Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

1984. március 10., szombat vVI 111 Ha fütyül a vonat Milliók a síneken A MÁV egyik integrált szolgálati főnökségeként öt éve él jelenlegi szervezeti formájában a Békéscsabai Körzeti Üzemfőnökség. Ha­táskörébe tartozik a Tisza- tenyő—Lökösháza, az Oros­háza—Békéscsaba, a Mező­túr—Orosháza és a Kétegy- háza—Mezőkovácsháza vo­nalhálózaton működő for­galmi, vontatási és kereske­delmi szolgálat, mintegy 2500 vasutassal. A fő tevé­kenységük a személy- és áruszállítás, emellett a mű­szaki szakszolgálat keretein belül mozdony- és kocsifenn­tartást folytatnak, miközben a közlekedésbiztonságról is gondoskodnak. Európa bármely szegletébe Akik több esztendeje rendszeresen utaznak, tanú­síthatják: Békéscsaba vasúti forgalma évről évre szemlá­tomást nő. Személy- és te­hervonatok, nemzetközi sze­relvények suhannak át a megyeszékhelyen. Az üzem­főnökség vonalán közlekedik a Párizsból induló és Buka­restbe tartó Orient, Berlin— Bukarest között a Pannónia, a Baselból Bukarestbe tartó Wiener-Valtzer és a Prága —Burgasz vonalon közleke­dő Trans Danubium nemzet­közi expressz. E vonatok közlekedése igen jó csatlako­zási és eljutási lehetőséget teremt Békés megyéből Eu- órpa bármelyik részére. — A megye utasai ezt ki is használják — summázza Valkó Pál, a MÁV Békés­csabai Körzeti Üzemfőnök- ség vezetője, majd az üzem­főnökség teherforgalmát vá­zolja. Csak röviden: e vasútvo­nalon igen jelentős az Eu­rópa északi országaiból a déli államokba, s ellenkező irányba is a forgalom. A ha­tárforgalom gördülékenyeb­bé tételére a MÁV a román vasutakkal együttműködve Curtici-Kürtös román állo­máson közös határátkelőt létesített, mellyel a határ­forgalmi műveleteket — a vám- és vonatvizsgálatokat — párhuzamossá tették. Ez­zel a vasúti kocsik tartózko­dási idejét jelentősen csök­kentették. Például: a koráb­bi több órával szemben alig harminc percre mérsékelték a nemzetközi expressz vo­natoknak a tartózkodási ide­jét a határállomáson. Ter­mészetesen mindezek a te­herforgalomra is érvényesek. Tízezer vagon A Békéscsabai Körzeti Üzemfőnökség a Szegedi Vasútigazgatóság forgalmá­ból jelentős arányban része­sedik. —A kocsiigényes feladási tonnatervünket túlteljesítet­tük, ' fuvaroztatóink belföldi és exportszállítási kötele­zettségeinek időben eleget tettek. Üzemfőnökségünk te­rületén mintegy 3,2 millió tonna árut mozdítottunk meg — sorolja az üzemfő­nök. Egy pillanatra elgondolko­dom e roppant szám halla­tán. Ezt a súlyt tízezer két­tengelyes vasúti kocsiba le­hetne rakni, mely vagonok egymás után kapcsolva Lö- kösházától Szolnokig érné­nek. Másként számolva: 200 tehervonatba állíthatók ösz- sze. S ekkor még nem szól­tunk az áthaladó üres ko­csikról . . . Az elmúlt évet elemezve megállapítható: az esztendő első hat hónapjában az áru- szállítási igények a lehetősé­gektől elmaradtak, a máso­dik félévben viszont erőtel­jesen nőttek a feladatok. Annak ellenére, hogy egy éve kedvezményezett előszál­lításokkal fokozták a szállí­tópark kihasználását, csak lassú ütemben nőtt az elő­szállítások aránya. Egy meg­jegyzés ennek ellenére ide kívánkozik. A körzeti üzem­főnökség szállítójármű-ki­használásának egyenletessé­ge az országos átlagnál jobb, mint ahogy kedvezőbb a megrendelők rakodási kész­sége is. Kiemelkedően példás a Békéscsabai Konzervgyár és az Orosházi Üveggyár folya­matos árufogadása és fel­adása. Ezzej szemben a vas­útnak évek óta gondja van a söriparral, ugyanis a ré­szükre érkező importkülde­mények olykor több napot is a vagonban