Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-25 / 96. szám
1984. április Z5-, szerda Napi 16 ezer csiga Ágazati dnnállőság nagy nyereséggel — A kollégák nem hagyják szó nélkül, hogy a tésztaüzemben nem számít az eső hiánya, no meg az sem, ha sok a csapadék — mondja az ágazatok eredményeit elemezve Pájer Sándor, a körösladányi Magyar—Vietnam Barátság Tsz tésztaüzemének vezetője. — Valóban minden ilyen simán megy, elérkeztünk egy gond nélküli üzembe? — Azt nem mondanám, de abban van igazság, hogy a természet csak kevés liszttel sújthatja az üzemet, meg a kereslet csökkenésével. I vevőkör bővült Az elmúlt évekre visszatekintve a legtöbb házi tésztát 1982-ben állították elő, tavaly 84, az idén 86 vagonnal szeretnék „zárni” az évet. A kereslet csökkenése átlagosan 30 százalékos a tészták iránt, az ő termékeik esetében ez a mutató nyolc százalék. — Annyival jobbak és olcsóbbak, mint a nagyüzemi tészták? — A titok nyitja nem ez, hiszen drágább a házi tészta. Az üzem önálló ágazati elszámolással dolgozik, kereskedik a megtermelt áruval. A forgalmazóval közvetlenül kötünk szerződést, nincs közvetítő, akivel a hasznon osztozni kell a vásárló kárára. Saját járművekkel szállítjuk a kiskockát, az eperlevelet, a cérnametéltet, á csigatésztát. A piac reagálása közvetlenül nálunk csapódik le, rugalmasabb lehet az üzlet- politikánk. A mi termelésünk is csökkent 1982-ről 1983-ra hét tonnával, de a tavalyihoz képest nő az idei termékmennyiség. Az a tapasztalatunk, hogy kisebb tételeket rendel a kereskedelem, ezért a vevőkör ki- szélesedésével teremtődött piaca a tésztáinknak. — Mekkora az értékesítési kör sugara? — Inkább azt mondom, hova nem szállítunk: Balaton-felvidékről, Győr-Sop- ron megyéből nincs megrendelésünk. — Mit jelent a szállítási költségek növekedése a nyereség szempontjából? — Jócskán rontják a jövedelmezőséget az energiaárak. Próbálkoztunk vasúti és konténeres szállítással is, de nem volt rugalmas a kis tételek miatt. A mi zárt rendszerű » szállítókocsijainkkal viszont az a baj, hogy visszfuvart a tésztaszállító egészségügyi okok miatt nem hozhat, bármilyen mesz- sze vitte az árut. Másfél évtized hűség Az üzemben már kora reggel, 6 órakor megkezdődött a munka, mi a második műszak elején indultunk egy kis terepszemlére. A tojás törése után az elektromos tésztagyúró gépbe kerülnek az adalékanyagok, onnan a nyújtókba már hosszú tésztacsíkok formájában. Az egymás mellé épített tésztanyújtó gépeket két középkorú asszony „szolgálja ki” alapanyaggal, ami a munkaművelet következő percében már kinyújtott lapokként érkezik a túloldalon. Hat milliméter vastagságúra dolgozzák a görgők a kiskockához, eperlevélhez, cérnametélthez, csigáhóz a sóból, lisztből, tojásból, vízből álló keveréket. — Mielőtt „kiszabnánk" mondjuk az eperlevelet, még egy felületi szárítás lép be a technológiai sorba. Amikor pedig elkészült a termék, 60 fokon sterilizáljuk, pihentetjük még 12—14 órát és cso- mogaljuk — mutatja az üzemben haladva Pájer Sándor. — Mindegyiket megméri? — kérdem Kajó Józsefnét. — Minden dobozt. — A ‘évedés lehetősége? — Fennáll — jegyzi meg. — Fegyelmi jár érte. A mérleg hiteles — Hány dobozzal mér meg naponta, és mennyit keres vele? — Lehet olyan 6 ezer 400 doboz, és keresek naponta 140 forintot. Fél emelettel