Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-28 / 99. szám
o ____________________________1981. április 28., szombat J obb lesz jövőre? A hörcsögös így kell ezt! — mutatja NagyJános Magyari Józsefnek A fehér Lada igazít útba. Messzire világít a táblák között. Nemsokára meglátjuk a gazdáját is. A friss kukoricavetésen két férfi hajlong. Közelebb érve látni, hogy a földbe túrt lyukakba raknak csapdát. Bemutatkoznak. Egyikük Nagy János, társa Magyari József. Ahogy a köznyelv mondja: hörcsögö- sök. Magyari kezdő, ezért Nagy Jánost faggatjuk, aki ebben a szakmában vérbeli profi. * * * — Ne írják meg, hogy melyik határban vagyunk, mert szakmai titok, hol dolgozunk — köti ki mindjárt az elején — célozva a konkurenciára. Hörcsögösnek A „koma" befejezte földi létét lenni jó üzlet, véli a köztudat. Sokan irigylik őket, pedig egyáltalán nem könnyű mesterség. Mert hiába nem tanítják az iskolában, nincs hivatalosan „bejegyezve", azért csak szakma ez, mégpedig érdekes, s nemcsak művelőjének hasznot hozó. — Hogy kezdte? — Hét évvel ezelőtt fogtam bele. Figyeltem a derecskéi és a létavértesi hör- csögösöket, próbáltam ellesni tőlük a tudományt. De nagyon titkolták, ezért aztán, mi tagadás, loptam tőlük három csapdát. Nekem is bosszúságot okoz, ha ellopnak a kirakott csapdából, de muszáj volt, különben sosem jövök rá. Csináltam ennek alapján magamnak. Kez1982 végével megszűnt az AFIT, s a szervizeket a tanácsok vették át. így volt ez nálunk is, amikor is a békéscsabai, illetve gyulai AFIT-szerviz 1983. január 1-ével a Békés megyei Tanács autójavító vállalata lett. Az elmúlt egy év tapasztalatairól, a tervekről beszélgettünk Szalai Gyulával, a Gyulai Autójavító Vállalat vezetőjével: — Nem mondhatnám, hogy zökkenőmentes volt az áttérés az önálló gazdálkodásra. Különösen ilyen körülmények között, hogy az alkatrészellátás az utóbbi évben nem hogy javult volna, azzal, hogy új nevet vettünk fel — legalábbis most még úgy érezzük —, csak szaporodtak gondjaink. Az is igaz, hogy korábban egy kicsit el- kényelmesedtünk, az AFIT detben elég primitívek voltak, hogy úgy mondjam, de most egész jók. Telenként hat-hétszázat készítek, any- nyi tűnik el egy szezonban, összesen van különben 1900 csapdám. Sok a gond az anyagbeszerzéssel, ezért vastag acélhuzalt szedek szét, abból hajlítom a rugót, ami bekapja a komák fejét. Szétnéz a táblán, majd kezében a felszereléssel elindul. Nehéz követni, amikor utolérjük, már újabb lyuk mellett térdel. — Hogy veszi észre a lyukat? Mi semmit nem látunk belőle ... — Jár az ember szeme, mint a tiki-taki, egy idő után kialakul, hogy könnyen megtalálja az ember. A falemezből, fémpalástból és a két végét záró rugókból álló csapdát beteszi a lyukba. Gondosan, alaposan, de gyorsan csinálja. Körbekeríti földdel. A kirakott csapda mellé fémzászlót rak. Lánghegesztő pálca, mondja, az AGRO- KER-ben vette, meghajlította a végét és egy fehér műanyag csíkot tett bele. így könnyen észrevenni, hol a csapda. * * * Megint újabb túrást talál. De nem tetszik neki, betapossa. — Túl nagy, ha beleteszem a csapdát, kiröhög a hörcsög és elmegy mellette. Mesél a brigádról. Nyolcán vannak. Természetesen, ők is úgy dolgoznak, mint a derecskeiek, akik nem árulták el a titkot, szigorúan családi alapon. A felesége is hörcsögös, nagyon ügyes asz- szony. Van egy szelídített hörcsöge otthon. Még kicsi volt, amikor fogta neki, kétnaponként levágta a fogait, három héten keresztül. Most már úgy lehet vele játszani, mint az aranyhörcsöggel. — Elég piszkos foglalkozás ez, néhol velünk ijesztgetik a gyerekeket. Mert az ember mindig toprongyos, ápolatlan. És megviseli ám az embert! öt és fél kilót fogytam, március 10., a szezonkezdet óta. A szezon egyébként május végéig tart. Ősszel is jönnek — becsületből. Mert a hörcsög káros ragadozó, a szövetkezetek, gazdaságok örülnek a hörcsögösöknek. Becsületes munka fejében nem engedik a földjükre a kon- kurrens brigádokat. Cserébe ők az őszi, értéktelen bundájú hörcsögöt is irtják. A bunda tulajdonképpen a fizetség. Szegeden adják el. Huszonhárom forintot kapnak darabjáért, ha szép — ha nem, el lehet dobni. — Van olyan nap, hogy ezer bunda is összejön. De nem kell irigyellni, mert mi is nyúzzuk. Csináljuk éjfélig, fél háromig, háromig, mint a múlt éjjel. Aztán hatkor kelünk. Mert olyan az ember, hogy sosem elég a pénz, sosem elégedett. Szeretné már abbahagyni, mert belefáradt. Szép pénzt kerestek, de kellett is. Korán meghalt az apja, a feleségével ketten szedték öszközponti raktárából ha megkaptuk a kért anyagot, akkor volt, ha nem, nem. Most viszont ugyanazt a keveset több helyről kell beszereznünk. Mindenesetre megnövekedett a felelősségünk, és mivpl szeretnénk eredményesen gazdálkodni, a szolgáltatási kör bővítésével akarjuk ezt megvalósítani. Próbálkozunk az átalánydíjas javítás bevezetésével, illetve kiterjesztésével, amely természetesen csak a személygépkocsikra vonatkozna. Felettes szervünktől engedélyt kértünk és kaptunk XX-es kocsik tartására, illetve bérbeadására. Egyelőre három gépkocsival kezdünk. Gondolom, régi óhaj teljesül azzal, hogy a már közismert sárga angyalokhoz hasonlóan, felszerelünk egy Trabant Combit sze a lakásra, kocsira valót. Most szabadulni szeretne a foglalkozásától. De nehéz lesz. Hiszen nem szereti, ha beleszólnak a munkájába, szeret kint lenni a szabadban, és ahogy szavaiból kiderül: hörcsögösnek születni kell és neki ehhez van érzéke, tehetsége. * * * Az egyik lyukból egy „koma” tekintget a külvilágba. A kedvünkért zászlóval kipiszkálja odújából a rágcsálót. Rövid harc kezdődik a hörcsög és a hörcsögös között. Az ember rugdal, lábbal védekezik a támadó kedvű állat ellen. Végül is győz az erősebb. Mutatja a legyőzött bundáját: lyukas, valamelyik társa megsértette — ez már értéktelen. Közben elfogy a csapda, a jelzőzászló. A tanuló is befejezi, indulunk a tábla szélére, a fehér Ladához. Az órát nézem, lassan dél felé jár. — Hol lesz az ebéd? — Azt nem tudom, még a reggelit kéne előbb megenni, mert eddig arra sem jutott idő. különböző berendezésekkel, és ezzel vállaljuk majd a helyszíni javításokat, vagyis, ha valahová kihívnak bennünket, a mentésen kívül kisebb hibákat is kijavítunk. Meg szeretnénk valósítani azt a tervünket is, hogy a közületek által eladásra kínált kisebb tehergépkocsikat értékesítjük. Ezt a közületek közvetlenül nem tehetik meg. tehát „maszekoknak” nem adhatnak el, a vállalatunk közbeiktatásával azonban erre mód nyílhat. Szombaton, április 21-én nyílt napot tartottunk szervizünkben reggel hét órától délután egy óráig. Kedvcsinálónak ezen a napon díjtalanul végeztük a gépkocsi hibafeltárását, állapotvizsgálatát, különféle műszeres beállításokat, a személygépkocsik felső mosását, biztonsági berendezések vizsgálatát, ezenkívül még szaktanács- adással is szolgáltunk. ÁpriKérdem, milyen tulajdonságok nélkülözhetetlenek egy hörcsögösnél. A becsületességet említi elsőként, majd a jó szemet, no és hogy ambíciója legyen az embernek. Majd egy példát említ. — Ha kijön a téesz növény védőse és látja, hogy sok a hörcsög, oda a bizalom, más brigádot hív legközelebb. Elgondolkodva mondja: — Tudja, rengeteg ideggel jár a munkánk. A múltkor két tagunk — mert én vagyok a brigádvezető — beült az egyik csárdába. Mire meglettek, a csapdában tönkrement a bunda, mind el kellett dobni. Nem akarok én főnökösdit játszani, de elbeszélgettem velük. Mert jó pénzt keresnek, és ezért meg kell dolgozni becsülettel. Borzasztó nagy munkafegyelem van nálunk, itt mindenki közvetlenül a zsebén érzi a hanyagságot. Nem követelek én sokat, csak any- nyit, amennyit én is dolgozok ! M. Szabó Zsuzsa lis 28-tól pedig minden szombaton kinyitjuk a kapukat és — bár csökkentett létszámmal, de — a hétvégén is ügyfeleink rendelkezésére állunk azért, hogy akik hosszabb útra kívánnak menni, még átvizsgáltathassák, vagy megjavíttathassák kocsijukat. Dolgozóink között minőségi bérezést vezettünk be, amellyel igyekszünk őket érdekeltebbé tenni a jobb munkában. A javításokon kívül továbbra is vállaljuk a Nysa és Zuk tehergépkocsik felújítását, de gyártással is foglalkozunk, tehergépkocsik kipufogódobjait készítjük nagyobb meny- nyiségben. Egyszóval igyekszünk szolgáltatásaink színvonalát javítani, gazdálkodásunkat eredményesebbé tenni, reméljük, a hozzánk forduló ügyfelek teljes megelégedésére. B. O « 4 a tényt, hogy a népgazdaság gondokkal küszködik, minden magyar saját bőrén érzi már hosszú évek óta. Természetes emberi tulajdonság, hogy a rosszat nehezen szokja meg az ember és reménykedik a dolgok jobbra fordulásában. A reménynek persze csak akkor van értelme, ha reális alapokra épül és a csodavárás helyett mi is mindent megteszünk, hogy mihamarabb túljussunk a nehéz éveken. Ha a realitásokat nézzük, egy tényt feltétlenül figyelembe kell venni: a magyarság lélekszáma a világ népességének mindössze 0,15 százalékát teszi ki, semmi esélyünk sincs arra, hogy bármilyen irányba befolyásoljuk a világgazdasági folyamatokat. Ez még akkor is igaz, ha néhány termékből aránytalanul nagy a részesedésünk a világpiacon. A világ összes autóbuszexportjának 10 százaléka Magyarországról indul útnak, tojásexportban az első négy között vagyunk, de jelentős az élelmiszer- és a gyógyszerkivitel is. Mivel csak néhány termékcsoportban számítunk nagy szállítónak, ezek egyben sebezhető pontjainkat is jelölik. Ha az élelmiszer világpiaci ára esni kezd, azt azonnal nagyon komolyan megérezzük, elsősorban azért, mert nincs olyan termékünk, amivel pótolhatnánk az árveszteséget. Illés János, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője mondta el előadásában, hogy a cserearányromlás miatt az utóbbi 10 évben akkora veszteség érte a népgazdaságot, mint egy évi teljes nemzeti jövedelmünk. A fentiekből persze az is következik, hogy nagyon nagy terhek hárulnak már évek óta a magyar népgazdaságra. Folyamatos cserearányromlás mellett kellett biztosítani az adósságterhek fizetését úgy, hogy közben a szocialista országokat — köztük hazánkat is — számtalan szankcióval sújtották. Ilyen körülmények között különösen nagyra kel) értékelni, hogy a terhek ellenére sikerült biztosítani a jó belföldi áruellátást még akkor is, ha egyes termékek néha hiánycikké váltak. A kényszerű, és nagyon szigorú importtakarékosság bár egy-egy iparágban okozott rövid ideig tartó, átmeneti nehézséget, alapjaiban nem fenyegette a folyamatos termelést. Sőt ezeknek a nehéz éveknek volt néhány pozitív tapasztalata is. Kiderült, hogy tudunk takarékoskodni az anyaggal és az energiával, ha nagyon kell. Az utóbbi négy évben 18 százalékkal kevesebb kőolaj, 30 százalékkal kevesebb fűtőolaj és 40 százalékkal kevesebb fenyő fűrészáru behozatala terhelte a külkereskedelmi mérleget, és beigazolódott, hogy hiányuk semmi gondot nem okozott a termelésben. Állva maradtunk tehát, de guggoló állásban — mondják öngúnnyal a gazdasági szakemberek, és a következő időszak fő feladata nemcsak az, hogy fölegyenesedjünk, hanem ej is kell indulnunk előre. A prognózisok szerint a VII. ötéves tervben már lesz némi lehetőség a növekedésre, de az évi 4—5 százalékos nemzeti jövedelem emelkedésére még sokáig nem számíthatunk. A világgazdaság ugyanis csak lassan lábal ki a válságból, hagyományos nyugat-európai piacaink még sokáig nem vesznek fel any- nyi terméket — és főleg nem olyan áron — mint szeretnénk. Számunkra az olajár csökkenése sem nevezhető egyértelműen kedvezőnek, sőt! Azok a fejlődő országok, melyek eddig olajjövedelmeikből nagyvonalú beruházásokat finanszíroztak, és a magyar termékekért készpénzzel fizettek, most egyre jobban megnézik, mire és menynyit adhatnak ki. Az ily módon beszűkült piacokat nagyon nehéz - bővíteni, vagy újakkal felváltani. Nem mondható túlságosan kedvezőnek a magyar ipar exportszerkezete sem. Gépipari termékeink kevés kivételtől eltekintve nem eléggé korszerűek, ezért nehezen, és csak nyomott áron értékesíthetők. Tőkeszegénységünk miatt nem tudjuk csökkenteni az elmaradást az élenjáróktól, sőt, az is óriási erőfeszítésbe kerül, hogy legalább a technológiai olló ne nyíljon tovább. A kilátások az elkövetkezendő évtizedre tehát nem mondhatók túlságosan rózsásnak. A termelés bővítésének extenziv útja nem járható tovább, hiszen a demográfiai előrejelzések szerint az ezredfordulóra csökken az ország lakossága. Mivel a legfontosabb feladat továbbra is a fizetőképesség megtartása, a viszonylagos tőkehiány továbbra is nehezíti a fejlődést. Ma már egyetlen közgazdász sem álmodozik a régi huszonöt százalékos felhalmozási ütemről, mert még a tizenöt százalék tartása sem egyszerű dolog. Igaz, a fejlett nyugat- európai országok és az USA is ennyit fordít felhalmozásra, csakhogy ők ezt sokkal magasabb szinten, és ezért nagyobb hatékonysággal teszi k. Nincs tehát semmi remény az elkövetkezendő egy-másfél évtizedben a gyorsabb fejlődésre? Erről szó sincs, csak éppen az elképzelések felvázolásánál tisztában kell lennünk gyenge és erős pontjainkkal. Reményt adhat számunkra, hogy van egy állandóan megújuló erőforrásunk, a termőföld, melyet világviszonylatban is jól hasznosítunk. Az élelmiszer ára ugyan jelenleg nyomott a világpiacon, ennek ellenére ez stratégiai ágazatnak számít, mert bizonyos, hogy a fellendülés előbb-utóbb keresetté teszi termékeinket a világpiacon. Nagy lehetőségek rejlenek az ipar szerkezet-átalakításában is. Bizonyosnak tűnik, hogy egy olyan ország, melynek nincs vasérce és nincs számottevő mennyiségű kokszolható szene, nem tarthat fenn három kohászati centrumot, melyek között olyan is van, amelyik század eleji technikával dolgozik. Kérdés az is, hogy meddig tudunk, és meddig érdemes versenyezni a fejlődő országok textiliparával? Ha ugyanis ezekbe az országokba gépipari termékeket akarunk eladni, akkor vásárolnunk is kell valamit tőlük, esetleg éppen textilipari termékeket, melyek nemcsak olcsóbbak, hanem gyakran jobb minőségűek is, mint a hazaiak. A tapasztalatok szerint óriási tartalékok rejlenek a szellemi exportban is. Bár ennek az ágazatnak a menedzselése csak most van kibontakozóban, a kezdeti eredmények rendkívül ígéretesek. Miközben Magyar- országon a legmodernebb elektronika gyártása és alkalmazása alacsony szinten áll. ugyanakkor programtermékekkel, szoftverekkel a legigényesebb amerikai és japán piacra is be tudunk törni. M lyenek tehát a kilátásaink az elkövetkezendő tizenöt évre? Nehéz lenne egyértelműen jót, vagy rosszat mondani a következő másfél évtizedről, mert egy olyan kis országot, mint hazánkat, érzékenyen érintik a külső hatások. Egy azonban bizonyos: sorsunk jobbra fordulását semmiképpen sem várhatjuk csak a válság elmúlásától, az általános világpiaci élénküléstől, hanem nekünk, magunknak kell mindent megtennünk, hogy fel- készülten várjuk a kínálkozó lehetőségeket. Lónyai László Új név, új szolgáltatások Harc a hörcsöggel Fotó: Fazekas László „Üt és fél kilót fogytam!”
