Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-15 / 112. szám

IgmUkfcM 1984. május 15., kedd o A csanádapácai Széchenyi Termelőszövetkezet háztáji lucernáját a gazdaság gépei vágják le. A további munkákat a tagok teljesítik Fotó: Fazekas László Bntözési helyzetkép Lendületbe jött üzemek Hosszú várakozás után végre kaptunk a májusi, ez­úttal szó szerint aranyat érő esőből. Az öntözést mégsem vehetjük le a napirendről, hiszen még mindig nagy szükség van a mesterségesen kijuttatott vízre. Hogyan használják ki a mezőgazda- sági nagyüzemeink az öntö­zési lehetőségeket? — erre kerestük a választ. Mint arról lapunkban is beszámoltunk, a kormányzat felülvizsgálta az öntözés sza­bályozóit, majd a gazdasági bizottság ajánlása alapján áprilisban megszületett a döntés. Mentesülnek a fel­használók az állandó és a változó vízdíj fizetése alól, kedvezményesen — zárolt tartalékalapjuk felhasználá­sával — vásárolhatnak ön­tözőberendezéseket, nem fi­zetnek jövedelemnövek- mény-adót az öntözők pluszban kifizetett bére után. Megyénk üzemei nem vár­tak erre a kedvező intézke­désre, már márciusban elő­vették az öntözőberendezé­seket, s a hagyományos idénykezdet előtt öntözni kezdtek. Közel négyszáz hektárt öntöztek meg ápri­lis közepéig — szemben a múlt évvel, amikor ebben az időszakban egyáltalán nem pótolták mesterségesen a hiányzó csapadékot. Itt kell megemlíteni, hogy voltak, akik a legfrissebbeket is megelőzték: a gyomaendrődi Lenin Tsz-ben már tavaly ősszel tározóöntözést végez­tek a búzánál, a kamuti Bé­ke Tsz a magrépa korai fa- kadását segítette ily mó­don. Sok helyen figyelmen kí­vül hagyták az ünnepeket, a húsvétot és a május else­jei pihenőnapokat. Vezetők és munkások együtt dolgoz­tak az öntözés cseppet sem könnyű szervezési, fizikai feladatain. Április utolsó dekádjának végére 54 me­gyei üzem lépett be az ön­tözők sorába; a megöntöz­hető 19 ezer 613 hektár több mint egyharmadán dolgoz­tak. Pontos számot nehéz mondani, mert napról napra nő az öntözésre vállalkozók száma. A sok mezőgazdasági üzemben sokfélék az öntözés módjai. A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben a víz- visszatáplálásra alkalmas ta­laj csöveket is bevonták a talajvízszint szabályozásába. A gyomaendrődi Körösi Ál­lami Gazdaság rizstábláinak elárasztása mellett egy régi, elfeledett módszert vett elő, a barázdás öntözést. Az NK XIV-es csatorna vizét is használják: a kamuti Béke, a muronyi Lenin Tsz zöld­borsóját „itatta meg” a csa­torna vizével. A sokat emlegetett tsz- pár mozgalom ezúttal is bi­zonyított : több gazdaság sietett a másik segítségére öntözőberendezés, szivattyú vagy csövek kölcsönzésével. Rugalmasnak bizonyultak a vízgazdálkodási társulatok; a gyulai Körösi Vízgazdál­kodási Társulat szivattyút kölcsönzött a szarvasi Tán­csics Tsz-nek, hogy a szö­vetkezet nagyobb takar­mánytermő területére jus­son'víz. A KÖVIZIG-nél te­lefonon is megadják a víz­jogi engedélyt. Az igazgató­ság egyébként még az öntö­zést kedvezően szabályzó rendelet megjelenése előtt intézkedési tervet készített, amelyben az 1984-es aszály­ra számítva szabják meg feladataikat. Sajnos, a terv végrehajtására szükség lett... A megyei AGROKER is még a rendelet megjelenése előtt eladott tíz öntözőgépet. Ezeket az idén szállította az egyetlen hazai gyártó, a szekszárdi MEZŐGÉP. Vin­nének a vevők többet is, azonban nincs készleten, és a gyár sem készült fel a gyártásra. Ne hibáztassuk őket, hiszen az aszályos 1983-as év után mindenki arra számított, hogy az idén javul a helyzet, nem kelle­nek a gépek. A gyártótól sem lehet azt várni, hogy raktárra termeljen, különö­sen, ha figyelembe vesszük, hogy import anyag is van a gépükben. Nem vitás: gép­gyártás szempontjából ki­csit későn született meg a rendelet, amely lehetővé te­szi a kedvezményes vásár­lást. A nyár folyamán még szállítanak a negyven Tur­bómat öntözőberendezésből, amit Szekszárdon készíte­nek, 27 Békés megyei üze­mekbe kerül. Akadnak természetesen rossz példák is, volt olyan üzem, ahol hét szivattyús aggregáttal 50—60 hektárt öntöztek tavaly, és az idén sem szándékoznak nagyobb területet. Az ilyen példa bi­zony elgondolkodtat: ők is megérdemlik az ingyen vi­zet, a támogatást? A többiek, a nagy több­ség — nyugodtan állíthat­juk — jó munkával, nagy odafigyeléssel hálálta meg a kapott támogatást. Bebizo­nyítva, hogy a jó központi intézkedés újabb helyes üze­mi döntések elindítója lehet. Lendületbe jöttek a gazda­ságok, öntöznek, mentik a termést. Egészen június vé­géig nem fizetnek a vízért, mert a rendelet addig en­gedélyezi a térítés nélküli vizet. Az igazi persze az volna, ha maradna az ingyen víz, s ekkora lendülettel folytat­nák, mondjuk július végéig. Hiszen akkor jönnek a ku­korica kritikus fejlődési szakaszai... A megye üze­mei már eddig is bebizo­nyították, hogy megérdem­lik a támogatást. M. Sz. Zs. Gazdaságosabb művelés - földcserékkel Egy-egy mezőgazdasági nagyüzem földjei gyakran ékelődnek a szomszédos gaz­daság területébe, és ez növe­li a termelési költségeket. A MÉM ösztönzésére az állami gazdaságok és a termelőszö­vetkezetek, valamint magán- személyek is gyakran hajta­nak végre földcseréket. Az összesítés szerint tavaly a tervezett 30 ezer hektár he­lyett 42 ezer hektáron cse­rélték el a terület egy ré­szét. Különösen a termelő- szövetkezetek élnek a lehe­tőséggel, de újabban számos állami gazdaság is ily módon rendezi, tömbösíti földjeit. A földcserék önkéntesek. Ám lehetőség van arra is, hogy hatósági úton rendeljék el a területek átcsatolását. Ezzel azonban tavaly mind­össze 3 esetben éltek, a föl­deket ugyanis sikerült egy­más közötti megállapodással elcserélni. Ezeket a szerző­déseket a földhivatalok hagy­ják jóvá, a megállapodások csak ezután válnak érvé­nyessé. Ha az önkéntes föld­cserére vonatkozó megálla­podást a mezőgazdasági nagyüzem magánszemélyek­kel köti meg, a magánsze­mélyek tulajdonába kerülő belterületi, illetőleg zártkerti föld nagysága nem halad­hatja meg a személyi föld- tulajdon jogszabályban meg­határozott mértékét. Az idén várhatóan több mint 30 ezer hektáron ren­dezik a területeket a gazda­ságok a közös érdekeltség fi­gyelembevételével. Újítók az üveggyárban Körösi Zoltán és a porozott üvegtábla Nem kell nyelvészeti sta­tisztika ahhoz,» hogy megál­lapítsuk: az innováció nap­jaink egyik leggyakrabban használt szava lett Ez ter­mészetesen nem véletlen, ah­hoz, hogy ne maradjunk el a világtól, szükséges az újra való felkészülés, az újdonsá­gok gyors befogadása. Az in­nováció tág fogalomkörébe tartoznak az újítások is. Ha újítókról esik szó, so­kan még ma is rögtön a „ne­héz emberek” jelzőt párosít­ják hozzá. Igaz, nehéz em­berek