Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-22 / 95. szám
NÉPÚJSÁG 1984. április 22., vasárnap o Hímes tojás pálinkával? Nincs esztendő, hogy ne figyelmeztetne a sajtó, a rádió, a televízió: közeleg a húsvét, jönnek a locsolók, jönnek a locsolkodó gyerekek is! Ne itassuk őket szeszes itallal, mert ha minden házban csak egy kortyot kapnak, akkor is, mire a sor végére érnek ... És nincs esztendő, hogy a mentők — valahol az országban — ne szállítanának szirénázva súlyosan alkoholmérgezett kiskamaszt a kórházba. ' Hozzátenném, hogy a nagykamasznak, sőt a felnőtt férfiembernek sem kötelező holtrészegre innia magát húsvét ünnepén. Pedig sajnos gyakran ez történik. A rendőrség fekete krónikája a két, sőt, most az általános szabad szombattal együtt háromnapos ünnep után ijesztően magas lehet, ha nem vigyázunk. Részeg kerékpárosok, ittas autóvezetők, motorosok szerepelnek benne. És akkor még nincsenek a listán azok, akik „csak” otthon, a családjukban okoztak bajt ittasan, vagy a kocsmai verekedésben sérültek meg, illetve sértették meg másokat tettlegesen is, nem csak szóval. Miért, hogy nálunk, Magyarországon nem is ünnep az ünnep alapos italozás nélkül? Nem lehetne másként? De bizony lehetne. Félreértés ne essék: nem antialkoholista prédikációt kívánunk folytatni, csupán a mértéktelenség ellen szeretnénk szót emelni. Legyünk őszinték: nem kellemesebb úgy társaságban vagy családi körben lenni, ha megállunk egy kellemes kis nyomásnál, vagy méginkább a nyomás előtt, és beszélgetni tudunk egymással, és nem teszünk olyat, amit másnapra megbánnánk? Igen ám — mondhatja bárki —, de a locsolás szép szokás, és a locsolókat kínálni is illik. Ez így igaz, de... Először is a gyerekeket, a fiatalokat egyáltalán nem szükséges szeszes itallal kínálni. A hímes tojás, a csokitojás, a húsvéti bejgli — néhol aprópénzt is szokás — valóban elegendő a kínáláshoz. És italnak ott a kóla, a gyümölcslé. Ne hozzuk a gyerekeket olyan helyzetbe, hogy úgy érezzék, ha a felnőtt kínál, nem illik azt mondani: köszönöm, én nem iszom. Szabály legyen: gyereknek egy cseppet sem! És a felnőtteknek? Tudom kár lenne ugyanezt leírni, de talán nem is szükséges. A felnőtt férfiakat, ha locsolni jönnek a lányos házhoz, kínáljuk meg egy laza fröccsel (és hozzá harapnivalóval is, ami megköti az alkoholt, nem engedi hirtelen felszívódni), kicsiny pohár borral. A pálinka, a tömény ital semmi esetre sem locsolóknak való, hiszen a negyedik, ötödik háznál már nem bírják, nem bírhatják tovább, és ebből támadnak hol kisebb, hol nagyobb bajok, sőt tragédiák. Ne legyünk előidézői: a hímes tojás mellé nem kötelező a pálinka. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy: tilos! S. M. Ipari formatervezési pályázat Az Alkotó Ifjúság Egyesülés, a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület, az OMFB Ipari Formatervezési Tanácsa, az MTESZ Innovációs Köre, a Magyar Kereskedelmi Kamara Ipari Forma- tervezési Tájékoztató Központja és a Generalart pályázatot hirdetett vállalati szakemberek számára. Olyan konstruktőrök, technológusok, ipari formatervezők pályamüveit várják, akik megvalósított termékek, vagy esetek leírásával, bemutatásával bizonyítják: miként segítette az ipari formatervezés alkalmazása a termékek versenyképességét, jövedelmezőségét, a vállalat gazdálkodását. A jeligés pályaműveket két példányban kell eljuttatni az OMFB Ipari Formatervezési Tanácsához (1374 Budapest, pf. 565.) május 15-ig. A legfeljebb hat oldal terjedelmű dolgozatokhoz zárt borítékban mellékelni kell a beküldő adatait. II földön kívüli élet és a kapcsolatteremtés lehetőségei Nemrégiben a gyulai SZOT- üdülőben a „Tudománnyal az emberiségért” előadássorozat keretében dr. Marx György akadémikus, a CETI- kutatás (a földön kívüli értelmes lényekkel való kapcsolatteremtési nemzetközileg is egyik legismertebb tudósa tartott igen nagy sikerű előadást. A szigorúan tudományos alapokon nyugvó és logikailag minden hallgató számára könnyen követhető előadás először azzal foglalkozott, hogy milyen ismeretekre volt szüksége az emberiségnek e kérdések érdemben való vizsgálatához. Megismertük, hogy mi a feltétele egy bolygórendszer keletkezésének, mennyire becsülhetjük a lehetséges intelligens társadalmak számát, és milyen pontossággal tehetjük mindezt. A civilizáció átlagos távolságára adott értékek mellett ma még a legközelebbiek felkeresésére is egy olyan „Noé bárkája” lenne szükséges, amelyen nemzedékek válthatják egymást. A kommunikáció egyelőre csak rádiókapcsolat útján remélhető. Több országban történNagy figyelem kísérte az akadémikus előadását Fotó: Béla Ottó nek ezzel kapcsolatban próbálkozások. A befejező mondatokban rádöbbenhettünk, hogy mennyire értünk történik mindez. Ha ráakadnánk egy civilizációra, akkor az igen nagy valószínűséggel több millió évvel előttünk járna, és megtudhatnánk tőlük azt a legfontosabbat, hogy a mi jelenlegi szintünket hogyan élték túl. Márki-Zay Lajos Szeghalmon az ifjúsági házban a napokban mezőgazdasági kisgép-, szerszámbemutató és -vásár nyílt. A bemutatón, amelyet az Áfész rendezett, egyes termékekre 20 százalékos árengedményt adtak Fotó: oravszki Ferenc Mihail Kolcov: A feleség. A húg A Világjárás című riportkönyv sikere után Mihail Kolcovnak (1898—1942), „a száguldó szerkesztőnek”, a húszas-harmincas évek legélesebb szemű és legjobb tollú szovjet publicistájának, riporterének, szerkesztőjének, a Spanyolországi napló világhírű írójának újabb magyar nyelvű kötete van előkészületben, Tárcák, riportok, szatírák címen. Ebből a könyvből, amely ugyancsak joggal tarthat számot érdeklődésre, tesszük közzé most az alábbi írást, Vlagyimir Iljics Lenin születésének 114. évfordulója alkalmából. Évtizedeken át két nőalakot látott a párt Lenin körül. A feleséget. A húgot. A távolból veszélyekkel terhes határokon át, csendőrszemek vizslatekintete előtt, észrevétlenül, hangtalanul, titokban jutottak el a Központi Bizottság terjedelmes levelei a forradalmárok földalatti rejtekeihez. Utasítások, emlékeztetők, figyelmeztetések, elismerések, buzdítások. Lenin írt, Nagyezsda Korisztantyinovna sifrírozott, irányított, postázott. Emberáradatban, üvegtetős boltívek alatt, tereken, pályaudvarokon, gépkocsiról volt hallható Lenin viharos, lelkesítő gyors beszéde, közelében pedig, szerényen meghúzódva a sokaságban, de legfeljebb öt lépésre tőle mindig ott ügyelt, vigyázott, őrködött Marija Ilji- nyicsna, szegényes kis szőrmebundájában. A genfi remetéből több száz millió dolgozó ember vezére, a föld egyhatod részének vezetője lett. Szavait már nem sifrírozzák vegytintával, nem rejtik el ruhába varrva, hanem rádión mondják el az egész világnak, négymilliós hadsereg erejével alátámasztott parancsokként hozzák nyilvánosságra. Ám a feleség, a húg egy lépésnyire sem távolodott. Csak a méretek növekedtek, mint a távcsőben. Nagyezsda Konsztantyi- novna olvasni tanítja Oroszországot, a munkások és a parasztok analfabéta országát. (Az Oktatásügyi Népbiztosságon dolgozott. Szerk.) Marija Iljinyicsna írni tanítja a munkásosztályt. (A Pravda szerkesztőségének munkatársa volt. A szerk.) Tollat tesz a proletár masza- tos kezébe: — írjál magadról! Nálunk ugyancsak sokat beszéltek, koptattak szájat a kommunista életformáról, a pártonkívüli munkás és a párttag családjáról, kiszámították, hogy száz év múlva valósul meg a tervezett életforma. Holott, látják, nálunk már megjelent a kommunista életforma! A Lenin-csa- ládban. Ami épp oly bámulatos, mint maga Lenin. Ami épp oly egyszerű, mint Lenin. Végesvégig, Lenin utolsó lélegzetvételéig, a mauzóleumba helyezésig Nagyezsda Konsztantyinovna kommunista és kommunista-feleség volt, és egy pillanatra sem szűnt meg az lenni. A kremli falig vezető utolsó útig Marija Iljinyicsna kommunista és kommunistatestvér volt, és egy pillanatra sem szűnt meg az lenni. Amikor a beteg fél napig, egyig, kettőig tűrhetőbben érezte magát, Krupszkaja már sietett is a politikai oktatást irányító legfőbb szervnél levő íróasztalához, hogy harcoljon az oroszországi tudatlanság szörnyével, Ulja- nova