Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-18 / 115. szám

1984. május 18-, péntek o A Terimpex terveiről Gádorosi November 7. Tsz Tízmillió dollár többletbevétel A tavalyi mélyponthoz ké­pest az év eddig eltelt idő­szakában valamelyest javult a húsértékesítési lehetőség a külpiacon. Ennek nyomán az év első négy hónapjában a Terimpex 5-6 százalékkal több húst exportált, mint az elmúlt év azonos időszaká­ban. Ez 10 millió dollár több­letbevételt eredményezett. Az értékesítés további kilátásai­ról, a külkereskedelmi mun­ka fejlesztésének lehetőségei­ről Vörös Imre, a vállalat vezérigazgatója nyilatkozott az MTI munkatársának: — A hús iránt élénkülő kereslet a jövőre nézve csu­pán biztató jel lehet, alap­vető fordulat az állati ter­mékek világpiacán évek óta tartó kedvezőtlen helyzetben azonban nem következett be — mondotta. Az árak to­vábbra is igen alacsonyak. A húsforgalom fellendülése el­sősorban arra vezethető visz- sza, hogy a Közös Piac or­szágaiban mérséklődött a ser­tés-, a szarvasmarha- és a baromfi hús-termelés. Ily mó­don most kevesebb a felhal­mozott készlet, s jelenleg könnyebben megtalálja az utat a vevőhöz a magyar húsáru. A szerződéskötések szerint az exportra szánt árualapok kétharmada 1984- re már eddig vevőre talált, ami ugyan biztatóbb a tava­lyi helyzetnél, ám továbbra is elmarad a korábbi évek szerződési gyakorlatától, amikor is a termékek 80 szá­zalékát kötötték le a vevők. A szállítási távolságok be­határolják a gazdaságos ex­port lehetőségeit, ezért a ter­vek teljesítésére jobbára a meglevő vevőkör igényeit igyekszik a Terimpex még- inkább kielégíteni. A hagyo­mányos termékek mellett a pillanatnyi keresletnek leg­jobban megfelelő újdonságo­kat kínálnak. Csakhogy egy- egy új termék kifejlesztése, s a gyártás beindítása több­nyire költséges vállalkozás, amelyben gyakran a kocká­zat is nagy. A pápai, szege­di, gyulai, budapesti és más húsüzemek azonban a több­letnyereség reményében még­is bátran kockáztatnak, s ru­galmas partnerei a külkeres­kedelmi vállalatnak. A fej­lesztésekbe a Terimpex gyak­ran bevonja a külföldi vevőt is, elősegítve know-how-k átvételét, s a feldolgozó-da- raboló gépek vásárlását. En­nek nyomán évente 10—15 újdonság jelenik meg, s bő­vül a külkereskedelem kíná­lata. A Terimpex, a húsipar és az amerikai vásárlók együtt­működésének eredménye­ként, 1984-től a darabos son­ka mellett új készítmények kivitelére kezdte meg az elő­készületeket. Külföldről átvett gépek­kel, adalékanyagokkal a son­ka mellett mód nyílik a ka­raj, a tarja, az oldalas és a csülök feldolgozására, ex­portjára is, s ezzel növelhe­tik az Egyesült Államokba irányuló exportot. A korsze­rű gépek beállítása megte­remtette a feltételeket újfaj­ta kolbászok, baromfiipari termékek előállítására, s ezeknek szintén jó esélye van a külföldi piacokon. A Pécsi Baromfifeldolgozó Vállalat francia tenyésztőktől olyan kacsafajtát vett át — s kezd­te meg elterjesztését —, amelynek nagyobb a mája, és így gazdaságosabb a tar­tás, feldolgozás. Miután az alacsonyabb árak miatt a terveket csak többletkivitellel lehet teljesí­teni, a Terimpex a korábbi­aknál nagyobb gondot fordít a kisebb tételek külkereske­delmi értékesítésére is. A vállalatnál hozzáláttak a bel­ső szervezeti korszerűsítés­hez, megteremtve a lehetősé­get arra, hogy az egyes osz­tályok közvetlenebbül is ér­dekeltebbek legyenek a be­vétel fokozásában, a tartalé­kok feltárásában. Ipari oxidkerámia Az oxidkerámiai cikkek iránt megnövekedett igények kielégítésére a Bodrogke- resztúri Kerámiaipari Szö­vetkezet tokaji üzemében új égetőkemencét szerelnek fel, amivel teljesítményük bőví­tése mellett csökkentik az energia felhasználását, egy­úttal pedig javítják termé­keik minőségét is. A szövet­kezet a textiliparnak gyárt szálvezetőket, a gépiparnak huzalvezető görgőket, to­vábbá öntvénytisztításhoz való homokfúvókákat, s a festékszórókhoz különböző alkatrészeket; az idén meg­közelítőleg 8 millió forint értékben. Hazai szabadalom alapján, alumínium hulladék felhasz­nálásával számos olyan al­katrészt is készítenek, amit eddig importálni kellett; ezek egy része exportgépek­be kerül betelepítésre. A mintegy 4 millió forintos korszerűsítés eredményeként tovább szélesítik a gyárt­mányskálát. Részlegvezetőnő Tótkomlóson A Tótkomlósi Háziipari és Népművészeti Szövetkezet szövőrészlegének a vezetője Matyuska Sándorné. Munka­körét igen jól látja el. Racs- kó Anna, a szövetkezet el­nöke elismeréssel beszél ró­la. Találkozásunkkor az első kérdésem: — Mi a szakképzettsége? — A részlegvezetői mun­kakör betöltéséhez most már szövőipari technikumra van szükség. Nekem „csak” 28 éves gyakorlatom van. Mint megtudom, 28 év alatt különböző munkakörö­ket töltött be. Volt szövőnő, anyagátvevő, kiadó és admi­nisztrátor. Tizenhat évvel ezelőtt lett részlegvezető. Van egy beosztottja, a nála jóval fiatalabb Paulik Mi­hály né személyében, aki 10 évig volt varrónő, közben tanult, és két éve kapta meg a technikusi oklevelet. Más dolog vezetőnek lenni Az emberben felmerül a kérdés: vajon hogy fér meg a két asszony egymás mel­lett? Nincs-e valamilyen el­lentét közöttük, hiszen a ma­gasabb iskolai végzettségű az alacsonyabb végzettségű­nek a beosztottja. Matyuska Sándorné azonban állítja, hogy igen jól megvannak egymással. Mindketten a szövetkezet érdekeit tartják szem előtt, ez a meghatáro­zó. Egyébként, amikor 16 év­vel ezelőtt ebbe a munka­körbe került, alaposan is­merte a gépeket, az anyago­kat, a munkafolyamatokat, csak az emberekkel való kapcsolat kialakítása oko­zott gondot. Mert más mun­katársnak, s más felelős ve­zetőnek lenni. Vele szem­ben fentről és lentről is kö­vetelményeket támasztanak, amiről a következőket mondja: — A szövetkezet vezetősé­ge ‘előírja, mit és mennyit termeljen a részleg, a dolgo­zók pedig elvárják, hogy le­gyen gép, anyag, munka és természetesen jó kereset, de azt is, hogy megfelelőek le­gyenek a munka- és a szo­ciális körülmények. — Mi okoz most nehézsé­get? — érdeklődöm. — Az a helyzet, hogy a szövetkezet csak olyan szö­vőgépet tud vásárolni, ami­lyet a nagy textilvállalatok eladnak. Ha ezek elromla­nák, csak nehezen tudunk alkatrészhez hozzájutni. Az alapanyag beszerzése is gon­dot okoz néha. A Mezőtúri Szőnyegszövő és Fonalneme­sítő Háziipari Szövetkezet­hez általában negyedévi igényt adunk be, de nincs mindig az, amire szükségünk van. Erősödjék a szövetkezet Látom, csupa asszony és lány dolgozik a gépeknél. — Kijön velük? — Az évek során úgy ala­kult a helyzet, hogy itt nem erény a hallgatás. Akinek valami nyomja a lelkét, az megmondja. Nem azért, hogy vita legyen, hanem, hogy jobban haladjon a munka és erősödjék a szö­vetkezet. Azt mindenki tud­ja, hogy csak így számíthat egyénileg is jobb körülmé­nyekre. — Most milyen a kereset? — Az asszonyok, lányok többsége nem szakmunkás. Ehhez képest a keresetük el­fogadható. Egyébként Tót­komlóson hova mehetnének máshová dolgozni? Különö­sen a gyermekes anyák ... Egyetlen lehetőség van a több keresetre: a jól szerve­zett, szorgalmas munka. — Elégedett-e a beosztott­jaival? — Igen. Vannak ugyan vi­ták, de ha megbeszéljük, nem egyszer a szabad idejü­ket is feláldozzák, hogy el­készüljön egy-egy időközben érkezett — tehát terven fe­lüli — megrendelés. — Van exportmunka is? — Van, ennek értéke a második negyedévben egy­millió forint. — Mennyi a részleg éves terve? — Tizenhatmillió forint. Munka mindig volt, ami a kedvező árnak és a jó minő­ségnek köszönhető. A szö­vetkezet három évtizede mű­ködik, és ma már országo­san is jó hírneve van. — Mitől függ a kereset? — Nálunk darabbér van, tehát a teljesítménytől. Ez leegyszerűsíti a munkámat. Fontos a tárgyilagosság — Kik kapnak jutalmat? — Általában akikre javas­latot teszek. Az elbírálásnál figyelembe veszem a meós és az ügyintéző véleményét. — Igazságosnak tartják a munkatársai? — Van néha ellenvéle­mény is. Én igyekszem tár­gyilagos maradni. Az igaz­ságos elbírálás előbbre visz, az igazságtalan rombol. Néhányan körénk seregle­nek. Megkérdezem tőlük: — Mi a véleményük? — Nálunk a jutalmazás igazságosan történik — mondja szinte egyszerre Tóth Mária és Orbán Zsu- zsanna. — No, akkor legutóbb biz­tosan kaptak jutalmat — né­zek rájuk gyanakodást szín­lelve. Nagyot nevetnek: — Pont mi nem kaptunk. — És miért nem? — Fiatalok vagyunk. — Az bűn? — Nem, de kell még egy kis gyakorlat, hogy mennyi­ségben és minőségben is el­érjük a legjobbak szintjét. Végül ide tartozik még, hogy a részleg hatvanöt asz- szony és lány, valamint öt férfi tagja már sok éve pat­ronálja a községi óvodát, bölcsődét. Valamennyien szívesen vesznek részt ben­ne. Ez az elsődleges társa­dalmi munkavállalásuk. Er­re nagyon büszke Matyuska Sándorné is. Pásztor Béla Akik bíznak a szójában A szóját több mint négy­ezer éve termeszti az ember a világon. Az első írásos em­lékek Kínából származnak a növényről. Európába csak jóval később, a XIX. század elején került a szója. Ha­zánkban az 1930-as években kezdtek foglalkozni a ter­mesztésével. Vetésterülete a hetvenes években — a fehér­jeimport kiváltásának céljá­ból — emelkedett jelentős mértékben, országosan és megyénkben is. A kormány és az OMFB kiemelten keze­li ezt a nagy fehérjetartal­mú takarmánynövényt. 4T* Békésben, a gádorosi No­vember 7. Tsz már csaknem tíz esztendeje, 1976 óta fog­lalkozik a fontos fehérjenö­vény termesztésével. Mint Papp János, a termelőszövet­kezet fiatal főagronómusa el­mondotta, a két gádorosi szö­vetkezet 1975-ös egyesülése után egyszerűsíteni kellett a vetésszerkezetet. Korábban ugyanis igen sok növény ter­mesztésével foglalkoztak. így került be Gádoroson kísér­letképpen mintegy negyven hektáros területen a szója is a termelésbe. Az első év ked­vező tapasztalatokat hozott. A jövedelmezőségi mutatói is igen jók voltak a kultúrá­nak. A November 7. Tsz föld­jeinek csaknem 40 százaléka erősen kötött, szikesedésre hajlamos. A szója egyébként kitűnően társítható a gabo­nafélékkel. Az eszközigénye sem túl magas, mindehhez a tsz adottságai megfeleltek, hiszen rendelkezésre állt a szükséges szárító- és tároló- kapacitás. A gádorosiak a kezdeti lépések óta jelentős eredményeket értek el. Ma már több mint 500 hektáron termesztenek szóját. A ve­tésszerkezetükben két kalá­szos után kerül a növény, majd ismét kalászos gabona­féle — többnyire búza — kö­vetkezik. A gádorosiak a Bajai Ku­koricatermesztési Rendszer tagjai. A szójával kapcsola­tos teendőket, szaktanácsokat mint minden rendszernél, a Bólyi Szakszolgálat látja el. Az évek során eredményes együttműködés alakult ki a bólyiakkal. A szakszolgálat vetőmagot ad, s szakemberei év közben is figyelemmel kí­sérik a taggazdaságokban fo­lyó tevékenységet. Négy éve az országos szója fajtakísér­letbe is bekapcsolódtak a gá­dorosiak. Az új fajtákat egy- egy hektáros parcellákon ter­mesztik és vizsgálják. íTi A szója különösen a virág­zás idején viszonylag sok csapadékot és magas pára­tartalmú levegőt igényel. Ilyenkor ha kevés a nedves­ség, jó ha öntözni tudják. A November 7. Tsz-ben öntö­zési lehetőség nincs. A gádo­rosiak két éve, 1982-ben a kedvező mikroklímának kö­szönhetően országosan is fi­gyelemre méltó eredményt értek el, hektáronként több mint 2,8 tonnát takarítottak be. Az évről évre növekvő költségek, illetve az 1983-ig változó — többnyire csökke­nő felvásárlási ár ellenére — az ágazat jó jövedelmet biz­tosított a közös gazdaságnak. Arra a kérdésre, hogy mi­ért termesztik a szóját, Papp János így válaszolt: — A környéken az üze­mekben a fehérjét adó nö­vények közül a szója és a ló­bab versenyez. Mi a szója mellett tettük le a voksun- kat. Rendelkezésünkre áll­nak a szükséges tárgyi és személyi