Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

1984, március 17., szombat KULTURÁLIS MELLÉKLET Több mint lexikon a szabadságharc seregéről Forradalmi időszakaink kezdeti, történelmünk fontos fordulópontja az 1948—1949- es forradalom és szabadság- harc. Lankadatlan érdeklő­dés tapasztalható a témáról szóló történeti mű iránt, kü­lönösen, ha új mondanivaló­val jelentkezik. Ilyen Bona Gábornak a könyvpiacon gyorsan elkapkodott „Tábor­nokok és törzstisztek a sza­badságharcban, 1948—49” c. könyve. Bár a magyar pol­gári forradalom és szabad­ságharc hatalmas irodalma ismeretes már, még a had­történész számára is jut bő­ven feladat. Ezek közé tar­tozik a hadsereg összetételé­nek tüzetes vizsgálata, mint­hogy az egyes és összefüg­gő nagy csaták kimenetelé­ben lényeges szerepet játsz­hatott ez is. Az időközben kutathatóvá vált levéltári anyagból ma már tudjuk: a bécsi kabinet 1848. március, 18-a körül a legnagyobb titokban kidol­gozta azt a forgatókönyvet, amely Magyarországnak a Habsburg-birodalomban ka­tonai erőszakkal történő benntartását, az összbirodal- mi elv csorbítatlan érvé­nyesítését célozta. A kifele érvényesített taktika fő vo­nása: látszatengedményeket tenni a magyaroknak kor­mányalakításra; azonban a kormányt a lehetséges esz­közökkel gáncsolni kell, majd az észak-itáliai felke­lés katonai leverése után nyomban fel kell lépni a magyaroknak tett engedmély felszámolására. Kossuthék nem ismerhet­ték a titkos forgatókönyvet, de hamar kitapintották a bécsi taktika lényegét. A hi­vatalba ' lépett Batthyány- kormány mindössze 50 na­pig, április 17-étől június 10-e körűiig tehette dolgát külső háborítás nélkül, amíg a Bécstől bátorított karlócai szerb pátriárka, Rajacsics hívei létre nem hozták a vajdasági tanácsot (odbort), és a 3000 fős perlaszi kato­nai tábort a Bánátban. E pillanattól a forradalom kormányának politikája súlypontváltásra kénysze­rült, a katonai kérdés ke­rült előtérbe. így hát el­mondható, hogy a ’48-as forradalom és szabadság- harc 16 hónapjából tizen­négynek fő eseménye első­sorban a hadtörténelem lap­jaira írható. Következésképp, Bona Gábor lényegi kérdést taglal. A forradalom fegy­veres ereje az első időszak­tól az uralkodóval szembeni nyílt ellenszegülés jegyében született. Batthyánynak az ebben vállalt szerepéért kell életével fizetnie. Felépítését tekintve a honvédség első eleme a bel­ső, rendfenntartásra kiállí­tott megyei nemzetőr zászló­alj, amelyek mellé, már in­kább frontszolgálatra 10 honvéd zászlóaljat szervezett a kormány 1848. május, au­gusztusa között. A két — el­térő szervezettségi fokú és felszereltségű — fegyveres testület alkotta a sereg ge­rincét, különösen az utóbbi, amelynek száma később lé­nyegesen megnőtt. Ezek mellett állomásoztak ha­zánkban a császári soregy­ségek, amelyek egy része csatlakozott a nemzeti had­sereghez, míg mások — mint az aradi, a budai, a te­mesvári helyőrség — ellen­állást tanúsítva lekötötte a honvédsereg jelentős erejét. A forradalmi seregben lé­nyeges átrendeződés ment végbe 1848. július, október között, amikor a császári se­reg fölénye kialakult az észak-itáliai színtéren, és kezdetét vette a magyar forradalom felszámolása, il­letve e szándék kivédése el­len a szabadságharc. A me­gyei nemzetőr zászlóaljak egy részét átszervezték hon­véd zászlóaljakká, másrészt be kellett tagolni a császári seregből átállt alakulatokat. Bonyolította a helyzetet az a körülmény, hogy a ma­gyar összetételű alakulatok egy része a császári sereg határon túli egységeiben ál­lomásozott, ahonnan szökés­sel távoztak. Az alakuló honvédsereg tisztikara fokozatosan és sokféle közegből állt ösz- sze. Visszaléptek azok a közép- és kisnemesfik, akik korábban az előléptetés ki- látástalansága miatt kilép­tek a seregből, állami, kincs­tári közhivatalnokok let­tek, vagy kényszernyugdíjba mentek, de az a jövőjük sem bizonyult megalapozottnak. Közéjük tartozott Dessewffy Arisztid, Görgey Artúr, Gu- yon Richárd, Klapka György, Leiningen-Westenburg Károly, ök léptek elő a me­gyei nemzetőr századok, zászlóaljak parancsnokaivá, majd ezen alakulatok hon­véd zászlóaljakká átminősí­tése, átszervezése után itt folytatták. A tisztikar má­sik részét azok alkották, akik a császári zászlóaljak, osztályok tisztjeiként regu- rális alakulatnál szolgáltak, innen álltak át: Damjanich János, Knézich Károly, Len- key János, Mészáros Lázár. Ők — lévén császári hadiis­kolán nevelkedettek, továb­bá fegyelemre fogottabbak, tapasztaltabbak — egyelőre egy rendfokozattal léptek előre, majd előléptetésük gyorsan ismétlődött. Görgey 1848. június elején százados, októberben tábornok. Vécsey Károly őrnagyi rangban lé­pett át, 1849. december ele­jén tábornok. A hadvezetés felsőbb kö­rének (tábornokok, törzs­tisztek) 68,8%-a magyar, 15,5%-a német, osztrák, 4,2%-a lengyel, 3,6 szerb, horvát, 0,5 olasz. Nemesi származású 77,4, polgári csa­lád fia 23%. A magyar, ne­mesi származású tábornokok és törzstisztek 34,3%-a va­gyontalan, és csak 2,3%-a nagybirtokos. Ilyenképpen a szóban forgó katonarétegek több nemzetiségűek, és túl­nyomó többségük a kor szelleme szerinti polgár ha­zafi, aki a seregben pálya­futást sejt. A szabadságharc esemény­sorában három alkalommal alakult ki különös próbaté­tel a honvédsereg tisztjei számára. Ilyen volt 1848. szeptember, október, a Batthyány-kormány lemon­dásához vezető bécsi nyomás, október 4-e, az országgyűlést feloszlató királyi döntés; Pestnek a császári csapatok kezére kerülése, és decem­berben a Habsburg-ház trón­fosztását proklamáló Füg­getlenségi Nyilatkozat meg­alkotása Debrecenben, 1849. április 14-én. Mindhárom esetben tapasztalható keve­sek megingása, kilépése a hadseregből. De ez alig cso­dálható, a számuk, a jelen­ség maga inkább arra utal, hogy nem a magyar forra­dalom és szabadságharc ügye áll erősen, hanem a Habs- burg-házé gyöngén. Ez utób­bit bizonyítja, hogy az orosz cári dinasztia segítsége nél­kül Magyarország kiszaka­dását nem akadályozhatta volna meg. Bona művének legizgal­masabb része a hatalmas munkát igényelt, lexikon- szerű anyag, ezerötven törzs­tiszt és tábornok életrajzi adata. Közülük 30 elesett, a császári megtorlás huszon­kettőt kivégzett, tizenkettő fogságban halt meg, közel 400 börtönt szenvedett a sza­badságharc bukása után, 23- at közlegényként soroztak be a császári seregbe. Százhar­mincán az eszéki, a pétervá- radi és a komáromi várőrség kapitulációs névjegyzékébe felvéve mentesültek a meg­torlástól. Micsoda sorsok? Bem egyik segédtisztje, Ilinski őrnagy francia emigrációból jön, a magyar honvédség ol­dalán szerveződő román lé­gió felügyelője. A bukás után Törökországba emigrál, a seregben tábornok lesz. Andrássy Gyula gr. címzetes ezredest a császári hadbíró­ság távollétében (in effigie) halálra ítéli, felakasztatja, majd 1867-től a magyar kor­mány miniszterelnöke. Petőfi Sándor őrnagyot hiába keressük a nevek közt! Gyors vágtatva Magyaror­szágon, 1848—49-ben több történt, mint a megelőző egész évszázadban. Az ese­mények e drámai sűrítődé- sét nem adta úgy vissza még a témáról megjelent mű, mint a tábornokok és törzs­tisztek életének forduló­pontjait feltáró, két tiszti csákó képével borított — a Zrínyi Katonai Kiadónál megjelent — könyv. Dr. Virágh Ferenc A hosszú esők ideje Káldi János új kötete A kezdet Kám, ez a kicsi falu, ami oly szépségesen rajzolódik ki verseiben, ahol a „kicsi asszony”: Danka Márta „mosolygott egy va­sárnap délutánon”, ahol a táj érlelte költővé — őt, aki annak született immár, ahol a jegenyék és az ég figyel­ték, vigyázták léptét, ahol „virágos-ágak”, köszöntek szívének, s a „gyalogutak rátekeredtek a szívére”, a vasi táj káprázatában le­nyűgözve, ott született Káldi János. Ő, aki korunk egyik legszebb szavú költője, aki­nél a cseresznyefa „hófehér- láng-torony”, aki fohászko­dik a „nagy reményhez”, aki Körösi Csoma-monológ- jában leszögezi: — „Nem akarok eltűnni nyomtalan”. Mély aszkfetikus érzéssel, megdöbbenten olvassuk a jelenkori irodalom egyik legszebb versét „veszélyek- őszi-sárgaságú, nagy bozót­jaiban”, vagy a „fehér-ró- zsa-hó”, szinte álomszerű, szürrealista elgondolású jel­zőjét, a finom lelkű költő rezdüléseit, új kötetében: A hosszú esők idejében. Első verseit a Halott vízi- mdlom című kötetben adta közre 1947-ben. Olyan idő­szakban, amikor nehéz volt verset írni, de mégis szület­tek csodálatos sorok, és azóta is szüntelen zizegnek, zúg­nak és tanítanak bennünket. Káldi János költő: tanít. Ta­nít, de úgy, ahogy sok-sok éven át tanította, oktatta a ma pedagógusait a szombat- helyi tanárképző főiskolán, úgy, hogy a költészet szentté avatódott eszköz lett kezé­ben, úgy, hogy akik hallgat­ták, látogatták óráit, félel­metesen érezték, hogy köl­tészet nélkül egysíkú volna a világ, és elhallgatna az emberi humánum. Tanítvá­nyai félve szerették, és sze­retik. 1965-ben tanulmány- kötetben vizsgálja Juhász Ferenc költészetének stilisz­tikáját, 1966-ban pedig meg­jelenik a Rába-parti elégia című verseskötete, melyben édesanyjának állít örökbecsű, és fájdalmasan szép emléket. Az édesanya, a legszeretet- tebb lény, mindig visszatér verseiben, az emlékezés vers- virágszála kötődik a tájhoz, emlékeihez. A család szere- tete, a munka presztízse mindig ott él, világít sorai közt. 1969—1970-ben a Vilá­gító kdpanyél című verses­könyvével jelentkezik újból a vasi poéta, aki Bartókban és Kodályban érzi megtes­tesülni a magyarság újbóli zenei nyelvezetét: „— Meg­vigasztal egy Bartók-zene- mű” — „vele egészen eggye olvadok”. Vagy a Kodály Zoltán című versében: „a legnagyobb hegyek testvére ő, / édesapja a napoknak, / pásztora reménynek”. A tavaszkiáltó című köte­tével 1975-ben olvassuk új­ra vallomásait. „Tavaszt a fáknak, köveknek, vizeknek, amelyeket rejt-fojt .a mély!” E versben is a szürrealizmus csendül ki: — „a kámi te­metőnek ahol a kopár orgo­nák bőgött, apám és anyám figyelve hallgat.” A három emlékérem című versben: — „a legszebb csillag: a le­hetetlen”. „Ily rideg rút év­századok után is, / máglyák, puskacsövek érvei után is, / fel kell emelni arcunk az égbe, a napba, anyám EURÓPA!” Itt is a remény, az élni akarás, a század újra feltámadása, az ihlető, a szabadság, a haza, a magyar szó tisztelete és szeretete. Káldi újszerű látásmóddal írja le a történéseket, szinte érezni véljük egy nagy-nagy álomban, ahogy találkoznak a régi társak: Kormos, Nagy Laci, Tóth Pista, Odor Géza, vagy a „Fekete bojtár”, Sin- ka István. Megtalálhatók a nagy elődök, a szeretve tisz­telt: Kecskeméti Végh Mi­hály, Körösi Csorna Sándor, Derkovits Gyula is. A hosszú esők ideje szám­vetés. Összefoglalás. Egy gaz­dag, szép-hangú, szép-lelkű költőtől olvashatunk a vallo­mások lapjain. Negyvennégy régi vers, az emlékezés vi­rágcsokrai, a java versek életének kétharmad része, világnyi termése, és hetven­kilenc új vers, a nemréget foglalja magában, és elénk vetíti, hogy még mennyi­mennyi új költemény fog születni. A versekről csak legmagasabb szinten beszél­het az, aki elolvasta a 216 oldalas kötetet, amit a Vas megyei Tanács adott ki 2 ezer példányban Szombat­helyen, 1983-ban. Jákói Attila Meskó Anna—Póka György: Ex libris Mátyás Ferenc: Mint Kodály pálcája nyomán Volt itt adventi sötét, esdeklés, a lélek gregorián sírása, Miasszonyunkhoz fohászkodtunk, hogy balsorsunkat a világ meglássa. Kényszerű könny, karóba vert szívek fájdalma munkált őstanainkban, de a végső reménység mégis csak rúeg-megédesült kardalainkban. Hányszor a látszat imegalkuvása: Bethlen Gábor, s hogy el ne orozzák hazánkat, inkább törököt fogtunk, hogy megmaradjon e tépett ország. Gyakran esett úgy, hogy jövőnk útja a nádasokban volt járható csak, elrejtőztünk a nyíl, puska elöl, mint násztollazatával a kócsag. S ha tél-fagy Európát betakarta, meleget anyanyelvűnk sugárzott, fájó sebek ajkán általa szállt ének az értelem magasából. Bundás népdalaikban sirattuk létünk citerán a temetőig, — mint Kodály pálcája nyomán, tisztán Béres Feri zeng mostan dicsőn itt. Ihász-Kovács Éva: Társaim S akkor kiragyogott a nap, megszólaltak a virágok, a fákon látszott, hogy újra élnek, a fények bronzbaöntötték a hangod S ha akkor, Társaim, ti is megszólaltok; valami emberibb hangon az eddiginél, (hiába telt el egy fényév?!) Most újra élnék! Meskó Anna—Póka György: Ex libris

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom