Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-24 / 46. szám
o1984. február 24., péntek Pénteki beszélgetések Földes László Békéscsabán, a téglagyári művelődési ház színpadán próbál a Hobó Blues Band. Alig értjük egymás szavát, ezért az öltözőbe húzódunk. Földes László, a zenekar vezetője int, hogy üljek közelebb, mert nem tud hangosan beszélni. Előző nap Kaposváron hasonlóan hideg öltözővel várták a rendezők, mint itt. — Remélem, nem olyanokra vagy kiváncsi, milyen hosszú a hajam, ahhoz túl rekedt vagyok — kezdi a beszélgetést Hobó. — Hatodik éve vagy a színpadon. Sokan úgy érzik, kifulladt a zenekar, és mintha te is elfáradtál volna. Ha ez így van, miért csinálod? — A végén kezdem. Azért csinálom, mert ez a dolgom, ezt szeretem, s egyáltalán nem érzem úgy, hogy fáradt lennék. Nekem az állandó feszültség ad lendületet, és az, hogy a közönség kíváncsi arra, éppen akkor ki vagyok, amikor a színpadon játszom. Nem tört meg a lendület. Készül a harmadik nagylemezünk, Vadászat lesz a címe. Áprilisban jelenik meg a Rossz vár, Deák Bilj Gyula önálló lemeze. Még rengeteg dolgom van. Az öt könyvből, amit meg kell írnom, mindössze a Rolling Stones-könyv jelent meg. Mit mondjak még? — Nem forgácsolod szét magad a zenekar, az írás és a színház között? — Egyáltalán nem. Kiegészítik egymást. Azzal, hogy ennyi mindennel foglalkozom, állandóan tanulok. A zenekarral szerzett tapasztalataimat felhasználom a színházi munkámban és viszont. A Kopasz kutya című film forgatásakor is rengeteget tanultam, igaz, maga a film nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. — Szerződésed van a Miskolci Nemzeti Színházzal . .. — Két éve a Poliakof-da- rabban igaz megbuktam, de, ebből is tanultam.. Azóta sikeresebb vagyok a színházban. — Megalakulása óta a HBB- nek nemcsak rajongói vannak. Mennyiben hatott a zenekarra és rád a többfelé tapasztalható ellenállás? — Kezdetben egy kalap alá vettek a Beatricével bennünket. A hivatalos szervek hozzánk való viszonyára a tiltás és a tűrés közötti állapot volt jellemző. Azóta a helyzet nem változott lényegesen. Megvagyunk. A közönségünk szeret, és a művész dolga különben sem az, hogy „kifelé” játsszon. De hogy jól értsd: mi nem valami ellen, hanem valamiért vagyunk. A közönségért, a közönségnek játszunk. — Milyen a közönségetek? — Ez attól függ. Ha csak azért jönnek el, hogy részegen ugráljanak, akkor nem tudjuk megtalálni a közös hangot. Igaz, kicsi ez a színpad és be vagyok rekedve, de úgy kelj játsszak, hogy ha ma lesznek ezren, ezer- ötszázan, legközelebb is eljöjjenek ennyien. A közönséget nem lehet félvállról venni, a srácok megérzik, ha csak félgőzzel csinálja az ember. — El tudnád képzelni az életed zenekar nélkül? — El. Fontos a zenekar, de annyi ötletem van még, hogy nem unatkoznék a banda nélkül sem. — Ezerkilencszázhetven- nyolcban minden menedzselés nélkül jöttetek fel. Nem fenyeget-e benneteket az el- üzletiesedés veszélye? — Addig, ameddig az a lényeges, amit és ahogyan csinálunk és minden más másodlagos, becsületesek tudunk maradni. — Egyik dalodban azt énekeled, hogy „Jó nekem a Trabant, nem kell Cadillac”. .. — Tényleg nem kell, ez nem csak duma. A pénz nem lényeges. Addig, ameddig tiszta szívvei meg tudok halni a színpadon, addig csinálom. — Elköszön, várja a színpad. Közben gyűlik a közönség. A legvérmesebb rajongók kórusban követelik a kezdést: Há-bé-bé! Há-bé-bé! Földes Lacit akarjuk! A hangszórókból Doors, Jimmy Hendrix, Bob Dylan magnó- felvételek remegtetik az ablakokat. Hirtelen kigyúlnak a fények, felcsendül a kezdőszám. A refrént visszhangozzák az első sorok: — Jó nekem a Trabant, nem kell Cadillac! Majd következnek a magyar szövegű, immár élőben szóló Doors, Rolling Stones, Jimmy Hendrix dalok. Az amerikai gitárkirály emlékére írt blues után Földes László a színpad szélére lép, kezéből a rajongókhoz vándorol egy literes „cefrés” üveg. Közben a rendezők öt- percenként elvezetnek egy- egy támolygó rajongót. A hátsó sorokban sokan hátat fordítva a színpadnak, egymás fülébe ordítva „beszélgetnek”. Ügy tűnik, nem mindenkit érdekel egyformán, hogyan „hal meg” Földes László a színpadon. Köti Lóránt A kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos!...? Gyermekkorom óta képtelen vagyok megszabadulni azon szokásomtól, hogy a nekem tetsző dolgokat megérintsem. Persze, az ember a szokásait a lehetőségekhez idomulva éli ki. Egy kiállításon például sokféle „cselt kell bedobjak”, hogy egy-két kiszemelt tárgyat megérintsek. Vigyázásom azonban a tiltott tett pillanatában már dacol a teremőrök elkésett figyelmeztetéseivel, s csak a tárgy bántódásmentes érintésére ügyelek ... Igaz, az utóbbi időben egyre ritkábban szabálytalankodók. Ügy látszik, korosodó fejjel nem szívesen szabadkozok-vitat- kozok, s főleg, rájöttem, e pillanatnyi érintés kevés nekem. Többre van szükségem: á tetsző alkotás meg- markolására, egy-egy felületdarabkájának megsimo- gatására, a megpöckölt tárgy hangjának nyugodt élvezetére. Ám a szabály szigorú, és létjogosultságát tekintve alig vitatható. Elfogadtuk, hogy a kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos. Néhányan vitatkoztak ugyan e szabállyal, de a támadások csak rendhagyó kiállításokat eredményeztek, s nem rendhagyást. Négy Békés megyei képzőművészt kérdeztem meg arról, hogy a három dimenziós műtárgyak élvezetéhez vajon mennyire tartozik hozzá a tapintás. Varga Géza szobrászművész: — A mai helyzetben a befogadásnak ezt a formáját csak tulajdonosként lehet gyakorolni. Jó néhány „társunknak” köszönhetően kevés a bizalom, hogy az emberek képesek megőrizni a tárgyak épségét. Mivel ezt nem gyakorolhatjuk, szegényebbek leszünk. Jó volna, ha lehetne olyan kisplasztikái kiállítást rendezni, ahol nem lennének rögzítve (ragasztva, drótozva, szögelve) a műtárgyak. Érezni a tárgyak súlyát, hőmérsékletét, anyagi különbözőségeit, felületi tulajdonságait... Ezek is a szobrok kifejező eszközei. Ezzel is közvetítik a szobor tartalmát, mondanivalóját. Másrészt a tapintás révén a kisplasztikával intim kapcsolatba lehet kerülni. Megszűnik az a távolság, ami a szem és a tárgy között mindig létezett. Végletes példa, de igaz, hogy még a vakok számára is élvezhetővé válna egy-egy kiállított tárgy. Ilyen dombormű és szobor már készült. Ha pedig csak csupán tapintással is élvezhető egy mű valamennyire, akkor ez fontos, még ha elfelejtett formája is a kapcsolatteremtésnek. Ráadásul a műélvező egy olyan sajátos kapcsolatba kerülhet az alkotással, amilyenben csak az volt, aki azt megalkotta. Az alkotás szinte átcsúszik a művész kezéből a műélvező kezébe. Az éremnek külön pikantériája, hogy a pénzérméből született, abból lett egy önálló szobrászi munka. A pénzérme máig nem veszítette el ezt a kézbe simuló, kézbe vágyó tulajdonságát. Sajnos, az érmek üveg alatt tálalása, díszdobozban tárolása miatt nem valósulhat meg. — Mi van, ha ellopják, megrongálják őket? — Ez a baj ... Ki vállalja a felelősséget? Bejön egy negyven fős osztály a kiállításra, s ahogy kézről kézre adják a tárgyakat, elég egy apró ügyetlenkedés, s valami máris tönkremegy. Mladonyiczky Béla szobrászművész: — Távolabbról hadd induljak. Az, ami élmény, az az alkotó belső formája. Amikor ezt megfogalmazza, akkor jön létre egy külső forma, amivel láthatóvá válik az alkotó belső formája. A befogadó visszafelé halad, a külső formából indul, s fel kell bontsa az egységes, organikus kompozíciót. Ezt felbontani és ismét összeállítani rendkívül nehéz. Üjból teremteni kell, saját szubjektumán keresztül kell felfognia az alkotó szubjektumát. Ez elsősorban szellemi tevékenység, amit úgy is mondhatunk, hogy a műélvező „beállítódik a műalkotás felé”. A beállítódás a műélvező egész lényével kell történjen. Ennek része lehet, sőt, fontos része a tapintás. A látás és az érzékelés csatornái nagyon sajátosan és különbözően működnek, de valahol a tudati kép kialakításában egymást kiegészítve egy teljesebb képet, a valóságnak jobban megfelelő képet adnak. Az egyik embernél kisebb, a másiknál intenzívebb a tapintásból eredő tudati kép, azonban csak a szellemi mozgás képes arra, hogy egy racionális, egységes, organikus kép keletkezzen egy műalkotásról. — S az érem? — Az érem kézből kézbe visz üzenetet. Mérete, súlya által eleve kézbe vehető. Sőt, kézbe kell vegyük. A kézbe- vevés pillanata az emberek közötti kapcsolatteremtés egyik formája, üzenet és élmény továbbadása, tisztelet a másik ember iránt. — Tehát vehesse kezébe a kiállításlátogató? — Ennek nem vagyok híve, ugyanis ezt nem látom megvalósíthatónak. De saját műtermemben e dolog megoldható, vagy óráimon körbeadok érmeket, hogy a gyerekek az előbb említett módon élhessék át a műalkotást. Takács Győző grafikus- és kerámikusművész: — Az ember legősibb vágya az, hogy birtokba vegye azt, ami ismeretlen, elérhetetlen. A tapintás hozzátartozik a műélvezethez. Tagadom, hogy szemen keresztül a háromdimenziós tárgyak befogadása maximális lehet. A fazekasság használati tárgyakat csinált. Ezért is meg kell fogni ezeket. A tárolóedények funkcionális kötelessége volt néha 25 liternyi anyag biztonságos megtartása. Hogy a megtöltött edény fülénél fogva megemelhető legyen. A mester hitele attól nőtt, ha az edény alkalmas volt arra, amire készült. Emellett évszázadokon keresztül kialakult az emberek között egy kulturált tárgyhasználati mód és szokás. Meg volt a titka annak, hogyan kell megemelni a vízzel telt aratókorsót, s hogy a cserépmozsárban levő anyagot kell összezúzni, nem az edényt. Tudom, hogy a kiállításokon a felelősség vállalása okoz antagonisztikus ellentmondást. A tárgyak kiállítódnak, hogy élvezzük őket, s közben lefogják a kezünket, amellyel megérinthetnénk őket. Pedig még egy festett kerámialap is igényli az érintést. Mert míg a festmények és a grafikák a szemen keresztül kell, hogy kielégítsék a nézőt, addig egy festett kerámialap, annak testessége miatt, kívánja az érintést, bár az is csak kétdimenziós alkotás. — Elképzelhető, hogy a kerámiatárgyakat egy kiállításon megfoghassuk, hogy a mozsárt használjuk, s a vizes kancsóban víz álljon, arrébb vihessük. — Igen. — S ha összetörik. — Boldog nem leszek ... Ki kell cserélni. — Mi legyen a cseréppel? Ottmaradhat? — Talán igen. Minden pusztulékony. A cserép