Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
1984. március 3., szombat o Környezetünk védelme létérdekünk A kígyósi kastély a csodálatos platánnal Megyénk állampolgárai joggal kifogásolják az emberi környezet romlását: a szemetet, a zajt, a levegő szeny- nyezését, az ivóvíz szennyezettségét, a táj pusztulását és más veszélyhelyzeteket. Mostani gondjainkat a század elején felgyorsult és azóta tartó gyors iparosítás okozza, beleértve a mezőgazdaság gépesítését és a motorizációt. Az elmúlt 100 év során az emberi tevékenység az egész földön a környezettel folytatott rablógazdálkodást jelentette. Csak a legutóbbi 20 évben ismertük fel, hogy ez milyen károkat tud okozni és az utóbbi 10 évben kezd utat törni a környezet- és természetvédelem egységes szemlélete. Ennek lényege: a technika olyan fejlesztésével kell az emberiség életmódját javítani, amely nem pazarolja a környezet tartalékait, hanem fenntartja, gondozza és fejleszti azokat. Sajnos, környezeti állapotunk az elmúlt időszakban annyit romlott, hogy elérte a terhelhetőség felső határát. Jóllehet ezt közvetlenül még nem mindig érzékeljük, de számtalan jel arra utal — például betegségek fellépése, terjedése, állat- és növényfajok pusztulása stb. —, hogy az emberi életet és egészséget is súlyos veszély fenyegeti. Ezért van szükség arra, hogy a környezet- és természetvédelemmel az eddiginél sokkal behatóbban, alaposabban és komolyabban foglalkozzunk. Melyek is a legfontosabb gondjaink? Elsősorban említem a fasorok, mezővédő erdősávok kiirtását, melynek következménye az elsivata- gosodás és szélerózió. 1983 tavaszán mintegy 300 ezer köbméter vetésre előkészített vegyszerezett földet fújt el a szél, árkokat betemetve és dűnéket okozva. Ez a por az emberi tüdőt is szennyezte. A közelmúlt napokban kialakult hófúvások szinte órák alatt megbénították az életet, a közlekedést. A belvízelvezető árkok is megteltek hóval. A közút menti fasorok kivágása, árkok megszüntetése és felszántása az utak elvizenyősödését, süllyedését, áárosodását, illetve porosodását okozza. Míg a vetések hótakaró nélkül maradtak, az utak mentén és tanyák környékén hóhegyek keletkeztek. A fasorok tisztítják a levegőt és kölcsönösen befolyásolják a klimatikus és hidrológiai viszonyokat, a talajerőt. Tehát a sivatagi tájban kevesebb esőre is számíthatunk. Vizeink a szennyvíztisztítás elmaradottsága, a hulladékok helytelen tárolása, az állattartó telepek trágyakezelése, a szakszerűtlen mező- gazdasági kemizáció következményeként egyre inkább szennyeződnek. Ha ezt az állapotot nem tudjuk megállítani, ihatatlanná válnak vizeink. A levegőnk tisztasága is egyre romlik a tüzelés- technika, a por, a hulladékok, a tarló égetése és a motorizáció növekedése miatt. Természetvédelmi területeink jelentik a növény- és állatvilág utolsó menedékhelyét. Ennek jelentőségét sajnos, csak szűk kör ismeri fel, pedig a nemesítés, a génbank, a tudományos kutatás számára döntő jelentőségűek. Békés megye erdővel borított területe 3,7 százalék az országos 17 százalékkal szemben. Táji értékeink most már úgyszólván csak a 10 500 hektár természetvédelmi területre korlátozódnak, pedig vannak még védelemre érdemes adottságaink. Településeink tisztaságával, környezeti állapotával is sok gond van. Kevés a zöldterület, hiányos a fásítás, kevés a portalanított út, nem megfelelő a köztisztaság. A hulladékok elszállítása, szakszerű elhelyezése általában nem megfelelő. Fokozódik a zajártalom. Környezet- és természetvédelmi problémáink kezdenek közismertté és egyre feszítőbbé válni. Ennek a megoldása most már halasztást nem tűr, mert emberi életről van szó. A biológiai egyensúly megbomlása pedig a mezőgazdasági termelésünk biztonságának megszűnését is eredményezheti. A különböző helyzetek súlyosságát felismerve, megyénkben is történtek intézkedések. Legjelentősebb a megyei tanács 1982-ben elfogadott közép-és hosszú távú koncepciója, mely részleteiben határozza meg a feladatokat. Eszerint a megyei tanács osztályai irányítják szakterületenként a környezet- és természetvédelmet. A településekben a helyi tanácsok szervezésével folyik az a munka. A megyei tanács településfejlesztési és környezetvédelmi bizottsága a társadalmi szír- vekkel, így a Hazafias Népfront megyei bizottságával, a Szakszervezetek Megyei Tanácsával, a KISZ megyei bizottságával szorosan együttműködve látják el feladataikat. Több beruházással — mint például a békéscsabai biológiai, a gyomai, gyulai, szarvasi, orosházi víztisztítók, porleválasztó és zaj- csökkentő berendezések létesítésével — igyekeztünk elhárítani a környezet szeny- nyezését és az egészségre káros hatások megszüntetését. A meliorációval mérsékeltük a belvízveszélyt. Természet- védelmi és idegenforgalmi gazdasági társaságokat hoztunk létre a természetvédelmi területek fejlesztésére és a dolgozók egészséges életmódjának, pihenésének, túrázásainak, természetjárásainak elősegítésére. Az elmúlt évben itt közlekedő sétahajó mintegy 10 ezer emberrel ismertette meg a Körösök völgyének csodálatos tájait. Településeink, üzemeink, munkahelyeink, iskoláink egy részében a környezeti kultúra alakításának igen jó példáival már találkozhatunk. 1983-ban 100 fő általános iskolai tanuló részére környezet-, természetvédelmi tábort szerveztünk. A tapasztalatok kedvezőek voltak, ezért folyamatossá tesszük ezeket. Környezet- és természetvédelmi kiadványainkkal segítjük az oktatást, nevelést és szemléletalakítást. A Fotóval környezetünkért cimű vándorkiállítás elnyerte a látogatók tetszését, és reméljük, hogy nevelő hatása sem marad el. Környezetvédelmi problémáink megoldása csak az egész megye összefogásával valósulhat meg. Van olyan gond, melyet csak beruházással tudunk megszüntetni, de az esetek túlnyomó részét emberi magatartással, fegyelemmel, jó hozzáállással a tudat és közgondolkodás megváltoztatásával érhetjük el. Rendkívül fontos dolog az ifjúság nevelése, felvilágosítása és a munkában való részvételének biztosítása. Megyénk székhelye, Békéscsaba ez év augusztusában nagy nemzetközi esemény színhelye lesz. Itt rendezik meg a nemzetközi műrepülő világbajnokságot-. Ezen alkalomból a világ minden tájáról érkeznek vendégek, látogatók és nem mindegy, hogy milyen környezetben fogadjuk őket. Az erre való felkészülés mindnyájunkat érint. Az irányító szervek, az üzemek, vállalatok, szövetkezetek, iskolák, intézmények vezetőinek és minden magyar állampolgárnak napi munkájának részévé kell hogy váljon a környezet- és természetvédelem. Csak igy tudjuk biztosítani a mai élet- és a jövő számára elengedhetetlen feltételeket, az egészséges és tiszta környezetet. Ügy érzem, mindnyájunknak meg kell szívlelni az ENSZ 1983. évi környezetvédelmi jelszavát, mely így szól: „A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól vettük kölcsön”. Boross László, a megyei tanács vb. környezetés természetvédelmi titkára Festői környezet a Körösök völgye A dévaványai túzokrezervátum Fotó: Boross László A Horthy-rendszer belső bírálata Shvoy Kálmán horthysta tábornoK titkos naplója Shvoy Kálmán tábornok, az ellenforradalmi rendszer katonai kasztjának tipikus képviselője volt, akinek felfelé ívelő katonai és politikai pályája a Horthy főve- zérsége alatt szerveződő úgynevezett nemzeti hadsereghez kapcsolódik. 1919 novemberében Szegeden Horthy a helyi honvéd körletparancsnokság vezérkari főnökévé nevezi ki. Határozott, energikus katonatiszt, aki gyorsan halad felfelé a katonai ranglétrán. Az 1920-as évek elején Budapesten a honvédfőparancsnok vezérkari főnöke, 1926-ban már tábornok. 1930-ban a szegedi vegyesdandár parancsnokává nevezik ki, 1931-ben altábornagy! rendfokozatot kap. Ennek az embernek az 1918—1945. között írott naplóját és emlékiratát jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó Perneki Mihály bevezető szövegével és jegyzetével. E tábornoki feljegyzések újszerűségét különösen az jelenti, hogy a helyi és az országos hatalmi csoport tagjainak életét, magatartását belülről látja és ítéli meg. Naplóját szinte naponta vezette, megállapításai, ítéletei tehát korabeli véleményét, állásfoglalását tükrözik. Milyennek látja Shvoy a rendszer vezetőit, tábornokait, politikusait? Horthyval 1919 nyarán Szegeden közvetlen kapcsolatba került. Szívvel-lélekkel támogatja az ellenforradalmi szervezkedést, de észreveszi a tanácshatalomra acsarkodó; szervezkedő politikusok kicsinyességét, gyávaságát, tehetetlenségét is. Kénytelen megállapítani a fehértisztek szegedi grasszálásáról: „Nagy mulatozások és kártyázások folytak vagy a Kass- ban vagy a Regattában, a Csónakázó Egyletben. Nagyon grasszáltak a huszárok, nyegle alakok, akik a francia tisztek után csináltatták az úgynevezett antantszíjat, s a csizmában revolverrel jártak egész nap, de nem sokat csináltak. Magasházy László tűzérszázados, egy korlátolt ember volt Horthy szárnysegédje, de ő volt a főalak is. Gömbös is ezekkel vetette magát körül... Prónayék nem egy embert tettek el láb alól, ügyetlenül, hogy a Tisza vize felhozta a hullát. Nem volt a tiszti tekintély javára, mindenki tudta, de tenni, szólni nem lehetett ellene.” Gömbössel mindvégig rokonszenvezett, szimpatikus volt számára határozottsága, dinamizmusa, de keserű tapasztalatai alapján a következő portrét kénytelen rajzolni róla: „Gömbös uborkafán felkapaszkodott kalandor volt, akinek egyszer ez, egyszer az kellett, s ehhez irányult a velem való barátsága, vagy ellenem való han- goltsága is .. . Minden eszközzel a hatalomra törekszik, s e téren az eszközökben nem válogatós.” Lesújtó a véleménye tábornoktársainak többségéről, akiknek jelentős része nem is magyar származású, és akik a németek szekerét tolják, mások pedig titkos hívei a szélsőjobboldali mozgalmaknak, a nyilasoknak. Az utóbbi időben néhány volt horthysta tábornok, katonai vezető mellett például Szombathelyi Ferencnek, a háborús évek vezérkari főnökének alakját előnyösen igyekeztek ábrázolni, hangsúlyozván emberségét, széles látókörűségét, katonai felkészültségét, Shvoy így ír 1941- ben róla: „Werth Henrik vezérezredes, a vezérkar főnöke állásából fel lett mentve. Werth ellen a politikusok indítottak akciót, annak az áldozata. Utóda Szombathelyi Ferenc (azelőtt Knausz) altábornagy, akit csúnya jellemű, stréber, rosszindulatú, nem magyarnak ismertem meg a háborúban, ahol a 39. hadosztálynál alattam szolgált. Szombathelyi nem odavaló, makacs, beképzelt, kis- kapacitású ember, aki amellett erőszakos.” A naplóban jellemző részleteket olvashatunk a hatalom helyi, szegedi urainak korruptságáról, egymás elleni áskálódásáról is. Shvoyt 1934-ben nyugdíjazták, mert beszédet mondott az I. világháborúban elesett zsidó katonák szegedi hősi emlékművének avatásán. A politikai életben, a katonatiszttársai között levő ellenségei hajszát indítanak ellene, s elérik, hogy 53 éves korában altábornagyként nyugállományba helyezzék. Igazának a tudatában fordul segítségért tábomoktár- saihoz, a rendszer vezető személyiségeihez, akik azonban mást mondtak neki és mást a háta mögött. Keserű tapasztalatai megdöbbentik: „Ilyen arcátlanul tudtak a vezető urak — akik folyton a tiszti állásról beszélnek és akik becsületügyekben döntenek — hazudni. Bőr — az van az arcukon. Szemrebbenés nélkül beszéltek így, és az embert a háta mögött legyilkolják.” Nyugalmazott tábornokként bekapcsolódik a politikai életbe. A rendszer uralkodó pártjának szegedi vezetője lesz és 1935-ben országgyűlési képviselővé választják. Megismeri a kormánypárt vezető politikusait, az akkori politikai élet kulisszatitkait. így foglalja össze 1937-ben észrevételeit: „Sajnos mind jobban éreztem és láttam, hogy a kormánypártban olyan szellem és felfogás alakult ki, hogy a kormánypárt tagjainak nem- lehet önálló véleménye, és ha van, azt nem nyílváníthatja, hanem mindenre csak azt mondhatja: ja és ámen. Jel- lemtelen Fejbólogató Jánosnak nevelnek, aki ilyen, az érvényesül, aki nem, azt mellőzik, nyomják.” Shvoy a jobboldali törtetők térhódítását látta a kormánypártban —- s mint írja — ezért lépett ki onnan. Ezután újabb, a korábbinál erőteljesebb politikai hajszát indítanak ellene, s bíróság elé állítják „névtelen levelek írása” és „hamis vád” miatt. Az alsóbb fokú bírósági tárgyalásokon elítélik, ami végtelenül elkeseríti. Végül Bethlen István közbelépésére a királyi kúria áll mellé, a felmentő ítéletet azonban csak a felszabadulás után, 1947-ben hozták meg. Shvoy titkos naplójában sem ismerte el, hogy a névtelen leveleket ő írta volna. Az ellene indított hajsza elkeserítette, ez némileg rányomja bélyegét az 1930-as években írt naplójára. Azonban igen fontos körülmény, hogy a rendszer visszásságait, a politikai kulisszák mögötti machinációkat az 1920-as években is éles bírálattal illeti. Noha a harmincas évek végén belép az ellenzéki Kisgazdapártban — mindvégig a Horthy-rendszer híve marad, s komolyan vette meghirdetett eszményeit. Éles. megsemmisítő bírálata az ellenforradalmi rendszer keretein belül marad. A mai olvasó számára szemléltetően bizonyítja, hogy a letűnt világ képviselői mennyire sárba tiporták saját eszményeiket, és saját mércéjükkel mérve is, mennyi megdöbbentő visszásság jellemezte uralmukat. Tamási Mihály