vesztegelnek. Igaz, a kocsiálláspénzt le­szurkolják. Évente százezre­ket. Forintban. A MÁV vi­szont már valutában rója le a kései kirakodás miatt a kocsiálláspénzt a külföldi szállító partnernek. Az elmúlt esztendő utolsó hónapjaiban a megnöveke­dett szállítási igények miatt a TOB — Tárcaközi Operatív Bizottság — sorolást rendelt el az igények kielégítésére. Az elmúlt esztendőben, főként a közlekedési tarifa- emelés következményeként 7 százalékkal, vagyis ötmillió­ra csökkent az üzemfőnökség területén a fizető utasok szá­ma. Több intézkedést tett a vasút a személyszállítási szolgáltatás javítására. Egy­értelműen megállapítható: kedvezőbb a jegy- és a helyjegyszolgáltatás, tisztáb­bak a kocsik és az utaste­rek, jól működnek a kul- túrvárótermek, Békéscsabán keresett a városi jegyiroda. Visszaftóditanl az Métáim S az idei esztendő célki­tűzései? Erre a következő­ket válaszolta a körzeti üzemfőnök: — Szállítási terveink reá­lisak. Fealdatunk, hogy fo­kozzuk a szolgáltatási jelle­get mind a személy-, mind az áruszállításban. Az utas­szám további csökkenésének mérséklésére, illetve megál­lítására olyan intézkedése­ket tettünk, melyekkel azt szeretnénk elérni, hogy az utas a MÁV-nál az utazás kezdetétől annak befejezésé­ig a vasút vendégének érez­ze magát. Érezze azt, hogy a MÁV törődik vele, gon­doskodik róla, s a vasút a kifizetett jegy áráért meg­felelő ellenszolgáltatást nyújt. Ezért szigorú intézke­déseket tettünk. A tavasszal életbe lépő menetrendben több új vona­tot indítunk. Bővül az uta­zási választék, például a megyeszékhely és a főváros között, gyakorlatilag három­óránként indul majd sze­mély, illetve gyorsvonat. A szárnyvonalakon csehszlo­vák gyártmányú motorvona­tokat állítunk forgalomba. Ami az áruszállítást illeti: célunk, hogy pontos és meg­bízható fuvarozók legyünk. Ezért növelni kívánjuk a ko­csikiállítást, pontosabb in­formációkat adunk szállítta- tóinknak az áruk érkezésé­ről. Hangsúlyozom: a MÁV önálló szállítási vállalatként működik, bevételeiből kell fenntartania magát, szigo­rúbb gazdálkodással igyek­szünk csökkenteni költsége­inken — mondotta befejezé­sül Valkó Pál. Szekeres András Megnőtt a békéscsabai vasútállomás forgalma is Fotó: Fazekas László Biogázprogram a mezőgazdaságban Jól halad a mezőgazda­ságban az energiagazdálko­dással kapcsolatos 1980. évi kormányprogram megvalósí­tásának a biogáz hasznosí­tásával kapcsolatos része. A határozat különböző típusú nagyüzemi telepek építésé­ről intézkedett; ennek meg­felelően háromféle változat­ban alakítják ki az új léte­sítményeket. Egy biogázte­lep már működik és a szak­emberek kedvező tapasztala­tokat szereztek. A mezőgaz­daságban — mindent egybe­vetve — évente 20 millió köbméter úgynevezett híg trágya keletkezik az állatte­lepeken, a próbák és a kí­sérletek tanúsága szerint az anyag — és más hulladékok is — jól felhasználhatók a biogáz termelésére. A szécsényi Rákóczi Tsz- ben épült fel az első telep, 24 millió forintos beruhá­zással. A gáztermelés alap­anyagát itt hatalmas vasbe­ton tartályokban tartják, a keletkező biogázzal hat, egyenként 30 000-es befoga­dóképességű csirkeistállót fűtenek. Emellett még több mint 200 tonna műtrágyát is helyettesíthetnek a gázgyár­tás melléktermékével. A szé­csényi telep „gázreaktora” 1800 köbméteres, a rendszert az osztrák Bima cég licence alapján építették. A döm- södi Dózsa Tsz-ben magyar tervek alapján létesítették és már átadásra készítik elő az új telepet. Itt saválló és rozsdamentes acélból készí­tett tartályokat szereltek föl, összesen 2400 köbméte­resek