meg a fagyban zötyö- gött szánkón, vagy a pave- lecki vasút kis vagonjában, hogy zihálva, félrecsúszott szőrmesapkájában mielőbb a Pravda szerkesztőségi szobájába érjen, a munkáslevelezőkhöz. Azon a fülhasogatóan hideg héten, amidőn Lenin halálának hírére megfagyott ereinkben a vér, (Sorkiban, az ágynál, Iljics utolsó útján, a Szakszervezetek Házában, a Vörös téren csak néztem a feleség, a húg egyenes tartását, nyílt tekintetét, és némaságra kárhoztattam magam ... A Szovjetkongresszuson, a Nagyszínház zsúfolt vájatábán, mikor olyan csönd keletkezett, hogy a torok is kiszáradt, Nagyezsda Konsztantyinovna a legváratlanabbat, ám a legegyszerűbbet és a legszükségesebbet mondta ki. És nemcsak a Lenin halálával, vele magával és pártjával, hanem a munkásosztállyal kapcsolatos legnagyobb, legnemesebb, legszerényebb szavakat. Ezeket: nem az a munkásosztály szerepe a történelemben, hogy magának szerezzen édes életet, hanem az, hogy harcosa legyen a világ minden elnyomottja felszabadításának. A még friss sír felett Lenin felesége — még ajka sem remeg — arra hív fel, hogy a halhatatlan nevet ne magasztalják a szokásos emlékezések megindító, de sablonos módján. Utal az egyszerű, mindennapi — de nagy, de reális — tettekre, arra, hogy milyen egyszerűen és bámulatra méltóan hajtotta végre ezeket férje, Lenin, a kommunista. Vlagyimir Iljics a jövőből jött hozzánk. A mi fejünkkel látta ezt az országot. A diadalmaskodó és megvalósuló szocializmus földjét. És családja is — a feleség, a húg — az eljövendő kom-t munista világ családja. Kommunista nők és kommunista feleségek! Ne csak bólogassanak arrafelé, a jövő légüres terébe, ne az utódokra hagyatkozzatok! Hiszen Lenin családja őmellet- te állt életében és halálában is — napjainkban pedig mellettetek. Kommunisták, Lenin barátai, tisztelői, követői! Ha valamikor is banalitásokra, töményen ájtatos frázisokra, felelőtlen, erényeskedő álszenteskedésre akarnátok nyitni szájatok, emlékezzetek rá, emlékezzetek: a feleség, a húg néz rátok szigorú szemmel. Néznek és a tettekből ítélnek. (1924) Fordította: Pető Miklós A kibontakozás programja a z MSZMP Központi Bizottságának közleménye nem érte váratlanul közvéleményünket — a gazdaság helyzete alighanem a társadalom közérdeklődésének középpontjában áll. Okot adott, ad erre, hogy az utóbbi években ugyancsak kénytelen volt szembetalálkozni azzal, amivel a világon mindenütt szembenéznek az emberek: a ’80-as évtized kihívásával. Magyar- országot mindez az egyensúly, a fizetőképesség megőrzéséért folytatott kemény küzdelemmel, a magánemberig ható kényszerű takarékossággal, az életszínvonal stagnálásával érintette. Hogyan, milyen módon folytassuk a küzdelmet elkötelezett céljaink megvalósításáért? Miként érhetjük el, hogy az elmúlt negyedszázad vívmányait megvédj ük, s — ha szerényen s óvatosan is, de — megalapozzuk egy újabb nekilendülés lehetőségét. A válaszok megfogalmazása, a hozzájuk vezető út megkeresése létfontosságú. Ezért kezdeményezte az MSZMP azt a munkaprogramot 1983-ban, amely politikai felelősséggel, szakértelemmel, eddig felhalmozott tapasztalatokkal hivatott megkeresni a legcélravezetőbb megoldást. E tevékenységről tulajdonképpen azt is mondhatjuk — része a párt módszerének, az önmegújítás, a rendszeres korszerűsítés gyakorlata. A gazdaságirányítás továbbfejlesztése is e mederben halad, mintegy bizonyítván a folyamatosság és a megújulás együtt futását: az MSZMP politikája folyamatos reformpolitika. Az előttünk álló közlemény mindennek a jegyét magán viseli, felfedezhető benne az 1956-os megrázkódtatás utáni kiindulás, 1967, a mai gazdaságpolitika startja, majd 1968, az új gazdasági mechanizmus gondolata, 1980—81, az új fejlődési pálya koncepciója, s most. 1984-ben a gazdaságirányítás továbbfejlesztése, a ’80-as évtized szorításából való kibontakozás akcióprogramja. Mi ennek a lényege? A KB-közlemény ezt így fogalmazza meg: „...a szocialista építőmunkában növekvő társadalmi, gazdasági követelményekkel kell számolni. Feladataink megoldása, hosszú távú társadalmi. gazdasági céljaink elérése megköveteli, hogy reálisan számba vegyük a külső gazdasági feltételeket, de mindenekelőtt arra van szükség, hogy javítsuk a hazai munkánkat, maximálisan kihasználjuk gazdasági adottságainkat, a szocialista rendszerben rejlő lehetőségeket... A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy a gazdaság- irányítás folyamatos, összehangolt tökéletesítése fogja át az irányítási rendszer minden elemét: a tervezést, a gazdasági szabályozást, az intézményi és szervezeti rendszert, és segítse az emberi tényező szerepének teljesebb kibontakozását”. Azaz nem elszigetelt részintézkedésekről van szó, hanem a munkamegosztásnak olyan újraszervezéséről, amelynek hatásai túlmutatnak a termelés-fogyasztás területén. Mi változik, milyen célokat jelöl a KB határozata? A változásról annyit — követjük a reform logikáját —: a KB döntése a nemzeti teljesítmény, a hatékonyság növelésének szolgálatában áll. Anélkül, hogy felsorolnánk valamennyi módosulást, néhány fontosra utalunk. Az első kiemelendő: az új lehetőségek kapcsán az állami tulajdon sértetlen marad, ám a vele való gazdálkodás megváltozik. Mód nyílik a vállalati gazdálkodás keretében az új szervezeti formák működtetésére; a vállalati tanács, a választott vezetőséggel funkcionáló vállalat lényegében az önállóság olyan fokát jelenti, amelyre korábban nem volt lehe.öség. Ez nem az állami szervek, a minisztériumok feladatát csökkenti — ezek a gazdaság- politika kialakításában és megvalósításában továbbra is főszerepet játszanak. Ám az irányítás eszközrendszere módosul — a közgazdaságiak javára. A Központi Bizottság közleménye ezért állapítja meg: „ ... Javítani kell a köztulajdonnal való gazdálkodást, s fejleszteni a dolgozók tulajdonosi tudatát... A szocialista állam gazdaságszervező funkciójának megfelelően a központi gazdaságirányítás fő feladatai a következők legyenek: a nép- gazdasági terv és az állami költségvetés kidolgozása, végrehajtásénak szervezése, ellenőrzése, a gazdasági folyamatok összehangolása, az irányítás eszközeinek kimunkálása és működtetése”. a komplex intézkedési program keretében fokozódik az árak, a piaci viszonyok, a versenyhelyzet, s nem utolsósorban a teljesítményhez -igazodó ösztönzőbb bérezés szerepe. A változásoktól a minőség javítását, a valódi teljesítmények honorálását várhatjuk. A Központi Bizottság határozata hamarosan a végrehajtás szakaszába kerül: itt a KB felkérte a Minisztertanácsot, dolgozza ki az irányítási rendszer fejlesztésével kapcsolatos állami feladatokat, és terjessze az erre vonatkozó javaslatait az országgyűlés elé. Ám addig is alapvető érdekünk, hogy az új törekvések szellemében szervezzük munkánkat. Matkó István Körzeti orvosok továbbképzése Az országban elsőként Gyulán, a megyei kórházban vezették be kísérletképpen a felnőtt alapellátásban dolgozó körzeti orvosok rendszeres szakmai továbbképzését. A megyében dolgozó körzeti orvosoknak kötelezővé tették az ötévenkénti továbbképzést és így minden évben a tavaszi hónapokban kerül sor Gyulán az orvosi ismeretek felújítására. Az idén április 5-én kezdődött meg a háromhetes képzés, amely április 26-ig tart. A gyulai megyei kórház vezetése a legtekintélyesebb előadókat kérte fel a közreműködésre, s jól jelzi a tanfolyamok ragját, hogy Európa-hírű professzorok is vállaltak előadásokat. így prof. dr. Rigó János, prof. dr. Pintér Miklós, prof. dr. Altorjai István, valamint az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője, Girinyi Margit, a megyei mentőállomás igazgatója, dr. Bumbera József. A megyei szaktekintélyek is előadásokkal igyekeznek a legkorszerűbb ismereteket átadni a kollégáknak, így többek között dr. Bálint János a daganatos megbetegedésekről, az azok elleni gyógymódokról, dr. Jakubecz Sándor, megyei szülész főorvos a szakterületéről tart előadásokat. A megye valamennyi részéből mintegy 20 körzeti orvos vesz részt továbbképzésen, akik megismerkednek a gyulai megyei kórházban folyó rekonstrukciós munkálatokkal is. B. O.
