Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-04 / 54. szám

1984. március 4., vasárnap Felajánlások a Nemzeti Színház építésére I Békéscsabai Ügyvédi Kamara adománya Miért kell védeni a fogyasztót? Beszélgetés a kereskedelmi felügyelőség vezetőjével Február utolsó napjáig több, mint 19 és fél millió forint gyűlt össze az OTP XXII. kerületi fiókjánál, ahol a Nemzeti Színház építésére szánt adományokat, azok adatait gyűjtik. Eddig 7805 befizetést könyveltek el, 2797 a fővárosból, 4601 vidékről, 55 pedig külföldről érke­zett; közülük 3445 egyéni, 4360 csoportos befizetés volt. Az egyéni befizetések közül két tételt lehet kiemelni: az egyiket — 467 ezer forintot — egy Budapesten élő idős néni fizette be, aki kérte, hogy neve ne szerepeljen a nyilvánosság előtt, a második pedig a Kaliforniában élő, magyar származású egykori színésznő, Lucy Moori Broocks 25 ezer dolláros (1 118 440 forint) adománya. Mint az új Nemzeti Szín­ház védnökségének operatív bizottságánál az MTI mun­katársának elmondták: fo­lyamatosan érkeznek címük­re a különböző felajánlások, bár a kezdeti lendület érez­hetően csökkent. Különösen jellemző ez a társadalmi- munka-ajánlatokra, amelyek között sajnos, sok olyan is található, amelyet valószínű­leg nem tudnak majd hasz­nosítani. A Nemzeti Színház építésében eleve számos al­vállalkozó vesz majd részt, így meglehetősen nehéz len­ne összehangolni az ország különböző tájairól érkező valamennyi felajánlást. Ez annál is inkább bonyolult feladat, mert a kisebb kol­lektívák, szocialista brigádok elsősorban részmunkák el­végzésére, és csak rövid idő­re tudnának vállalkozni. Ezek a kis közösségek akkor köny- nyítenék meg az új Nemzeti Színház építését, akkor já­rulnának hozzá a megvaló­sításhoz, ha saját környeze­tükben, munkahelyükön vé­geznének társadalmi munkát, és annak értékét fizetnék be a számlára — mutattak rá a védnökség illetékesei. Nemrégiben érkezett a bi­zottsághoz a Békéscsabai Ügyvédi Kamara dolgozóinak 58 ezer forintos felajánlása. A Budapesti rézfúvósegyüt- tes vendégszerepléseinek ho­noráriumából 5000 NSZK- márkát ajánlott fel 1985 vé­géig, a Fővárosi Gázművek­nél kommunista szombatot szerveztek, s a munkabérből 100 000 forintot utaltak át. Bényi László festőművész­nek a Katona József Szín­házban megrendezett kiállí­tásán a Nemzeti javára fel­ajánlott 20 képéből — ame­lyek együttes értéke mintegy 172 ezer forint — eddig 15 elkelt. Immár megvalósult a Nép­színház és az oroszlányi vá­rosi művelődési központ nemrégiben kötött megálla­podása is, eszerint a két in­tézmény közösen járul hozzá az új Nemzeti Színház fel­építéséhez. A Népszínház évente két előadást tart a művelődési központban, s az előadások teljes bevételét a Nemzeti Színház számlájára utalják át. Az első előadást február 27-én megtartották, Urbán Gyula és Darvas Fe­renc Itt a piros, hol a piros című zenés játékát mutatta be a Népszínház a bányász- városban. Nagyon sok olyan kulturá­lis rendezvény van, amelyek teljes bevételét a -Nemzeti Színház javára utalják át. A berlini Magyar Kultúra Há­zában két hangversenyt ren­deztek berlini, valamint az NDK fővárosában élő ma­gyar művészek közreműkö­désével. A Fővárosi Operett­színház opere+t-gálaműsort állított össze, amelyet két al­kalommal mutattak be. Győ­rött, a Kisfaludy Színház KISZ-szervezete, valamint a megyei és városi KISZ-bi- zottság szervezésében farsan­gi gálát tartottak a városi sportcsarnokban. A Korona Pódium több műsorral járult hozzá a Nemzeti Színház építéséhez, például a Pest megyei Hírlappal közösen rendezett irodalmi estet, il­letve február utolsó napján a Hazafias Népfront gálaest­jén mutatta be egyik új műsorát. A fogyasztók védelmé­nek egyik fontos fóruma és láncszeme a megyei kereskedelmi felügyelő­ség. Azzal a céllal hoz­ták létre, hogy a belke­reskedelemben segítse az állami fegyelem megszi­lárdítását, a kereskedel­mi munka színvonalának emelését, az áruellátás szintentartását, illetve javítását. De miért kell védeni a fogyasztót? Er­ről kérdeztük Rózsa Im­rét, a felügyelőség veze­tőjét. — Bosszankodunk, ha töb­bet számolnak az étterem­ben, a zöldségesnél, becsap­nak a hentesnél, az ABC- áruházakban, ha silány mi­nőségű árut kapunk a pén­zünkért, ha vitatkoznunk kell egyes eladókkal, hogy joga­inkat érvényesítsük, vagy egyszerűen kulturált körül­mények között, tiszta üzlet­ben szeretnénk vásárolni. Mindez rontja az emberek közérzetét, és azt a tényt, hogy a nehézségek ellenére az árukínálat összességében kiegyensúlyozott. — Ezek viszont csak feltétele­zések, és az ellenőrök sem tud­nak mindenhová eljutni. Mi­lyen jelentősebb vizsgálatok voltak 1983-ban? — Elsődlegesnek tekintet­tük az áruellátást, valamint a választék, a fogyasztói ár és a minőség összhangjánák, a vásárlási körülményeknek az ellenőrzését. Vizsgáltuk még a hűd és a húskészítmé­nyek ellátását, a baromfiter­mékek értékesítését, az élel­miszertörvényben foglaltak megtartását, a munkahelyi büfék, a magánkereskedők és a szerződéses üzletek mun­káját, megnéztük a használt gépkocsik eladásának körül­ményeit, a piacokon, a vásá­rokon, a búcsúkban árusítók magatartását. — A felsorolásból is kitetszik: emögőtt rengeteg munka van. Megéri? — A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy mindenképpen szükséges az ellenőrzés. Ugyanis a ruhaneműt és a vegyes iparcikkeket árusító állami és szövetkezeti bol­tokban javult a kereskedel­mi munka. Pontosabban mérnek és számolnak. Nem találkoztunk olyan üzlettel, ahol az árut jogtalanul visz- szatartották volna, és csak jó minőségű élelmiszert hoztak forgalomba. Kedvező válto­zást hozott az ellátásban, a kiszolgálsában, a kulturált­ságban a szerződéses üzletek megjelenése, a magánkeres­kedők számának a növekedé­se. Sajnos, aligha mondható el ugyanez az érdekvéde­lemről, mert ezekben a bol­tokban a korábbinál jóval több az árdrágítás, a több­letszámolás, a vásárlók meg­károsítása. — Ezt úgy értsem, hogy tavaly több volt a visszaélés, mint ko­rábban? — Arányaiban igen. Az el­múlt évben 18 témában 630 üzletet, és 50 gazdálkodó szervezet központját ellen­őriztük. Természetesen segí­tettek a szakszervezeti társa­dalmi ellenőrök, és a szak­emberek is. így javult a vizsgálat feltáró jellege, amely a megelőzést szolgál­ja. Az ellenőrzések 35 száza­lékában került sor személyi felelősségre vonásra. Volt, akit pénzbírsággal sújtottunk, illetve fegyelmit kezdemé­nyeztünk. — A számok megdöbbentőek, hiszen ez azt jelenti: minden 3-4. vásárlót megkárosítják. — Valóban, ez a látszat, de a számok, az arányok ön­magukban torzítanak. A több mint 3 évtizedes tapasztalat arra ösztönöz bennünket, hogy azokat a területeket vizsgáljuk, ahol a hibák gyakrabban előfordulnak. — Ennek egyik hatékony mód­szere a büntetés. De mennyire veszik azt komolyan? — Kereskedője válogatja. A felügyelőség a jogpolitikai elveknek megfelelően, a visszaélés társadalmi veszé­lyességét és körülményeit, a szakmai gyakorlatot figye­lembe véve szabja ki a bír­ságot. Tavaly ennek az átla­ga 2 ezer 200 forint volt, az előző év 1900 forintjával szemben. A büntetéssel álta­lában elérjük, hogy a keres­kedők nem követnek el ha­sonló szabálytalanságot. Ugyanakkor az is előfordul, főleg a szerződéses üzletve­zetőknél és a magánkereske­dőknél, hogy a bírság hatás­talan. Sőt, a kifizetett össze­get a többi vásárlón „behoz­zák”. Viszont ezt nem lehet örökké csinálni. Akit két éven' belül 3 alkalommal megbírságolunk, el kell men­nie a kereskedelemből, a vendéglátásból. Most is fo­lyik egy-két ilyen eljárás. — Ügy tudom, 1980-tól a ke- resekedelmi felügyelőségek is alkalmazhatnak helyszíni bírsá­got. Eltek azzel a lehetőséggel? — Természetesen. Eddig 43 alkalommal szabtunk ki helyszíni bírságot. Bevált ez a módszer, hiszen a kisebb szabálytalanságoknál azonnal lehet intézkedni. Ezeket ál­talában gondatlanságból, nem egyéni haszonszerzés miatt követik el. Főképpen az orvosi vizsgálat, vagy az árfeltüntetés elmulasztása­kor, a vásárlók könyvének szabálytalan kezelésekor al­kalmazzuk a gyorsított eljá­rást. — Olykor viszont a vásárlók hívják fel a figyelmet valami­lyen szabálytalanságra. Mennyi­re megalapozottak a panaszok, és mit kifogásolnak leggyakrab­ban? — Az elmúlt évben a la­kosságtól és más szerveze­tektől 59 panasz, közérdekű bejelentés érkezett, amely 13 százalékkal csökkent. Az észrevételek 61 százaléka megalapozott, valós tényeken alapult. Gyakran teszik szó­vá az áruellátás hiányossá­gait, az iparcikkek minősé­gét, az eladók udvariatlansá­gát. — A minöségrontás súlyos sza­bálytalanság. Hogyan járnak el ezekben az esetekben, és mi­képpen kártalanítják a vevőket? — Egy év alatt 902 termé­ket vizsgáltattunk meg. Ezek többsége megfelelő volt. Sok terméknek azonban lejárt a minőségmegőrzési ideje, de akadt rossz minőségű áru is. A megvizsgált fagylalt fele, az élelmiszerek csaknem 20 százaléka nem felelt meg a minőségi előírásoknak. A vét­keseket felelősségre vontuk, a rossz minőségű árut pedig kivontuk a forgalomból, il­letve megsemmisítettük. — Milyen jelentősebb vizsgá- latok szerepelnek az idei prog­ramban? — Az 1984. évi vizsgála­tok közül fontosnak tartjuk a magánlakás-építéshez szük­séges anyagok és lakásfel­szerelési cikkek beszerzésé­nek az ellenőrzését. Vizs­gáljuk ezenkívül a tartós fo­gyasztási cikkek alkatrészei­nek a kínálatát, a javító kis­vállalatok garanciális mun­káját, a tömegétkeztetést, a boltok nyitva tartását. Meg­nézzük az üvegvisszaváltás körülményeit, a hús- és hús- készítmények ellátását. — Végezetül: vannak-e új fel­adatai a felügyelőségnek? — Az emberek közérzetét és hangulatát sérti egy ki­sebb réteg ügyeskedése, ha­szonszerzése, gátlástalansága, akik az új lehetőségeket ki­használva szeretnének ha­mar meggazdagodni. Ezek ellen szervezettebben, na­gyobb hatékonysággal lépünk fel. Ebben a munkában szá­mítunk a belső ellenőrökre, a társadalmi munkásokra, javítva az ellenőrzés demok­ratikus jellegét. Gyakrabban elmegyünk a szerződéses üz­letekbe és a magánkereske­dők boltjaiba, a szabályta­lankodókat még szigorúbban felelősségre vonjuk. Ha ez sem használ, akkor eltiltjuk a szakmától, illetve bevon­juk a működési engedélyét. Seres Sándor tárgyalóteremből Ember, ló meg a bicska — Véletlenül történt. Nem őt akartam megszűrni, hanem a lovat. — Miért a lovat? — Ha nem lehet az enyém, az övé se legyen. így próbált védekezni a Gyulai Megyei Bíróságon Sztojka János, Lökösháza, Nagykörút 15. szám alatti la­kos. Mokány termetű, 25 éves férfi. Együtt él egy fiatal- asszonnyal. Korábban több munkahelyen dolgozott. „Ki­lépett” munkahelyi bejegy­zéssel szüntette meg legutób­bi munkaviszonyát. Azóta al­kalmi munkából tartotta fenn magát. Lovakkal is foglal­kozott. No, meg az italt sem vetette meg. Ez is közreját­szott a bűncselekmény elkö­vetésében. A múlt év április 23-án Békéscsabára érkezett. Fel­kereste ismerősét. Egy da­rabig italoztak, majd befog­tak a lovas kocsiba, s Kí­gyósra, onnan pedig Kétegy- házára hajtottak. Végül az újfalusi kocsmában kötöttek ki. Itt találkoztak Rafael Pé­terrel és baráti társaságával, akik lovas kocsival Kondoro­son, a vásárban jártak. Út­közben az egyik háznál ki­fogták a lovakat, ők pedig bementek a kocsmába. Sztoj- kával mint ismerősök üdvö­zölték egymást. A véletlen találkozást természetesen ita­lozással ünnepelte az egész társaság. A változatosság kedvéért időközben átmentek a Gyulai úti büfébe. Késő estig emelgették a sörösüve­geket. Valamennyien erősen ittas állapotba kerültek. Sztojka és Rafael a lovakról beszélgettek, s a szesz bó­dulatában úgy döntöttek, hogy lovaikat elcserélik. Sztojka lova odahaza volt Lökösházán. Ám olyan nagy hévvel dicsérte, hogy Ra­fael Péter szinte maga előtt látta a kifogástalan termetű és kiváló tulajdonságokkal megáldott lovat. A cserét azon nyomban megtetézte 300 forinttal. A pénzt át is adta. Este 11 óra tájban az egész társaság elment arra a hely­re, ahol Rafael Péter és fi­vére lovai pihentek. Kocsi­ba fogtak. A cserelovat a saroglyához kötötték. Sztoj­ka alaposan szemügyre vet­te. Tapogatta, veregette, jobbról, balról gusztálgatta. Határozottan tetszett neki. Aztán se szó, se beszéd, a kötőféket eloldotta és elin­dult a lóval a kövesúton. — Hé, mit csinálsz?! — kiáltott fel Rafael Péter a bakról. — Viszem a lovamat, hi­szen megegyeztünk. — Nem úgy van az! — háborodott fel Rafael, és leugrott a kocsiról. — Ne félj, nem verlek át. — Én pedig addig nem adom a lovamat, amíg nem láttam a tiédet. De ekkor már Rafael meg­fogta a ló kötőfékét. Dula­kodtak, szidalmazták egy­mást. Az egyik társuk csití- tani akarta őket. Közbelépé­sének azonban nem sok fo­ganatja volt. Sztojka zsebébe nyúlt. Kinyitotta a zsebké­sét. Szúrt. A kés pengéje Rafael gyomrába szaladt. A sérülés életveszélyes volt. összeesett. Azonnal kórházba szállították, A gyors orvosi beavatkozás mentette meg Rafael Péter életét. — A rendőrségen nem azt mondta, hogy a lovat akarta megszűrni. — Mondta a tár­gyaláson a tanácsvezető bí­rónő. Sztojka szemrebbenés nél­kül cáfolta meg korábbi val­lomását. — Mikor a rendőrség ki­hallgatott, még részeg vol­tam, nem tisztult ki a fe­jem. A bíróság április 24-én tett vallomásával kapcsolat­ban elfogadhatónak találta a kifogást, hiszen valószínűnek hangzott, hogy az éjszakai ittas állapotból nem józano- dott ki teljesen a kihallgatás idejére. Ám április 25-én már kétséget kizáróan józan állapotban tett vallomást. Ha valóban a lovat akarta volna megszúrni, erről a lé­nyeges körülményről számot adott volna. A tárgyaláson a védekezése átlátszó trükk­nek bizonyult. A bíróság nem fogadta el. A szúrást sem a sértett, sem a tanúk nem látták. Éjszaka történt. A lámpák gyér fényénél csak a bicska pengéje vil­lant feL A zsebkésnek azon­ban nyoma veszett, később sem került elő. A tárgyaláson Sztojka el­ismerte a cselekmény elkö­vetését. A bűnösségét vi­szont tagadta. A védelem arra az álláspontra helyez­kedett, hogy gondatlanság történt. A vádlott védője ar­ra hivatkozott, hogy Sztojka és Rafael korábban jó vi­szonyban voltak. A lócserén szólalkoztak össze. Az isko­lázatlan vádlott az indulat hevében elmulasztotta a tőle elvárható figyelmet és kö­rültekintést. Dr. Horváth Tibor megyei ügyész a per­beszéd során arra mutatott rá, hogy a vádlottnak, ami­kor a zsebkést használta, számolnia kellett és számolt is a súlyosabb, életveszélyes sérülés bekövetkezésének le­hetőségével és ebbe belenyu­godva cselekedett. Még az is­kolázatlan embertől is elvár­ható olyan figyelem és kö­rültekintés, hogy felismerje az életveszély bekövetkezé­sének eshetőségét. Mivel ezt elmulasztotta, a büntetőjogi felelőssége fennáll. A Gyulai Megyei Bíróság Nagy Andrásné dr. büntető­tanácsa Sztojka János bű­nösségét a vádindítványnak megfelelően életveszélyt oko­zó testi sértés bűntettében állapította meg. A vádlottat 3 év és 6 hónap szabadság­vesztésre ítélte. Mellékbün­tetésként 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztést börtönben kell letöltenie. A büntetéski­szabásánál a bíróság sú­lyosbító körülményként érté­kelte, hogy megyénkben el­szaporodtak az élet- és testi épség elleni bűncselekmé­nyek. Az ítélet ellen a vádlott és védője a minősítés miatt és enyhítés végett fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság meg­állapította, hogy a megyei bíróság helyesen értékelte az ügy társadalmi veszélyes­ségének és a vádlott bűnös­ségének a körülményeit. A minősítés ellen benyújtott fellebbezés gondatlan cse­lekmény megállapítására irányult. A megyei bíróság a tényállásból azonban he­lyesen vonta le a következ­tetéseket és nem tévedett a cselekmény minősítésekor. Éppen ezért a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést el­utasította, s az első fokú íté­letet helybenhagyta. (Serédi) Formatervezési pályázatra benevezett termékekből rendeztek kiállítást az Ipari Reklám- és Propaganda Vállalat bemutató- termében. Az 5. alkalommal meghirdetett pályázatra 94 pá­lyázó 160 munkáját küldte el a ruházatipar, a bútoripar, a híradástechnika és műszeripar különböző területeiről. Fenn: a minta azonos. A gumimatrac, a párna, a terítő a Buda- print terméke. Lenn: az alumíniumgyár ízléses tefloncsaládja (MTI-fotók — Varga László felvételei — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom