Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-11 / 85. szám

1984, április 11-, szerda o Takarékosabban a vízzel Az ember jobban bírja az éhséget, mint a szomjúságot. Szervezetünk kétharmad része is víz. Természetesnek vesszük, hogy a sivatagok kivételével — Magyarországon ilyen nincs — bőven áll rendelkezé­sünkre a szomjat oltó nedű, és bőven öntözhetjük vele az ipar szomjas torkát is. Csak a mezőgazdaságban kezdtek fukarkodni az öntözéssel, a locsolási lehetőségek árának növekedése okán. Vízkészleteink — ezt tudomásul kell venni, még ha szokatlannak is tűnik — nem kimeríthetetlenek. Mind nagyobb erőfeszítéseket igényel már ma a zavartalan, egészséges ivóvíz biztosítása a települések százain, s egy­re komolyabb gond az ipari igény kielégítése. Bosszankodunk, ha a nyári nagy melegben az emeletek valamelyikén nincs víznyomás. A dohogás helyett inkább a vészjelzésekre kellene figyelnünk, ami a vízellátás za­varaiban nyilvánul meg. Az elmúlt évben hozott minisztertanácsi határozat jel­zi, hogy komoly gondok vannak vízkészleteink felhaszná­lása, a vízminőség biztosítása körül. Nem aggodalmasko­dó, nem sötéten látó emberek vészhangjai ezek, hanem tudományos kutatásokkal megalapozott realitás. Hazánk ivóvízszükséglete az évi 440 millió köbméter­ről az ezredfordulóra 800 millió köbméterre nő. Ez dur­ván annyi, mintha évente 45-ször innánk ki a Balatont az utolsó cseppig. Az ipar pedig ennek is 13-szorosát fo­gyasztja majd, pedig ez a becslés figyelembe vette a tech­nológiák korszerűsítésében és a többszöri vízhasználat­ban rejlő csökkentő tényezőket. Nem a holnapunkért való felelősség mozdítja a legyin- tő kezet, hogy eltúlozzuk a veszélyt, hiszen utánpótlódik a víz. Már napjainkban érezhető, hogy e vízutánpótlással nincs minden rendben. Azért sem, mert nemcsak egyolda­lú vízfogyasztásról van szó, hanem csaknem ugyanannyi szennyvíztermelésről, amely nitrátosodást okoz, de más módon is szennyezi ivóvízkészleteinket. Közismert, hogy megyénk talajvízszintje megemelkedett, a felszíni vizeink egyre szennyezettebbek — hol van már az az idő, ami­kor a Körösök még halban leggazdagabbak voltak —, a nagyobb mélységekből felhozott víz nagy része sem min­denben felel meg ivóvíznek: olyan ásványi anyagokat tartalmaz, amelyeket már most fokozott ütemben ki kell szűrnünk, hogy tartós fogyasztása helyrehozhatatlan egészségkárosodást ne okozzon. Megoldás van, kétoldalú is, és e kettő együttes alkal­mazásától várhatunk csak javulást. Földrajzi adottsága­ink is erre kényszerítenek. Az egyik megoldás: méregdrága technikával megszűrni vizeink nagy részét, ahol erre szükség van. Megyénkben csaknem 2 milliárd forint szükséges a gyors beavatkozás­ra, de hol van még az elengedhetetlenül mindenütt szük­séges szennyvízelvezetés és -kezelés. A másik megoldás: keményen takarékoskodni mindenütt a víz használatával. Ebben nagyok a lehetőségek, hiszen példák igazolják, hogy egyes ipari vállalatoknál felére is képesek voltak csökkenteni a korábbi vízigényt. Az ivóvízzel sem más a helyzet. Lényegesen többet használunk fel háztartásonként, mint a jogos szükségle­tek alapján kellene. Sajnos, az állampolgári fegyelem gyenge lábakon áll. Ráolvasás helyett vízfogyasztást mérő órák kellenének, és progresszív vízdíj alkalmazása. Többe kerül az egyre nagyobb kincset érő jó ivóvíz, mint a víz­órák gyártása. Az mindenképpen igazságtalan, hogy az egyik helyen egy pohár víz is alig jut, míg másutt virá­goskertet öntöznek, vagy az iparban olcsóbb legyen a víz- fogyasztás a takarékos, többszöri vízfelhasználást bizto­sító tisztítóberendezések beállításánál. Szemléletváltásra van szükség. Akiket meggyőzéssel nem, azokat szankciókkal kell jobb belátásra és gyakor­latra szorítani. Víz nélkül — tiszta, emberi fogyasztásra alkalmas, ká­ros szenyező anyagoktól mentes ivóvíz nélkül — nem él­hetünk. Ilyen vízkészletünk pedig nem korlátlan. Sok­kal célszerűbben, sokkal ésszerűbben és sokkal-sokkal takarékosabban kell gazdálkodnunk ezzel a természeti kinccsel, amelyet semmi mással nem pótolhatunk. Enyedi G. Sándor A Villamos Berendezés és Elektronikai Vállalat Transzvill gyárában belga licenc alapján zárlatelhárító berendezéseket gyártanak, amelyekkel értékes ipari berendezéseket védenek meg az esetleges áramkimaradástól (MTl-fotó: Balatoni József felvétele — KS) Ráhajtott a HOFE Beépítés előtt minden alkatrészt gondosan ellenőriznek, ez is a jó minőség egyik feltétele A tavasz kezdetét nem­csak a mezőgazdászok tart­ják számon, hanem az ipar- vállalatok is: ilyenkor minő­sítik múlt évi munkájukat, ez idő tájt kapják meg a legjobbak a megérdemelt ki­tüntetéseket. Nemcsak a té­ma visszatérő minden évben, gyakran a helyszínek is is­métlődnek. Jó néhány olyan vállalat, szövetkezet találha­tó a megyében, ahol a kol­lektíva rendszeresen kivívja, hogy a legjobbak közt em­legessék őket. Ilyen a HAFE 3-as számú békéscsabai gyá­ra is, ahol a harmadik egy­más' utáni évben vehették át a Kiváló Gyár kitüntető cí­met. Közösen a tervezőkkel — Tavaly azt írta rólunk a Népújság, hogy a két csillag mellett még van hely a har­madik számára is. Ha már az újság is megírta, akkor mindent meg kellett ten­nünk, hogy az a csillag va­lóban fölkerüljön a homlok­zatra. Ezek után mondja azt valaki, hogy a sajtónak nincs hatalma? — jegyzi meg tréfásan Bielik Béla igazgató. Túl a tréfán, természete­sen nagyon komoly munka előzte meg ezt az újabb el­ismerést. A kollektíva a múlt évben 344 millió fo­rintnyi hajtóművet, nagybe­rendezést állított elő és már tőkés exportra is értékesí­tettek konvejort. A legfőbb partner továbbra is a Szov­jetunió maradt, ide 215 mil­lió forint értékű terméket exportáltak. A határidőket mindig pontosan tartották és minőségi kifogás sem merült fel a múlt év során. — Azért nehogy azt higy- gye, hogy ez ilyen egyszerű volt — mondja Mag Gusz­táv, a nagyberendezést gyár­tó üzem vezetője. — Az év során rengetég anyagellátási probléma nehezítette a mun­kát, emiatt gyakran menet közben kellett egyes részle­teket áttervezni. — Hogy ez mégsem oko­zott akkora gondot, az talán annak köszönhető, hogy na­gyon sok fiatal dolgozik eb­ben a gyárban — teszi hoz­zá Papp András lakatos, bri­gádvezető. — Mi csaknem mindannyian úgy vagyunk, hogy anyaghiány esetén azonnal gondolkodni kez­dünk, mivel lehetne helyet­tesíteni. Nagyon jó a kap­csolatunk a tervezőkkel, a felmerülő problémák többsé­gét közösen oldjuk meg. Probléma pedig- akad ép­pen elég. A határidők egyre rövidülnek, és a partnerek, ha a hosszú tárgyalás után megkötik a szerződést, a le­hető leghamarabb üzemel­tetni akarják a berendezése­ket. A HAFE tervezői kapa­citása nem is elég a felada­tok ellátására, külső intéze­teket is bevonnak a munká­ba. II hibából is tanulnak — Ezekben a tervekben bizony elég gyakran előfor­dul kisebb-nagyobb hiba — mondja Gyurkovics János tervezőmérnök. — Ilyenkor elvileg visszaküldhetnénk a tervet, hogy javítsák ki, de a szoros határidők miatt er­re soha .sincs lehetőség. Nincs mit tenni, ha az üzem­ből jelzik, hogy valami baj van, azonnal megyünk és együtt próbálunk kitalálni valamit. Mások hibáját persze szí­vesen elismeri bárki, de nem féltik presztízsüket a tervezők, ha az ő munká­jukban fedeznek fel a mű- helyhgliek? Kovács Ferenc mérnök szerint ez nem for­dulhat elő. — Mindenki tévedhet, így mi is és ha ezt a fejünkre olvassák, emiatt nem szabad megsértődni. Különben is a cél és a siker közös, mind­annyian azt akarjuk, hogy a berendezések határidőre és jó minőségben elkészüljenek. Ha hibázunk valamit, abból is tanulunk és ezzel a ta­pasztalattal gazdagabbak le­szünk. Ezért jó, hogy ilyen közel vagyunk a műhelyek­hez, mert így azonnal vissza­jelzést kapunk, hogy