nem maguktól lesznek, a környezetük teszi azzá őket. Nem fogadják el ötle­teiket, gátolják munkájukat, újításuk hasznát mások te­szik zsebre. Ez a kép így túl általános, de nem nélkülöz minden ala­pot. Az újítómozgalom hosz- szú időn át tartó sorvadásá­ban alaposan közrejátszottak a fent felsorolt okok. Azóta néhány rendelet sok mindent megváltoztatott, a mozgalom ismét felfelé ívelő szakaszba került. Mi a helyzet most az Orosházi Üveggyárban, a me­gye egyik legnagyobb üze­mében, ahol az újítómoz­galomnak nagy hagyományai vannak ? Komoly témák Dobi Imre, a kutatási és fejlesztési osztály vezetője „készült” a témából, és ka­pásból sorolja a legfontosabb tudnivalókat. — Gyárunkban az utóbbi időszakban egyenletesen fej­lődik az újítómozgalom. Mi úgy tartjuk, hogy ennek nemcsak anyagi, hanem po­litikai jelentősége is van. Aki újít, tehát azon töri a fejét, hogy jobban menjen a ter­melés, az biztos, hogy in­kább a sajátjának érzi a gyárat, mint az, aki csak el­végzi, amit rábíznak. Ennek megfelelően foglalkozunk az újítókkal. A gyári párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetés rendszeresen figye­lemmel kíséri az újítómoz­galmat, a legfontosabb cél­kitűzések az éves gyári terv­be is belekerülnek. Tegyük hozzá : nem volt ez mindig így. Egy időben egy­mást váltogatták az újítási előadók, rendkívüli módon lelassult, vagy szinte le is állt az ügyintézés. Amikor a jelenlegi újítási előadó, Szi­lágyi Sándorné átvette mun­kakörét, több mint száz el­fekvő újítást talált a fiók­jában. Azóta ezek elintéződ­tek, és most már a normá­lis menetről tud beszámolni. — Tavaly 152 újító 74 újí­tást adott be, ezenkívül az ötletnapon további 50 javas­latot nyújtottak be. Érdekes, hogy a legtöbbet a szakmun­kások újítanak, a tavalyi eredmény 8 millió forint volt. Vannak egészen nagy jelentőségű újítások is, me­lyek több millió forint meg­takarítást hozhatnak. Tóth József és Matocska Pál pél­dául megoldották a hideg ke­mencék üvegcseréppel való gépi feltöltését. Ezzel nem­csak azt érték el, hogy meg­szűnt a nehéz fizikai mun­ka, hanem lerövidült az új­raindításhoz szükséges idő is. Ez pedig — durván számol­va — napi egymillió forintos megtakarítást jelent. Egyszerű ötletek Időnként roppant egyszerű ötletekkel is lehet egymillió forint feletti megtakarításhoz juttatni a gyárat. Sipiczki János és Novák Barnáné rá­jöttek, hogy az öblösüvegek szállításához szükséges pa­pírtálcákat nem kell vastag és erős ragasztószalaggal kör­betekerni, mert a zsugorfólia enélkül is összetartja. Ez a pofon egyszerű dolog a nagy anyagfelhasználás elmaradá­sa miatt egymillió forint fe­letti hasznot hozott. Vagy egy másik, komo­lyabb téma. Kádi Sándor és Selecsényi István megoldot­ták a hőhasznosító kazánok gőztermelésének fokozását, így az eddig hulladékként eltávozó meleget is munkára tudják fogni, több millió fo­rintos energiaszámlát megta­karítva ezzel. Talán munkájuk jellegéből adódik, hogy a legtöbb újí­tást a műszerészek adják be. — Ennek az az oka, hogy mi nem állunk messze a pa­píroktól — jegyzi meg ®u- bányi György, aranyjelvé­nyes újító. — Ha valamilyen műszer vagy automatika el­romlik, akkor azt nekünk meg kell csinálni, akkor is, ha hiányzik a szükséges anyag vagy alkatrész. Ilyen­kor kitalálunk valami más megoldást, és ha már kita­láltuk, le is írjuk, beadjuk és máris kész egy újítás. Azért a dolog persze nem ilyen egyszerű. A papírmun­kát senki sem szereti, már­pedig az újításoknál kalku­lálni kell a várható hasznot, még akkor is megkövetelik ezt időnként, ha ez nem na­gyon mérhető. — Ha én csinálok egy olyan műszert, mely megaka­dályozza a téves mérlegelést, akkor ennek hogyan mérhe­tő a. haszna? Ha az ember mindig pontosan mérne, ak­kor erre nem lenne szükség, tehát haszontalan dolog. Ha mindig téved, akkor tízmil­liókban mérhető az újítás eredménye. Melyik értékkel számoljak a kalkulációnál? Érzék, ész és szem Az újítóknak néha nem­csak a kalkuláció ad gondot. Madarász Lajos készített egy olyan berendezést, meljt- lyel töredékére rövidíthető egy* beszerzésre tervezett gép beállítási ideje. Az újí­tás jó, mégsem ér egyelőre semmit, mert az importle­hetőségek miatt végül is nem lett semmi a tervezett gép­vásárlásból, az újítás egy­előre a fiók mélyére került. „Notórius” újítónak szá­mít az üveggyárban Körösi Zoltán olvasztár is. — Szerintem ahhoz, hogy valaki újítson, nem kell más, mint némi műszáki érzék, egy adag józan ész és két nyitott szem, amellyel kö­rülnézünk a világban. Aki így j ár-kel, egész biztos fel­fedez valamit, amit egysze­rűbben, jobban lehet csinál­ni. Az én újításaim is első­sorban olyanok, melyek se­gítik, egyszerűbbé teszik a termelést. Rögtön fel is sorol néhá­nyat. Megváltoztatták az égőfejek levegőbetáplálását, egyenletesebbé, jobb hatás­fokúvá téve ezáltal a tüze­lést. Készül egy megoldás a füstterelő lemezek mozgatá­sának megváltoztatására, kivédve a láncszakadások miatti meghibásodást. Az egyszerűbb, üzemvitelt se­gítő újításokból egy tucatot is tud mondani egyszerre. Lehetne gyorsabb Az eddigiekből talán úgy tűnik, hogy az üveggyárban túl szép a menyasszony. Er­ről szó sincs, van ott is gond az újítások körül, fő­képp, ami az ügyintézés se­bességét illeti. Körösi Zol­tán erre is tud példát mon­dani. — A síküveg táblákat szállítás közben el kell vá­lasztani egymástól, külön­ben az üveg „megvakul”, karcos, matt lesz. Ennek el­kerülésére selyempapírt húznak a táblák közé. Ez plusz munka és többletkölt­ség, csak a papír évente négymillióba kerül. Láttam egyszer, hogy a külföldről érkező üvegtáblákat papír helyett műanyag porral vá­lasztják el egymástól. Ad­dig kísérleteztem, míg meg­találtam a műanyag port és a kiszóró szerkezetet. Az újítást 1980-t^an adtam be, először elutasították, aztán mégis bevezették. Hol ment a kísérlet, hol abbamaradt, most már a belföldi üveg­táblák így kerülnek szállí­tásra. Ügy hírlik, jövőre — öt év elteltével — végre megkapom az újítási díjat is. — Még szerencse, hogy nem mindenhol ilyen hosz- szú az átfutási idő — fűzi hozzá Szilágyi Sándorné. Azt azért ő is elismeri, hogy hiá­ba igyekszik gyorsítani az ügyintézést, a bírálók gyak­ran nem tartják be az elő­írt határidőket. Még szeren­cse, hogy ettől nem megy el teljesen az újítók kedve. — Vagy ha el is megy, visszajön — vág közbe Kö­rösi Zoltán. — Én is már számtalanszor megfogadtam, hogy törjön el a kezem, ha még egy újítást beadok, de csak újra és újra nekifo­gok. Hiába, ez már az em­ber vérében van, ha vala­minél jobbat tud, nem bír­ja magában tartani. Kép, szöveg: Lónyal László Gubányi György mostani ijításának lényege a mikroprocesz- szoros vezérlés

Next

/
Oldalképek
Tartalom