Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-27 / 98. szám
1984. április 27., péntek Pénteki beszélgetések Szirtes Ódám Buda, főútvonal mellett fekvő zajos utca. Szirtes Ádám negyedik emeleti lakásának erkélye a Dunára néz. Alföldi faluból, Tápió- sápról jött embernek vajon mit mond a hatalmas vízfolyam, miről fecseg a felszín és miként hallgat a mély? A színész számára mi a legfontosabb? — Legfontosabb? — kérdez vissza Szirtes Ádám. — A munka. Ha egyáltalán munkának lehet nevezni a játékot, a bohóckodást. Fontos az is, hogy akikkel körül vagyok véve, jól éljenek, boldogok legyenek. A családom. Feleségem, lányom, kisuno- kám. És ha a nagyobb közösségre gondolok, fontos, hogy népünk, nemzetünk boldoguljon. Hasznos tagjának lenni a közösségnek, talán ez a legigazibb hivatás. Ahogy a parasztember a legszebb gyümölcsöt, a legjobb termést óhajtja, ugyanúgy a paraszti sorból lett színész is igyekszik megújítani magát, hogy íze, zama- ta, színe legyen az életének, játékának. — Mennyi tudatosság és mennyi tehetség, őserő szükséges a színész munkájához? — Mint a kicsiny mag, amely magában hordozza a gyümölcsfa teljességét, az ember is nagy lehetőségekkel jön a világra. Ám, hogy kilombosodjék, virágba boruljon és termőre is forduljon a gyümölcs, másoknak is örömet szerezzen a színész, bizony sok munka is kell hozzá. Vesződség, kudarc, néha életet sanyargató hullámvölgy. Amikor első nagy szerepemet, Góz Jóskát játszottam a Talpalatnyi föld című filmben, akkor egyszeriben kibomlott előttem a világ ezer csodája, önmagam adhattam, szegény sorban volt őseim minden mozdulatát, gondolatát, szépségét felragyogtathattam a játékban. Aztán rájöttem, hogy a színész élete nem egyetlen szerep eljátszására méretett. Tanulnom kellett, új feladatokat megoldani. Tudjak bánni színészi eszközeimmel, a hangommal, a mozdulatokkal, hogy összhangban legyek a kollégáim produkciójával. — Az előzmények nélküli kirobbanó siker, Góz Jóska életre keltése után hogyan tudta megélni a további éveket? — Emlékszem, egyik elkészült filmem házivetítése után nem tudtam felkelni ültő helyemről, annyira letaglózott a magam tehetetlensége. Hiszen ez az alak szakasztott olyan, mint Góz Jóska! — ámultam. Roppant nehéz volt túllépni önmagámon. Szertelen, csikóember voltam, magamnak is köszönhetem, ha sokan felszínesnek hittek. Néha rá is tettem egy villával: ha bohócnak tartottak, annál inkább komédiáztam. Évekig tartott, amíg magamra leltem. Akárhogy is alakult, mégis csináltam egy-két szép dolgot, amiért érdemes volt megszületnem. — Évekkel ezelőtt a Gyulai Várszínházban Dózsa Györgyöt játszotta. Akik látták ezt a munkáját, sokan ma is emlegetik. — Ha így van, örülök neki. Számomra is szép emlék. A próbák idején Nagy László és Tamási Áron látogatott meg. ök hívták fel a figyelmem, hogy Dózsa György nemcsak katona, politikus, parasztvezér volt, hanem szépen beszélő, költői tehetségű férfiú. Jó volt azonosulni a figurájával. Mint ahogy nagyon sok szerepem volt, Tiborétól Háry Jánosig, amelyek színpadra vitelével magam is épültem, gazdagodtam. — Mit adott a színészi pálya Szirtes Ádámnak? — Az életet! Szép, tartalmas, emberi életet. A fel- szabadulás utáni nagy szellemi földindulásban, Soós Imrével és Horváth Terikével egy sorban kivetett magából a falu, hogy sokadma- gunkkal megmutassuk, mit tudunk, mennyit érünk. Igényelt bennünket a nép, a történelem. Nagy lángolások után, akik állni tudtuk a folytonos lobogást, érezhetjük, hogy a paraszti ősöktől magunkkal hozott fény visz- szacsillan a szemekben. Ha látom, hogy ismernek, talán szeretnek is sokfelé az országban, jó érzés, mert tudom, hogy általam önmagát, fajtáját is becsüli az egyszerű ember, aki