Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-21 / 68. szám

o­1984. március 21., szerda flHiWKTíW Egy művelődési ház gazdát cserél jpgäfi) Amatőr művészek kiállítása Békésen A Budapesti Harisnyagyár gyulai gyáregységében dol­gozó emberek művelődésé­nek, szórakozásának bázisa volt elsősorban eddig a Jó­kai Művelődési Ház. Külön­böző szakköreik tartották itt foglalkozásaikat, gyűléseik s más nagyobb rendezvényeik színhelye is ez volt. Tavaly — nem túl hosszas tárgyalá­sok után — „leadta” a haris­nyagyár az intézményt a vá­rosi tanácsnak. Ez eléggé szokatlan jelenség, hiszen a nagyobb vállalatok inkább arra törekednek, hogy legyen saját művelődési intézmé­nyük. Az viszont ma már nem szokatlan, ha különböző te­vékenységi körű művelődési intézményeket összevonnak, s közös igazgatás alatt mű­ködnek a továbbiakban. Az ilyen összevonások után lét­rejövő úgynevezett integrált közművelődési intézmények azonban eddig inkább a ki­sebb településeken igazol­ták létüket. Most a gyulai Városi Ta­nács a 613-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet­nek adta át használatra a Jókai Művelődési Házat, 1984. január elsejétől. Mindezek eddig: a tények. De mi van mögöttük? * — Mikor merült fel elő­ször a gyár részéről, hogy átadja a Jókait a tanácsnak? — kérdeztem Vidó Miklóstól, a gyulai harisnyagyár igaz­gatójától. — A múlt év közepén. Míg korábban területi tevékeny­séget is folytatott a ház, ezt a munkát már — a művelő­dési ház korábbi igazgatója nyugdíjba vonulása után — nem tudtuk csinálni. Egyre alacsonyabb kihasználtság­gal működött az intézmény. Az is tény, gondoskodtunk a megfelelő utánpótlásról, de az ösztöndíjasunk, aki Pes­ten tanult, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket, nem fejezte be az egyetemet, így, megfelelő szakember híján, úgy éreztük, nem vál­lalhatjuk a folyamatos koc­kázatot, hiszen évente 70 ezer forintunk van kulturá­lis célokra, s a ház egyéb, területi célú rendezvényei­nek önfenntartóaknak kel­lene lenniük. Mindent figyelembe véve kötöttük meg a múlt év vé­gén azt a szerződést, mely szerint az intézmény a to­vábbiakban tanácsi kezelésű lesz. — A gyár klubjai hol tart­ják ezentúl foglalkozásai­kat? — A Jókai Művelődési Házban. A tanáccsal kötött szerződés ezt is magában foglalja. S nemcsak klub­jainknak biztosítanak helyet, hanem az összes vállalati rendezvényünket is ott tart­hatjuk a továbbiakban is. De pénzügyileg sem „vonul­tunk ki” a házból, az álló­eszköz-fenntartási költségek 40 százalékát továbbra is gyárunk állja. * Dr. Marsi Gyuláné, a vá­rosi tanács művelődési osz­tályának vezetője más oldal­ról világítja meg a „csere” hátterét. — Folyamatosan figye­lemmel kísértük a Jókaiban folyó munkát. Tudtuk, hogy nem sikerült megfelelő szak­embert találniuk, s már azon is gondolkoztak: megszünte­tik a művelődési házat. Ké­sőbb azonban a gyár vezetői is úgy látták, a város érde­kében ez nem kívánatos, s ezután közösen kerestük a megfelelő megoldást. Tár­gyaltunk az SZMT, a me­gyei tanács illetékeseivel, a gyár vezérigazgatójával is. Ezek eredményeként jött létre a szerződés december­ben. — A szerződés alapján ta­nácsi kezelésű az intézmény. Januártól a szakmunkás- képző intézet kapta meg használatra. Miért ők? — Talán szokatlannak hat ez a megoldás, ilyen integ­rációt még nem hoztunk lét­re városunkban, eddig csak kollégiumot és iskolát von­tunk össze. Ezek munkájáról jók a tapasztalataink. A y ilffS szakmunkásképző intézet­nek 1400 tanulója van, s évről évre nő a diákok szá­ma. Sok gonddal küszköd-, nek, elsősorban tanterem- hiánnyal ; nincsenek klub­szobáik, melyek a közösségi élet színterei lehetnének. Az iskola vezetésében garanciát látunk arra, hogy megbir­kóznak az új feladattal, s képesek lesznek azoknak a területi közművelődési fel­adatoknak az ellátására is, melyek a művelődési házra hárulnak. A mi segítségünk­re is számíthatnak. * — Sokakban felmerülhet a gondolat, hogy a Jókai a továbbiakban kizárólag a szakmunkásképző intézetbe járók igényeinek kiszol­gálója lesz. Valóban? — kérdeztem Banadics Már­tont, a 613-as számú szak­munkásképző intézet igaz­gatóját. — Idegen tőlünk az én házam az én váram gondo­lat. Nem lesz „magántulaj­don” az intézmény, sőt ki­fejezetten az a célunk, hogy a város fiatalsága, elsősor­ban a tizenévesek számára biztosítsunk kulturált, von­zó szórakozási lehetőségeket. — Az iskola munkájában milyen segítséget jelent majd a művelődési ház? — Rengeteget. Tizenhét szakkörünk, kilencszáz KISZ-esünk van, 1200 tagja van az ifjúsági szakszerve­zetünknek, 42 tanulócsopor­tunk váltó rendszerben ta­nul. Mondhatjuk nyugodtan: termeink kihasználtsága százszázalékos. Egyszerűen nincs lehetőségünk több ön­tevékeny csoport munkájá­nak biztosítására, a közössé­gi élet terei is nagyon szű­kösek. Ezen gondjaink jelen­tősen enyhülnek majd, ha a felújítás befejeződik. — Ezt az évet szánták a felújításra . . . — Nagyon sok a tennivaló. Be kell vezetni a vizet, a gázt, vizesblokkot kell ki­alakítani, a központi fűtést megoldani, aláfalazni az épü­letet, és még sorolhatnám ... Félő, hogy nem tudjuk befe­jezni az év végéig ezt a munkát. Épp ezért fordulunk a város közművelődési szak­embereihez s a város ifjúsá­gához, legyenek segítségünk­re ebben a munkában — hi­szen nem a magunk szá­mára csináljuk —, hogy mi­nél hamarabb igénybe ve­hessék a házal a fiatalok. * Egy művelődési ház tehát gazdát cserélt. Azok, akik megváltak tőle, nem károsul­nak, hiszen használhatják továbbra is. Akik megkap­ták, örömteli gondokat vet­tek magukra, mert céljuk az, hogy tanulóifjúságuknak gondtalanabb, szebb diák­éveket nyújtsanak. De nem feledkeznek meg a város többi fiataljáról sem, a Jókai Művelődési Ház nyitott lesz, bárki beléphet oda. Bízunk benne, hogy már a követke­ző év januárjától. . . P. F. A látogató, ha el akarja helyezni a megyében élő és alkotó amatőr képző- és iparművészek békési kiállí­tását a megszokott (ismert) képbe, könnyű dolga van, meg nem is. Könnyű, mert évek hosszú sora óta nyomon kísérhető, alakuló pályák újabb képállomásait látja maga előtt; nehéz, mert — miközben újakkal is bővül a kör — azt is éreznie kell, hogy alkalomról alkalomra, kiállításról kiállításra szinte azonos a hangulat, azonos a témaválasztás, a kifejezés- mód; mintha át lehetne ug­rani időben éveket, nem tör­ténne semmi, ami a folyama­tosságot megszakítaná. Egy­szóval : lehet, hogy amatőr képző- és iparművészeink (ez utóbbiak nagyon kevesen vannak) általános és átlag­színvonala nem változik? Nem mozog? Se le, se fel?! Igen, úgy tűnik, se le, se fel, hogy évtizede, másfél év­tizede az itt élő amatőrök elértek egy bizonyos, orszá­gosan elismerhető és több­ször el is ismert szintet, in­nen azonban azóta sincs szembetűnő változás. Persze, hogy mi a szembetűnő, meg­ítélés, nézőpont kérdése, hi­szen voltak azért, akik ki­ugrottak, akik egy ideje már a hivatásosak közé sorolha­tók, tagjai lettek a Művésze­ti Alapnak; viszont olyan is volt, hogy meghökkentőnek induló egyéniségek szívódtak fel egy-két év alatt a közép­szerben, vagy választották a szakmai fejlődés nehéz útja helyett az anyagi érvényesü­lés kétes útvesztőit. Hová helyezzük tehát, ezek után a mostani, 1984-es se­regszemlét? Mert joggal mondhatjuk „seregszemlé­nek”, hiszen igencsak sok, összesen 330 (!) alkotást he­lyeztek a zsűri elébe, vá­lasszon, minősítsen, tanácsol­jon. A zsűri — és ezt hang­súlyozni kell! — vitathatat­lan pártatlansággal tette dol­gát, és 96 pályamunkára mondhatta ki a verdiktet: kiállítható vagy tovább ja­vasolható az országos kiállí­tásra. Hogy az arány nem éppen a legimpozánsabb, oka többféle lehet. Mint mond­ják, elsősorban az, hogy olya­nok is jelentkeztek műveik­kel, akik erre még neméret­tek, akiket szakköreikben (ha egyáltalán tagjai valamiféle közösségnek) vagy másutt kellett volna eltanácsolni at­tól, hogy az amatőr képző- és iparművészek megyei ki­állításán falra kerülni igye­kezzenek. Maradjunk tehát annyiban, hogy az említett rossz arány semmiképpen sem jellemzi amatőrmoz­galmunk színvonalát, hiszen a derékhad és a már egyre jobban ismertebb fiatalok, de a több évtizede alkotók is „hozzák” önmagukat, tehát semmi ok az aggodalomra. Az viszont látható, hogy az eleddig eredményesebben dolgozó, fejlődő kis kollektí­vák műhelymunkája mintha visszaesőben lenne; illetve az egy ideje ilyen műhellyé for­málódó alkalmi társulások szétesőben vannak, minden­ki fest, rajzol külön-külön, egymással jószerével nem is találkozva. Ez pedig nem jó, ezt a fo­lyamatot feltétlenül vissza­felé, vagyis előre kellene for­gatni, indítani, ösztönözni! Emlékezzünk csak az oros­házi festőkre, akik nem egy alkalommal részesültek ma­gas, országos kitüntetésben, mintha kissé elfáradt volna ez a közösség, pedig ismert, hogy hívják maguk közé a fiatalabbakat, újakat, még­sem érnek el olyan látványos (és tartalmas!) sikereket, mint még pár éve. Pedig egyenként nagy utakat tettek már meg, és egyik fiatal grafikustársuk, Tóth Bálint ezen a kiállításon díjat is kapott. Még talán leginkább a békésiek dolgoznak együtt, és segítik, bírálják egymást, de már a dévaványai vagy az endrődi szakkörről, társa­ságról, mint közösségről alig hallani valamit. Mindezeket tudva-látva, azért élmény a békési kiál­lítás. Elsősorban azokra kell figyelni, akiket a zsűri díjak odaítélésére is méltónak ta­lált: Vágréti János, Csuta György, Baji Miklós és a már említett Tóth Bálint ké­peire. Vágréti mintha elő­nyére Változna, túlságosan is asszociatív világába finoman, érzékletesen" beszüremlik va­lami újféle realizmus: egy­egy krétavonása, színelren­dezése erre vall. A kiállítás egyik legszebb képe a Kert­ben, például. Csuta György akvarelljei mind kiforrottab­bak és ami a lényeg: mind egyénibbek. Az Emlék, mely egyetlen, finoman felvázolt és megfelelő színkörnyezetbe helyezett leányarc: legjobb lapjai közül valók. Baji Mik­lós, a pár esztendeje még is­meretlen, most olyan akva- rellsorozatot hozott ide, mely­re figyelni és azt értékelni kézenfekvő kötelesség. Érzi, mitől lesz drámai ereje egy képnek, és ezt még akkor is eléri, ha csupán néhány haj­ladozó, árva nádszálat fest, és eget tükröző kicsi vizeket, partszéleket. Ilyen kép A természet zászlói: megérde­melten díjazták kollekcióját. Tóth Bálint a groteszkbe hajló Vándor és a madár­ral, és míves tusrajzával, melynek a Festő címet ad­ta (képünk) bizonyítja ki­emelkedő, sokra hivatott te­hetségét. Görgényi Tamás Festő és csendélet, Frankó Károly Erdőszéle, Feldmann Tibor Száraz szépség, Fekete János Kisablak, Szeverényi Mihály Madárijesztő, Diósze­gi Eszter Táj, Petrovszki Pál Zuzmarás fűzek című képei, valamint Kolarovszki Zoltán Lola című szobra is megál­lítják a látogatót, és gyö­nyörködtetnek. Csak az egész, mint bemutatkozás, mint a mozgalom felmutat­ható, megyei keresztmetsze­te: kevés. Vagy helyesebb így mondani: több lehetne már. Reménykedjünk, hogy lesz és lehet is. Mihama­rabb. Sass Ervin A Jókai Művelődési Ház Fotó: Béla otttó Mai műsor KOSSUTH RADIO 8.27: Világablak. 8.56: Beszélni nehéz. 9.08: Kamarazene. 9.47: Kis magyar néprajz. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.50: A tűz márciusa — orató­rium. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Házunk tája. 13.00: Operaslágerek. 13.30: Dzsesszmelódiák. 14.29: Képek és Jelképek. 15.28: Országos úttörőriadő. 15.58: Hallgatóink figyelmébe. 16.03: Nótacsokor. 16.49: Kritikusok fóruma. 17.05: Mi legyen a salak salakjá­val? 17.30: Dietrich Fischer-Dieskau dalfelvételeiből. 19.15: Máglyák énekelnek. 19.55: A zenéről. 20.36: Leo Fall operettjeiből. 21.30: Háttérbeszélgetés. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Richard Strauss operáiból. 23.00: Purcell-művek. 0.10: Táncdalok. PETŐFI RÄDIÖ 8.05: Dalok a Tanácsköztársa­ságról. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: Népzenekedvelőknek. 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: A Szabó család. 12.05: Nóták. 12.35: Tánczenei koktél. 13.30: Nádi hegedű. 13.45: Zenés délután. 14.00: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. 14.15: Operettfelvételekböl. 14.35: Slágermúzeum. 15.24: Szovjet dzsesszfelvételek- böl. 15.39: A XV. kér. Polák Károly Üttörőház fúvószenekara játszik. 16.00: Mindenki iskolája. 16.40: Munkásszállók változó sze­repkörben. 17.10: Zenés játékokból. 17.30: Ötödik sebesség. 18.35: Magyar könnyűzenei fel­vételek. 19.00: Népdalkörök pódiuma. 19.25: Intermikrofon. 19.45: Kim Carmes és Duran Duran felvételeiből. 20.35: Magyarország 1984. 21.30: Közvetítés az Aberdeen— O. Dózsa labdarúgó KEK- mérkőzésről. 22.20: Félóra népzene. 22.50: A Lipcsei Rádió archaikus hangszeregyüttese Játszik. 23.20: slágerek. III. MŰSOR 9.00: Töltsön egy órát kedven­ceivel. 10.00: Dvorák: VIII. szimfónia. 10.40: Népdalkórusok. 11.05: Ziehrer műveiből. 11.38: Ella Péter hangversenye. 13.07: Beszélő székek 3. 14.20: Kórusainknak ajánljuk. 14.40: Semiramis (opera). 15.30: Zenekari muzsika. 16.20: Magnósok, figyelem! 17.00: A véges végtelen. 17.30: Kocsis Zoltán és Rados Ferenc hangversenye. 17.50: Balettzene. 18.30: Szlovák nyelvű műsor. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Jasche Heifetz hegedül, Brooks Smith zongorázik. Közben: 20.23: Versek. 20.43: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.40: Slágerek Rómából. 22.00: Esti muzsika. 22.29: Üj zene és hagyomány. SZOLNOKI STŰDIÖ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Farmer és nyakkendő. If­júsági magazin. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.U0: Tv-torna. (ism.) JJ.05: Éneklő ifjúság! (ism.) '9.15: Delta, (ism.) 9.45: A faláda és a kísértet (francia film), (ism.) 15.50: Matematikai vetélkedő 4. (ism.) 18.05: Az Országos Egészségne­velési Intézet tájékoztató­ja. 18.20: A megtalált fonal (riport- műsor). 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Jogi esetek. 20.30: Aberdeen—Ü. Dózsa KÉK- labdarúgó-mérkőzés. (Köz­vetítés Aberdeenból.) A szünetben: Reklám. 22.15: A hazai agykutatás mű­helyeiből. IV/3. rész. (Az agy molekuláris felépíté­se.) 22.45: Tv-híradó 3. , II. MŰSOR 17.25: Fabula, (ism.) 18.15: Szülök iskolája 13/9. (ism.) 18.45: A nyelv világa. 19.30: Péter Rosel zongorázik. 20.00: Csendóra (tv-film). 20.25: Mesterdallamok, (ism.) 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Az értelmes szem (angol dokumentumfilm). BUKAREST 15.30: Dinamó Bucuresti—Minszk labdarúgó-mérkőzés. 17.20: Rajzfilmek. 20.00: Tv-híradó. 20.25: Gazdasági figyelő. 20.40: Könnyűzene. 20.50: Politikai fórum. 21.05: A római csata. Film. (Be­fejező rész.) 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: A fehér kő — tv-sorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15; Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Sportszerda. 22.00: Tv-napló. II. MŰSOR 15.40: Labdarúgó mérkőzés. 18.15: Művelődési adás. 18.45: Szerdai körkép. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Bérelt bohóc — játékfilm. 21.35: Zágrábi körkép. 21.50: A szerb romantikusok da­lai — komoly zenei adás. SZÍNHÁZ 1984. március 21-én, szerdán 19 órakor Békéscsabán: VOLT MAR ÖNNEK SZEXENSCHUSZA?! „I” és „J” bérlet 1984. március 22-én, csütörtökön 15 órakor Békéscsabán: FEHÉR SZERECSEN Manócska-bérlet 19 órakor Békéscsabán: BOLHA A FÜLÉEN Szentpétery-bérlet MOZI Békési Bástya, 4-kor: Alomvi­lág, 6-kor: Szerelem receptre. 8-kor: Filmklub. Békéscsabai Szabadság, de. i0 és este 8-kor: Nőrablás, 4 és 6-kor: Felhőjá­ték. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: A kutya éji dala, fél 8-kor: Meztelen bosszú. Gyulai Erkel: A csoda vége. Gyulai Petőfi, 3-kor: A patak fia és a nap, 5-kor: A matróz, a kozák és a hamiskártyás, 7-kor: Filmklub. Orosházi Partizán, fél -4-kor: Paci Manci frizurája, fél 6 és fél 8-kor: Tű a szénakazalban. Szarvasi Táncsics: Várlak nálad vacsorára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom