Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-03 / 102. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG fl MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1984. MÁJUS 3., CSÜTÖRTÖK Ára: 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 102. SZÄM KÉKES MEGYEI Színpompás felvonulás Budapesten A budapesti Felvonulási téren, május elsején, 9 óra 57 perckor: gongszó csendült. Egy pillanatra az egész hatalmas tér elcsendesedett, minden szinte mozdulatlanná vált, csak a teret övező házak homlokzatát szinte elborító vörös és nemzetiszínű drapériák, a proletár internacionalizmust, a pártot éltető, a mind eredményesebb gazdasági munkára buzdító és a békét követelő transzparenseket mozgatta, surrogtatta a szél. Üjabb gongsző és egy másodperc alatt megelevenedett a kép — úttörők százai futottak keresztül a Dózsa György úton, hogy vidám szóval, friss virággal köszöntsék a tribünökön helyet foglaló közéleti személyiségeket: a párt vezetőit, a kormány tagjait, a társadalmi és a tömegszervezetek képviselőit, s a munkásmozgalom veteránjait, a termelésben élen járó szocialista brigádok, munkakollektívák tagjait, a májusünnepre hazánkba érkezett külföldi szak- szervezeti delegációkat. A kispajtások egy csapata a Népköztársaság címerével ékített központi díszemelvényhez szaladt, amelyen ott volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke; Aczél György, Benke Valéria, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly és Sarlós István, a Politikai Bizottság tagjai; Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. Ahogy a vörösnyak- kendősök átnyújtották nekik csokraikat, éppen tíz óra lett. Fanfár harsant, jelezve: megkezdődött a budapesti dolgozók május 1-i felvonulása. A fanfárok újabb hangjaira megindult a nyitó élőkép: sok száz zászlós fiataltól övezve a tér közepén álló, szépen díszített kocsi árbocának tetejére ünnepélyes méltósággal kúszott a munkásmozgalom hatalmas vörös lobogója. Az árbocról nemzetiszínű szalagok bomlottak szét, a Gorkij fasor torkolatából pedig a Magyar Nép- köztársaság hatalmas címere bukkant elő, hogy teljessé váljék a kép, a szimbólum: a világ dolgozóinak nemzetközi ünnepét itt és most — hazánk köszönti. Jókora betűk alkotta sor indult meg ekkor az Ajtósi Dürer sor felől. A „Világ proletárjai egyesüljetek!” másfél évszázados jelszavának egyetemességét fejezte ki a legendás és lelkesítő mondatot követő tömör tömb, a nemzeteké, amelyben 1100 ifjú vitte földünk csaknem másfélszáz államának zászlóit. Üjabb, 500 fiatal alkotta azt az egységet, amely kék zászlók erdejével a békét szimbolizálta. Sok száz fiú és lány ért ezután a tribünök elé, színes kendőket lobogtatva vidám majálisi hangulatot idéztek. A zárótömb az * Éljen az MSZMP!” jelszót tette szemléletessé Marx, Engels és Lenin portrézászlóival, s a tribünök előtt elhaladó feldíszített kocsival rajta vörös csillag, körötte piros, fehér, zöld színű zászlók, mögötte vörös lobogók százai — ezzel ért véget a hatezer fővárosi fiatal alkotta nyitó kép. Az impozáns tömegdemonstráció újabb részének kezdetét ismét a tér egész szélességét átívelő felirat jelezte: „Előre, az 1984. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításáért!”. Mögötte már a dolgozók menete következett, azoké, akiknek mindennapi munkája a biztosíték a jelszóban kifejezett eltökélt szándék maradéktalan valóra váltására. A kilenc oszlopban sok ezernyi zászlóval, színes virággal, léggömbbel, . kendővel, transzparenssel vonulók élén a városrészek vezetői haladtak. Egymás mellett érkeztek a tribünök elé Angyalföld és Üjpest, Kőbánya és Józsefváros, Óbuda és Ferencváros, a belváros, a II. kerület s az Erzsébetváros dolgozói, lakói, majd mögöttük, a második „lépcsőben” a zuglóiak, a terézvárosiak, a XI., a XX. és a XXI. kerületiek. A feliratok, jelszavak, a kerületek legjellemzőbb vonásait bemutató modellek, az üzemek, termékeik makettjei — mind-mind jelezték: a főváros dolgozói cselekvő részt kérnek és vállalnak a párt XII. kongresszusa, a VI. ötéves és az idei népgazdasági terv céljainak megvalósításából. A felvonuló, csaknem negyedmillió budapesti — a feliratok, transzparensek tanúsága szerint — demonstrációjával is arra hívta fel a világ figyelmét: Magyarország szocialista társadalma épül, fejlődik, ám ahhoz, hogy a jövőben is így legyen — békére, tartós biztonságra van szükség. A kerületek felvonulói után az idén is a Magyar Honvédelmi Szövetség tagjai következtek. Motorkerékpárok és széllovasok, ejtőernyősök és vitorlázórepülőgépek, sikló és motoros sárkányrepülők demonstrálták: miként övezi egybe a sportot, a technikát és a honvédelmet az MHSZ. Közvetlenül mögöttük érkeztek a térre a Budapesti Testnevelési és Sporthivatal szervezte bemutató résztvevői. Elöl 1800 sportoló haladt, 15 egyesület képviseletében, piros, kék, sárga, zöld melegítő ruhájuk üde színfoltként vette körül a középen vitt ötkarikás, fehér olimpiai lobogót. Középiskolások értek a tribün elé: a 800 kékszoknyás lány és a 800 piros melegítős fiú négyperces, fegyelmezett, szép tornagyakorlata hatalmas tapsot váltott ki az emelvényeken ülő és a Dózsa György úti házak ablakaiból kihajoló nézőkből. A záróképben ifjak újabb serege csatlakozott a többiekhez: félkörbe sorakozott 800 leány, kezükben kék kendőket lengetve és mintegy átkarolva azokat, akik vör^s csillagot formáltak, közepén felmagasodó vörös lobogóval. A csillag körül megannyi állam zászlaja, sok száz májusfa bomlott ki, és a fiatalok az „Éljen a párt!” feliratot formálták a Felvonulási tér betonján, miközben felcsendültek az Inter- nacionálé hangjai Levonták az állami zászlót Szerdán reggel Budapesten, a Kossuth Lajos téren katonai tiszteletadás közepette levonták az állami zászlót, amely május elseje, a nemzetközi munkásmozgalom ünnepe tiszteletére lengett a Parlament előtt. Ugyancsak katonai tiszteletadással vonták le a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Felszabadulási emlékműnél. Kádár János rádió- és televíziónyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a budapesti dolgozók május 1-i felvonulásán nyilatkozatot adott a televíziónak és a rádiónak: — Köszöntőm a rádió hallgatóit, a televízió nézőit, dolgozó népünket május elseje alkalmából. Május elseje nagy ünnep. Közel száz esztendővel ezelőtt született, úgy, mint a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának napja, amikor a munkásosztály minden országban hirdette céljait és azok mellett tüntetett. Azóta bővült a május 1-i ünnep tartalma. Amióta a népek egész sora a szocialista fejlődés útjára lépett, a szocializmus világrend- szerré vált, s a népek széttörték a gyarmati rendszer bilincseit, azóta május elseje a nemzetközi munkásosztály és a szocializmust építő népek, a jogaikért, a szabadságukért és a békéért küzdő népek szolidaritásának napja, közös ünnepe. Ehhez a naphoz most már elválaszthatatlanul hozzátartozik a béke, a nemzetek szabadsága, a társadalmi haladás és a szocializmus fogalma. — Az idei tavasz borús, hűvös, szeles, ilyen a mai nap is. De éppen a most látható budapesti felvonulás is eleven bizonyítéka annak, hogy népünk jó érzéssel ünnepelhet, és ünnepel is ezen a napon szerte az országban. Az ünnepléshez jó okot ad annak tudata, hogy népünk békében, biztonságban él, eredménnyel folytatja szocialista országépítő munkáját. Ezt a napot azzal is ünnepeljük, hogy köszöntjük a szocialista építés új eredményeit, és jó érzéssel előretekinthetünk, hiszen látjuk a fejlődés távlatait. Jól kiválasztott, szocialista céljaink vannak, jó a politikánk, népünk egységben, céltudatosan dolgozik. Nem szoktunk a nehézségekről, a problémákról sem hallgatni, elért vívmányaink továbblépésre ösztönöznek. — A párt Központi Bizottsága a közelmúltban ülést tartott, amelyen a nemzetközi helyzetről és szocialista építőmunkánkról volt szó. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban hangsúlyoztuk: annak ellenére, hogy a múlt esztendő végén megkezdték az Egyesült Államok középhatótávolságú rakétáinak telepítését Európában és a helyzet feszültebbé vált, mi mégis változatlanul folytatjuk külpolitikánkat, amelynek célja az, hogy az emberi ész felülkerekedjék, valamennyi érdekelt fél számára megfelelő megoldások szülessenek. A mai viszonyok közt is azt valljuk, hogy érdemi tárgyalásokat kell folytatni. Minden nép közös érdeke, hogy gátat vessünk a fegyverkezési versenynek, s megtaláljuk a minden nép számára egyenlő biztonságot jelentő tárgyalásos megoldásokat. Az a célunk, hogy az emberek békében élhessenek, és a biztonság a fegyverzet alacsonyabb szintjén valósuljon meg. — Ami a hazai munkát illeti: aki a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményt figyelmesen elolvasta, az látta, hogy mi az alkotó, a szocialista építőmunkához az eddiginél még jobb kibontakozási lehetőségeket akarunk teremteni. Ez azt jelenti, hogy a termelőeszközöket, a munkaerőt, szellemi tartalékainkat maximálisan mozgósítsuk, az alkotó munkának új lendületet adjunk. Azt akarjuk, hogy aki többet és jobban dolgozik, az többet és jobban kereshessen, aki pedig nem produkál, az a rendszer előnyeit ne élvezhesse. Érvényesüljön a társadalmi igazságosság a teherviselésben, s aki nehéz helyzetben van, az megfelelő támogatásban részesüljön. — Ilyen álláspontot fogadott el Központi Bizottságunk a további munkáról, és az a mély meggyőződésünk, hogy az idei tervért, a napi feladatokért tisztességgel dolgozva, jó érzéssel tekinthetünk a jövő év elé, amikor hazánk. felszabadulásának 40. évfordulója lesz. Bizonyos, hogy azt népünk új munkasikerekkel ünnepli meg. — Május elsejénk, ahogyan azt népünk ünnepli, egyben üzenet a világnak; a szovjet népnek, a szocializmust építő nemzeteknek, a világ haladó erőinek, valamint azoknak a józan polgári köröknek is, akik megértették, hogy a béke útján kell járnunk, mert nincs más út az emberiség számára. Üzenetünk úgy szól: népünk becsülettel dolgozik, szocialista céljai mellett szilárdan kitart, eltökélten halad előre szövetségeseivel, helytáll és helyt fog állni a jövőben is. — Még egyszer szívből minden jót kívánok népünknek, a munkásoknak, a termelőszövetkezetek dolgozóinak, az alkalmazottaknak, az értelmiségieknek, a kultúra munkásainak, mindenkinek, aki tisztességgel és becsületesen él és dolgozik ebben a hazában — mondotta befejezésül Kádár János. (MTI) Május elsejét ünnepelte megyénk lakossága BÉKÉSCSABA A megyeszékhely több ezer középiskolásának részvételével — és természetesen minden békéscsabai lakosnak — változatos és szórakoztató programot szervezett a városi KISZ-bizottság a munka ünnepét megelőző napra. Délelőtt az idén ballagok ültették el búcsúfáikat az alig néhány éves, de hasznos hagyomány szerint, majd amatőr együttesek koncerteztek a városközpontban. Délután valamennyi középfokú tanintézet népes csapatának és sok száz érdeklődőnek közös részvételével tartották meg azt a vidám vetélkedőt, amelyet végül is a legkisebb, de a leglelkesebb csapat, a szlovák tanítási nyelvű gimnázium nyert. Pedig nem volt könnyű régi rendszámtáblát, híres emberek hasonmásait keríteni, a fűben gyöngyöt keresni, a zsákváltóban részt venni és az éticsiga-futóver- senyen jó helyezést elérni . . . A békéscsabai felvonulás tribünjén megyénk és a város vezetői, a veteránok, a kitüntetettek foglaltak helyet A banális — ahogyan április utolsó és emlékezetes napjának programsorozatát nevezik — a szintén hagyományos fáklyás felvonulással folytatódott. Este fél Síkor a Szabadság térről sok ezer fiatal — középiskolások, már dolgozók — indult a KISZ zászlaját követve végig a Tanácsköztársaság útján. A megszokhatatlanul szép „lángmenet” bizonyára a több mint tízezer néző számára is emlékezetes marad. Kedden reggel minden csabai szobája ablakából az eget kémlelte. Az időjárás az idén is kedvezett azoknak a tízezreknek, akik már kora reggel elfoglalták helyüket a felvonulás útvonalán, a gyülekezőhelyeken. A posta műszaki épülettömbje előtti téren felállított, vörös drapériával fedett tribünön kilenc órakor dr. Varga Imre, a Szakszervezetek, Békés megyei Tanácsának titkára köszöntötte a város lakosságát, a felvonulókat, a tribünön helyet foglaló veteránokat, kitüntetetteket, megyénk és (Folytatás a 4. oldalon) — A csabai fiatalok ezrei fáklyás menettel köszöntötték április utolsó napjának estéjén a munka ünnepét
