Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-21 / 94. szám

1984. április 21., szombat 1 ^ 1 -M11 r-f *• 1 kl H J.'JK/lVVJ fl cigányok életforma-változása Lassan mozdult, de halad Az igénytelenséget, a máról-holnapra élést, a „gyermekem se legyen másmilyen” gondolkodást, s minden fegyelmet, rendszerességet nyűgnek tekintő magatartást nem könnyű megváltoztatni. Igen sokszor ezek és a hasonló szokások, máskor meg az előítéletek rángatják vissza a múltnak hátat fordítani akaró cigányokat. Ellentmondásos ez a folyamat, de a meghatározó tendencia mégis a beilleszkedés. Ez az elő­nyös számukra és a mi számunkra is. Elkülönülésük a gon­dok százait fakasztja naponta környezetünkre. Felemelkedé­sük egyetlen útja: integrálódniuk a társadalomba! Nálunk cigánykérdés nincs — mondták a múlt héten a battonyai vezetők, miután is­mételten áttekintették a nagyközségben lakó cigányok helyzetét. Végegyházán ez­zel éppen ellentétes a véle­mény. Szeghalmon joggal bi- zakodnak, hogy a cigányok ügye náluk véglegesen meg­oldást nyert sok éves mun­kájuk eredményeként. Sarka­don többen néhány cigány- család vandál magatartásá­ra panaszkodnak. Szarvason meg a cigánykupecek irri­tálják a közvéleményt. Mind­annyian könnyen hajiunk a rossz példák alapján az el­ítélő általánosításra: a cigá­nyokkal még egy utcában sem lehet nyugodtan élni, vagy a munkát is csak azért tartják számon, hogy minél messzebb elkerülhessék, leg­jobb lenne messze tudni őket. És még sok ehhez ha­sonló véleményt írhatnánk ide. De azt is, hogy mind­annyian az ellenkező példák hosszú sorát tudnánk emlí­teni, ám az nem feltűnő, azt természetesnek vesszük, s így könnyen meg is feledke­zünk róluk. A vágyak helyett a való­ságot kell nézni: együtt kell élnünk! Ezen, ha akarnánk se változtathatunk. A fela­dat csakis az lehet, hogy mi­nél kevesebb súrlódással tör­ténjen ez. Megoldás van: in­tegrálni kell őket a társada­lomba, hogy a többség szo­kásai, magatartásformái, életvitele szerint éljenek ők is mindannyian. Három fontos körülmény Ma még a cigányokról al­kotható kép igen vegyes. Lassan mozdul' berögzött ál­lapotuk, de gyorsuló ütem­ben. Milyen tényekre alapozzuk ezt a véleményt? Életmód­változtatásuk érdekében há­rom körülményre kell külö­nösen figyelmet fordítani: munkaviszonyukra, iskolai végzettségükre és lakáshely­zetükre. Az előbbi kettő, de különösen az első meghatá­rozza sok tekintetben a har­madikat, illetve sok más egyéb körülmény alakulását is.- Ma már közismert igazság, hogy az embert rendszeresen végzett munka tette ember­ré, ugyanígy a cigányokat is csak az így végzett munka emelheti fel társadalmi szín­vonalunkra. Ez talán a leg­nehezebb feladat. A kezdetben kevésbé lát­ványos eredménymorzsák az elmúlt negyedszázad alatt je­lentőssé nőttek. Ha csak a legutóbbi három évet vetjük össze, gyorsuló ütemű ered­mények tűnnek elő. A meg­határozó ezen belül is az ál­landó munkaviszonyban ál­lók aránya. Persze az idősza­kos vagy alkalmi munka sem elhanyagolható körül­mény, de az életváltozás fel­tétele mégis az állandó mun­kavégzés, hiszen az alkal­mi munkaviszony nem egy­szer csak porhintés a mun­kakerülés ellen. Állandó munkaviszony A munkaképes korú cigánylakosság férfi tagjai­nak 62 százaléka rendelke­zett állandó munkával 1980- ban, s mára ez az arány 70 százalékra emelkedett. Még gyorsabb a változás a mun­kaképes korú cigány nők kö­rében: 38 százalékról 60 szá­zalékra változott. Nem mentes konfliktusok­tól ez a biztató változás. Nemegyszer komoly gondot okoz a munkahelyen történő magatartásuk. Hat a moz­dulni nem akaró cigánykö­zösségek visszahúzó ereje, nem könnyű a rendszeres munkára történő átállás, a munkahelyi fegyelem meg­szokása, de nemegyszer a nem cigány dolgozó gúnyo­lódása, megjegyzése is nehe­zebbé teszi ezt a folyamatot, miként az is, ha létszámle­építésre kerül sor valahol, általában ők az elsők, akik kézhez kapják a munka­könyvét szakképzetlenségük folytán is. Törekvéseinkhez legtöbb helyen nagy segítséget nyúj­tottak a szocialista brigádok, a feladat társadalmi fontos­ságát megértő vezetők türel- messége. Az eredmény nem csak a rendszeres munkát végzők arányának javulásában mér­hető, hanem abban is, hogy ma már a cigány férfidol­gozók 17 százaléka szakmun­kásként teljesíti teendőit és közmegelégedésre. A szak­munkások aránya a nők kö­rében is csaknem a 6 száza­lékot közelíti. E mögött leg­több esetben nemcsak a szak­munkásvizsga letétele húzó­dik meg, hanem a hiányzott általános iskolai osztályok el­végzése, mert az általános iskolai végzettség feltétel. Jóval nagyobb arányú en­nél a betanított munkások köre. Iskolázottság Nem új igazság: amelyik szülő maga is tanul, annak a gyermeke is jobban, hi­szen érzi fontosságát, be­csüli a tanultságot és gyer­mekeire is jobban figyel. Az életmódváltás másik nagyon fontos feltétele az is­kolázottság, amely nemcsak tudást jelent a benne részt vevőknek, hanem életmód­formáló tényező is. A cigánygyermekek iskolá­zottságáról, iskolába járásá­ról még nem mondhatjuk el, hogy frontáttörést sikerült elérni a megszokott régi gyakorlaton, de az eredmé­nyek itt is javulók. Jelen tanévben már az óvodás ko­rúak csaknem 60 százaléka több-kevesebb rendszeres­séggel óvodába jár, főleg az ötévesek. Nem kell bizony­gatni jelentőségét, hogy az ilyen korban megszokott igé­nyesebb környezet, amelyet később az iskola is erősít, meghatározó az esetek nagy többségében egy egész életre szólóan. Nem lebecsülendő, hogy mára a cigánytanulók fele elvégzi az általános iskolát — és nem hagyja abba a hatodik, hetedik osztálynál szülői segédlettel vagy túl­korosság miatt. És nem csak elvégzik, hanem a végzet­tek 68 százaléka középfokú tanintézetekbe beiskolázásra is került: gimnáziumba, szakközépiskolákba és zöm­mel a szakmunkásképzőkbe. Igaz, lemorzsolódásuk itt is folytatódik még. Ezek a gyermekek már nem vagy csak igen szeren­csétlen körülmények össze­játszásának a hatására ka­nyarodnak vissza szüleik, nagyszüleik életformájához. Lakásviszonyaik A harmadik körülmény, amelyről szólni kell: lakás- helyzetük. Társadalmunkban általában is komoly gondo­kat okozó kérdés ez. Senki­nek sem könnyű otthont te­remteni az egyre emelkedő lakásárak, építőanyagárak miatt. A pályáján elinduló fiatal egyedül, csak a saját erejére támaszkodva nem is képes. Fokozottan érvényes ez a cigánycsaládokra. Álla­mi támogatással, lakásvásár­lásokkal és igen kedvező hi­telfeltételekkel mintegy nyolcszáz cigánycsalád sor­sán sikerült eddig javítani. Azokén persze, akik munka- viszonnyal rendelkeztek. De nem minden esetben egyér­telmű az eredmény. Volt hely — ne soroljuk itt most —, ahol e támoga­tási lehetőség segítségével felszámolták ugyan a régi putritelepeket, de újra egy tömbbe telepítették őket: új cigánytelep jött létre, csak a régihez képest magasabb szinten. A cigányközösség visszahúzó ereje így azokat sem engedte vagy engedi ki­szakadni a régi életformából, akik szeretnének, de elég erejük még nincs hozzá. Vannak helyek viszont, ahol széttelepítették őket a lakos­ság kezdeti ellenkezése elle­nére is. Itt jártak el helye­sen, hiszen a szomszédok fé­kező, életformájukat folyto­nosan módosító hatása — a tapasztalatok mutatják — kedv zően érvényesült. A részükre megvásárolt házak között van, amelyet tönkretettek, a mi fogalma­ink szerint nem rendeltetés­szerűen használtak. Meg az­tán a lakóházaknál törvény- szerű felújításokról, a folya­matos tatarozásról nem gon­doskodtak, magyarán szólva: elhanyagolták. A többségre azonban nem ez a jellemző. Az új lakóhely és az új körülmény új utak­ra is vezette őket: közeledés a társadalom felé. Figyelem­mel a negatív példákra is, nem volt felesleges anyagi áldozat a társadalomtól, amit körülményeik javítása szán­dékából ezen a téren is tett. A lakásproblémák a fel­növekvő új nemzedékek, korosztályok családalapításá­val újratermelődnek. Nagy­részt a korábbi lehetőségek is eldugultak: nemigen van megvásárolható ház, s főleg nem annyiért, amennyit az állam nyújtani tud. Állampolgári fegyelmük Hiányos lenne a kép — bár ezzel sem teljes —, ha nem szólnánk állampolgári magatartásukról, amely leg­inkább alapja pejoratív íté­letünknek. Az eddig leírtakból követ­kezik, hogy egyre nagyobb többségük életmódjában, életformájában a lakosság zöméhez igazodva úgy, vagy közel azonos módon él. Egy részük még cigánymúltjukat is tagadják, azt elítélő jelző­nek tekintik. Egy szűk réteg körében azonban — telepü­lésenként néhány családot érint ez — számos probléma jelentkezik. E csoportok szél­sőséges magatartásukkal, munkakerülő, garázda, né­mely esetben bűnöző élet­módjukkal, szélsőséges visel­kedésükkel sok gondot, ese­tenként feszültséget okoznak. Ezek a csoportok azok, ame­lyek a többiek hitelét is rontják, s nehezítik integráló­dásukat a társadalomba. Ve­lük szemben az eddiginél sokkal határozottabb — ki­mondhatjuk azt is, hogy ke­ményebb — fellépésre, kö­vetkezetesebb szigorra van szükség. Elsősorban ezek kö­pött vannak, akik jogaikat fennen hangoztatják, szociá­lis és egyéb támogatásokat követelnek, de a társada­lommal szemben levő köte­lességeikről minduntalan megfeledkeznek. Egyenlő jogok és lehetőségek A mi szocialista társadal­munk világnézeti meggyőző­désre, fajra, nemre, a bőr színére tekintet nélkül egy­forma jogokat és lehetősége­ket, de egyforma kötelezett­ségeket is biztosít. Ez alól a cigányok sem kivételek. De látnunk kell mindannyiunk­nak, hogy támogatásra, se­gítségre szorulnak, hogy év­százados kivetettségük ke­serű emlékéből kiléphesse­nek és a magyar társadalom szerves részévé olvadva mindannyian hasznos, egyen­rangú, a mi életformánk szerint élő állampolgárokká lehessenek. Minden olyan tett, szervezés vagy magatar­tás, amely elkülöníti őket a társadalom más csoportjai­tól: magában hordja a pejo­ratív megkülönböztetést, tö­rekvéseink ellenében hat. Az eddigi eredmények pedig éppen azt mutatják, hogy érdekükben jó úton járunk. Mint minden életformavál­tás, az övéké is lassan moz­dult, de elindult és jó irány­ba halad. Enyedi G. Sándor Megjelent a Csorvási Híradó Megjelent az ez évi első száma a nagyközség életét rendszeresen bemutató Csor­vási Híradónak. Első oldala­in Széli László, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára is­merteti a bizottság állásfog­lalását a szakszervezeti mun­ka továbbfejlesztéséről, a pártszervek ezzel kapcsola­tos feladatairól. A KISZ nagyközségi bizottsága le­vonta a tanulságokat az alapszervezetek munkájával kapcsolatosan a X. kongresz- szus határozatainak tükré­ben. összességében megálla­pították, hogy az ifjúsági szervezet betölti szerepét a lakóhelyi politikai közélet­ben. A meglevő problémák ellenére sokat tesznek a fia­talok művelődéséért és sportolásáért. A fiatalok megítélése nem egységes a községben. Néhány rendbon­tó viselkedése alapján ál­talánosítanak néhányan. A fiatalok döntő többsége azon­ban eleget tesz kötelességé­nek. Tar Ferenc, a szakigazga­tási szerv vezetője a februá­ri tanácsülésen elhangzottak alapján ismerteti meg az olvasókkal a szakigazgatási szerv munkáját. Tájékozód­hatunk a Lenin Tsz elmúlt évi szociális és kulturális alapjának felhasználásáról, majd a szokásos jogszabály­ismertetővel fejeződik be az újság. B. Zs. Tegnap, pénteken Ritmus néven étterem és ételbár nyílt Gyulán, az autóbusz-pályaudvar közelében. A gyulai ÁFÉSZ kezelésében *e- vő új étterem csaknem 700 négyzetméter alapterületű, és a gyors étkezésen kívül mód lesz arra is, hogy a közeli iskolák diákjai itt ebédeljenek. Mintegy 16-féle ételt főznek-sütnek, a már hagyomá­nyosokon kívül a közkedvelt belsőségekből készült étkeket is kí­nálják. A diák- és csoportos étkezéseken kívül biztosítják a kihor- dásos étkeztetést is. Az étterem reggel 5 órától este 22 óráig tart nyitva Fotó: B. O. II kereskedelem és vendéglátás fejlesztése Békéscsabán A megyeszékhely kereske­delmi és vendéglátóipari há­lózatának fejlesztése, vala­mint a lakosság áruellátásá­nak helyzete volt a fő napi­rendi pont azon az ülésen, amelyet a Hazafias Népfront helyi gazdaságpolitikai mun­kabizottsága tartott a közel­múltban Békéscsabán. Ezen Kovács Jánosné, a városi ta­nács termelés-, ellátásfel­ügyeleti osztályának csoport- vezetője tájékoztatta a jel­zett témákról a HNF aktí­váit. Az egyik legfontosabb kereskedelempolitikai célki­tűzésről szólva megemlítette, hogy az életszínvonalban mutatkozó különbségek mér­séklése szempontjából diffe­renciált kereslethez igazodó differenciált kínálat szüksé­ges. Ami a múlt évi kiskeres­kedelmi forgalmat illeti, ez — folyó áron — országosan nagyobb lett annál, amit ko­nala „kívánnivalót hagy ma­ga után”. Noha a Halász- csárda szanálásával és a li­geti sörkert bezárásával egy­idejűleg sajnos más hasonló létesítmény nem épült a vá­rosban, az ételbár, a Kakas és a Korzó étterem mégis ja­vítja az ellátást. A fiatalab­baknak szeszmentes szórako­zóhelyekre, a 20—30 éves korosztályoknak hangulatos vendéglőkre, és a középko­rúnknak, valamint az idő­sebbeknek pedig a már em­lített kávéház jellegű ven­déglátóhelyekre lenne szük­sége. A tájékoztatóban külön is szó esett az V. és VI. ötéves tervidőszakban esedékessé vált kereskedelmi és vendég­látó-hálózat fejlesztéséről. Az előbbi ciklusra csaknem 26 ezer négyzetméter üzlet- és raktártér létesítését irányoz­ták elő a szakemberek, amit azonban nem sikerült meg­Az előző tervidőszakban készült el a vásárcsarnok szabad­téri piaca az üzletsorral rábban terveztek. Az aszály ellenére is jó volt az árukí­nálat, viszont ruhaféleségek­ből; így például pamutból készült termékekből, téli ka­bátból, egyes csecseműruhá- zati cikkekből választék-, női harisnyanadrágokból pedig mennyiségi hiányt lehetett tapasztalni az egyes üzletek­ben. A vegyes iparcikkek iránt mutatkozó igényeket sem a termelés, sem az im­port útján nem tudták ki­elégíteni mindenütt, a külön­böző építőanyagokról nem is beszélve. Köztudomású, mi­lyen tényezők okoztak több problémát. Mindezeket figye­lembe véve most arra kell törekedni, hogy elsősorban az alapvető árukból legyen szín­vonalas az ellátás. Itt külö­nösen az alacsony jövedel­műek és a nagycsaládosok, továbbá a különböző réte­gek igényeinek kielégítése számít elsőrendű feladatnak ebben az évben. A kereskedelmi vállalatok főként úgynevezett közvetlen beszerzéssel, a hiánycikkek termeltetésével, valamint a kishatármenti árucsere foko­zásával kívánnak javítani a helyzeten. A LV. és az V. tervidőszak eredményeivel kapcsolatban elhangzott a következő meg­állapítás is: Békéscsaba von­zása nem csökkent, az üz­lethálózat minden árufőcso­portban több embert látott el, mint amennyi a város lakossága. A 219 kiskereske­delmi üzlet összalapterülete eléri a 38 ezer négyzetmé­tert. Az utóbbi tíz év alatt többek között két áruház, hat ABC-áruház, illetve ABC- kisáruház épült fel, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy javultak a vásárlási kö­rülmények. A csoportvezető ezután a vendéglátás helyzetét ismer­tette, s itt a városi tanács vb által tárgyalt előterjesztést elemezte. Egyébként a nép­front képviselője szintén részt vett az anyagot kidolgozó ideiglenes bizottság munká­jában. A hálózat szerkezeté­re és minőségére vonatkoz­tatva megállapították, hogy Békéscsabán hiányoznak az olyan - kedvelt üzlettípusok, mint például a kávéházak és a cukrászdák. Vagy például a második osztályba sorolt vendéglátóegységek színvo­valósítani. Akadnak olyan üzletek, amelyek csak a kö­vetkező, azaz a VI. ötéves terv idején nyílhatnak meg, illetve vannak olyan beru­házások, amelyeknek kivite­lezése még el sem kezdődött. Nem lehetett növelni a ter­vezett mértékben a vendég­látóhelyek együttes alapterü­letét sem, sőt mi több, a me­legkonyhás egységek száma is csökkent, s ez a város la­kosságát érintette a legérzé­kenyebben. A tanács az el­látás javítása céljából össze­sen 22 millió forint támoga­tást adott a kereskedelmi és vendéglátó üzletek építésé­hez. A VI. ötéves tervhez kap­csolódva részletekbe menően rögzítették a rekonstrukciós, fejlesztési elképzeléseket. E szerint: a volt ÁFÉSZ kis ABC-t át kell alakítani me­legkonyhás étteremmé, a la­kótelepen pedig piacteret lé­tesítenek. Az utóbbi körzet­ben lehetőséget teremtenek arra is, hogy 8—10 kiskeres­kedő és iparos nyithasson üz­letet. Ugyancsak szükségessé vált, hogy az Élővíz-csator­na keleti oldalán kialakult település ellátása céljából megépüljenek az üzletek. Ez a felsorolás korántsem tar­talmazza valamennyi terve­zett ABC-t és egyéb üzletet, de egy nemrég készült ösz- szesítés alapján máris meg­állapítható, hogy á bolti kis­kereskedelmi egységek össz­alapterülete várhatóan mint­egy ötezer, a kereskedelmi vendéglátóké pedig ezer négyzetméterrel lesz keve­sebb. Az 1981—1985. évi fejlesz­tések támogatására .a tanács is előirányzott bizonyos ke­retet. így az alapellátást szolgáló létesítményekre 8 millió forintot, (például a Gyulai úti ABC, a Lencsési lakótelepen étterem és piac, peremkerületi üzletek stb.), míg az úgynevezett felsőfo­kú szakjellegű épületekre (például híradástechnikai szaküzlet, belvárosi cukrász­da) hétmillió forintot tervez­tek eredetileg. Különben a 10 millió, forintot is meghalad­ja a már kifizetett, illetve a várható költségek együttes összege. Kép, szöveg: Bukovinszky István

Next

/
Oldalképek
Tartalom