a tárolók. A gázterme­lő rendszerbe a kiinduló anyag száraz állapotban ke­rül be, ez a megoldás ebben is eltér a szécsényiétől. A telep évente 300 tonna olaj fűtőértékének megfelelő energiát ad, amelyet a ter­melőszövetkezet mellék­üzemágában hasznosítanak. Varsányban épül a harma­dik mintaüzem, ennek érde­kessége: a gázt kisebb tartá­lyokban állítják elő, viszont magasabb hőmérsékleten. Az anyagok elbomlása ily mó­don gyorsul. A terv szerint negyedik üzemet is felépíte­nek, ebben szántóföldi mel­léktermékekből vonják ki a gázenergiát. Itt próbálják majd ki, hogyan lehet az üzem végtermékét távolabb­ra is elszállítható és jól ke­zelhető műtrágyává alakíta­ni. Vidiczki Mihály Varga Imrénó Szilasi László Fotó: Fazekas László Műszerészek az üveggyárban Amikor 1973-ban az Oros­házi Üveggyár húzott sík­üvegüzemének az építése el­kezdődött, a magyar műsze­részek először találkoztak a szovjet műszerészekkel, s attól kezdve együtt dolgoz­tak. Tulajdonképpen a ma­gyarokkal akkor a kollégáik ismertették meg a szovjet műszereket. A mindennapi együttlét során kölcsönös ba­rátság alakult ki közöttük. Nemsokára már futball- és asz tali tenisz-mérkőzéseket, vacsorákat, filmvetítéseket szerveztek, hogy a hazájuk­tól távol levő emberek ott­honosabban érezzék magu­kat. Ami a legjobban tetszett a magyaroknak: a szovjet mű­szerészek nagy felelősségér­zettel dolgoztak. Ök itt a Szovjetuniót képviselték. A szovjet műszerészek 1975 végén vettek búcsút tőlük. Azóta leveleznek egymással. Sőt! Tavaly a feleségével együtt két hetet töltött Ma­gyarországon Domracsev Nyikolaj. A látogatásról Vi­diczki Mihály, a Magyar— Szovjet Barátság Ifjúsági Szocialista Brigád vezetője így beszél: — Nagyot nézett Nyikolaj, hogy mekkorát fejlődött az üveggyár és a város is. Oros­házáról ellátogattak Szeged­re és Budapestre. Főként múzeumokat kerestek fel. Meglepte őket, hogy Szege­den néhány olyan orosz nyel­vű könyvet találtak, ami­lyet otthon hiába kerestek. A Magyar—Szovjet Barát­ság brigád az évek során két­szer kapta meg a Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja cí­met és háromszor az arany­koszorús jelvényt. Az üveg­kárban elsőként csatlako­zott a SZOT elnöksége által meghirdetett (az 1985 áprili­sáig, a felszabadulás 40. év­fordulójáig tartó) felszabadu­lási munkaversenyhez és ta­valy szeptemberben csatlako­zásra hívta fel a többi bri­gádot. Vállalásait hét pont­ban foglalta össze, melyek közül különösen a követke­zőket érdemes megemlíteni: megtakarítanak négyezer dollár értékű import- és 40 ezer forint értékű hazai anya­got, illetve alkatrészt, 40 óra társadalmi munkát teljesíte­nek és ellátogatnak Batto- nyára, abba a községbe, amelyet 1944-ben Magyaror­szágon elsőként szabadított fel a szovjet hadsereg. Ahhoz, hogy egy kicsit jobban megismerkedjünk a brigáddal, érdemes tudni, hogy 1973-ban alakult. Ak­kor a vezetője Horváth Ist­ván volt, aki 1976-ban meg­halt. Utódjául Vidiczki Mi­hályt választották meg, mert — ahogy Kurilla János mondja — elsőrendű a szak­mában, önálló feladatok megoldására képes, becsüle­tes, és kiáll a brigádért, mint az elődje, Horváth Ist­ván is kiállt. Varga Imréné ezt a meg­állapítást kiegészíti azzal, hogy a kiállás nem a hi­bák, vagy a mulasztások el­kendőzését jelenti. — Az ő munkája minőségi, amit joggal elvár mástól is. Itt kezdődik a dolog — mondja. — És mivel folytatódik? — kérdezem. — Mi természetesen kö­vetjük a jó példát, mert ne­künk is megéri. Igaz ugyan, hogy annak az értéke, amit mi csinálunk, rendszerint nem mutatható ki, de ha el­romlana egy műszer, akkor már mérhető lenne a kár. — Mekkora lehetne a kár értéke? Kurilla János válaszol: — Százezer, vagy millió forint értékű is, mert példá­ul, ha a térnyomás-szabályo- zó műszer elromlana, abból — ha azonnal nem cserél­nénk ki — kemencerobbanás is bekövetkezhetne. Az tör­ténnék ugyanis, hogy az ol­vasztárok nem tudnák le­olvasni, hogy mekkora a nyomás. De a kisebb eltérés is az üveg minőségének a rovására menne. — Sok üvegnél? — Nálunk nincsenek kis tételek. Pénzben is csak milliókról beszélhetnénk. Vidiczki Mihály veszi át a szót. — Vannak műszerek a méretre vágó és a szélező automatáknál, ahol a dolgo­zók teljesítmény szerint ke­resnek. Ha ott miattunk za­var támadna és leállna a termelés, bizony megkap­nánk a magunkét. — Kapták már? — Eddig — tíz év alatt — nem fordult elő nagyobb baj. — És kisebb? — Csak ritkán. Főként egy-egy alkatrész hiánya mi­att. A felszabadulás 40. év­fordulója tiszteletére ép­pen ezért vállaltunk alkat­rész-megtakarítást. Szilasi Lászlótól, a szak- szervezeti bizalmitól először azt kérdeztem, hogy milyen a brigád helyzete. Válasza: — Most már javuló. — Tehát volt rossz is? — érdeklődöm. — Kicsi, sötét és zsúfolt műhelyben dolgoztunk, aztán 1977-ben kaptunk egy hasz­nálaton kívüli folyosórészt, amit kialakítottunk magunk­nak. — Itt igen jónak tűnik a helyzet — nézek szét. — Igen. Ilyen körülmé­nyek között többre vagyunk képesek. — Talán vannak újításaik is? — Éppen erre gondolok. Eddig különösen Vidiczki Miska ért el szép sikert. Meg­kapta a Kiváló Űjító jelvény bronz fokozatát. De együtte­sen is elértünk már jó ered­ményt. 1982-ben az Üvegipa­ri Művek újítói versenyében a brigád harmadik lett. — Mi a véleménye az újí­tói törekvésekről? — Erkölcsi kötelességnek tartom, hogy ha valaki ké­pes rá, változtasson azon, ami rossz, illetve, amit ész­szerűbben, rövidebb idő alatt és kevesebb fáradtsággal le­het létrehozni. A siker nö­veli az önbizalmat, szakmai ismeretek bővítésére ösztön­zi az embert, aki így a mun­kahelyéhez is jobban kötő­dik. — Persze, ha elfogadják a hasznos újítást és minél előbb kifizetik a díjat. Mos­tanában szerencsére javul a helyzet — jegyzi meg Vidicz­ki Mihály. Tóth Tamásé a szó: — Fiatalok és családosok vagyunk. Nekem két gyer­mekem van. Nyolc évig vár­tam lakásra. Végre megkap­tam a kiutalást. A pénz is majdnem összejött. Most majd kezdődik a hitelek tör­lesztése. Talán érthető, hogy mennyire szükségünk van a pénzre. Nemrég szerződést kötött a brigád a Salgótarjáni Üveg­gyárral. A gyár megvette az egyik közös újításukat, amelynek a három szerzője: Tóth Tamás, Szilasi László és Vidiczki Mihály. Az újí­tás tárgya: Szélezőgéppel a pontos mértre vágás. Ebből persze nekik is pénzük lesz. Pásztor Béla Növényvédelmi előrejelzés A talajlakó kártevők ko­moly kárt tehetnek a kis­kertek tavaszi terményei­ben, a burgonyában, de még a gyümölcsfák gyökerében is. Kívánatos tehát, hogy most, a tavaszi növények vetése előtt ellenőrizzék a fertőzöttséget. Ennek legcél­szerűbb formája, ha 1/2 négyzetméter felületű, 2 ásó­nyom mélységű gödröket ás­nak, s a földet elmorzsolva szórják vissza. Eközben könnyen felfedezhető a vé­kony, sárga színű, 0,5—1 cm hosszú drótféreg, a fehér színű, kövér, 2—4 centimé­teres cserebogárpajor. Ahol négyzetméterenként 1-2 drótféreg vagy 0,5 db (illet­ve ennél több) pajor van, feltétlenül szükséges a ta­lajfertőtlenítés. A felmérés most megbíz­ható eredményt ad, mert a talajlakó kártevő a felszín közelében tartózkodnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom