Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-25 / 72. szám

ISHdUMM---------------------------------­f lz idegenforgalom fejlesztéséért 1984. március 25., vasárnap Gyulán A legfrissebb adatok szerint tavaly a Gyulai Várfür- dö egymillió vendéget fogadott. A gyulai határátkelő-ál­lomáson soha ennyien nem lépték még át a határt, mint az elmúlt évben. A megyében az ide látogatók 360 ezer vendégéjszakát töltöttek cl. Fokozható tovább az ide­genforgalom? Megelőzték a rendeletet Mint Bodóné, ha a bor árát kérik — .Ha lenne elegendő szál­láshelyünk, könnyen — jegy­zi meg kissé rezignáltan Pet- rovszki Pálné, a gyulai ide­genforgalmi hivatal vezetője. — Tavaly ©yulára csak a mi szervezésünkben 15 ez­ren látogattak el, itt töltve 78 ezer vendégéjszakát. Ezeknek a vendégeknek a szí­ves, a benedeki fogadóban, illetve a fizetővendég-szol­gálat keretében tudtunk szál­lást biztosítani. A többszö­rösére lenne növelhető az idegenforgalom a már so­kat és jogos igénnyel emle­getett helyek bővítésével. Vagyis üj szálláshelyek kel­lenének! A megszokott mó­don bővíteni a szálláshelye­ket. új szállodák építésével a már ismert pénzügyi ne­hézségek miatt — nem le­het. ezért más megoldást kellett keresni. Örömünkre szolgál, hogy sikerült talál- _ni. Elsőként a városi tanács sietett segítségünkre, amely Lehajtott fejjel, összekul­csolt kézzel ül Horgáts Sán­dor, Orosháza, Hold u. 27. szám alatti lakos a vádlottak padján. Megtört, koros em­ber benyomását kelti, pedig még csak 42 éves. Arcán lát­szik az alkohol romboló ha­tása Hangja természetelle­nesen megfeszül, amikor a bírónő kérdésére válaszol. — Miért fojtotta meg a fe­leségét? — Nem tudom. , Ügy mondja, mintha segít­ségért kiáltana. A szeme is kikerekedik. - Talán attól a szörnyű döbbenettől, mely most itt a tárgyaláson tu­datosodik benne. —•, Részeg voltam — sut­togja később, mint akinek végül eszébe jut a magyará­zat. Aztán felemeli a hang­ját. — Nem emlékszem pon­tosan, mit tettem. Vagy talán nem akar em­lékezni. Fél szembenézni a saját lelkiismeretével, mely ott él alkoholizált tudata mé­lyén és most a józan felis­merés szavával vádol. — Hiszen külön éltek, a felesége félig-meddig el is költözött a közös lakásból. — Nem akartam, hogy el­hagyjon. Igen ám, de ehhez változ­tatni kellett volna a maga­tartásán, és Horgáts erre kép­telen volt. Pedig milyen szépen indult a kapcsolatuk. 1970-ben is­merkedtek meg. Mind a ket­ten túl voltak már egy há­zasságon. Horgátsnak egy gyermeke volt. Újdonsült is­merősének, Szabó Erzsébet­nek pedig egy 9 éves fia. Mi­után hivatalosan elváltak, úgy döntöttek, hogy össze­költöznek. Békéscsabán lak­tak. A szerelem fénye hama­rosan megkopott. Először csak apró veszekedések za­varták meg a meghittséget, óm sor került az első tettle- gességre is. Néhány üveg sör mellett békültek ki. S 1974- ben házasságot kötöttek. A sörözgetés azonban egyre gyakoribb lett. És lassan, szinte észrevétlenül jutottak odáig, amikor már nem az egymásért érzett- felelősség, hanem a szesz kétes, csalóka több mint háromhektáros területet adott át egy terve­zett kemping építéséhez. Na­gyon jó helyen, alig fél ki­lométerre a Várfürdőtől. az új üdülőkörzetben. Megvolt a terület, most már pénz után kellett nézni. Sikerült partnereket találnunk. A gyulai vízmüvek, és a Bé­késcsabai Állami ©azdaság gazdasági társulásával, vala­mint az Országos Idegenfor­galmi Hivatalhoz beadott pályázat megnyerésével sike­rült összeszedni azt a 33 mil­lió forintot, amely szükséges egy 6—800 személyes kem­ping kialakításához. A ter­vek szerint faházakat állíta­nánk fel. amelyeket téliesít- ve adunk át a vendégeknek, ezzel is megnyújtva az üdü­lési szezont. Mód lesz itt sátrak felállítására, lakóko­csik elhelyezésére, amihez természetesen biztosítják az energiahálózatot és a közmű­veket. boldogsága tartja össze őket. Nem csoda, hogy házasságuk megromlott. 1977-ben külön­váltak. Egy idő múlva ismét kapcsolatot létesítettek, s helyreállították az életközös­séget. Fogadoztak. hogy új életet kezdenek. A békéscsa­bai házat eladták. Megvásá­rolták Orosházán a Hold u. 27. szám alatti lakást. Oda­költöztek. Mind a ketten az Orosházi Üveggyárban léte­sítettek munkaviszonyt. Ügy látszott, végre révbe értek. Két hónapig kiegyensúlyo­zott, rendezett körülmények között éltek. De aztán mind a ketten italhoz nyúltak. Először talán örömükben, később megszokásból, míg végül a szesz polipkarjaiból nem tudtak szabadulni. Ki­újultak a veszekedések, a tettlegességig fajuló viták. A rendszeres italozás nem ol­csó mulatság. Jelentkeztek az anyagi gondok. Fizetést kö­vető napon már be sem men­tek a munkahelyre. Horgáts munkaviszonyát hatnapos igazolatlan távoliét után „ki­lépett" munkakönyvi bejegy­zéssel szüntette meg az üveg­gyár. Ezután magánkisipa­rosoknál vállalt munkát. A felesége is munkahelyet vál­toztatott és Orosházán a Gó­lyafészek étteremben kony­halányként helyezkedett el. A férje egyre brutálisáéban bánt vele. Munkatársai, ro- -konai, szomszédai gyakran észleltek rajta külsérelmi nyomokat. — Leestem a kerékpárról — válaszolta ilyenkor az asszony. Később viszont már elmondta, hogy a férje bán­talmazta. Többször félelmé­ben elmenekült és a szom­szédban töltötte az éjszakát. Ilyen előzmények után, júli­us elején Horgátsné elköltö­zött a közös lakásból. Meg­beszélte a férjével, hogy a házat eladják és a vétel­árat egymás között megoszt­ják. De ezután is többször visszament a közös lakásba, és onnan a vádlott beleegye­zésével különböző ingósá­gokat vitt el. Egyik alka­lommal Horgáts megállította az ajtóban. — Költözz vissza! — Minek? A kivitelezést is sikerült megoldani, mégpedig házon belül, hiszen 'a közmüvek építéséhez nagy segítséget tud adni a vízmű, az építke­zéshez pedig a Békéscsabai Állami ©azdaság építörészle- ge.. A munkát' a napokban kezdjük meg, és a tervek szerint jövőre, a főszezonban már igénybe vehetik a kem­pinget. A szálláshelyeken kí­vül két teniszpálya, gyer- mekpancsoló medence várja a vendégeket, de amint már említettem, a faházakban té­len is üdülhetnek. Itt mint­egy 140 ágy — kétágyas, zu­hanyozó fülkés helyiségekkel — várja egész évben az ide látogatókat. Nagy reménye­ket fűzünk az egyre erőtel­jesebben kibontakozó gyógy- üdüléshez. és terveink között szerepel a nyugati turisták ©yulára „csalogatása", gyógyüdülésre. — És milyen kilátások vannak az idei szezonra? — Nem tudom, hogy kezd­jem. Sajnos, vagy szerencsé­re, de már egyetlen helyünk sincs a főszezonra. Egymás után kellett lemondani a je­lentkezéseket. Bízunk benne, hogy jövőre, ha nem is szű­nik meg, de enyhül ez a gond. Béla Ottó — Meg fogok változni, töb­bet nem emelek rád kezet, csak gyere vissza. — Felesleges fogadkoznod. úgyse tartod meg a szavad. — Ha három napon belül nem szánod rá magad, én olyat teszek, de olyat. . . Augusztus 2-án Horgáts nem dolgozott. Reggel óta a különböző italboltokat járta. Töméntelen sört és pálin­kát fogyasztott el. Úgy 11 órakor érhetett haza. Az asz- szonyt a lakásban találta. Éppen néhány hátramaradt dolgot csomagolt össze. Be­szélgetni kezdtek. Mégpedig argói, hogy hogyan osztják meg. és szállítják el a búto­rokat. Horgáts kérlelte, hogy legalább a heverőt hagyja meg. — A heverő családi örök­ségem. szó sem lehet, hogy itthagyjam neked. Ezen összevesztek. Hor­gáts keze ökölbe szorult, s az asszony áliára csapott, majd hirtelen megragadta a nyakát. A konyha padozatára zuhantak A férfi egy idő múlva felállt, az asszony azonban nem mozdult. Ki­ment a folyosóra, s ott egy kötéldarabot vett magához. Majd ismét visszament a konyhába. A kötelet az ép­pen akkor felemelkedő asz- szony nyaka köré csavarta, s addig húzta, amíg a sértett életjelt adott. Miután meg­győződött. hogy az asszony meghalt, letakarta egy pléddel és eltávozott. Mielőtt bement volna a rendőrségre bejelenteni, hogy a feleségét megfojtotta, az egyik ital­boltban még megivott egy üveg sört. A szakértői véle­mény szerint a cselekmény elkövetésének idején súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt. Horgáts a cselekmény elkövetését a bí­rósági tárgyaláson beismer­te, s a bűnösségét is elismer­te. Azt viszont tagadta, no­ha a tanúk hitelt érdemlően állították, hogy korábban rendszeresen bántalmazta volna a sértettet. A Gyulai Megyei Bíróság Nagy Andrásné ár. büntető tanácsa Horgáts Sándort emberölés bűntette miatt 9 év szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésként öt évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától. Elrendelte a vád­lott kényszergyógyítását is. A szabadságvesztést börtön­ben kell letöltenie. Az íté­let nem jogerős. (Serédi) Tavaly májusban jelent meg a Minisztertanács el­nökhelyettesének rendelte az átképzési támogatásról. A jogszabályt feltehetően azért alkották meg, mert számítot­tak a gazdasági fejlődés ál­tal megkövetelt termékszer- kezet-váltásia. Ez pedig esetleg szervezett munka­erő-átcsoportosítással járhat. Hogy a dolgozó az új mun­kahelyén az átképzés idősza­ka alatt ne károsodjon anya­gilag, e rendeletben biztosí­tották számára a korábbi ke­resete. és a betanulás idő­szakára eső alacsonyabb ke­reset közötti különbözetet meghatározott időre. Nos. országosan is csak el­vétve akadt rá példa, hogy a vállalatok, szövetkezetek él­tek volna ezzel a lehetőség­gel. Igaz.' ez a rendelkezés csak arra az esetre szólt, ami­kor a dolgozók új munka­helyre kerülnek az átcsopor­tosítás révén. Újabb .serkentőszerként jelent meg e hónapban az előbb említett rendelet mó­dosítása. amely már az egy munkahelyen végrehajtott munkaerő-átcsoportosítás­ra is érvényes. Ezzel a vál­lalatok profilváltását is igyekeztek szorgalmazni. Jobb a meglevő biztos Az első jogszabályban rög­zített átképzési támogatást megyénkben egyetlen terme­lőegység sem vette igénybe. Hogy miért nem. azt tömö­ren Tóth Edit, a megyei ta­nács munkaügyi osztályának főelőadója fogalmazta meg: — Egyrészt azért nem volt jelentkező, mert nem volt szervezett munkaerő­átcsoportosítással járó ter­mékszerkezet-váltás. más­részt azért, mert a vállala­tok ma is inkább tartalékol­ják a munkaerőt. Igaz. or­szágosan is így van. Aztán jó néhány vállalat nem is tudott a rendeletről. Mivel nem úgy sült el a jogsza­bály, ahogyan azt várták, a jogalkotók kiterjesztették a „házán belüli" profilváltás esetére is. Ezt egyébként magunk is javasoltuk. Az új jogszabály lényege az. hogy az átképzési támoga­tást az a vállalat is igé­nyelheti. amelyben 50 sze­mélyt meghaladó, vagy a dolgozók 20 százalékánál többet érintő munkaerő-át­csoportosítás történik. • — Nem is volt a közel­múltban ilyen komoly, sok dolgozót érintő munkaerő­átcsoportosítás megyénkben ? — De igen, a KPM eseté­ben. De tudomásunk szerint ott a dolgozók többsége ma­ga oldotta meg ezt a gon­dot, s nem is igényelték a támogatást. Holott száz dol­gozót érintő munkaerő-át­csoportosításról volt szó. Ta­lán 30-an a Munkaerő-szol­gálati Iroda segítségét kér­ték. aztán sokan még a vál­tozás előtt, időben tovább­léptek. — Mi lehet az oka a moz­dulatlanságnak? — Félnek a vállalatok, nem szívesen vállalnak kockáza­tot, inkább a biztosan meg­levőre támaszkodnak. Egyéb­ként az alacsonyabb haté­konyságú vállalatoknál amúgy is munkaerőhiány van. S az is tény, hogy a gyáregységek, telephelyek a központ hozzájárulása nélkül nem léphetnek. — Akkor úgy jártam, mint Bodóné, amikor a bor árát kérték tőle. Kénytelen leszek másról beszélni, ha már nincs példa az átképzési támogatás igénybevételére megyénkben. Ajánljon egv üzemet, ahol legalább a szak­mai képzés, továbbképzés jó úton jár ... — Az Orosházi Üveggyár. Impozáns méreteivel, tisz­ta, gondozott utcáival mindig lenyűgöz — alföldi mér­tékkel mérve — a gyáróriás. Az emberek többnyire kerék­párral közlekednek a nem lebecsülhető távolságok mi­att, ha sürgős'intéznivalójuk van egyik, vagy másik üzem­részben. _ Nagyüzem a képzésben A „barakkban", ahogyan az oktatási központot a a helybeliek nevezik, tel­jes a nagyüzem. A folyosón is, mint a fecskék a sürgöny­dróton, türelmesen várnak az éppen felszabaduló terem­re az emberek. Az oktatási osztály vezetőhelyettese. Vé­kony Bálint rutinos nyilatko­zóként sorolja a gyárban fo­lyó oktatási formákat. Az el­múlt évben — az állami ok­tatást is beleértve — 812-en tanultak. Aztán az is kide­rül. hogy volt is munkaerő- átcsoportosítás a csőszerelő üzem belépésével, de az át­képzést a gyár maga oldotta meg. Előkerült az országos szak­munkásképzési jegyzék. S az ,ok is hamar kiderült. — Nézze meg — mutatja Vékony Bálint —. nincs üveggyártó szakma benne. Magad uram, ha szolgád nin­csen alapon az üzem mérnö­kei a salgótarjániakkal együtt kidolgozták e szakma tananyagát, s tavaly óta meg is kezdtük az üveggyártó, szakmunkásképzést, egyelőre' csak felnőtteknek. Tavaly pedig l()-en siküvegg.vártó. 17-en pedig üveggyártó-au- tomatakezelő szakon végez­tek. Beszélgetőpartnerem szinte vég nélkül sorolja a gyárban indított tanfolyamokat, szak­mai oktatást, elárulja azt is. hogy tervezik a számítógép gyakorlati alkalmazását segí­tő tanfolyam szervezését is. Kopognak. Éppen a kecs­keméti SZÚV szakemberei köszönnek be, akik ezt a tan­folyamot vezetni fogják. A minduntalan megszólaló te­lefonok után így végleg el­ragadják tőlem Vékony Bá­lintot. Semmi baj, a szom­szédban folyik éppen a sík­üveggyártó szakmunkáskép­zés. meginvitálok néhány fia­talembert egv kis beszélge­tésre. Több pénzért sem elcsábíthatok Mindössze akkor kerülök zavarba, mikor irigylésre méltó szakértelemmel ma­gyarázzák az üveggyártás, és saját munkájuk fortélyait. Gyorsan a tízhónapos sík­üveggyártó képzésre terelem a szót, amellyel mindnyájan a második szakma megszer­zésére vállalkoztak. Szálai Zolién helyzete a legkönnyebb, mivel megvan az érettségije, s nem kell a közismereti tárgyakat is magolnia. Megfontoltan be­szél, tudja, mit miért mond és tesz. — Mezőgazdasági gépsze­relő szakmám van. de már 11 éve itt dolgozom a gyár­ban fémfelszóró-gépészként. Hogy értse, ez egy alapvető­en más dolog, mint amit most tanulok. Ide Csak az jöhetett tanulni, akit kivá­lasztottak, s akinek a sík- üveggyártásban már van ta­pasztalata. Ez a szakma bő­vebb ismereteket nyújt, s igy válhat az ember teljes értékű üveggyártó szak­munkássá. 470 a teljes óra­szám, ebből'350 szakmai. Je­lentkező volna, de be kell osztani őket, hiszen a ter­melésnek is menni kell. Hajdú Sándor édesapja is üveggyári volt, meg a fele­sége is itt dolgozik. Vasesz­tergályos, dolgozott másutt is. de a szíve visszahúzta. — Tíz éve vagyok itt, együtt dolgozom Zolival. Ez jó munka, s nagyon jó a kollektíva is. Együtt szóra­kozunk, horgászunk, a gyár­tól pedig kaptam lakástámo­gatást is. Ennek a szakmá­nak megvan a jövője, hiszen építészeti üvegre mindig szükség lesz. Már azt is tu­dom, hogy felhagyunk a fémszórós gyártással, és a ra­gasztott technológiára állunk át. Mi ezt ezzel a képzéssel meg is előztük. Én utólag tudtam meg, hogy beiskoláz­tak második szakmára, s bi­zony jólesett. Ez azt jelenti, a gyár számit rám. A beszédes fiatalember nincs könnyű helyzetben. Dolgozik, tanul, s még egy kis mellékest is előteremt. De úgy véli, adhatnának ne­ki más helyen több pénzt is. a baráti társaságból aligha menne el. A tanulmányi idő­re kötött szerződésre utalva csak annyit jegyez meg: — Nincs ebben rizikó. Mi já­runk jobban. Sikeres vizsga esetén 500 forint jutalmat, s egyforintos emelést kapunk. A kieső munkaidőre meg át­lagbért. Cserében csak egy évig kell itt. maradni. S ki he akarna itt maradni. Gyorsan elköszönnek, a délutáni tanításig mennek egy kicsit besegíteni az ad­dig helytálló kollégáknak. Péter Sándor 14 éve van a gyárban. Első szakmája esztergályos, s most rajtolt a másodikért. Minden iránt érdeklődik, utazgat, még egyéni szakmai utakat is szervez, annyira szerelmese az üveggyártásnak, Izgatja a géptervezés, ismeri a gyár jövő terveit, szakavatottan -tájékoztat róla. Elárulja, most a leginkább az antik üveggyártás érdekli. Ezért fél szemmel az új csarnok felé pislog. A 19 éves Ancsin János vasesztergályos a portál - üveg-megmunkálóban dolgo­zik. Dicsérik az üzemveze­tést. amely mindig ismerteti a dolgozókkal az elérendő cé­lokat. Ahogyan mondja: „Mi mindig tudjuk mit, miért és hogyan csinálunk." Ezt az igazán érett gondo­latot újabbakkal tetézi: „Azért is szeretem ezt a munkát, mert olyat csinálha­tok, amit az országban csak mi végzünk. Meg aztán ha jól dolgozunk, meg is fizet­nek bennünket." János és a tréfás kedvű Sándor rögtönzött üzemláto­gatásra cipel. Kitűnő kalauz­nak bizonyulnak. Nagy hoz­záértéssel, a gazda büszkesé­gével igyekeznek mindent megmutatni, megmagyarázni. Nehéz volt lebeszélni őket az újabb üzemek meglátoga­tásáról, s magam sem szíve­sen búcsúztam tőlük, de várt még rám á pár perccel ko­rában átadott tanműhely, amelyet a csőszerelő szak­munkástanulók szinte maguk alakítottak ki. ♦ A szólás igaz nem utal rá, de sejtem, Bodóné sem járt rosszul, mikor igyekezett más témára terelgetni a szót^.. Valahogy magam is így jár­tam. Hiszen olyan munkás- emberekel akadhattam ösz- sze, akik nem részfeladatok­ban gondolkodnak, akik böl­csen elébe mennek a jövőjü­ket szolgáló, átfogó szakmai tudásnak, s akik — mert magukénak érzik a gyárat — nem rejtik véka alá aggo­dalmaikat vagy elismerésü­ket. Ottjártamkor beszélgető- parnereimből csak úgy áradtak a szakmai, technoló­giai, piacfeltáró ötletek. S mint megtudtam, ezek az ötletek nem maradnak az üzemcsarnok falai között. A művezetők — képzésük so­rán — találkoznak a gyár ve­zetőivel, hogy ezeket az öt­leteket, de a gondokat is to­vábbadják. Az Orosházi .Üveggyárban pedig —■ ha történik is profilváltás — a dolgozók átképzését már jő előre megoldják. Ügy látszik, nem akartak várni a rende­letre. B. Sajti Emese tárgyalóteremből Hz alkohol polipkarjaiban

Next

/
Oldalképek
Tartalom