Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-04 / 29. szám

0 1984. február 4., szombat — Párt-vb ülés az Orosházi Üveggyárban A szervezés pénz nélküli beruházás Senki se próféta saját ha­zájában. A szervezési osz­tálynak viszont úgy kell te­vékenykednie, hogy ez a közmondás ne állja meg a helyét, itt a mi portánkon, a gyárban. Vizsgálatainknak, elemzéseinknek olyan alapo­saknak kell lenniük, hogy rá­juk támaszkodva minél kö­rültekintőbb, minél előrelá­tóbb döntések születhesse­nek. Kissé tréfásan, ám an­nál találóbban fogalmazott így Hudák István, az Oros­házi Üveggyár igazgatója a közelmúltban. AZ ELEMZÉSEK ALAPJÁN A gyár MSZMP végrehaj­tó bizottsága ülést tartott ja­nuár közepén Tarján József­nek. az üzemi pártbizottság titkárának elnökletével. A 9 tagú testület fontos témát tárgyalt meg. Hudák István igazgató a gyár szervezési osztályának munkájáról szá­molt be. Az osztály újjászer­vezésére 1983. január elsejé­vel került sor. Az irányítás egyik alapvető funkciójának, a szervezési feladatoknak az ellátását kell hogy segítse. A múlt évben több fontos teendőt végzett. Megvizsgálta a gyár 3 főosztályának — mégpedig a személyzeti-ok­tatási, anyagellátási, pénz­ügyi-számviteli főosztályának — a munkáját. Javaslatot, tett a tevékenység fejleszté­sére. Ennek alapján több in­tézkedést vezettek be. Fe­lülvizsgálta az osztály a gyár szervezeti és működési szabályzatát. Jelentős volt. az a helyzetfeltáró munka, amit az I. számú gyáregység szer­vezetének fejlesztése érdeké­ben végzett. Az elemzések alapján kezdték meg január elsejével a gyáregység haté­konyabb irányítást biztosító szervezeti korszerűsítését. A hét dolgozót foglalkoztató osztály kidolgozta a munka­helyi demokrácia fórumrend­szerének új szabályzatát, Felmérte a gyárban dolgozó diplomások tevékenységét. Ez az elemzés szolgált ala­pul az MSZMP üzemi vég­rehajtó bizottságának a gyá­ri értelmiség helyzetét tár­gyaló napirendjéhez. A vég­rehajtó bizottság határozatá­nak végrehajtására készült el az igazgatói intézkedési terv. Ezt a munkát a szervezési osztály a személyzeti-oktatá­si főosztállyal közösen vé­gezte el. Ugyancsak a múlt évben javaslatot dolgoztak ki a II. számú gyáregység termelési jelentési rendszeré­nek egyszerűsítésére, s a gyáregységgel közösen javas­latot készítettek el az üzem- i rány ítás korszerűsítésére. Munkájuknak közvetlenül pénzben mérhető eredménye is van. Átdolgozták a nyom­dai anyagok megrendelését szabályozó igazgatói utasí­tást. AZ EGYSZEMÉLYI FELELŐSSÉG Az osztály által végrehaj­tott feladatok összhangban állnak az MSZMP KB 1971. decemberi határozatával, mely a vállalati üzem. és munkaszervezés korszerűsí­téséről szól. Ezt szem előtt tartva foglalkozott az osz­tály a gazdálkodás szerve­zettségének értékelésével, a gazdasági hatékonysággal. A gyár belső irányítási rend­szerének korszerűsítése érde­kében, a hatáskörök rende­zésében, a döntés-előkészítés jobbá tételében, a gyári szer­vezeti egységek hatékonyabb irányításában történtek lé­pések a Szervezeti és Mű­szaki Szabályzat korszerűsí­tése során, továbbá a kettes számú gyáregy­ség üzemirányításának fej­lesztésével összefüggő vizs­gálatot követő intézkedések­kel. A Központi Bizottság határozatának végrehajtását szolgálják az idei feladatok. Többek között a szervezési osztály foglalkozik a vezeté­si, az irányítási, az informá­ciós, a szervezeti, valamint az ösztönzési rendszerek elemzésével és a fejlesztési lehetőségekkel. Megvizsgál­ják a 3-as számú gyáregység javító-karbantartó munkáját. Továbbá az építészeti üveg termelés-előkészítési, terme­lésirányítási rendszerét és ér­tékesítési lehetőségeit. A vezetés szervezési funk­ciójának gyakorlása során maradéktalanul érvényesül­nie kell az egyszemélyi fe­lelősségnek. A szervezési te­vékenységen belül munka- megosztás van. A vezető fel­adata a cél meghatározása, a kidolgozott javaslatok alap­ján a döntéshozatal, a felté­telek megteremtése, s a szer­vezési célok megvalósulásá­nak ellenőrzése. A felszóla­lások arra utaltak, hogy a szervezési munka területén akad tennivaló. A munka színvonalát, eredményességét megfelelő érdekeltségi, ösz­tönzési rendszerrel fokozni lehet és kell is. Tagadhatat­lan, hogy a szervezők mun­kája bonyolult, sok irányú ismeretet igényel. Alapvető­en fontos, hogy a szakembe­rek átfogóan ismerjék a gyár szervezeti egységeinek életét, s egymáshoz való kapcsolatát egyaránt. Lovas Julianna, a szervezési osz­tály vezetője indokoltan mu­tatott rá a továbbképzés fon­tosságára. TÖBB FIGYELMET A PROPAGANDÁRA Vitathatatlan, hogy az át­szervezés után az osztály együttműködése a gyár más szervezeti egységeivel sokat javult. Ám ahhoz sem fér kétség, hogy ez az együtt­működés még nem teljes. Oka egyrészt a kellő szer­vezői gyakorlat hiánya, de az is hozzájárult, hogy egyes egységek elzárkóztak az in­formációk szolgáltatásától. A testületi ülésen a felszó­lalók a szervezés több fon­tos kérdésére hívták fel a figyelmet. Csont József igaz­gatóhelyettes, a gyár főmér­nöke elmondta, hogy az egy éve létrehozott szervezési osztály eredményesen dolgo­zott, ami egyben létjogosult­ságát igazolja. Vita volt a létszám körül. A lényeg azonban nem ezen múlik, hanem a felkészültségen, s azon, milyen mozgatóerőt je­lent a gyárban, ahol 32 üzem és 28 osztály működik. Sa­ját területükön ezek is vé­geznek szervezési munkát. Sőt, a művezetők is foglal­koznak, szinte mindennap, szervezési teendőkkel. A szervezés nagyon fontos a gyárban. Pénz nélküli beru­házást jelent. A gyár létszá­ma a közelmúltban csökkent. Ha nincs kellő hatékonysá­gú szervezés, akkor bizo­nyos üzemrészekben leáll a munka. Rámutatott arra. hogy a múlt évben elég sok feladatot kapott a szervezé­si osztály. Tanácsosabb len­ne, ha kevesebb vizsgálattal foglalkozna, de az minden vonatkozásban alaposabb le­gyen, s a tapasztalatok levo­nására és hasznosítására is minél hamarabb kerüljön sor. Búza Katalin, a gyár KISZ-bizottságának titkára elmondta, hogy a szervezési osztály munkáját a KISZ- szervezet is figyelemmel kí­séri. egyes vizsgálatokat pe­dig hasznosítja is. Birkás Pál üzemvezető pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyobb súlyt kell fektetni a szervezés propagandájára, a korszerű módszerek is­mertetésére. Ki kell dolgoz­ni a szervezési munkát vég­ző dolgozók anyagi érdekelt­ségi rendszerét. Hári Szil­veszter, a gyár polgári vé­delmi törzsparancsnoka fel­szólalásában a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítéséről szóló köz­ponti bizottsági határozat­tal foglalkozott. Hangsúlyoz­ta, hogy a gyár csak akkor tud maradéktalanul eleget tenni a szervezési feladatok­nak, ha minden téren figye­lembe veszi a helyi sajátos­ságokat és a változó körül­ményeket. Tarján József, az üzemi pártbizottság titkára elismeréssel szólt a szerve­zési tevékenységről. Az osz­tály munkája lényegesen ja­vult. A feladatokat azonban tudatosabban kell meghatá­rozni. A párt végrehajtó bi­zottsága legutóbb 1981-ben foglalkozott a szervezéssel. Akkor több olyan feladtot jelöltek meg, amelyek is­mét előtérbe kerültek. A mostani ülésen a szervezés fejlesztése és a hatékony­ság fokozása érdekében több feladatot jelöltek meg. A szervezés szerteágazó, sok irányú munka. Nélkülöz­hetetlen a szerepe a gaz­daság irányításában. Nem véletlen, hogy az Orosházi Üveggyár párt-végrehajtó­bizottsága olyan behatóan foglalkozott ezzel a témával. Serédi János Fotó: Veress Erzsi Posta és vegyesbolt Örméoykúton Egymáson tudunk segíteni? Az örménykúti Felszaba­dulás Tsz 45 tagú építőrész­lege részben a termelőszö­vetkezet igényeinek megfe­lelően mezőgazdasági létesít­ményeket épít és tart kar­ban, löszben külső megren­delést is vállal. Tavaly a köz­ségben felújították a szakor­vosi rendelőt, és szövetkezeti lakásokat, Békéscsabán pe­dig az ÁFÉSZ-nek raktárt építettek. A termelése érték­ben elérte a 17 millió forintot. Tavaly kezdte el a részleg a községben az új postahi­vatal építését, amelyet május 1-én adnak át. Ugyanerre az időre készül el a takarékszö­vetkezet épülete, őszre pedig a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ örménykúti új vegyesboltja. Terápiás klub Békésen A békési művelődési köz­pont klubhelyiségéből szer­da délelőttönként jó hangu­latú duruzsolás, beszélgetés, nevetés zaja hallatszik. Bel­jebb lépve látjuk, lányok, asszonyok vágnak, formáz­nak, ragasztanak bőr- és filcdarabokat. Tetszetős tű­párna, népművészeti pohár­alátét, kitűző, miegymás ke­rül ki a kezük alól. A férfiak a másik sarokban böngészik a totó-lottó cédulákat, kár­tyáznak, kvízjátékot játsza­nak. Az első pillantás után ítélve láthatóan összeszokott, szívesen tevékenykedő fel­nőtt klubba vezetett utunk. Mégsem egyszerű hétköznapi közösségi együttlét ez, ha­nem a rehabilitációs klub foglalkozása. Mindaddig, amíg dr. Szuromi Pál pszi­chiáter főorvos megérkezik, Kovács Istvánná szakgondo­zónő irányítja a manuális munkát, a beszélgetést. alapítás 1978-ban — A városi ideggondozó intézet hat éve a volt béké­si járás területének betegeit látja el — mondja dr. Szu­romi Pál. — Viszonylag nem túl nagy a lakosság száma (körülbelül 45 ezer), így a napi 20—24-es betegforgalom mellett elég hosszan tudunk egy-egy emberrel beszélget­ni. Amit az orvosi rendelés keretében tehetünk — a pa­naszok meghallgatása, vizs­gálat, diagnózis, gyógyszere­lés, folyamatos gondozás, ellenőrzés —, azt megtesszük a gondozóban. Ügy éreztük, többet is tehetnénk ezekért az emberekért. Végiglapoz­tuk a kartonokat, és 150 olyan beteget találtunk, akik bizonyos hosszan tartó, visz- szatérő lelki betegségben szenvednek, nehezen építe­nek ki emberi, társas kap­csolatokat és magányosak. Levélben hívtuk őket, jöjje­nek a klubunkba, kapcsolód­janak a társasághoz. Először 1978-ban sikerült megalakítaniuk a klubot. Idegenkedést, bizalmatlan­ságot kellett legyőzniük a tagok és hozzátartozóik ré­széről egyaránt. Vajon mi­vel tölthetik ott az időt, mi­ért kell eltérni a megszo­kottól, hogy viszonyulnak egymáshoz a'klubtársak? A nagyon különbözően sérült, más érdeklődésű, tájéko- zottságú és érzékenységű embereket milyen program­mal lehet közösséggé for­málni? Kérdések tömege nehezedett a klubalapítóra. Pénz sem volt semmire. Az üzemek, téeszek, vállalatok, egyéb munkahelyek vezető­it a gondozó munkatársai megkeresték, segítsenek e fontos rehabilitációs lánc­szem kialakításában. Ez volt a kezdet. Gyógyító szórakozás A földrengés véget vetett a töprengésnek és a klub­életnek. Csak 1982 tavaszán találkozhattak újra a hely­reállított művelődési ház klubtermében. Ott, ahol az egészségügyi szolgálat nem jelképek, hanem a segítő ci­vil ruhás emberek formá­jában próbálja a betegség támadásait kivédeni, meg­előzni, a gátlásokat felolda­ni, az összetört önérzetet, önbizalmat felépíteni. Lapozzuk a klubnaplót. Személyre szóló megfigyelé­sek, ki hogyan viselkedett, reagált, beszélgetett. Zene- hallgatás, filmvetítés, név­napi köszöntések, teázás, színházlátogatás, kirándulá­sok emlékét őrzik a lapok. A jó hangulatú foglalkozások egyik nyilvánvaló bizonyíté­ka a megjegyzés: ,,Tizenkét órakor a rend kedvéért mégiscsak menni kellett ha­zafelé.” Érzelmileg erősen kötődnek ezek az emberek orvosukhoz és a gondozónő­höz. A beszélgetések során derül ez ki leginkább, ami­kor hétköznapi konfliktusaik megoldásához, döntéseik íté­letéhez kérik a „doktor úr” tanácsát, véleményét. Nagy élményt jelentenek a kirán­dulások, a megszokott kör­nyezetből való eltávozások. Erről tanúskodnak a fotók és az amatőr filmfelvételek. Vissza a hétköznapi életbe — Hosszú ideig tartott, amíg megismerték, elfogad­ták egymást — magyaráz Szuromi doktor. — Amíg megértették, hogy ha valaki rossz volt hozzájuk, nem az egész világ az. A hosszas, az évek során ismétlődő keze­lések újra és újra elszakít­ják a beteget családjától, munkahelyétől, barátaitól, egyszóval eredeti szociális környezetéből. A kapcsola­tok azonban nemcsak emi­att, hanem inkább az elő­ítéletek következtében la­zulnak. Ha valakit „úgy” kezeltek, a környezetében mindenki ugyanarra gondol, még ha nem is lát lényeges változást családtagján, isme­rősén. A tengernyi előítélet­tel való harc csak fokozó­dik, ha a beteg átmenetileg munkaképtelenné válik. Kö­rülötte valódi vagy vélt gya­nakvás, ő maga pedig egy­re inkább kirekesztődik a társadalomból. A terápiás klubunk ezt a folyamatot szeretné megállítani, lehető­ség szerint visszafordítani. Az idejárok egymásnak is tanácsot, biztatást adnak, s ennek a szónak legalább ak­kora a hitele előttük, mint az orvos szavának. Ezek a heti társas programok nem­egyszer az egyetlen kapcso­latot jelentik a külvilággal, s az életben való eligazodást szolgálják. Az önállóságukat, kezdeményezőkészségüket szeretnénk továbbfejleszte­ni. A terápiás foglalkozások témáját, ötleteit még mindig nekünk kell megadni. A csa­lád segítségére is jobban számítanánk, hiszen az ő ér­dekük is a visszailleszkedés. Közvélemény-kutató kérdő­ívet töltöttek ki a klubta­gok, s ez sokat elárult gon­dolkodásukról, életükről. Jól érzik itt magukat, befogad­ták egymást, mert megér - tőek a másikkal szemben. Jellemző egyikük vélemé­nye: „Kérdés: egymáson tudnánk-e többet segíteni? Válasz: talán?!" ♦ Hasonló rehabilitációs klub nem sok, talán egy- kettő van mindössze az or­szágban. Irányítóit Békésen is a nagy energiabefektetés­sel szerzett sikerélmény (ha van ilyen) ösztönzi. 