a gya­korlatban mennyire valósít­ható meg, amit mi elképzel­tünk. — Én is tanúsíthatom, hogy ez így van — veszi át a szót Papp András. — Ha menet közben kiderül, hogy valamit, akár anyaghiány miatt, akár másért nem le­het úgy megcsinálni, ahogy elképzelték, azonnal módo­sítják a tervet. Azt is meg­köszönik, ha valamilyen egyszerűsítésre teszünk ja­vaslatot és nekünk is siker­élmény, ha a legközelebbi tervnél már látjuk, hogy belevették a mi megoldásun­kat is. — Nálunk speciális hely­zetben vannak a tervezők — veti közbe Hankó Pál fő­mérnök. Itt nem az a fel­adatuk, mint egy nagy inté­zetben, .hogy termeljenek mi­nél többet, hanem az, hogy jó, a gyakorlatban is meg­valósítható munkát adjanak ki a kezükből. A szoros kap­csolat a termelő üzemekkel, a mindennapi kontaktus biz­tos, hogy hozzájárul gyárunk sikeréhez. Nőtt a tekintély A HAFE immár harmadik éve mindig Kiváló gyár lett. Lehet az év elején olyan célt kitűzni, hogy- az év vé­gére megszerezzék ezt a cí­met? Mag Gusztáv szerint ez lehetséges. — Ha egymás után jönnek a jó negyedévek, akkor a- fél év körül már érezzük, hogy menni fog a dolog és még jobban ráhajtunk. Per­sze mindig közbejöhet vala­mi, de én a múlt év vége felé már éreztem, hogy is­mét meglesz. — Én egy kiésit fordítva látom a dolgot — mondja Papp András. — Nálunk az utóbbi években annyira fel­gyorsult a munka, hogy ez szinte „automatikusan” hoz­ta magával a Kiváló címet. És nagyon sokat köszönhe­tünk az itt levő szovjet át­vevőknek is. Ök évről évre egyre keményebben, szigo­rúbban veszik át tőlünk a munkát, így szinte kényszer- pályára kerültünk: ha meg- akarunk felelni az ő követel­ményeiknek, akkor automa­tikusan jól kell dolgoznunk. — Erről még nem beszél­gettünk, de azt hiszem, a többiekben is van némi büsz­keség, ennyi siker után. Sze­rintem gyárunk presztízse alaposan megnőtt az utóbbi években — büszkélkedik Ko­vács Ferenc. — Én ezt saját példámmal is igazolhatom — teszi hoz­zá Gyurkovics János. — Hét éve, amikor ide kerültem, legtöbben azt sem tudták, eszik-e vagy isszák a HA- FE-t. Most már nemcsak a nevünket ismerik, hanem az ismerősök gratuláltak is az újabb kitüntetéshez. — Hát még ha ennek az lenne a következménye, hogy az új dolgozók is job­ban jönnének hozzánk — só­hajt fel Papp András. Egy­két jó szakembert azonnal szívesen látnánk a műhely­ben. — Néhány gyengét meg a kapukon kívül! — veti köz­be Mag Gusztáv. — Most már azért eljutottunk odáig, hogy nem veszünk fel akár­kit és aki menni akar, azt is hagyjuk. Kialakult ná­lunk egy - olyan munkásgár­da, akikre mindenben lehet számítani, ide már rangot jelent bekerülni. Nekünk ar­ra is gondolnunk kell, hogy az elért sikerek köteleznek, és ha tavaly azt mondtuk, hogy van helye egy harma­diknak, akkor most hozzá­tehetjük : elfér ott a negye­dik is. Kép, szöveg: Lányai László Bélmegyeri Új Barázda tsz Melléktevékenység főszerepben „Aki sokat markol, keve­set fog” — tartja a mon­dás. Megtoldva pedig: „Aki nem markol, az semmit sem fog”. Bizonyos értelemben és fokon az előbbiekhez hason­lítható a bélmegyeri Üj Ba­rázda Tsz tevékenysége is. A megye egyik legmostohább adottságú nagyüzemeinek sorába tartoznak, kegyetlen talajviszonyokon gazdálkod­nak. A veszteség évenként visszaköszönő, nem kívána­tos vendég. Pedig dolgos tag­jai vannak a szövetkezetnek, és az új iránt is fogékonyak. A szövetkezet alaptevé­kenysége, mint más mező- gazdasági nagyüzemeké, a növénytermesztésből és állat- tenyésztésből tevődik össze, amiből bizony nem, vagy csak nehezen lehet ezen a vidéken megélni. Persze, a bélmegyeriekéhez hasonló körülmények között gazdál­kodik még jó néhány nágy- üzem. Ezért is láthatott nap­világot több esztendős előké­szítés után, 1980-ban az a rendelet, mely lehetővé tette a termelőszövetkezeteknek az ipari tevékenységet. * * * — A faüzem alapjai adot­tak voltak, kezdetben az Óbuda Tsz gesztorságában főleg csomagolóelemeket gyártottunk, két éve pedig már önállóan, a piaci igé­nyekhez alkalmazkodva dol­gozunk. Aztán, ugyancsak az óbudaiak segítségével kiala­kítottuk az építőágazatunkat, majd a kazánszervizt, a be­dolgozó ágazatot, a hidrauli- ka-pneumatikaszervizt és a két kooperációs irodánkat — sorolja Varga Péter ipari fő­mérnök. Közben a szövetke­zet elnökhelyettese, Vida Já­nos az elmúlt évi főkönyv kivonatát teszi elém. S még mielőtt belelapoznék, hallom: — Ha az ipari ágazataink nem lettek volna, a vesztesé­günk csaknem 14 millió fo­rinttal lenne magasabb. A bélmegyeri Űj Barázda Tsz tavaly 199 millió forint termelési értéket produkált, pontosaan 5,8 millió forint veszteséggel. A termelési ér­ték 35 százaléka származik az alaptevékenységből, mely arány képes volt arra, hogy a 65 százalékos ipari terme­lésből származó csaknem 20 millió forint nyereséget el­vigye, sőt, veszteséget okoz­zon a gazdaságnak. — Az árvíz után kölcsönö­ket vettünk fel, s a törlesz­tés á kamatokkal évente meghaladja a tízmillió fo­rintot. Ügy ítéljük meg: az egyszeri egyedi rendezés jobb lett volna, újabb terhek nél­kül kezdhettük volna az új tervidőszakot — folytatja Vi­da János. — Ha nem indítjuk az ipa­ri kiegészítő ágazatot, a ter­melési értéket, a nyereséget kellett volna növelnünk ah­hoz, hogy képesek legyünk törleszteni a hiteleket. Igen ám, de ilyen talaj adottságok mellett, ahol a búza hektá­ronkénti Hozama nem éri el a három tonnát, ez lehetet­len — magyarázza az ipari főmérnök. * * * Az ágazatok közül a szö­vetkezet legdinamikusabban az építőágazatot fejlesztette. Ma már a három részleg, a Békés megyei, a budapesti és a debreceni több mint 230 építőmunkást foglalkoztat. — Ez egy kisebb építő­vállalat létszámának felel meg ... — vetem közbe. — Az elmúlt esztendőben még csak ötventagú volt ez az ágazatunk, s 10,6 millió forintos árbevételt produkált, 11-12 százalékos nyereséggel. A nagyobb arányú felújítá­sok számunkra kedvezőek — magyarázza az elnökhelyet­tes. — A mi építőrészlegünk amolyan hézagkitöltő, fő­ként felújítási munkákat vállalunk, olyanokat, ame­lyek nem gépesíthetők, a kisiparosok erejét meghalad­ja, vállalatoknak nem fek­szik, mert kicsi. Gépi fel­szereltségünk meglehetősen gyenge, nálunk még mindig a kézi munka dominál, leg­fontosabb szerszámunk a kő­műveskanál és a kőműveska­lapács. — Közben a létesít­mények jegyzékét teszi az asztalra a főmérnök. Építőrészlegük tavaly tisz­tességes nyereséget ért el, munkájukra igény van, ezért is döntött úgy a szövetke­zet vezetősége, hogy bővítik tevékenységüket. így is vet­ték át egy másik tsz-től a 150 tagú budapesti és a 30 tagú debreceni épitőrészle- get. A három részleg csak­nem teljes önállóságot élvez, önelszámoló egységek. Ezek­ben a hetekben Budapesten legnagyobb munkái a sport­kórházban, a fővárosi ta­nácsnál, a postánál és az IKV-nál vannak. A debre­ceniek a Hajdú-Bihar me­gyei GMV-nek vállaltak fel­újításokat. * * * A szövetkezetnek nemcsak tevékenységi köre bővült, hanem a létszáma is. Az al­kalmazottakkal együtt több mint ezren dolgoznak a tsz- ben, s ma már 490 tagja van a közös gazdaságnak, ponto­san kétszer annyi, mint két esztendővel ezelőtt. . A megváltözott körülmé­nyek miatt mindenütt szigo­rodtak a gazdálkodás felté­telei. A bélmegyeri Üj Baráz­da Tsz idei tervében még nagyobb szerepet kapnak az ipari ágazatok, különösen az építőágazat. Amit a föld nem termel még, azt igye­keznek pótolni más munká­val. A tervezett 238 millió forintos árbevételből 21 szá­zalék származik csak alap- tevékenységből. Az ipari te­vékenységből 26 millió fo­rint nyereség várható, vagyis annyi, amennyi elbírja a növénytermesztés terheit. Nem akarnak sokat markol­ni, csak annyit, amit az­után biztonsággal meg is tartanak. Szekeres András

Next

/
Oldalképek
Tartalom