feltételek. Az őszi vetésű kalászosok kiváló elő- veteménye a szója, ha idő­ben elvégezzük a tarló alá- szántását. A technológia egyik fontos része a növényvédelem. A gádorosiak a Békés megyei Növényvédelmi és Agroké­miai Állomás komplex aján­lásának figyelembevételével, s a helyi üzemi tapasztala­tok hasznosításával dolgoz­ták ki a növényvédelmi technológiát. Jól tudják egyébként, hogy az egyes növényvédő szerek alkalma­zása között anyagilag jelen­tős különbség lehet. A közös gazdaságban ezért igyekez­nek az olcsóbb, ugyanakkor hatékony eljárásokat alkal­mazni. Az elmúlt évben az aszályos időjárás miatt a korábban nem tapasztalt at­kafertőzés jelentkezett. Mind­ezt azonban a különleges időjárásnak tulajdonítják a szövetkezetben. A védekezést egyébként megoldották. * A betakarításhoz a szük­séges gépek, eszközök bizto­sítva vannak. Terveik között szerepel — mivel a szója több „emeleten” hozza ter­mését —, hogy flexibilis ka­szával felszerelt Claas Do- minátor kombájnt használ­nak a betakarításhoz. Gádo­roson azt vallják, hogy első­sorban nem a gép típusa, ha­nem az azt irányító ember munkáján múlik; mennyi lesz a veszteség. Az évek so­rán kialakult a betakarítás­ban részt vevők jól felké­szült gárdája. Gondot okoz ma még a te­rületen maradó nagy meny- nyiségű szalma alászántása. Ezért úgy döntöttek, hogy a jövőben szalmaszecskázó do­bokkal látják el a kombáj­nokat, amelyek szétterítik a területen a szalmát. Ezután' könnyebben tudják majd alászántani a növényi ma­radványokat. Végül szólni kell arról az érdekeltségi rendszerről is, amely szintén a jó eredmények elősegítője. A vetéstől a betakarításig minden egyes munkafolya­matot táblánként értékel egy erre a célra" létrehozott, ta­pasztalt vezetőkből és dol­gozókból álló bizottság: a legjobban tevékenykedőket prémiummal jutalmazzák munkájukért. Az idén a szó­ja felvásárlási árát emelték, így a növény közgazdasági pozíciója javult, ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a növekvő költségek miatt az elérhető jövedelem csökkent. Népgazdaságunknak fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy minél több területen jó mi­nőségű, hazai termékekkel váltsuk ki a tőkés importot. Az állatállomány fehérjeellá­tásában jelentős szerepe van a hazánkban termelt szójá­nak is. A gádorosiak nyolc évvel ezelőtt, alapos mérle­gelés után a szója mellett határoztak. Most úgy véle­kednek, nem bánták meg az akkori döntést. Ezért az üzemben a jövőben is ter­meszteni kívánják a szóját. Verasztó Lajos A November 7. Tsz gépparkjában az előkészített kultivátorok a szója gyomirtására ké­szülnek . Fotó: Fazekas László Ültetik a fűszerpaprikát Szeged környékén Hazánk legnagyobb fű­szerpaprika-termő vidékén, a szegedi tájkörzetben mun­kához láttak a palántaülte­tők. Az idén a tavalyinál némileg nagyobb területen, 4100 hektáron termesztik e vidék „piros aranyát”. A paprikát kétféle módon ül­tetik: már kora tavasszal végeztek a termőhelyre tör­ténő magvetéssel, most pe­dig a palántákat tűzdelik ki. A palántázás mindig május második felében, a fagyve­szély elmúltával kezdődik. Ezt a hagyományos eljárást az összterület egyharmadán alkalmazzák. Előnye, hogy a palántákról nevelt növények termése két héttel korábban érik pirosra. A korai termé­sért pedig magasabb árat fizet a feldolgozó ipar. A magvetés és a palántá­zás különben jól kiegészíti egymást: a magvetést a nagyüzemi táblákon alkal­mazzák, a munkaigénye­sebb palántázást pedig a háztájiban, valamint a ré­szesművelésre kiadott terüle­teken. Mintegy félszáz ültető be­rendezésen kívül kézi erővel is palántáznak. Teljes mű­szak van a paprikás tájkör­zetben, mert a. bőséges csa­padék után igyekeznek ki­használni a kedvező talajvi­szonyokat. Öntözni, locsolni sem kell a zsenge növénye­ket, s így egy munkafolya­matot megtakaríthatnak az ültetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom