Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-17 / 114. szám
1984. május 17., csütörtök „Sokszor egyetlen élmény a fiatal lelket a zenének” egész életre megnyitja Palkó és Anyó búcsúja Fotó: Gál Edit Kodály Zoltán gondolatát választotta magának mottóul a békési állami zeneiskola a Feneketlen tó országa című gyermekdaljáték előadásaira invitáló meghívóján. Céljukat ennél pontosabban nem is fogalmazhatták volna meg. S hogy ezt a célt túl is teljesítették, ahhoz nem fér kétség. A május 13-i, Jókai színházbeli bemutatón — ahogyan azt szokták mondani, de az adott helyszínen látni csak ritkán — egy gombostűt is nehéz lett volna leejteni a nézőtéren. Sőt, néhány lelkes néző még az állóhely miatt sem zúgolódott. Olcsó poén, mondhatják, hiszen a bemutatón többnyire a daljáték szereplőinek szülei, rokonai töltötték meg a nézőteret, fgy igaz. Csakhogy közöttük hányán lehettek, akik még sosem lépték át ennek vagy akár egy másik színháznak a küszöbét? S a gyermekeiken, unokáikon keresztül kapott első színházi élmény nem vált-e egy további igény forrásává? Mikor a vállalt feladat túlteljesítéséről szóltam, többek között erre is gondoltam. A kezdeti impressziók várható következményein meditálva úgy tűnt, túl könnyedén vetettem oda a színházi élmény értékmeghatározó kifejezést. S ha elárulom, hogy ebben a gyermekdaljátékban többnyire 10—12 éves gyerekek szerepeltek, akkor a túlzott elragadtatás vádjával is illethetnének. De csak azok, akik nem látták az előadást. Mert Békefi Antal—B. Kurdi Piroska gyermekdaljátékát a békési állami zeneiskola tanárai, tanulói igazi színházi élményt nyújtó produkcióvá érlelték. A magyar népdalkincsre bőségesen támaszkodó zenei anyag tisztán csengő megszólaltatása a kis szereplők által éppúgy élményszámba ment, mint a nézőtér első soraiban ülő 1-es számú általános iskola ének-zenei tagozata — mindenben jól illeszkedő — kórusának kísérete. De miről is daloltak, táncoltak, meséltek, igazi átéléssel, hittel, szívvel? Arról, hogy egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy szegény asszony, s annak egy bátor, nagy tettekre született fia, aki elindult a feneketlen tó vidékére, hogy megszerezze Aranyhajút, a legszebb lányt élete párjának. Dacolva a mindenfelől rá leselkedő veszedelmekkel, jó szívével az erdő kis állatkáit segítőtársának megnyerve, győzedelmeskedik a gonosz sárkányon, és így Tündér Ilonát, avagy a sok száz mese legszebbik leányát magába ötvöző Aranyhajút megváltotta, s feleségül vette. Ennyi a történet, amelyet B. Kurdi Piroska még sok kedves figurával népesített be. Férje pedig, Békefi Antal igényes, de a gyerekek által elénekelhető zenei köntösbe öltöztetett. Egy jó daljáték önmagában azonban kevés lett volna az igényes színházi produkcióhoz. Ahhoz ügyes szereplőkre, színpadi ötletekre, jó zene- és énekkarra volt szükség. Amilyen a békési, zeneiskola három szereposztásra is elegendő, lelkes kis gárdája, a békési ÁFÉSZ jó hangzásban zenélő kamarazene- kara, a minden rezdülést jól kézben tartó Fejes Antal karnagy, s a Biró Jánosné vezette kórus volt. A daljáték» rendezőjét, Fejesné Pál- fy Zsuzsát nem véletlenül hagytam a felsorolás végére. Hiszen ő az, aki immár negyedik alkalommal tudta mozgósítani tehetségével, elhivatottságával, lelkesedésével egy-egy zenés darab megalkotására a zeneiskola diákjait, tanárait. Zenei képzettsége mellett azonban rendezői erényekkel is bír. A darab során kitűnő rendezői ötletekkel lepte meg a közönséget. Jól érzi a színpad adta játszási lehetőségeket, ügyesen mozgatta szereplőit, s egészen apró, csak a hozzáértők számára észrevehető árnyalatok kidolgozására is ügyelt. A színpad egyetlen percre sem maradt történés nélkül, a csoportos jelenetekben minden kis szereplő egyéniségének, szerepbeli karakterének megfelelően reagált az eseményekre. A darabban rejlő humort, bájt ügyesen aknázta ki. Gondoljunk csak Fittyfi- ritty bájos figurájára, vagy a tenyeres-talpas, kíváncsi, de gyermekien együgyű „ko- mámasszonyt” mintázó tündérre, a medvebocsok következetesen kidolgozott, nyalakodós-játékos kettősére, a villanásnyi szerepben szívünkbe lopózó sünre, mókusra. S hogy el ne felejtkezzek róla! Palkó, a legény igazán „szívdöglesztő” hőst alakított, Aranyhajú szép és méltóságteljes volt, az Anyó valóságossá tudta tenni aggódását, s a favágók, vadászok, aprócska tündérek, de még a sárkány is komoly részt vállalt a sikerből. Nem az amatőr produkciók iránti bölcs elnézés mondatja velem: emlékezetes, üdítő gyermekdaljáték szerencsés nézője lehettem. Hiszen a díszletek és jelmezek csöppet sem voltak amatőr munkák, amennyiben a színvonalukra és némelyik kivitelezésére gondolok. Lenkefi Konrád ezúttal is remekelt. De elismerést érdemelnek a betanított tanárok, Biró Jánosné, Kökéndy Józsefné, s az a sok szülő, nagyszülő, vállalat és szocialista brigád is, akiknek áldozatos segítsége nélkül bizony ez a produkció nem jöhetett volna létre. Nélkülük szegényebbek lettünk volna egy sok száz embert megmozgató nemes vállalkozással, egy emlékezetes élménnyel, s egy bizonyító erejű alkotással. Amely olyan élményt nyújtott a részt vevő gyerekeknek, s ebben mélységesen hiszek, mely megnyitotta lelkűket a zenének. A zenének, a művészeteknek, az egymásra támaszkodás nyújtotta kollektív munka örömének. Thália nemcsak befogadta gyermekeit, hanem köszönettel is illette őket. B. Sajti Emese Aranyhajú és a tündérek Nem mondom azt, hogy rendszeres hallgatója vagyok a Mit üzen a rádió?-nak. Van úgy, hogy eltelik egy-két hónap is, aztán hol kötelességből, hol pedig egyszerűen érdeklődésből belehallgatok, hogy miféle leveleket is kap a rádió, és mit üzen azokra. Mondhatom, a mostani, hétfői Mit üzen nagyon megrázott, és bevallom, szomorú lettem. A sors, ami elém tárult egy levél nyomán készített interjúsorozatból, még akkor is lehangolt, ha szinte megszakítatlanul ott 'éreztem a nyilatkozók szavában, hangsúlyában a gondoskodni akarás hevületeit, vagy legalábbis kötelességérzetét. Miről volt szó? Egy kislány, 13 és fél éves, valahol Bács-Kiskun megyében, szellemi fogyatékos olyannyira, hogy képezhetetlennek minősítik, és a vecsési kisegítő iskolából (ahol amúgy sem tudnak vele foglalkozni) áthelyezik kecskeméti intézetbe, ahol hasonló gyermekeket gondoznak. A kislány (Erikának hívják) otthon, a szülői házban érzi jól magát, mert számo- latlan jelekből tudja: szeretik. A szülők (akiket nem készítettek fel az áthelyezési döntésre egyáltalán, úgy érte őket a gyerek kecskeméti „beutalása”, mint derült égből a villám- csapás) kétségbeesve szaladgálnak, leveleznek, hogy gyermeküket otthon tarthassák, mert (aláhúzom sokszorosan) szeretik. Még így is, még jobban. Pedig a kislány az állatok etetésén kívül jóformán semmire sem alkalmas, más családok talán fellélegezve szabadulnának tőle. De ők nem. Ök ragaszkodnak Erikához, aki a kecskeméti intézetben a búskomorságig szomorú, és nem érti (?!), mi történt vele. Az „érti” helyett talán az lenne a jobb, hogy „érzi”. Hogy azt érzi: a szülők túladtak rajta. Pedig a szülők sírnak és küzdenek a gyerekért, és egyre jobban belebonyolódnak a hivatalok útvesztőibe. A hivatalokéba, ahol (és ez a paradox helyzet) végeredményben mindenki jót akar, csak a dolgok valahogy rendre visszájára fordulnak. Miért? Mert egyetlen dolgot hagynak ki a számításból: a humánus gondolkozást. Mondhatná Bárki és azonnal: nem igaz! Annál humánusabban, hogy a szülőket feloldozzák az iszonyú teher alól, amit egy képezhetetlenül fogyatékos gyerek okoz, nem is lehet intézni sorsokat. És íme: a nagy jóindulat (de kifejezett csőlátás) ellenkező eredményt hoz. Erika búskomor, a szülők sírnak, a hivatal csak addig lát, hogy a modern, új intézetben be kell tölteni minden férőhelyet. A Mit üzen riporterei és a megszólaltatott szakemberek véleménye röviden megfogalmazható és kiáltóan tanulságos: hiába járt el abszolút jogszerűen a hivatal, a következmény Erika és születi számára elfogadhatatlan. Vajon be kell-e tölteni minden helyet egy ilyen intézetben? Vagy nem lehet- ne-e „ledönteni” a megyehatárokat, és felajánlani egy-két üres helyet Békésnek, Csongrádnak vagy más megyének? A zárómondat a legtanulságosabb: „Hogy lehet az, hogy nem volt egyetlen ember sem a hivatalban, aki rájött volna, hogy Erikának jobb a helyzete otthon, és egyszerűen felmentették volna a tankötelezettség alól?!” Hát ilyenek vagyunk néha. Jó lenne alkalmanként a szívünkkel is gondolkozni . . . Vagy egyáltalán. Gondolkozni. Lehet, hogy sokan gyorsan elcsavarták az állomáskereső gombot hétfőn kora délután a Kossuthról, amikor Zenei érdekességek az elmúlt hét műsorából összefoglaló cím alatt 13.55-kor a Meseautóban-1 sugározták. Érdekes, megindító és jókedvű emlékezés volt negyven-ötven vagy még több évvel ezelőtti világhíres filmdalokra, világhíres énekesekre. Ilyen nevek forogtak itt: Sárdy János, Fred Astaire, Russ Colum- bo, Joan Crawford, Magda Schneider, Karády Katalin, Kabos Gyula, Somlay Artúr, Sebő Miklós .. . No, lám, hát nem is mind énekesek, de a film (akkoriban) óriási reklámlehetőség volt énekesnek, színésznek egyaránt. A műsor „idegenvezetője” el is mesélte, hogy Sárdy János, aki csak operaénekesként soha nem lett volna olyan ismert (nem tehetség híján), nem hagyott volna ki egyetlen filmszerepet sem, főként a reklám miatt. Persze, szépen, sármosan énekelt már első filmjében is, majd az Éjféli gyorsban azt, hogy „Eljövök én, ha te vársz, hamar eljövök én ...” Aztán egy 1932-ben készült filmről Russ Columbo bűvölte a hölgyeket gyönyörű baritonjával (huszonhat évesen halt meg tragikus körülmények között), majd (az ugyancsak tragikusan elhunyt) magyar Szabó Ilonka operaénekesnő hangja kelt életre egy ötven éve készült film szalagjáról... Mostanában egyre több ilyen archív műsort szerkesztenek a rádióban; jól teszik! A látszólag eltűnt, elmúlt értékek felélesztése a művészet folyamatosságát, ismereteink bővítését egyformán szolgálja. És soha nem árt, ha a fiatalabb korosztályok is tudnak valamit Sárdy Jánosról, Kabos Gyuláról, Perczel Zitáról, ha visszahallgatózhatnak a múltba. Szép utazások ezek is. Sass Ervin Mai műsor \ KOSSUTH RÄDIÖ 8.27: Operaáriák. 9.00: Nótacsokor. 9.42: Nefelejcs. 10.05: Versek. 10.22: Zenekari muzsika. 11.01: A Válaszolunk hallgatóinknak különkiadása. 11.21: A podolini kísértet 10. (rádiójáték) 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Rapcsányi László vendége: dr. Bayer István egyetemi tanár. 13.00: A Berlini filharmonikus zenekar játszik. 13.51: Könyvpremier. 14.31: Operettekből. 15.28: Kagylózene — Budakeszin. 16.34: Régi muzsika. 16.49: Hubay Miklós: A dráma sorsa. 17.05: Családtervezési modell. V. 17.30: Kodály: Mátrai képek. 17.42: Délutáni Rádiószínház: Téves kapcsolás (hangjáték). 19.15: Oj operafelvételeink. 19.34: A varázshegy 4. (regény) 20.40: örökzöld dallamok. 21.40: Miért írta meg? 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Walter Bohle és a Bar- chet vonósnégyes felvételeiből. 23.30: Bach: D-dúr szvit. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Népzene Norvégiából. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Csak fiataloknak! 12.35: Nemzetiségeink zenéjéből. 13.00: Kapcsoljuk a nyíregyházi stúdiót. 13.20: Éneklő Ifjúság. 13.33: A Gyermekrádiő műsora. 14.00: A sportosztály magazin- műsora. 15.10: Az én rádióm. 16.00: Látogatóban. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Tanakodó — a tanév végi gondokról. 18.35: Hétvégi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.35: Szociológiai figyelő. 21.10: Kabarécsütörtök. 22.20: Nyolc rádió nyolc dala. 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.00: schubert-hangverseny. 10.00: Dzsesszhangverseny a 8-as stúdióban. 11.05: Zenekari muzsika. 12.27: Az arany kakas (opera). 13.07: Fiataloknak. 13.57: Zenekari muzsika. 15.29: Kamarazene-felvételeinkből. 16.29: Zenei Lexikon. 16.55: Pophullám. 18.03: Operaházi események a második világháború idején IV/3. 18.30: Román nyelvű műsor. 19.05: Iskolarádió. 19.35: A Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye. Közben: 20.25: A miskolci körzeti stúdió műsora. 20.45: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.40: Népdalok. 22.00: Napjaink zenéje. VI/6. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. A Blondie együttes slágerei. 17.15: A kiskertek művelőinek. 17.25: Citerazene Békésből. 17.30: Sportmagazin. 18.00 :Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők előadásában. 18.25—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Földrajz. 8.40: Angol nyelv. 8.55: Magyar nyelv. 9.05: Fizika. 9.30: Arany mézeshetek (amerikai film), (ism.) 10.20: Amerikai burleszkfilm- összeállítás. 15.00: Iskolatévé. 15.15: Magyar nyelv. 15.35: Egy osztályba járunk. 16.25: Varietéműsor, (ism.) 17.20: Beszédművelés VI/2. 17.40: Tévébörze. 17.45: Vasúti járműgyártás (riportműsor) . 18.30: Telesport. 19.10: Tv-híradó. 20.00: Derrick (NSZK bűnügyi film). 21.05: Panoráma. 22.05: A fele sem igaz. 22.35: Tv-híradó 2. II. MŰSOR 17.55: A szegedi körzeti stúdió műsora. AZ ÖRMÉNY TELEVÍZIÓ ESTJE 18.20: Szülőföld (dokumentum- műsor). 18.45: Jereván a gyerekekért (riportfilm). 19.15: Lovas (dokumentumfilm). 19.30: Az Elibakjan család (dokumentumfilm) . 20.05: Artúr Pelesjan filmjeiből: A kezdet (rövidfilm). Századunk (dokumentumfilm). 21.05: Évszakok (dokumentumfilm). 21.55: Jereváni álmodozók (dokumentumfilm) . 22.35: Komolyzenei hangverseny. BUKAREST 15.35: Fiatalok stúdiója. 16.20: Rajzfilmek. 20.00: Tv-hiradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Dalok. 20.50: Eszmék harca. 21.40: 40 év a szocialista kultúráért. 21.30: A sas repülése. Svéd— NSZK film. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.45: Videooldalak. 16.55: Veszélyes hadsereg. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Pályaválasztási tájékoztatás. 17.40: Hirek. 17.45: Gyalogos az autóban — tévésorozat gyerekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Eurogól. 19.00: Kis koncert. 19.15: Rajzfilm. 19.30: Tv-napló. 20.00: Színkép — politikai magazin, 21.05: Nem olyan régen — humoros sorozat. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Tudomány. 18.45: Időszerű a kultúrában. 19.00: Lépések — ifjúsági adás. 19.30: Tv-napló. 20.00: Művészeti est. 22.30: Zágrábi körkép. SZÍNHÁZ 1984. május 17-én, csütörtökön 15 órakor Békéscsabán: FEHÉR SZERECSEN Manócska-bérlet 19 órakor Békéscsabán: DON CARLOS Bérletszünet (Szegedi Nemzeti Színház ea.) 19 órakor Gyulán: AZ ÁRNYÉK 1984. május 18-án, pénteken 19 órakor Békéscsabán: BASTYASÉTANY 77 Békési Ház 16 órakor Mezőkovácsházán: FEHÉR SZERECSEN MOZI Békési Bástya: Forróvérű kísértet. Békéscsabai Szabadság: 101 kiskutya. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Húzuhatag I—II. Békéscsabai Kert, fél 9-kor: A ka- ratézó Cobra visszatér. Gyulai Erkel: Délibábok országa. Gyulai Petőfi, 3-kor: Sabine 7 éves, 5 és 7-kor: Klapka légió. Gyulai Kert, 2l-kor: A karatézó Cobra. Orosházi Partizán, fél 4-kor: Ballagás, fél 6 és fél 8-kor: Nőrablás. Orosházi Béke, 5-kor: Megáll az idő, 7-kor: Rendőrök háborúja. Szarvasi Táncsics: Telitalálat, 22-kor: Szállást kérek.