feljebb az üzemvezető újítása, a tarhonyagyártó gép áll. Két lépéssel beljebb már az ajtóból hallani az asszonyok beszélgetésének foszlányait. — Itt készül az újházi tyúkhúsleves nélkülözhetetlen tartozéka, a csiga, amiből naponta 16 ezret készítek, és a súlyának 5 és egy negyed kilónak kell lenni. Ez a norma, ha a minőségellenőr erre jár. elvisz 20 darabot, megméri, és a többletért fizetünk — foglalja össze tömören Talpalló Ferencné. Közben a keze nem áll meg, gyűlnek, szaporodnak a tésztaegyedek, eszembe jut egy jó húsleves, benne ezekkel a tésztákkal. — Mióta készíti naponta ezt a sok-sok tésztát? — Ügy 15 éve — jegyzi meg Tóth Jánosné. — Most volt az üzem 15 éves jubileuma, negyvenen voltunk a 130-ból törzsgár- datagok — egészíti ki a hallottakat Szabó Jánosné és Sánta Károlyné. Melléküzemágak főszerepben A másfél évtizede működő üzem volt az első a tsz gazdálkodásának stabilizátorai közül. Aztán sorra létesült a fa-, a bőrfeldolgozó, a kesztyűvarroda, a flakongyártó üzem. A közös gazdaság eredményében ezek az apróságok 60 százalékot jelentenek. A növénytermesztésben, állattenyésztésben, igazgatásban 750, a melléküzem- ágakban 310 embert foglalkoztatnak. Szerepük tehát nélkülözhetetlen, tevékenységük eredményes. Számadó Julianna Csigasodró tűvel készül a levesalapanyag Fotó: Fazekas László Készül az eperlevél, a kiskocka Nemcsak a kereskedelmen múlik! B ékés megye ipari termelése az elmúlt esztendőben az országos átlagot meghaladó ütemben növekedett. Ehhez nagymértékben hozzájárultak a megyénkben jelentős arányt képviselő ipari szövetkezetek dinamikus fejlődésükkel. Termelésük 6,9 százalékkal múlta felül az előző esztendeit, exportjuk pedig ennél is jobban nőtt: a rubelelszámolású 12,2 százalékkal, a nem rubelelszámolású 8,9 százalékkal.. Vagyis nincs szégyenkeznivalónk, sőt büszkélkedhetünk, hogy a szigorodó, ke- ményedő gazdasági feltételek ellenére eredményeink javulóak. Ám, ha a lehetőségekhez viszonyítunk — bármilyen ellentmondásos képet mutat is a gazdaság — nem lehetünk elégedettek. Tény, hogy a népgazdasági egyensúly megteremtésében, a fizetőképesség és egyáltalán a szocialista vívmányok megőrzésében kiemelkedő szerep jut az exportnak, és tény az is, hogy az erre vállalkozó üzemeknek igen sok nehézséggel kell megküzdeniük. Ami — legalábbis megyénk ipari szövetkezeteiben — a tőkés piacokra szállítóknak leginkább fáj, az a nem megfelelő minőségben és nem a várt időpontban érkező alapanyag, a kellő háttéripar hiánya. Ismert a bútorosok fa-, a textilesek fonalgondja, de sajnos sorolhatnánk a többi szakmát is. Nem titok az se, hogy a tőkés partner „labilis”, olykor-olykor minden különösebb ok nélkül meggondolja magát, sztornírozza, visz- szavonja a rendelést, ahogy a napokban is tette, 20 millió forintos üzlettől fosztva meg egyik üzemünket. Ezek az export (és nemcsak az export) árnyoldalai, amelyeknek elviseléséért megbecsülés jár az erőfeszítéseket vállalóknak. Ám az elismerést az alapján osztogatják, hogy mennyivel növelte egy-egy gazdálkodó egység tőkés exportját az elmúlt esztendőkhöz képest. E bázisszemlélet veszélyes következménye, hogy az üzemek egy maximális exportszint elérése után „kénytelenek” minden második évben csökkenteni a kivitelt, hogy aztán a rákövetkező esztendőben kellő mértékben megemelve azt, „arathassanak babérokat”. Kinek jó ez? Az exporttól elválaszthatatlan az import, és a szövetkezetek szép eredményeket értek el ennek- csökkentésében. A Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet például 70 ezer vasalóval növelve termelését 500 ezer dollárnyi (22 millió forint) importot tett feleslegessé. Az Endrődi Cipész Szövetkezet a külföldi talpbélések behozatalit szüntette meg szinte teljes egészében, a talpelőkészítő gépsor üzembe helyezésével. Mind az export, mind az importhelyettesítés alapja a gyártmányfejlesztés. Az innováció, a megújulás azonban — noha vannak jó példát mutatók — még korántsem kielégítő. A Gyulai Vasipari Szövetkezet új termékként gyártotta a „Gyula 20” típusú kazánt. A békési Start Sportszergyártó Szövetkezet megszüntette a gazdaságtalan termékek előállítását és helyettük felhajtható lábú karambolasztalt, elektromos rexasztalt, tornakarikát dobott piacra. * A szövetkezetek zöme — híres rugalmasságukhoz híven — próbálkozik, de vannak, akik évek óta ugyanazzal a termékskálává] lépnek piacra. Ami persze természetes, ha jövedelmező és keresett cikkekről van szó. A termékváltás azonban olykor indokolt esetben is késik. Sok üzem nem rendelkezik az ehhez szükséges háttérrel, kapacitással, szakemberekkel vagy szemlélettel. Marad tehát a panasz a kereskedők érdektelenségéről, akik képtelenek eladni megfelelő áron a termelők áruját. A Aég ha ez a panasz néhaM néha jogos is, a kér"*■ désre, hogy vajon a termelők megtesznek-e mindent eredményeik javítására, kihasználják-e maximálisan a lehetőségeket, egyelőre csak kevesen válaszolhatnak — a szép számok ellenére — határozott igennel. Szatmári Ilona fl gazdaságtalanul működő és a veszteséges termelőszövetkezetek hiányainak rendezése A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén — egy korábbi határozat végrehajtására visszatérve — vizsgálta a tartósan gazdaságtalanul működő termelőszövetkezetek helyzetét. Megállapította, hogy az egyedi rendezett és tartósan gazdaságtalanul működő üzemek a múlt évi aszály ellenére összességében eredményesebben gazdálkodtak, mint korábban. A 12 tsz által elért termelési érték átlagosan 41, a nettó árbevétel 29 százalékkal meghaladta a rendezés évében elért szintet. A korábbi 44 és fél millió forint veszteséggel szemben 35,4 millió forint nyereséget produkáltak. Kiemelkedő eredményt ért el a dobozi Petőfi, a vésztői Körösmenti, a zsadányi Magyar—Lengyel Barátság és az okányi Haladás termelő- szövetkezet. Az aszály legsúlyosabban a gyomaendrő- di Béke Tsz-t érintette, ahol a termelési érték kiesés elérte a 37 százalékot az előző három év átlagához képest. Az aszálykár mértéke — a veszteséggel záró tsz-ek közül — csak a békési Viharsarok Tsz-ben volt alacsonyabb 20 százaléknál, így gyorsított eljárással nem kerülhetett sor pénzügyi hiányának rendezésére. A változó gazdasági feltételek szükségessé tették néhány egyedi rendezett tsz újbóli felülvizsgálatát. így került sor tavaly a biharug- rai, a zsadányi és a vésztői, gazdaságok felülvizsgálatára. Ezek eredményeként rendezési hiteltörlesztésre Bihar- ugra 8,5, Zsadány 9,6 millió forint dotációban részesült. Biharugrán a veszteséges szarvasmarhatelepet bérbe adták, Zsadányban az ágazatok többsége nyereséges volt, Vésztőn pedig átadták a GMV-nek a takarmánykeverőt. A javuló eredményekhez hozzájárult, hogy jó együttműködések alakultak ki a jól gazdálkodó üzemekkel. A dobozi és dombegyházi tsz- ek között együttműködés gyorsította az önelszámoló ágazatok kialakítását és anyagilag is segítséget nyújtott Dombegyháza a dobozi tsz talpraállásához. Intenzív kapcsolatot tartott a zsadányi és a csorvási tsz, jól együttműködött Bihrugra és Mezőkovácsháza. A kooperáció jó példája a mezőgyáni és a kétsopronyi tsz, amely a juhprogram megvalósításán dolgozik. Ugyancsak segítette a megerősödést a melioráció, amely további hat egyedileg rendezett tsz-ben indult be. A megvalósult meliorációs beruházás múlt évi értéke meghaladta a 30 millió forintot, s eá az idén várhatóan eléri a 65 milliót. Sikerrel járt a szakemberek letelepítése is, lakásépítési támogatást nyújtottak részükre. A végrehajtó bizottság foglalkozott a múlt évben veszteséges és alaphiányos termelőszövetkezetek pénzügyi hiányának rendezésével is. A veszteségrendezési eljárás két termelőszövetkezetre, a békési Viharsarokra és a bélmegyeri Üj Barázdára terjed ki. Az előbbinél a rendezendő hiány 26, az utóbbinál 12,8 millió forint. A békési Viharsarok Tsz 1979-ben volt utoljára mérleghiányos, 1980-ban egyedi rendezésben részesült. Ezt követően rövid ideig eredményesen gazdálkodott, a múlt évet azonban már az említett pénzügyi hiánnyal zárta. Ennek okai: az alap- tevékenységen kívüli fejlesztéssel kisebb figyelmet fordítottak az alaptevékenységre, nőtt a veszteséges ágazatok száma, pénzügyileg megalapozatlan, költségszintet túllépő beruházásokba kezdtek, a kivitelezést zömmel az alaptevékenységben dolgozókkal végezték el. A munkadíjadó és a nagy öszszegű fejlesztési alaphiány miatt felelősség terheli a szövetkezet vezetését is. A bélmegyeri Űj Barázda Tsz-nél keletkezett hiány okai: az alaptevékenységen belül a növénytermesztés feltételei kedvezőtlenek, rossz vízhasznosítású, szikesbe hajló talajon gazdálkodik, .extenzív vetésszerkezetre rendezkedett be, ugyanakkor a technológiára minimális mértékig figyeltek. A talajok úgy leromlottak, hogy nem teszik lehetővé a színvonalasabb növény- termelés kialakítását. A termelőszövetkezet gépeket évek óta nem vásárolt, így eszközei elavultak. A tsz vezetése az 1982-ben felfejlesztett egyéb tevékenységgel elérte azt, hogy a múlt évben a veszteség mértéke jelentősen kevesebb a veszteségforrásnál. A rendezési bizottság álláspontja szerint személyi felelősségre vonás nem terheli a vezetőket. A megyei tanács végrehajtó bizottsága — az idevonatkozó rendelkezések alapján — az érintett termelőszövetkezetek múlt évi pénzügyi hiányát költségvetési forrásokból rendezi, a veszteséges és alaphiányos tsz-ek küldöttgyűlése vagy közgyűlése által történő elfogadása mellett. A rendezési feltételek között szerepel a békési Viharsarok Tsz esetében, hogy az idén fejlesztési alaphiány és munkadíjadó nem keletkezhet. A pénzügyi hiányért felelős személyek munkadíjuk meghatározott összegét kötelesek visszafizetni. Végül csökkenteni kell az eladósodás mértékét és keresni az együttműködést szolgáló partneri kapcsolatokat. A bélmegyeri Üj Barázda Tsz- nél a rendezés feltétele, hogy a termelőszövetkezet az intézkedési tervben foglaltakat hajtsa végre. S. F.
