Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
NÉPÚJSÁG 1984. május 5., szombat flmibai sokkal több is kevés volna Kerthelyiségek, teraszok a megyeszékhely központjában Mikor a nyár melege kltoloncolhatatla- nul beköltözik egy-egy étterembe, cukrászdába, gyakran mondjuk, bogy még akkor se ülünk be, ha fizetnek nekünk. Hiába esteledik, a meleg nem fél a nálunk használatos „légkondicionálástól", s bent éjszakázik, távol' tartva a vendégeket. Ha azonban az étteremnek terasza van, a hideg italok és az ízletes ételek utcai csábítása szinte utunkat szegi. A teraszok napfényben színesen vibráló ernyői kellemes színfoltjai egy városnak. A megyeszékhely vendéglátőipari üzletei egyre inkább élnek is ezzel a vendégcsalogató móddal. Megtudtam például, hogy » _______ ’___________ a z idén megszépítik a Gyöngy presszó kerthelyiségét. A Strand étteremben ott- jártamkor már láthattam az új, ízléses szabású, friss-piros színű ernyőket. A Strand bisztrónak is jut ezekből a valóban árnyat adó ponyvákból. A Széchenyi ligetben jövőre új sörkert várja a vendégeket; az idén csak gyöngykavicsra jut pénz. Sorolhatnám hosszan, hol próbálkoznak még teraszok és kerthelyiségek kialakításával. Ha azonban a városközpont helyzetét kezdjük vizsgálni, az említett szempontból egyszerre van okunk lelkesedni, kételkedni, elkeseredni. Kezdjük a Körössel. Az étteremből nyílik egy terasz a Gyulai út felé. Régebben üzemelt, ám a vendégek nem kedvelték. Nem kall hozzá fejtörés, miért. Az itt ülők — a tervező körültekintésének maximális hiánya miatt — egy viszonylag unalmas, eseménytelen utcára látnak. A hosszú évek óta álmát alvó terasz mégis felébredni szándékozik. A Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat, a debreceni Róna Állami Gazdasággal közösen a budapesti Intercontinentál teraszához hasonlót akar itt kialakítani. A vendégek bo- xokban ülhetnek majd, a Róna színes ernyői alatt június 15-től. A Körösnek van egy másik terasza is, amit később építettek hozzá a szállóhoz a cukrászda felől. Használni csak este hat után lehet. Napközben ugyanis ez a város legmelegebb pontja. Bár a követ naponta fellocsolták, a hőség ellen ez édeskevés. Az ernyők úgyszólván semmi árnyékot sem vetettek az alattuk ülőkre. Egyszer kitettek négy pálmát, hadd legyen szebb és valamivel árnyékosabb a terasz. Vissza már nem kellett vinni őket. Néhány vendég meghívta a pálmákat egy-egy italra, s azok „nem tudtak nemet mondani”. .Ám a pálmák nem bírták sokáig ezt az alkoholista életmódot, s „csak egy nyáron át táncoltak”. Azóta kevés a meggyőződés a Körös vezetőiben, hogy nagyméretű növényekkel díszítsék a placcot. Persze a terasz így is nagyon „jól megy”. Este nehezen lehet asztalhoz jutni. A vendéglátó vállalat május 1-re új, nagyobb, árnyékosabb ernyőket szerelt fel. Fát azonban nem kívánnak ültetni a terasz közelébe. Hasonló cipőben jár a Korzó étterem is. A nyári nap elviselhetetlenné hevíti a teraszt, s ezen csak fákkal lehetne segíteni. Ám ennek költségét a vendéglátó már nem tudja vállalni. Igaz, volna egy olcsóbb módja a faültetésnek. Ha nem a kertészeti vállalat ültetné el, hanem az itt dolgozók vállalnák társadalmi munkában a terasz előtti terület fásítását, akkor ingyen juthatnának facsemetéhez. Érdemes lenne élni a lehetőséggel mihamarabb, hiszen a Korzó jelenleg kiesik ugyan a sétálók fő útvonalából, ez az állapot azonban hamarosan nagyot változik, ha az építkezés befejeződik a Korzó mindkét oldalán, s az étterem egyik napról a másikra egy hangulatos környéken találja magát. A Korzó fémszerkezetes épület. Nyáron belül elviselhetetlen a hőség. A teraszt szeretik a vendégek az esti órákban. Ezt az időt hosz- szabbíthatná meg a dús növényzet. Az idén új berendezést kapott ez a terasz is. Tavaly el-eltünedezett a székekből és az asztalokból néhány. Ezért az idén leláncolják éjszakára a 25 asztalt és ernyőt, valamint a száz széket. Nagy és — nem tudok jobb szót — gusztustalan munka. Ahogy az elszállingózó vendégek között a pincétek csörgő láncokat fűznek a fémlábak közé. De hát ez van, másutt is megszokhattuk már. S mi a helyzet a Tanács- köztársaság úttal? Amennyiben megvalósul a régóta dédelgetett terv és a Szent István tértől a Jókai utcáig sétálóutcává válik a város fő- útja, akkor ez a terület vendéglátásból — jelenleg — rémesen keveset tud. Pedig ez az elképzelés megvalósul az idén. Akinek volt alkalma látni a városközpont tervét, az megnyugodva szemlélhette a Tanácsköztársaság út esztétikus, bensőséges, városias jövőjét. E szakaszon jó néhány lehetőség lesz majd teraszok kialakítására. A járműbolt melletti téren már építik a hajdani Virág cukrászda — vagy ahogy a csabaiak talán jobban ismerik — a Kishajó helyén a díjnyertes pályamunka alapján megvalósuló cukrászdát. Ám a csabai viszonylatban egyedülállóan elegáns cukrászda üzemeltetésére még nincs vállalkozó, így azon az épületek teraszáról még inkább nincs mit beszélni, amelyek alapköve ki tudja, mikor kerül a földbe. Marad lehetőségnek az, ami már kész. A 157. számú — úgynevezett egri borozó elé kikerül majd néhány asztal. Ez is valami, ráadásul ez egy fákkal árnyékolt terület, itt az ernyő a madarak ellen kell, hogy védje a vendégeket... És a Csaba. Igaz, nem a Tanácsköztársaság úton van, de szervesen kapcsolódik a főutcához. A vendéglátó szerint az épület felújítása előtt nem érdemes szót ejteni a teraszról. Ugyan nem tudom, mi akadálya van annak, hogy a sötét, levegőtlen Csaba étterem és presszó elé kikerüljön 15—20 asztal, főleg ha a felújítás tervei csak a fejekben léteznek, anyagi lehetőségei pedig az álmokban is alig. Persze a szálló felújítása mindenképp sürgős feladat, s a Csaba nélkül Békéscsaba városközpontja csonka. Még valamit. Számtalanszor elhangzott, hogy a vendéglátó azért sem szeret teraszokat üzemeltetni, mert ott sok „rossz külsejű” (és belsejű) ember gyülekezik össze. Beszéljünk nyíltan! Aligha őszinték ezek az érvek. Nem az említett embereknek készülnek a teraszok, hanem a sok arra érdemesnek. Akik — többek között — ott kívánnak pihenni, beszélgetni, valamit elfogyasztani a napi munka után. És nem helyett. No és a turisták miatt. Akik szívesen fedeznek fel új helyeket, főleg ha a helyek is felfedezik önmagukat, rejtett lehetőségeiket, s közkinccsé csiszolják azt. A „nehéz életűek” és a rongálok ellen vannak jogszolgáltató szerveink, hogy az elcsépelten vágyott, ám kevésbé gyakorolt közösségi fellépésről már ne is beszéljek. Messzire kalandoztak gondolataim. Hiába: minden mindennel összefügg. A város szépsége, használhatósága hangulatunkkal, a városi létforma megélésnek legapróbb eleme városunk szépségével. Ungar Tamás Június 15-ig megújul a Körös terasza rotó: oái cm« Kilencven éve született dr. Mészárns Kálmán Kortársa volt két leghíresebb Afrika-vadászunknak és vadászati írónknak, Kit- tenberger Kálmánnak és Széchenyi Zsigmondnak. Ám ma csak nagyon kevesen ismerik nevét, pedig példás lelkiismeretességgel ellátott orvosi hivatása mellett szenvedélyesen szerette a természetet, a nemes vadak világát, s tekintélyes gyűjteménnyel gazdagította a hazai tudományt. Mindezek mellett a tollat is művészi erővel forgatta. Szerénysége nem engedte meg, hogy kérkedjen kalandjaival, noha fiatalabb éveiben páratlan eseményeket élt át a „fekete földrészen”. Ám az előző uralkodó, Zauditu császárnő elvált férje, Ras Guksza nem ismerte el Tafari herceg trónöröklé- si jogát, és az uralma_ alatt álló Gondár tartományban fegyveres lázadást robbantott ki. A harmincezer főnyi császári hadsereg egyetlen orvosa Mészáros Kálmán volt! 1930. március 31-én zajlott le a döntő összecsapás, melyben Tafari herceg fegyveresei győzelmet arattak. A fővárosban megrendezett győzelmi díszszemlén egymás után vonultak el az ezredest a császári dísztribün előtt. A hadsereg fővezére mellett ott lovagolt a főorvos, Mészáros Kálmán is. A szemle utáni fogadáson Tafari herceg „Etiópia tiszti csillagának lovagja” kitüntetéssel jutalmazta meg orvosát, aki önfeláldozóan látta el a polgárháború tengernyi sebesültjét. 1930. november 2-án Mészáros Kálmán részt vett a szemkápráztató koronázási ünnepségen is, mint az uralkodó — akit ettől I. Hailé Szelasszié néven ismert Ttjeg a világ — egyik segítője és bizalmasa. Több mint tízesztendei etiópiai tartózkodása alatt számtalan lehetősége nyílott vadászszenvedélye kielégítésére is, mert főnökei vadászexpedíciókat engedélyeztek számára. Első s^afáriját a Tana-tó vidékére (ebből ered a Kék-Nílus) indította, ahol számos példányt ejtett el Afrika nemes vadjaiból (leopárd, antilopok, zebra, víziló). Kiválóan kezelte a puskát, rendkívüli hidegvére nem hagyta cserben soha. Vadászkalandjainak hosszú sorát lehetne idézni, melyeknek élére kívánkozik, hogy egy alkalommal egyetlen perc alatt négy (!) oroszlánt lőtt, ami talán mindmáig nem hivatalos világrekord. Hűséges kísérőivel eljutott a rettegett Danakil-földre, melynek lakói hírhedt fejvadászok voltak. Vadászexpedícióin a már említett állatfajokon kívül lőtt még orrszarvúakat, zsiráfokat, elefántot stb. A puskán kívül nagy gondot fordított a vadfényképezésre és -filmezésre is, továbbá a színpompás népviseleteket Is megörökítette és leírta. Mussolini olasz fasisztáinak támadásáig maradt Etiópiában. Az ország eleste után a szomszédos Tanganyikába (ma Tanzánia) menekült, ahonnét 1938-ban jött végleg haza. Itthon „Abesszínia a vadászok paradicsoma” című nagyszerű könyvében adta ki vadászélményeit, melyben szépírói képességeit is megcsillogtatta. Ez irányú publicisztikai munkái Kit- tenberger és Széchenyi Zsig- mond hasonló témájú művei mellé kívánkoznak! Kiskunfélegyházán, majd 1954-től a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Ároktőn dolgozott körzeti orvosként. 1962-ben ment nyugdíjba. Még idősebb korában is számos előadást tartott afrikai élményeiről; lebilincselően, de roppant szerényen idézte föl fiatal korának nem mindennapi eseményeit, amely egy letűnt világba vezette be a hallgatóságot. Megmaradt trófeáit, állatbőreit, kiváló filmfelvételeit még életében a Természettudományi Múzeumnak adományozta. Még megérte válogatott írásainak kiadását, melyet a Gondolat Könyvkiadó jelentetett meg 1970-ben „Afrikai vadászemlékek” címmel. 1971. szeptember 25-én hunyt el a miskolci megyei kórházban. Mészáros Kálmán __kilencv en esztendeje, 1894. május 8-án született Gyulán. (Édesapja, Mészáros Lajos, könyvtáros volt.) A család lakása, melyben Mészáros Kálmán is a világra jött, közvetlen szomszédságban volt az Al- mássy grófok vadaskertjével; kétholdas kertjében pedig hatalmas dió- és tölgyfák, fenyőligetek pompáztak. Az öreg fákra fölkapaszkodott borostyán, a mahóniacserjék napfénytől vöröslő őszi levelei valóságos őserdei látványt nyújtottak. E romantikus környezetben nevelkedett föl a hatgyermekes család legkisebb fiaként hősünk, Kálmán. (A gyönyörű kert ma már nem létezik, mert a gyulai kemping területébe olvadt bele ...) A mai Erkel Ferenc Gim- * náziumban, szülővárosában érettségizett, a budapesti Pázmány Péter Tudomány- egyetem Orvostudományi Karán szerzett — kitűnő minősítéssel — orvosdoktori oklevelet. Mindjárt kikerült az I. világháború harcterére, s egy hadikórházban sebészként gyógyította a sebesült katonákat. A béke beköszöntése után több helyen is működött ; Gyöngyösön kórházi osztályos orvosként, az erdélyi Pecsér községben pedig körorvosként. Az I. világháborút lezáró békeszerződések aláírása után súlyos nyomor, munkanélküliség nehezedett hazánkra, hiszen az évekig tartó világégés szétzilálta gazdasági életünket. Mérnökök, tanárok, orvosok és más értelmiségiek kerültek az utcára. Mészáros doktor is állás nélkül maradt. Csaknem húsz kérvényt írt, hogy munkához jusson, de valameny- nyit elutasították. Végső megoldásként a kivándorlást választotta. 1924. júniusában kerekedett föl szülővárosából, a szó szoros értelmében „szerencsét próbálni”. Egy ládába becsomagolta orvosi műszereit, ruháit és vadászkutyájával vonatra ült. Nagykanizsán és Trieszten át a franciaországi Marseille-ig utazott. Ott szállt be július 19-én az „Angkor” nevű tengerjáró hajóba. Háromhetes hajóút után érkeztek meg Port Saidba, majd a Szuezi-csa- tornán átkelve a Szomáliái Dzsibutiban lépett először Afrika földjére. Az akkori brit gyarmat fővárosából vonattal folytatta útját Etiópia (akkor még Abesszínia) fővárosába, Addisz-Abebába, ahol néhány hónapig magánorvosként dolgozott. Mészáros Kálmánt görög barátai hamarosan beajánlották Észak-Etiópia legtermékenyebb tartománya, Godzsám fejedelméhez — akit Ras Hailunak hívtak —, mert a gazdag feudális tartományúr „egy igazi európai orvost is akart országában letelepíteni”. 1925. februárjában indult el az ötven öszvérből és ugyanannyi „marcona fegyveres bennszülött kíséretből álló karaván" Ras Hailu addisz-abebai rezidenciájából, „hogy jövendőbeli fehér orvosukat a parancs szerint hatalmas uruk országának, Godzsámnak a fővárosáig, Debra Markosig kísérjék”. Eukaliptuszerdőkön, sziklás hegyeken, majd megművelt síkságokon haladtak át, és február 19-én megérkeztek a Kék-Nílus partjára: „Fenséges ősvilági kép — írja Mészáros doktor —; óriási, több kilométer széles, sziklás vadon mély völgye fölött áll a vándor. Tisztán nem látni a túlsó hegyoldalakat, mert a pára, amely a Kék-Nílus fölött lebeg, csak sejtetni engedi a távolba szemlélőnek a vidék vad szépségeit Lent, mélyen hatalmas sasok keringenek számylebbenés nélkül... S szemben, messze, a godzsámi sziklás hegyek elhagyatottsá- gukban is fenséges büszkeséggel merednek az ég felé ...” Izgalmas kalandok közepette keltek át február 22- én a Kék-Níluson, melyben hemzsegtek a krokodilok. Mészáros Kálmán kísérőinek az átkelés alatt szüntelen dörögtek a fegyverei, hogy távol tartsák az életveszélyes hüllőket. Debra Markosban hatalmas zenebonával és tánccal köszöntötték az őslakók az orvost. Mint a tartomány egyetlen képzett orvosára, rendkívüli föladatok vártak. Az emberek a legelemibb tisztasági szabályokat sem ismerték; virágzott a kuruzslás, meg a varázslás mihden vállfája, s a különböző járványos betegségek pusztították a lakosságot. Mészáros Kálmán szerteágazó gyógyítómunkát végzett: üszkösödő végtagokat amputált, maláriában szenvedőket látott el orvossággal, sokféle sebészeti beavatkozást végzett el, férgekkel fertőzött pácienseket gyógyított meg — és körülbelül nyolcezer (!) újszülöttet segített a világra. 1929. novemberében visz- szahívták a fővárosba, Addisz-Abebába, ahol sikerült meggyógyítania a leendő etióp császár keresztapját, aki beajánlotta Mészáros doktort az uralkodó udvarába. Tafari herceg — akit később I. Hailé Szelasszié néven koronáztak császárrá — ezekben az években szüntette meg a rabszolgaságot, és társadalmi reformokat vezetett be a hihetetlen elmaradottság mérséklésére. 1930- ban hadseregének főorvosává Mészáros Kálmánt nevezte ki! Kálmán Gyula
