Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-27 / 98. szám

1984. április 27., péntek Divatolimpia Könnyed, elegáns és fiatalos nyári ruhák |z aztán a felhajtás! Színes reflektorok, harsogó ze­ne, suhanó ruhák, karcsú, hosszú lábú, szép lányok, sejtelmes öltözők. A divatbemutatók világa. A duó felpaprikázva énekli: divat lett a szex, az elegancia, és ter­mészetesen az olimpia. Mert van már gmk és miegyéb, amely olyan jó, mint egy vezércikk ... Persze, az utóbbit viccnek szánták. A publikum jól szórakozik, tapsol, újrázik. Itt a tavasz, a nyár előhírnöke. Divat. Több évszázados múlttal a háta mögött. Olvasom, hogy a szultán udvari művésze elegáns urakat festegetett. Tőlük távolabb egy meztelen férfi állt, üres bugyorral. Olykor innen-onnan elcsent egy-egy ruhadarabot. Ügy öl­tözködött, ahogy másoktól látta. Egyszóval divatos férfiú volt. Azóta fordult a világ. A drága ruhákat az aranyos nők rendelik, de mi, mogorva férfiak fizetjük. íme: jönnek az üde, légies hölgyek. — Majdnem klasszikusnak számít ez a homokszínű ga- bordinból szabott kosztüm. Ami eltér a hagyományostól: a széles háta, a vállrész és az ujjbevarrás, az erősen karcsú­sított derékvonal, a féloldalra hajtott lapszoknya. Hosszú ujjú fehér ingblúz való hozzá tavaszra. Tánckettős lejt a színpadra. Ügyelnek a részletekre. A lenge fátyol alatt intim fehérnemű. Takdrékos megoldás. Mesélik, hogy a fáma szerint a XVI. században Németor­szágban és Dániában előírták: egy-egy nadrág elkészítésé­hez mennyi anyagot szdbad felhasználni. Aki ezt túllépte, megbüntették, a testükön vágták 'szét a ruhát. Mambó- Combó, mondja a magyar, és félrebillenti a kalapját. — A blúz erősen kivágott, kombiné-vállpántos. Színössze­állítása a szoknya csíkozásának színeit ismétli: fekete-mus- társárga, fekete-zománckék, fekete-rózsaszín . .. A népszerű, szőke énekesnő talpig feketében. Amerikai turnéról jött haza. Állítólag ott is van divat. Csak más. Hoz­zánk két év után érkezik, némi késéssel, mint a Csaba expressz a Keletibe. A szakember megnyugtat: — A fazon elkészítése nem okoz gondot, inkább az alap­anyag beszerzése akadozik. Ezért kerülünk minduntalan hó.trányba. Sebaj, mi egyébként is az európai irányzatot követjük. Az idei tavaszi-nyári divat színei: a kék, a türkiz, a sárga kü­lönböző árnyalatai, az olivazöld, a barna és a vörös. — Most következnek d könnyed, fiatalos női ruhák. A pettyesek, a fodrosok, fehér alapon lila mintákkal... Az est izgalmas fénypontj a tombolahúzás. A cilinderből előkerülnek a nyertes számok. Öröm és bánat. A manöken bájosan mosolyog. Ez is felér egy vásárlási utalvánnyal. Marina, Marina, Marina ... Az énekesnek — saját beval­lása szerint — csak egy kopott bőrdzsekije van. És nosztal­giája az ötvenes évek viselete és dalai iránt. — Apu! Akkor is volt divat? A választ elnyeli az ütemes taps a nézőtérről. — Vissza, vissza, Marina ... Ülök a páholyban és lelki szemeimmel a kirakatot bá­mulom az indiai típusú ruhákkal, a francia bársonyból ké­szült blézerekkel, a borsos árcédulákkal. Ja, kérem a divat nem akármilyen üzlet! Ezt talán már a szultán meztelen embere is tudta. A mai Ádámok és Évák viszont vastag pénztárcával hódolhatnak szenvedélyüknek. Csak Irma néni bosszankodik az áruházban, hogy nem kap egy tisztességes, korának megfelelő ruhát. Hiába, a türkizkék nem megy a piaci kosarához. A jegy 100 forintjába került. Igaz, a divat­olimpia Los Angeleshez képest áron aluli, stílszerűen ked­vezményes. Csak az a baj, hogy a divat és a bemutató is drágul. Vajon, mennyi lesz a belépő jövőre? (seres) Tombola, cilinder