Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-03 / 79. szám
0 CH3HSS 1984. április 3., kedd Egy Békés megyei rendszer fejlődéstörténete Egyfajta valós önértékelés szerint a valamikori Füzesgyarmati Lucernatermesztési Rendszer — névbetűiről közismertebben: az FLR — történetének harmadik szakaszába lépett az elmúlt esztendőben. A megfogalmazás itt azonnal magyarázatra szorul: a „valamikori” jelzőt azért kellett az FLR neve mellé ragasztanunk, mert ma már a névbetű feloldása korántsem azonos az eredetivel. Most Füzesgyarmati Szálas-, Tömegtakarmány- termelési és Juhtenyésztési Rendszer a becsületes neve, s ez a változás tulajdonképpen jelzi az említett — három szakaszra bontható — átalakulást is. Az első két szakasz Röviden az eddig történtekről ! A rendszer az 1973-as megalakulásától 1980-ig terjedő hét évben élte át fejlődéstörténetének első szakaszát. Látványos kibontakozás tanúi lehettünk, amelyben azonban mégsem a látványt kell . megragadnunk, hanem mindazokat a kezdeményezéseket, amelyekkel az FLR a társult gazdaságokat új utakra vezette "a termelésben szunnyadó tartalékok feltárásában. A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük ehelyütt, hogy ekkor épült ki a szá- lastakarmány-termő vidékeinken a lucernaszárítók egész sora, indult meg a nem kis nyereséggel kecsegtető lucernaliszt és pellet exportja. De ez az a korszak, amikor eredményeket értek el a nagy érdeklődéssel kísért szalmahasznosításban. Ha nem is vitték teljes sikerre, mindenképpen úttö^ rő és példaadó jelentőségűek voltak az erőfeszítések a termények vízi szállításának megszervezésében, és az eladdig hulladéknak tartott élelmiszeripari melléktermékek takarmányozási célú felhasználásában. Az első hét év igazi eredménye mindazonáltal a lucernatermesztés mennyiségi és minőségi fellendítése, fellendülése volt. Az FLR második korszakának kezdetét a Szeghalmi Lucernatermesztési Rendszerrel, valamint a Sárréti Juhtenyésztési Társasággal való egyesülése jelezte. Ezzel a rendszer immár hatókörébe vonta a szálas- és tömegtakarmány-termesz- tés és -hasznosítás teljes vertikumát a lucernatermesztéstől, a lucerna- és gyeptelepítésen át, a betakarítás, feldolgozás magasabb színvonalra emelésén keresztül egészen az így nyert termékek hasznosításáig, tehát a piaci értékesítést és a ju|^ok takarmányozását is ideértve. 1983-től a harmadik A tevékenységi kör nagymértékű kiteljesedése magával hozta az FLR „terjeszkedésének” felgyorsulását is. Taggazdaságaiknak száma hamar elérte a százat, s az élet arra kényszerítette, hogy a békéscsabai rendszerközpont mellett Kiskunhalason, Debrecenben és Szegeden alközpontokat hozzon létre. A mennyiségi növekedésnek azonban mindenképpen minőségi előbbrejutásokat is takarniuk kellett, másképp aligha szavazott volna bizalmat a rendszerek tevékenységét felülvizsgáló mezőgazdasági kormányzat az FLR- nek, a harmadik . szakaszt megelőző időkben. Miben rejlik, rejlett hát az egyetlen, ma is létező, dolgozó. Békés megyei ihletettségű. indíttatású, központú és több megyére kiterjedő érdekeltségű rendszer erőssége, amely mellett ma már 140 taggazdaság tanúskodik? A kérdés annál is inkább jogos, mert első ránézésre az FLR voltaképpen csupa eleve „vesztesnek” tűnő üggyel foglalkozik. Közismert, hogy napjainkban a lucernapellet előállítása egyáltalán nem tartozik a legjövedelmezőbb vállalkozások közé. Gyepgazdálkodásnak ott tart, ahol tart. Lucernamag-ter- mesztésről a szakma nem is igen beszél, legfeljebb lucer- namagfogásról, tehát olyanfajta magnyerésről, amely nem előre elhatározott szándék és törekvés eredménye. A juhtartás gondjairól sem kell itt külön szólnunk. Nos, a magyarázatot a már évek óta érlelődő harmadik szakasz elemzésével találhatjuk meg! Igaz, ez a szakasz még csak nagyon rövid időt ölel fel, de két dolgot máris bizton megállapíthatunk. Az egyik az, hogy az FLR a már hagyományosnak számító tevékenységkörben is a minőségi követelményeknek igyekszik elsősorban eleget tenni. A másik törekvés: kilépni a rendszer hagyományos termelési szerkezetéből. Lóbab és durumbúza Mármost, ami az első kérdést illeti: az előrejelzések azt mutatják, hogy közeleg a lucerna újabb reneszánsza. Egyszer, mert a kínálat immár a kereslet alá ment, másodszor, mert a gabonaforgalmi vállalat takarmány- receptúrái előírják a lucernaliszt felhasználását a tápok készítésénél. Csupán a pelletelőállítás költségeit kell úgy lefaragni, hogy érdemes is legyen külföldön értékesíteni a lucernaüzemek termékeit. Ebben a lucernaszárítók gáztüzelésének megoldásával, a lucernamag-termesz- tésben a beporzást segítő méhek alkalmazásának elterjesztésével próbái a rendszer előbbre lépni, és többkevesebb eredményt hozó erőfeszítéseket tesz továbbra is a megkezdett kísérletek folytatásában, a kukoricaszár meg az egyéb gazdasági melléktermékek hasznosításában. A hagyományos kereteket feszegető kezdeményezések sorából kiemelhetjük a tésztagyártást föllendítő durum- búza-termesztés fölkarolását, a szóját is jói helyettesítő lóbabtermesztés népszerűsítését, a számítástechnika vívmányainak kiaknázását a céltudatosabb takarmánygazdálkodás megszervezésében, licencek, szabadalmak vásárlását és eladását, kutatások finanszírozását, valamint a kereskedelmi, szolgáltató- és termelő- tevékenység súlyának növelését. összegzés helyett ezek- után azt állapíthatjuk meg, hogy az FLR fejlődéstörténetének harmadik szakaszában is különösebb izgalmak nélkül nézhet a termelési rendszerek újabb, átfogó értékelése elébe. Kőváry E. Péter 11 tízezredik autóbusz Lengyelországnak A tízezredik, lengyel exportra gyártott autóbusz készült el az Ikarus székesfehérvári gyárában. A nevezetes jármű aranyozott kulcsait hétfőn ünnepélyesen adták át a Lengyel Népköz- társaság budapesti nagykövetsége képviselőjének. A gyártócsarnokban megrendezett ünnepségen — amelyen. megjelent Kapolyi László ipari miniszter — Nagy Gábor, az Ikarus vezérigazgatója elmondta, hogy a gyárból 1949 óta évente 150—200 járművet küldtek ki Lengyelországba, ahol 24 városban közlekednek a magyar autóbuszok. Az idén több mint 1200 Ik 280, Ik 260 és Ik 256 típusú buszt továbbítanak a lengyel megrendelőknek, s ebből négyszázhetvenet már el is szállítottak. A típusválaszték bővítésére a gyár egy Ikarus 250 típusú, 12 méter hosszú távolsági luxus autóbuszt küldött bemutatóra az Orbis utazási irodának. Részt vesz az Ikarus a jelezi autóbusz- gyár rekonstrukciójában is. A tavaly született megállapodás értelmében Ikarus 260 típusú önjáró alvázat szállít a lengyel gyárnak a székesfehérvári nagyüzem, a karosszériát lengyel szakemberek építik rá. Ez a nap olyan mint a többi' átlagos hétköznap. A tavasz biztos jeleként ragyog a nap, a településen a szél is elviselhető. Ilyenkor már javában dolgoznak a mezők gazdái, a traktorosok, vezetők, vegyszerezők. Vajon hogy haladnak a munkával — mondjuk — a telekge- rendási Vörös Csillag Tsz- ben? * * * — Jól — nyugtat meg Soda Mihály elnökhelyettes. — Az igaz, hogy a kétezerháromszáz hektárnyi szántó háromnegyedébe tavaszi vetésű kerül, de a szövetkezetünk kissé túlgépesített. Máról holnapra befejezünk egy- egy munkát. De nézzünk körbe először a majorban! Az egyik féloldalról nyitott épületben asszonyok vesznek körbe egy válogató gépet. Az elnökhelyettestől megtudjuk, hogy a ZÖLDÉRT orosházi tárolójából hozták ide a csanádapácai tsz-től vett négyszáz tonna vetőburgonyát. Az asszonyok két részre válogatják nagyság szerint, hogy ezzel előkészítsék a vetésre. A válogató egyik végénél négy asszony dolgozik elmélyültem Kezükön gumikesztyű; a szalagon eléjük érkező krumplikat kapják el, gyorsan leszedik róluk a csírát, majd visszaejtik őket a szalagra. Jut idő arra is, hogy közben néhány szót váltF sunk. — Egy hete vagyunk itt — mondja Mihalecz Imréné —. a télen semmit sem dolgoztunk. Otthon voltunk, a háztartással foglalkoztunk. — Legalább jól kipihenték magukat. . . — Á, dehogy is! — nevet Gábriel Jánosné. — Alig vártuk, hogy újra együtt legyünk. Hosszú volt a tél és hideg, a téesz nem tudott ne-, künk munkát adni. Most örülünk, hogy végre dolgozunk. Nekem különösen fontos ez, mert egy éve meghalt az uram, egyedül maradtam. Dobra Istvánná fiatalasz- szony, neki feltehetően a gyerekek elhelyezése, étkeztetése okoz gondot. — Szó sincs róla! — rázza meg a fejét. — Van napközi, üzemi étkeztetés és este én főzök meleg vacsorát, így jól megvagyunk. A negyedik asszonyról, Mihalecz Györgynéről kiderül, hogy nemcsak névrokona, hanem anyósa az ifjabb Mi- halecznénak. Nyoma sincs rajtuk a kabaréba illő „anyós-meny” viszonynak, jól kijönnek. Egyetért a négy asszony abban is, hogy a válogatásnál jobb a szabadföldön dolgozni. Lesz munkájuk elég: kapálás, idegenelés, a burgonya töltögeté- se. De előbb még ki kell meszelni a színeket. Hát, azt bizony egyikünk sem szereti... * * * Mégsem olyan jó a határban, mint a szobából lát- szik., A nap melegét szinte teljésen semlegesíti az erős szél. Az egyik táblán magányos gép rója a kilométereket. Szép bakhátakat hagy maga után, az elvetett burgonyát fedi a szabályosan felhalmozott föld. A sor végén egy magányos nő áll; Kunos Zsófia azt az egy méter részt fedi be kapával, amire a gép már nem képes. — Ez a legmodernebb ültetőgép — magyarázza.az elnök- helyettes, majd hozzáteszi, hogy ngm tesznek rá akárkit. A fiatalember, aki vezeti, az idén másodszor kapott megbízást a vetésre. Fia annak az Orjestyik Györgynek, akivel a majorban, a vető- gumó-csávázónál beszélgettünk. Ifjú Orjestyik György mosolyogva pattan, ki a traktorból: — Arra kell vigyázni, hogy egyenesek legyenek a sorok. Mert ha nem, akkor a vegyszerezők, kiszedők egyformán sokat küszködnek a táblán. Igen, tavaly csináltam először ezt a munkát. Azt hiszem, elég jól sikerült, mert senki nem szidott utólag, sőt, prémiumot is kaptam. A békési szakmunkásképzőben végeztem két éve. A tsz ösztöndíjasa voltam, természetes, hogy idejöttem vissza. Tulajdonképpen elégedett lehetek, elértem, amit akartam; most legalábbis úgy érzem. Hogy később hogyan tovább, azt még nem tudom. * * * A leendő burgonyatábla mellett furcsa növényzetet látni. Küzépzöld. vékony leGábriel Jánosné velei vannak. Akár gyengén fejlett búza is lehetne. De vajon miért nem egyenletes a sortávolság? — Valóban búza, csak kicsit megviselte a tél — világosít fel Boda Mihály. Majd hozzáteszi: — Nem a vetőinlí- dolgoztak rosszul, szántszándékkal hagytunk művelőutat a sorok között. Vetőmagot termesztünk ezen a táblán, s az idegenelés jobban megy, ha a sor is vezeti az asszonyokat. Az egyre nyomasztóbb esőhiányról faggatom a szakembert. Mondja, hogy talán még rosszabb a helyzet, mint tavaly ilyenkor. Pontosan nehéz megjnonda- ni, de úgy 250—300 milliméter víz hiányzik a talajokból. Mit lehet ilyenkor tenni? A kíméletes, víztakarékos talaj művelés segíthet valamit. Már ősszel megszántották és lezárták valamennyi földjüket. Most tavasszal csak óvatos magágykészítés jöhet szóba. Nem nehéz ilyenkor vetni, hiszen nincs sár, csak az a kérdéses, hogy kel majd ki a mustármag, a borsó és a többi . . . * * * A borsót nagyrészt már elvetették. Következne a vegyszerezés. Egyre sürgősebb a dolog, mert lassan kelni kezd a növény, és még a földből való kiemelkedése előtt kell, hogy megkapja a vegyszert. A borsótáblai végén hattagú csapat szorgoskodik. Egy műtrágyakeverőbői töltik a szóróba a vegyszert. A kezeslábasba öltözött, védő- szemüveges férfiak kézjelekből is láthatóan jól megértik egymástt. Egyikük, Kelemen György csoportvezető odajön hozzánk. — Nagyon fúj a szél, ezért lassan haladunk, pedig már csak húsz hektár van hátra ebből a táblából. Igyekszünk, de a szélre figyelni kell. Nekünk ez nagyon rossz idő. A rövid tájékoztatás után újra a gépcsoporthoz megy Kelemen György. Int, hogy minden rendben, s a vegy- szerező Novor fúvókáiból megindul a földre a permet- lé. M. Szabó Zsuzsa szarvasi Dózsa Tsz-bcn négyszáz tejhasznú borjút nevelik, és ezek az állatok biztosítják majd a tejelő szarvas- arhák utánpótlását. A kifejlett állatok 5 ezer 200 literes lag tejhozamot fognak adni Fotó: Fazekas László A vegyszerezők kézmozdulatokból is megértik egymást Fotó: Fazekas László % Szürke hétköznap á teiekgerendási Vörös CsUlag Tsz-ben
