Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
1984. május 19.. szombat Társadalmi munka Gyomaendrődön Volt idő, amikor — még az egyesülés előtt — sem Syoma, sem Endrőd nem dicsekedhetett kimagasló társadalmi munkával. Olyannyira nem, hogy 1981-ben a megye nagyközségei közül az utolsó helyen álltak. Egy esztendővel később már a 11. helyre kerültek. Az egyesülés után céljaiban és a megoldási feltételekben is változott a helyzet, s 1982-ben csaknem 13 millió forint értékű volt a társadalmi munka. A munkahelyi kollektívák mellett jelentős mértékű volt a lakosság hozzájárulása is. A tanácstagi választókerületekben a lakosság elsősorban a közvetlen környezetének karbantartásával, parkosítással járult hozzá a társadalmi munkához. Az elmúlt esztendőben tovább javult az eredmény. Nem kevés családnak okoz gondot, hol egyék gyermekük a nyári vakációban. Bezárnak az iskolák, nem mindenütt van a nyári hónapokban napközi, s a nyári táborokban sem helyezhető el az összes kisdiák. Ezeknek a gyerekeknek egyetlen megoldás a vendéglői étkezés. * * * Békéscsabán a diákok nagy része a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat éttermeiben: a Korzóban, a Csa13,6 millió forintot tett ki az összérték. Az egy főre jutó összeg meghaladta a 755 forintot, s a társadalmi munkából a lakosság csaknem 4,8 millió forinttal vette ki részét. A teljes összegből 9,2 millió forint a fejlesztési alapot növelő, és 4,4 millió forint a költségvetést kímélő társadalmi munka értéke. Jelentős összeget fordítottak utak, járdák építésére, karbantartására s a leendő tornaterem építésére. Ami a jövőt illeti, hatékony módszer a már eddig is alkalmazott munkamegosztás. A fejlesztési terv ösz- szeállításakor megjelölik azokat a feladatokat, amelyhez szükséges a társadalmi ösz- szefogás igénybevétele. Így előre felmérhető a munka nagysága, és eredményesebb a mozgósítás. Sikeresen albában, a Kossuthban, a Halászcsárdában, valamint a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ Kakas, illetve Lencsési éttermében ebédel. Az üzletvezetők elmondották, hogy a nyári szünidőben is szívesen kiszolgálják a gyerekeket. Általában csütörtökön, a Kakasban pénteki napon lehet előfizetéses jegyet váltani, 16,50-ért. A Korzóban jelenleg mintegy 200 általános és középiskolás kalmazható az elmúlt évben már bevált tanácstagi alap igénybevétele. Az alapból a választókerületekben megoldhatók a kisebb, de a lakosságot érintő karbantartási, felújítási munkák elvégzése. Lendítő erő az aktivitás kiváltásában az a megyei tanács által meghirdetett pályázat, amelynek célja az önerőből létrehozandó szilárd burkolatú utak számának növelése. Az elért eredmények megtartása és fokozása szükségessé teszi valamennyi ésszerű lakossági javaslat felkarolását. Nem utolsósorban folyamatosan figyelemmel kell kísérni a kiemelkedő társadalmi munkát végzőket, és megfelelő erkölcsi elismerésben részesíteni őket. étkezik, a nyáron ez a létszám ötvenre csökken. Fél éve kímélő menü is van az étlapon, amelyet a gyerekek is kedvelnek, hiszen igazodik az igényekhez és a korszerű táplálkozáshoz. A Kakas étteremben legalább 400 általános iskolás és szakmunkás- tanuló ebédel, a szünidőben viszont csak a fele vesz jegyet. Ezek a fiatalok háromféle menü közül válogathatnak, ebből egy kifejezetten gyerekmenü FMKT, FAT — a ’70-es években kezdtünk ismerkedni e kezdőbetűkkel, s lassan a szélesebb közvélemény is megjegyezte jelentésüket: Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa, illetve Fiatal Agrárszakemberek Tanácsa. A Kommunista Ifjúsági Szövetség hívta életre mindkettőt, azzal a céllal, hogy átfogó keretet adjon a fiatal szakemberek szakmai-mozgalmi munkájához. Azt már felesleges is külön bizonygatni, hogy meghatározó szerepet játszanak napjainkban a fiatal szakemberek egy-egy üzem, vállalat, szövetkezet, sőt egy-egy község gazdasági életében. Nem közömbös tehát, hogy e fiatalok szakmai, politikai ismereteit jól kamatoztatja, kiaknázza-e a munkahely, a környezet. Békéscsabán — miként a KISZ városi bizottsága a témával foglalkozva megállapította, jelenleg 11 FMKT tevékenykedik, a szervezetek 220 fiatalt tömörítenék. Sajnálatos tény, hogy ez kevesebb, mint az előző években volt — 1978-ban még 18, 1981-ben pedig 20 FMKT működött. Nincs Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa olyan nagy KISZ-bi- zottságoknál, mint a MÁV. az Állami Építőipari Vállalat, a Híradástechnikai Vállalat, holott ezeken a munkahelyeken sok a fiatal műszaki és közgazdász szakember. S hogyan tevékenykednek a meglevők? Több helyen az a tévhit alakult ki, hogy az FMKT-k FMKT-k kizárólag felsőfokú végzettségűeket tömöríthet- nek. Márpedig, miként a megyei KISZ-bizottság módszertani útmutatója is megfogalmazza: „Az FMKT-k az irányító KISZ-szervezetek műszaki-gazdasági tanácsadó szervezetei, egyben ezen fiatalok érdekképviseleti szervei. Tevékenységét a 35 év alatti közép- és felsőfokú végzettségű műszakiak és közgazdászok körében fejti ki, függetlenül a KlSZ-szer- vezeti tagságtól. A tanácsok tevékenységében minden 35 év alatti műszaki és közgazdász részt vehet, aki vállalja, hogy rendszeresen képezi magát, folyamatosan tájékozódik szakterületeinek legújabb eredményeiről, elfogadja és megvalósítja a tanács munkatervét, részt vállal más képzési formák szervezésében és vezetésében, továbbá a vállalat gazdasági feladatainak kötelezettségen túli megvalósításában.” A megyeszékhelyen csak egy-két helyen élnek a lehetőséggel, hogy középfokú végzettségű fiatalokat is megnyerjenek — jó példa erre a Tégla- és Cserépipari Vállalat. Az FMKT-k egyébként nem túl szoros szervezeti keretek között működnek, ez nem is lenne célszerű. A gyakorlat inkább az, hogy egy-egy feladatra egy-egy csoport vállalkozik. Fő tevékenységi körük a szakmai vetélkedők szervezése, részvétel az Alkotó Ifjúság pályázaton,- újítások menedzselése, pályakezdők fogadásáéi patronálása. Ez a kialakult gyakorlat többek között a kötöttárugyárban, a FÉKON Ruházati Vállalatnál. A FORCON-nál elsősorban a gazdasági munkát segítő ifjúsági versenyek előkészítésében, szervezésében és lebonyolításában, a KISZ Radar mozgalom segítésében merül ki az FMKT-k munkája. Igen színvonalas, eredményes az FMKT-k tevékenysége a Tégla- és Cserépipari Vállalatnál, a Kner Nyomdában és a Volánnál, ahol az FMKT-k ellátják a KISZ- szervezetek műszaki-gazdasági tanácsadó feladatait. Részt vesznek a gyártmány- fejlesztésben, a tervek előkészítésében "és véleményezésében, segítik a KlSZ-szerve- zetet abban, hogy tervtárgyalásokon és egyéb fórumokon megalapozott, szakszerű véleményt mondhasson. Számos nagy lehetőség, komoly építőerő rejlik tehát az FMKT-kben. Érdemes lenne ezt még jobban, s minél több helyen kiaknázni, egyebek között úgy is, hogy a KISZ-szervezetek szorgalmazzák az FMKT-k megalakulását, a gazdasági vezetők pedig értelmes feladatokat adnak ily módon is a fiatal közép- és felsőszintű végzettségű fiatal szakembereknek. T. I. Hol egyen a gyerek a nyári szünetben? „Érezte már valaki a teljes létbizonytalanságot, a tehetetlenséget? Azt, hogy nem ura tétova mozdulatainak. akaratának? Szándékán kívül rárivalj a neki kedvesekre, oktalan szigorral, idegességgel leplezve önmaga zűrzavarát? Kétes biztonságot csak az első fél liter bor, a deci pálinka után öntve magába?” Emberek, esetek Így beszélt egyik gyógyulófélben levő, emlékeit még frissen érző alkoholista interjúalanyunk. A talajt már érzi a lába alatt, egyéniségét nem veszítette el és segítséggel — család, orvos, nővér, munkahelyi, társadalmi környezet — visszanyerheti élete értelmét, munkakedvét. Nagyon sok hasonló sorsú emberrel találkoztunk kőrútunkon az alkoholgondozó nővérével, aki energiát, fáradságot nem kímélve, törhetetlen hittel járja a családokat, agitál, ellenőriz, biztatja a lankadókat. Jöjjenek orvosukhoz, együtt legyőzhetik a félelmetes ellenséget ... Néhány feljegyzés a vallomások közül, névtelenül, okulásul: „Egyedüli gyerek vagyok, rendes szülők rendes körülmények között neveltek. Átlagosan jól tanultam. Néhány diákcsínyen kívül semmi rosszal nem hívtam fe] magamra a figyelmet. Tanultam, orvos lettem. Vidéki körzeti orvos. Talán ez lett a vesztem. A falusi lagzikból, a névnapokról, a disznótorokról nem hiányozhattam. Egyre jobban, egyre többet ittam. Először a családom látta kárát, azután a munkám is. Jó orvosnak tartottak a faluban, idővel azonban csak a feleségem segítségével leplezhettem valamennyire a válságomat. Rászántam magam az elvonókúrára, egy-két évig nem ittam. Észrevettem, hogy ezért megmosolyogtak. Nem érdekelt, mert a közérzetem sokkal jobb lett. Sajnos, újra iszom, kétségbe vagyok esve, mi jesz velem?.. „Festő-mázoló a szakmám, jól kerestem. A fociért élek- halok. Ugyanazon a munkahelyen dolgoztam 36 éves koromig, de két éve csak 3-4 hetet tudok egy helyben megmaradni. Az italozásért kidobott a feleségem, a fiúnk vele maradt. Itt, a gondozóban beszéltek a fejemmel, hogy hagyjak fej az ivással. Ha józan vagyok, szégyellem magam és elhatározom, nem iszom többet. Az apámék nyugdíjából élek, velük lakom. Kölcsönökből, alkalmi keresetből jut az italra. Sokszor csak, lézengek, csavargók az utcán, kocsmákban, de nem bírom alkohol nélkül. Érzem, nem lesz jó vége ennek az életnek!” „Hat éve járok a gondozóba. Az asszonnyal 25 esztendőt éltünk le, jóban- rosszban. Felneveltük a fiánkat, a lányunkat. Részegen bekerültem a haverokkal egy balhéba, akkor vettek gondozásba. Jó szakmám van, a keresetemre nem panaszkodhatott!, csak az ital okozza a bajt. Megromlott a házasságom. A feleségem mégis szeretné, ha meggyógyulnék. Próbálkozom ...” Reménytelenül? — Ha egy alkoholista gyógyulófélben van, a környezete, a férj, a feleség viselkedésével visszataszíthatja a züllésbe — mondja a nővér. — Például tudnia kéne, hogy társaságban ne helyett© utasítsa vissza a kínálást, hagyja őt élni a jogával. Persze, ilyenkor már lazulnak a kapcsolatok, az indulatok uralkodnak, a dac. a megszégyenítés, a gyűlölet. Nagy türelem és szeretet kell ahhoz, hogy egymáson segítsenek az emberek. Családlátogatásra először egy gyógyultnak hitt férfihoz indultunk. Újonnan épült házba kopogtattunk, s reméltük, a külső rend tükrözi a belsőt. A gondozott fogadott. láthatóan nem örült nekünk. A felesége a tűzhely körű] ténykedett, komoran közölte velünk: — elváltunk, nem tudunk egymással boldogulni. Megjárta már Nagyfát, évek óta kezelik, de mindig csak rosszabb. Nem bánt bennünket, csak reszket az italért. A kollégái meg — legyint. — Amíg velük iszik, haver, ha nem és gyógyulni próbál, alkoholista. — Jöjjön újra a gondozóba — biztat a nővérke. — Megvizsgáljuk, elkezdjük megint a kezelést. Nem szabad eldobni a kapanyelet, ez a kötelék nem szakadt még szét. Hiszen látom, szeretik egymást, a gyerekeket. Ugye. eljön? — Nem tudom, szégyellem a munkahelyemen — alig halljuk a választ. A gyógyszert se szedi be — panaszkodik a feleség. — Az is előfordult, hogy bevette, s a komái cukkolták, igyon. A vége az lett, bevitték a kórházba. Olyan ez az ember, mint egy gyerek, kézen kell fogni és orvoshoz vinni. Ha iszik, másnap beteg. Se feküdni, se menni nem tud, térdre borul, úgy könyörög az italért. Nem tudom én ezt az életet normális ésszei tovább elképzelni, különmegyünk. Az alkoholelvonó rendelésén mégis mindketten megjelentek. Hátha van segítség. 0 vége - öngyilkosság Szakemberekkel beszélgetve, megdöbbenten hallom, hogy aki nem tud szabadulni az alkohol rabságából, vagy a szerveit megtámadó betegség, vagy a teljes kilá- tástalanságnak véget vető öngyilkosság szakítja meg az életét. Másik páciensünk lakását egy kerékpározótól kérdezzük. Későn vesszük észre, hogy ez is cikk-cakkban halad az úton. Jó korán kezdte, még csak délelőtt 10 óra van. Szíves szóval útba igazít, még el is kísér. A gondozott helyett beteg feleségét találjuk otthon. Ajtót is alig bír nyitni, félve kiku- kucskál, hátha már megint valami megrázkódtatás vár rá. A minap is felakasztotta magát a férje a padláson. Ügy hívta a szomszédokat, hogy segítsenek levágni. Megmentették, de iszik tovább. — Tanácsi határozat kényszerítené, hogy rendszeresen járjon az elvonóra, de nem fogad ez szót senkinek — mondja az asszony. — Ha részeg, még az élő fába is beleköt az utcán. Fenyeget is. hogy beszedi a gyógyszert, aztán ráiszik és meghal — remeg a szája széle —, de akkor legalább megszabadulok tőle, mert másként, soha. össze-vissza kéri a kölcsönt, hitelbe iszik, már elitta a jószágok elől a takarmány árát is. A gyerek se szeret itthon lenni, fél az apjától, már ő is tiszta idegbeteg. Nyugodt élet kellene nekünk, nem ez az őrület. Errefelé minden második házban cédula az ablakban: bor eladó. Aztán vannak olyan asszonyok, akik pénz nélkül is adnak. A kocspia előtt meg halomban áll a sok bicikli. Megisznak két- három üveg sört, aztán már nem érzik, hogy felszódáz- ták-e a pálinkát! Próbáltam én segíteni, hogy leszokjon az italról, de mindig visszaesik. Aztán az ember csak akkor tudná felejteni a sok hántást, ha bolond volna. Megbocsátani lehet, de felejteni soha. Nemcsak a férfiak szenvedélye Igazságtalanság lenne * azt állítani, hogy csak a férfiak isznak, sajnos, a nők is, és az egyre fiatalabbak. A nővér idősebb asszony látogatására invitál. Feküdt már kórházi osztályon, jár az el- vonóba is. „Nagyon emlékszem rá — mondja a nővér — bátortalanul bejött a rendelőbe, ránéztem: A férj©?— kérdeztem. — Nem — válaszolta — én iszom, de gyógyulni akarok. Értelmes, kedves arcú néni. Elvált, egyedül maradt. A nyomasztó nehézségek elől átmeneti menekülést hozott az ital. Mindegy volt, bor, sör, pálinka kerül az asztalra. Egyedül, otthon, szép csendesen mindennap berúgott. A háza környéke, a lakása példamutatóan rendes, tiszta, otthonos, csak a lelke, a gondolatai zavarosak. Most már van valaki, aki segítene, aki támasza lehetne, de boldogulásuknak a saját anyja a gátja, őrlődik, boldogtalan, tehetetlen, s ilyenkor újra a pohárért nyúl. Mi lehet itt a megoldás? Az elvonó ambuláns rendelésén -ünnepek előtt gyér á forgalom. Disznóvágás, szilveszter, húsvét, majális környékén akár bezárhatna a bolt, ilyenkor talán még a legszorgalmasabbak sem szedik a gyógyszert. Aki önként jön ide, attól lehet remélni a legtöbbet. Talán lemond az alkoholról a családjáért, önmagáért, az életért. A próba idején sört itat velük a nővér, ha szedik a gyógyszert, pár perc múlva mutatkozik a reakció. A kényszerhatáro- zatosokat a rendőrség is előállítja. Kérdem, hogy a hét végén és ünnepeken ügyelő detoxikálóban (kijózanítóban) mennyi a taksa a csöppet sem kellemes „kúráért”. Előfordul, hogy 3 mentő és két rendőrkocsi szállítja a pácienseket, ettől függően is változnak az árak. Mentővel „olcsóbb”, ha viszont garázdát hoznak a rendőrök, ezrekbe kerülhet a mulatozó- nak. Az alkoholizmussal hivatalos és nem hivatalos fórumok állandóan foglalkoznak. Egyre több szenvedélybeteget fogadnak az elvonókúrás rendelések, a kórházi osztályok, sorban állás van Nagyfára, a munkaterápiás alko- holelvonóba. Ez a sok-sok igyekezet, gyógyítás, erőfeszítés, mind-mind csak mankót és tüneti kezelést jelent. Az alkoholellenes klubok sem jelentik sokfelé azt a segítő bázist, amit jelenteniük kellene. Hiányzik az alkalmas klubvezető, a vonzó program, a gyógyító közösségek összetartó ereje. Hipnoterápia, családterápia, gyógyszeres kezelés nem segít, ha a beteg önmaga nem akar gyógyulni. Talán előrébb jutnánk ezen a területen, ha például az alkoholból befolyt pénz egy részét az ellene való védekezésre, a gyógyításra, a gyógyultak visszailleszkedésére lehetne fordítani. A problémának sok oka, gyökere, megközelítési módja van, csak egyet nem szabad tennünk, levenni a témát a napirendről. Bede Zsóka Fotó: Veress Erzsi Az alkohol útvesztőjében