figyelmeztet erre, s a helyes használatra. Persze vannak műtárgyvédelmi szempontok. A pótolhatatlan tárgyakra másképpen kell vigyázni. A már elhunyt alkotók műtárgyait nem lehet kitenni a pusztulás kísértésének. Az élő alkotókat viszont meg kellene kérdezni, és ha vállalják ... Vágó Ferenc fafaragó népi iparművész: — Biztos, hogy bensőségesebb az alkotás és a néző közti kapcsolat, ha a tárgy megfogható. Sajnos, már az én tárgyai mbój is zsebre tettek néhányat „véletlenül". Ezt ki lehetne kapcsolni azáltal, hogy a nagyobb, súlyosabb tárgyak megfoghatók legyenek, a kisebbek biztonsági okokból nem. Ez azonban a kisebbeket jogosulatlanul fosztaná meg a teljesebb műélvezettől. Itt van például ez a szalvétatartó, magyar szilaj bika alsó lábszárcsontjából faragva. Körbe lehet járni, ám igazán megnézni mégiscsak kézben- tartva lehet és szokás. Ha azonban valaki leejti, négy hónap munkája lesz oda. Az első, hogy vigyázni tudjak rá, a második, ha bajt okoztam, akkor tudjak felelősséget vállalni! * * * Itt tartunk hát. Nem most, régóta ugyanitt. Talán mégsem volt felesleges többek véleményével megingatni egy régi szabály létét. (S kissé igazolni is azt.) Talán lesz lehetőség olyan kiállításra, ahol a műélvezet teljesebbé válhat a tapintás különböző fokozatai által. Ám ha majd bizalmat szavaznak nekünk a művészek, akkor minden meggondolatlanságunk, vigyázatlanságunk, ügyetlenkedésünk előtt gondoljuk meg, hogy mozdulatainkkal nemcsak a művészeknek és alkotásaiknak, de önmagunknak tartozunk felelősséggel. S nemcsak azért, mert bizalmat kaptunk, hanem mert a műalkotás mi vagyunk. Ungár Tamás Fotó: Gál Edit Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Egy kis figyelmet kérek! 8.37: Kórusok, hangszerszólók. 9.30: Jó a dal. 9.50: Lottósorsolás. 10.05: A Gyermekrádió zenei magazinja. 10.35: Csokonai Vitéz Mihály versei. 10.40: Liszt: A bölcsőtől a sírig szimfonikus költemény. 11.00: Harandszavak. 12.45: Hét végi panoráma. 14.02: Zenekari muzsika. 14.44: Magyarán szólva. 15.05: Révkalauz. 15.35: A bányamester (operett). 16.00: Földrészek fuvarosa. 17.05: Népzene. 17.35: Kastély kiadó (riport). 18.00: A Szovjetunió népeinek zenéjéből. 19.15: Tamási Áron két novellája. 19.35: szimfonikus zene. Közben: 20.20: verses összeállítás. 20.40: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.25: Népdalok. 21.40: Beszélgetés az Állami Fejlesztési Bank főosztályvezetőjével. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Pászthy Júlia énekel. 23.30: Zenekari operarészletek. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Furulya- és citeramuzsika. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Slágermúzeum. 9.18: Háttérbeszélgetés. 9.50: Lottósorsolás. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Tánczenei koktél. 12.35: Édes anyanyelvűnk. 12.40: Népi muzsika. 13.15: A szelistyei asszonyok (daljáték). 14.00: Zenedélután. 15.30: Könyvről könyvért. 15.40: Egészségünkért! 15.45: Lionel Richie felvételeiből. 16.35: Jó utat! 17.30: Ötödik sebesség. 18.35: Popzene sztereóban. 19.40: Régi nóta, híres nóta. 20.35: Szórakoztató irodalmi magazin. 21.35: Santana összes albuma — XXIII/3. 22.18: Görög népi dallamok. 22.30: Igen is, nem is. 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.00: A magyar pedagógia évszázadai. 5. 9.38: A Melos vonósnégyes ját- 10.28: Bluesfelvételekből. 10.49: Román fantasztikus népballada leány kórusra. 11.05: Sosztakovics: VII. szimfónia. 12.21: Operaáráik. 13.07: Fiataloknak! 13.57: Könyvszemle. 14.07: Kartáncosok (zenés játék). 14.45: Barokk zene. 15.13: Beszélő székek. 16.03: Kamarazene. 16.48: Gluck: Armida (opera). 19.05: Részletek a nemzetközi ifjúsági zenei versenyből. 19.31: Világújság. 19.51: Egy rádiós naplójából. 21.06: Filmzene. 21.22: Beethoven-lemezeinkből. 22.30: Adriano Celentano énekel. 22.59: Leopold elvész (hangjáték). SZOLNOKI STÜDIÖ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Sergio Mendez együttese játszik. 17.15: Közgazdasági kislexikon. 17.20: Oj felvételeinkből. 17.30: Lánc, lánc, cukorlánc. 17.50: Délutáni minikoktél. 18.00—18.30: Alföldi krónika — Hírösszefoglaló. Lap- és müsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Fizika. 8.50: Orosz nyelv. 9.15: Munkahelyi ismeretek. 9.50: Lottósorsolás. 10.00: A fekete Napóleon (angol dokumentumfilm), (ism.) 10.40: A korona lovai (francia dokumentumfilm), (ism.) 11.00: A perzsaszőnyeg, (ism.) 15.10: Tudományos? Fantasztikus! 15.25: Kisiskolások Bulgáriában. 15.50: Magyarország és a II. világháború. 16.40: Bors (kalandfilm). 8. 17.40: Vujicsics Tihamér: Makar csudra. 18.00: Ablak. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Csak ülök és mesélek . . . 21.05: Faustus doktor boldogsá- gos pokoljárása (tévéfilm). 21.55: A fele sem igaz! 22.25: Mestersége: a színház (Hegedűs Tibor). 23.00: Tv-híradó, 3. II. MŰSOR 17.30: Természetbarát. . .17.50: Horgász tízperc. 18.00: Kisfilm. 18.20: Még egyszer gyerekeknek! 19.00: Ablak. 19.30: Antonina Kowtunowa énekel (lengyel film). 20.00: Kisfilm. 20.30: A szegedi körzeti stúdió műsora. 21.00: Tv-hiradó 2. 21.20: Joe Dassin műsora. 22.15: Holttestek reklámcélokra (spanyol tévéfilm). BUKAREST 15.00: A volánnál. 16.00: Német nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Népszerű melódiák. 20.50: Világhíradó. 21.10: Az álomkép. Film. 22.05: Operettek. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.30: Videooldalak. 16.40: Orosz nyelv. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Az önök olvasmányából: Mihovil Pavlek Miskina. 17.45: A hűbelebalázsok 18.15: Művelődési adás. 18.45: Aktualitások. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Marco Polo — filmsorozat. 21.35: Könnyűzenei adás. 22.20: Tv-napló. 22.35: Pénteken 22-kor — kulturális mozaik. II. MŰSOR 18.15: Jobb megelőzni — művelődési adás. 18.45: Tudományos könyvek kirakata. 19.00: Hosszú út az igazságig — művelődési adás. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Komoly zene. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Dokumentumadás. 21.50: A Chapman-jelentés SZÍNHÁZ Értesítjük közönségünket, hogy az 1984. február 24-i Bolha a fülben című bérletszüneti előadás elmarad. A jegyek a pénztárban visszaválthatók 1984. március 10- ig illetve az 1984. április 20-i előadásra érvényesek. * * * 1984. február 25-én, szombaton 19 órakor Békéscsabán: BOLHA A FÜLBEN Petőfi-bérlet MOZI Békési Bástya, 4-kor: Aranytojás, 6 és 8-kor: Bockerer. Békéscsabai Szabadság, de. 10, 6 és 8-kor: Amit tudni akarsz a sexről, du. 4-kor: Osceola. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Joho- hohó, fél 8-kor: A kígyó jele. Gyulai Erkel: A 34-es gyors, fél nyolckor: Megbilincseltek. Gyulai Petőfi, 3-kor: Tintin és a cápák tava, 5 és 7-kor: Spagetti-ház. Orosházi Béke: Cicák és titkárnők. Orosházi Partizán: Dühöngő bika.
