Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-29 / 124. szám

1984. május 29«, kedd Eredményes a munkásöregységek felkészítése Interjú Tátit Pál munkásőr ezredessel A szeghalmi zászlóalj éles­lövészetét, amelyről nemrég rövid tudósításban számol­tunk be, a berettyóújfalui lőtéren Tóth Pál munkásőr ezredes, megyei parancsnok is megtekintette. Ez alka­lommal arra kértük meg, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. — Ügy tudjuk, hogy a szeghalmi egység háromna­pos tavaszi összevonásával befejeződtek az első félévi gyakorlatok megyénkben. Hogyan értékeli az eredmé­nyeket? — Az összevont kiképzést egységeinknél az 1960-as évek második felében vezet­tük be. Az emberek nagyon elégedettek ezzel a formá­val. Több előnye is van, amelyek közül csak néhá­nyat említek meg. Például összefüggőbbek, gördüléke­nyebbek a foglalkozások, s nincsenek annyira széttör­delve, mintha hetenként tar­tanánk őket. A munkásőrök igénybevételének járulékos idejét lényegesen csökkente­ni lehetett. A munkából való igénybevétel csak minimális, és a 25—30 százalékot sem éri el, így a munkásőrök a termelésből nem esnek ki. Családjuk pedig a szabad időt előre megszervezheti, mert a koncentrált kiképzé­sek időpontját egész évre vo­natkozóan ismeri. A mosta­ni összevonások is jó han­gulatban és sikeresen zárul­tak le. A kiképzési temati­kában előírt foglalkozásokat csaknem azonos színvonalon hajtották végre minden egy­ségnél. A lőeredmények is megnyugtatóak, még akkor is, ha a lőszámok szokatla­nul nehezek. Valamennyi munkásőr arra törekszik, hogy minél jobb eredményt érjen el. Az egységösszevo­násokon való megjelenésük külön is elismerést érdemel, mert csak azok hiányoznak, akik betegek vagy akiknek távolmaradását a parancs­nok engedélyezte. Többször kijelentettük már, de én most mégis megismétlem, hogy a munkásőrök döntő többsége elkötelezett, elvileg szilárd alapokon áll, becsü­lettel dolgozik, és az önként vállalt pártmegbízalást — a haza fegyveres szolgálatát — minden nehézségével együtt tisztességesen teljesíti. Ezt az alkalmat is felhasználva, szeretném elismerésemet ki­fejezni megyénk minden munkásőrének a becsületes helytállásért. és köszönetét mondani a hozzátartozók­nak, feleségeknek. édes­anyáknak, családtagoknak, akiknek nagy szerepe van abban, hogy a férjek, fiúk, édesapák feszesen láthassák el teendőiket. — Milyen jelentősebb fel­adatok állnak még az egysé­gek előtt az év második fe­lében? — Amit most — sport- nyelven szólva — az „ala­pozás” során megtanultak, annak összefüggő gyakorla­tát kell majd végrehajtani, bemutatni az őszi összevo­násokon. Vizsgáznak majd a törzsek és parancsnokok a vezetésből saját beosztottja­ik előtt, az állomány pedig a végrehajtással bizonyítja a tavaszi előkészítés minősé­gét. Tapasztalataink alapján azt mondhatom, hogy jó eredményekre számíthatunk mindenütt; különösen akkor, ha az egységparancsnoksá­gok nagy figyelmet fordíta­nak az őszi előkészítésre is. — Hogyan befolyásolta a munkásöregységek életét a közigazgatási határok meg­változása? —• Ezek korszerűsítése — ha nem is nagymértékben — őket is érintette. Néhány alegység diszlokációja más egységekhez került. A béké­si volt önálló század zászló­alj lett és megkapta a me- zőberényi bázist, az ott ál­lomásozó alegységgel együtt. A kondorosi alegység Szarvasról a békéscsabai egységhez került át. A do­bozi szakasz Gyuláról szin­tén Békéscsabához és a dé- vaványai munkásőrök a szeghalmi zászlóaljtól a szarvasi egységhez mentek át 1984. január elsejével. A munkásőrök mindenütt meg­értették, hogy a közigazga­tási határokhoz nekik is iga­zodni kell, és a tavaszi ki­képzést már minden érin­tett alegység az új helyen kezdte meg. Az anyagi és technikai, valamint híradó- eszközök átrendezése most folyik. A dévaványai mun­kásőröket érintette kelle­metlenül, mert nekik többet kell utazni, és növekedett igénybevételük járulékos ideje is. — Hogyan halad az állo­mány-utánpótlás idei fel­adatainak végrehajtása? — Örömmel mondhatam, hogy megyénkben évek óta növekszik a testületbe je­lentkezők száma. A jelöltek idei szervezését befejeztük, és minden egységnél a ki­képzés megkezdéséhez most folynak az előkészületek. Terveink szerint július else­jén elkezdődik a jelöltek féléves kiképzése, hogy az 1985. januári egységgyűlése­ken már felkészülten esküt tehessenek. Vannak me­gyénkben olyan egységek, ahol sorban állnak a felvé­telüket kérők, de létszámke­ret híján nem tudjuk őket felvenni a jelentkezés évé­ben, s így várniuk kell egy­Szeghalmi munkásörök pisz tolylövcszctcn két évet. Szeretném hangsú­lyozni, hogy a jövőben is szívesen látjuk és fogadjuk azokat a jelentkezőket, akik önként vállalják ezt a ne­héz, de szép és felelősség- teljes pártmegbízatást, s akik alkalmasak és készek a munkásőri élettel járó sza­bályokat betartani — legye­nek azok párttagok vagy pártonkívüliek. — Hogyan készülnek fel Békés megye munkásőrei felszabadulásunk 40. évfor­dulójának megünneplésére? —• Erre egy szóval is le­hetne felelni: becsülettel. Mégis egy kicsit részleteseb­ben szeretnék szólni erről a számunkra is nagy jelentő­ségű évfordulóról. Munkás­őreink 40—42 százaléka már a felszabadult Magyarorszá­gon született, s így nincs személyes tapasztalata a Horthy-rendszer sok keserű­séget és szenvedést jelentő időszakából. Ismereteik a történelemből tanultakon alapulnak. Ezért is fordítunk nagy figyelmet e periódus jobb megismertetésére. Prog­ramunk majd az illetékes pártbizottságok által meg­hirdetett és jóváhagyott el­gondolásokhoz, valamint a munkásőrség országos pa­rancsnokának áprilisban közzétett felhívásához iga­zodik. A teljesség igénye nélkül néhány konkrét el­képzelést is jelzek, amely speciálisan a munkásőrjelle- gű felkészülést illeti. Példá­ul a megyei parancsnokság -csapatmúzeumát, valamint az egységénél levő emlék­szobákat és emlékfalakat fel akarjuk tölteni, frissíteni a felszabaduláshoz kötődő anyagokkal. Ezenkívül min­den egység feldolgozza a sa­ját történetét és így tovább. — Szeretnék feltenni Önnek egy személyes kérdést. Ho­gyan összegezné a saját éle­tében bekövetkezett változá­sokat a felszabadulás 40. év­fordulójára készülve? — Az én szüleim is 1944. október 6-ig dr. gróf Wenck- heim László tarhosi uradal­mában cselédek voltak. Itt születtem magam is, és a felszabadulás előtti cseléd­sorsot már gyermekkorom­ban megismertem. Igazi fel- szabadulást hozott 1944. ok­tóber 6-a számomra is. Né­hány fontosabb állomást megemlítek a 40 év törté­netéből. Emberként dolgoz­hattam és tanulhattam, meg­szereztem a felsőfokú poli­tikai és állami képesítést. Belügyi akadémiát végez­tem. A munkásmozgalom­ban 1945 óta veszek részt és 1950 óta töltök be vezető be­osztásokat. A munkásőrség alapító tagja vagyok. Felesé­gem szintén felsőfokú állami és politikai képesítéssel ren­delkezik, különben a megyei pártbizottság munkatársa. Lányunk általános iskolai ének- és zeneszakos tanár, férje pedig a Volán dolgo­zója. Egyébként elégedett, boldog ember vagyok. Szere­tem a munkahelyemet, a munkásőröket és minden tő­lem telhetőt megteszek, hogy tevékenységüket, magánéle­tüket segítsem. Fontos teen­dőmnek tekintem: az egysé­geket úgy irányítani, hogy azok bármikor hadra fogha­tóak legyenek. — Ismert előttünk, hogy a múlt év szeptember 29-én, a fegyveres erők napján az Elnöki Tanácstól hosszú és becsületes szolgálata elisme­réséül megkapta a Vörös Csillag Érdemrendet is. Mit érzett, amikor a Parlament­ben átvette a kitüntetést? — Boldog voltam, és az vagyok ma is. Ügy érzem, ez a magas elismerés továb­bi helytállásra és szorgal­mas munkára kötelez. Ép­pen ezért a jövőben is min­dent megteszek azért, hogy becsülettel teljesítsem fel­adataimat. Kép, szöveg: Bukovinszky István Gyermekek „tűzveszélyben”?! Május 11-én. este 7 órakor csengett a telefon a tűzol­tóság ügyeleti helyiségében. Ezután a következő párbeszéd kezdődött el a jelző (bejelentő) és a telefonos között: — Békésre legyen szíves kijönni. Békés. Napsugár út 5. — Mi ég ott? — Napsugár út 5. — Mi ég? — Lakatos József. — De mi ég? — Ház. — Békésen? — Békésen, Napsugár út 5.... E dialógust a postával közösen felszerelt vonalrögzító berendezés segítségével vették fel, amely nagyban meg­könnyítette a hívás helyének megállapítását. Erre azért volt szükség, mert már nem először fordult elő, hogy a tűzoltóságot valaki félrevezette. Például május 8-án Bé­késcsabáról két gépjárműfecskendővel, úgynevezett lét­raszerrel és a megyei parancsnokság tűzoltósági csapat- gépkocsijával vonultak ki hiába a helyszínre, s ezzel egyidejűleg riasztották a békési önkénteseket, valamint a mentőszolgálatot is. A több ízben tapasztalt ilyen s az „égő házban bent­rekedt gyermekekről” szóló hamis bejelentéseket és a ké­sőbbi fejleményeket Fábián Gábor alezredes, megyei tűz­oltóparancsnok-helyettes ismertette. Többek között meg­említette, hogy — a rendőrség segítségét kérve — a tele­fonba bemondott név alapján indult el a nyomozás, amelynek szálai valóban Békésre vezettek. Végül a min­den apró dologra kiterjedő ellenőrzés után kiderült, hogy esetenként csavargó, iskolakerülő, 14 éves fiatalok követ­ték el „heccből”. A vizsgálatot lefolytató hivatalos szemé­lyek az oktatási intézményen kívül felkeresték a tanulók szüleit, s meghallgatták a delikvenseket, az őket ismerő gyermekeket, felnőtteket is. fgy derült fény arra, hogy a „vaklármát” keltő fiúknak nemcsak ez van a rovásán, ha­nem csokoládék, kerékpártartozékok eltulajdonítása is. Ezeket az eseteket azonban korántsem szabad csínytevé­seknek tekinteni. Továbbá a megyei tűzoltóparancsnok-helyettes arról tá­jékoztatott bennünket, hogy egy-egy félrevezető telefon- hívásnak tetemes költségvonzata van. Még gondolni is rossz arra: mi lenne, ha az ilyen „beugratáson alapuló” kivonulásra éppen akkor kerülne sor, amikor másutt való­ban tűz keletkezik, s a milliós értékeket azért nem lehet megmenteni. Kiskorú gyermekekről lévén szó, az anyagi és egyéb felelősség a szülőket terheli. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kártevő diákok a büntetés alól mentesülhetnek. Noha a feleslegesen felhasznált üzem­anyag árának és az egyéb költségek megtérítésétől most még eltekintett a tűzoltó-parancsnokság, ám egy újabb hasonló esetben élni fog ezzel a jogával a jövőben. Ugyan­is a telefonhívásokat ezentúl is rögzítik, és ily módon a bejelentő kilétét meg lehet állapítani. A tanulók egyéb­ként a jó érzésű lakosok körében is nagy felháborodást kiváltó cselekedeteikért igazgatói megrovást kaptak, és eltiltották őket az iskolai ballagástól is. Szüleik pedig hatósági figyelmeztetésben részesültek. A gyámhatóság­nak szintén jelezték az ügyet. A cél az, hogy ez az eset tanulságul szolgáljon azok számára, akik ilyen tettekre szánnák el magukat. A tűzoltóság továbbra is kéri a lako­sok segítségét ahhoz, hogy — ha környezetükben a fen­tihez hasonló tervekről tudomást szereznek — azonnal je­lezzék a parancsnokságnak vagy a rendőri szerveknek. * —y—n Személyzeti munka az űjkigyósi tanácsnál Beszélgetés Süli János tanácselnökkel Az újkígyós; Városkörnyé­ki Nagyközségi Közös Ta­nács és a hozzá tartozó intéz­mények személyzeti munká­ját a testület végrehajtó bi­zottsága 1980 telén elemez­te, A bizottság ekkor hatá­rozatot fogadott él, amely­ben többek között leszögez­te: a színvonalasabb mun­ka, a gyorsabb, precízebb ügyintézés és az ügyfelekkel való tartalmasabb foglalko­zás végett a tanácsi appará­tusban dolgozók munkakö­rülményeit jelentősen javí­tani kell. A továbblépésnek ez az egyik alapfeltétele. Ta­valy felújították és bővítet­ték a tanácsházát, de az az­óta eltelt időszakban egyéb területeken is igyekeztek megfelelni a mind nagyobb követelményeknek. A tanács testületé a napokban tekin­tette át az elmúlt csaknem négy év eredményeit, hiá­nyosságait, és meghatározta a teendőket. — Miért vált időszerűvé a sze­mélyzeti munka napirendre tű­zése? — kérdeztük Süli János tanácselnöktől. — Az aktualitását több tényező is indokolja. Egy­részt a végrehajtó bizottság a tanács és a tanács intéz­ményeinek vezetőitől joggal várja el, hogy rendszeresen, időről időre visszatérve fog­lalkozzanak dolgozóik mun­kájával, magatartásának, közéleti tevékenységének elemzésével és minősítésével. Másrészt a ’80-as évek ele­jén az intézményhálózatban sok fiatal kezdte meg mun­káját, miközben több régi,^ nagy tapasztalattal rendel­kező munkatársunk ment nyugdíjba. A természetes generációváltás részben ja­vította, részben pedig ron­totta a személyzeti feltéte­leinket. Javította azért, mert a fiatalok a munkakörükhöz szükséges iskolai végzettség­gel kezdték meg munkáju­kat. Rontotta azért, mert ter­mészetszerűen az újonnan jöttek kevés szakmai tapasz­talattal rendelkeznek. — A fiatalok belépésével ho­gyan alakult a szakmai és po­litikai képesítéssel rendelkezők aránya? — A tanácsnál három cso­portban kilencen dolgoznak. A 9 tanácsi intézményünk­nél pedig 170-en. Mindkét kategóriában létszámemelke­dés volt. A munkakörre elő­írt iskolai végzettséggel az apparátus valamennyi tagja rendelkezik. Intézményi há­lózatunkban már nem ilyen kedvező a helyzet. A politi­kai végzettséggel rendelke­zők aránya nálunk csökkent, de az intézményeinknél nőtt. A fiataloknak még nem volt lehetőségük az ilyen irányú végzettség megszerzésére, ez­zel magyarázható a csökke­nés. A szakigazgatási szerv­nél a mindennapos munka megkívánja, hogy dolgozó­ink különböző szakvizsgákat tegyenek. Az előbb említett ok miatt itt is kedvezőtlenebb a kép napjainkban. De re­méljük, hogy a közeljövőben mind a szakmai, mind-a po­litikai képzés a terveinknek megfelelően alakul, és ebben is előbbre lépünk. — A tanácsoknál csakúgy, mint az egyéb adminisztratív jellegű munkákban, megfigyel­hető az erőteljes elnőiesedés« Jelent-e önöknek ez valamilyen problémát? — Nálunk is évről évre emelkedett a nők aránya. Mondanom sem kell, hogy a tanácsi és az iskolai nevelő­oktató munkában sokszor igen súlyos gondot okozott. Magas a szülési szabadsá­gon, gyesen levők száma. Meg kell említeni, hogy je­lentős a kisgyermekek be­tegsége miatti távollétek száma is. Az említett ese­tekben a helytállás, a he­lyettesítés majdnem megold­hatatlan feladatok elé állít­ja a vezetőket, munkatársa­kat. Községünkben az erős gazdasági egységek hatására a férfiak nemigen vállalnak tanácsi munkát. Más mun­kahelyen több pénzt keres­hetnek. — Kétségtelen, a munka elis­merését elsősorban a boríték összege jelenti. De a dolgozók megbecsülése más formában is elképzelhető. — A legszínvonalasabb munkát teljesítők tevékeny­ségét igyekszünk különböző jutalmakkal, kitüntetésekkel elismerni. A tanácsnál öt, az inté7.ményeinknél pedig 38 a kitüntetettek száma. De a dolgozók megtartásáért az erkölcsi elismerésen túl más formában is igyekszünk lé­péseket tenni. Például lehe­tőségeinkhez képest szolgá­lati lakásokat biztosítunk, és nagy figyelmet fordítunk a munkahelyek szociális kér­déseinek megoldására. A ki­egyensúlyozott munkahelyi légkör, a fentiekkel együtt nagymértékben csökkentheti a fluktuációt. — Véleményem szerint az is fontos, hogy a pályakezdők lát­nak-e perspektívát maguk előtt. Megvan-e a lehetőségük a to­vábbtanulásra. Hogyan foglal­ható össze a képzési és tovább­képzési elképzelésük? — Mint már említettem, a tanácsnál a szakmai kép­zettséggel kapcsolatos kér­déseken kell javítanunk. Az oktatási intézményeinkben pedig jó néhány képesítés nélküli nevelő tevékenyke­dik. Célunk az, hogy közü­lük minél többen végezzék el a megfelelő stúdiumokat. De egyidejűleg sok fiatal to­vábbképzése a munka ellá­tásában okozhat problémát. A fiatalokkal elbeszélgetünk, megindokoljuk képzésük fon­tosságát, és igyekszünk az ügy érdekében megnyerni bizalmukat. Ismertetjük a velük kapcsolatos rövidebb- hosszabb távú céljainkat, el­képzeléseinket. A közelmúlt­ban több mint ötvenen irat­koztak be szakmai, politikai vagy állami továbbképzésre. — Befejezésül arra kérem önt, hogy az eddig elhangzottakból adódó feladatokat ismertesse. — Erősítenünk kell — a párt- és állami szerveink se­gítségével — a tanácsi ap­parátus és a nevelő testüle­tek stabilitását. A beiskolá­zott dolgozóinknak minden segítséget meg kell adni ta­nulmányaik sikeres befeje­zéséhez, valamint meg kel! oldani a fiatalok politikai beiskolázását. Lovász Sándor Szövetkezeti kórustalálkozó A szövetkezeti kórusok harmadik országos találko­zójának záróhangversenyé­vel avatták vasárnap Sikló­son szabadtéri „koncertte­remmé” a kerámia alkotó­ház kiváló akusztikájú dísz­udvarát. Az ország minden tájáról érkezett tizennégy szövetkezeti énekkar félezer dalosa mutatkozott be a ta­lálkozón. amely elődeihez hasonlóan egyúttal minősíté­si alkalom is volt a szövet­kezeti kórusok számára. A hazai kórusmozgalom újabb fesztiváldíjas együttest ava­tott vasárnap: kimagasló produkciója alapján ugyanis ezzel a fokozattal jutalmaz­ta a zsűri a siklósi női kart. A minősítését kérő többi együttes megőrizte korábban elért fokozatát. A harmadik országos szövetkezeti kórus- találkozó résztvevőinek öt­száz tagú egyesített kara Beethoven Május-kánonjá­nak közös eléneklésével bú­csúzott Siklóstól.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom