Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-07 / 31. szám

r----------------------------------------­i Számítógép-tanfolyam felnőtteknek Ügy tűnik, most érkezett el az az időszak, melyről már evek óta oly sok szó esett: megkezdődött a számítógé­pek tömeges alkalmazása. A frontáttörést a viszonylag olcsó személyi és mikroszámítógépek megjelenése tette lehetővé, ezek árát már egy-egy kisebb vállalat, szövet­kezet is ki tudja fizetni, és a legtöbb esetben e 'gépek tudása is elegendő a mindennapi gyakorlat számára. E gépek széles körű elterjedését áruk mellett az is segíti, hogy nem kell már olyan magas szintű képzett­ség kezelésükhöz, mint a régebbi nagy gépek esetén. Va­lamilyen számítástechnikai alapképzettségre azért szük­ség van, és a ma vezető beosztásban levők többsége az iskolában még nem tanult ezekről az eszközökről. Fel­tétlenül meg kell tehát oldani a számítástechnikai fel­nőttképzést, hogy a személyi számítógépek alkalmazói ki tudják használni a gépekben rejlő lehetőségeket. E tényeket felismerve határozta el a békéscsabai Se­bes György Közgazdasági és Pénzügyi Szakközépiskola, hogy megszervezi a számítástechnikai „dolgozók iskolá­ját”. E tanfolyamok alapvető célja, hogy megismertesse a résztvevőkkel a személyi számítógépek használatát, megtanítsa őket a Basic programozási nyelvre, és a prog­ramozás alapjaira. A meghirdetett tanfolyamok iránt óriási az érdeklődés. Egy csoport már megkezdte a tanulást, február 9-én pe­dig indul a következő, majd ezeket követően a többi is. Több vállalat, szövetkezet teljes tanfolyamokat kötött le. Jelenleg már annyi a jelentkező, hogy legfeljebb a nyári tanítási szünet idején vagy szeptemberben tudnak újabb jelentkezőket fogadni. Az alapfokú tanfolyamok megkezdésével egy időben folynak az előkészületek a továbbképzésre is. A követ­kező oktatási évben szeretnének olyan kurzusokat in­■ dítani, melyeken már magasabb szintű programozási is­mereteket oktatnak. Mivel a személyi számítógépek mel­lett a távadat-fcldolgozás tömeges elterjedésére is lehet í a jövőben számítani, a SZÜV-vel együtt úgynevezett TAF-tanfolyamokat is indít felnőtteknek a szakközépis­j kola. : Intenzíven folyik a pedagógusok képzése is. Néhány éven belül már az általános iskolákban is megkezdődik • a számítástechnikai oktatás, néhány helyre már meg is érkeztek az iskola-számítógépek. A pedagógusok alap­képzését a pedagógiai továbbképző intézet végzi. De a ■ tudás elmélyítésének feladata a szakközépiskolára hárul. 5 E célból megszervezik a pedagógusok nyári intenzív to­vábbképző tanfolyamát, hogy a jövő generációját már i felkészült szakemberek oktathassák. L. l. Kevés földön sokat termelnek Élenjárnak az állami gazdaságok n Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig Sárréti Tej - nagy haszonnal Az állami gazdaságok je­lentős, sőt úttörő szerepet töltöttek be a magyar mező- gazdaság fejlődésében. Az előzmények sokak előtt is­mertek: a felszabadulás előt­ti Magyarországon hat na­gyobb állami birtok volt, kö­zülük három — Bábolna, Mezőhegyes, Kisbér — azon­nal állami gazdaság lett 1948-ban, az állami gazdasá­gok megalakulásának évé­ben. Velük együtt akkor 99 állami gazdaságot tartott nyilván a statisztika, ame­lyek 40 000 hektár területen kezdték meg gazdálkodásu­kat. Az évek során a gazda­ságok száma és területe gyors ütemben növekedett, 1966-ban már 215 állami gaz­daságunk volt, átlagosan 4737 hektár területtel. A kialakult nagyüzemi mé­retek lehetővé tették és meg­gyorsították a termelés kor­szerűsítését. A termelés erő-- teljes fejlesztését viszont nyomon követte a gazdasá­gok területi koncentrációja, a termelés szakosodása, ami­nek következtében a gazda­ságok száma napjainkra 128- ra csökkent, átlagos terüle­tük pedig eléri a 8103 hek­tárt. A csaknem egymillió hek­táron — az ország szántóte­rületének 10,6 százalékán — gazdálkodó állami, tan- és kísérleti gazdaságok, kombi­nátok területi arányukat meghaladó mértékben, 17-18 százalékkal részesednek a la­kosság áruellátásából, s a mezőgazdasági aktív keresők 14 százalékát foglalkoztatják. Jellemző a szerepükre, hogy az elmúlt tíz év során a ma­gyar mezőgazdaság változat­lan áron számított bruttó ter­melése évi 4,8 százalékkal növekedett, az állami gazda­ságokban viszont a termelés évi növekedése elérte a 7,6 százalékot. Néhány termelékenységi mutató alakulása is jelzi gazdálkodásunk kiemelkedő színvonalát. A 128 állami gazdaság, köztük 8 kombi­nát, 1982-ben száz hektárra vetítve 326 tonna gabonát, 53 tonna húst, 89 ezer liter te­jet termelt. Ugyanezek a mutatók a termelőszövetke­zeteknél a következők: 311 tonna gabona, 24 tonna hús, 40 ezer liter tej. Kedvezően alakultak a nyereséges ter­melést reprezentáló adatok, az egy főre jutó vállalati eredmény 33 361 forint, az egy hektár mezőgazdasági te­rületre jutó vállalati ered­mény pedig 5883 forint. Az előbbi 9,6, az utóbbi 34,9 szá­zalékkal haladja meg a ter­melőszövetkezeti közös gaz­daságok mutatóját. • # Érdeklődésre tarthat szá­mot, ha néhány nemzetközi összehasonlító adat tükrében vizsgáljuk meg az állami gazdaságok termelési ered­ményeit. A Közös Piac tag­országaiban 1982-ben a búza átlagtermése 4,5 tonna,* az USA-ban 2,4, hazánkban pe­dig 4,4 tonna volt hektáron­ként. Ezen belül az állami gazdaságok elérték a 4,7 ton­nát. Kukoricatermelésben a magyar mezőgazdaság ter­mésátlaga 6,9 tonna, az álla­mi gazdaságok 7,2 tonnát ter­meltek — ez azonos az USA-éval —, szemben a kö­zös piaci 6,2 tonnával. A te­henenként! átlagos tejterme­lés a Közös Piac tagországai­ban 3780, a? Egyesült Álla­mokban pedig 5637 kilo­gramm, de az állami gazda­ságokban is túlhaladta az 5000 kilogrammot. Bár az adatok csupán három ki­emelt ágazat termelését mu­tatják, így is megállapítható, hogy az állami gazdaságok — termelési színvonalukat tekintve — rangos helyet foglalnak el a magyar me­zőgazdaságon belül, s meg­állják helyüket a nemzetköz zi élvonalban is. A ma állami gazdasága szerves része a dinamikusan fejlődő magyar mezőgazda­ságnak, tevékenysége ezer szállal kapcsolódik a mező- gazdasági termelők tömegé­hez, az élelmiszeriparhoz, ke­| Tápanyag- i gazdálkodási i világkongresszust rendeznek ■ ■ A Magyar Agrártudományi > Egyesület 1984. június 11—16. ■ között Budapesten rendezi ■ meg az ötvenéves fennállá­■ sát ünneplő Nemzetközi Mű­■ trágyaközpont, a CIEC IX. ■ világkongresszusát. A nemzetközi szervező ; bizottság — Láng István 3 akadémikus elnökletével — ■ Bécsben tartott ülésén meg- j állapította: a szervezés jó ■ ütemben halad. A talaj ter­■ mékenységének fokozását, a ■ 3 műtrágyák szakszerű hasz­■ nálatának módszereit, a trá- 3 gyázás, valamint a termelés • és a környezetvédelem ösz- 3 szefüggéseit mintegy 100 elő- 3 adás keretében ismertetik a • kongresszuson a világ min­■ 3 den részéből összesereglő ■ neves szakemberek. Már 3 eddig negyven országból je- 3 lentkeztek a rangos nem­; zetközi rendezvényre. ■ ■ Hazánk mezőgazdaságá­3 nak nemzetközi elismerését ■ 3 is jelzi, hogy az Agárdra, ■ Bábolnára, Bolyra, Mezőfal­■ 3 vára és Nádudvarra, a nö- ■ 3 vényvédelem és agrokémiai ; központokba, valamint más 3 mezogazdasagi létesitmé- 3 nyekbe szervezett szakmai 5 bemutatók iránt is élénk a 3 nemzetközi érdeklődés. reskedelemhez. Kiemelkedő szerepet vállal az agrárága­zat vetőmag-, szaporító­anyag- és tenyészállat-ellátá­sában, tehát a termelés bio­lógiai bázisának korszerűsí­tésében. E termékek 40—60 százaléka napjainkban is az állami gazdaságokból kerül ki. A takarmánykeverő ága­zat takarmánytáp-, premix- előállítása mintegy 4 millió tonnára tehető, ez az orszá­gos termelés 50 százaléka. Jelentős az állami gazda­ságok élelmiszeripari feldol­gozó kapacitása is. A meg­termelt áruk egyes termék- csoportokban elérik az or­szágos forgalom 50—70 szá­zalékát. Ilyen például a gyü­mölcs, a hal, a bor, a gyü­mölcslé. Az állami gazdasá­gok a belföldi borellátásban 30, a nem rubelelszámolású borexportban 50, a rubelel­számolású borexportban pe­dig 43 százalékkal részesed­nek. Az utóbbi években roha­mosan fejlődik a zöldség- és gyümölcsfeldolgozás. A kis konzervüzemek mellett erő­teljesen fejlesztik a félkész termék, mélyhűtött áruk, a gyümölcslé, üdítő ital gyár­tását. Gyümölcssűrítő és -ve­lőgyártó üzemek létesülnek a nagy gyümölcstermő vidéke­ken. Jellemző, hogy a hazai gyümölcslevek, nektárak csaknem 70 százalékát az ál­lami gazdaságok állítják elő. Az állami gazdaságok vál­tozatlanul feladatuknak te­kintik a modern nagyüzemi termelés továbbfejlesztését. Ma azonban ez már nem tör­ténhet a termelőszövetkeze­tek nélkül, mert a változó gazdasági körülmények az állami gazdaságok és a tsz- ek összefogását igénylik. Ez pedig egyet jelent a vállalat- közi kapcsolatok kibontako­zásával, azzal, hogy a tsz-ek és állami gazdaságok egy­aránt részt vesznek a terme-" lési rendszerek, a mezőgaz­dasági társulások és közös vállalatok munkájában. • Görgényi Pálné A Sárréti Tej 1982-ben 63 millió 400 ezer, 1983-ban 62 millió 300 ezer liter tejet vásárolt föl. Ha ezt mind egyliteres tasakokba töltöt­ték volna, a tasakok sorba rakva az NSZK-ban eredő Duna forráspontjától a ro- .mániái Sfintu Georghe-ig, a folyó fekete-tengeri torko­latáig érnének. De ha csak a tavalyi „tejlánc” egyik végét akár Szeghalmon, akár Békéscsabán rögzíte­nék, a másik végét Moszk­vában vagy Párizsban fog­hatnák meg. Néhány hónappal ezelőtt részletesen szóltunk mind­azokról a tapasztalatokról, amelyeket a tejfeldolgozó közös vállalatnál gyűjtöttek össze a fennállás másfél év­tizede alatt. Hogy most új­ra írásunk szereplőjévé tet­tük a Sárréti. Tejet, annak jeles oka van. A múlt heti zárszámadó igazgató tanácsi ülésen kiderült: a vállalat 54 és fél millió forint nye­reséggel zárta az 1983-as esztendőt. Jobbat olcsóbban Szeghalmon és Békéscsa­bán a Sárréti Tej két üze­mében együttesen 59 és fél millió liter tejet dolgoztak fei tavaly az év folyamán felvásárolt csaknem 64 mil­lió literből. A tejféleségek­ből (kannás tej, 2,8 százalé­kos zsírtartalmú literes meg félliteres tasakos tej), .a Sár­rét Gyöngye gomolyasajtból, szendvicstúróból a terve­zettnél kevesebbet, más ter­mékekből (fél- meg negyed­literes kakaóból, tejszínből, tömbvajból, kartonos vaj­ból, ömlesztett gomolyából és trappistából, másfél szá­zalékos tejből) viszont töb­bet. Minden bizonnyal a ke­reslethez folyamatosan iga­zodó termékszerkezet is se­gítette a jövedelmezőség nö­vekedését, de a nagy nyere­ség igazi magyarázatát még­sem ebben kell keresni. Külön-külön vizsgálva megállapítható, hogy a szeg­halmi üzem a megelőző esztendeinél 6 és fél millió’ forinttal, a tervezettnél 9 millió forinttal ért el több nyereséget. Ebben két té­nyező játszik szerepet. Egy­felől 1 liter feldolgozott tej­re számítva — a termékek minőségének javításával, ke­resett termékek gyártásával — 14 fillérrel magasabb ár­bevételt tudtak elérni az Bőrdíszműüzemet hozott létre megváltozott munka- képességű dolgozóinak fog­lalkoztatására, valamint az elfekvő és a hulladékbőrök feldolgozására a Pécsi Bőr­gyár. Az új munkahelyet ergonómiai és színdinamikai szempontok alapján régi lakkos-üzemének felújításá­val alakította ki a mecsek- aljai vállalat. Az élénk na­rancssárga színű falak kö­előirányzottnál, másfelől az előbbiekkel egy időben ugyanazt az egy liter tejet 11 fillérrel olcsóbban dol­gozták fel, mint ahogy ere­detileg kalkulálták. Ezzel li­terenként 25 fillérrel növel­ték a tervezett nyereséget. A takarékossági intézke­dések, a körültekintő anyag- és energiafelhasználás hoz­ta meg itt eredményét, amelyhez társult a munka jobb megszervezésével elér­hető költségmegtakarítás, il­letve minőségjavítás. Hasonló sikerekről szá­molhat be a békéscsabai üzem is. Az előbbiekhez itt még az adódik hozzá, hogy az üzem a gázfelhasználásra előnyös szerződést tudott kötni, de kapacitásainak jobb kihasználásával is csökkentette fajlagos ener­giaköltségeit. Mindezzel a békéscsabaiak az 1 yter fel­dolgozott tejre számított nyereséget a tervbe vetthez képest 30 fillérrel növelték. Kevesebből többet? A jelentős nyereségnöve­kedés — amely a megelőző évihez viszonyítva 20 és fél millió forint, a tervezetthez pedig 18 és fél millió fo­rint — nemcsak a már na­gyon elhasznált gépek cse­réjéhez teremt lehetőséget, hanem arra is megfelelő alapot nyújt, hogy a válla­lat taggazdaságainak az el­múlt esztendőkben kiosztott nyereségnél a mostani elszá­moláskor jóval többet adja­nak. Miután az osztozko­dást java részben a feldol­gozásra átadott tej meny- nyiségét (illetve a vagyoni hozzájárulás mértékét) fi­gyelembe véve oldják meg, első helyen az igazán nagy tejtermelők járnak jól. Ér­demes az így kialakult rangsorra is egy pillantást vetnünk. Legtöbb tejet, csaknem 8 millió litert, a Békéscsabai Állami Gazdaság adott át a Sárréti Tejnek, 36 százalék­kal nagyobb mennyiség ez, mint az egy évvel korábbi. A Szeghalmi Állami Gazda­ság 6 millió litert értékesí­tett a vállalatnál. A füzes­gyarmati termelőszövetkezet 4 és fél milliót. Mellettük 8 olyan mezőgazdasági üzem van még a megyében, amely 2 millió litert meghaladó mennyiséget szállított a vál­lalat feldolgozó üzemeibe: a bucsai Űj Barázda, a déva­zött különleges, támlás for­gószékeken ülve pénztárcá­kat, szemüvegtokokat, öve­ket és egyéb apró bőrter­mékeket készítenek a hazai kereskedelem számára az üzem dolgozói. Mivel ko­rábbi munkahelyükön jól megismerték az általuk gyár­tott alapanyagok különféle tulajdonságait, csupán a varrás technikáját kellett elsajátítaniuk és gyakorol­ványai Lenin, a gyomaend- rődi Alkotmány és Győze­lem, a szeghalmi Sárréti, a csabacsüdi Lenin, a kondo- rosi Egyesült meg a sarka- di Lenin Termelőszövetkez- zet. Azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek átlagon fe­lül növelték a tejtermelést — ilyen a bucsai Űj Baráz­da, a dévaványai Lenin, a Békéscsabai Állami Gazda­ság többek között —, nagy részben ellensúlyozni tud­ják azt a kiesést, amely ab­ból származik, hogy néhány mezőgazdasági üzemünkben — indokoltan — felhagynak a tehéntartással. Korszerűbben, pontosabban Ebben az előbbi fogalma­zásban már valószínűleg ki­derült, hogy a Sárréti Tej tagüzemeiben a tejtermelés növekedése összességében nem pótolja a jelzett kiesé­seket, Az 1984-re szóló ter­vek szerint az ebbői fakadó gondokat a vállalat úgy igyekszik áthidalni, hogy az idén már nem ad tovább feldolgozás nélkül tejet, amelynek mennyisége 1983- ban megközelítette a 2 és fél millió litert. Az előzetes számítások szerint azonban a felvásárolt és feldolgozott tejmennyiség így nem fogja elérni a tavalyi szintet. Ebből- kiindulva a Sárréti Tej még az 1983-as végered­mény ismeretében is óvato­sabban számol, és erre az esztendőre „csak” 45 millió forint hasznot kalkulál. Ez­zel nem kevesebbre szánja el magát, mint arra, hogy az 1 liter feldolgozott tejre számított költségnövekedést a korábbi időszak üteméhez igazítja, ami annyit jelent, hogy viszonylagosan csök­kenti, holott a - másfél évti­zede termelő szeghalmi üzemben a hűtőtechnológiá­nak teljes kicserélése immár elodázhatatlanná vált, s a pásztorok, a csomagológé­pek elhasználódása is a kri­tikus ponthoz érkezett. A tervet csak a két üzem közötti ésszerű munkameg­osztás és szakosodás továb­bi finomításával, a szállítá­sok pontos megszervezésével teljesíthetik többek között, egy időben a tejátvétel új formájára való zökkenőmen­tes átállással. Köváry E. Péter niuk. Betanításukat a pécsi bőrfeldolgozó üzemek — a Hunor Kesztyűgyár, s a Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet — szakemberei segítették. A közeljövőben speciális bőrdíszmű-varró­gépekkel szerelik fel a rész­leget, s akkor elkezdődik a női és férfi divattáskák gyártása is. A Pécsi Bőr­gyár jövőre tizenötmillió fo­rintos árbevételt vár új kéz­műipari üzemétől, amely akkor már negyven rehabili­tált dolgozót foglalkoztat. Bördfszmiiiizem rehabilitálóknak f

Next

/
Oldalképek
Tartalom