cs a bájos manöken Fotó: Veress Erzsi „Ciceró­képzősök A téma: az állam és az egyház kapcsolata. A hely­szín: a Kner Nyomda békés­csabai ifjúsági klubja. Az előadó: Varga Lászlóné Kom- lódi Edit. A dologban nincs semmi különös, illetve csu­pán annyi, hogy ezúttal „vizsgaelőadásról” van szó: a megyei KISZ-iskola agitá­torképző tanfolyamának egyik hallgatója Vargáné, aki itt és most „felel”, bizo­nyítva, mennyit tanult, ho­gyan sajátította el a négy­hetes tanfolyamon hallotta­kat. Ma már nehéz lenne ki­nyomozni, mikor és ki is ne­vezte el tréfásan „gladiátor­képzőnek” és „Ciceró-képző­nek” ezt az agitátorképző tanfolyamöt, amely merőben új vállalkozás. A Békés me­gyei KISZ-bizottság politikai képzési központjának kezde­ményezésére és a KISZ Köz­ponti Bizottságának támo­gatásával szervezték. Vajon hogyan született az ötlet és mi a célja? Amint Tóth Ká­roly, a KISZ-iskola vezetője elmondta, az alapja az a ta­pasztalat, hogy igen sikere­sek az ifjúsági fórumok, de hiányoznak a „saját” KISZ- es propagandisták, a jól fel­készült, vitatkozni tudó, a szóbeli agitáció fogásait is­merő fiatalok, akik egyúttal részt tudnának venni mun­kahelyükön, lakóhelyükön a helyi propagandisták felké­szítésében, s így a KISZ po­litikai oktatás javitásában is. A március végén—április elején megtartott négyhetes országos tanfolyamon össze­sen 19 fiatal vett részt, is­merkedett társadalompoliti­kai, módszertant kérdések­kel, tanult retorikát és gya­korolt, gyakorolt, amennyit csak lehetett, a tanfolyamom videomagnó segítségével, s vizsgázott a szó szoros ér­telmében üzemekben, isko­lákban megtartott foglalko­záson, politikai vitakörön, forgatókönyvet készített, nagygyűlési beszédet írt. * * * A tanfolyam hallgatói kö­zül három fiatallal folytat­tunk beszélgetést. Ök hár­man: Varga Lászlóné Kom- lódi Edit, a békéscsabai FONTEX Háziipari Szövet­kezet sportszergyártó részle­gének termelésirányítója, a városi politikai képzési munkabizottság tagja, Kasu- ba István, az Orosházi Üveggyár irányítástechnikai műszerésze, szintén KISZ- propagandista, és Brun Zsolt, a Baranya megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat pécsi minőségellen­őre, ugyancsak K-ISZ-propa- gandista. Beszélgetésünk be­vezető témája: ki, milyen ér­zésekkel, elképzelésekkel in­dult a tanfolyamra? V. L.-né: — Kíváncsian és nagy várakozással vágtam neki, és így utólag vissza­gondolva nagyon elégedett Varga Lászlóné Komlódi Edit Kasuba István vagyok. Már korábban meg­kaptuk a tematikát, ami ele­ve felkeltette az ember ér­deklődését. K. L: — Igen, előre, pon­tosan ismertük a tematikát. Én főképpen a retorika mi­att jöttem szívesen. Ráadá­sul azt is tudtam, hogy lesz videomagnó és hasonló be­rendezések, engem pedig na­gyon érdekel az elektrotech­nika is, így örömmel vet­tem tudomásul, hogy rám esett a választás. B. Zs.: — Számomra nem volt könnyű dolog, mert egy másik iskolába is járok Pest­re, ahol éppen most volt a vizsgaidőszak, igy egyszerre kellett itt részt venni és ott is vizsgázni. Én kiváltképp arra voltam kíváncsi, hogy mennyiben újabb és más ez a tanfolyam, mint egy KISZ-vezetőképző. V. L.-né: — Engem is kifejezetten a retorika érde­kelt, ez lehetett volna több és bővebb is, hiszen a kül- és belpolitikával mi már nagyjából tisztában vagyunk. K. I.: — Sok helyen kell az embernek szerepelnie, be­szélni, hozzászólni. Mindig úgy éreztem, hogy jól meg­írtam azt a beszédet, de nem tudtam jól, hatásosan előad­ni. Zavart például a tömeg, s egyáltalán nyilvánvaló, hogy az élő szó más, mint az írás. Valóban, több elméleti alapra lenne szükségem re­torikából. V. L.-né: — A mostani szerepléseken figyeltem ön­magam. Érdekes, eddig fel sem tűnt, nem is foglalkoz­tam vele, hogy jól fejezem-e ki magam. B. Zs.: — Van egy másik oldala is a dolognak. Va­jon az ember nevezheti-e magát most agitátornak? Még nyilván nem, hiszen nincs annyi gyakorlatunk. De a megfelelő felkészült­ség, az alapos tudás és tájé­kozottság itt elemi követel­mény, mert hiába beszél jól az ember, ha a szavak mö­gött nincs tudás, tartalom. Szerintem a legfontosabb egyébként, hogy az ember bele tudja vinni az előadás­ba az egyéniségét. Ügy gon­dolom, csak akkor lehet meggyőzni az embereket, ha érzik, hogy az előadó egyé­niség, aki meggyőződéssel beszél és önálló véleménye van. A személyiségvonásokat viszont csak úgy lehet kifej­leszteni, ha odaállunk az emberek elé és gyakoroljuk a nyilvános szereplést. Beszélgetésünk második nagy témája az információ, ami az agitációs munka alapja. K. L: — Sajnos, kevés a lehetőség friss és pontos in­formáció szerzésére. Az ol­vasásra egyrészt kevés az idő, másrészt a sokféle kiad­vány, újság és folyóirat nem kis pénzbe kerül. A föntről kapott információ pedig már erősen megszűrt, arra pedig senki sem kíváncsi, hogy azt mondja el a propagan­dista, amit az újságban is olvashat, tv-ben is láthat az ember. Tapasztalatból tu­dom ugyanakkor, hogy az emberek igénylik a tájékoz­tatást, csakhogy olyan té­máról, ami az adott időpont­ban a leginkább foglalkoz­tatja őket. B. Zs.: — Beszélünk csak az információ áramlásáról a KISZ-ben. Az a baj, hogy a vállalati, üzemi KlSZ-szer- vezetekhez ritkán, vagy egyáltalán nem jut el friss tájékoztató, pedig a kérdések itt vetődnek fel a legéleseb­ben, s ezekre választ vár­nak. De mit kapnak válasz­képpen ? Általánosságokat, felületes feleleteket. Aztán legközelebb már nem is kér­deznek. V. L.-né: — És így jutnak el az érdektelenségig. Hát itt a mi nagy szerepünk. B. Zs.: — Szűkítsük le a kérdést a KISZ politikai vi­takörökre. Szerintem nem jó gyakorlat, hogy kiáll a vi­takörvezető és kész. Inkább külső előadót, a témában já­ratos szakembert kell hívni, a vitakörvezető pedig segít a vita, beszélgetés levezetésé­ben. V. L.-né: — Ez csak rész- megoldás, mert aki ott él közöttünk, az viszont jobban ismeri a társaságot, a helyi körülményeket, és ez bizo­nyos témáknál fontos. K. I.: — Én a kettőt együtt vélem helyesnek. B. Zs.: — Az nyilvánvaló, hogyha házon belüli témá­ra kerül sor, akkor a vita­körvezető beszéljen. A lé­nyeg: ha olyasmiről beszé­lek, amivel jómagam sem vagyok tisztában, akkor ez ellenérzést szül, nem érem el a célomat. K. I.: — Itt van például a gazdasági élet, ami mostaná­ban a fiatalok körében is az érdeklődés középpontjába került. Eddig nem voltunk olyan helyzetben, hogy er­ről annyit kellett volna szól­ni, mint mostanában. A KISZ-nek is nagy a felelős­sége abban, hogy a fiatalok e témában megfelelően tájé­kozottak legyenek és választ kapjanak a kérdéseikre. Végül magáról a tanfo­lyamról beszélgettünk, s ar­ról, érdemes volt-e ezen részt venniük. B. Zs.: — Nekem nagyon tetszett, hogy az előadások közben bármikor lehetett kérdezni, közbeszólni, véle­ményt mondani. Igaz, ez nem minden előadó számára volt szimpatikus. Mindaz, amit el­mondtunk, azt hiszem, egy­értelműen bizonyítja, érde­mes volt eljönni. Egy-két dolog teljesen átfogalmazó­dott bennem, és érzem, más­ként állok ezentúl az embe­rek elé. K. I.: — Amiért jöttem, azt én is megkaptam ettől a tanfolyamtól. Egymástól is sokat tanultunk, jó alkalom volt ez arra is, hogy más megyebeliekkel is tapaszta­latot cseréljünk. S talán még sikeresebb lett volna az egész, ha megközelítően azo­nos „profi” propagandistákat küldtek volna mindenhon­nan. V. L.-né: — Érdemes volt-e? Egyértelműen igen. T. I. Kecskebörbol cipőalapanyag Befejeződtek a kísérletek, és megtörtént a sevróbőr nagyüzemi gyártásának elő­készítése a Budapesti Bőr­ipari Vállalatnál, amely az összes magyarországi borter­melés 42 százalékát adja. Ed­dig a cipőipari alapanyag­választékból hiányzott a ki­váló minőségű sevróbőr, amelyet fiatal kecskék bőré­nek kikészítésével állítanak elő. A vállalat évi 5 millió 200 ezer négyzetméternyi puha­bőrt készít a cipő-, a bőrru­házat és a bútoripar részére, marha-, sertés- és juhbőr fel- használásával. Ez a válasz­ték bővül a kecskebőr széles körű feldolgozásával. A kecskebőr egyébként a világpiacon apró bőrnek szá­mít, s így beszerzése viszony­lag kedvezőbb a marháénál. Országos békedalpálvázat A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Hajdú-Bihar megyei bizottságának kezdeményezésére a KISZ Központi Bizottsága és az Országos Béketanács ifjúsági és diákbizottsága mindenféle műfaji megkötés, meghatározás nélkül pályázatot hirdetett békedalok, ze­nemüvek megírására. A pályaműveket 1984. március 15-ig lehetett a KISZ Hajdú-Bihar megyei bizottságára beküldeni. A beérkezett 651 pályamű közül az elözsüri húsz pályaművet vá­lasztott ki, melyeknek végső értékelésére, zsűrizésére nyilvános be­mutató keretén belül kerül sor 1984. május 9-én 17 órától Debre­cenben. a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola dísztermében. A békehónap kiemelt eseményeként 1984. május 10-én „Fesztivál a békéért” gálát rendeznek, ahol országos nyilvánosság előtt is el­hangzanak, bemutatásra kerülnék a legjobb művek. A felhívás politikai mozgósító hatása nagy volt. Az ország szin­te minden pontjáról, sőt az országhatáron túlról is érkezett pálya­mű. A pályázók összetétele igen sokszínű, képviseltette magát min­den réteg, az általános iskolás korosztálytól a nyugdíjasig, profi- és amatőr együttesek, egyházi személyek. Műfajilag is sokszínű a beérkezett anyag, pol-beat mellett megtalálható a folk-, a dzsessz-, a popzene, jelentős a komoly zenei müvek aránya is. A meghirdető szervek irányításával négytagú zsűri értékelte a pá­lyaműveket. Minden pályázó anyagával egyenként kívánnak foglal­kozni. Az igazán jó, értékes művek országos terjesztéséről is gon­doskodni szeretnének a rendezők, dalfüzet, hanglemez megjelenését tervezik. Az „Alföld” szerkesztősége irányításával több szakember, szociológus vállalta, hogy tanulmányt készít, vizsgálva azt, hogy a béke ügye hogyan mozgósította az egyes rétegeket, a pályázókat. Az ifjúság dalkincsének, dalkultúrájának gazdagításához jelentős mértékben hozzájárulhat ez a pályázat. Klub a békési mozgáskorlátozottaknak A közelmúltban jó hangu­latú teadélutánt rendezett Békésen a Fontex Ipari Szö­vetkezet kultúrtermében a mozgáskorlátozottak gyulai és békési klubja. A szép számban megjelenteket Mé­hes Erzsébet, a klub vezető­je köszöntötte, majd ismer­tette a klub közelmúltban összeállított munkatervét és az egyesületi élet aktuális tennivalóit. Ezt követően emléklapot adott át a klub támogatásában kitűnteknek. A Fontex szocialista brigád­jainak; a Tyereskovának, a Kossuthnak, a Petőfinek, a Hámán Katónak, a Start Szövetkezet Március 15. Szo­cialista Brigádjának és a Fontex vezetőségének azért az önzetlen támogatásért, amellyel lehetővé tették, hogy végre megoldódjék a békési klub helyiséggondja. Brun Zsolt Fotó: Kovács Erzsébet és Veress Erzsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom