. . Azért a helyzet ■ mégsem ilyen kilátástalan. A község központjában építkeznek: a régi tanácsháza, a falu egyetlen kétszintes épülete mellett már állnak a téglafalak. Helyükön vannak az ablakkeretek, a tágas nagy- *termet azonban még csak néhány betongerenda védi az esőtől. Széksorokat képzelek ide, s ha színpadot nem is, de valamiféle dobogót. És ünneplőbe öltözött közönséget. Nem is utópia ez. A kardosi Egyetértés Tsz építőbrigádja — a két társközség, Csabacsüd és örménykút építőinek segítségével — ugyancsak szorgoskodik Népköztársaság Művészeti Alapja, a Képző- és Ipar- művészeti Szövetség Lektorátusa és a KISZ Központi Bizottsága közösen hirdetett meg Radnóti Miklós születésének 75. évfordulója alkalmából. azon, hogy jövőre lakható legyen az új szárny. A régi emeletén pedig Végre tágas helyre talál a község mintegy ötezer kötetes könyvtára. Molyrágta kozsuh Az iskola és a kultúrház — nemcsak képletesen, a valóságban is — közel lesz itt egymáshoz Kardoson. És ez nagyon fontos! Hiszen elsősorban a családban, másodsorban az iskolában, harmadsorban a közművelődési intézményben dől el, milyen műveltségű lesz egy ember. Mennyit tud a világról. környezetéről, lakóhelyéről ... A kardosi iskola nem keveset tesz azért, hogy a gyerekek ismerjék, becsüljék lakóhelyük hagyományait. Az első lépés az anyanyelvi oktatás, amely itt rendszeresen folyik. — A legtöbb gyereknek nem okoz gondot a szlovák nyelv, hisz otthon, a hétköznapi beszédben sokan használják — véli Kriskó Jánosáé közművelődési igazgatóhelyettes. — Olyan családokban, ahol idősebbek élnek, őrzik a régi szokásokat az öltözködésben, a lakásdíszítésben vagy az étkezésben. A gyerekek — ez életkori sajátosságuk — érdeklődnek a múlt iránt; a tárgyi emlékeket többen gyűjtik is. Előfordult egy hulladék- gyűjtés alkalmával, hogy idős néni molyrágta kozsu- hot adott a gyerekeknek. A gyönyörű minták még jól láthatók voltak a báránybőr kabátkán. A képzőművész szakkör tagjai le is rajzolták ezeket, sőt, az egyik szakköri tag, Szedljak Ildikó értékes dolgozatot készített a szarvasi szűcsök mintáiból. Az aprócska teremben, ahol beszélgetünk, épp rajzóra van. A gyerekek elmélyültél! dolgoznak a padokról itt-ott lelógó, hatalmas papírlapokon. Feladatuk: rajzolják le, hogyan képzelik el lakóhelyük központját. A legtöbb alkotás városias képet mutat: több szintes házak, autók . . . Nyolcadikosok. Többségük fél év múlva már csak látogatóba jár haza. Az emberben azonban makacsul él a múlt. így őket is sokáig kíséri majd a szülőfalu szokásvilága. a szülői ház hangulata. Gubucz Katalin A Petőfi Irodalmi Múzeumban (V., Károlyi Mihály utca 16.) 16 órakor kezdődő megnyitó ünnepségen hirdetik ki a pályázat eredményét is, s adják át a kiíró szervek alapította díjakat. A kiállításon 31 alkotó 45 művét mutatják be, a grafikai alkotások túlnyomó többsége Radnótí-vers illusztrációja. Radnóti-pályázat Eredményhirdetés és kiállítás Mai műsor KOSSUTH RÁDIÖ 8.27: Tudomány és gyakorlat, (ism.) 8.56: Beszélni nehéz, (ism.) 9.08: Kamarazene. 9.48: Kis magyar néprajz. 9.53: Tarka mese, kis mese. 10.05: Két keréken Magyarországon. 10.49: nohnányi: A tenor (víg- opera) . 12.45: A Falurádió műsora. 13.00: Operaslágerek. 13.30: Dzsesszmelódiák. 14.19: Kritikusok íóruma. 14.29: A Gyermekrádió műsora, (ism.) 15.05: Daloló, muzsikáló tájak. 15.28: MR 10—14. (ism.) 16.05: Ünnepi könyvhét 1984. I. 17.05: Helyszíni tudósítás a BNV-röl. 17.30: A Szovjetunió népeinek zenéjéből. 17.47: Barokk muzsika. 19.15: Gondolat. 20.00: Ofl'enbach-felvételekből. 20.30: Töltsön egy órát kedvenceivel ! 21.30: A külpolitikai rovat műsora. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Haydn: e-moll szimfónia. 22.51: Jó ez nekünk? ' 23.06: Lemezmúzeum. 0.10: Táncdalok. PETŐFI RÄDIÖ 8.05: Nóták. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: Herbie Hancock felvételeiből. 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: A Szabó család, (ism.) 12.05: Nóták. 12.35: Tánczenei koktél. 13.28: Nefelejcs. 14.00: Lehár-operettek. 14.15: Népzene hangszeres előadásban. 14.33: Fúvószenekari hangverseny. 15.00: Diákfoci. 15.13: Slágermúzeum. 16.00: Magyar utazók — földrajzi felfedezők. 16.40: Fiatalok a seregben. 17.10: Nótafelvételelnkből. 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Popműhely. 19.15: Közvetítés a vízilabda- bajnokság döntőjéről. 20.35: Majális anno . . . 21.25: Nyugat-dunántúli táncok. 22.20: A Rádió Dalszínháza: Az asszony és az igazság (zenedráma) . 23.20: Népdalesokor. III. MŰSOR 9.00: Népzene sztereóban, (ism.) 9.30: Operahármasok. 9.44: Magyar zeneszerzők. 10.22: Kórusok, hangszerszólók, 11.05: A minnesotai egyetem fúvóskara játszik. 11.30: Bluesfelvételek. 12.10: Szimfonikus zene. 13.07: Fiatalok stúdiója. 13.32: Nagy Péter zongorahangversenye. 15.08: Csajkovszkij-művek. 16.00: Weber—Mahler: A három Pinto (opera). 16.54: Elly Ameling hangversenye. 17.50: Magnóról magnóra. 18.30: Szlovák nyelvű műsor. 19.05: Zenekari muzsika. 20.05: Kapcsoljuk a keszthelyi Festetics-kastély zenetermét. 21.05: Operaáriák. 21.35: Leveleskönyv. 22,20: Dzsesszfelvételekből. 22.49: Levon Csausján: II. vonósnégyes. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Farmer és nyakkendő. Ifjúsági magazinműsor. Szerkesztő: Benkő Imre. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: világnézet. 8.45: Angol nyelv. 9.00: Fizika. 9.25: Magyar- nyelv. 9.40: Delta, (ism.) 10.05: A látogatók (francia sci- fi) VI/G. (ism.) 10.55: Utazás az ismeretlenbe (osztrák dokumentumfilm). (ism.) 15.00: Iskolatévé. 15.15: Vizek, vízpartok élővilága. 15.45: Újdonságok az iskolában I. 16.45: Beszédművelés — VI/4. 17.15: Pulzus. 18.05: Társadalmi vitában (riportműsor), 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. (ism.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Űt a döntőig . . . 20.10: AS Róma—Liverpool labdarúgó BEK döntő. 22.10: Dalok, táncok a Szovjetunióból. 22.20: Tv-híradó 2. II. MŰSOR 18.35: Perpetuum mobile. 19.05: Színházat játszunk VI/5. (ism.) 20.00: Shakespeare: A makrancos hölgy (dráma). BUKAREST 15.05: Politikai fórum. 15.20: Költészet. 15.30: Magyar nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.55: Nápoly négy napja. Olasz film. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Tv-sorozat gyermekeknek. 18.15: Mutasd meg nekem, hogyan — művelődési adás. 18.45: Népi muzsika. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Sportszerda. 22.00: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Beszéljünk az egészségről. 18.45: Szerdai körkép. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-naplo 20.00: Taisy Miller — játékfilm. 21.25: Zágrábi körkép. 21.40: Hangverseny a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia képtárában. 22.25: Színházfesztiváli krónika. SZÍNHÁZ 1984. május 30-án, szerdán 19 órakor Békéscsabán: VOLT MAR ÖNNEK SZEXENSCHUSZA?! Bérletszünet 1984. május 3l-én. csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: BÁSTYASÉTÁNY 77 Madách-bérlet MOZI Békési Bástya: Szerelmi gondok. Békéscsabai Szabadság, de. 10 és 6-kor: Kelly hősei I—II., 4-kor: Ördögfajzat. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Délibábok országa, fél 8-kor: Kvartett. Gyulai Erkel: Az aranyrablók üldözője. Gyulai Petőfi: 101 kiskutya. Orosházi Partizán, fél 4 és fél 6-kor: Szerelem receptre, fél 8-kor: Mindhalálig zene. Szarvasi Táncsics: István, a király. Kéményseprő munkába menet