1983 januárjától a békési klub megyei anyagi támogatással működik, és a helybeliek is sokat segítenek. Tervezik már a jövőt, ha átadják a város új rendelőintézetét, a gondozóban felszabadul egy raktárhelyiség. Itt bőrmeg­munkálással, agyagozással foglalkozhatnak majd a klubtagok és más gondozot­tak. Ez a kreatív, alkotó jel­legű terápia gyakorlati érzé­küket, kézügyességüket, fan­táziájukat fejleszthetné a társas együttlétek során. Bede Zsóka Megállítani az utast Az egykori csárdákat évszázaddal, sőt évszázadokkal ez­előtt a pusztában vezető utak mentén találták a kor ván­dorai, akik gyalogszerrel vagy lóháton járták az országot. A csárda, a fogadó fedelet, menedéket nyújtott a kor tu­ristáinak, akik megpihentek, ettek-ittak, tisztálkodtak, és fel­frissülve indultak tovább. A huszadik század második felének autós turistái is szí­vesen megszakítják útjukat — ha van miért. A tengeren­túli és az európai fejlett országokban az autópályákat nem­csak éttermek, eszpresszók, benzinkutak szegélyezik, hanem olyan épületegyüttesek is, amelyekben az automaták pénz­bedobásra szolgálják ki az utast a borotvahabtól a kölni­vízig, a papír zsebkendőtől a hajszárítóig, a legkülönfélébb apróságokkal és komfortos tisztálkodási lehetőségekkel. Megállítani az utast: ez a cél vezette annak a tanulmány­nak a készítőit is, akik a közelmúltban a Közlekedési Mi­nisztérium és az Országos Idegenforgalmi Hivatal nevében készítettek előterjesztést. Ezzel Magyarországon első alka­lommal készült idegenforgalmi szempontokból kiinduló, át­fogó koncepció a tranzitturizmus fejlesztésére. A tanul­mány, mint az ÓIT elnöksége határozatban is rögzítette, al­kalmas arra, hogy a jövőben létesítendő autópályák és fő­útvonalak építése során támpontul szolgáljon a megállóhely- rendszer műszaki kiépítéséhez, területi elhelyezéséhez, még­hozzá úgy, hogy az egybeesik a turizmus érdekeivel. Az Országos Idegenforgalmi Tanács elnöksége felkérte az érdekelt minisztériumokat, az országos hatáskörű szerveket, a fővárosi és a megyei tanácsokat, a tájegységi intéző bizott­ságokat, a tanácsi idegenforgalmi bizottságokat — vagyis minden érdekelt fórumot —, hogy a tervezett elhatározások­kal kapcsolatos állásfoglalásaiknál vegyék figyelembe a fel­adatokat, járuljanak hozzá azok megvalósításához. Bár a közeli években, mint az egyéb beruházásokra, úgy az autópálya-építésekre is viszonylag kevesebb telik, várha­tóan a szűkösebb anyagi eszközökből is nagyobb részt for­dítanak a turistákat megállásra késztető korszerű létesítmé­nyek kialakítására. Ezek a megállóhelyek, ha nem is köz­vetlenül lendítik fel az ország idegenforgalmát, jó szolgála­tot tesznek a hazai és a külföldi autós turistáknak. Az em­berek szívesebben és nyugodtabban autóznak olyan utakon, amelyek mentén megtalálhatók az egykori csárdák, fogadók mai, korszerű utódai, a vendégmarasztaló, és — nem mel­lékesen — az ország bevételeit is növelő, kényelmes meg­á,,óhe,yek- Gál Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom