Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-22 / 44. szám
1984. február 22., szerda Nosztalgia-kabaré a Klubszínházban Volt már Önnek szexenschusza? Cicomák igazság nélkül? A lehetőségek határai között figyelemmel kísérve művészeti közéletünket, a szemlélődő különös dolgokkal találkozik. Dühödt támadásokkal bizonyos „konzervativizmus” ellen, melyek néha már nem is annyira művészeti álláspontok ütköztetését mutatják; másutt valóban csendes állóvíz terjeng, melynek sem sodrása, sem természetes izgalma, ahol tetszetősebb a gondolat nélküli egy helyben topogás, a kritikátlan kórusének. Különös dolgok? Annak is mondhatnánk, a probléma azonban ott kezdődik ■ (folytatódik?!), hogy ezek a „különös dolgok” valóságosan egészen időtlenek, hogy (más formákban, megjelenésben) feltalálhatok régen és most, tavaly és ötven éve, tegnap, lesznek holnapután. Valahogy úgy tűnik, mintha kimerülne az emberi (a művészi) élet a kialakult sémákban, másrészt pedig: mintha megelégedne azzal, hogy az emberi sokféleség, érdekellentét és butaság útjai sajnos, végtelenek. Lehet, hogy nehéz megmagyarázni: miként kerül mindez ide? Mi köze a sokféleségnek, érdekellentétnek és butaságnak a' művészeti közélethez, amelytől pedig minden korok olyan sokat vártak? Hogy mi nagyon sokat, hogy talán a legtöbbet várjuk, azt hiszem az is megérthető. És mégis: lépten-nyomon tapasztalhatni, hogy a szélsőségesek amplitúdója nemhogy csökkenne, de néha növekszik; hogy bizonyos klikkek és összeverődött csoportok értéktelen műveket és produkciókat is védenek; hogy a művészeten belüli és kívüli butaság és sznobizmus már-már odáig merészkedik, hogy a korszerű realizmust — mely nem szégyellj, hogy tömegekhez szeretné eljuttatni a műalkotást — lenézik, lekicsínylik, s ha tehetnék, kívül rekesztenék. Mi ez, ha nem az előbb említett amplitúdó egyik, lila ködbe vesző végpontja? Hogy közben az ember, a művészetet befogadó (vagy arra mind jobban áhítozó, és esélyes) ember a vesztes: az nem fontos, az számukra nem is tagadott melléktényező. Jól van ez így? Okos és megfontolt-e az, aki odáig megy, hogy a „közízléssel parolázó műkritikát’’ ócsárolja? Mert fő szempontja, hogy a művészetek mindenkié legyenek, hogy tíz- és százezrek változzanak, jobbuljanak a művészetek hatására, hogy a vájtfülűség és a sznobizmus maradjon az, ami: allűr, divat, de semmiképpen sem meghatározó. Itt jut eszembe egy Szokolay Sándor-in- terjú, amit Baranyi Ferencnek, a költőnek adott. Azt mondja ez a földink abban: „A különböző divatos — és rendszerint tiszavirág-életű — stílusirányzatok cicomája alól mindig villanjon elő a mondanivaló igazsága, különben mivégre alkotunk? Manapság sokan azt várják a művészettől, hogy sokkhatást keltsen. Butaság! Inkább segítse az embert az áhított harmóniához!" Az amplitúdó mindkét, legtávolabbi pontján félreérthetik, és bizonyára félre is értik Szokolayt, aki az alkotás lényegi célját vizsgálja, amikor azt mondja: mi végre alkotunk, ha nem az, amit elmondunk a lényeg. hanem a cicoma, a divat? Mi a harmónia, amire (ha elfogadjuk, ha nem) minden korok művészete törekedett, még akkor is, ha keményebb kérlelhetetlenebb volt? Az összhang, a részek arányos beilleszkedése az egészbe. Vagy más formában: életigenlő, dinamikus állapot, közben örökös mozgás, megújulás, nyugalom, csak éppen nem a szó köznapi, hanem más, bonyolultabb, nagyszerűbb értelmében. Elindultunk onnan, hogy a művészeti közélet nem éppen csendes. Ez jó, az magában rejti a lehetőséget, hogy jobbá lesz, hogy mind erőteljesebben eljut az emberekhez. Akik pedig a „közízléssel parolázó” szavakat, gondolatokat valami sznob-kultúra magaslatairól utasítgatják félre, lelkűk rajta. Csak vállalják-e a tévedés és megtévesztés ódiumát?! Ezek a sorok gondolatébresztőnek íródtak, a mélyebb elemzés, a sokszorosan körülírt állásfoglalás nagyobb terjedelmet kíván. Arra azonban feltétlenül jó, hogy módja legyen felhívni, akiket illet: a cicomák igazság nélkül bizony gyermeteg dolgok, és felettébb nevetségesek. Hogy néhányan mégis esküdnek rá? Megtehetik. Csakhogy ez magánügy. A köz dolgai messzire vannak onnan. Sass Ervin Grafikák Bajáról Tomanck Gábor és Dénes Piroska a Titkárnő című jelcnctben Fotó: Gál Edit Weintrager Adolf festőművész, a bajai tanítóképző főiskola tanára negyven tusrajzát küldte el a békési galériának, hogy azokat időszaki kiállításon bemutassák. A negyven tusrajz széles ablakot tár a művész belső világára, hoz onnan üzeneteket a vonalak nyelvén, mintegy a legősibb eszközzel. A negyven lapon alapvető vonulat az őszinteség, mely egyaránt vonatkozik egyszerűbb — úgy is mondhatnám: közérthetőbb —, valamint a fokozottabban asszociatív, tehát képzettársítást felmutató műveire. Ezek is, és azok is azonban félreérthetetlenül az alföldi tájban, az itt élt emberek életében gyökereznek; látható, hogy örömeik és szomorúságaik inspirálják a festőt, hogy a választott kifejezési módszerrel, lehetőséggel kapcsolatot teremtsen gondolatai és a képet szemlélők értelme, érzelmei között. S hogy ez a kapcsolatteremtés lépésről lépésre erősödik, ahogyan mind több rajzát látjuk, befogadjuk* és átvesszük azokat; úgy formálódik meg bennünk az a világ, mely Weintrager Adolf sajátja. Van. ahol szinte néhány vonallal elmond mindent, van olyan lap is, ahol valóságos vonalerdők övezik és emelik ki az arcokat, kezeket, a lendülő-mozduló testek ívét, a szemek tekintetét. Nagyon szép lap — például — a Napraforgót néző nő, melyre valósággal rímel, mint folytonosság, a múlhatatlan élet másfajta szimbóluma, a Nemzedékek. Sokáig tűnődhetünk a Kertben finom líraiságán, a vadvirágok között felragyogó női alak szépségein, majd találkozunk a Szerelem-mel, amelyen ott a kiteljesedő egymásra találás és a szenvedés szomorúsága. Látható, hogy előszeretettel jár a bajai halászok közé, hogy lapok során mutassa be az embert próbáló munka, a vízi élet sűrű kis világát, hogy olyan portrékat vigyen a papírra, mint a Halászember (képünk), vagy olyan arcokat, mint a Gondolkodók. Több lapon bibliai jeleneteket hoz, de olyan azokon Ábrahám, mintha öreg bajai halász lenne, vagy pusztabeli juhász (Ábrahám, Áldozat- bemutdtás előtt), hogy aztán egyetlen bizarr váltással mediterrán égtájak alá vigyen. és tündököltessen fel ottani emlékeket, megőrzött szép pillanatokat. (Mediterrán emlék). Hogy a természetszeretet is számos formában jelen van a művész képi világában, azt hiszem, ezek után nyilvánvaló. Az is, és jóleső érzés elszemlélődni a Madárgyógyitók-on, az Állatbarát-on, a Vadászember című tusrajzán hasonlóképpen. Jól választott a békési galéria, amikor kiállításra kérte fel Weintrager Adolf festőművészt, akiről — képeit szemlélve — hamar kiderül, hogy ezen a tájon is otthon érezheti magát, hogy a békési közönség is érti, tiszteli és becsüli művészetét. (s—n) A mídertől a szuperszámítógépig, 1900-tól 2000-ig szex, szex, szex, de azért nem kell senkinek sem megijedni. Se a hexenschuszra rímelő szexenschusztól, se a 1 mídertől — a sok-sok apró lyukkal és hosszú pertlivel „működő” fűzőtől, amellyel dédanyáink a darázsderekat még karcsúbbá tették —, se a gyilkosságot is előre jelző különleges rendőrségi berendezéstől. Csupán az idő múlását jelzik. És mint mes- gyekarók a határt is: ettől eddig, és ne tovább, egy század — pláne ez a mienk —, épp elég a téma örökkévalóságának érzékeltetéséhez. Mert a szex az szex, régen és most, meg ezután, sőt rizikó nélkül mondhatjuk: mindig. Az ősembert — valószínűleg — pont úgy izgatta, mint fogja a jövő évezredek emberét is. Maga a kabaré jócskán rö- videbb múltra néz vissza, jelenleg viszont reneszánszát éli. Kabaré itt — kabaré ott, kabaré minden időben, csak szilveszterkor nem sikkes, mert könnyen pórul jár, aki akkor próbálkozik, és megkapja a magáét, valami érthetetlen kritikusi közmegegyezés okán. De ezt ne feszegessük, most farsang van, a tánc, a móka, a vidámság ideje, s a közönséget egyébként sem lehet kielégíteni ebből a műfajból. Nevetni akar és nevet is hálásan a kisebb-nagyobb poénokon, s a mulatságos helyzeteken egyaránt. Akkor is, ha a kabaré három fő jegyéből — könnyű, változatos, szórakoztató — csak kettőt kap meg. Nem szemrehányás ez, hiszen a műsor a változatost csak a kerettémán belül ígérte — és adta is —, nem akart mást nyújtani, főleg nem politikát, mert akkor megbomlik a koncepció. Ezért, ha jó lett volna se hiányoljuk, inkább az eredeti ígéret beváltását nézzük. Ebben a kabaréban a háMúzeum lesz az ország legrégibb, eredeti állapotában fennmaradt malma, a tatai Cifra malom, amely egyben építészeti érdekesség is: ez egész Közép-Európa legnagyobb belső fesztávú építménye. Az egykori feljegyzések szerint már 1587- ben őrölték benne a molnárok a cifra lisztet, az akkori idők legfinomabb kenyérnek, illetve kalácsnak valóját. Az 500 négyzetméter alapterülezasság-hűtlenség körül forog a világ. Csakhogy előbb férjhez is kell menni, különben nincs megcsalt férj, de csábító harmadik sem. Férjhez menni pedig sohasem volt könnyű, sőt, annyira nehéz, hogy a cselt sem vetették meg a hajadonok, csak már egyszer bekössék a fejüket. Ám, ha ezt elérték, fordult a kocka, a férfi értéke csökkent: férj lett belőle, nemegyszer papucs; a szép és fiatal asszony: kikapós lesz, az öregebb és csúnya: féltékeny. Mind-mind humorforrás, akárcsak az előnytelen külsejű, ámde erőszakos nő, vagy a gyámoltalan kisember. S e felsorolással együtt is van a kellemesen szórakoztató műsor — Ágoston György összeállítása —, amelyet Udvaros Béla hangulatosan és eleganciával rendezett. Közbeszúrva egy pár nagyon jól előadott — Kővári Judit és Gálfy László — sanzont. A színészek mind kitettek magukért, a legkisebb szerepben is, holott a jelenetek — mint az lenni szokott — nem voltak egyformán jók, ellenállhatatlanok, de ők a gyengébbeket is megemelték. S ezzel be is lehetne fejezni a játék méltatását, ha ... Ha nem lett volna a bemutató nagy sztárja, a Jászai-díjas tű, L alakú malommonst- rumba négy kapun át hordták be a búzát és vitték ki a lisztet. A tatai tórendszerhez kapcsolódó malom zsilippel szabályozható lapátos kerékkel működött. Vissza- öntéses technológiája dunántúli jellegzetesség. A méteres falvastagságú, vasrácsos ablakú ódon épületet eredeti formájában újítják fel. Tetejét olyan négyDénes Piroska, de az volt, frenetikus sikert aratva, amihez nyilván az is kellett, hogy szerep és színész szinkronban legyen, no meg az a többlet, amit ezenkívül hozzátett. Érezte a figurákat, elemében volt, felszabadultan komédiázott, élmény minden perc, amit a színpadon töltött, különösen a titkárnőnek jelentkező Izabellaként, ahogy erélyesen átveszi az irányítást, meg amint szerelmet sejdít. A szó legjobb értelmében vérbeli komédiás. Csiszár. Nándor és Hodu József, továbbá Toma- nek Gábor is a legtöbbet adták minden egyes jelenetükben, maguk is élvezték azt, amit csináltak, anélkül, hogy kiléptek volna szerepükből. De nem lehet említés nélkül hagyni Gyurcsek Sándort sem, aki az örök kisembert játszotta gyámoltalan ügye- fogyottsággal. A műsorvezető, Farkas Tamás csevegése kedves és mértéktartó volt; a díszlet jó, a jelmezek nagyon szépek, elegánsak, mindkettő Vogel Erik munkája. Meskó Sándor zenekíséretével együtt az egyes korok hangulatát hozták. összefoglalva: igen jó együttest láttunk. Vass Márta hullámú tatai cserép fedi, amilyent már régen nem gyártanak. A pótláshoz szükséges darabokat régi épületek tulajdonosaitól vásárolták meg. Fából készült faragott oszlopfőinek javításához, pótlásához külföldről rendeltek fát. A Komárom megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat által berendezendő malommúzeumban a malomipari eljárásokat, a malomipar fejlődését tanulmányozhatják majd az érdeklődők. Múzeum lesz a tatai Cifra malom Mai műsor KOSSUTH RÁDIÖ 8.27: A történelem perifériáin 8.56: Beszélni nehéz. 9.08: Nóták. 9.41: Kis magyar néprajz. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Kodály: Székely fonó (daljáték). 12.45: Házunk tája. 13.00: Operaslágerek. 13.30: Dzsesszmelódiák. 14.29: Művelődéstörténet gyermekeknek. 15.05: Daloló, muzsikáló tájak. 15.30: Húszas stúdió. 16.33: Operaáriák. 16.48: Kritikusok fóruma. 17.05: Sör, virsli és .. . 17.29: Oj Melódia-lemezeinkből. 19.15: A rádió irodalmi lapja. 20.00: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. 21.10: Népdalfelvételekből. 21.30: Háttérbeszélgetés. 22.30: Oj Beethoven-lemezeink- ből. 23.38: Klasszikus operettekből. 0.10: Spirituálék. PETŐFI RÁDIÖ 8.05: Sebestyén András műveiből. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Idősebbek hullámhosz- szán. 9.30: Oliver (zenés játék). 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: A Szabó család, (ism.) 12.35: Tánczenei koktél. 13.30: Zenéről, kicsinyeknek. 14.00: Banda Judit hárfázik. 14.15: Nóták. 14.35: Slágermúzeum. 15.21: Fúvószenekari hangverseny. 15.45: Részletek Heuberger operettjéből. 16.00: Mindenki iskolája: Petőfiről. 16.35: Néhány perc tudomány. 16.40: A Segíthetünk? melléklete. 17.10: Filmzene. 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Három Eger-vidéki népdal. 18.45: Régi slágerek. 19.25: Intermikrofon. 19.45: Az Earth Wind and Fire felvételeiből. 20.35: Magyarország 1984. 21.27: Barátság slágorexpressz. 21.57: Népzenekedvelőknek. 22.27: Könnyűzene. 23.20: Tania Maria kvartettje játszik. III. MŰSOR 9.00: Vonósnégyesek. 9.35: Zenekari muzsika. 10.35: Az újhullám kedvelőinek. 11.05: Kamarazene. 12.41: Kórusainkat ajánljuk. 13.07: Népdalkórusok, hangszerszólók. 13.30: A Belga kamarazenekar hangversenye. 14.46: Basszusáriák. 15.15: Dalok, vokális művek. 16.20: Magnósok, figyelem! 17.00: Az Iskolarádió matematika-szakköre. 17.30: Offenbach operettjeiből. 18.30: Szlovák nyelvű műsor. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Heinz Holliger oboázik, Ursula Holliger hárfázik. 20.00: Egy agglegény emlékezései (regény), II/l. 20.49: Crosby, Stills, Nash and Young felvételeiből. 21.10: Zenekari muzsika. 22.00: Operaest. 23.00: Zenei panoráma. SZOLNOKI STŰDIÖ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Farmer és nyakkendő. Ifjúsági magazin. SzerKesz- tő: Benkő Imre. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.0Q: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: fizika. 8.35: Környezetismeret. 8.50: Éneklő Ifjúság. 9.00: Energia, 3. (ism.) 9.25: Korok művészete. 9.55: Delta, (ism.) 10.25: A Régensherceg (angol film, ism.), 8/6. 14.35: Iskolatévé: fizika. 15.00: Versösszeállítás kisiskolásoknak. 15.15: Matematikai vetélkedő, 4. (ism.) 15.45: Az alany és az állítmány. 16.20: Lengyel utak (lengyel film), 11/8. 17.50: Társadalmi vitában. (ri- portmüsor). 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Jogi esetek. 20.45: Unokáink sem fogják látni .. . (Ráday Mihály városvédő sorozata.) 21.20: Dolly Roll (ism.) 21.40: Amerikai dokumentumfilm a CIA-ról, 4 4. 22.05: Barha László festőművész műtermében. 22.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 17.15: Régi idők focija (magyar film, ism.) 18.40: A nyelv világa. 19.30: Ránki Dezső zongorázik, (ism.) 20.00: Tudósklub ’84. 21.10: Tv-híradó 2. 21.35: Megy az ernyő vándorútra. (NSZK tévéfilm.) 22.00: Periszkóp. BUKAREST 15.30: Magyar nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.30: Kórusok. 20.40: Fórum. 20.55: Egy eset megoldása. Film. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: A fehér kő — tv-sorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Filmoszkóp. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Pihenés japán módra — művelődési adás. 18.45: Szerdal körkép. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: A francia televízió vetélkedője. 21.05: Zágrábi körkép. 21.20: Találkozás a Belgrádi vonószenekarral. 21.55: A szerb irodalom 50 regénye. SZÍNHÁZ 1984. február 22-én, szerdán 15 órakor Békéscsabán: ARZÉN ÉS LEVENDULA a debreceni Csokonai Színház előadása 19 órakor Békéscsabán: ARZÉN ÉS LEVENDULA a debreceni Csokonai Színház előadása 19 órakor Tótkomlóson: BOLHA A FÜLBEN 1984. február 23-án, csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: ALTONA FOGLYAI Szentpétery-bérlet 19 órakor Békéscsabán: VOLT MAR ÖNNEK SZEXENSCHUSZA?! „C” bérlet MOZI Békési Bástya, 4 és 6-kor: Cicák és titkárnők, 8-kor: Filmklub. Békéscsabai Szabadság: Szerelem receptre. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Zsákutca, fél 8-kor: Jób lázadása. Gyulai Erkel: Szeretők. Gyulai Petőfi, 3-kor: Apacsok, 5-kor: Bűnös életem, 7-kor: Filmklub. Orosházi Partizán: Magánélet. Szarvasi Táncsics: Vabank.