nevében belevágtam ebbe a kutyanehéz, mégis csodaszép színészi pályába. Ha nem így alakul a sorsom, ugyan mikor jutottam volna el Le- ningrádba, Nagy Péter házába, mikor látom Prágában az alkimisták utcáját vagy jutok el Helsinki melletti Tapióle falucskába, amely neve szerint akár Tápiósáp ikertestvére is lehetne. Szerencsére sokan vagyunk, akiknek nagy sorsot termett az elmúlt negyven év. Miért elégedetlenkednék. Díjakkal, kitüntetésekkel is elláttak kellőképp Annyi dolgom még maradt, hogy vigyázzak meglevő energiáimra, hogy majd ha nyugdíjba megyek, egy-egy jó feladatért képes legyen kivirágozni, gyümölcsöt hozni életem fája. Andódy Tibor Volt egyszer egy művelődési ház Sarkadkeresztúron... A jó népművelő olyan, mint Madách Luciferé, minden megszerzett tenyérnyi helyhez foggal-körömmel ragaszkodik, s ha olykor- olykor (manapság egyre sűrűbben) veszít, új helyet keres, ahol megvetheti a lábát. * * * Nem egyedi eset, s nem is mese, mégha így kezdődik is: volt egyszer egy művelődési ház Sarkadkeresztúron ... Noha nem a legjobb állapotban — de volt. A község saját erejéből képtelen lett volna felújítására. A Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ vállalkozott erre a feladatra, igaz, az ő tulajdonuk volt korában is az épület. Másfél év után, 1982. szilveszterén adták át a szép, új, minden szempontnak megfelelő melegkonyhás vendéglőt. Persze, így igazán egyszerűnek tűnik a történet. Ám a vendéglőbeli szilveszteri mulatságig sok minden történt. Rajki Tóth László, aki 1960-tól a művelődési ház tiszteletdíjas igazgatója volt — jelenleg is az, csak most a „fantom” művelődési házat vezeti —, így eleveníti fel az eseményeket: „’80 táján kezdtek el beszélni a községben arról, hogy szükség van egy melegkonyhás vendéglőre a faluban, melynek feladatául a növekvő közétkeztetési gondok megoldását jelölték meg. Kétségtelen, szükség volt rá, csak sokan azt nem értettük, miért pont a művelődési ház helyén? Harcoltam ellene — vb-tag is vagyok — mindhiába . ..” Űrök újrakezdés És emberek jöttek ’81 júliusában, lebontották a házat, majd helyén emelkedni kezdett az új vendéglő épülete. „Nem volt mit tenni, a továbbiakban — hónom alatt a munkatervemmel — kilincseltem, hogy helyet találjak szakköreinknek, klubjainknak, a rendezvényeknek. Egy-egy előadást, műsoros estet a könyvtárban, a pártházban, néha a tanácsteremben tartottunk meg. A legmostohább az ifjúsági klub sorsa lett, az utóbbi néhány évben többször kellett költözködniük. Az okok érthetőek, indokoltak voltak. Fiataljaink is belátták azokat, mentek az új helyre, kimeszelték, kicsinosították, berendezték klubnak. Jelenleg egy szolgálati lakásban van — mi úgy mondjuk —, az ifjúsági ház. Igaz, most innen is költözködnünk kell, szükség van rá, szaktanár jön ide, ami örvendetes a falu szempontjából. Most egy másik szolgálati lakásra pályázunk, mely ugyan sokkal rosszabb állapotban van, de a fiatalok ezt is rendbe hoznák annyira, hogy a klubélet mehetne tovább.” Ám nemcsak hely nincs, hanem most már pénz sem igen akad a közművelődésre Keresztúron. A költségvetés negyvenezer forinttal kevesebb az előző évekhez képest. „Az is nagy harc volt, de hiábavaló. Csökkent a község költségvetése, s meg kellett nézni, miből lehet .lefaragni’. Az egyik vesztes — hiszen nincs művelődési ház, mondták —, a közművelődés lett. Most harmincezer forint jut rá. Ebből lejön a tiszteletdíjam, marad tizenkétezer (!) forint a feladatok megvalósítására. Mit tegyek ehhez hozzá? Ebből nem tudok fogadni egyetlen ORI-műsort sem, nem beszélve arról, hogy ha rentábilissá akarnék tenni egy ilyen rendezvényt, akkor 60—80 forintos belépőt kellene kérnem legalább 80— 100 embertől. Ezt pedig nem fizetik meg. Ha kevésbé neves előadókat hívok — sokszor ragyogóbb műsort adnak, mint a .nagy’ nevek —, akkor meg eljönnek — né- hányan. Még mindig a pénzről: februárban már a klub- és szakkörvezetők tiszteletdíját sem tudtuk kifizetni, félő — bár lelkes, segítőkész emberekről van szó —. hogy előbb-utóbb megszűnnek kiscsoportjaink. Nemrég megcsináltattam a színes tévét: több mint ezer forintba került. Most újból elromlott, elvittem, de lehet, hogy már nem tudom kifizetni a javítási díjat.” Mit leltet tenni? Mert a közművelődési munkához is szükség van némi pénzre . . . „Folyton gondolkodom, morfondírozok, miből lehetne néhány forintot csinálni. Most gép- járművezetői tanfolyamot próbálok indítani, néhány száz forint haszonra számítok. Az ifjúsági és tiniklubban szeretnek játszani, vetélkedni a gyerekek — apró jutalomtárgyakra itt is szükség van. A tiniklub tagjai nemrég társadalmi munkán vettek részt, most az általuk keresett ezer forintból élünk. A klubtagoktól kénytelenek vagyunk tagdíjat szedni, ez is segít valamit. A sarkadi körzeti művelődési háztól kapunk egy flippert, ennek bevétele is enyhíthet gondjainkon. Van a faluban egy jó népi zenekar, már rendeztünk velük egy nosztalgiaestet tavaly, talán ezzel is újra próbálkozunk ...” Valahol van egy dosszié, mely egy új művelődési ház terveit tartalmazza. „A terv még a hatvanas években készült valamikor, igáz, én még sohasem láthattam, de van. Elő kellene venni, s adaptáltatni a mai viszonyokra. Azt hiszem, megtörtént már ilyesmi máshol is: kölcsönkötvényt lehetne kibocsátani a2 új művelődési ház felépítésére, én biztos vagyok benne, hogy a falu apraja-nagyja jönne társadalmi munkában is segíteni, s lenne előbb-utóbb házunk.” Addig is kell valamit tenni, bár a nehézségek nagyok. „Nem vagyok pesz- szimista. Tavaly óta szerződésünk is van már az ÁFÉSZ-szel, rendezhetünk a vendéglőben kiállításokat, különböző esteket, pódiumműsorokat, nem kérnek bérleti díjat. Csakhát újból felvetődik a kérdés: miből? Nagyon szeretném a klubokat, szakköröket folyamatosan működtetni, ehhez 10—15 000 forintra volna szükségünk. Nem szabad szélnek ereszteni ezeket az összeszokott közösségeket, mindent megmozgatok, hogy összejöjjön ez a pénz.” Van némi remény Nagy József községi párttitkár. vb-tag előtt nem ismeretlenek a falu közművelődésének gondjai. „Nehéz szívvel bár, de annak idején úgy kellett döntenünk, hogy a melegkonyhás vendéglő épüljön fel a művelődési ház helyén, ami amúgy is rossz állapotban volt. Míg a vendéglő épült, már akkor úgy terveztünk, hogy ott közművelődési tevékenység is folyhasson. Ez az egyik dolog. A másik a költségcsökkentés. Most nincs művelődési ház — ezért vettünk le nagyobb összeget a közművelődési előirányzatból.” A párttitkár is sokat gondolkodott már, hogyan lehet ilyen körülmények között a közművelődési tevékenységet legalább szinten tartani. „Ami a másik szolgálati lakást illeti, a község jobban jár, ha értékesíti. Olyan égető gondok megszüntetésére lehetne felhasználni az így nyert összeget, mint az iskola világításának, fűtésének korszerűsítése. A kiscsoportos foglalkozásokat meg lehet tartani a község középületeiben. Az iskola is többet tehetne ez ügyben, és itt van a pártház is, több helyiséggel. Felettes szerveinktől engedélyt kérünk, hogy ezeket rendszeresen használhassák. A pénzügyi támogatás lehetőségeit is keressük.” Nemrég a helyi pártvezetőség is foglalkozott egy új művelődési ház felépítésének gondolatával. „Ülésünkön olyan álláspontot fogadtunk el, hogy a következő ötéves terv nyitó pénzeszközeit figyelembe véve, elővesszük a tervet és felülvizsgáltatjuk. Ha legalább annyi pénze lesz a községnek, hogy az anyagköltségek nagyobbik részét fedezni tudja, akkor a falu lakossága is minden bizonnyal támogatni fogja anyagilag és társadalmi munkával is az új művelődési ház felépültét." * * * Lesz-e művelődési ház Sarkadkeresztúron, avagy nem. ezt ma még pontosan nem tudhatjuk. Annyit tudunk csak, hogy van egy lelkes népművelője a falunak, aki 24 év után is, a nehézségek ellenére fáradhatatlanul tevékenykedik, harcol a helyi közművelődési lehetőségek kiszélesítéséért. S ebben a harcban, mint megtudhattuk, nincs egyedül, a helyi pártvezetés is mellette áll, s ott vannak még a kiscsoportok vezetői, tagjai is, és még nyilván sokan mások. . Ma még azonban — hogy az eddig elért szintet megtarthassa — napi, apró gondokkal kell küszködnie a népművelőnek. Mi bízunk benne, hogy ezek hamarosan megoldódnak, s abban is, hogy néhány év múlva — ha beszélgetni megyünk hozzá — nem otthon fogad bennünket Rajki Tóth László, hanem az új művelődési házban. Pénzes Ferenc Az áprilisi Búvárban olvastuk „A társadalom egészének hosszú távú érdeke fejeződik ki azokban a szigorúbb, új jogszabályokban is, amelyekkel az Elnöki Tanács ez év januárjában a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény egyes rendelkezéseit módosítva a csatornabírságot a törvény részévé tette. Ezzel többszörösére emelkedik a vizek szennyezéséért kivetendő bírság összege" — olvasható- a Búvár című folyóirat főszerkesztőjének, dr. Lányi Györgynek a lap áprilisi számában írt Következetes szigorral című vezércikkében. Az írás és a . lap több cikke is arra hívja fel a figyelmet, miszerint azok gondolkodnak helytelenül, akik még mindig a régi „jó világban” hisznek. Vagyis abban, hogy mindig olcsóbb kifizetni a környezetvédelmi bírságot — és ezzel pénzben kifejezhetetlen károkat okozni —, mint a szennyet, hulladékot megtisztítva, szűrve engedni a szabadba. A lap többek között az uráli bagoly hazai terjedésének vonatkozásairól, a „szennyező" angolnákról, a kémények jövőjéről is megannyi érdekes cikket közöl. A Mikrokörnyezet című rovatban a házi kertészek az ültetőcsőről, a magválasztásról, a fasebtapaszokról, valamint a sziklakertépítésről és a parádés Paródia kaktuszfajokról, az akvaristák egy elérhetetlen álmokban szereplő korallhalról, a díszmadártenyésztők a szilvafejű papagájok tartásáról, a gombászok a tavaszi kucsmagombákról, a filatelisták pedig a méhészeti világ- kongresszus emlékbélyegéről olvashatnak. (N. L.) Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Tudományos könyvmozaik. 8.37: Rameau: Pygmalion (opera). 9.30: Jó a dal. 9.50: Lottósorsolás. 10.05: Ugróiskola. 10.35: Shakespeare szonettjeiből. 10.40: Népi zene. 11.00: Gondolat. 11.45: Népszerű fúvósátiratok. 12.30: Ki nyer ma? — Mátészalkán. 12.45: Hét végi panoráma. 14.02: A Tátrai vonósnégyes felvételeiből. 14.44: Magyarán szólva. 15.05: Révkalauz. 15.35: Három férfikar. 16.00: Mit üzen a Rádió’? 16.35: Zentai Anna énekel. Rá- duly Árpád gordonkázik. 17.30: Szimfonikus művek. 19.15: Operaáriák. 19.34: ..Kell a jó könyv.” Jan Kross: A cár őrültje (rádiódráma). 20.35: Operettkedvelőknek. 21.30: Mi mennyi? — avagy a tervezői díjak nyomában. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Torma Gabriella zongorázik. 23.30: Szimfonikus táncok. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Az MRT énekkara énekel. 8.20: Tíz perc külpolitika (ism.) 8.35: Népzene Afganisztánból. 8.46: Slágermúzeum. 9.28: Külpolitikai arcképcsarnok. 9.50: Lottósorsolás. 10.00: Zenedélelőtt. 10.35: Tánczenei koktél. 12.35: Édes anyanyelvűnk. 12.40: Népi muzsika. 13.15: Gyermekeknek. 13.45: Zenés délután. 14.00: Rivaldafényben. 15.35: Egészségünkért! 15.45: A Judas Priest zenekar felvételeiből. 16.35: Jó utat! 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Popzene szetreóban. 19.40: Nótakedvelőknek. 20.35: Lázár Máriára emlékezünk. 21.35: Táncházi muzsika. 21.52: Santana összes albuma XXIII/12. 22.30: Szemben egymással. 23.20: Lopez operettjeiből. III. MŰSOR 9.00: A magyar pedagógia évszázadai. 14. 9.32: Klasszikus muzsika. 10.45: Operaáriák. 11.05: Szimfonikus zene. 11.57: Versek. 12.06: Romantikus kamaramuzsika. 12.55: Pillanatkép. 13.07: Wagner: Lohengrin (opera). 13.58: Rádiószínház: Vegyes páros (hangjáték). 14.45: Olasz muzsika. 15.47: Filharmonikus zenekari hangverseny. 17.00: ötvenéves az Éneklő Ifjúság. 17.24: Borisz Godunov monológja Puskin és Muszorgszkij művében. 18.10: Hándel-felvételekből. 18.50: Csurka István: Hamis tanú. 19.05: Pertis Jenő: A megátkozott leány balladája. 19.35: Bruckner: II. szimfónia. 20.35: Diszkotéka. 21.35: Opera-művészlemezek. 22.17: Népzenei feldolgozásokból. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Ritmusrodeó. 17.35: Virágzó export. Riporter: Dalocsa István. 17.55: A Moroder zenekar játszik. 18.00: Alföldi krónika. 18.27—18.30: Hírösszefoglaló. Műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna. 8.05: Iskolatévé: fizika. 8.30: Magyar irodalom. 8.55: Történelem. 9.25: Amiről hallunk: a rendszerelmélet. 9.50: Lottósorsolás. 10.05: Indiai útinapló (lengyel rövidfilm). 10.35: Párharc (bolgár rövidfilm) . 10.45: Pilóta pedállal (amerikai rövidfilm), (ism.) 15.00: Iskolatévé. 15.35: Mi és a komputer. 16.15: Őrjárat az égen (tévéfilm) I. (ism.) 17.05: Afganisztán Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe. 17.25: Bolváriék (riportfilm). 18.00: Kalendárium. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Hivatalnok urak (tévédráma). 21.10: Angliai magyarok fdoku- mentumfilm). 21.40: Péntek esti randevú. 22.40: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 17.45: Még egyszer gyerekeknek! 18.30: Természetbarát. 18.50: Horgásztízperc. 19.00: Keresztkérdés. 19.30: Citerások (jugoszláv rövidfilm). 20.00: Denevér (balettfilm). 21.25: Tv-híradó 2. 21.45: Ne sápadj! (A MA FILM - stúdió filmje.) BUKAREST 16.00: Német nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Hősies tavasz. 20.55: Dalok. 21.10: Világhíradó. 21.30: A falanszter. Film. bef. rész. BELGRAD, I. MŰSOR 16.30: Videooldalak. 16.40: Angol nyelv. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Marko Marulic — művelődési adás. 17.40: Hírek. 17.45: A hübelebalázsok — tévésorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Aktualitások. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Klosmerl — filmsorozat. 20.55: Könnyűzenei adás. 21.40: Tv-napló. 21.55: Pénteken 22-kor — kulturális mozaik. II. MŰSOR 18.15: Egészségügyi felvilágosítás — művelődési adás. 18.45: Érdekes utazás. 19.00: Tudományos beszélgetések. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Komoly zenei adás. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Dokumentumadás. 21.50: Union City — játékfilm. SZÍNHÁZ 1984. április 27-én, pénteken 19.00 órakor Békéscsabán: BÁSTYASÉTÁNY 77 Jókai-bérlet 1984. április 28-án, szombaton 19.00 órakor Békéscsabán: BÁSTYASÉTÁNY 77 Somlay-bérlet MOZI Békési Bástya: 4-kor: A holdlakók titka, 6-kor és 8-kor: Gallipoli. Békéscsabai Szabadság: de 10-kor és du. 6-kor: Mexikó lángokban, I—II.. 4-kor: Boszorkányszombat. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Te rongyos élet, fél 8-kor: Blöff. Gyulai Erkel: fél 6-kor: A sárkány éve, fél 8-kor: Átkozottak, szeretlek benneteket. Gyulai Petőfi: István, a király. Orosházi Béke: 5-kor: A Jó, a Rossz és a Csúf I—II. Orosházi Partizán : fél +- kor: A férfiak pedig nem sírnak, fél 6-kor és fél 8-kor: Amit tudni akarsz a szexről.
