Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-21 / 94. szám

NÉPÚJSÁG 1984. április 21., szombat NAGYVILÁG Szovjet-Ukrajna Üzemel a „3000” hengermű Albánia Nyitás a külföld felé? A hosszú évek óta önmagába zárkózó Albán Népköz- társaság az utóbbi hónapokban — úgy tűnik — meg­próbál kaput nyitni a külvilág felé. A görög külügymi­nisztérium a minap közölte, hogy Athénban néhány hé­ten belül görög—albán tárgyalások kezdődnek a két or­szág közötti nyitott és vitás kérdésekről. A görög kül­döttséget Karolosz Populiasz külügyminiszter-helyettes, az albánt pedig Ksenofon Nushi athéni albán nagykövet fogja vezetni. A megbeszélések fő témája a két szom­szédos állam között hivatalosan negyvenhárom eszten­deje tartó hadiállapot megszüntetése és a békeszerződés előkészítése, valamint az albániai görög nemzetiség helyzete lesz. Az ukrajnai Zsdanov vá­ros kohászati kombinátjában üzembe helyezték a ,„3000” hengermű első részlegét. Az első nagy szilárdságú acél­lemezek már el is készültek. E párját ritkító, automati­zált hengerműnek a megépí­tése jelentősen hozzájárul a vaskohászat fejlesztéséhez, a népgazdaságban a kiváló minőségű fémáruk iránti szükséglet kielégítéséhez. A teljes kapacitásra való felfutás után a kombinát évente két és fél millió ton­na acéllemezt fog előállíta­ni, amelyet nagyméretű csö­vek gyártására használnak fel. A tizenegyedik ötéves terv­nek (1981—1985) ez a legna­gyobb vaskohászati objek­tuma, kiemelt össz-szövetségi építkezés. Sok szovjet gyár és egyesülés vesz részt épí­tésében. A hengerdei beren­dezés jelentős részét Cseh­szlovákia vállalatai szállí­tották. Az új hengermű sok te­kintetben hasonló a tíz év­vel ezelőtt ugyanitt, Zsda- novban, az „Azovsztal” üzemben épített „2660” hen­germűhöz. Ez utóbbiba is a csehszlovákiai Vitkovicében gyártott berendezést szerel­tek. Az új komplexumnál a fajlagos ráfordítások azon­ban egyharmaddal kisebbek. Ezt főként a kiváló tapasz­talatok alkotó felhasználása révén érték el. így például újabb lépést tettek előre az összevont tetőszerelési mód­szer alkalmazásában. Az új hengermű gyakorla­tilag nem szennyezi a bioszférát. Az építésre elő­irányzott 772 millió rubel­ból 54 milliót természetvédel­mi intézkedésekre fordítot­tak. Andreasz Papandreu gö­rög miniszterelnök ez év eleje óta szinte minden be­szédében kitért ez utóbbi problémára. Erre közvetlenül az adott okot, hogy az Al­bániából disszidált Lakasz- testvérek napokon keresztül éhségsztrájkot folytattak az athéni albán nagykövetség előtt, így akarván felhívni a figyelmet az általuk kettő­százezresnek emlegetett nép­csoport létezésére és gond­jaira. Az ügy a görög par­lamentben is napirendre ke­rült, Papandreu ott azt mon­dotta, hogy az anyaország támogatja albániai nemzeti kisebbségének az egyenjogú­ságért, anyanyelve szabad használatáért, görög tannyel­vű iskolák megnyitásáért, a bezárt pravoszláv templo­mok újbóli megnyitásáért, a görög nyelvű könyvkiadás engedélyezéséért folytatott erőfeszítéseit. Egyidejűleg nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Athén nem támaszt Albániával szemben semmi­féle területi követelést sem, mert a jelenlegi államhatá­rokat véglegesnek, sérthetet­lennek tekinti. Hozzátette, hogy természetesnek tartja a két szomszédos ország között a rokonlátogatások, a haza- település és családösszekap­csolás, valamint a turizmus engedélyezését. „A kétoldalú kontaktusok alkalmával vé­delmezni fogjuk az albániai görög nemzetiség létérdeke­it, s arra törekszünk, hogy megtaláljuk a közös nyelvet. Ha ez nem sikerülne, akkor más utat keresünk, az ENSZ- hez fordulunk” — jelentette ki a kormányfő. A jugoszláv—albán viszony az 1981-es koszovói ellenfor­radalmi események óta meg­romlott, de a kereskedelmi és kulturális együttműködés folytatódik, s ami a legje­lentősebb: épül a Shkodra— Titograd közti vasútvonal, amely első ízben bekapcsol­ja majd Albániát az európai forgalomba. Tirana figyelme néhány hónapja elsősorban Olaszor­szág felé fordul. Reis Malile albán külügyminiszter a múlt év végén kétszer is ta­lálkozott olasz kollégájával, Giulio Andreottival, egyszer az ENSZ székhelyén, egyszer Rómában. Tavaly december óta komphajó közlekedik Trieszt és a legnagyobb al­bán kikötő, Durresi között. Januárban kétoldalú kultu­rális együttműködési jegyző­könyvet írtak alá, amely a többi között előirányozza, hogy ezentúl évente 360 al­bán diák tanulhat Olaszor­szágban. Márciusban Tira­nában járt Nicola Capria olasz külkereskedelmi mi­niszter, aki egyebek között ^átadta Bettina Craxi minisz­terelnök üzenetét, amelyben az olasz kormányfő kifejez­te azt a reményét, hogy a két ország kapcsolatai fej­lődni fognak. Bejelentették, hogy a tiranai egyetemen rö­videsen olasz nyelvi tanszék kezdi meg működését. Az sem mellékes, hogy az olasz—al­bán kereskedelem tavaly erőteljesen fejlődött, értéke elérte az 53 millió dollárt. S végűig néhány napja az AN­SA olasz és az ATA albán hírügynökség vezetői Tira­nában szerződést írtak alá az információcseréről. Ez alkalommal Gianni Granzot- tót, az ANSA elnökét fogad­ta az albán miniszterelnök­helyettes, aki kifejtette, hogy országa fejleszteni kívánja kapcsolatait Olaszországgal. Vannak bizonyos albán puhatolózások egy másik NATO-ország, Törökország irányában is. Sokrat Piaka külügyminiszter-helyettes februárban Ankarába láto­gatott, ahol közös érdeklő­désre számot tartó témákról tárgyalt. Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt KB első titkára egyik legutóbbi beszédében közölte, hogy „nincsenek át­hidalhatatlan akadályok” Ti­rana és Bonn hivatalos kap­csolatainak felvétele előtt, hozzátéve, az NSZK politiku­sain a sor, hogy megtegyék az első lépést. Albánia ré­gebben több milliárd dollá­ros jóvátétel kifizetéséhez kötötte az erről folytatandó tárgyalások megkezdését. Végül említést érdemel, hogy Themie Thomai, albán mezőgazdasági miniszter a közelmúltban Kairóban járt, ahol egyebek között jegyző­könyvet írt alá a kétoldalú gazdasági együttműködésről. Bizonyára a legközelebbi hónapok történései adnak majd egyértelmű választ ar­ra a kérdésre, hogy ez a „mozgás” valóban az eddigi tiranai külpolitika lényegi módosítását jelenti-e, s a kis balkáni ország tényleg ren­dezni óhajtja-e államközi kapcsolatait. Márkus Gyula Bohumir Rezac (Csehszlovákia) tervezőmér­nök és Alekszandr Katyigrob operátor (Szov­jetunió) a berendezés beszabályozása közben (Fotó : TASZSZ—APN—KS— Demichovo felvételei) Nincs atombiztos Amerika Diákok a békéért Interjú az NDSZ elnökével Szerkesztőségi cikkben foglalt állást a Reagan- kormány űrfegyverkezé- | si terve ellen a The Washington Post című amerikai napilap. Az alábbiakban teljes ter­jedelmében közöljük a kommentárt. „Nem meglepő, hogy Rea­gan elnöknek a világűrbe telepítendő atomvédelmi rendszerre vonatkozó, ta­valy nyilvánosságra hozott merész terve — tűz alá ke­rült. A fő vád ellene az, hogy miatta a szovjetek amerikai támadási szándé­kot fognak feltételezni, de ettől eltekintve is, még az elképzelhető legsikerültebb rendszernek is mindenkép­pen lesznek gyenge pontjai, vagyis Amerika éppúgy el­pusztulhat. Ráadásul a do­log, úgy, ahogy van, több száz milliárd dollárba ke­rülne. Ami meglepő, az az, hogy a javaslat jól tájékozott tá­mogatói között, a katonai kormányzatban, ugyancsak mind több a fenntartás a tervvel kapcsolatban. Ezért föl kell vetni a kérdést, hogy merre és hogyan is halad az ügy. Segíthet, ha emlékezte­tünk arra, miként határozta meg a célt Reagan elnök egy évvei ezelőtt. Sürgette olyan hatékony védőpajzs kifej­lesztését, amely idejét múlttá tenne akármilyen támadó fegyvert. ,Világosan látom, hogy a védelmi rendszerek­nek vannak korlátáik, és föl­vetnek bizonyos problémá­kat. és bizonytalanságokat’ — tette hozzá. .Együtt a táma­dó rendszerekkel azt a lát­szatot kelthetik, hogy ag­resszív politikát szolgálnak, és ezt senki sem akarja’ — mondta. A hadügyminiszté­rium és a Fehér Ház tudo­mányos tanácsadója tovább­ra is az eredeti cél szelle­mében hangoztatja, hogy az elrettentésről át kell térni a védelemre, így biztosítandó az atombiztos Amerikát. Ám a hadügyminisztérium kuta­tási vezetője már kijelentet­te, hogy ,a védelmi fegyve­reket nyilván sohasem lehet elkülöníteni a támadó fegy­verektől’. A Fehér Ház vé­leményező bizottságai is megállapították, hogy — lé­vén lehetetlen tökéletes vé­delmi rendszert létrehozni — a támadó fegyvereket nem lehet kiküszöbölni (ehhez tehát nem segít hozzá az űrfegyverkezés). így aztán most már le­mondtak az áttörhetetlen védelmi rendszer elméleté­ről. Ehelyett arra hivatkoz­nak, hogy az mindenképpen erősíteni fogja az elretten­tést, mert újabb bizonyta­lanságba taszítja az esetle­ges támadót. Az elnök cél­ját, hogy megszünteti a ka­tonai célpontok és a polgári lakosság jelenlegi sebezhető­ségét, immár levették a mű­sorról. A kutatási összege­ket most kisebb, .közbenső’ célokra akarják fordítani — védelem az esetleges téve­désből kilőtt rakéták ellen, az MX-silók védelme, a ká­rok csökkentése és efféle jelszavak szerepelnek újab­ban. Magától értetődik, hogy ha az Egyesült Államok lép, a szovjetek is lépni fognak. A szovjetek, az egyik jelen­tés szerint, .jobban fel van­nak készülve az előrelépés­re, mint mi’. De ,mi olyan nemzet vagyunk, amely va­lóban csodákra képes’ — mondta a program új irá­nyítója a minap. Pontosan így van. Csak az fogja tá­mogatásra méltónak ítélni Reagan ötéves, legkevesebb 18—27 milliárd dollárba ke­rülő (űrfegyverkezés)-kuta- tási programját, aki hisz a csodákban.” A Nemzetközi Diákszövet­ség legfontosabb feladatá­nak jelenleg azt tartja, hogy a világ tanulóifjúságának minél nagyobb tömegeit mozgósítva, aktívan részt vegyen a háború veszélyé­nek elhárításáért kibonta­koztatott küzdelemben. E feladat érdekében tett erő­feszítésekről, s általában az 1946-ban megalakult szer­vezet tevékenységéről nyi­latkozott Miroslav Stepan, az NDSZ elnöke Keller Ti­vadarnak, az MTI szófiai tudósítójának abból az al­kalomból, hogy a szervezet április 11-e és 16-a között a bolgár fővárosban tartotta XIV. kongresszusát. — A nemzetközi szövet­ségnek nincsenek pontos adatai arról, hogy a világ tanulóifjúságának hány szá­zaléka vesz részt akcióink­ban, de becslések szerint a jövő értelmiségéből több, mint 42 millióan szállnak síkra céljaink valóra váltá­sáért. A szövetség tekinté­lyének növekedését bizo­nyítja, hogy 1946-os alapító kongresszusunkon még csak a világ 39 országának 43 di­ákszervezete képviseltette magát, itt Szófiában pedig már 120 ország több, mint 160 szervezetének képvise­lői voltak jelen — mondotta Miroslav Stepan. A Nemzetközi Diákszövet­ség tevékenysége átfogja mind az öt kontinenst, a szervezetben egymás mellett dolgoznak a legkülönfélébb politikai, ideológiai, világ­nézeti elveket valló diákok csoportjai. Ilyen körülmé­nyek között az egység meg­teremtése, s fenntartása a legfontosabb szervezeti fel­adat. — Az egységet mi el­sősorban az akcióegység ol­daláról vizsgáljuk — mond­ta ezzel kapcsolatban az NDSZ elnöke. — Eddigi tör­ténetünk bizonyítja, hogy az NDSZ akcióegysége tö­retlen, a politikai, ideológiai vagy akár vallási nézetek különbözősége ellenére a világ tanulóifjúságát össze­fűzi az akarat, hogy béké­ben és az együttműködés szellemében tanuljanak, hozzájáruljanak a háborús veszély megszüntetéséért ki­bontakoztatott békeharchoz. Az NDSZ tagjai megtalálha­tók ma is akár az amerikai rakétatelepítés elleni nyu­gat-európai békemozgalom aktivistái, akár a nemzeti felszabadításért, a társadal­mi haladásért küzdő népek fegyveres osztagainak sorai­ban. Emellett a világ szá­mos országában küzdenek az oktatás demokratizálásá­ért, a tanuláshoz és a mun­kához való jog biztosításáért. A szocialista országok di­ákszervezeteinek döntő sze­repe van szervezetünk tevé­kenységében. Kezdeménye­zői a legtöbb akciónknak, a diákszolidaritás jegyében felemelik szavukat olyan kérdések napirenden tartá­sáért is, amelyeket hazá­jukban már megoldottak. A nemzetközi békeharc­ban való részvételünk konk­rét tettekben nyilvánul meg. Az NDSZ szervezésében 350 fős nemzetközi oktatóbrigád segíti Nicaraguában az írástudatlanság felszámolá­sát, 30 fős orvoscsoport dol­gozik Angolában, mezőgaz­dasági szakértőink dolgoz­nak Mozambikban. A tag- szervezeteitől kapott, és szo­lidaritási alapjába gyűjtött összegeket az NDSZ ezenkí­vül arra is fordítja, hogy évente több száz fiatal a fej­lődő országokból ösztöndí­jasként tanulhasson, s az így megszerzett tudását né­pe boldogulásának szolgá­latába állítsa. A cseh zene éve — harmadszor 1954 és 1974 után az idén harmadszor kerül sor a cseh zene éve rendezvényeire. Az ünnepségek programja ma­gában foglalja a hangver­senyek, opera- és balett­előadások rendezését, a tv­és rádióközvetítéseket, a ze­nei versenyeket, a hangle­mez-, könyv-, valamint kot­takiadványokat csakúgy, mint zenei témájú filmeket és kiállításokat, találkozáso­kat, emléktáblák leleplezé­sét. Ily módon a cseh zene éve áttekintést nyújt Cseh­szlovákia jelenlegi zenei kul­túrájáról és a legutóbbi, tíz év előtti zenei év óta elért fejlődésről. Az idei programnak kü­lön jelentőséget ad néhány kiemelkedő évforduló: 160 éve született és 100 éve halt meg a halhatatlan cseh ze­neszerző, Bedrich Smetana. 80 éve halt meg a másik óriás, Antonin Dvorák, aki­nek „Üj világ” szimfóniáját 90 éve mutatták be Karlovy Varyban. Az idén ünnepük a többi között a brnói Ál­landó Cseh Színház alapítá­sának 100., a Karlovy Vary szimfonikus zenekar 150., és a Prágai szimfonikus zene­kar megalakulásának 50. év­fordulóját. Az évfordulókhoz kap­csolódnak a hagyományos zenei fesztiválok. Ä 39. prá­gai tavasz május 12-től jú­nius 6-ig tart. A megnyitó hangverseny programján Smetana: Hazám című szimfonikus költeménye sze­repel. A gazdag műsorban a legjobb hazai zenekarok mel­lett olyan kiváló együttesek lépnek fel, mint a Moszk­vai filharmonikus zenekar, a Varsói filharmonikusok, a Drezdai állami zenekar, a BBC London szimfonikus ze­nekara és a tokói filharmo­nikusok. A legkiválóbb bel­földi szólisták és kamaraze­nekarok mellett neves kül­földi előadóművészek is sze­repelnek a pódiumokon. Az ünnepi műsor kereté­ben bemutatják Smetana va­lamennyi operáját. Az ope­raműsor kiemelkedő ven­dégszereplői az itt első íz­ben fellépő leningrádi Kirov opera társulata. A zenei év keretében ősz­szel kerül sor, szeptember 27. és október 7. között a 19. brnói nemzetközi zenefeszti­vál, szeptember 28-tól októ­ber 12-ig pedig a 20. pozso­nyi zenei ünnepek megren­dezésére. A brnói és pozso­nyi műsorban a Pécsi Ba­lett társulatának vendég­fellépése is szerepel. Brnó- ban a nagyszabású hang­verseny- és operáprogramon túlmenően nemzetközi ze­netörténeti kollokviumot is rendeznek. „Dvorák, Jana- cek és koruk”, valamint „A nemzeti zenekultúra nap­jainkban” címmel. A magyar zenekedvelők is érdeklődéssel várják a föld­rajzilag hozzánk legközelebb eső pozsonyi rendezvénye­ket. A megnyitó műsorban Smetana: Eladott menyasz- szony című operája szerepel a Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttese előadásában Kiemelkedő esemény lesz a lipcsei Gewandhaus zene­kara, a Bécsi filharmoniku­sok, a Leningrádi filharmó­nia, a Strassbourgi filhar­monikusok, továbbá kiváló bel- és külföldi kamara- együttesek és szólisták fel­lépése. Az ünnepi műsorok jelentős részét a szlovák te­levízió és rádió is közvetíti Gáti Istvár Folyik a hengerlés

Next

/
Oldalképek
Tartalom