Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-29 / 100. szám
Nők a hadseregben 1984. április 29., vasárnap Hol És hány épül? OTP-s kislakások fiataloknak és időseknek Dőreség lenne tagadni azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt évtizedekben vagy akárcsak az elmúlt években a lakásépítés területén elértünk. Megyénk lakásállománya gyarapodott, és ezzel párhuzamosan nőtt az összkomfortos lakások részaránya. Napjainkban mégsem mondhatjuk, hogy mindenkinek megoldódott a lakáskérdése. A cipő legjobban a fiatal házasoknál szorít. A családalapítás felveti a kérdést: maradjanak az egyik szülőnél, költözzenek albérletbe, vagy az OTP-hi- tel segítségével valami lakás 'után nézzenek. Legszívesebben — ami magától értetődő — az önálló lakást választanák. De az egyedül élők, a nyugdíjasok, vagy a családtöredékek éppúgy a potenciális kislakásigénylők táborába tartoznak, mint a fiatalok. * * * Az Országos Takarékpénztár megyénkben ez idáig nem épített kislakásokat. (Igaz, tanácsi beruházású garzonlakásokat Békéscsabán találhatunk.) Napjainkban azonban Békés megye több városában OTP-s kislakások épülnek, illetve ilyen lakások építését tervezik. Dr. Szekeres Istvánt, az OTP megyei igazgatóhelyettesét arról kérdeztük, hogy hol és hány ilyen lakás épül, mikorra tervezik ezek átadását. — Mielőtt a kérdésre válaszolnék, szeretném elmondani, hogy a garzon- és az egyszobás lakás között jó néhány különbség van. A garzonlakásoknál különböző közösségi helyiségeket kell építeni, például társalgókat. A lakókat a tanács jelöji ki és szerződésben garantálhatja — ha ezt a garzonba költöző igényli —, hogy öt év múlva, bizonyos havi előtakarékosság mellett, nagyobb lakást biztosít számára. Békésen a Décseri-kertben a közelmúltban kezdték az alapozási munkáit egy 45 lakásos garzonháznak. A tervek szerint 1985 végén beköltözhetnek a lakók. A lakókat a városi tanács és a városi KISZ-bizottság közösen jelöli ki. Békéscsabán a Millenniumi-lakótelep építésének második ütemében 500 lakás készül el. Ezekből 40 darab egyszobás lesz. Az első 20 egyszobást 1985, a második húszat pedig 1986 közepén- végén vehetik birtokba az igénylők. Orosházán a DÉLÉP kivitelezésében a Kazinczy utcában 150 lakás épül, amiből 20 egyszobás lesz. Gyulán jelenleg terveznek egy garzonházat, amit a Városház utcában, egy tömbbelsőben fognak felépíteni, várhatóan 1987-ben adják át a lakásokat. Szarvason ebben az ötéves tervben nem építünk kislakásokat, de a VII. ötéves tervünkben itt is szerepel néhány kislakás megépítése. A kislakások építését tehát az OTP .megyénkben is elkezdte. Az igénylők pontos számáról nem készült kimutatás, az azonban biztos, hogy minden felépülő kislakás gazdára talál. A különböző becslések alapján megállapítható, a városainkban élő lakásigénylők legalább 10 százaléka — ha mást nem, az első lépcsőfoknak — megelégedne ezzel a lakásformával. Mindenképpen szólni kell egy másik fontos tényezőről, mégpedig a pénzről. Nem mellékes, hogy mennyibe kerülnek ezek a lakások. Ha összehasonlítjuk egy kislakás négyzetméterre vetített árát és egy kettő- vagy háromszobás lakásét, akkor kiderül: az előbbi relatíve drágább. A garzonok négyzetméterének építése akár 14—15 ezer forintot is igényel. Az egyszobásoknál valamivel kedvezőbb a helyzet, de ezeket rendre nagyobb lakásokkal együtt építik fel, a költségek így eloszlanak. Továbbra is a pénznél maradva. Akik kislakáshoz szeretnének jutni, azok törvényszerűen nem rendelkeznek horribilis készpénzzel. Számukra az egyik legfontosabb — ha nem a legfontosabb — kérdés, mennyit kell készpénzben letenni a kulcsért. Dr. Szekeres István erről egy példa segítségével tájékoztat bennünket: — Az átlagos kislakás 35 négyzetméter alapterületű. Attól függően, hogy egyszobás vagy garzon, napjainkban az ára 350—430 ezer forint. Számoljunk átlagban 400 ezerrel. Ebből le kell vonni a szociálpolitikai kedvezményt, ami maximálisan 80 ezer forint. Marad tehát 320 ezer forint. Ennek a 30 százalékát kell befizetni, azaz 96 ezret. De! A befizetési összeg csökkenhet, ha az illetőnek van vállalati támogatása. Csökken akkor is, ha öt évig rendszeresen fizette az ifjúsági takarékbetétet. Ez esetben az ifjúsági takarékbetét összegével megegyező külön kölcsönt kap, ami saját befizetésnek számít. * * * A fentiekből kiderül, hogy a kislakásépítés a lakásra várók egy rétegének valós igényeihez, anyagi lehetőségeihez kapcsolódik. Megkönnyíti a fiatalok első lakáshoz jutását, az idősebbeknek vagy egyedülállóknak pedig akár a végleges lakásmegoldást is jelentheti. Lovász Sándor Első hallásra különösnek tűnik: a nők egyenjogúságáért a magyar néphadseregben! Márpedig erről van szó. A magyar néphadseregben is állandó feladat a nők élet-és munkakörülményeinek javítása, a politikai, szakmai fejlődésükkel és társadalmi aktivitásuk növelésével foglalkozó párt- határozat végrehajtása. Ezt honvédelmi miniszteri intézkedés is segíti, amely bizonyítja, hogy a hadseregben dolgozó nők teljes egyenjogúsításának megvalósítását a hadsereg vezetői is fontos feladatnak tartják. Intézkedéseikre nagy szükség volt és van napjainkban is, hiszen a hadsereg polgári alkalmazottjainak jelentős százaléka nő, a tiszti és tiszt- helyettesi állományban is megtaláljuk a lányokat, asz- szonyokat. A nők a hadsereg legkülönfélébb munkaterületein dolgoznak. Vannak közöttük orvosok, mérnökök, közgazdászok, jogászok, óvónők, tanárok egészségügyi középkáderek, ügyviteli dolgozók, szak- és betanított munkások, étkezdéi dolgozók, takarítók, örvendetes tény, hogy azok a lányok és asz- szonyok, akik egyszer a hadseregben vállaltak munkát, nem szívesen mennek más területre dolgozni. Ezt bizonyítja az is, hogy a hadsereg nődolgozóinak jelentős százaléka már törzsgárdatag. A nők nagy többsége felelősségérzettel, kellő felkészültséggel és lelkiismeretesen dolgozik. A néphadsereg sajátosságaiból eredően támasztott magasabb politikai és szakmai követelményeknek megfelelően végzik munkájukat. Helyzetük több szempontból nehezebb, kötöttebb, mint a polgári életben dolgozó nőké. Ezért a hadsereg vezetői és a szakszervezeti szervek, mint ahogyan ezt eddig is tették,. a jövőben is keresik azokat a lehetőségeket/ amelyek a nők fokozottabb megbecsülését szolgálják. Közmegelégedéssel fogadták a lányok és asszonyok azt a tényt, hogy azokon a munkahelyeken, amelyeken többségükben nők dolgoznak, növekedett a női vezetők száma. A vezető beosztásban dolgozó nők munkája, irányítói tevékenysége fokozatosan, politikai és szakmai képzettségük növekedésének arányában fejlődik. A hadsereg nagymértékben segíti őket a munkakörük ellátásához szükséges politikai, szakmai és állami iskolai végzettség megszerzésében. A hadseregben a polgári alkalmazottak részére rendszeres a szakmai továbbképzés és jelentősen emelkedett a nők érdeklődése és igénye a politikai oktatás iránt is. Politikai érdeklődésüket, társadalmi aktivitásukat mutatja, hogy huszonöt százalékuk visel tisztséget különféle politikai és társadalmi szervezetekben. Sokan közülük szerepet vállalnak a munkahelyen kívüli társadalmi tevékenységben: tanácstagok, népi ellenőrök és lakóbizottsági tagok. A katonai vezetők és a hadseregben működő szak- szervezeti szervek nagy gondot fordítanak a nők művelődésére. A helyőrségi művelődési otthonok és társadalmi klubok a nők számára tanfolyamokat, a szabad idő kulturált eltöltését segítő rendezvényeket tartanak. A szakszervezeti szervek politikai és szakmai vetélkedőket, valamint országjáró kirándulásokat szerveznek. A néphadsereg valamennyi egységénél szervezetten folyik a könyvterjesztés, jól felszerelt szépirodalmi és szakmai könyvtárak várják az érdeklődőket. A néphadsereg vezetői törekednek arra is, hogy a nők bérezésében megszűnjenek a korábban tapasztalt aránytalanságok. Ma már a legtöbb helyen érvényesül az az elv, hogy azonos képzettségű és szolgálati idejű, illetve egyenértékű munkát végző nők és férfiak egyenlő bért kapnak. Legtöbb helyen emelik a gyermekgondozáson levő kismamák illetményét is. A szakszervezeti szervek figyelmet fordítanak a nagy- családosok és a gyermeküket egyedül nevelő anyák szociális körülményeinek javítására. Rendszeresen biztosítanak számukra beiskolázási és szociális segélyt. Más juttatásokkal is enyhítik gondjaikat. Például több helyen is lehetővé tették a vacsora előfizetését, hazavitelét és megszervezték a bevásárlás megkönnyítését. Egyes laktanyákban bővítették a büfék áruválasztékát, míg máshol a területi bolthálózat vezetőivel történt megbeszélés alapján az üzletek nyitva tartásának módosításával könnyítettek a bevásárlás nehézségein. Az üzemi étkezést a hadsereg mindenütt biztosítja. Különös figyelmet, gondoskodást igényelnek a gyermekgondozási segélyen levő kismamák. Rendszeresen tartják velük a kapcsolatot, évenként találkozót szerveznek számukra, s a lehetőségekhez mérten segélyekkel enyhítenek gondjaikon. A néphadsereg szerveinél a nőpolitikái határozat végrehajtása jó ütemben és jó irányban halad. Ezt a jó gyakorlatot kívánják a jövőben is folytatni a hadsereg valamennyi alakulatánál és intézeténél. Szavak sírnak a szélben Arra, ahol az ég a földet éri, ott messze van egy időverte tanya. Törékeny aszony áll előtte. Fekete kendőben, mintha—folyton gyászolna. Halkan beszél, és szavai sírnak a tavaszi szélben. Mit mondjak neki? Hogyan vigasztaljam? Fájdalma megrendít. Fancsikapuszta apró település. A bolt előtt asszonyok. A messzeségbe mutatnak. . — Ott, ahol már semmi sincs, arra él egymagában Szabó Jánosné. Szorgalmas asszony, folyton dolgozik, csakhát... — Csakhát? — Az nem élet. Üttalan utakon megyünk a kocsival. Szántás, zöldellő vetés, zetor szabdalta dűlők. A tanyák eltűntek, csak itt- ott néhány téglamaradvány jelzi a helyüket. Messziről kutyaugatás hallatszik. Ni, ott áll még egy. Az udvaron aprójószág, az istállóban ló, meg egy bika. A tehenek > odakint legelnek. Egy törékeny asszony jön elő oda- bentről. — Vártam magukat, azt hittem, el se jönnek. — Nem fél egyedül, itt az isten háta mögött? — Miért félnék? Itt születtem. De ez a tanya már nem él. Látják, hull a vakolata. Nincs időm, hogy rendbe tegyem. Itt a sok jószág. No meg, beteg voltam, és jött az a borzasztó szerencsétlenség. Kicsiny, földes szoba. Tenyérnyi ablakokkal. öreg asztal, öreg székek. Régi bútorok. Az' asszony felemeli sovány, kékeres kezét. — Azért írtam levelet a szerkesztőségbe, hogy hallgassanak meg. — A bíróságon miért nem tett tanúvallomást? Egy pillanatra megütközik a kérdésen. — Én ott is mindent el akartam mondani. — Azt a benyomást keltette, hogy a férje érdekében hallgat. Szomorúan ingatja a fejét. — Megviselt a fájdalom. Folyton a lányomra gondoltam. Szép életet álmodtam neki. Ugyanúgy, mint nekem édesapám. — Miért, milyen életet álmodott önnek az édesapja? — Azt mondta, hogy boldog leszek, mert mindent rám hagy. A tanyát, a földet. 1948-ban halt meg. Én 15 éves voltam. Egyedül maradtam a mostohaanyámmal, aki fekvőbeteg volt. Rábeszélt, menjek férjhez a szomszéd fiúhoz, az jómódú. 15 évesen kötötték be a fejemet. Két gyermeket szültem. A férjem elment a városba, és többé nem jött vissza. Azt mondta, neki nem kell a föld. Menjek utána, ha akarok. Hova mentem volna a két gyerekkel, meg a beteg mostohámmal? Még 20 éves se voltam. Csak az anyósom állt mellettem. A munkában nem volt megállásom. Ezt csak az tudja, aki földet művelt hajnaltól vakulásig. A tsz az más, ott könnyebb volt. Jaj, nagyon szerettem a lovakat. Akkoriban volt egy élettársam, azért álltam ösz- sze vele, hogy legyen támaszom. A biharugrai Szabad Föld Tsz-ben 110 lovat vállaltunk föl. Én voltam a csikós. A két fiám, Pista és Béni megtanult lovagolni. Az én élettársam azonban nem segített, ö a kocsmákat járta. Akkor már megszületett a Józsi fiam. ö otthon volt az anyósomnál. Este lovon jártam haza. Volt a ménesben egy gyönyörű fekete mén. Senki se tudta betörni. Hát, majd én belovagolom. A tsz vezetője ri- mánkodott, ne tegyem, mert bajom esik. Fiatal voltam és egészséges, nem ismertem a lehetetlent. Bizony, megszelídült alattam az a fekete mén. Egyszer pedig megugrott a ménes. Neki a román határnak. Néhány méterre a határtól állítottam meg a megvadult lovakat. Ez akkor történt, amikor Gabi fiamat hordtam a szívem alatt. De én hiába dolgoztam, Az élettársam mindent elherdált. Még az anyósomat is megtámadta. A jó lélek anyósom belehalt abba, amit tíz o rossz ember művelt vele. Istenem, mihez kezdjek? Üres volt a konyhánk. Akkor aztán állami ■ gondozásba vették a gyerekeket. Sírtam, de jó helyre kerültek, Komódiba. Hazahazajár ogattak. Az ágy felett aranybetűs felirat: a szeretet soha el nem fogy. Hát volt ebben a házban szeretet? — Nem — ingatja a fejét. — Pedig mindig reméltem, hogy egyszer majd bekopog az ajtón. Szabó Jánossal 15 évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Ajánlották. Ne legyek egyedül a tanyán. Kell oda férfiember. Feleségül mentem hozzá. Honnan tudtam volna, hogy megjárta a börtönt. Csak a szép arcát mutatta előttem, s én nem láttam bele a leikébe. A gyerekek apukának szólították. Jó fejűek voltak, örültem, hogy, tanulnak. Béni fiam főmérnök, Pista fiam katonatiszt, Józsi fiam gépszerelő, Gábor fiam most tölti a katonaidejét. Mindig meglátogatnak, küldenek ezt, azt. Hej, az én emberem egyszer csak megmutatta a másik arcát. Terhes voltam, munka közben összeestem. Nem vitt be a kórházba. Itt szenvedtem el a vetélést ezen az ágyon. Jött Józsi fiam. Kérlelt, menjek el a ballagására. Minden gyereknek ott lesz az édesanyja. Elmentem a kedvéért, de megint rosszul lettem. Akkor vittek be a kórházba. Megoperáltak. Idő előtt hazajöttem, mert meg kellett kapálni a kukoricát. Mondta a szomszéd, akkor még volt szomszédom is, hogy Jolán- ka, operáció után pihenni kell. A férjem nem törődött a jószággal, hát nekem kellett ellátni. Volt 200 libám. Eladta őket, s haza se jött, csak mikor elfogyott a pénz. Ezt nem bocsátom meg, mondtam neki. Majd megbocsátasz a sírban, válaszolta ö. Akkor mondták a gyerekek, hogy az ilyen ember nem apuka. Innen a tanyáról hordtam a tejet Zsa- dányba. Oda-vissza 18 kilométer. Azt akartam, hogy összespóroljunk egy kis pénzt, hogy házat vegyünk a községben. Még kölcsönt is kértem az OTP-től. Ez akkor történt, amikor a lányomat vártam, hogy hazajön. Azért, hogy legyen egy rendes lakásunk, és ne kelljen szégyenkeznünk. Ó, bárcsak ne jött volna!. Az az ember rámtámadt. Most már ketten fogtok élősködni rajtam! Így mondta, ö, aki kerülte a munkát. Ütött, vert. Éjszaka a lányommal egy romos tanyában bújtunk meg. Reggel lopakodtunk haza. A tanya üres volt. De a pénzt is elvitte. Nem bánkódtunk. Mi ketten, Marika lányommal nagyon jól megvoltunk. De aztán hazajött Zsadányból. Hát hogy is mondjam el, ami történt? A lányom itt ült az asztalnál. Nézte a tv-t, melyet Béni fiamtól kaptam. És az az ember bejött az ajtón, és a kóróvágó kést beleszúrta. Velem is végezni akart. Itt az ablakon keresztül menekültem. Az ajtón fogas. Egy barna táska van rajta fölakasztva. Oda megy a fogashoz, és remegő kézzel simogatja a táskát. „ ' — A lányomé volt. Ide akasztotta azon a délelöttön, amikor az a borzasztó szerencsétlenség történt. 18 éves volt. Azt mondta, hogy van egy fiú, aki őt nagyon szereti. Be akarta mutatni nekem. Sohase fogja bemutatni. Soha! * * * Halkan beszél. Mintha a fájdalomtól megkopott volna a hangja. Mit mondjak neki, hogyan vigasztaljam? Mondjam azt, hogy egy régi életforma áldozata? Hagyja el ezt a kísértettanyát? Meneküljön a pusztai magányból, mely kiszolgáltatottá tette, költözzön Zsadányba, ahol háza van. Éljen úgy, mint más emberek. Vagy mondjam azt, hogy szorgalmát méltatlanokra pazarolta? Szövetkezetben, vagy más munkahelyen igyekezetével megbecsülés lett volna a jutalma. De a torkom elszorul. Megrendülve állok tengernyi fájdalma előtt. Serédi János Fotó: Veress Erzsi
