Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

1984. február 11.. szombat

o

Várkonyi János: Akit kizsüriztek

Gál Farkas:

Kérged mutasd

Magad bűnösnek tudhatod akár a szenvedésig a szétindázó képzelet hegynek fölfélé ragad mégis.

A koronához mi közöd?

Vér és sors köt a törzshöz. Kérged mutasd hát. Nincs jogod hogy cifra palástokba öltözz.

Arcodon sebhely-kráterek kihűlt láváját hordod, stigmád lüktető próbajel — korán megjártad már a poklot.

Nem érdem es nem különös szerencse ez. vagy végzet — mások sebhelye még nagyobb talán megjárt pokluk is mélyebb.

Spiráljaival az idő legyőz majd. vagy kiválaszt. Mezítláb, ikrás. partokon, gondtalanul már sohse járhatsz.

SerédiJános:

A lovak

Innen, a tanyákról csak en járok gimnáziumba. A tanyasorról jár még három lány. Az ő esetük viszont más, mint az enyém. Szüleik lemondtak a földről, és a városban kerestek maguknak munkát. Itt, a tanyákon azonban makacsul várják a pillanatot, mikor bomlik szét a termelőszövetkezet.

— Csak túl kell élni — mondja keresztapám.

És ezen nem magát, nem is a családját érti, hanem egyes-egyedül a három lovát. Ló nélkül a paraszt nem paraszt.

Az uraság két hatalmas istállójában mintegy 120 lovat zsúfoltak össze. Egyíkük-ma- sikuk alig áll a lábán. Nehány hevederrel van felkötve a mennyezethez, ősszel alakult a termelőszövetkezet, de még január végére sem értünk, és már nincs mit adni a lovaknak. A szénatartókban csak szalma és kóró van, abból sem sok. Annál több a patkány. Éjszaka ellepik az istállókat, belemarnak a lovak húsába. Amelyik már olyan gyenge, hogy nem bír talpra állni, csak nyerít fájdalmában, és csapkod a farkával, de a patkányokat nem tudja elzavarni. Az éjjeliőr sem bír velük. Csakhogy már nappal is támadnak. A párttitkár beszólt a városba. Segítsenek! Azóta vasárnaponként a szabadságharcos szövetségből kijön néhány fiatal, és patkányokra vadászik. Csak riasztják őket. Ma kisüt a nap, kiülnek a tetőre. Kitűnő célpontok ilyenkor. Ám, nem minden vasárnap süt a nap. Ez a bökkenő.

Nekem az a feladatom, hogy gimnáziumból has^jö- vet cukrot vásároljak. Tele a táskám — a füzeteim, a könyveim — por- és kristályszemcsékkel. Nem mindig és nem mindenhol lehet kapni. Néha egész délutánomat azzal töltöm, hogy cukor után szaladgálok a városban. Amikor hazaérek, nem a tanulás az első. Viszem a cukrot a szövetkezetbe. Apám lógondozó. Kinn áll az istálló ajtajában, és figyel. Én bemegyek a jászolba, és tenyeremből etetem a két lovunkat. Mások is ezt teszik. A mi lovaink mellett van Sazsó Pál murája. ©azsó az elnök. Rátukmálták. Nem tud szót érteni az emberekkel, vagy nem is akar. Ki tudja? Januárban belebetegedett az elnökségbe. A nagy termetű, barna Mókájával senki se törődik azóta. Csont és bőr. Kéthetenként elpatkol egy ló. Keresztapám vállalkozott a sintér- ségre. Egy nyúzásért egy munkaegységet kap.

A mi lovaink jó érőben vannak- Naponta 2 kiló cukrot esznek meg. Eddig minden simán ment, de most apám bekiált az istállóba.

— Bújj el!

Jön Csató József, a párttitkár. Ha ő nem lenne, széthullana a termelőszövetkezet. Félnek tőle. Talán azért, mert nem ismerik. Pedig sokat beszél, de semmit sem

mond magáról, legfeljebb annyit: mi, kommunisták

különleges anyagból vagyunk gyúrva. A tarajosiak elképedve hallgatják. Azt se tudják, honnan jött, de ha jött, miért nem költözött ide az uraság nyári villájába. Abba az öt szobába, ahol most a tsz székel. Ott lakik a tanyasoron a legszegényebb házban. Folyton a szocializmusról beszél. Azt mondja, el fog jönni az idő, amikor a parasztnak nem kell éjjel-nappal verejtékeznie, mert gépek végzik helyette a munkát. És hogy a tarajosiak autóval fognak járni színházba. És ha megöregszenek, nyugdíjat kapnak. Ezen mosolyogni kell! Egyetlen egy szavát sem hiszik el. Még ha szlovákul mondaná. Mert itt a tanyákon szlovákul beszélnek egymás közt az emberek. Csató azonban csak magyarul tud. Syulai, híresztelik róla. Csak ott' teremnek ilyen megszállott emberek.

Lehasalok a jászolba. Még a lélegzetemet is visszafojtom, mert eszembe jut, amit a keresztapámtól hallottam. A párttitkár pisztolyt hord. Az ám. de a patkányok nyomban felfedeznek. Jönnek a mozdulatlan, élő húsra. Az egyik a derekamra mászik, s apró cincogással halad felfelé. A nyakamnál megáll. Érzem, ahogy a fűltem felé nyújtózkodik, s bőrömhöz ér a bajuszával.

Irtózatos üvöltéssel felpattanok.

A párttitkár az istálló közepén megtorpan. Nagy termetű, csontos ember. Orosz katonaköpenyt visel. Fején csúcsos, fekete süveg.

— Ki vagy? — közeledik felém.

— A fiam — mondja apám.

Szeme elsötétül.

— Azért küldtünk a gimnáziumba, hogy itt egyen a fene, ebben az istállóban? Miért nem tanulsz?!

Olyan a hangja, mint a mennydörgés, betölti az istállót. Riadtan menekülnék ki az ajtón, de elébem áll. Végigmér tetőtől talpig. Most mi lesz? Szája szögletében alig észrevehető mosoly jelenik meg. Vállamra teszi a kezét. A többiek felé fordul. Sokan vannak az istállóban.

— Eljön az az idő. amikor a szocializmusnak tanult emberekre lesz szüksége. Hót senki se vonja el a gyerekét az iskolától, hogy titokban cukorral etesse a saját lovát. Ez közösség, többé nincs enyém, tied, övé.

Hangja nyugodt, de annál félelmetesebben sistereg. Mint a tűz, mely a gyújtózsinóron rohan.

Az emberek mozdulatlanul állnak. Várnak, hogy tovább fog beszélni, hogy szóba hozza a szénát, meg az abrakot. És akkor egymásnak esnének, hogy ki, mennyit vitt a közösbe. Egyik sem akar többet adni, mint a másik. Tudja Csató József, mire várnak. Szeme szikrázik, ahogy kivonul az istállóból. Mindenkinek, egytől egyig mélyen a szemébe néz. ©ú- nyol is, meg vádol is. Hát elviselitek, hogy szemetek láttára pusztulnak el a lovaitok? Van nektek lelke- tek? Sejti, rejtegetik odahaza a takarmányt, de nem biztos benne.

Január vége. A szalma elfogyott, a kóróból is csak néhány napra való maradt. Cukrot többé senki sem mer vinni a lovaknak. Csató naponta látogatja az istállókat. A mi két lovunk is leromlott. A keresztapám szép termetű nóniusza pedig nem bír a lábára állni. Szomorúan felnyerít, amikor gazdája megáll mellette. anélkül, hogy megmozdítaná a fejét. Végsőkig feszül tehát a húr. Keresztapám folyton az istállóbeli esetet emlegeti, amikor a párttitkár vállamra tette a kezét. Állítja, szót tudnék érteni vele. Éppen disznót vágunk. Apám dönt. Kóstolót csomagol, útnak indít. Puhatolódzam ki, hogy mi lesz. Haza szeretné hozni a két lovát. De legyek óvatos. Nehogy ostobaságot kövessek el.

Borongás az este. Olvad. A küldetésemre büszkén capla- tok a sárban a tanyasor előtt, de szívem a torkomban dobog, mikor megállók a kis ház előtt, ahol a párttitkár lakik. Tenyérnyi az ablaka, világosság szűrődik ki rajta. Teleszívom a tüdőmet, és kopogok az ajtón.

Csató az asztalnál ül, alig van haja. Orrán szemüveg, olvas. Asztalon könyvek, Lenin' és Sztálin. Mást nem látok, mert a lámpa gyér fényét sötétség övezi.

— ©yere be, gimnazista — emeli rám a tekintetét, mintha várt volna. Leültet a székére. — Olvass hangosan! — tolja elém a könyvet. — Nekem könnyezik a szemem.

Megköszörülöm a torkomat. Hangom természetellenesen megfeszül és idegesen vibrál. Alig érek a lap aljára, mikor felsír egy gyerek, aztán egy másik, egy harmadik. Körbenézek. A fal mellett ágyak sorakoznak.

— Tovább, hadd szívják magukba az eszmét.

Egy kéz nyúl a lámpa fénykörébe. Asszonykéz. Kitépi kezemből a könyvet.

— A gyerekeknek ennivaló kell, nem eszme.

Beesett arcú, parázsló tekintetű asszony a párttitkár felesége. Csípőre tett kézzel tornyosodik az asztal fölé. Csató szája széliben újra megjelenik az az apró mosoly. Most veszem észre, nem mosoly az, inkább a meg nem értett emberek szomorúsága. Olyan mozdulattal fogja meg a vállamat, mintha a felesége megjegyzését ki akarná törölni az emlékezetéből.

— Mi szél hozott?

Asztalra teszem a pakkot.

— Kóstolót hoztam. Apám küldte.

Az asszony kibontja az újságpapírból a kolbászt, meg a hurkát.

— Köszönjük.

— Nono! — dörmögi Csató.

— Mi ütött beléd? —csattan fel az asszony.

— Az ő apja semmit sem ad ingyen. Mit akar apád?

Erősen a szemembe néz, én is az övébe. Nyílt és őszinte a tekintete. Megérzem benne a férfi gyengeségét, aki tart asszonyától, és most nagyon akarja, hogy neki legyen igaza. Még szánom is, hogy az előbb legyűrte a felesége. Pedig azt hittem, a párttitkárt senki sem gyűrheti le. Hát legyen. Kimondorp az igazat, kertelés nélkül.

— Hogy meddig tart ez?

— Micsoda?

— A szövetkezet. Haza akarja vinni a két lovát.

Felkacag. De úgy, hogy belereng az épület.

A felesége csak nézi, nézi. es ingatja a fejét.

— Hát baj az, hogy élni akarnak? Mi is élni akarunk. Te bezzeg nem törődsz a családdal! Beköltözhettünk volna a sváb tanyájába, meg bármelyik tanyába.

Most már Csatót, is torkon ragadja az indulat.

— Nem azért lettem kommunista, nem azért vállaltam a börtönt, hogy hatalommal a kezemben olyan telhetetlen, kapzsi legyek, mint a régi rend urai. Majd, ha mindenkinek jut, akkor nekünk is jut, hányszor magyarázzam!? És te, gimnazista, mondd meg apádnak, hogy a szövetkezet sohasem fog szétoszlani, mert a fejlődés kerekét nem lehet megállítani. És aki ezt a kereket meg akarja állítani, azt sárba tapossa a kerék.

Az asszony .-a pártomat fogja. Szava csak olaj a tűzre. A gyerekek sírnak. Az egyiket ölébe kapja, úgy vitatkozik a férjével.

Rohanok az éjszakába. Kudarcot vallottam. Hogyan álljak apám elé? Bajt hozok a fejére. Csató nyíltan kimondta, hogy a kerék sárba tapossa.

Lépteket hallok. Valaki követ. Rohanok, ahogy erőmből telik.

— Állj meg!

Utolér.

— Ne mondjál semmit apádnak arról a kerékről. Elfogott az indulat. Értemén a tarajosiakat, hogy ragaszkodnak a sajátjukhoz. De most egy új világ kezdődik. Nem könnyű a kezdet. Nem

bizony, gimnazista. Sok az értetlenség.

A félelmem egyszeriben elpárolog. Hiszen ez az ember egyedül van! Mindenki szembe fordult vele, még a felesége is. Csak a hatalom áll mellette, mely lecsap mindenkire, aki ellenszegül. De kire sújtson le itt, Tarajoson, amikor mindenki hallgat? Csair-’a párttitkár felesége mennydörög, de mások hallgatnak. És ebben az irtózatos némaságban egyedül áll Csató József, hogy egy hihetetlenül távoli jövő alapjait vesse meg, melyben senki sem hisz. És viaskodnia kell a csenddel. És viaskodnia kell a tekintetekkel. Mindenkivel, aki kétkedést támaszt eltökéltségével szemben. még önmagával is.

— így van — mondom. — Mert pusztulnak a lovak.

— Persze hogy így van. Az értetlenség miatt van így.

— Nincs széna — vágom rá merészen.

— Előttem is ezt hajtogatják, hogy már mindent behoztak a közösbe.

— Pedig van — tör ki belőlem az őszinteség, immár másodszor, ahogy vele beszélek. Meg kell tennem. Lesz, ami lesz. Lehet, hogy ostobaság, lehet, hogy vétek, és következménye lesz. Akkor is! A lovak miatt.

És 5 hallgat. Hosszan, mintha meg se akarna szólalni. Vagy kitör belőle az indulat '.' Mert förgeteges ember. De nem. Hangja azonban kemény. Sokkal keményebb, mint az előbb.

— Márpedig most. januárban, itt. Tarajoson a szocializmus fejlődésének legfőbb kérdése a széna. Eljön az idő, amikor más feladatok kerülnek előtérbe, de most a szénán van a hangsúly. Megértesz, gimnazista?

Férfiasán megrázza a kezemet.

— Csak annyit mondjál apádnak: hozza be a szénát. Meg a többiek is.

Otthon töviről hegyire mindenről beszámolok, amit láttam és hallottam. Arról is. amiről nem lett volna szabad szólnom, hogy a tanyákon rejtegetik a szénát. Apám hallgatott. A többiek is hallgattak, akik akkor este eljöttek hozzánk. így csak a némák tudnak hallgatni. De úgy hallgattak, mintha egy nehéz kő esne le a szívükről. Nem vétkeztem. Döntöttem helyettük. Most már nincs visszakoz. Másnap vitték a szénát. A lovak megmenekültek. 1952-ben korán tavaszodon. Most is látom magam előtt a. sovány, csontos gebéket, melyek az istállók körül legelésznek, és lassan erőre kapnak.

Csató Józseffel többé nem beszéltem. Még abban az évben újabb pártmegbízatást kapott, és Dunántúlra költözött. Ha egyszer találkoznék vele, megkérdezném tőle, honnan merítette akkor a hitét, amikor csonttá sová- nyodtak Tarajoson a lovak, és éjszakánként patkányok martak bele a húsukba?...

Arcok

közelről

Gál Farkas

Gyulán született:. Gyomán volt gyermek, az apja napszámból tartotta el a családot, édesanyja Knerékné! dolgozott. Negyvenötben a Baja melletti Csátaljára költözött a család, húsz év múlva újra csak Gyoma, az igazibb otthon. Gál Sándor (írói neve: Farkas) Baján végzi a középiskolát, Szegeden a jogtudományi egyetemet. mégis könyvtáros lesz. Aztán ügyészségi fogalmazó Gyulán, majd a kecskeméti Petőfi Népéhez

hívják újságírónak. Megy:

azóta itt dolgozik, most a lap főszerkesztő-helyettese. Költő. Első versei a Dél- magyarországban jelentek meg, majd 1957-től állandó poétája a Tiszatájnak, publikált az Élet és Irodalomban is. 1974-ben Kardom, keresztem címmel verseskötete került a boltokba. Mi következik?

— Ügy mondom inkább:

következett az, hogy mindinkább elgondolkoztam: írni

óriási felelősség! Későn érő embertípus vagyok, ezért is jelenek meg ritkán, habár ez" korántsem azt jelenti,

hogy elapadt volna dalaim

forrása. Most olyan váltás előtt állok, ami azt hiszem, meghatározza további költészetemet. Eddig ugyanis a zárt formákat kedveltem, most már nagyon .vonz az, hogy oldottabb kereteket keressek annak, amit elmondani szeretnék. Igen, a szabad versforma izgat, mert úgy érzem, ez még több lehetőséget ad arra, hogy kifejezzem azokat az érvényes, és emberhez méltó gondolatokat. melyek nem hagynak nyugodni, melyek itt vámnak bennem.

— Az első kötet elismerő fogadtatása után mikor jön el a második ideje?

— Második kötetem készen áll. Egyelőre a fiókban várja sorsát. Mondják: sok a költő manapság. Azt is, hogy a vers már nincs ott az irodalom meghatározó élvonalában. A jó vers, szerintem. ott van és ott is marad. Inkább a megjelenés, a kötet. Itt szólnak bele a dolgokba az esztétikáin túl a másféle kategóriák. Például a pénz. A megjelentetést anyagi fedezete.

— Más? Mint novellista is ismert Gál Farkas.

— Ezekből is összejött egy kötetre való. Van köztük olyan, ami már megjelent a Tiszatájban. vagy a Forrásbán. a moszkvai ..Kor- társ"-ban is az egyik. A Móra Kiadónál van a kézirat. Egyelőre ennyit mondhatok. Esetleg annyit még, hogy írtam egy regényt Is közben, folytatásokban közölte a Petőfi Népe. Egy parasztgyerek életét kutatom, aki 1955-ben egyetemre kerül. Mondhatnám úgy is, hogy a regény az elmélet és a gyakorlat próbája.

— Egészen friss hírek?

— Ez. évben megjelenik a Móránál egy jogtörténeti könyvem, Űriszék előtt címmel.

— És a Körösök vidéke?

— Hazajárok. Ott él az öcsém és a bátyám. És ott a helyszíne az emléknek, hogy az anyám szerettette meg velem a verseket. En- gemet verssel ringatott, Petőfi-versekkel . . . Hát ez az, ami felejthetetlen.

Sass Ervin